Muszáj bölcsen felfogni és elfogadni a lehetetlent is,ha élni akarsz.Én úgy kezelem,mint egy helyzetgyakorlatot a fedett sportcsarnok felmosását,a tribünök sepregetését,a földre dobott csikkek összeseprését, a kapálgatást...nekem sem ez volt a munkám,én súgó voltam színházban,meg artista és táncosnő :)
Ezek a dolgok,új próbái az életnek, ezt is meg lehet tanulni és elfogadni filozofikusan.Szegénynek lenni nem szégyen csak kellemetlen.Amitől tartok,az,hogy lesz ez még rosszabb is... vajon meddig lehet az emberi méltóságot lealázni?
Dátum: 2014.04.09