KedvesP. mivel több idézet van a Bibliából, Jézus Krisztus parancsolataiból, számomra is nem az a helyes, hogy féljem Istent, hanem szeretem istent. Hiszen kijelentette magát, hogy örökké szeretlek. Hiszen magam is tapasztaltam az Ő szeretetét huszonnégy évvel ezelőtt és azóta is nap nem m×lik el, hogy ne látnám magam előtt. Részletekre nem bontom, de egy perforált vakbél műtétnél klinikai halál állt be, később tudtam meg (pár év múlva) hogy két és fél percig voltam élet és halál között. Nem találkoztam senkivel, sem ismerőssel, mint ahogy már egy pár beszámolót olvastam az interneten.Ami igaz egyenesen az Úr szólt hozzám egy bizonyos helyen e-képpen "Állj fel gyermekem ne sirj, hiszen Én szeretlek téged,neveden szólítalak F.z. neked vissza kel menni felnevelni gyermekeidet és még lesz betegségeid, több mindent át,(meg) kel élned, de ne félj, mert te az enyém vagy és megtartalak!" közben összeroskadva zokogtam, nehezen felálltam, úgy ahogy tőlem tellett, igazán nem is érzékeltem magam,s közben mutatta távol a csillagos eget hogy hová kell visszamennem és csak akkor tudósult bennem hogy családom van és én nem vagyok az élők sorába, vagy is már mikor szólt hozzám és megláttam magát az Úrt, nem írom le a jelenlétét, azt az érzést, azt a szeretetet, az leirni nem lehet és majd a kórteremben ébredtem fel, ez egy rövidített magyarázat az Isten élő jelenlétére.Azóta is számtalanszor tapasztalom ,hogy csak kigondoltam, vagy kimondtam bizonyos dolgokat, ami összeegyeztető az Ő akaratával és be is következett, vagy megtörtént.
Dátum: 2015.01.25