2012blogol.hu: Összeesküvés - elméletek helyett : az Irányítók

2013.03.01 20:33

 

Előzmény..

https://embers-eg.webnode.hu/news/a2012blogol-hu-a-zeitgeist-leleplezese/

 

 

 

A következő két bejegyzésben megpróbálom összefoglalni, hogy miért alapvetően helytelen mindenfajta összeesküvés-elmélet jellegű megközelítés, ha a mindennapi élet láthatatlan szellemi, gazdasági, társadalmi, politikai mozgatórugóit próbáljuk felderíteni. Egyúttal megteszem az első bátortalan kísérletet a helyes következtetések levonására, és a jelenkori „szabadság", „egyenlőség" és „testvériség" valódi alapjainak felvázolására.

Egyelőre nem kell Ádámig és Éváig visszamennünk, elég a Nagy Francia Forradalomig és az azt megelőző századokig - de előbb tegyünk egy kis kitérőt az ezredforduló idejére, Afrikába...

Ténykedik Magyarországon egy igen neves spirituális tanító, a neve Villás Béla. Egyik előadásán többedmagammal végighallgattam az ő „beavatásának" igen érdekes történetét, melyet egy afrikai sámán végzett el egy ottani „Ásramban" (képzavar, az ásram kifejezés csak hindu közegben értelmezhető), méghozzá tetemes összegért. A jelentkezőknek kemény próbákat kellett kiállniuk, és akik képesnek mutatkoztak erre, azoknak a mester a fülébe súgta, tessék megkapaszkodni,

A LEGVÉGSŐ TITKOT.

A létezés, vagy az élet titkát, vagy nevezzük akárminek, Isten legnagyobb titka ez, a spirituális überjollyjoker. Villás úr pedig, a szerecsen gurunak hála, birtokában van e titoknak.

Hogy mi ez a titok?

Ja hát az azért titok, mert nem lehet elmondani. Illetve lehetni éppen lehetne, csak hát nem szabad... Mert mi is lesz, ha mégis elmondja? Hát ezen a titkon kérem szépen a Skarabeusz Átok ül személyesen, szóval aki elmondja, annak még a lelke is darabokra szakad, vagy valami ilyesmi...

Nem vonom kétségbe, hogy Villás Béla őszintén beszélt, mikor mindezen körülményeket megemlítette saját beavatottságának fokát ecsetelve, csak maga a megközelítés az érdekes, illetve az, hogy az őt hallgató sokezer ember fennakadás nélkül elsiklik az „isteni titok" említése felett.

Istennek nincsenek titkai.

Ez mindjárt érthetővé és nyilvánvalóvá válik, de előbb említsük meg Voltaire azon megállapítását, hogy az ember az, aki „istent" teremt önmagának, a maga képmására. (Erre az aranyigazságra rengetegszer fogok még hivatkozni ebben a blogban - ha eljutunk odáig.) Jelen esetben, egy nagyon is emberi, sőt a mai korra és társadalomra ráillő jelenséget vetítenek ki az Istenre.

A hatalom és a titkosság közötti összefüggést.

És akkor folytassuk utunkat a középkorba, és nézzük meg, hogyan is működött az emberi civilizációban a hatalom intézménye akkoriban.

Legelőször is, a király arcképe minden egyes pénzérmén ott volt. S a király uralkodói tevékenységét a nyilvánosság előtt végezte. Alacsonyabb és magasabb rangú emberek százai fordultak meg udvarában minden nap, de törvénynapokat is tartott, melyeken országából bármely alattvaló eléje járulhatott, a legutolsó jobbágyig, és személyesen beszélhetett vele. (Tessék mondani, ki volt manapság Gyurcsánynál audiencián?) A király udvarát, vagyis életterét, jelenlétének legfőbb színhelyét, valamint útjain jöttét-mentét hatalmas, ragyogó pompa jellemezte. (S itt a ragyogó lesz a kulcsszó.)

De nem csak a király, az arisztokraták, sőt még a köznemesek közül is a hatalmasabbak hasonlóan jelentek meg alárendeltjeik szemében: ha a báró kocsija elhaladt valamerre, nyolcvannégy lovag haladt előtte, teljes díszben, zászlókat magasra felvonva, hogy már messziről látható legyen, hogy itt jön a báró. A báró pedig bent ült a kocsiban, melynek oldalán hatalmas, festett címerek jelezték: ez itt a báró kocsija. S a bárónak, ha kedve volt, integetett kifelé az ablakon az útból septében félreállt jobbágyoknak.

Ha a báró hazatért, hatszáztizennégy harsonás harsonázott másfél órán keresztül a vár udvarán, ezzel is jelezve, hogy itt van, megjött a báró, a zászlót pedig felhúzták - majd később, mikor a báró kilovagolt hatalmas és díszes kíséretével, megint trombitáltak egy félórát, majd leengedték a zászlót.

A nemesek udvarába a köznépnek bejárása volt, hiszen sokan ott is dolgoztak, de tessék elképzelni, nem voltak biztonsági őrök a kapuban, és nem kérték a befele menő emberektől a belépésre jogosító igazolványt, ugyanis az igazolvány fogalma akkor még nem létezett. Nem azért, mert nem lehetett volna egy papírt firkantani és viasszal lepecsételni, hanem azért, mert az ilyesminek akkor még mágikus súlya volt, és nem érezték szükségesnek, hogy lépten-nyomon alkalmazzák. (A feudalizmus ariszto-kráciára épült, és nem büro-kráciára. A kettő közötti különbségről majd írok máskor.)

A köznemesek, az egyszerű földesurak pedig minden nekik szolgáló jobbágycsaláddal személyesen tartották a kapcsolatot, ügyes-bajos dolgaikkal tisztában voltak, tudták, ki beteg, ki készül halni, házasodni, kinek volt rossz a termése, és így tovább. Sőt, ahol lehetőség volt rá, a birtok legmagasabb pontján építették meg az úr „kastélyát" - sok ilyen kastély mai szemmel családi háznak, vagy legfeljebb villának tűnne -, jelezve ezzel az úr fensőbbségét, de biztosítva ezzel azt is, hogy a birtok területén belül bárki bárhonnan láthatta a kastélyt, s fölötte lengeni a zászlót, ahogy az égre tekintve minden ember láthatja a Napot, s a kastély elhelyezkedése gyakorta az úrnak is lehetőséget adott, hogy minden egyes jobbágyát szemmel tartsa.

Röviden szólva, s csak azért fejtettem ki ilyen hosszan, hogy éreztessem, mennyire igaz a következő egyszerű kijelentés: a hatalom nyilvánosan működött.

És itt visszatér a „ragyogó pompa" kifejezése, nem véletlenül használtak annyi aranyat-ezüstöt és egyéb csillogó fémet a hatalmasok, és nem véletlen, hogy a zászlókon és a címereken a hatalom színe mindig a fehér volt. (Ma is az, de már csak üres szimbólumként.)

A fehér, a fény, a világosság, a láthatóság, a megismerhetőség, az értelem, a tudás, az igazság - ezek egy minőségbe tartozó fogalmak, és nevezhetjük őket isteni minőségnek is, hiszen Isten, mint tudjuk, mindentudó, tehát ő maga az abszolút tudás, igazság, értelem és az örök világosság.

A titok, mint olyan, pedig a sötétséggel összefüggő minőség, az isteni minőségekkel ellentétes dolog. Ezért nincsenek Istennek titkai. A középkorban is beszéltek ugyan isteni titkokról, illetve arról, hogy „rejtélyesek az Ő útjai", de az efféle gondolatok jórészt az Egyháztól származtak, amelynek szüksége volt a folyamatos létjogosultságra mint „közvetítő Isten felé", ezért próbálta a mindenki számára elérhető isteni világosságot az emberek elől elkendőzni - paradox módon a Szent Egyház a középkorban a sötétség legfőbb letéteményese volt.

S akkor nézzük, a következő bejegyzésben , hogyan megy át mindez a köztudatba, s hogy válik az „isteni titok" paradox fogalma természetessé!

S akkor nézzük, hogyan megy át mindez a köztudatba, s hogy válik az „isteni titok" paradox fogalma természetessé!

Hasonlítsuk össze a csillogó pompával utazó bárót egy mai hatalmassal!

És ugye nem kell sokat magyaráznom, hogy amint a feudalizmusban (vagyis föld alapú gazdaságban) minden földbirtokok végső hűbérura a király volt, s így ő volt a legfőbb hatalom, a jelenkor pénz alapú gazdaságában nem az elnökök, miniszterek, szenátorok, képviselők, polgármesterek, bírók a hatalom elsődleges letéteményesei - hanem azok, akik a pénz feletti legfőbb hatalmat birtokolják...

Hogyan is utaznak ők? Idézzük magunk elé róluk az éppoly sztereotíp - de legtöbbször éppoly találóan igaz - képet, mint amelyet a feudális nagyurakról festettem!

Lesötétített üveges kocsikban.

Nemcsak ők, általában személyes szolgálóik (a mai egyenlőségesdiben nem szokás használni ezt a szót, pedig bizony azok) és testőreik is sötét napszemüveget hordanak. Villáikat magas, átláthatatlan kerítés veszi körül, kamerák segítségével oldják meg, hogy a bent levők azért láthassák a kint ólálkodókat, s a birtokot biztonsági őrök, de az igazán gazdagok esetében bizony rendőrök is őrzik, huszonnégy órában.

Mindez természetesen csak elővigyázatosság, hiszen nem három ember három kézifegyverrel fog megállítani... mondjuk, teszem azt, egy népfelkelést...

Az igazi akadály az, hogy ezeknek a villáknak a holléte ismeretlen.

Sőt, tovább megyek: az igazi hatalmasok puszta személyének kiléte ismeretlen.

Leszármazottai ők azoknak az összeesküvőknek - és igen, akkor még azok voltak -, akik a háttérből Európa polgárosodási forradalmait kirobbantották. Ahogy Orwell is írja az 1984-ben, a középen lévők az alul lévők segítségével oldják meg a felül lévők eltávolítását, majd a helyükre ülnek. Miután ez megtörtént, az új uraknak több eszük volt annál, hogy a régi urak hibájába essenek, akikről mindenki tudta, hol laknak és hogy néznek ki, palotájukat meg lehetett ostromolni, őket elfogni és lefejezni, s ezzel valóban megszűnt létezni maga a hatalmi rendszer, hiszen az felülről lefelé építkezett, s csak fejét kellett levágni. (Nem véletlen az összefüggés!)

Ahogy a nyilvánosságnak a titkosság az ellentéte, a tudásnak a tudatlanság, az igazságnak pedig a hazugság.

A tudatlanság azzal is jár, hogy senki nem érti, hogyan is működik pontosan a hatalmi gépezet, a régi embereket kevés, szigorú és egyértelmű törvénnyel kormányozták, amelyeket általában mindenki könnyedén tudott alkalmazni, a mai törvényeket kívülállók számára érthetetlen tolvajnyelven beszélő jogászok csűrik-csavarják, hiszen azok nem egyértelműek, ráadásul már a jogszabályok puszta mennyisége lehetetlenné teszi a jogrendben való eligazodást.

A hazugság pedig azzal jár többek között, hogy mivel nyilván mindenki észrevenné, ha az eddig ismert nevű, arcú, sőt lakcímű(!) hatalmasok helyén csak nagy fekete kérdőjelek lennének, a hatalmi rendszer fenntartásának elengedhetetlen alapja, hogy egy látszat-hatalmat hamisítunk, melyről az emberek azt gondolják, az a valódi, és így nem is keresik a rejtett háttérhatalmat. Tessék csak megnézni a XX. század politikusait: öltönyös-nyakkendős, jól öltözött, jól fésült emberek, akiknek ruházatát és hajviseletét szakemberek tervezik meg és készítik el, és amikor a tévében szerepelnek, szakemberek által beállított-bevilágított felvételeket látunk, s nem nagy titok az sem, hogy szakemberek is írják a beszédeket. És tessék csak megfigyelni, ha nem is kifejezetten jóképű emberek, de mindenképpen olyan arcberendezéssel rendelkeznek, amely jellegzetességénél fogva megmarad az emberek agyában; melyet egyetlen alkalom után is újra felismerünk, s az arcok mellett a hangok, a hanghordozások egyénisége is éppilyen fontos. Mindez nem véletlen. Hofitól Nagy Bandón keresztül Markosig nem tudom, volt-e olyan humorista, aki ne parodizálta volna Kádár Jánost. De Horn, Orbán vagy Gyurcsány is nagyon könnyen parodizálható - mert beszédmodoruk, habitusuk, arcmimikájuk jellegzetes.

Reprezentálnak.

Ennyi a politikusok feladata, nem sokkal több. Természetesen a végrehajtói feladatot is ténylegesen a kormány látja el - a hivatalos álláspont szerint is ez a feladata, csakhogy valójában nem a parlamenti döntéseket hajtja végre, hiszen a parlamenti képviselők is a pártjuk által előírt gombot nyomják meg szavazáskor, és a többségi párt vezetője, micsoda véletlen, éppen az az ember, aki a miniszterelnök. (Volt olyan, amikor két külön arcot és nevet ismertünk „miniszterelnökként" és „pártelnökként", de ez a lényegen nem változtat.) Kiknek a döntéseit hajtják is végre a pártok?

Kézenfekvő lenne az eddigi okfejtésből, hogy a gazdasági elit döntéseit, azonban ez csak féligazság. Kikből is áll a gazdasági elit: a leggazdagabb vállalkozókból, valamint a leghatalmasabb multicégek legfelsőbb vezetőiből. Ezek mind olyan nevek, akiket ismerünk. Az utca embere ugyan kissé nehezebben találja meg őket, mint egy bárót annakidején, de ha az utca embere mellé hatósági személyek is odaállnak (ahogy a Nagy Francia Forradalomban meg is történt), már nem nehéz őket megtalálni, elfogni, kivégezni, stb.

Nyilván a tényleges kormányzó hatalomnak is volt annyi esze, hogy erre rájött, így a politikai elit mögé búvás nem volt elég a teljes láthatatlanná váláshoz, hanem egy gazdasági elitet is létre kellett hozni. Magyarországon csakúgy, mint nemzetközi szinten, megvannak azok az arcok, nevek, amelyeket az emberek a gazdasági elittel azonosítanak. Miért pont őket? Miért pont Bill Gates vagy Soros György? A tévékamera objektív (ugye), de mögötte van a szubjektum, az emberi tényező, aki arra fordítja, amerre akarja. Azért azokból áll a gazdasági elit, akikből, mert róluk olvasunk az újságban, az Interneten, és őket látjuk a tévében.

Tessék csak megnézni őket. Nemcsak jól öltözöttek (naná, hiszen gazdagok), de éppolyan stílusban öltöznek, mint a politikusok, és éppolyan, ha nem is megnyerő, de jellegzetes arcaik vannak...

Az igazi hatalom az, amelyik árnyékban marad. Árnyékban marad, mert fél tőlünk. Fél tőlünk, mert becsapott bennünket, mert elhitette velünk, hogy szabadok vagyunk, a saját sorsunk urai, hogy mi választjuk a vezetőinket, miközben csak tévésztárokat választunk magunknak, az igazi hatalomnak a puszta létéről sem tudhatunk, nemhogy működésébe bármilyen módon beleszólhatnánk.

Kik tehát az Irányítók? A világ urai, a politikai, gazdasági és médiaelit mögötti, láthatatlan réteg.

Ez nem összeesküvés: ez ma a hatalom működésének alapelve. Aki nemzetközi összeesküvéseket próbál leleplezni, az nincs tisztában ezzel az egyszerű ténnyel.

Aánlott irodalom:
Jim Marrs: Titkos uralom (ő az Irányítók hatalomra jutásának és politikai ténykedéseinek folyamatát írja le fordított időrendben, tengernyi dokumentumra és egyéb forrásra támaszkodva.)

 

https://2012.blogol.hu/read?perm=2285688#logdrb