A középkorban Mátyásig a magyar uralkodók megpróbálták megállítani a nyugati folyamatokat, de kihaltak, az ország pedig utána belebukott. Ahogy mondja a mondás, széllel szembe pisiltek, és a Turul nemzetség uralkodói valami csoda folytán ebben sikeresek voltak. Még mindig jobban állunk, mint a fehér hunok, vagy az Ujguriában ragadt népek.
Amúgy lehet, hogy ha Mátyásnak fia lett volna, ő se bírta volna a nyomást, annyira elhatalmasodott a nyugat. Európa a középkor vége fele rátért egy olyan útra, aminek eredményeképp sajnos az egész világot felforgatta, Indiától Afrikán át Amerikáig. Büszkék lehetünk rá, hogy a mi nemzetünk milyen sokáig bírta az ellenállást és arra is, hogy vezetőink a birodalmon belülről az akkori új világrend ellen küzdöttek. (Szerintem ma is hasonló a helyzet migráns kérdésben és lehet szidni az Orbánt sok mindenért, de ebben a kérdésben keményen harcol. Akármit is mondanak egyesek.)
Az ezt követő időkről, szerintem nincs olyan arisztokrácia a világon, ami megszállása után, akármilyen nagy is a nyomás, generációkon keresztül egységesen a népéért küzdene. Amit Magyarországon a Zrínyi-Bocskai-Rákóczi család tett, az csoda. Ami utána történt, az szerintem egy sajnálatos, szomorú, de logikus folyamat.
Vagyis egyetértek, ez a világ embertelen.