Én nem tudom, hogy mitől ne érezném magam űzöttnek az országban. Azt sem, hogy miben változik az életem, ha elhiszem, hogy a Magyar kultúra egy magaskultúra visszfénye.
Megbocsátásra kerülnek a bűneim, eltörletik az adóhátralékom?
Azt sem nagyon hihetem, hogy akár a Hunok, akár a Magyar honfoglalók nem tűzzel és vassal vágtak volna maguknak utat arra , amerre lakott területeken vonultak és ezt önzetlen elhivatottságból tették volna. Naív kérdés, de akkor is érdemes feltenni, hogy miért kell a fővonolatú történelemtudománynak nyilvánvalóan csikorgó erőszakolt elméleteket dogmaként elfogadtatni? És miért kell a romantikus őstöténészeknek fittyet hányni sok tetkintetben az életszerűség, hihetőség követelményére.Mi az igazság? És még inkább, mi annak a haszna? És miért nem lehet - ha már fizetnek érte - elfogulatlanul keresni? Azt gondolom, hogy "az igazságot is meg lehet szokni", de érdekesebb is, mint akármilyen fantáziálás.