Magyarországon a jelenlegi technológiai fejlettségi szint megtartása mellett a lakosság 90%-a vissza tudna térni egy, ha nem is mindenben, de alapvető szükségleteiben önellátó, fenntartható gazdálkodáshoz. Vagyis nem kellene lemondani a mobiltelefonról, az Internetről és hasonló prémiumokról sem, nem is beszélve a néhol valóban nagy segítséget adó gépi erőről vagy ipari tömegtermelésről. Ez azt jelenti, hogy az ilyen életmódot választó embereknek még jóval könnyebb dolguk lenne, mint nehéz sorsú paraszt őseiknek, akik napi 6-7 órát dolgoztak, heti 4-5 napban, évi 8-9 hónapban... És ha valaki szeretné, még a civilizációs csecsebecséktől is függetlenítheti magát, faluközösségbe szerveződve, skanzenszerűen egy az egyben élhetné ősei mindennapjait... Ha ötszáz éve működött, ma miért ne működne? Mi az akadálya? Mi változott?...

A leggyakoribb érv, hogy a Magyar Királyság lakossága hárommillió fő körül volt, ma pedig harmadakkora területen élünk tízmillióan. Az ország és a bolygó népessége tehát annyira megnőtt, hogy már rá vagyunk utalva a kőolajra, a repülőgépekre, a gyártósorokra, a műtrágyára, stb.

Ez nem igaz.

Ahelyett, hogy elhisszük, utána kell számolni!

Hagyományos paraszti gazdálkodásnál egy hektár terület kb. 10-12 személyt tud eltartani. Vagyis Magyarországnak 1 millió hektár művelhető területre lenne szüksége. Magyarország területe 9 302 744 hektár, ennek korlátlan fenntarthatóság mellett legfeljebb a harmadát szabad megművelni, vizeket, meredek hegyoldalakat és egyéb művelésre alkalmatlan területeket is leszámítva – bár ezeknek is van mezőgazdasági hasznosíthatósága. A hegyoldalakon kecskék legeltetése, a folyóvizeknél ártéri művelés, halászat, a tavak mellett kacsa- és libatartás, stb. A megművelhető, de érintetlenül hagyott területeken a réteket legelőnek, az erdősült részeket sertés tartására lehet használni. Vagyis Magyarország jelenlegi határai között legalább 30 milliós lakosságot tudna eltartani, korlátlan fenntarthatósággal, mindenfajta technológiai, ipari segítség nélkül.

És Magyarország még a viszonylag sűrűn lakott országok közé tartozik! Ne higgyük el tehát, amikor azt állítják, hogy a Föld túlnépesedett, ez nem igaz! 30 milliárd embert is jól tudna lakatni ez a bolygó naponta háromszor, korlátlan fenntarthatósággal. A nevezetes félmilliárdos érték, amely a Föld optimális lakosságát hivatott jelezni, a vándorló, legeltető nomád életmódra vonatkozik.

Nézzük akkor a legfontosabb kérdést: ahhoz, hogy az első „telepesek” elindulhassanak megteremteni egy olyan világot, vagy legalábbis egy olyan világ mintáját, ahol nem függsz olyan szuperstruktúráktól, amelyekre nincs ráhatásod (áramszolgáltató, élelmiszerlánc, „egészségügy”, stb.). Ahol a gyerekeket a családjuk neveli fel, nem az iskola, ahol nem kell OKJ-s végzettség, nincs munkahely, ahol egy főnököd van: az időjárás, és nincs rohanás, az órát el lehet felejteni – mindehhez milyen politikai-gazdasági átalakulásra van szükség?

A válasz: semmilyenre. A lehetőség már most is nyitva van, ha nem is 90% előtt, de talán 9% előtt mindenképpen... Nem kell még, hogy Mátyás király visszatérjen, mint „politikai vezető”, kezdetnek elég, ha bennünk tér vissza.

A jövőt mindenképpen egy polarizált világ formájában látom. Egyfelől az összébbzsugorodott, kicsit emberléptékűbb életet kínáló, értelmesebben megszervezett városokban folyhatna a technikai fejlesztés és ipari termelés (itt még akár, uram bocsá, egy tervgazdaság-szerű berendezkedést is el tudok képzelni), másfelől a vidéken, az emberek nagy többségének részvételével, önszervező közösségek alakulhatnak ki.

Az önszervezés lényege, hogy mindent a lehető legönállóbban végzünk el, a jelenlegi mindenható, mindent kényszeresen szabályozni akaró marxista állam helyett. Amit meg lehet oldani egyéni szinten, azt oldjuk meg ott. Amit családi szinten, azt ott, amit közösségi szinten, azt ott, és csak ami országos ügy, az legyen az állam kezelésében. Miért van szükség országos egészségügyi rendszerre, amikor az egészséget 90%-ban egyéni szinten meg lehet oldani egészséges életmóddal, 9%-ban közösségi szinten, a helyi gyógyász segítségével, és legfeljebb 1% az, akit a megyénként 1 db ispotályba el kell küldeni... Miért van szükség állami iskolarendszerre, amikor egy család tökéletesen alkalmas arra, hogy fölneveljen egy gyereket és megtanítson neki megadja a lehetőséget neki, hogy megtanuljon mindent, amit az életben tudnia kell majd? Miért van szükség arra, hogy a rendőrség foglalkozzon minden egyes kerékpárlopással, mikor minden nagyobb falu vagy minden járás fel tudja állítani saját fiaiból saját csendőrségét? A környezetvédelem 90%-a szintén az egyén szintjén eldőlő kérdés. Az istállótrágyát belelapátolom a kutamba, vagy megszikkasztom és beszántom a földembe? Természetesen a környezetvédelem is olyan terület, aminek vannak közösségi, térségi, országos, sőt globális szintjei is.

...s ide kapcsolódóan sokkoló kijelentés következik: nem tartom eredendően ördögtől való ötletnek egyfajta államok feletti állam létrehozását! Akik jelenleg ezt meg akarják csinálni, azok az „ördögtől valók”, saját hitvallásuk szerint legalábbis mindenképp. Az ő céljuk a teljes kontroll, elnyomás, rabszolgaság, az emberek testi-lelki-szellemi megnyomorítása, hogy könnyebb legyen uralkodni felettük.

„A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek zsarnokoskodnak.”

(Szent István király)

Egy ideális világhatalomnak ugyanolyan messzemenőkig önkorlátozónak kell lennie, mint a nemzetállamoknak, amelyekből felépül, vagy épp a közösségi vezetőknek. Semmibe nem szabad beavatkozniuk, ami a beavatkozásuk nélkül is megvalósítható, működőképes. Mi, emberek vagyunk a hatalom forrása mindenfajta absztrakt rendszerben. Minél több hatalma van a rendszernek, annál kevesebb van a valóságos embernek. Ahogy már párszor említettem, az anarchia lenne a legtökéletesebb társadalmi berendezkedés – az egyetlen baj, hogy emberekkel megvalósíthatatlan. Az emberi társadalomnak rendezőelvekre van szüksége, és ha már így alakult, azokat a rendezőelveket lehetőleg ne a vécén budin ülve találjuk ki, hanem a világegyetem rendezőelveiről mintázzuk – itt jön be az államszervezés kérdéskörébe a szentség ügye és a Szent Korona szerepe, a rendi társadalom eszméje.

Nyilván nem lehet pontos és hiteles képet festeni egy olyan jövőről, ahol az emberiségnek sikerül a jelenlegi, félrecsúszott pályáról egyenesbe jönnie, de kell, hogy legyen valami célunk, képünk, ami felé el tudunk indulni. Ezért is fogtam neki a GEO – Galaktikus Elhárító Önkéntesség című regény írásának, amely a XXI. század végén, egy helyrehozott világban, ám korántsem tökéletes vagy utopisztikus, de nagyon is hihető jövőben játszódik. A nehézség és a jelentőség általában együtt jár, tehát amilyen nehezen készül, megküzdve minden egyes oldalért, remélhetőleg a jelentősége is ehhez mérhető lesz...

Kapcsolódó előadások:

Tóth Bálint - Múlt és jövő

Tóth Bálint - "Mint tudjuk..."

Molnár Géza - A természeti rendszerek működési zavarai (aki kételkedik a helyzet súlyosságában és abban, hogy még a mi életünkben változtatni kell, ezt mindenképp hallgassa meg!)

Géczy Gábor - A vidék jövője, a jövő vidéke

Géczy Gábor - Problémafenntartó problémakezelés

https://jatekneve.blog.hu/2014/07/28/mi_tortenik_a_folddel_6_a_megoldas