A népi költészetről és a népmesékről

2012.09.07 14:34

 

Kapcsolódó link..

http://embers-eg.webnode.hu/news/pap-gabor-a-vilag-kepe-egy-kerek-tukorben/

 

 

A mesét ma többnyire a képzelet termékének tartják. Eszerint a mese valóságértékének felbecslésekor a képzelet és a valóság viszonyát kell értékelnünk. A mai világban pedig a képzelet és a valóság szinte ellentétet alkot: a valóság attól valóság, hogy, úgymond, nem áll lényegi kapcsolatban a képzelettel. A mai felfogás szerint a valóság legfőbb ismérve és követelménye a tudatunktól függetlenség, az ?objektivitás?. (Grandpierre Attila)

Ennek az objektivitásnak köszönhető, hogy a mai, anyagba szakadt világ embere számára a mese valódi mondanivalója, jelképrendszere szinte érthetetlen. Pedig csak arról van szó, hogy a ma embere sok mindent, ami a mesék megértéséhez kell - jelképeket, jelkép-rendszereket - elfeledett, mert ?a modern világban már nincs rájuk szükség?, azok semmit nem jelentenek. A mesék - tán éppen ezért - a gyerekeknek valók.

Hajdanán mégis felnőttek meséltek elsősorban felnőtteknek, a mese nem elsősorban a gyerekeknek szólt.

A mese volt az eszköz arra, hogy összetett jelképrendszerével bizonyos ismereteket adjon tovább az utókornak, amely ismeretek a világról, a világ működéséről, az ég és a föld kapcsolatáról szóltak. Csak épp nem az adott fogalmak megnevezésével, hanem olyan képekkel, amelyek jelentésével a közösség minden tagja tisztában volt.

Hasonló mondható el a nép költészetének többi tagjáról is, a balladákról, hősénekekről, a népdalokról. Ezek mind hordozhatnak fontos információt, mindig sajátos jellegű, sajátos területen - és mindig ugyanazon területen - ható, érvényes információt.

Pap Gábor művészettörténész szerint a népköltészetünk egy háromrétegű, négyelemű rendszerbe osztható be.

Első réteg a népmese.

Ennek főszereplője elsősorban, de nem kizárólagosan férfi. Neve nagyon sokszor János, ami magában hordozza a „lyányos”-ságot, azaz a főszereplő „hímnős”, és a mese során dől el, hogy a férfiúi, vagy a női része fog diadalmaskodni (univerzális hímnősség).

A következő rétegben két elem van: a népballada és a hősének. Előbbi közismert kategória, főszereplője csak nő lehet. A népballadák a bolygó-hetességben a Holdnak/éjszakának felelnek meg, a Napúton a Szűz sajátosságokat jelenítik meg, illetve a legmagasabb szinten a Szűz extragalaktikus szuperhalmazt jelölik.

A népballadák párja a hősének, ennek főszereplője csak férfi lehet. A hősének valamiért népköltészetünkből kikopott, de helyette megjelent a betyárballada, ami helyét tekintve teljesen megfelel a hősének helyének a rendszerünkben. A hősének a bolygó-hetességben a Napnak/nappalnak felel meg, a Napúton a Nyilas sajátosságokat jeleníti meg, a legmagasabb szinten pedig a Tejút generáló közepét jelöli.

A harmadik réteg a népdalok rétege. A népdal főszereplője elsősorban, de nem kizárólagosan nő. A népdalokban is megjelenik, de elementárisan a hímnősség, nagyon sok népdalnak megvan a férfi/női szövegváltozata. A népdalokban összekapcsolható az ötelemrendszer és a pentatónia, e kettő egymás „megfelelői”.

felső világ népmese:
főleg, de nem kizárólagos férfi főszerep
hímnős, a világegyetem megidézésére képesítő [János(ság) - lyányos(ság)]
szellem/értelem
középső világ hősének/betyárballada:
főhőse kizárólag férfi
bolygó-hetességben: Nap/nappal
napúton: Nyilas sajátosságok
legmagasabb szinten: a Tejút generáló közepe
népballada:
főhőse kizárólag nő
bolygó-hetességben: Hold/éjszaka
napúton: Szűz sajátosságok
legmagasabb szinten: Szűz extragalaktikus szuperhalmaz
lélek/érzelem
alsó világ népdal:
hímnős (fiús-lányos szövegváltozatok),
elementáris
az ötelemrendszer megidézésére alkalmas pentaton zeneiség
test/testiség

Ha szemügyre vesszük a fenti táblázatot, könnyen felfedezhető, hogy a háromrétegűsége mennyire emlékeztet a természeti népek - többek között a mi őseink - háromrétegű világképére, illetve ugyanígy megvan benne a test-lélek-szellem alapvető hármassága.

Pap Gábor azt is kifejti, hogy népmeséink ugyan zárt rendszert alkotnak, de ezt a rendszert jól jellemzi a 12 helyszín-elemű, 7 szereplős működési rend, ami nem más, mint az „állatöv” és a ”hétbolygó-rendszer”. A népmesék a jelek szerint több, mint egyetlen állatövi jegy-érvénytartamon át futtatják a cselekményüket, ami esetenként azt is jelentheti, hogy több, mint egy teljes évkör - azaz tizenkét jegy-érvénytartam - is lehet.

A már idézett Grandpierre Attila egy tanulmányában a mesekezdésen keresztül vizsgálja, hogy a mesék „valóságtartalma„, térbeli és időbeli elhelyezése mit jelent a mai ember számára. Szántai Lajos egy újabb megközelítést mutat be: a népmesék a cselekményen keresztül, „virágnyelven” beszélik el az ősi beavatási rítusok menetét, a beavatandó hős elé állított próbákat, melyeket, ha sikerrel teljesít, megkapja a beavatást, illetve ezen az úton haladva milyen segítséget kap, vehet igénybe, milyen irányokból, illetve milyen csábításokat kell leküzdenie.

Ezek közül a néhány, a teljesség igénye nélkül:

  • a táltos paripa a szellemi vezető
  • a táltossal utazás a révülés (meditatív állapotban tett lélekutazás)
  • halottaiból feltámadás az élet vize vagy valamilyen forrasztó növény segítségével stb.

Ennyit bevezetőül meséinkről, népköltészetünkről. A részletek „kibontása” pedig következő feladataink között van.

Szarka Péter

A cikkhez segítséget nyújtott:

Csodakút - Tanulmányok a népmeséről, szerkeszette Pap Gábor, Pontifex Kiadó, 1994

Grandpierre Attila cikke a nepmese.hu oldalon

 

http://www.solyommadar.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=113&Itemid=24