15 dolog, amit a boldog emberek másképpen csinálnak
Kapcsolódó link..
https://embers-eg.webnode.hu/news/buddha-14-figyelmeztetese/
https://embers-eg.webnode.hu/
https://embers-eg.webnode.hu/
https://embers-eg.webnode.hu/
https://embers-eg.webnode.hu/
https://embers-eg.webnode.hu/
https://embers-eg.webnode.hu/
https://embers-eg.webnode.hu/
Mi a különbség a boldog és a boldogtalan emberek között? Természetesen teljesen nyilvánvalónak kéne lennie: a boldog emberek boldogok, míg a boldogtalanok nem boldogok, ugyebár? Nos, ez helyálló. Viszont, mi azt szeretnénk tudni, hogy mit csinálnak másképpen a boldog emberek, ezért összegyűjtöttem egy listát azokról a dolgokról, amiket a boldog emberek a boldogtalanoktól eltérő módon csinálnak.
1. A szeretet szemben a félelemmel
Szóval, bizton állíthatom, hogy az igazán boldog emberek kevésbé félnek és sokkal inkább szeretnek. Minden pillanatot, minden egyes kihívást, minden személyt egy arra szolgáló esélyként látnak, amely által többet tudhatnak meg magukról és a körülöttük lévő világról.
2. Az elfogadás szemben az ellenállással
A boldog emberek tisztában vannak azzal, hogy egy helyzetet lehetetlen oly módon megváltoztatnunk, hogy ellenállunk, ugyanakkor határozottan megváltoztathatjuk azáltal, hogy elfogadjuk, hogy létezik és megértjük, hogy a létezésének lehet valamiféle oka.
Amikor valami kedvezőtlen dolog történik velük, nem próbálnak meg harcolni ellene (tudják, hogy attól még rosszabb lesz a helyzet), hanem felteszik maguknak a kérdést: Mit kell ebből megtanulnom? Hogyan tudnám ezt jobbá tenni? Majd azután a pozitívumra összpontosítanak és nem a negatívumra. Úgy tűnnek, mintha mindig félig telve látnák a poharat, nem számít, mi történik velük.
3. A megbocsátás szemben a megbocsátásra való képtelenséggel
Az igazán boldog emberek tudják, hogy nem egészséges dolog haragtartónak lenni. A megbocsátást és a felejtést választják, mivel megértik, hogy a megbocsátás egy ajándék, amit elsősorban maguknak adnak.
Haragtartónak lenni, olyan, mint forró szenet marokra fogni azzal a szándékkal, hogy valaki másra hajítjuk azt; mi fogunk elsőként megsérülni. – Buddha
4. Bizalom a kétellyel szemben
Megbíznak önmagukban és a körülöttük élő emberekben. Akár egy takarító nénivel, akár egy milliárdokat érő vállalat vezérigazgatójával beszélnek, úgy tűnnek, mintha mindig éreztetnék azokkal az emberekkel, akikkel kapcsolatba lépnek, hogy van valami egyedülálló és különleges bennük. Megértik, hogy a hiedelmek önbeteljesítő jóslatok.
Ezért aztán meggyőződnek a felől, hogy mindenkivel szeretettel, méltósággal és tisztelettel beszélnek-e, s nem tesznek különbséget a korok, a nemek, a társadalmi státuszok, a színek a vallások vagy a rasszok között. Az ilyen nagyszerű emberekről Mark Twain azt mondta:
„Tartsd magad távol az olyasfajta emberektől, akik lefitymálják az ambícióidat. A kisemberek mindig ezt teszik, azonban az igazán nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz.”
5. Értelem a nagyravágyással szemben
Azért teszik úgy a dolgokat, ahogyan teszik, mert az értelmet visz az életükbe, és mivel a dolgok céltudatosságot adnak az életüknek. Megértik, hogy „A szeretett dolgok megtétele életünk bőségének sarokköve.” – ahogyan Wayne Dyer mondja.
Sokkal inkább azzal foglalkoznak, hogy egy értelemmel teli életet élhessenek, mintsem egy modern társadalmunk által sikeresnek kikiáltott életet. Ebben az az ironikus, hogy az idejük javarészében mind a sikerből, mind az értelemből időt nyernek, mivel úgy döntenek, hogy olyan dolgokkal foglalkoznak, melyeket a leginkább szeretnek és mindig a szívük óhajait követik. Őket nem a pénz motiválja; szeretnének különb életet élni azoktól, akik körülöttük és a világban élnek.
6. A dicséret a kritizálással szemben
A boldog emberek valószínűleg egyetértenének Carl Jungnak az ellenállásról szóló elméletével: „Aminek ellenállsz, az nem csupán fennmarad, hanem még nagyobbra nő.” Ők nem kritizálják az általuk megerősíteni kívánt magatartásnak a hiányát, sokkal inkább egy személy vagy egy általuk megerősíteni kívánt magatartás dicséréséről ismerhetők fel (még ha nem is oly gyakran), s ők tulajdonképpen a pozitív viselkedést ösztönzik.
Amikor egy szülő arról szeretne meggyőződni, hogy a hét éves fia mindig vissza fogja-e tenni a dobozba a játékait, miután játszott velük, arra kell odafigyelnie, hogy ne koncentráljon sokszor arra, hogy a gyerek nem tette meg, kritizálva ezzel őt és a viselkedését, hanem minden alakalommal, amikor a kisfiú visszateszi a játékait, a szülő dicsérje meg őt és a viselkedését. Pontosan ily módon tudja megerősíteni a pozitív viselkedést és a végén elérni a kívánt eredményeket.
7. A kihívások szemben a problémákkal
A boldog emberek a problémákban kihívásokat és azon új utak felfedezésének az esélyeit látják, ahogyan a dolgokat tenni lehetne, kifejezve ezzel az irántuk érzett hálát, megértve, hogy a kihívások mögött sok olyan lehetőség rejlik, amely hozzájárulhat a saját kifejlődésükhöz és a kiteljesedésükhöz.
8. Az önzetlenség szemben az önzőséggel
Nem magukért teszik, amit tesznek, hanem mások javára, meggyőződve arról, hogy azoknak van értelmük, s fejlődést és boldogságot hoznak mások életébe. Utat keresnek arra, hogy a világgal megoszthassák önmaguk legjavát és arra, hogy másokat boldoggá tegyenek.
Az ajándékozás előtt, az ajándékozó elméje boldog; miközben ad, az adományozó elméje békével telik meg; s miután adott, az adakozó elméje emelkedett állapotba kerül. – Buddha
9. Bőség a hiánnyal és a szegénységgel szemben
Gazdag gondolkodásmódjuk van, kiegyensúlyozott életet élnek, minden életterületükön bőségre tesznek szert.
10. A nagyot álmodás szemben a realizmussal
Ezek az emberek nem igazán foglalkoznak azzal, hogy realisták legyenek. Szeretnek és mernek nagyot álmodni, mindig a szívükre és az intuícióikra hallgatnak, s teljesítményeik nagysága sokunkban félelmet keltenek.
Egyáltalán ne álmodj kicsiket, mivel a kis álmoknak egyáltalán nincs erejük ahhoz, hogy megmozgassák az emberek szívét. – Goethe
11. Jóindulat a kegyetlenséggel szemben
Jóindulatúak magukkal és másokkal szemben, s megértik önmaguk szeretetének, az önmaguknak való megbocsátásnak és az önelfogadásnak az erejét.
12. A háládatosság szemben a hálátlansággal
Nem számít hová tekintenek, nem számít, hol vannak vagy kivel vannak, megvan az a képességük, ami révén ott is meglátják a szépet, ahol a legtöbbünk csak rútságot lát, észreveszik a lehetőséget, ahol a legtöbbünk csak kínlódást lát, s meglátják a bőséget ott is, ahol sokunk csak a hiányt nézi, s mindezekért kifejezik a hálájukat.
13. Jelenlét/összekapcsolódás szemben az elszakadással
Tudják, hogyan élhetnek a jelen pillanatban, nagyra értékelik, amijük van és azt, ahol tartanak, és továbbra is nagyokat álmodnak a jövőről.
Amikor jelen vagyunk, lehetővé tehetjük az elménk számára, hogy összekuszáltság (kötöttségek és zavarok) nélkül legyen jelen. Az elme önmagában egy csodálatos eszköz. A hibás működése akkor indul be, amikor benne önmagunkat keressük és összetévesztjük azzal, akik valójában vagyunk.
14. Pozitívság és negatívság
Nem számít, hogy mi történik velük, mindig mindenre pozitív nézőpontból tekintenek és ily módon hajlamosak sok negatív és „realista” embert felingerelni.
15. A felelősségvállalás szemben a hibáztatással
Teljes mértékben felelősséget vállalnak az életük iránt és ritkán mentegetőznek. A boldog emberek megértik, hogy azok a pillanatok, amikor külső erőket teszünk felelőssé azért, ami velük történik, valójában minden energiánkat elpocsékoljuk. Ők az energiájuk megtartását választják és mindenért felelősséget vállalnak, ami velük történik.
https://tudnodkell.info/15-