A Hegyibeszéd szellemtani magyarázata (összeállította Karsay István)

2013.08.03 14:05

 

Kapcsolódó link..

http://embers-eg.webnode.hu/news/karacsony-miszteriuma/

http://embers-eg.webnode.hu/news/makk-istvan-gombszimbolika-7-fejezet-a-hegyi-beszed-nyolc-boldogsaganak-torvenyrendjenek-reszletes-elemzese-/

http://embers-eg.webnode.hu/news/szellemtan-az-elemek-torvenyszerusegei-reszlet-/

http://embers-eg.webnode.hu/news/miert-fontos-szamunkra-a-szellemtan-/

http://embers-eg.webnode.hu/news/a-gondolat-utja-/

http://embers-eg.webnode.hu/news/valtozasok-avagy-mennyegzo-3-resz/

http://embers-eg.webnode.hu/news/nehany-gondolat-/

http://embers-eg.webnode.hu/ujdonsagok/paragramok-ut-az-isteni-elet-fele/

Gömbszimbolika - Az örök fejlődés kozmikus útja

 

 


Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.


Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.


Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.


Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.


Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.


Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják.


Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.


Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
 


Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
 


Az előadás anyagának első része, a boldogságmondások Eszter médium által érkezett a szellemi vezetőktől, a Névtelen Szellemtől. A Névtelen Szellem legjelentősebb műveinek egyike lett volna a Hegyibeszéd magyarázata. Ez azonban nem készülhetett már el, mivel Eszter médiumot ebben magas kora és egészségének egyre romló állapota, de nem kevésbé az akkori évek állandó izgalmakkal, feszültséggel teli helyzetei megakadályozták.

Ami elkészült, az a nyolc boldogságmondásra vonatkozik. Sajnos a Hegyibeszéd többi része nem került feldolgozásra, pedig a Névtelen Szellem nagyon fontosnak ítélte. Pedig ezt a kérdést az e vonatkozásban tapasztalható, teljesen eléferdült felfogások rákérgesedett halmazától kívánta volna megtisztítani. Mindazáltal annakidején úgy rendelkezett a szellemi tanító, hogy mivel munkája töredékes és „fésületlen”, annak teljes befejezéséig még a töredékek se lássanak napvilágot. Eszter médium távoztával immár nincs remény arra, hogy ez az igen fontos mű elkészülhessen – feltételezve a Névtelen Szellem utólagos megértő engedelmét – úgy gondoltuk, hogy mégis az Olvasó elé bocsátjuk ezt a nagyértékű munkát.

A szellemi vezető nem találta annak idején teljesen kidolgozottnak a munkát, amelyekben az Úr a férfi – női lelkek kapcsolatának lényegét egyértelműen határozza meg: „aki asszonyra tekint gonosz kívánság okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében”. Ebben a dualisztikus kapcsolatban ugyanis benne van az emberi lelkek sok nyomorúságának eredője, de egyben ide torkollik a felemelkedésünk útja is!

Mi lehet lelkesítőbb és elragadóbb, mint ha valakiknek azt mondják: „ti vagytok a földnek savai..”, „ti vagytok a világ világossága..” , „ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen nem mehettek be a mennyeknek országába”.

Milyen módon lehet tehát a boldogság fényhazájába eljutni? János Evangéliuma szerint ezt mondja az Úr: „én vagyok az út, igazság és az élet, senki nem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam”. Vagyis az emberi lelkekből ki kell formálódnia Krisztus ábrázolatának.

(részlet a könyv előszavából, kiadja a Magyar Szellemkutatók Társasága, Cleveland, USA)

Megjegyzés: Eredetileg kilenc mondás van, de az utolsót nem igazán szokták a többihez számítani, nem lehet tudni, hogy miért. A Bibliában, az írás is egy kicsit elválik a többitől.
A Szentírás-magyarázók nyolcnak veszik, talán azért, mert a 8-as a teljesség száma, a krisztusi engram szerint.

 



Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.

Lelki szegények azok, akiknek az értelmi fejlettsége nem haladja túl az erkölcsi fejlettséget, hanem az egyik a másikkal párhuzamosan fejlődik a természetes haladás törvényében.

A legtöbb szenvedést az értelmileg fejlett, de erkölcsi fejlődésükben visszamaradt lelkek nagyot akarásából, tökéletlen elgondolásából származó alkotásai zúdították a világra.
Ennek következményeként mind az a szenvedés és fájdalom visszahull az azt megalkotó szellemre, és hosszú idő telik el, amíg tévelygéseinek romjai alól kiszabadulhat, és megkezdheti ismét a munkát, melyet erkölcsi fejlődése céljából folytatnia kell.

A lelki szegénység alatt az Úr nem az együgyűeket, hanem az egyszerű, becsületes, jóra és igazságra törekvő embereket érti. Azokat, akik nem hivalkodnak képességeikkel; nem töretnek az élre, hogy vezessenek. Nem keresik az alkalmakat, hogy a tömegből kiemelkedhessenek. Azokat, akik nem hajhásszák a hírnevet, a dicsőséget, mert nem értékelik túl magukat, még akkor se, ha valami igaz jót mutatnak a világnak, mert érzik lelkükben a felelősséget, amely minden egyes átlagból kiemelkedő lélekre ránehezedik. Azokat, akik nem használják ki azokat az előnyöket, melyeket a világ elismerése kínál feléjük.

A lelki szegények nem urai a helyzetnek, mert az ő értékmérőjük mindig az igazság, amelyet életükkel, munkájukkal öntudatlanul is megvalósítani igyekeznek. Érzik gyengeségüket, gyarlóságukat, ezért tudják, hogy tökéleteset nem végezhetnek. Szívesen csatlakoznak azokhoz, akik jobban megközelítik az eszmét. Természetük nem a diktálás, inkább az engedelmeskedés. A világ fiai hamar felismerik őket, mint céljaik eléréséhez könnyen felhasználható és könnyen kizsákmányolható eszközöket. Sokszor kinevetik, gúnyolják őket hitükért, bizalmukért, de a jó irány követését nem vitathatják el tőlük.

Boldognak mondja őket az Úr, mert híján vannak azoknak a ravaszságoknak, amelyekkel felfegyverkezve indulnak a világ fiai hódító útjukra a földi életben, hogy kicsikarják az eshetőségek világában a maguk részére azokat az örömöket, amelyeket az igazság törvény megtagadott tőlük.

A lelki szegények nem ismerik a hazugságot, az álarcot, mellyel lelkük belső természetét megmásítva mutatnák meg magukat a világ előtt, hogy élvezhessenek olyan bizalmat, olyan szeretetet, ami nem nekik lett szánva. Mert a világ emberei vagy álarcban vagy a felismerhetetlenségig kendőzött lelki arccal mutatkoznak egymás előtt. Ez a kendőzés sok fáradsággal és sok vesződséggel jár, és aki el akarja végezni a munkáját amiért a földre jött, annak nincs ideje ezekre a hiábavalóságokra és tévelygésekre.

Azért is boldogok a lelki szegények, mert nem tudnak a formák művészi kidolgozásáig eljutni, mert erre nincs képességük, és mert az ő lelküket a lényeg érdekli. Természetes ösztönükkel követik a helyes irányt, melyet Isten lelke írt a lelkükbe. Ezért ők mindig eljutnak a legegyszerűbb igazsághoz, amely átformálja lelküket, és nem kell tévelyegniük azokban az útvesztőkben, amelyeket az emberi okoskodás vájt az ismeretlen sötétségbe, sűrűségbe.


A lelki szegények hisznek Istenben, a törvényében, hisznek az Ő ígéretében, hisznek az igazságokban.

Az értelmileg túlfejlődött lélek a sokoldalú képességeitől kísértve felemelkedik a magasba, hogy az Istenség titkát kutassa. Amikor azonban a magasba törő lélek elé csak egy felső – saját lelkéből feltörő homály – vetődik, amely elfedi előle az égi fényt, akkor megszédülve hullik vissza a föld porába. Gőgös lelke megtagadja Istent, mert nem érti meg Isten igazságát, mivel nem tud belehelyezkedni azokba az egyszerű, de a gőgös emberi lelkek előtt homályos, rendszer nélkülinek látszó, megmagyarázhatatlan rendelkezésekbe, amelyekkel isten a világot kormányozza.

Nemcsak a földi élet anyagi javai veszélyesek a tökéletlen, bűnös emberi lelkekre nézve; sokkal veszélyesebbek a fejlett lelki képességek, ha velük együtt szilárd hit és alázatosság nem tudott kifejlődni a lélekben.  Minél magasabbra emelkedik az értelem az Istenbe vetett hit nélkül, annál mélyebbre zuhan alá a tévelygések sötétjébe.

Az érzelmi és erkölcsi fejlődés magas fokozatain a bölcsesség és szeretet tiszta boldogságoz kínáló világai nyílnak meg azok előtt, akik földi életükben megmaradtak egyszerűnek, kicsinyeknek. Azok előtt akiknek nagysága abban tűnt ki, hogy odaadóbban, hűségesebben tudják szolgálni embertársaik javát, több méltatlan megaláztatást tudnak eltűrni megtorlás nélkül, többet tudnak adni a világnak, mégis kisebbek tudnak maradni, mint a többi ember.

Azért boldogok a lelki szegények, mert még nem tudják, hogy milyen nagy kincset hordoznak lelkükben; nem hivalkodnak vele és így a sátán nem veti rájuk a hálóját.

 



Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.

Minden fájdalom a lélek hiányérzetéből fakad és minden hiány pótolható, így minden fájdalmas, szomorú szívű emberi lélek megvigasztalható.

Hányan vannak, akiknek a lelkében még nem vált tudatossá a hiányérzet, mert lelki érzéseik durvák, kemények, észrevehető képességük tompa, csak erőszakosabb hatásokra válnak érzékennyé. Az ilyen emberek nem sínek, nem bánkódnak, ha valami nagy szomorúságra van okuk inkább bosszankodnak, tehetetlen dühükben másoknak kellemetlenkednek, vagy a világ nyújtotta örömökben keresik kedélyük lecsillapítását.

Aztán vannak, akik közönyös egykedvűséggel járják élet útját, lelkük fásultságát nem hozzák rezgésbe az érzések hullámzásai, nem hisznek, nem remélnek, nem szeretnek.
Az élet jelenségei csak addig kötik le őket, ameddig az ő egyéni és önző céljaik ezt megkívánják. Ezek nem sírnak, mert még nem bontakozott ki lelkük a halál egyforma mozdulatlanságából.

A síró emberi lélek azonban ébren van már, hogy a jót és rosszat hatásaitól megkülönböztesse.

Az ember születésével megkezdi az élettel való küzdelem hatásait magában feldolgozni.
Ilyen a gyermek, a csecsemő, aki öntudatlan énjében a hiány sírásban nyer kifejezést.
Később fokról fokra szaporodó érzések benyomásai, melyek között nem utolsó helyet foglal el a táplálkozással járó kielégülés érzete mint öröm, hozzászoktatják a gyermek fejlődő tudatát, hogy hiányérzetét sírással adja tudtára környezetének.
Amikor felnő az ember tapasztalja, hogy a földi élet tele van hiányérzetből támadó fájdalmakkal, keserű, könnyes panaszokkal. Az összemberiséget, az egész földet és az azt körülvevő szférákat ez a nagy hiányérzet gyötri, kínozza, mely minden megnyilvánulásában Isten után kiált.
Isten hiányzik a szenvedő lelkekből! A legnagyobb hiányérzet, a legnagyobb fájdalom azért van, mert elfordult az ember Istentől. Nem keresi Teremtőjének akaratát, nem kutatja annak Törvényét. A tévelygés útján jár, és bűnt bűnre halmoz, sokasítja a szenvedést minden gondolatával, minden cselekedetével, összébb húzza a szálakat, melyek ők tévedéseinek következményeihez kötik.

Pedig Isten nem egy távoli fogalom az ember részére!
Isten bennünk van, és bennünk él, szívünk rezgéseiben uralkodik, hogy segítsen, áldjon és boldogítson bennünket azokon az érzéseken keresztül, amelyeket Ő ültetett el a szívünkben. Ő vezérli sorsunkat, Ő gyógyítja meg lelkünket a bűntől, testünket a betegségtől! Ő vezeti tétovázó lábainkat az igaz úton. Ő vigasztal meg bánatunkban, Ő pótolja az elveszettet, mert Ő „mindenben minden”. Övé a gazdagság, a hatalom mennyben és földön!



Történet a halakról.

Néhányan, akik hitetlenek voltak, Jézushoz jöttek és szóltak:
Azt mondtad nekünk, hogy az életünk Istentől való, de mi soha nem láttuk Istent, nem is ismerünk ilyent. Meg tudod mutatni nekünk azt, akit te Atya – Anyának és az egyetlen Istennek nevezel? Mi nem tudjuk, hogy létezik-e Isten.
Jézus pedig így felelt nekik, mondván:
- hallgassátok meg a példabeszédem a halakról.

Egy folyóban a halak beszélgettek egymással és szóltak:
azt beszélik, hogy a mi életünk a vízből való, de még soha nem láttunk vizet, nem is tudjuk, hogy mi az.
Más halak, akik okosabbak voltak a többieknél, szóltak:
- hallottuk, hogy a tengerben él egy okos és tanult hal, aki minden dolgot ismer. Menjünk el hozzá és kérjük meg, mutassa meg nekünk a vizet.

Így aztán néhányan felkerekedtek, hogy megkeressék a nagy, bölcs halat. El is jutottak végül a tengerbe, ahol a hal élt és feltették neki a kérdést. És amikor ez a hal hallotta őket, így szólt hozzájuk:
-Oh, ezek a halak! Okosak vagytok ti kevesek, akik kerestek.
A vízben éltek, mozogtok és léteztek; és a vízbe fogtok visszatérni.
A vízben éltek, de nem tudtok róla!

Ugyanígy éltek Ti is Istenben és mégis engem kértek: mutasd meg nekünk Istent!
Isten mindenben benne van és minden Istenben van!


(Das Evangélium des vollkommenen Lebens – HUMATA Verlag, CH 3000 Berrn)

 

 

Lábnyom

"Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral menetelt az úton,
miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton.
Közben két sor lábnyomot látott a homokban egymás mellet
haladva sajátját és az Úrét.

Amikor az utolsó jelenethez érkezett visszatekintett a lábnyomokra..

És akkor észrevette, hogy az út folyamán sokszor
csak egy sor lábnyom volt látható.

Arra is felfigyelt, hogy az életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő.
Bántotta a dolog, és az Úrtól megkérdezte: Uram! Te megígérted,
hogyha egyszer elhatározom, hogy követlek Téged, te mindig velem jársz
életem útjain. De íme, a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor
lábnyom látható.

Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor leginkább
szükségem volt Rád.

Az Úr így felelt: Drága gyermekem! Én szeretlek téged, és
sohasem hagytalak el. A megpróbáltatás idején, amikor úgy szenvedtél,
amikor csak egy sor lábnyomot látsz, karjaimba vettelek, és úgy
hordoztalak.."


Azért boldogok, akik most sírnak, mert a fájdalmakon, szenvedéseken keresztül megérzik ezt a hiányt, melyet betölteni nem tud senki és semmi Istenen kívül. (Saját megjegyzés: ezért szükséges és törvényszerű a szenvedéseken keresztül átmennünk!)

Boldogok, akik sírnak itt a földi életben, mert a fájdalom, ha már könnyekben oldódik fel, nem tépi meg a szívet, mint van vihar, mely fákat tép ki gyökerestül. Ez ár csendes, párás vonulat csupán, mely az elkövetkezendő öröm magvának áztatja át a talajt az érzések világában. A könnyező ember lelkében el lehet vetni a hitet, a reményt, a szeretetet.
Bár lehetnek még ott a léleknek vad hajtásai, dudvái, lehetnek bűnös tévedések, de már meg lehet menteni, mert elfogadó állapotban van.

Minden nyomorúságnak oka a bűn, és minden bűn a tévelygésekből származik.
Minden szenvedés figyelmeztetés a visszatérésre, Isten hívó szava, amelyet tévelygő bűnös gyermekei után küld. Akik azt megértik és visszatérnek Őhozzá, azok boldogok, mert nemcsak megvigasztaltatnak, hanem Isten megáldja őket az Ő ígéretet szerinti javakkal, melyekkel a fájdalmakat okozó hiányérzetet betölti  lelkükben.

Boldogok, akik most sírnak. A könnyeknek hatalmas oldó ereje sok régi keménységet felbont a lélek mélyén és sok félbe maradt jó, és igaz érzést felszabadít.

Mert a fájdalmak és szenvedések nem mindig a büntetés eszközei. Sokszor egy útban lévő, nagy boldogság előfutárai, amelyeknek hivatásuk, hogy a lelket erre a nagyobb, tisztább és értékesebb, Istentől kapott ajándékra előkészítsék. Az elsekélyesedett kicsinyes emberi érzésektől megtisztítsák, hiábavaló emberi törekvéseitől eltérítsék, hogy az Isten által eléje szabott egyenes irányba tereljék az ember lelkét.
Ugyanis a „lélek kész a jó követésére, de a test erőtlen”.
Nagyon sokszor nem egyezik a lélek célja a test emberével. A testi ember vágyai nagyon sokszor nem azonosak a lélek vágyaival.
Azért nagyon sokszor a könnyező ember lelke saját elhatározásából választja a – testi érzéseivel ugyan retteget, de lelki céljaihoz közelebb vivő – fájdalmas sorsot, melynek terhe alatt könnyezve roskadozik.
Ezek a sírók igazán boldogok, mert szellemi tisztánlátásukkal beletekinthetnek a lélek nagy törvényébe, és a titok megnyílik előttük. Ők a nehezebb, de rövidebb utat választották.

A felületesen gondolkozó ember el se tudja képzelni másképpen az igazságot, mint a bűn büntetéseként a szenvedést.
A legtöbb felületesen gondolkozó embert könnyelmű ítélkezésre csábítja a látszólagos rossz szemlélése, mert alázatosság hiányában képtelen az Isten szerint való igazságot felfogni, és a testnek nem kedvező állapotban burkolt, nagy Isteni ajándék értékét felismerni.


Ezért kevesen tudják felfogni Krisztusnak eme sokat mondó kijelentését:
„boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak..”



Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.

Kétféle csoport él a földön: Isten fiainak, és a világ fiainak csoportja. Mindegyik csoport már elvet követ. Isten fiai Isten törvényének engedelmes követői; e világ fiai a tévelygés szellemének követői, amely a test önző igazságát követi és minden isteni jónak és igaznak ellene van.


Mégis mi az, ami az ember lelkét ellenszegülésre indítja? Mi az, ami hatalmas, ellenállhatatlan erővel vonzza a bűn felé? Mi az, ami az elkövetett bűnt palástoltatja, titkoltatja az emberrel még akkor is, amikor már mindenki előtt nyilvánvaló lett?

Az igazság ellentéte a hazugság, tagadás szelleme, amely kétfelé választja az emberek és a szellemek csoportját. Az árnyék mindig nyomon követi a fényt, míg a fény át nem hatja az árnyékot, és fel nem bontja azt. Az árnyék nem tényező erő, csak a fény környezetében tűnik annak. A hazugság is csak az igazság árnyéka, és ha igazság nem volna akkor a hazugság egyátalán nem jönne létre.
De mivel igazság van, így az törvényt alkot.
A tagadás szelleme, amely kiszakította magát az isteni vonzerőből és engedetlenségbe szédült, mert elveszette az irányt és a boldogságát más úton akarja elérni és fejlődését már irányba folytatja. Ez a hite gőgössé, keménnyé és hozzáférhetetlenné teszi a tévelygés szellemét a jó részére. Mivel a földi világban egyetlen fűszál felett se uralkodhatik a tévelygés szelleme, ezért a láthatatlan világban: értelem és érzelem világában vívja meg a nagy csatáit az igazság ellen.

A földi ember a bukott szellem megtestesülése. Minden Isten kegyelmének ajándéka.
A testi élet a természettörvény korlátai közé ékelt mozgási és fejlődési lehetőség: alkalom a léleknek, hogy megismerve a jót, kövesse azt: megismerve a rosszat, elhagyja azt.
A földi élet szépségeinek, örömeinek csillogása a mennynek, az igazság világának egy – egy levetített sugara. A földi élet nyomorúsága, szenvedése: a bűnnel járó következmény, amely azt is boldogtalanná teszi, aki a bűnt elkövette és azt is, aki ellen elkövették, mert ő a közvetlen elszenvedője a bűnnek.

Mivel a földi világ az Isten kegyelmének az ajándéka és mivel egyetlen fűszálhoz sincs joga a tévelygés szellemének, mert elveivel nem teremt, csak rombol; ezért az igazság törvénye szerint nem is vihet el mást a leszámolás napján, mint amit létrehozott: szenvedés és nyomorúságot.

Az alázatos lelkek, akik bár megtévedtek és elestek, de az igazság törvényének szavára felfigyeltek, a lelkükbe oltott félelmet nem győzte le a gőg, nem álltak ellen az igazságnak, hanem az igazságnak meghódolva, önmagukba tekintettek és belátásra jutva, bűneiket megbánva bocsánatért esedeznek: az Isten kegyelmére és irgalmasságára támaszkodva állnak az igazság törvényével szemben.

A szeretet Istene lehajol értük, és megtisztítja a bűntől a lelküket; felemeli, megigazítja és megszenteli őket, hogy elvehessék az igazak örökségét.

Amikor a gonosztól megtisztult földön az igazak zavartalan, békés és boldog élete elkezdődik, amikor a tévelygés szellemétől minden létezési lehetőség megvonatik, amikor messzire kivetetik az ellenszegülés következtében, vele együtt kivetetnek azok is, aki hittek a téveszméknek, akik tagadták és kigúnyolták az igazat, a jót, és szenvedtették az igazak követőit.

Akkor azon a napon – a leszámolás nagy napján – az igazak fénylenek az igazság valóságában, kezeikhez kapják örökségüket és uralkodnak a földön. Mert Isten minden odaad az alázatosoknak, akik hittek az Ö beszédjének, és igazság törvényének és az Ő bűnbocsátó kegyelmének.



Saját kiegészítés:

A szelídek, akik örökségül kapják a földet, a dimenzió – korszak – váltáskor a 3. szféra lakói lesznek, aki vissza lesznek kötöztetve a megtisztult földre, ahonnan a bűnös eszmeáradatok száműzve lettek az eszméket hordozó eltévedt szellemi lényekkel együtt.
Az 1. szféra lakói a 7. napkörbe kerülnek át, a 2. szféra nem megpecsételt lakóival együtt.
A 2. szféra megpecsételt lakói pedig a föld 1000 éves aranykorának lejárta után visszakerülnek a földre, hogy átmenjenek egy tisztulási, tanulási folyamaton, majd egy újabb megmérettetés fog történni, de ez még egy nagyon távoli jövőkép, most a jelen a fontos a számunkra!




Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.

Az igazság a meglévő dolgok valósága. Nem minden igazság, ami annak látszik, mert amikor a mélyére akar hatolni a kutató emberi értelem, akkor eltűnik előle, mivel nem a valóságból keletkezett, csak a látszat páraködén keresztül formálódott azzá, aminek látszik.

Az ilyen igazság az emberek igazság az emberek igazsága. Minden kornak megvan a maga kialakított igazsága.

Saját kiegészítés: A kozmoszban létezik két ellentétes igazság is.
Nagyon fontos dolog, hogy „ne ítélj, hogy ne ítéltess”, sok esetben fogalmunk sincs róla, hogy a másik emberrel mi történik, és a látszat alapján ítélkezünk könnyedén, sőt pletykákat, téveszméket terjesztünk az igazság nevében! (Lásd fedett rendőri akciók beépített emberekkel)
Az igazság nevében mentünk keresztes hadjáratokra, és irtottunk (raboltunk) ki már népcsoportokat!
Az 1800 években, amikor beindult a technikai forradalom sorban megdőltek elméletek, és az ateizmus szárnyra kapott, hiszen mindenre volt technikai magyarázat!
A mostani években a muzulmánok igazsága a harcban, a szent háborúban érvényesül, és ez nekik teljesen természetes, hogy önrobbantással meghalnak egy elképzelt szent hitért!

A látszat igazság elfárasztja, és kimeríti a lélek erőit és mindannyiszor erőtlenül, és tehetetlenül hullik vissza a csüggedés és reménytelenség állapotába, valahányszor egy – egy látszatigazság vonzásába esik bele a lélek. Aki a látszatigazságban gyönyörködnek, azok nem lehetnek boldogok, ezek még fanatikus hittel ragaszkodnak a saját maguk kialakított igazságokhoz, és hisznek abban, hogy azt diadalra juttatják. Ezek még nem éhezik és szomjúhozzák a mindent egybefoglaló, mindent egyenlítő és kiegészítő igazságot.

Egyetlen igazság van, ami öröktől fogva volt, és örökké lesz, mert egyetlen valóságból ered. Ez az egyetlen valóság Istenben van, mert egyedül Isten a valóság! Őrajta kívül nincs semmi, tehát minden, ami van Istenben van! Igazság is csak egy van: Isten igazsága!

Ezen kívül minden igazságnak látszó valami csak az igaság árnyéka.
Ebbe az árnyékba tévednek bele az ellenszegülő és pártütő angyalok. Ebben tévelyegnek ma is azokkal az általuk megtévesztett szellemekkel és emberekkel együtt, akik Isten létezését tagadják és törvényének ellenállnak. Ez az árnyék borul azokra a lelkekre, akik szándékosan cselekszik a rosszat, ez keményíti meg a szíveket, az teszi süketté a füleket és vakká a szemeiteket, hogy meg ne láthassátok az igazat, a jót. Ez vezeti a kárhozat világába azokat, akik nem tudnak meggyógyulni téves nézeteikből, gonosz hajlamaikból.

Ez az árnyék a hazugság, amely mindent átsző, mindent beborít, mindent megkötöz, mindent más irányba kényszerít, mindent más formában mutat, mint ahogyan a valóságban van.

Saját megjegyzés: és itt nagyon fontos az ide tartozó másik emberi rossz tulajdonság: a pletyka!


Mi is a hazugság? A valóság árnyképe, értéknélküli semmi. És mégis milyen hatalma van az Istentől elszakadt lelkek felett, mert ezek az árnyékot valóságnak hiszik, és ez a hitük tévedés.

A bűn első csirája a tévedés, a tévedés következménye a rossz eredmény.
A rossz sokszorozódása és céltudatos irányítása megátalkodottság, gonoszság.
A hazugság leple alatt terjeszkedik ki, és növekedik naggyá és erőssé a bűn. A gonosznak szüksége van az igazság látszatára, e nélkül semmivé válna a hatalma!
Tehát a hazugság tartja fenn gonoszságság uralmát!

Aki ezt megérti, annak a lelkében derengeni kezd az ÚR ama nagy horderejű kijelentésének világossága: „boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot..”, azt az igazságot, amely megbontja a hazugság árnyékának ködét és átvilágítja mindazokat a tévelygéseket, melyeken keresztül a gonosz fogva tartja azokat a lelkeket, akik hisznek a látszat igazságában.
Csakis egyedül Isten igazsága az, mely megtöri a hazugság hatalmát és megsemmisíti csillogó káprázatát, amely a testen keresztül rabságba dönti a lelket, és egyre mélyebbre és mélyebbre húzza és erkölcsi posványba. Az emberi lélek minél terheltebb, annál kevésbé tudja önállóságát megőrizni, annál kevésbé tudja saját lelkében a boldogság kellékeit felismerni és megtalálni, és így szükségessé válik részére, hogy a külső világban keresse azt.

Minél szegényebb és csiszolatlan egy lélek, annál nagyobb erővel veti bele magát a világ külsőleges örömei után, mert a belső hiányt akarja ösztönszerűen pótolni. Mivel ezek a jóban és igazban szegény lelkek nem tudnak a világnak magukból semmit se adni – ami igaz érték – ezért örült hajsza indul meg a látszatértékek után. Ebben a hajszában a nyers erő, a vad erőszak és a képmutatás vívják meg kemény harcaikat egymással

A hazugság a gonosz csillogó palástja, rejtett gyilkos tőre, mely minél jobban hasonlít az igazsághoz, annál mélyebbre vonja be a tévelygések labirintusába és annál mélyebb sebet ejt áldozatának lelkén. Mert minden átszenvedett csalódás a léleknek az igazságba vetett hitét gyengíti ugyannyira, hogy végül is a bűn rabszolgaságába süllyed alá.

A hazugság leple alatt mindig tisztátalan célok lappanganak: az önzés, a gőg, és a testiség céljai. A hízelgés, félrevezetés, hazug védekezés a bűn takarására való, vagy olyan előnyök megszerzésére irányuló törekvéseket takaró eszközök, melyeket igaz, becsületes úton nem érhetne el az ember. A hazugság célja megkerülni az igaz utat, mással végeztetni el a feladatot, mással hordoztatni a terhet, melyet mindenkire kiró az igazság törvénye. A másnak járó elismerést, dicsőséget, a földi javakat mindenáron a maga részére megszerezni.
Ez teszi nehézzé és bonyolulttá a földön az életet, és érthetetlenné a sors igazságát.

Bizony nem önálló az ember, és nem szabad, míg az Isteni igazság törvénye meg nem szabadítja a hazugság uralma alól, mert ez tartja fogva a saját lelkén keresztül.
Akik megkóstolták a csalódás keserű, lélekölő fájdalmát, akik végigszenvedték az igazságtalanság okozta gyötrődéseket, azok mind megsebzett lélekkel és könnyező szemekkel igyekeznek menekülni fájdalmaik, szenvedéseik elől. Az ilyen panaszos kérdéseire nem tud magyarázatot adni sem a világi bölcsesség, se a tudomány.


Csak az Isteni igazság világít rá azokra az okokra, amelyek ezeket a kínzó okozatokat hozzák létre!

Minél többet szenved az emberiség a látszólagos igazságtól, annál kínzóbb vágy kél szívében az isteni, változhatatlan igazság után, mert lelke mélyén érzi, hogy az van. Érzi, hogy kell lennie egy igazságnak, amely az egész teremtett mindenséget egybefoglalja.

El kell következnie mindenkire az igazság utáni éhségnek és szomjságnak, hogy boldog lehessen.
Mert ameddig nem éhezi és szomjúhozza az igazságot, addig nem találja azt. Vagy ha megtalálta is, mivel nem éhezte és nem szomjúhozta, az nem válik húsává és vérévé, mint a testnek a táplálék.

Csak aki éhezi és szomjazza az igazságot, az jut el keresésében Isten igazságához, csak az érti meg Isten akaratát, és célját azokon a kijelentéseken keresztül, amelyeket az Igében lefektetett.
 Csakis azok elégítetnek meg, akik ezeket az igazságokat fel tudják dolgozni, magukévá tudják tenni. Ezek az igazságok átformálják az emberi lelket, ennek következményeképpen az emberi és szellemi életet.

Azért boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert azokhoz közel van Isten országa, mert azok ezzel az éhséggel és szomjúsággal magukhoz vonzzák azt, és az melegíti őket.

Aki megismerte Isten igazságát és szívét kitárva befogadja azt, abban ez új világot teremt, új elvek, új irányok felé vonja; az előtt új életcélok bontakoznak ki a homályból.

Az igazság mint bizonyosság, rendíthetetlen támpontot nyújt a léleknek. Mert a lélek tudja, hogy nem elérhetetlen délibábot kerget a boldogság képében, hanem maga is az igazságban él, maga is az igazság szerint cselekszik, akkor minden mozdulatával ritkítja maga körül a hazugság ködét.

Az igazság fegyver, az igazság hatalom, melyet nem vehet el, le nem győzhet senki és semmi! Isten igazsága nem múlandó időre szóló alkalmi tudomány, mely a korral változik.

Aki Isten igazságával megelégíttetik az az örökkévalóságra biztosítva van, mert sem az idő, sem az élet, sem a halál nem fosztja meg őt ettől a boldogságtól!




Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.

Az irgalom a magasabb rendű szeretet egyik oldalága, melyben a menyei virágok fakadnak.

Sokat beszélnek az emberek a szeretetről, de valójában nem ismerik azt, mert az önző szeretet fogalmán túl csak kevesen tudnak eljutni. Az önző szeretet pedig magában hordozza a ragadozók természetét: csak addig szeret, amíg az „én” önző céljainak, vágyainak elérésére segítő eszközét véli feltalálni abban, akit szeret. Ha azonban feltevésében csalódik, a szeretet gyűlöleté, ellenségeskedéssé, jobbik esetben hideg közönyösségé változik át. Az Úr ebből az önző szeretetből akarja az ember lelkét kigyógyítani, amely valóban nem szeretet, hanem a szeretet utánzata.

Ezért mondja az Úr a boldogoknak, az irgalmas szívűeket, mert ezek a szeretet menyei fokozatát ismerték meg. Ez a szeretet vezérli őket cselekvéseikben, ez irányítja az életüket, és ez a szeretet olvasztja meg a rideg természettörvény igazságát velük szemben, mert ítélet helyett „irgalmasságot nyernek”.

Azonban azoknak, akik ezt az érzést sem nem ismerik, sem nem gyakorolják, azoknak végig kell tapasztalniuk azokat a gyötrelmes állapotokat, amelyeken keresztül megtanulják a legparányibb szeretet értékét is!

Az ember, amíg az élet napfényes oldalán sütkérezik hiábavaló vágytól űzetve keresi azok kielégülési lehetőségeit. Sietve hagyja el azokat az állomásokat, ahol semmi kilátása nincs és nem is lehet arra nézve, hogy eme céljait gyorsabban elérhesse vagy megközelíthesse.
Mint lámpafény az éjjeli lepkét, úgy vonzza az életöröm az ember lelkét a tévelygés és bűn útjára. Ez az út, pedig egyre mélyebbre és mélyebbre vezet!

Amíg jól megy az ember dolga ritkán gondol azokra az eshetőségekre, melyek mint sötét árnyék, minden ember útját követik. Sokszor már egészen közel érzi magát a kitűzött célhoz, akkor tűnik elő a félelmetes árnyék, hogy egy pillanat alatt emberileg kiszámíthatatlan messzeségbe távolítsa el őt kitűzött céljától. És feljajdul az ember, és keresi az okát, kit terhel a felelősség, mi a baj?

Ezek mögött a kérdések között az ember keresi a bűnös személyt, az ellenséget, de nem jön rá, hogy minden belőle fakad.

És Isten mégse pusztítja el az embert, hanem időt ad a megtérésre és alkalmat ad a javulásra!
Isten irgalmassága nem keresi az érdemeket. Ő egyformán segíti azokat, akik beismerik, hogy az Ő segítsége nélkül semmi jóra nem képesek. Azokat, akik beismerik bűnösségüket, tökéletlenségüket és egész lelküket és annak sorság Isten irgalmasságára bízzák.
Isten azonban elvárja az emberektől is, hogy irgalmas legyen azokhoz, akiknek sorsa ideig – óráig az ő kezében van letéve, hogy adott helyzeténél fogva mások sorsára befolyást gyakorolhat.
Mindenki rászorul az irgalmasságra, nincs tökéletes ember, nincs aki ne tévedne.
„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek”

Az irgalmasság nem gyönyörködik mások szenvedéseiben, nem örvendezik mások szomorúságán, fájdalmán, az irgalmasság nem rombol, hanem a romokból is épít, és meni a menthetőt.
Enyhíteni a szenvedést, megszüntetni a testi – lelki nyomorúságot, küzdeni a bűn és tévelygés ellen, melyeket a szeretet ad az ember kezébe.



Akik Isten dicsőségét keresik…

(Az Isteni igazság misztériuma. Részlet a Titkos Tanítások c. könyvből)


Akik Isten dicsőségét keresik, az igaz jó erejében és hatalmában hisznek, azok természetüknél fogva egyszerűek és szerények; bátrak, de nem hivalkodók; lelkesedők, de nem kiabálóknem hunyászkodnak meg azok előtt, akik a ferde utakat járják, de nem is támadják azokat hibáikért, tévedéseikért; védekeznek, de védekezésük nem bántó, nem sértő, mert hiszen hibáik és gyengéik nekik is vannak és tudják, hogy ők sem tökéletesek, csak igyekvők; nem törnek pálcát mások felett; nem tartják számon mások bűneit és tévedéseit, hogy azokkal alkalomadtán visszasújtsanak. Megbotolhatnak, sőt el is eshetnek, mert hisz ők is emberek – és mert a tévedés és a bűn mint élő sövény, át –meg átszövi a világot és eltakar minden igazat és jót, - de felkelnek, mert imádkoznak és az Isten Lelke ismét talpra állítja őket. Csalódnak, mert csalódniuk kell; hiszen a világ nem váltja be lelkük vágyait, és a lelkükben sok fájdalmat terem az általuk széthintett jó és az annak nyomán rájuk ható rossz.


Könnyeznek, de nem esnek kétségbe; kételkednek, de nem válnak hitetlenné; erőlködnek, de nem merülnek ki; dolgoznak, de munkájuk nyomán ritkán élvezik a megelégedés boldog eredményét; mindamellett el nem csüggednek, mert hitüknél fogva érzik és tudják, hogy Isten az ő számukra ne azt az eredményt tartotta fenn, ami az ő törekvéseikkel és erőfeszítésükkel alig – alig tudnak felszínre hozni, hanem az Isten az Ő kegyelmének gazdaságából olyan létlehetőséget teremt az ő lelküknek, az ő megjelenési formájuknak, amely az ő eredményeiket, az ő cselekedeteiket, az ő érdemeiket mesze – messze felülmúlja.

Akik Isten dicsőségét keresik áldozatot nyújtanak a világnak.
Felszedni a rosszat, a szenvedést, a Világlélekben összegyülemlett és a zűrzavaros ütközések által keletkezett összhangtalanságot, ennek nyomása felett élni és helyébe hitet, igazságot, szeretet, békét nyújtani az életben minden teremtett léleknek; nem bántani senkit, hanem az Istenbe vetett hittel és imádkozó lélekkel elszenvedni minden sérelmet; ez az az áldozat, amely az ember lelkét megtisztítja azoktól a hátrányos emberi tévedésektől és bűnöktől, amelyek mindvégig kísérik a lelket s mindaddig vele maradnak, ameddig csak emberi testben kell megjelennie.


Jót kell adni a világnak: az embernek önmagáról megfeledkezve a jót, az igazat cselekedni, s a helyébe a rosszat, a törvénytelent a büntetés vágya nélkül, vagyis az „igazság” kihívása nélkül, viszonzás nélkül elszenvedni; ezzel ritkítjátok a bűnt, ezzel tisztítjátok a magatok lelkét és ezzel irthatjátok ki azoknak a tévelygéseknek és bűnöknek a lelketekben maradt eltokosodott maradványait, amelyek az isteni kegyelem folytán sokszor sok testöltésen keresztül latent pihennek és várják az alkalmat, amikor felébredhessenek.




Szeretet fokozatai:

A szeretet megélésnek általában 4 szintjét különböztethetjük meg. Tudnunk kell azonban, hogy még a legalsóbb megélési szint is szervesen hozzátartozik jelen életünkhöz, fizikai létünkhöz. Ebből adódóan, önmagában egyik sem rossz, sőt inkább szükségesek és jók az élet kiteljesítéséhez. A baj csak akkor kezdődik, ha az alsóbb szintek kerülnek túlsúlyba és letérünk az arany középútról.

1. Szexus. Ilyenkor a testi szerelem kerül előtérbe. Fontossá válik az hogy az ember testileg is megélje vágyait. Ha a szexuális vágyaink uralnak minket és életünket ennek rendeljük alá, akkor  elvághatjuk magunkat a felsőbb megismerési erőktől, hiszen ezt az energiát kell felemelnünk gerincünkben a megvilágosodáshoz. A túlzott szexuális élet feléli, elégeti ezt az energiát. Sokan hangoztatják, hogy már túl vannak ezen a szinten, de általában itt elfojtással van csak dolgunk. Tudnunk kell, hogy az ember egyik legnagyobb energiát hordozó része a 2. csakra, ami a nemiséggel áll összefüggésben, az ide tartozó energiák áttranszformálása nem mindenkinek könnyű feladat. Csak speciális gyakorlatok segítségével lehet hozzálátni azoknak, akik érettek a feladatra. El kell azonban gondolkodnunk azon, hogy kialakulhat-e, létezhet-e ideális párkapcsolat szex nélkül? És fordítva: jó -e a szex szeretet nélkül?

2. Erosz: Itt már a szexus lelkibb oldala kap hangsúlyt. Ez adja ideális esetben a lelki töltést a szexnek. Jellemző ekkor, a túlfűtött érzelmek megnyilvánulása, csapongás, ambivalens érzelmek megjelenése és általában a terhelt és intenzív asztrális működés.

3. Filia. Ez már a szeretet egy magasabb formája, az un.szociális szeretet. Ilyenkor a partnerkapcsolat már barátságként is funkcionál, mint embert szeretik és tisztelik egymást a partnerek és közös célok kerülnek kiválasztásra. Hosszú távon egy kapcsolat sem nélkülözheti a filiát.

4. Agapé: A szeretet legmagasabb formája, a feltétel nélküli szeretet. Ez a szeretet tiszta formája, amiről a következőkben beszélni fogunk.
Szellemtudományi megközelítésben a szeretetről, mint a legmagasabb energiáról, rezgésről beszélhetünk. Ezen energia segítségével alakíthatjuk át fizikai testünket átmanná. Ha ez sikerül, akkor intuitív tudatszintre léphetünk. Ezek az emberiség jelenlegi fejlettségi állapotában a legmagasabb tudatállapotot és lénytagot képviselik. A szellemi lényélmény segítségével, mintegy egyéolvadhatunk a vizsgált objektummal. Ilyenformán a szeretetről, mint legfőbb megismerési erőről beszélhetünk.
Nem juthatunk el addig erre a szintre, amíg a feltétlen szeretetet ki nem alakítottuk magunkban a világ felé. Hiszen, ha nem tudjuk megvalósítani a feltétlen elfogadást, akkor megismerésünket nagyban torzíthatják saját előítéleteink és képzeteink a megismerendő objektumról. Az átman kialakítása az archék segítségével történik, akik a fizikai testet szellemesítik át. Ekkor egy archét csatlakoztathat be az ember és Buddha szintre léphet, bekövetkezik a megvilágosodás pillanata. Ezen állapotában a szellemnek nem kell már a fizikai szintre többet testet öltenie, de szerencsére a kegyelem által közöttünk maradnak e Mesterek. Ekkor társmegváltói szintre lép a szellem és tudatosan segíthet be a Krisztusnak a Karma Urának munkájába.

A Bibliában maga Jézus Krisztus az aki a szeretet ősképeként és szimbólumaként jelenik meg. Tettei, csodatételei nem történhettek volna meg akkor, ha nem a legmagasabb szintű szeretettel tekint az emberekre. Számos példát találhatunk még a szeretet erényére, hiszen minden tettével azt a tiszta, feltétel nélküli szeretetet testesíti meg ami csak az Atyától jöhet. Az emberiség nagy példaképe ő, aki életét is feláldozta szeretetből, az emberiség bűneiért.

Persze a mai embertől nem vár el senki ekkora áldozatot, de azért a törekvés és a szeretettel áthatott élet mindenki számára elérendő cél kell, hogy legyen.

Szász Ilma könyvében gyönyörű párhuzamot találtam ezekhez az írásokhoz:
(A nagy vallások végső üzenete)

Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23)   Amit  nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.

Hillel (Sabbath 31a)  Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.

Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.)  Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.

Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13)  Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.

Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33)  Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.

Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak.

Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.

 



Most nézzük meg Makk István munkájából egy részletet, ami ide illik:


A szeretet első fejlődési sora a bukás mélyszintjéből fokozatosan kibontakozva:  


legmélyebb szint - csak én! - durva egoizmus.
         majd     - én és mások!  -  finom egoizmus,
         az után     - mások és én!  -  az igaz szeretet kezdete,
         végül    - csak mások   -  a szeretet magas foka.


A szeretet második fejlődési sora a bukás mélyszintjéről fokozatosan kibontakozva:


Kegyetlen önzés - Durva önzés - Enyhe önzés - Önzetlenség - Áldozatosság - Önfeláldozás!


 Minden magasabb szeretetfogalom mind diadalmasabb valóság! Amely a szférákban felfelé emelkedve - élő - diadalmas valóság!



 A szeretet harmadik fejlődési sora, melyeket testetöltésről testetöltésre mind magasabb szinten be kell töltenem!
 A mélyszinttől fokozatosan a legmagasabb szintig:


- súlyos áldozatok igénylése másoktól,
- enyhébb áldozatok igénylése másoktól,
 - nem igénylek áldozatokat másoktól,
 - kisebb áldozatokat hozok másokért,
 - nagy áldozatokat hozok másokért ,
és végül: - önfeláldozó élet másokért  és a Krisztusi eszméért.
A szeretet negyedik fejlődési sora - a bukás mélyszintjéről fokozatosan kibontakozva a következő:
 Mélyszint   - csak önmagamat szeretem,
 Majd:        családomban önmagamat szeretem,
     családom szeretetében fokozatosan  feloldódik
önmagam szeretete, szeretetem kitágul mindazokra, akiket ismerek,
 Végül:     szeretetem kitágul azokra is, akiket nem ismerek

.
 Ismétlem, minden magasabb szeretetfogalom - a felfelé növekvő gömbsor - mind diadalmasabb valóság!



- A szeretet ötödik fejlődési sora - a bukás mélyszintjéről fokozatosan kibontakozva:


   - önmagamban a testet szeretem,
önmagamban a lelkieket szeretem,
   - önmagamban az örök szellemet szeretem.



- A szeretet hatodik fejlődési sora :
   - másban a testet szeretem,
   - másban a lelkieket szeretem,
   - másban az örök szellemet szeretem.



- A szeretet hetedik fejlődési sora. 

A családi szeretet fokozatai - a bukás mélyszintjéről fokozatosan kibontva :
   - családom tagjait alárendelem magamnak,
   - családom tagjaiban önmagam tükröződését szeretem,
   - családom tagjaiban a szépet - a lelkieket szeretem,
 - családom tagjaiban :  szellemtestvéreimet - örök útitársaimat
szeretem, akikkel az örök szellemi fejlődésben a szeretet kibontakozását építem.


 - Végül a szeretet nyolcadik, lezáró fejlődési sora.

A duálszeretet fokozatai a bukás mélyszintjétől fokozatosan kibontakozva:
   - duálomat alárendelem magamnak,
   - duálomban önmagam tükröződését szeretem,
   - duálomban a szépet - a lelkieket szeretem,
   - duálomban örök útitársamat - szellemem örök másik felét - szeretem,
akivel a szellemi fejlődésben, vele örök egységben, a duálszeretet örök kibontakozását építem.


 
Ezeket a szeretetfokozatokat kell lépésről-lépésre, testetöltésről - testetöltésre önmagamban élő valósággá tennem, hogy a bukás mélyszintjéről a mennyei szférák magasságába emelkedhessek!
 Ez a bukott szellem részére a szellemi síkon - szellem állapotban nem valósítható meg! Csak a fizikai síkon - az emberi élet kegyelmi állapotában! Erre adja Isten a testetöltés kegyelmét.
A bűn sötét árnyékot vet a földi élet útjára. Senkise tudja, hova jut, hogyan fejezi be a pályáját, még ha a legnagyobb felkészültséggel és tudással indul el rajta. Az ember az élet napfényes oldaláról hamar letévedhet a riasztó árnyak útvesztőjébe, ahol felsorakoznak a szenvedések, fájdalmak, szorongó félelmekkel teli napok, és gondterhes éjszakák, a kétségbeejtő reménytelenséget mutató jövő, melyeket rémekkel népesít be a képzelet.


Milyen csodákat művel az irgalmasság mennyei sugara: új világot teremt, új életet ajándékoz, amelyeket az irgalmassággal teljes szívű ember nyit meg a nyomorúság terhe alatt sínylődő embertársa lelkében.
Az irgalmasság célja feloldani a szenvedések és gyötrelmek kötelékéből, kiszabadítani a nyomorúságok rabságából azokat, akiken a bűnök következményei elhatalmasodtak.
Az irgalmasság cselekvői Isten akaratát megvalósító eszközök a földön, mert abban a szeretetben, amely irgalmasságra kész Isten lelke él. Akik Isten lelkét hordozzák szívükben, akiket Isten lelke ilyen közvetlenül irányít, azok boldogok, noha itt élnek a földön.

A boldogság alatt nem minden esetben a szenvedések elkerülését kell érteni, hiszen aki az irgalmasságig kifejlett lelki érzékekkel rendelkezik, az nemigen retten vissza a fájdalmaktól, küzdelmektől, mert a legtöbb esetben önként vállalkozik olyan feladatok elvégzésére, amely áldozatot kíván.

Az emberi tévedéseknek vannak olyan következményeik, melyek hosszabb időre feltartóztathatják a szellemet az előrehaladás útján. Tévedései lekötik, választási szabadságát korlátozzák, tiszta ítélőképességét megbénítják és kényszerhelyzetbe kerülve csak a természettörvény lassú, nehézkes kibontakozásával juthat a szellem ismét abba a helyzetbe, hogy tévedéseit beismerve, azokat belássa, és teljes erejével kutathasson a fejlődés és a tisztulás útján előre.

A szeretet érzése hatalmas és mindent felülmúló erő. Aki ennek a sugárözönébe kerül, az nem állhat ellen többé; azt viszi, átformálja, újjáteremti, megtisztítja, megvilágosítja, igazzá és boldoggá teszi azt, aki kitárja a lelkét előtte és befogadja azt. Így az a szeretet, mely az irgalmasság érzésével hat és munkálkodik a mulandó káprázatok világában, az örökkévalóságban megrögzítő erővel és hatalommal ruházza fel azt a lelket, akin keresztül munkálkodási lehetőséget nyert.

A szeretet örök érték, amelyet nem értékteleníthet el sem a tévedés, sem az élet, sem a halál. A szeretet istentől eredő szent törvény.

Akik irgalmasok, azok ebben a törvényben élnek, azok felett ez tart fent igazságot, és ha Isten irgalmas minden tévelygő és bűnös gyermekéhez, mennyivel inkább az azokhoz,, akiknek a lelkében a szeretet érzése az Úr közvetlen megértévé fejlődött. Azért mondja az Úr, boldogoknak az irgalmasság cselekvőit, mert ők a felmenő és kiegyenlítő isteni törvényt a szívükben hordozzák.



Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják.

Az ember szívének tisztasága Isten ajándéka, melyet mindenki elnyerhet, csak ki kell érte nyújtania a kezét és el kell fogadnia isten kegyelmét. Senki a maga akaratából meg nem tisztítja szívét, mert csak akkor tisztulhat meg, ha Isten azt megtisztította.

Ez alatt a tisztaság alatt az Úr nem azt az ártatlanságot érti, amely a bűnt nem ismeri, hanem a bűntől megtisztult emberi szívről beszél. Nemcsak az a bűnös, aki a bűnt cselekedeteiben megvalósítja, hanem az is, aki a bűn gyökerét, a tisztátlan gondolatokat, vágyakat a lelkében hordozza!

A szívből törnek elő a gonosz kívánságok, káros szenvedélyek, érték nélküli törekvések, melyek a megfertőzött, elfajult lelki természet érvényesülni akarását hozzák a felszínre, hogy az az értelemben kidolgozva a cselekvésben élje ki magát. A lélek természete fáradhatatlanul – mint egy örök forrás – ontja magából azokat a termékeket, melynek az ő elveinek megfelelően betöltik az ő mindenkori világát.

Ennélfogva minden lélek annyi boldogságot és örömöt talál az ő földi vagy szellemi hazájában, amennyi jóval és igazzal töltötte meg azt. Annyi fájdalmat és csalódást kell elszenvednie, amennyi jóval és igazzal az ellentét ellenében cselekedett.
Mert amit a szellem előhoz benső énjének világából, azért felelnie kell az összességet egybefoglaló, fenntartó és folyton tökéletesítő isteni törvény előtt!
Az igazság törvénye ez, ami előtt nem marad elrejtve semmi, amit kikerülni, sem kijátszani semmilyen hatalom nem képes.
Azért csak nagyon mélyre, az igazságtól nagyon messze eltévelyedtek hiszik azt, hogy Isten törvényével szembehelyezkedve a maguk erőszakos akaratával befolyást gyakorolhatnak saját sorsuk alakítására. Ez téveszme.
Tehát „aki bűnt cselekszik, az szolgája a bűnnek”!
Ez a szolgaság pedig minden alárendeltségnél nyomorúságosabb és megalázóbb, mert ha egy pillanatra elérni látszik is azt, amiért a bűnt elkövette, a másik pillanatban már beláthatatlan messzeség választja el attól a boldogságtól amit elérni vágyott. Mert a gonosz a leghűségesebb alárendeltjének is gonosszal fizet, mert jóval nem rendelkezik.

A bűnnel szemben csak a tisztaszívűség az az áthatolhatatlan páncél, amelyről lepattan minden támadás, minden kísértés. Azért boldogak a tisztaszívűek.
A tisztaszívű hisz Isten végtelen hatalmában, erejében és bűnbocsátó kegyelmében; hisz az Isten – Krisztus által adott – igéjében; azokat a kijelentett igazságokat és ígéreteket mindenek felett szentnek és valónak hiszi.

A tisztaszívű belátja saját gyengeségét, gyarlóságát és bűnre való hajlandóságát. Engedelmesen meghajol Isten akarata előtt, lelkét isten kegyelmébe helyezve új életet kezd és aszerint a megismert igazság szerint rendezi be életét, amelyet az Úr ír elő az őt követőknek.

A földi ember a bűntől való szabadulás alatt legtöbbnyire a bűnök következményeitől, a szenvedésektől való szabadulást gondolja. De használna-e az, ha az isteni kegyelem kezébe nem venné lelkünket és át nem formálná a szívünket? Nem használna az a bűnökkel és gonosz vágyakkal át meg átszőtt léleknek, mert ha nem érezné a törvénytől való függését, akkor bűnei és gonosz kívánságai újra és újra kárhozatba sodornák.


A gyógyulásnak, a nyomorúságtól való szabadulásnak csak egyetlen útja van: Isten felé fordítani tekintetünket. Őtőle kérni, Őtőle várni mindent.

Ha a lélek engedelmesen meghajlik Isten akarata előtt, akkor békességes megnyugvásban változik át Isten újjáteremtő munkájához való engedelmes anyaggá. Ebben az emberi nagy akarásból lehiggadt lélekben végzi el Isten Lelke azt a csodát, amelynek megfejtését, megmagyarázását hiába várja bárki is az emberek világában.

Ebben a békességes magnyugvásban gyúl ki a mennyei világosság a lélekben, és ekkor lesz a lélek tisztánlátóvá, hogy gyönyörködve szemlélhesse Isten cselekedeteit a látható és láthatatlan világban.
Ekkor megtelik a lélek a kimondhatatlan hálával és szeretettel, megnyílnak a élek legrejtettebb részecskéi is, és szomjasan, vágyakozva keresik Istennel a még szorosabb összeköttetést.
Isten szent Lelke ezalatt mind több és nagyobb területet hat át a mennyei fénnyel, mennyei erőkkel és elhinti benne a mennyei erényeket, amelyek a lelket Isten gyermekévé teszik.


Megjegyzés: „aki kér, annak adatik”

A tisztaszívű lélek meggyógyult,, isten kegyelme megtisztította a bűntől, tévelygéstől.
„Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők Istent meglátják”. Igen. A tisztaszívű ember előtt mindenben Isten jósága, szeretete ragyog elő.
Csak a megtisztult szívű ember tudja felfogni és megérteni, mert csak a tiszta szívben alakulhat ki Isten képmása, csak a tiszta szívben tükröződik vissza a mennyei élet boldogságának lehetősége.

Isten: szellem. Mindenben, ami szellemi Őt találjuk meg. Az Ő hatalmáról, igazságáról, szeretetéről és kegyelméről tesz bizonyságot minden.

Ennek a hatalmas életnek lefokozott részecskéje csak az emberi élet és mégis mennyi öröm, bánat, szenvedés elfér benne. Bár az embernek meg kell barátkoznia a halál gondolatával, bele kell nyugodnia az elmúlás törvényébe, mégis mindenek felett való nagy érték az élet a vele járó bajokkal és nyomorúságokkal. Ez a kicsiny, korlátok közé szorított, szegényes élet a száműzöttek élete, akik a végtelen Életből száműzettek a bűn miatt. Azonban azoknak,, akik belátják tévelygéseik, bűneik következményeit és megtérnek Isten törvényéhez, isten kegyelmet és segítséget nyújt, hogy az Ő igazságát és végtelen szeretetét megismerhessék.

Isten a végtelen Élet szépségével és boldogságával ajándékozza meg azokat, akik hűek voltak, hittek és bíztak az Ő ígéretében. Ezért boldogok a tisztaszívűek, mert ők Istent meglátják!




Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.

Mindenki, aki a jónak ellenáll önmaga ellen vétkezik, mert az igaz jó minden áldásával megnyugszik azokon, akik hisznek benne, akik szeretik, akik cselekszik azt életük folyamán.
A rossz, az ellentétes szintén bevonja és átitatja azokat a lelkeket, akik előnyt adnak annak a jóval szemben, és irányadóul, vezetőül a helytelent választják.

Bizony boldogtalanok azok, mert a békesség áldásaitól messze estek. Mert a lélek egészséges állapotát csak az istennel való szoros kapcsolatban tarthatja fenn.
Mi más volna az oka a sok testi és lelki betegségnek, nyomorúságnak, ha nem a tartós ellenállás Isten igazságával szemben?
Mi volna az oka, a végső idők tömegbetegségének, az idegességnek, ha nem a lélek kifáradása a célt tévesztett bolyongásban? A lélek erőtartalékainak a kimerülése, mert elhagyta és megtagadta Istent.

Az engedetlenség, az önzés, az irigység, a gőg, a testiség, a hazugság, az anyag bálványozása, a kegyetlen bosszúállás mind a lélek belső békességének ellensége. Ezek mind felsorakozva harcban állnak, hogy az isteni kegyelem által nyújtott örömöt, boldogságot megsemmisítsék, és a földi világot siralomvölggyé tegyék.

Ezért boldogok a békességre igyekvők, mert a békesség lelke felemeli, meggyógyítja, sebezhetetlenné, ellenállóvá, kitartóvá, erőssé teszi őket a bűn támadásával, kísértéseivel szemben. Ha körülöttük tombol is a harc, lelkükben békesség uralkodik, amellyel diadalra viszik Isten ügyét, megalapozzák Isten országát a háborúság világában.

A békesség igazi értékét a földi ember alig tudja felfogni, mert lelkének nagyarányú hullámzásai közepette elfelejti tulajdonképpeni célját, amelyet testbe öltözése előtt maga elé tűzött.

A nagy hullámzást az ember lelkében a bűn, és a bűn következményeivel történő harc okozza.
Öröm és a bánat, nyereség és veszteség, dicsőség és gyalázat, felemelkedés és alásüllyedés, szeretet és gyűlölet, mind erős hullámzásban tartja a lelket, amíg az elfáradva, kimerülve, összeroppanva céltalannak látja a földi életet!
Minden esetben meg kell tapasztalni a két végletet. Ez a zuhanás boldogtalanná, szerencsétlenné teszi az embert, nemcsak a földön, hanem a halál után is.

Mégis szükséges, hogy ezek a nagy hatások bekövetkezzenek, a cselekvési vágy és a makacs akarat kiélhesse magát, és következményeket hozzon az életünkbe! Ezek a természettörvény igazságától vezérelve a hatásokból kénytelenek levonni azokat a tanulságokat, amelyeket egy – egy élet után tár eléjük az az állapotvilág, amely lelkük tükörképét mutatja azokban az érzésekben, amelyektől szabadulni nem képesek.


A vágyakat semmi estre sem szabad megölni, legfeljebb félreállítani. Mert hogyha megölitek azokat a vágyakat – melyek a jelen helyzetben beteljesedésük esetén nem hoznának kívánatos eredményt –, ezek csak a jelenben látszanak meghalni, a jövőben újabb vágyakat termel belőlük a lélek, amelyek magukat mindenáron kiélni igyekeznek.
Mert az érzések szintén élni akarnak, legyenek azok jók vagy rosszak. Hiszen a rossz érzések is úgy támadtak a lélekben, hogy a lélek azokat egy előző létezésben félreállította, vagy éppen megszerezte, s azok mint rossz hatások ott élnek a lélekben; és mivel így a lélek rosszal van terhelve. Ezeknek a rossz érzéseknek napfényre kell kerülniük, hogy ezeken keresztül a figyelő szellem megláthassa azokat a kudarcokat, amelyeket ezek eredményeznek, s megszégyenüljön; és amikor megszégyenül, abban a szégyenérzésben és abban a belátásban, hogy helytelen dolog volt azokat az érzéseket létrehoznia és magába táplálnia, elégnek és megsemmisülnek azok.

Mert ameddig az ilyen érzések szóhoz nem juthatnak, ameddig nem élhetik ki magukat, addig ott élnek és a lélek erőiből táplálkoznak, mint az élősdiek, s miattuk nem képes a jó, a hit, a bizalom, a reménység terjeszkedni. Nem képes a léleknek azt a részét magának meghódítani, ahol ezek a rejtett érzések lappanganak, és mint gonosz betegségek bujkálnak a tudat alatt, a tudat előtt, és a felfelé emelkedés, a megtisztulás és megigazulás lehetőségét gátolják.

Ezért van a földön megengedve a rossznak is a kiélés lehetősége; ezért van adva a bűnbocsánat, hogy amikor a lélek elfáradt a rossznak a követésében és a rossz eredményének elszenvedésében, meggyógyuljon a rosszból, a gonoszból azáltal, hogy a saját belátása folytán forduljon el mindattól a tökéletlenségtől és helytelenségtől, amit addig jónak hitt.

Mert az embert nem az Isten bosszúállása, vagy kérlelhetetlen és kegyetlen igazság, hanem a saját lelkében rejlő törvény kapcsolja azokhoz a létrejött és magával hozott eszmékhez, gondolatokhoz és érzésekhez, amelyeket a múlandó világba kivetít.
Vannak dolgok, amelyeknek rendezésére csak évszázadok múlva nyílik alkalom, hogy egy felhőt, egy fájdalmas emléket eltörölhessen az ember, mert ameddig az nincs eltörölve, bármennyire is elfelejtkezett róla, azok a felhők itt maradnak a lelkén, hiába beszél megbocsátásról, elintézésről, mivelhogy az Isten megbocsátja az ember bűneit.

Mert a megbánással Isten valóban megbocsátja az emberek tévedései, bűneit, hibáit, és elfedi azokat a sebeket és szakadékokat, amelyeket az ember saját életével, az ő elveinek és elgondolásainak érvényesítése által hozott létre; elfedi annál inkább, mert amikor a lélek elköveti ezeket a bűnöket, akkor még nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek ezeket kisimítaná, vagy betölthetné, tehát semlegessé tenné.

Isten a megbánt bűnöket és tévedéseket, s az ezek nyomán keletkezett fájdalmakat és réseket betölti az Ő kegyelmével, és ideiglenesen átadja a fejlődés törvényének javulás útjára térő lelket!

A BÉKESSÉG AZ ISTENI TULAJDONSÁGOKNAK EGYIK LEGFONTOSABB ELKOTÓRÉSZE.A békesség a megnyugvást osztó, csendben munkálkodó, az életnek helyet készítő, mindenhez hozzásegítő, mindent feltáró, mindent megértő, mindent egybekapcsoló mélységes és titokzatos erejével szelíden, és lágyan hordozza a megteremtett szellemeket és világaikat rendeltetésük célja felé. A békesség tehát szükséges alapeleme a lelki fejlődésnek és haladásnak.

A haragos indulat a törvénytelen hajlamok körül mint védőbástya alakul ki a lefelé süllyedés útján.
Ez az indulat a legkisebb támadásra is érzékenyen reagál, felhasználva a lélek erőit. A haragvó embernek a maga részéről mindig igaza van, mert nincs ítélőképessége. Mindig elfogult, nem ura önmagának, indulatainak, tévelygéseivel, beszédével és cselekedeteivel.
Van amikor a ráhulló törmelék súlya alatt megtörik nagy hatni akarása, és lelki erői kiégnek, ekkor visszatekint a lezajlott vihar perceire szégyenkezve, és kénytelen bevallani önmaga előtt, hogy nem találja indokoltnak kifakadását. (Itt fontos a megszállottság felismerése is)
De már késő, a rombolás megtörtént.


Ha a féktelen indulat rombolása csak könnyen pótolható anyagi károkat és veszteségeket okozott, az is hátráltatja a haladást. De a harag főleg lelki érzések világát tarolja le: a szeretet, bizalom, a hit, a ragaszkodás nehezen gyökeresedő palántáit tépi ki az út környezők szívéből. Ez pedig mindennél nagyobb veszteség.

„Boldogok a békességre igyekezők”, mert akik megérezték a lelkükben Isten Szent Lelkének békességet árasztó jelenlétét, azok belátva a bűn kárhozatos voltát, igyekeznek az önmagukban és másokban is lehetetlenné tenni. Boldogok, akik nem hordozzák lelkükben a háborúságot okozó csirákat, akiknek cselekedetei, beszédei nem szítják fel a haragos indulatokat, elégedetlenséget, versengést, gyűlöletet, a pártoskodást.

A belő lelki békesség Istenbe vetett HIT, az Isten akarata szerint véghezvitt cselekedet eredménye.
A békességes ember szellemi és lelki erőinek urává lesz és a jó és igaz eszme szerint alakítja át lelki természetét.

„Boldogok a békességre igyekezők”, , akik a tévelygés labirintusaiból, a zűrzavarból, a káoszból keresik Istennel az összekötetést. Mert minden istent hirdető, megtért emberi léleknek bizonyságot kell tennie isten jóságáról és igazságáról azokban a cselekedetekben, amelyeket a földi életben széthint.

Minden törvénytelenséget cselekvő ember részére sürgős és halaszhatatlan annak az eredménynek az elérése, amely célzattal valamit cselekedett. Minden emberi lélek részére el van készítve születése előtt az ő sorsa, amely az ő lelki természetének kibontakozását, fejlődését, javítását, és tisztulását szolgálja.
Ha az ember megérti isten akaratát ezekben a  sorsszerű irányításokban és a megismert jó és igaz szerint végzi feladatát, akkor nincsen jelentéktelennek látszó élet, nincsen mostohának tartott sors. De ahhoz, hogy az ember a sorsát megérthesse és a végzetét helyesen feldolgozhassa, meg kell ismernie a mindenek felett való nagy igazságot, Isten igazságát (és Törvényeit)

Az ember hiába igyekszik kibújni a sorsában elhelyezett kötelességek terhe alól, azzal, hogy másra akarja azokat hárítani. Ezzel csak azt éri el, hogy azok összegyűlnek, és amikor a számtörvényük betelik, rázúdulnak, mint szenvedések. Ő pedig összeroskad a szenvedések terhe alatt. Nincs kibúvó, nincs menekülés az igazság törvénye előle sem a földi életben, sem a halálban. Csak a törvény útja marad a léleknek, a megbánás, beismerés és a megtisztulás útja.
A Törvényben, az Igazság védelmet nyújtó bizonyosságában a lélek szilárd talajon áll, és erre már lehet építkezni.

Itt már nem omlik össze a lélek építkezése, ha felcsapnak is a hullámok a mélyből, nem ártanak többé, mert békességre talált és annak áldásában gyönyörködik.

Ezért boldogok a békességre igyekvők, mert ők már lelkükben hordozzák a békességet, és azért munkálkodnak, hogy ez a békesség kiteljesedjék az egész világra, és a világ megismerhesse azt a boldogságot, amit a békesség nyújt.

 



Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.

Ha valaki csak felületes emberi gondolkodással tekint bele ezeknek a mély, Isteni eredetű kijelentéseknek egy – egy részletébe, könnyen ellentmondásba kerül azzal a nagy és mély igazsággal, melyet isten az egész embernek szán.
Ezalatt az egész ember alatt a testi életben öntudatra ébredt szellem értendő, aki minden erejével és képességével munkálkodni hivatva van. Mert Isten munkára hív mindenkit, akik megértették az igaság szavát.
Az élet minden alakulata felett uralkodik az az elv, melyet az emberi lelkek tömegei elfogadtak, szokássá tettek, nemzedékeken keresztül ápoltak, és szolgáltak. Az ellentét eszme az önző igazságban nyer kifejezést. Minden és mindenek felett úrrá akar lenni és mindent az „én” kívánságainak, akaratának a szolgálatába akar hajtani.
Isten törvényében az ”én” nem különítheti el magát. Az „én” boldogsága, öröme annyival megsokszorozódik, ahány lélekben visszhangra talál az „én” –ből kiinduló boldogító hatás.


Isten szeretet. A szeretet igazsága mindenek felett uralkodó törvény!

Aki ez ellen a törvény ellen vétkezik, az kizárja magát a boldogság, békesség és megelégedés világából, és mindaddig a bizonytalanságok, szenvedések, csalódások, rettegések, hiábavaló erőpazarlások és félelmek külső világában kénytelen időzni, míg ezt az igazságot meg nem ismeri, meg nem tanulja és lelkét a szeretet törvénye át nem alakítja.

A Törvény jegyzi az eredményeket azokban a történésekben, melyeket az egyén a maga érzéseivel. Beszédeivel és cselekedeteivel hoz létre. Jegyzi azokat a hatásokat, amelyeket az egyén a körülötte lévő élők érzésvilágába kelt. (mentális sík)
Aki maga mögött rendezett munkát akar hagyni, akiben némileg is él a vágy, hogy emberi életével nem átkává, hanem áldássá legyen a földi világnak, annak meg kell ismernie az egyetlen módot: a szeretet igazságát!

A földön nem a szeretet igazsága az uralkodó, bár minden ember vágyik ennek az igazságnak az eredményét élvezni. De az ember bukott természetében benne él a gonosz elve: mindenki a másiktól várja, hogy az legyen jó, és igaz, őszinte, becsületes. Ő azonban semmivel sem akar hozzájárulni ahhoz, hogy ezeket a drága értékeket a saját munkája, lemondása által szaporítsa, sokasítsa.

A földi ember megelégszik a látszatvilággal. A világ belemerül a látszatigazságok (lásd keresztes háborúk), a tettetett szeretet és hamis erények magasztalásába. Hangzatos jelszavakkal új meg új emberboldogító eszme köré gyülekeznek a népcsoportok, és amíg a lelkesedés tart, amíg a jónak látszata le nem kopik, addig az átlagból való kiemelkedés lehetőségét és anyagi jóllétet biztosítja azoknak akik az emberi lélek engedetlenségéből, szellemi és erkölcsi nyomorúságából tőkét kovácsolnak maguknak.

A látszat igazság az Isteni igazságnak mindig ellensége volt, és mindenben harcot vív ellene.
A hamis jó, amely nem az isteni igazból ered, megtéveszti a felületesen gondolkodó embereket, akik könnyen engednek azoknak a sugallatoknak, amelyek az ember önző természetéből törnek a felszínre.

„Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa”.
Egyetlen igazság van, Isten igazsága. Minden más igazság ennek a nagy igazságnak a bukás által megtört és széthullott szilánkja.
Mindenben és mindenfelé ezeknek a folytonosság után sóvárgó szilánkok állják útját a lefelé zuhanó emberi lelkeknek. Feltartóztatják, megállásra kényszerítik azokkal a következmények feldolgozására adott alkalmakkal, melyek a bűnben alásüllyedt szellemeket és embereket a jó és igaz keresésére indítják.

A világ is (és a föld) ezeknek a bűnben tévelygő ember lelkeknek ilyen feltartóztató állomása, ahol egyrészt a szenvedések és gyötrelmek szorongatják, másrészt az isteni kegyelem hívogatja az igazság törvényében a megfáradt és megterhelt lelkeket, hogy ott megpihenhessenek, és megnyugodhassanak.

Mindenütt az igazság áll őrt, annak a nagy igazságnak a darabkája, melynek a titkát, ha megismeri a földi ember, megoldódik előtte az élet nagy rejtélye. A kicsiny szűk útvesztőkben, az emberi sorsok vonalában, melyek a bölcsőtől a sírig vezetnek, hiába akarja megismerni az okot, hiába akarja visszavezetni a következtetések szálán az okozatot, végelláthatatlan összebogozások állják útját az emberi értelemnek, hogy ennek a titkát felfedezhesse.

Mi hát az igazság?
Egy végtelenül tiszta, tükörlaphoz hasonló fény, az élet maga, a meglévő valóság. Az életet hordozó hatalom, ami mint egy tenger, szelíden tükrözi vissza az isteni jó és szeretet boldogító, melegítő napját. És mégis! Az ember elrejtőzik ez elől a fény elől, mert fél a valóságtól.

Az ember lelkének gondolatai sötétek, ezért félelmetes az igaság hatalma a bűnben eltévelyedett emberek számára, mert önmagát látja, bűnének ítéletét olvassa, ezért burkolózik a hazugság leplébe, ezért veszi fel a tettetés álarcát, hogy ne kelljen az igazsággal szembenéznie.
Pedig az igaság szép és boldogító, mert rögzíti a jót és nem felejt, megfizet mindenért, semmivel se marad adós. „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért”

A föld bukott világ és a rajta lévő élő lelkek az Isten törvényéből kilépett, hulló csillagokhoz hasonló, pályát tévesztett szellemek testesülései, akiknek az Igazság Törvénye saját elveik szerint engedi élni, hogy ezekből tapasztalatokat szerezve kigyógyuljanak, és keressék az igaz jót.
Sok keserű, szenvedésekkel telített tapasztalatot kell végigélni, míg a lélekben felmorzsolódik a rossz hatalma, és elfogadja az Isteni jót és igazat elvül. Sok rétegnek kell lekopnia azokról a testies fogalmakról, míg az összetartozás érzése megszületik a lelkekben, és milyen hatalmas küzdelembe kerül, míg az önző „én” legyűrésével belekapcsolódik a lélek az Isten szeretettörvényébe, és ezáltal a boldogító hatását is élvezheti.

Mert csakis azok a lelkek boldogok az igazságért való háborgatásukban, akik nem a test igazságáért, nem a tévelygő lélek hiuságból eredő nagyot akarásáért, hanem Isten szeretettörvényének igazságáért szenvednek háborgatást.

A földi világ a hazugság és tagadás iszapjába süllyedve nem nyújthat békességet és boldogságot az igazságot követők részére, mert lépen – nyomon veszteségek, megaláztatások, üldöztetések, gyanúsítások, félreértések, gonosz rágalmak állják útját az igazság terjedésének és hatóerejének. A hazugság, a tettetés győz az igazság ellenében és a kicsi, alig gyógyult lelkek megfélemlítve, gyáván húzódnak félre a küzdőtérről, vagy elesnek az első mérkőzésnél, mert túlbecsülték erejüket, hitüket és belső meggyőződésüket.

„Csatát lehet veszteni, de háborút nem”


Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.

Kétféle csoport él a földön: Isten fiainak, és a világ fiainak csoportja. Mindegyik csoport már elvet követ. Isten fiai Isten törvényében él, a másik még nem ismeri és a maga eltévedt lelki természete szerint él és cselekszik.

Aki istent ismeri, hozzásimul az isteni törvényhez, a lelke megnyílik a világosság előtt. Nem a külső látszat szerint bírálja el azokat a történéseket, amelyek körülötte játszódnak, hanem mindenben keresi a jót, az igazat, hogy azzal gazdagítsa a földi életet.

A másik embertípus, aki még nem ismeri Istent ,a  lélek még nem jutott el addig a fejlődési fokozatra, hogy a látszólagos jó, a testnek kedvező előnyök mögött megláthassa azokat a lélekre nézve hátrányos következményeket, melyek mint titokzatos árnyékok húzódnak meg azokban az eshetőségekben, melyek előbb vagy utóbb, de biztosan bekövetkeznek. Ezek mindent lerombolnak, mindent megsemmisítenek, amit az emberiség nagy fáradságok és szenvedések árán az isteni kegyelem segítségével megépített a világban. Ezek minden tudományuk mellett is sötétségben járnak, mert a lelki szemeik nem nyílnak meg a világosság részére.
Ezek az emberek a világ minden társadalmi rétegében megtalálhatók. Ezek nyugtalanítják, és izgalmakban tartják azt a közösséget, amelyhez tartoznak, legyen egy nemzet, vagy csak egy család, vagy csak egy baráti kör!
Ez a lélektípus rontja meg az összhangot, ez teszi nehézzé és sokszor elviselhetetlenné a földi életet.
Magától értetődik, hogy mindazok az igazságok, melyek az ilyen lelki természetnek ellene szólnak, felingerlik, és védekezésre indítják az ilyen lelkű embereket.

Ők magukban talán sejtelemszerűen érzik, hogy nincs teljesen igazuk, de lelkükben felhalmozódott ellentétes természetük keresi a lehetőségeket, hogy szembeszállhasson és leszámolhasson az uralmát veszélyeztető „igazsággal”.
Ezek az emberek nemcsak a tagadók táborában, hanem a hívők és egyházak belső életét vezetők között is elhelyezkednek. Amikor a jó, és igaz embereket oktalanul szenvedtetik, hazugsághoz folyamodnak (lásd inkvizíció), mellyel gonosz eljárásukat úgy a saját lelkük előtt, mint a külső világ előtt igazolhatják. Mert szükségük van a maguk igazolására önmaguk és mások előtt, mert ők igényt tartanak arra is, hogy őket, mint igaz és fedhetetlen jellemű embereket ismerje mega világ. A kirívó és durva bűnök látszatát elkerülik, de ugyanakkor a belső lelki világukban helyet engednek helytelen vágyaiknak.

Ezek veszedelmes emberek, mert nem lehet tőlük elkülönülni és eléggé óvakodni.
Mindenhez jogot formálnak, az igazságot megmásítják és a saját szájuk íze szerint formálják.
Ezekkel az átformált igazságokkal ütnek – vágnak maguk körül és ezért a „nagy értékű” munkájukért megkívánják az elismerést. Szükséges nekik a tapsoló közönség, hogy óriásira felduzzadt becsvágyukat is táplálékhoz jutassák.
Ezek a megtéretlen emberek nagy előszeretettel vetik bele magukat a valóban becsületes és igaz életet élőkre, hogy a bennük élő ellentétes természet kielégüléshez jusson.

Jézus elitélése is ilyen burkolt cél érdekében történt. A papi fejedelmek az isteni igazságot ítélték el, hogy az ellentét hatalmát biztosítsák a földön. A sátán a hatalmukat féltő lelki természetükön keresztül diadalmaskodott felettük és ezzel az ítélettel az önmaguk ítéletét mondták ki, és pecsételték meg az igazság törvényében.  Az isteni igazságot megtestesítő Jézus ellen felvonult a gonoszság minden eszközével, hogy megvívhassa a harcot Isten ellen.

Mivel az ellentét eszme száműzve van a menny birodalmából, az emberek világában akarja megvetni a lábát, hogy uralhassa az emberek lelkét és rabszolgaságban tarthassa isten gyermekeit. Az isteni szeretet áldozatot hozott hogy eltévedt gyermekeit visszaemelhesse magához és mélyen lehajolt értük az ellentétes eszmék és megromlott érzések világába a földre.
(Lásd Megváltás)

Ez a kétféle elv hozza létre és választja el a kétféle lélek típusát a földön. Ez a két irány vonzza és taszítja egymást, mikor itt a földön mint emberek  találkoznak, mert mindegyiknek bizonyosságot kell tennie önmagáról az „Igazság törvénye” előtt.
Aki az igazság szerint él és cselekszik, az Krisztussal és Krisztus szerint cselekszik igaz dolgokat.

Nem minden esetben szenvednek a hitetlenektől és istentagadóktól az Isten útján haladó emberek a legtöbbet. Valójában az áligazságot követők több veszedelmet jelentenek az igaz úton haladóknak, mint a teljesen hitetlenek. Ezektől több méltatlan szenvedést kell eltűrniük az igazaknak, mert az igazságnak részlehajló forgatásával a maguk elgondolásait igyekeznek megvalósítani.
Ezek a „báránybőrbe bújt farkasok”, meg nem győzhetők, meg nem nyerhetők.
(lásd hamis próféták, tanítók, szekta és egyházvezetők, kisegyházak százai)
Ezek elől nincs kitérés, mert a gonosz lelkületük áldozatot keres!

Az ártatlanul szenvedők erősítésére, bátorítására és vigasztalására egy pillanatra meglebbenti Krisztus a láthatatlan világot eltakaró kárpitot, amely elfedi  a szellemi életet a földön próbát élő emberi szemek elől és boldogoknak mondja azokat, akik méltatlan szenvedésnek vannak kitéve az Igazságért. (lásd beavatás egy komolyabb területre, testelhagyás, halálközeli élmény stb..)

Valóban nagyon rideg és kétségbeejtő állapot volna a földi ember részére, ha Krisztus nem biztatná az övéit ezekkel az Igékkel. Az Igék jelentik azt a rendíthetetlen erősséget, „amelyen nem vehetnek diadalt a pokol kapui”.

„Én vagyok az Út, az Igazság, az Élet”! Az isteni szeretet felébreszti az igazságra szomjazó lelkeket, és munkára hívja őket a földi világ tisztítása, jobbítása és előbbre segítése céljából. Munkát bíz rájuk, hogy a bűn sötétjébe burkolt lelkek figyelmét egy – egy gondolattal, egy – egy érzésrezgéssel az örök törvények felé irányítsák. (lásd egy házasság egy alacsony szintű társsal)

Természetes, hogy a bűnös emberek gyűlöletet éreznek azok iránt, akik nem velük tévelyegnek és alantas céljaik kiviteléhez nem bizonyulnak engedelmes eszközöknek.

De Jézus azt mondja: boldog lesztek, ha ezek mind ok nélkül történnek veletek, mert ez már maga a kiválasztottság állapotát mutatja.

A megbántottnak hatalma van az őt szenvedtető felett és az igaságért ártatlanul szenvedő olyan oldó, és bontó folyamatot indítanak meg a láthatatlan világban melynek nem állhat ellen senki és semmi!

A testi életben ideig – óráig való fájdalmak érik a krisztusi igazságban élőket, de boldognak mondja Jézus mindazokat, akik Őérette hordozzák ezeket a méltatlan szenvedéseket.
Az igazság szerint élőkön talán megbotránkozik a világ, mert a „minden gonosz hazugság” és „szidalmazás” megtéveszti azokat, akik „nem Istentől” valók, és nem képesek megérezni az Igazságot!

Nézzük a Hegyibeszéd folytatását ami az egyik legnagyobb karmikus tanítás, és egyben életfeladatot is ad, útmutatást életünk hátralévő részére.

Sajnos ezt a részt nem dolgoztam ki úgy, mint a boldogság mondásokat, ennek az az egyszerű oka, hogy ezt a részt évek óta tanítom és magyarázom, így minden a fejemben van, és nagy munka kidolgozni, és egyszerre sok előadást kell összeállítanom, de megígérem, hogy amint lesz egy kis szabadidőm, elkészítem a magyarázatot hozzá, így most következzék a további tanítás magyarázat nélkül.



******



Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.

Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.

Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített várost.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat

Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.

Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába

Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.

Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.

Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged
Bizony mondom néked: ki nem jössz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.

És akkor ide következik egy magyarázat:
Büntetés és jutalmazás.

(Buddha, aki Jézus mellett Péter Apostol volt, és 1870 óta, mint Névtelen Szellem segíti az emberiséget, az Ő szellemi közlése alapján készült ez az írás!  összeállította: Karsay István)

Minden nép vallása büntetésről és jutalmazásról beszél, de minden felekezetnek a hívei másként képzelik el a büntetést és jutalmazást, sőt egyugyanazon felekezet híveinek is különböző fogalma van róla. A bűnössel szemben a kiegyenlítést büntetésnek tartják.
Mi tiszta szellemek ezt egészen máskép fogjuk fel; mi a bűnös számára mindenben szükségszerűséget, célt és kegyelmi eszközt látunk.
Az emberek azt hiszik, hogy a földön elkövetett bűnök a túlvilágon visszafizetetnek, s úgy vélik, hogy ez a visszafizetés: büntetés. Nem úgy van ez kedves emberek! A túlvilágon csak nemezis van, mely a visszafizetésből folyik. Két folyamat nem mehet egyszerre végbe; az egyiknek előbb be kell végződnie, hogy a másikat megteremthesse; egyik állapotnak kell a másikat szülnie s az egyik meg kell hogy előzze a másikat.

A dolog nem lenne olyan súlyos, ha az, aki a földön bűnt követett el, a túlvilágon megfelelő büntetést, a büntetés után pedig bocsánatot és megváltást nyerne, hogy azután örökre üdvözült szellem legyen. Ez azonban ellentmondana Isten igazságosságának; megcáfolta ezt Krisztus is az Ő evangéliumában, s világos szavaival teljesen megsemmisítette ezt a felfogást, midőn így szólt:

„Békülj ki ellenfeleddel, míg az úton jársz, nehogy a bíró elébe hurcoljon, s a bíró átadjon a porkolábnak, hogy börtönbe vettessél; bizony mondom néked, hogy onnan addig ki nem jössz, míg az utolsó fillért meg nem fizetted”.


Az idézet szavait kiegészítésül azt is mondta Krisztus más helyen:

„Az én Atyám hajlékában sok hajlékok vannak”.

Úgy is van, s mi ezeket a hajlékokat cellának nevezzük, és mindenségben számtalan ilyen cella van. Ha az ember emberéletéhez kapott feladatait nem teljesítette, s azokat teljesítetlenül vagy félig teljesítve jött át, egy cellába zárják őt, amelyet leghelyesebben a hallgatás cellájának nevezhetünk; ez az ő túlvilági sínylődő ága, amelyen ráér állapotáról gondolkozni. Ha az után feltalálta önmagát, ti. ha gondolatai tudatára vezették annak, hogy meghalt, s most mint szegény lélek a túlvilágban van, de azzal, hogy a jelenben mi történik vele, még nincsen tisztában, - akkor eljönnek hozzá a világosság angyalai, s a szegény lélek belsőjébe egy sugarat vetítve alkalmat adnak neki annak keresésére és megtalálására, amit a cellába magával hozott. És akkor a szegény lélek bensőjében a beléje vetített fénysugár felvillanása után felébred a nemezis öntudata, mely fokozatosan növekedik, s alakot, s formát ölt benne; egyik rémkép a másik után merül fel vergődő lelke mélyében.

Ezek a rémképek pedig nem egyebek, mint a szellem bűneinek plasztikus alakjai, amelyek azután mindig fenyegetőbben és fenyegetőbben emelik fel a fejüket, mígnem teljes elnyeléssel fenyegetik szellemét, mintha csak meg akarnák bosszulni magukat a szegény lélek vétkei és mulasztásaiért, s addig kínozzák őt, míg be nem ismeri őket, s azt nem kiáltja: mea culpa!


Ezzel a beismeréssel azonban még nincs vége a dolognak, mert a rémalakok csak most jutnak valójában a szemrehányás és önhibáztatás, az önvád és önigazolás követelő hangjaihoz, a szegény lélek pedig a nemezis ezen állapotában a félelem verejtékét izzadja, majd a hideg rázza, majd forrósága van, s nem tud szabadulni lázától. Mert valóságos gonosz láz az, ami a szegény lelket ilyenkor hatalmába kerítette, s addig olvassza s rázza, míg csak szilárdan fel nem teszi magában, hogy minden rosszat jóvá tesz, és bármi áron is kibékül minden ellenségével.

Elviselhetetlen a nemezisnek ez az állapota, és alkalmas a legmegátalkodottabb lélek megpuhítására, sőt képes az ilyen lélekből még a gyűlölet utolsó szikráját is kioltani.

A nemezis tartama különböző, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó; aszerint, amint több vagy kevesebb olyan alakot kell előszólítania, melyeknek a szegény lélekkel számadásaik vannak.
Természetesen jó lenne, ha az ilyen szegény lélek a nemezis eme félelmei, gyötrelmei és pokoli kínjai között meg tudna halni, de nem halhat meg, mert az életre és bizonyos cél betöltésére teremtetett; kénytelen tehát élni és céljait betölteni. És minél inkább vonakodik az akarat, annál tovább folytatja a nemezis kínzó műveletét; annál hatalmasabbakká nőnek az alakok; annál rettenetesebbekké lesznek a rémek, s annál nagyobb lesz a forrósága, metszőbb a hidegsége amaz iszonyú láznak, mely képes a legkeményebb követ is megolvasztani, s a legforróbb vizet is megfagyasztani. Szegény lélek előtt iszonyatos büntetésnek tűnik fel ez a láz, pedig pusztán Istennek nagy kegyelme az, mely a szellemet bünbánatra, kiengesztelésre és megigazulásra képesíti, hogy majdan annak békének is részese lehessen, melyet Isten minden jóakaratú embernek megígért.
Nemezis nélkül, kedveseim, nem jönne létre a jóvátétel, mert a bukott szellem igen gyenge ahhoz, hogy ellenségeivel önként kibéküljön; előbb meg kell kínoztatnia, hogy erre képes legyen. E gyötrelemből meríti az új küzdelemre való erőt és képességet. Amikor pedig a nemezis láza elérte a maga hatását, s a szegény léleknek erőt adott egy új rendeltetésre, akkor a szellem a nemezis cellájából egy másikba, az erőgyűjtés és üdülés cellájába lép be, melyben azután új erőt kell gyűjtenie a türelemre, hogy türelmesen várjon új rendeltetésére.

Ha a szellem a nemezis kínjaiból erőt merített ahhoz a rendíthetetlen föltevéshez, hogy soha többé a régi úton el nem indul, hanem minden hibáját jóvá teszi, akkor új cellájában az imádság ad neki erőt ahhoz, hogy türelemmel várja új feladatát. És ekkor a szellem imádkozik és imádkozik; elkezdi Istent és ellenségét szeretni és sóvárogva várja azt az  órát, melyben Isten megadja neki ebbeli szándékának megvalósításához a szükséges eszközöket. Valamint pedig előbb a bíró előtt volt és saját bűne ítélt fölötte, most porkolábnak adatik át, ki a börtönbe kíséri őt. A börtön az új test, melybe bezáratik, s amelyben meg kell fizetnie mindet az utolsó fillérig mindenkinek, akinek csak adósa.

És ha jóakarata nem elég erős s gyengesége miatt az új börtönben se fizet meg mindent, ismét ítélet elé, újból börtönbe kerül, és addig ismétli, mígnem utolsó tartozását is megfizette.

Ez az igazságosság. Istennek tökéletes igazságossága. Isten nem haragszik, nem büntet s nem bocsát meg; a bűn ítéli és küldi a börtönbe az embert, és csak ha mindent megfizetett s ellenségei megbocsátottak neki, akkor bocsátott meg neki Isten is, és akkor lesz igazzá Isten előtt. Ekkor ugyanis már Istennek nincs mit megbocsátania neki, mert a bocsánatot önmaga kiérdemelte azáltal, hogy mindenkivel szemben igazzá lett.


A bölcs Teremtő mindent beültetett az Ő teremtményeinek szellemébe; mind az ítéletet, mind a büntetést; a jutalmazást, a boldogságot, a békét; nem kell tehát azokat mindenkinek külön – külön adományoznia, mert hiszen Ő már a teremtésnél gondoskodott mindenről.

A nemezisnek sok fázisain kell, hogy átküzdjétek magatokat, hogy felebarátaitok előtt igazakká legyetek és a békét, a valódi békét megtaláljátok!

És mégis vannak itt a Földön olyan férgecskék, akik azt merészelik mondani, hogy a Teremtő nem létezik! Mennyit kell még neked ezeken a szegényeken dolgoznod, míg olyan erőssé teszed őket, hogy belássák gonoszságukat?! Hány és hány testet kel még ezeknek ölteniük, míg mindent jóvá tesznek, amit vétkeztek és amíg mindazokat igazakká teszik, kik tanaik és példáik által megtántorodtak?

És most egy fontos dolog:

Jó annak az embernek, akit a halála után elér a nemezis! Jó neki, mert nem volt rossz ember; de jaj annak, aki hosszú időn át bolyongani kénytelen és sehol nyugalmat, sehol békét nem talál! Jaj annak az embernek, aki túlvilági bolyongásaiban a nemezis kikerül; és kétszeresen jaj az ilyen szegény léleknek, mert az még a túlvilágon is bűnt bűnre halmoz! Ezek a szegény lelkek a világ szerencsétlenségei; ők az emberek fülbesúgói, akik mindazon szenvedélyekre ösztönöznek, melyek a földön maguk is rabjaik voltak!

Mindenütt találhatók ilyen szellemek, ahol emberek vannak; a házakban, az utcán, a világ minden helyén. A bűnös emberek leghűbb követőik ők azért, mert nem mehetnek el emberi szenvedélyük nélkül, de nem lévén anyagi testük ahhoz, hogy szenvedélyeiknek hódoljanak, a hasonló szenvedélyeknek hódoló embereknél tartózkodnak, velük élveznek.
Ezek a szegény szellemek azok, akik az embereket megszállják és számtalan esetben a romlásba taszítják, mert attól az embertől, akiben nincs meg a jóakarat a bűneiből való megtérésre, el sem távolíthatók!

Mert a nemezis csak azokat a szellemeket ragadja el, akik szakítani akarnak a bűnnel!

Az ilyen szellem, aki ki kénytelen, mint szellem bolyongani a földön, keresve keresvén az emberek között valakit, akihez magát hozzáköthesse, hogy a régi bűnös vágyainak hódolhasson az szenved a legjobban, mert a büntetés, a nemezis nem éri utol.!

Ezt a szerencsétlen szellemet aztán, mivel már akarata sincs, a természeti elemek megragadják, és érzés nélkül, öntudat nélkül ide – oda űzik a mindenségben, mígnem a természet viharai annyira szét nem rázzák őket, hogy megérnek a szellemi nyomorultak menedékházára számára, hogy ott várják be a nemezist.
A lelkiismeretük halott, éppen ezért az elemi természettörvénybe kell, hogy lesüllyedjenek, mert már csak ez képes ismét őket életre és mozgásba serkenteni.

Ezek azok az állapotok, melyeket vallásaitok egészen másképpen neveznek – pokolról és tisztítótűzről beszélve nektek – pokolról, tele kínnal és gyötrelemmel, és égő tisztítótűzről, amely megtisztítja a szegény lelkeket! Fájdalom csak a nemezisben, a tisztítótűzben van, hol a gonosz elsöpörtetvén, a szegény lélek megtisztul. A pokolban van a halál; a tisztítótűzben a születés; a mennyben az élet!



És akkor nézzük tovább a Hegyibeszéd tanításait!

Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében
Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.

Következzék egy újabb tanítás Makk István munkájából:

Contergan gyógyszer és a karmikus hatás
Egy német gyógyszergyár a 60’ években forgalomba hozta, mint kiváló nyugtató terhes anyáknak. Ezt a gyógyszert azon a címen, hogy nincs kikísérletezve más országok nem engedték be.
Valóba megnyugtatta az anyákat a terhességük alatt. Hónapok múlva robbant a bomba, amikor megindultak a szülések, és kirobbant a tragédia. Szervezetileg egészséges csecsemők születtek, azonban kézfej és lábfej nélkül! A nyugtatót betiltották, de 6000 ilyen gyermek született Németországban. Tragikuskörülmény, hogy a gyermekek egészségileg, szervezetileg épek, tehát soká fognak élni, agyilag is egészségesek, tehát fel tudják fogni tragikus állapotukat. Németországban befogadásukra és ellátásukra külön intézményeket kellett létesíteni, mert magatehetetlenek.


Ha a jobb kezed megbotránkoztat, vágd le azt..
Mert jobb, hogy egy vesszen el a tagjaid közül,
mint egész tested a gyehennára jusson.
A kéz és lábfej nélkül születettek a hitleri erőszak keretlegényei, kigondolói és végrehajtói voltak, valamint azok, akik kegyetlenségeikkel lélekben azonosultak.
A Kegyelem megadta számukra, hogy érvényesüljön bennük az evangéliumi törvény.
Ha ezt a karmikus életet Isteni akaratba simulva élik át, akkor számukra a Világkorszak zárásakor az élet boldogító állapota következik.
Idézet az Új Ember 1981. július 5.-i számából:
„A világ lakosságának 10 %-a fizikai vagy szellemi fogyatékos, 750 millióra tehető a testi és szellemi fogyatékosok száma a világon. Ebből 136 millió gyermek”
A Kegyelem Isteni pedagógiája így ad alkalmat a mélyre bukott szellemeknek, hogy reinkarnációk életsorozatainak segítségével, előző életeik cselekedeteinek karmikus következményeit átélhessék, és a világkorszak zárásáig beérkezhessenek az Úr jobbjára, a mennyei szférákba.
„Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek” (Máté 7:2)


És akkor nézzük tovább a Hegyibeszéd tanításait!

Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet
Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke
Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.

Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogér
Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arzul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is



És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.

És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.

A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.

Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é?

Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.
Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.


És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat
Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle

Ti azért így imádkozzatok:

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!

Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.


Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet hogy nem az eledel, és a test hogy nem az öltözet?
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál?
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.

Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
És ha halat kér, vajon kígyót ád-e néki?
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!


A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.

És akkor egy ide illő anyag:

Szász Ilma könyvében találtam ( A nagy vallások végső üzenete ):

Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23)   Amit  nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.

Hillel (Sabbath 31a)  Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.

Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.)  Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.

Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13)  Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.

Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33)  Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.

Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak.

Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.

Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.

Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! meggyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.



Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?

És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.

Jusson eszünkbe a mondat:


„aki értem elveszti az életét, annak örök életet adok”
Ha valaki a fizikai síkon feláldozza életét, ahogyan Jézus is megtette értünk, annak örök helyet ad a mennyei szellemi szférába, mert az bebizonyította spirituális érettségét.

És nézzük tovább a tanítást:

„Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”

„A miképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.
Mert a miképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.”

Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.

És egy érdekes megfogalmazás:

Megvilágosodáskor az ember olyan, mint egy betörő, aki előbb elmegy létrát lopni, majd felmászik az emeletre, betöri az ablakot és bemegy. Később észreveszi, hogy a földszinten nyitva volt az ajtó. A legviccesebb benne, hogy később rájön, hogy a saját lakásába tört be!


Most nézzünk megy pár ide illő tanítást a Tamás Evangéliumból:



Tamás evangéliuma

Ezek azok a titkos igék, melyeket Jézus, az Élő mondott és Didymosz Júdás Tamás leírt.

1. És Ő ezt mondta: Aki ezen igék értelmét megtalálja, nem ízleli meg a halált.

2. Jézus mondta: Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni.

3. Jézus mondta: Ha azok, kik titeket vezetnek, azt mondják nektek: A királyság a mennyben van, úgy az ég madarai megelőznek titeket. Azt mondják nektek: A tengerben van, akkor a halak előznek titeket. A királyság azonban bennetek és rajtatok kívül van. Ha megismeritek magatokat, titeket is megismernek, hogy az élő Atya fiai vagytok. De ha nem ismernek fel titeket, akkor szegénységben vagytok és ti vagytok a szegénység.

4. Jézus mondta: Azokban a napokban nem habozik majd az aggastyán megkérdezni a hétnapos gyermeket, hogy merre van az élet helye, és ő élni fog. Mert sok első utolsó lesz és ők egyetlenek lesznek.

5. Jézus mondta: Ismerd meg, ami a szemed előtt van, és ami elrejtett, és ki lesz nyilatkoztatva neked. Mert nincs semmi elrejtett, ami majd ki ne lenne nyilatkoztatva.

6. Tanítványai megkérdezték őt és így szóltak hozzá: Akarod, hogy böjtöljünk? És hogyan imádkozzunk és hogyan adjunk alamizsnát és milyen étkezési előírásokat tartsunk meg? Jézus mondta: Ne hazudjatok és ne tegyétek, amit gyűlöltök, mert az ég előtt nincs semmi titokban. Nincs ugyanis semmiféle elrejtett, mely nyilvánvalóvá ne lenne, s nincs semmi rejtett, ami le ne lepleződne.

7. Jézus mondta: Boldog az oroszlán, melyet megeszik az ember és az oroszlán ember lesz. Utálatos az ember, akit az oroszlán felfal, és az ember oroszlán lesz. (lásd. Azzá leszel amit eszel)

8. És Ő mondta: Az ember az okos halászhoz hasonlít, aki a hálóját a tengerbe veti s telve apró hallal a partra vonja azt. Az okos halász talált köztük egy nagy jó halat. Az össze apró halat visszadobálja a tengerbe. Nehézség nélkül a legnagyobb halat választja. Akinek van füle a hallásra, hallja meg.

9. Jézus mondta: Íme kiment a magvető vetni, megtöltötte a markát és vetett. Néhány (mag) az útfélre esett. Jöttek a madarak és felcsipegették. Mások sziklára hullottak, nem eresztettek gyökeret a földbe és nem hajtottak kalászt az ég felé. Ismét mások tövisek közé hullottak. A tövisek megfojtották a magokat és a férgek ették meg őket. Ismét mások jó földbe hullottak és jó termést hoztak. Hatvanszorosat, százhúszszorosat.

10. Jézus mondta: Tüzet dobtam a világra; és íme, megőrzöm azt, míg fel nem lobban.

11. Jézus mondta: Az az ég, és amelyik ezen túl van, az is el fog múlni. És a holtak nem élnek és az élők nem fognak meghalni. Azokban a napokban, amikor azt eszitek, ami holt, élővé teszitek azt. Ha világosságban vagytok, mi az amit tesztek? Ama napon, mikor egy voltatok, kettővé váltatok. Ha kettővé váltatok, mit fogtok tenni?

12. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Tudjuk, hogy el fogsz menni tőlünk. Ki lesz a nagyobb köztünk? Jézus ezt mondta nekik: Ott, ahová ti elértetek, Jakabhoz, az igazhoz fogtok menni, akiért az ég és föld keletkezett.

13. Jézus így szólt tanítványaihoz: Hasonlítsatok engem, mondjátok meg, kihez vagyok hasonló? Simon Péter ezt mondta neki: Egy igaz angyalhoz hasonlítasz. Máté azt mondta neki: Okos, mélyenlátó emberhez hasonlítasz. Tamás ezt mondta neki: Mester, ajkam nem tudja kimondani, kihez hasonlítasz. Jézus mondta: Én vagyok a Mestered, mert megittasodtál és megmámorosodtál a szökellő forrásból, amit én mértem. Akkor fogta, odébb vitte őt, és három szót mondott neki. Amikor Tamás visszatért társaihoz, azok megkérdezték: Mit mondott neked Jézus? Tamás ezt mondta nekik: Ha abból, amit mondott, megmondok nektek egy szót is, köveket ragadtok és megköveztek engem. A kövekből azonban tűz csap ki és titeket éget meg.

14. Jézus mondta nekik: Ha böjtöltök, magatoknak szereztek bűnt: ha imádkoztok, elítéltettek. Ha alamizsnát adtok, rosszat tesztek lelketeknek. Bármely területre menjetek is, bárhol vonultok is keresztül, ha befogadnak, azt egyétek, amit elétek tesznek, és gyógyítsátok meg ott a betegeket. Mert nem az tesz tisztátalanná, ami szátokon bemegy, hanem az tesz tisztátalanná titeket ami a szájatokon kijön.

15. Jézus mondta: Amikor látjátok azt aki nem asszonytól született, boruljatok előtte arcra és imádjátok őt. Ő a ti atyátok.

16. Jézus mondta: Az emberek talán azt gondolják, hogy én azért jöttem, hogy békét dobjak a földre. Nem tudják, hogy én azért jöttem, hogy ellenségeskedést vessek a földre, tüzet, kardot és háborút. Mert öten lesznek majd egy házban, három kettő ellen és kettő három ellen lesz, az apa fia ellen, a fiú apja ellen. S egymagukban állnak majd ott (lat: stabunt solitari, gör: ontesz monadzontesz).

17. Jézus mondta: Én azt adom majd nektek, amit szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem tapintott és emberi szívben fel sem merült.

18. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Mondd meg nekünk, milyen lesz a végünk?
Jézus mondta: A kezdetet már felfedeztétek, hogy a vég után kutattok? Ahol ugyanis kezdet van, ott lesz vég is. Boldog az, aki a kezdetben fog állni, ismeri majd a véget, és halált nem fog ízlelni.

19. Jézus mondta: Boldog az, aki már van, mielőtt lett volna. Ha ti tanítványaim lettetek és meghallgattátok (= megértettétek) szavaimat, ezen kövek engedelmeskedni fognak nektek. Öt fátok van ugyanis a Paradicsomban, melyek nem mozdulnak télen és nyáron, és leveleik le nem hullanak. Aki megismeri azokat, halált nem fog ízlelni.

20. A tanítványok megkérdezték Jézust: Mondd meg nekünk, mihez hasonlít a mennyek országa? Ő válaszolt nekik: A mennyek országa a mustármaghoz hasonlít. Ez kisebb minden más magnál. De ha olyan földbe esik, melyet megművelnek, nagy szárat hajt és az ég madarainak védelmet nyújt.




21. Mariham (Mária Magdolna) így szólt Jézushoz: Mihez hasonlítanak tanítványaid? Ő ezt mondta: Kicsiny gyermekekhez hasonlítanak, akik egy darab földön laknak, amely nem az övék. Mikor majd jönnek a föld urai, azt mondják: Adjátok át nekünk a földünket! Levetkőznek előttük, hogy otthagyják és nekik átadják földjüket. Ezért mondom nektek: Ha a ház ura tudja, mikor jön a tolvaj, őrködik, mielőtt megérkezne és nem fogja megengedni, hogy királysága házába betörjön, és elvigye holmiját. Ti azonban a világ színe előtt őrködtök! Nagy erővel övezzétek csípőtöket, nehogy utat találjon hozzátok a tolvaj, és hozzátok férkőzzön. Mert meg fogják találni a birtokot, amit vártok. Legyen köztetek értő ember! Amikor a gyümölcs megérett, eljön sarlóval a kezében és levágja azt. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!

22. Jézus kicsiny gyermekeket látott, akik szoptak. Ezt mondta tanítványainak: E kicsinyek, akik még szopnak, hasonlítanak azokhoz, akik a királyságba jutnak. Azok azt mondták neki: Ha mi kicsinyek leszünk, bejutunk majd a királyságba? Jézus azt mondta nekik: Amikor a kettőt eggyé teszitek és a bensőt olyanná, mint a külsőt, a külsőt mint a bensőt, a fentit mint a lentit, s így a férfi mint a nő egyetlen eggyé, hogy a férfi ne férfi és a nő ne nő legyen, amikor szemet szemért tesztek, kezet kézért, lábat lábért, akkor mentek be majd a királyságba.

23. Jézus mondta: Kiválasztalak majd titeket, ezerből egyet és tízezerből kettőt. S egymagatok fogtok ott állni.

24. Ezt mondták a tanítványai: Oktass minket a helyről, ahol vagy, mivel erre szükségünk van, hogy azt keressük. Ő ezt mondta nekik: akinek füle van, hallja meg! Ez a fény a fény-ember bensejében van és az egész világot megvilágosítja. Ha ő nem világít, akkor sötétség van.

25. Jézus mondta: Szeresd testvéredet, mint saját lelkedet, és őrizd őt, mint a szemed fényét.

26. Jézus mondta: Testvéred szemében észreveszed a szálkát, saját szemedben a gerendát azonban nem látod. Ha kihúzod szemedből a gerendát, akkor láss hozzá, hogy kihúzd testvéred szeméből a szálkát.

27. Ha ti a világban nem böjtöltök, nem találjátok meg a királyságot. Ha a szombatot nem teszitek szombattá, nem látjátok meg az Atyát.

28. Jézus mondta: - A világ közepén álltam és kinyilatkoztattam magam nekik testben. Mind részegen találtam őket. Nem találtam egyet sem köztük, aki szomjas lett volna és lelkem elszomorodott az emberek fiain, mert vakok voltak szívükben, és látták, hogy üresen jöttek a világra és azt is keresik, hogy üresen menjenek a világból. Most ugyan részegek ők, de ha majd lerázzák borukat, akkor meg fognak térni mégis.

29. Jézus mondta: Ha a test a lélek miatt lett, úgy ez csoda. Ha pedig a lélek a test miatt lett, akkor még nagyobb csoda. Én azonban azt csodálom, hogyan telepedett le ebben a szegénységben ekkora nagy gazdagság?

30. Jézus mondta: Ahol három isten van, azok istenek. Ahol kettő vagy egy van, én vele vagyok.

31. Jézus mondta: Egyetlen prófétát sem fogadnak be falujába. Egy orvos sem tudja meggyógyítani azokat, akik őt ismerik.

32. Jézus mondta: A város, mely magas hegyre épült és megerősítették, nem omolhat le és nem rejthető el.

33. Jézus mondta: Amit füleddel fogsz hallani, a háztetőkről prédikáld a másik fülbe. Mert senki sem gyújt véka alatt mécsest és nem rejti félreeső helyre, hanem lámpatartóra teszi, hogy mindaz, aki bejön és kimegy, lássa fényét.

34. Jézus mondta: Ha vak vezet világtalant, mindketten ugyanabba a gödörbe esnek.

35. Jézus mondta: Lehetetlen, hogy valaki erős ember házába behatoljon és erőszakkal elvegye azt, hacsak nem kötözi meg kezét, s akkor az egész házat felforgatja.

36. Jézus mondta: Ne aggódjatok, és ne azzal törődjetek reggeltől estig, és estétől reggelig, mit fogtok felölteni.

37. Ezt mondták a tanítványai: Mely napon fogsz nekünk megjelenni és mely napon fogunk látni téged? Jézus mondta: Amikor levetitek szégyeneteket, fogjátok ruháitokat és lábatok alá teszitek, mint a kicsiny gyermekek, és megtapossátok, akkor meglátjátok majd az Élőnek Fiát, és nem fogtok félni.

38. Jézus mondta: Sokszor vágytatok hallani az igéket, melyeket mondtam nektek és nincs senkitek, akitől hallanátok. Jönnek majd napok, kerestek engem és nem találtok.

39. Jézus mondta: A farizeusok és írástudók elvették a tudás kulcsát és elrejtették. Sem ők maguk nem mentek be, sem másokat nem engedtek be, akik be akartak menni. Ti azonban legyetek okosak, mint a kígyók és egyszerűek, mint a galambok.

40. Jézus mondta: Szőlőtő ültettetett az Atyán kívül, és ha nem erősödik meg, kitépik majd és elveszik.

41. Jézus mondta: Akinek van a kezében, annak még adnak. Akinek nincsen, attól
az a kevés is elvétetik, amije van.

42. Jézus mondta: Legyetek átmenők!

43. Tanítványai így szóltak hozzá: Ki vagy te, hogy ezeket mondod nekünk? (Jézus mondta): Nem tudjátok, ki vagyok, abból, amit mondok nektek? A zsidókhoz lettetek hasonlók, mert ők szeretik a fát, gyűlölik azonban annak gyümölcsét, vagy szeretik a gyümölcsét, de gyűlölik a fát.

44. Jézus mondta: Aki az Atyát káromolja, annak megbocsáttatik, aki a Fiút káromolja, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak sem az égben, sem a földön nem bocsáttatnak meg.

45. Jézus mondta: Nem szednek szőlőt a tövisről és a bojtorjánról fügét. Ezek nem teremnek gyümölcsöt. Jó ember jót hoz elő kincséből, gonosz ember gonoszat hoz elő kincséből, ami a szívében van. Gonoszat beszél szívének túláradó gonoszságából.

46. Jézus mondta: Ádámtól Keresztelő Jánosig az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb, mint Keresztelő János, hogy szemei ne törjenek. Én azonban azt mondtam: Aki közületek kicsivé lesz, az fogja megismerni a királyságot és János fölé emeltetik.

47. Jézus mondta: Lehetetlen, hogy egy ember két lovat üljön meg és két ijjat feszítsen. És nem lehetséges az, hogy egy szolga két urat szolgáljon. Vagy tiszteli az egyiket és a másikat megveti. Egy ember sem iszik óbort és rá azonnal újbort kíván inni. Nem öntenek újbort régi tömlőbe, nehogy szétrepedjenek, és nem öntenek óbort új tömlőbe, nehogy megrontsa azt. Nem varrnak régi foltot új ruhára, nehogy szakadás keletkezzék.

48. Jézus mondta: Ha ketten egy és ugyanazon házban békét kötnek egymással, úgy ha azt mondják a hegynek: menj innen! - az el is fog menni.

49. Jézus mondta: Boldogok az egyedülállók és kiválasztottak. Ők ugyanis megtalálják a királyságot. Mivel ti közülük valók vagytok, ti is oda fogtok menni.

50. Jézus mondta: Ha azt kérdik tőletek: Honnan valók vagytok? Úgy azt mondjátok
nekik: Mi a fényből jöttünk, onnan, arról a helyről, ahol a fény önmagától létrejön. Az megállt és megjelent képünkben. Ha azt mondják nektek: Ezek vagytok ti? Akkor mondjátok: Mi az ő fiai és az élő Atya kiválasztottai vagyunk. Ha azt kérdik: Micsoda Atyátok jele bennetek? Mondjátok nekik: A mozgás és a nyugalom.

51. Tanítványai ezt mondták neki: Mikor, mely napon jön el a holtak nyugalmának napja és mely napon jön el az új világ? Ő ezt mondta nekik: Amit vártok, eljött, csak ti nem ismertétek föl.

52. Tanítványai ezt mondták neki: Huszonnégy próféta beszélt Izraelben és mind rólad szólt. Mire Ő ezt mondta nekik: elhagytátok az Élőt, aki előttetek van, és holtakról beszéltek.

53. Tanítványai ezt mondták neki: Van haszna körülmetélkedésnek, vagy nincs? Mire Ő ezt mondta nekik: Ha haszna lett volna, akkor atyáik anyáikkal körülmetélten nemzették volna őket. Teljes haszna azonban a Lélekben való körülmetélkedésnek van, mely az igazi.


54. Jézus mondta: Boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek a mennyek királysága.

55. Jézus mondta: Aki atyját és anyját nem gyűlöli, nem lehet tanítványom. És aki testvérét és nővérét nem gyűlöli és nem viseli keresztjét, mint én, nem lesz méltó hozzám.

56. Jézus mondta: Aki megismerte a világot, holttestet talált. S aki holttestet talált, arra a világ nem méltó.

57. Jézus mondta: Az Atya Királysága hasonló az emberhez, akinek jó vetőmagja volt. Éjszaka eljött az ellensége és gyomot vetett a vetésbe. Az ember azonban nem engedte kiszedni a gyomot. Ezt mondta nekik: - Nehogy elmenjetek és kitépjük a gyomot és kitépjétek vele a gabonát is. Az aratás napján nyilvánvalóvá lesz majd a gyom. Akkor majd kitépitek és elégettetik.

58. Jézus mondta: Boldog ember az, aki szenvedett, megtalálta az életét.

59. Jézus mondta: Míg éltek, az Élőre tekintsetek, nehogy meghaljatok, és arra törekedjetek, hogy őt lássátok és ne láthassátok őt.

60. Megláttak egy szamaritánust, aki bárányt vitt Judea felé. Ezt mondta tanítványainak: Mit akar ez a báránnyal? Mire ők ezt mondták neki: Levágni és megenni. Ő azt mondta nekik: Amíg él, nem eszi meg, hanem amikor megöli és holttestté teszi... Ők ezt válaszolták: Nem tehet másként. Ő ezt mondta nekik: Ti is keressetek magatoknak nyughelyet, nehogy holttá váljatok és megegyenek titeket.

61. Jézus mondta: Ketten fekszenek egy ágyon, az egyik meg fog halni, a másik élni fog. Szalomé mondta: Te ki vagy, ember, mint kinek a fia?... ágyamra telepedtél és ettél asztalomról. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki az egyetlentől származom. Abból adnak nekem, ami az Atyámé. Szalomé ezt mondta: Tanítványod vagyok. Jézus ezt mondta neki: Azért mondom: Ha hasonló lesz, fénnyel telik meg. Ha azonban megosztott lesz, sötétséggel telik meg.

62. Jézus mondta: Misztériumaimat azoknak mondom el, akik méltók rá. Amit jobbod
tesz, ne tudja azt a balod.

63. Jézus mondta: Volt egyszer egy gazdag ember, sok vagyona volt. Azt mondotta: Felhasználom vagyonomat, hogy vessek, arassak, ültessek és csűrömet megtöltsem terménnyel, nehogy hiányt szenvedjek valamiben. Így gondolkodott szívében. Azon éjjel még meghalt. Akinek füle van, hallja meg!

64. Jézus mondta: Egy embernek vendégei voltak. Amikor lakomáját elkészítette, szolgájáért küldött, hogy hívja meg a vendégeket. Elment az elsőhöz és így szólt: Uram meghív téged. Mire ő azt mondta: A kereskedőkkel van dolgom. Hozzám jönnek este és én utasításokat adok nekik. Kimentem magam a lakomáról. Elment a másikhoz is, és így szólt hozzá: Uram meghív téged. Ez azt mondta: Házat vettem és egy napra szükség van rám. Nem lesz időm. Elment egy másikhoz is és így szólt hozzá: Uram meghív téged. Ez azt mondta neki: Barátom esküvőt tart és én rendezem az ünnepi lakomát. Ismét egy másikhoz ment és ezt mondta neki: Uram meghív téged. Ez így válaszolt: Birtokot vettem és megyek beszedni az illetéket. Nem fogok tudni elmenni. Kimentem magam. A szolga jött és mondta urának: Akiket meghívtál a lakomára, kiementették magukat. Az Úr így szólt szolgájához: Menj ki az utcára és hozd be azokat, akiket találsz, hogy résztvegyenek a lakomán. A kereskedők és üzletemberek nem fognak bemenni Atyám helyére.

65. Ő ezt mondta: Egy jóságos embernek szőlője volt. Kiadta vincelléreknek, hogy megműveljék és megkapja tőlük a termést. Elküldte szolgáját, hogy a vincellérek átadják neki a szőlő termését. Azok inkább megfogták a szolgát, megverték és majdnem megölték. A szolga visszament és elmondta urának. Ura ezt mondta: Talán nem ismerték. Másik szolgát küldött. A vincellérek megverték azt is. Az Úr elküldte fiát. Ezt mondta: Fiamtól talán tartani fognak. A vincellérek megfogták és ott megölték, mert tudták, hogy ő a szőlő örököse. Akinek füle van, hallja meg!

66. Jézus mondta: Mutassátok meg nekem a követ, melyet az építők elvetettek, az a szegletkő.

67. Jézus mondta: Aki a mindenséget hiányosnak ismeri meg, az maga hiányos, tökéletlen.

68. Jézus mondta: Boldogok vagytok, ha gyűlölnek és üldöznek titeket, az üldözők nem találnak ott helyet.

69. Jézus mondta: Boldogok a szívükben üldözöttek, ők azok, akik valóban felismerték az Atyát. Boldogok, akik éheznek, mert megtölti majd a gyomrát, aki csak akarja.

70. Jézus mondta: Ha ezt létrehozzátok magatokban, amit akartok, megvált titeket az. Ha ez nincs meg nektek, akkor az, amitek nincsen, meg fog ölni titeket.

71. Jézus mondta: Le fogom rombolni ezt a házat és senki sem tudja majd újjáépíteni.

72. Valaki azt mondta neki: Mondd testvéreimnek, hogy osszák meg velem atyám vagyonát. Mire Ő ezt mondta neki: Ember, ki tett engem osztóvá? Tanítványaihoz fordult és ezt mondta nekik: Hát osztó vagyok én?

73. Jézus mondta: Az aratás ugyan nagy, mégis kevés a munkás. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.

74. Ezt mondta: Uram, sokan vannak a kút körül, de kútban nincs semmi.

75. Jézus mondta: Sokan állnak az ajtó előtt. Mégis az egyedülálló lesz az, aki bemehet a menyegzős helyre.

76. Jézus mondta: A királyság kereskedőemberhez hasonló, akinek árui vannak és talált egy gyöngyöt. Ez a kereskedő okos. Eladja áruit, megvásárolja az egyedüli gyöngyöt. Ti is keressétek és kutassátok a kincset, mely nem enyészik és maradandó, a helyet, ahová molyok be nem férkőznek, hogy megegyék és férgek nem emésztik meg.

77. Jézus mondta: Én vagyok a fény, mely minden fölött van. Én vagyok a mindenség és a mindenség tőlem jött ki és hozzám tér vissza. Hasítsatok fát, én ott vagyok. Emeljétek meg a követ, ott találtok engem.

78. Jézus mondta: Minek mentetek ki a pusztába? Hogy széltől ingatott nádat lássatok? Hogy puha ruhába öltözött embert lássatok? Íme királyaitok és nagyjaitok azok, akik puha ruhába öltöztek, és képtelen felismerni az igazságot.

79. Egy asszony a tömegből ezt mondta neki: Üdv a testnek, mely téged hordozott, az emlőknek, melyek tápláltak téged. Ő ezt mondta neki: Üdv azoknak, akik Atyán szavait hallják és megértették az igazságot. Mert napok jönnek majd, amikor azt mondjátok: Üdv a testnek, mely nem fogan és az emlőknek, melyek éhséget nem csillapítottak.

80. Jézus mondta: Aki a világot megismerte, testet talált. S aki testet talált, arra a világ nem méltó.

81. Jézus mondta: Aki gazdag lett, király lehet. Akinek hatalma van, lemondhat róla.

82. Jézus mondta: Aki közel van hozzám, a tűzhöz van közel. Aki távol van tőlem, a királyságtól van távol.

83. Jézus mondta: Az embernek képek nyilatkoztattak ki, a fény azonban benne rejtve maradt az Atya fényének képében. Ki lesz majd nyilatkoztatva, és a képét elborítja majd a fény.

84. Jézus mondta: Ha hasonlóságtokat látjátok, örüljetek. Ha azonban képeiteket látjátok, melyek titeket megelőzően jöttek létre, melyek sem meg nem halnak, sem nyilvánvalókká nem lesznek, hogy fogjátok elviselni?

85. Jézus mondta: Ádám nagy gazdagságból és nagy hatalomból alkottatott, és nem
lett méltó hozzátok. Ha ugyanis méltó lett volna, nem ízlelt volna halált.

86. Jézus mondta: A rókáknak odúik vannak és a madaraknak fészkeik. Az
emberfiának azonban nincs hová lehajtania fejét, hogy pihenjen.
Egy ide illó történet:

Jézus sétál a templom előtt, és lát egy szegény embert a templom lépcsőjén.
Miért ne mész be? – kérdezi?
Nem engednek be, mert szegény vagyok és rongyos – válaszolta.
Ne törődj vele – válaszolta – engem se engednek be!


87. Jézus mondta: Nyomorult a test, mely másik testen csüng és a lélek, mely e kettőtől függ.
(lásd. Megszállottság)

88. Jézus mondta: Angyalok és próféták jönnek hozzátok és nektek adják, ami a tiétek. Ti is adjátok nekik, ami a tiétek és mondjátok magatokban: Mely napon jönnek és veszik azt, ami az övék?

89. Jézus mondta: Miért mossátok a serleg külső oldalát? Nem értitek, aki a külsejét teremtette, az teremtette a belsejét is?

90. Jézus mondta: Jöjjetek hozzám, mert igám jóságos és uralmam szelíd. És nyugalmat fogtok lelni.

91. Ezt mondták neki: Mondd meg nekünk, ki vagy, hogy higgyünk neked? Mire Ő ezt
mondta: Az ég és a föld arculatát megvizsgáljátok, de azt, ami szemetek előtt van, nem ismeritek fel. Ezt a pillanatot vizsgálni nem tudjátok.

92. Jézus mondta: Keressetek és találtok. Azt azonban, amiről ama napokban kérdeztetek engem, nem mondtam meg nektek, most el akarom mondani nektek és ti nem kérdeztetek utána.

93. Jézus mondta: Ne adjátok a szentet a kutyáknak, nehogy a szemétre dobják. Ne
szórjátok a gyöngyöket a sertések elé, nehogy... (eltapossák).

94. Jézus (mondta): Aki keres, talál, aki kopogtat, annak ajtót nyitnak majd.

95. (Jézus mondta): Ha pénzetek van, kamatra ne adjátok, hanem adjátok annak, akitől nem kapjátok vissza.

96. Jézus (mondta): Az Atya királysága hasonló egy asszonyhoz. Ez kevés kovászt vesz, elvegyíti a tésztába, így nagy kenyérré változtatja azt. Akinek füle van, hallja meg!

97. Jézus mondta: Az (Atya) királysága hasonló egy asszonyhoz, aki liszttel teli korsóval hosszú útra megy. A korsó füle letörik, a liszt mögötte az úton elszóródik. Nem vette észre, semmit sem tudott a bajról. Amikor hazatért, letette a korsót és üresen találta.

98. Jézus mondta: Az Atya királysága hasonló egy férfihez, aki erős embert akart megölni. Otthon kardot ránt és beledöfi a falba, hogy lássa, elég erős-e; ezután öli meg az erőset.

99. A tanítványok azt mondták neki: Testvéreid és anyád kinn állnak. Mire Ő ezt mondta nekik: Ezek, akik e helyen vannak, kik Atyám akaratát teszik, azok testvéreim és anyám. Ők bemennek majd Atyám országába.

100. Aranyat mutattak neki és ezt mondták: A császáriak adót kívánnak tőlünk. Mire Ő ezt mondta nekik: Adjátok a császárnak, ami a császáré, ami Istené, Istennek adjátok, ami enyém, nekem adjátok.

101. Aki apját és anyját nem gyűlöli, mint én, nem lesz tanítványom. Aki atyját és anyját nem szereti, mint én, nem lesz tanítványom. Mert anyám... (hiányos szöveg)... az igazi... ki az életet adta nékem.

102. Jézus mondta: Jaj nektek farizeusok! Ahhoz a kutyához hasonlítotok, amely odafekszik a barmok jászlára. Nem eszik, de a barmokat sem engedi, hogy egyenek.

103. Jézus mondta: Boldog az a férfi, aki tudja, hol jönnek be a rablók, azzal ő felkel és eltorlaszolja a nyílásokat, felövezi csípőjét, mielőtt még bejönnének.


104. Így szóltak hozzá: Jöjj, imádkozzunk és böjtöljünk! Jézus mondta: Mi bűnt követtem el, vagy hol győztek le engem? Akkor böjtöljenek és akkor imádkozzanak, amikor a vőlegény kijön a menyegzős szobából.

105. Jézus mondta: Aki apát és anyát fog ismerni, azt majd a parázna fiának fogják nevezni.

106. Jézus mondta: Amikor majd kettőt eggyé tesztek, az ember fiai lesztek és azt mondjátok a hegynek, hogy menj el innen, - el fog menni.

107. Jézus mondta: A királyság a pásztorhoz hasonlít, akinek száz juha van. Egy közülük, a legnagyobb, eltévedt. Otthagyta a kilencvenkilencet és ezt az egyet kereste, míg csak meg nem találta. Amikor már elfáradt, azt mondta neki: Téged jobban szeretlek, mint a kilencvenkilencet.

108. Jézus mondta: Aki számból iszik, olyan lesz, mint én. Én leszek ő, és mindaz, ami elrejtett, kinyilatkoztattatik neki.

109. Jézus mondta: A királyság olyan emberhez hasonlít, akinek a földjén olyan nagy kincs van, amiről ő nem tud. Amikor meghal, örökül hagyja a földet fiának. Fia sem tud róla. Eladja a mezőt. Aki megvette, elment felszántani és megtalálta a kincset. S elkezdi kamatra kölcsönözni annak, akinek akarja.

110. Jézus mondta: Aki megtalálta a világot és gazdaggá lett, lemondhat a világról.

111. Jézus mondta: Előtettek göngyölődik fel majd az ég és a föld. És az élőből élő sem halált, sem szorongást nem fog látni, mert Jézus mondta: Aki megtalálta önmagát, arra a világ nem méltó.

112. Jézus mondta: Jaj a testnek, mely a lélekhez ragaszkodik. Jaj a léleknek, mely testhez ragaszkodik.

113. Tanítványai ezt mondták neki: Mely napon jön el az ország? Jézus mondta: Nem akkor jön el, amikor várják. Azt mondják majd: Nézd, itt van! Vagy: Nézd, ott van! Az Atya országa azonban a föld fölött terül el és az emberek nem látják.

114. Simon Péter ezt mondta neki: Mariham (= Mária Magdolna) menjen el tőlünk, mert a nők nem méltók az életre. Jézus mondta: Íme én vezetem őt, hogy férfivá tegyem és ahhoz az élő lélekhez legyen hasonlóvá, mely hozzátok, férfiakhoz hasonlít. Mert minden asszony, aki férfivá teszi magát, be fog menni a mennyek országába.

 



Drága Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten!
Befogadlak, mint Uramat, Megváltómat.
Kinyitom előtted életem kapuját, és kérlek, irányítsd úgy az életem,
Ahogyan azt Te szeretnéd!
  Ámen.

 

 

Téma: A Hegyibeszéd szellemtani magyarázata (összeállította Karsay István)

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása