Bizony ez egy rémálom. Az urbanizálódott társadalom túlélése bizonytalan. A legborzasztóbb az , hogy aki az összeomlásig nem hozott létre, alkotott semmit azaz inproduktiv volt-korábban más produktivitásából szedte a sápot, abból lesz rabló, fosztogató, stb. MERT nem tudja megkülönböztetni az ehetőt a nem ehetőtől a mezőn erdőn növő növények gazok közül. A túlélési ösztöne viszont rablásra sarkallja. Tehát mindig is a produktív ember fog szenvedni. Ha izolálja magát azért, ha közösségekbe tömörül azért, mert ott mindig lesz aki pillanatokon belül uralni fogja a csoportot, ugyanis a potyalesők már elöre jószándékot, nagylelküséget mutatva "beépülnek a csapatba, és kihasználják az emberséges, segítőkész többséget. Csak a család mentheti meg egymást! Viszont fél évszázada ezt zülleszti le a láthatatlan világhatalom. A túlélés legfőbb biztosítéka a családi/rokoni összefogás lehet. Na persze a tudás az életről, az élethez/ mindennapokhoz szükséges tudás. A mit és hogyan, a legegyszerűbb eszközökkel és nem csodakütyűkkel. A korabeli élelmiszertárolás. Korabeli világítő eszközök, fűtési módok. stb. Na ez az amit az urbanizálódott városiak nem tudnak, csak az általuk lenézett falusiak. Reménykedjünk , hogy nem jutunk el odáig,hogy hosszú éveket kelljen kökorszaki szinten túlélni.