Az Arvisurabeli MAG-nép urai

2013.10.02 19:51

 

Előzmények:

http://embers-eg.webnode.hu/news/szent-imre-napjan-/

http://embers-eg.webnode.hu/news/szent-laszlo-herma-titka/

http://embers-eg.webnode.hu/news/piramisok-a-kepes-kronikaban-/

http://embers-eg.webnode.hu/news/posta-imre-archivum-a-hun-piramis-titka/

http://embers-eg.webnode.hu/ujdonsagok/hagyomany-es-tortenelem-kutatas/

http://embers-eg.webnode.hu/news/kepes-kronika-kronika-a-magyarok-tetteirol/

http://embers-eg.webnode.hu/news/a-kepes-kronika-kepei-tobb-mint-illusztracio-/

http://embers-eg.webnode.hu/news/toth-gyula-a-magyar-kronikak-es-a-kitalalt-kozepkor/

 

Az Arvisurabeli  MAG-nép urai

 

(Tatai Universitas tábor 2005. évi előadás anyaga

BŐVÍTETTEN)

 

 

Néhány szó az Arvisurákról

 

A hun-magyar őseinknél és más rokon népeknél is az volt a szokás, hogy a legfontosabb eseményeket mindig lejegyezték, hogy az utókor számára az örök tanulságul megmaradjon. Ezeket az eseményeket mindig csak 10, 20, sőt 30 évvel később örökítették meg azért, hogy ekkorra ezek már teljesen tárgyilagosak és tényszerűek legyenek. Így már talán érthető, hogy ennek a gyűjteménynek miért éppen Arvisura, azaz igazszólás a neve.

Az Arvisurák.rovásírással kerültek lejegyzésre, általában agyag vagy fémlapokra, azokat a példányokat pedig, melyeket a távolabbi utókornak is meg kívántak őrizni, többnyire aranylapokra rótták. A rovást csakis erre speciálisan kiképzett rovósámánok végezhették.

A rovásokat tartalmazó lapokat mindig az un. Beavatott Központokban őrizték, melyek mindig jól elrejtett helyeken voltak, tehát beavatatlan személyek soha nem férhettek hozzá. Egykor ilyen szellemi központ volt többek között a mezopotámiai Nippur, az egyiptomi Karnak, Hetevarett, majd ezek veszélybe kerülését követően Ordosz, vagy a mai Tbiliszi környékén fekvő Magyarka. Később, Atilláék Kárpát-medencébe történő visszavándorlását követően egy ideig országunk területére,Buda földalatti világába menekítették az ordoszi szellemi központot, s itt őrizték egészen István király uralkodásáig. A kereszténység felvételével azonban idegen papok árasztották el országunkat, akik a pápa dekrétumaira nemcsak hogy megsemmisítettek szinte minden ősi magyar emléket és rovásírást, de sajnos a szellemi központ kincseinek megszerzésére is erősen fájt a foguk. Ezért István parancsot adott unokaöccseinek, András, Béla és Levente hercegeknek, hogy az Élet Templomának kincseit menekítsék ki Ural-Budára a rokon manysikhoz. A manysik pedig eleget is tettek a feladatuknak, s nagyon hosszú évekig őrizték azokat. Azonban a sámánhit szerint a világhónapok váltása idején (2160 évenként) az egyes rokon népek át kell, hogy adják egymásnak a szellemi központ őrzésének feladatát és a rovásírás jogát, így az akkori manysi sámán, Szalaváré Tura a II. Világháború idején egy partizán egységhez beállva, eljött Magyarországra, s megkereste az erre legalkalmasabb beavatottat, aki Paál Zoltán, ózdi vasgyári munkás lett.

Paál Zoltán is eleget tett feladatának, éveken keresztül írta az Arvisurákat. A kéziratok kiadásával többször és több helyen is próbálkozott, de ez csak halálát követően került nyomtatásra. (A Püski Kiadó jóvoltából az alternatív könyvesboltokban ma is kapni lehet).

 

Az ataiszi kulturális bölcső

 

Az Arvisurák történetei az egykori – azóta már víz alá került kontinensen – Ataiszon kezdődnek. Ez a Csendes-óceánon volt található, a jelenlegi Hawaii-szigetek képezték az észak-, északkeleti csücskét.

 

 

Arvisura-Anyahita

 

Erre a bizonyos Ataiszra érkezett Kr.e. 8508-ban egy idegen „égi-szekér”, amelyen egy Arvisura-Anyahita nevezetű nő is utazott. Ő lett később a magyarok Nagyboldogasszonya. Leszállásukkor meghibásodott a járművük, s mivel nem tudták megjavítani, a csoport kénytelen volt itt maradni. A 3 nő és 5 férfi kezdetben csak egymással házasodott, ám később a vérfrissítés miatt szükségessé vált, hogy a földiekkel is keveredjenek. Anyahitáék hamarosan óriási méretű feladatot vállaltak magukra Ataiszon. Elsődleges céljuk az emberevés megszüntetése volt, hisz a kényszerítő körülmények miatt még akadtak emberek, akik rávetemedtek erre.

 

Anyahitának a szintén kaltesi (azaz szíriuszi) származású Armogur volt a férje. Mindketten Óm-jelzésű beavatottak voltak (hogy ez mit jelent, még szó lesz róla). Házasságukból sok gyermekük született: Armogur, Agaba, Piroska-Iréne, Magóg, Saka, Mitra, Uruk, Éva-Tünde, Úr, Él és Van.

Ez volt az a család, aki megszilárdította Ataiszon a fejedelmi hatalmat, megszervezte az ataiszi államot. Megtanították az embereket a földművelésre, a csatornázásos és a lépcsőzetes növénytermesztésre, az állattenyésztésre, a törzsek közötti kereskedelemre, az ételek elkészítésének módjaira, a fémmegmunkálás módjára, s a különféle gyógymódokra. Anyahita három legkisebb fia Úr, Él és Van különböző Isten-eszme és vallás megalapítóivá váltak.

Anyahita kezdte el rovásírással leróni a szülőbolygójának hitvilágát és tudományát, amit aztán lemásolva továbbadtak minden törzs számára. Tehát tőlük származik az első képírás is, amire megtanították a környezetükben élő embereket, amit egyes csoportok aztán a saját igényüknek megfelelően továbbfejlesztettek, átalakítottak, s így terjesztettek tovább. Az egyistenhit és a világ teremtésének tana is az ő családján keresztül került hozzánk, s terjedt el az egész Földön, így voltaképpen minden mai földi vallásnak az alapja innen ered, csakúgy, mint pl. az újszülöttek névadása is.

Gyakorlatilag ez a család tanított meg bennünket minden olyan dologra, ami az emberiség kultúrájának kifejlődéséhez szükséges volt. A 24 Hun Törzsszövetség, illetve a magyarok beavatottjai ezzel a magasabban fejlett kultúrával mindig fenntartotta a kapcsolatot, kb. 100 évenként pedig ők is személyesen ellátogattak ide.

 

Az itt megtelepedett szíriusziak irányítása alatt, azok leszármazottjainak nemzettségeiből különböző törzsek alakultak itt ki, mégpedig a fekete- és fehér-hunok, az agabák, az úzok (a majdani pal-úzok, azaz palócok, illetve gara-úzok, azaz grúzok ősei), az indijók, a maják, a sakák (a majdani szkíták ősei), a környező szigeteken pedig az as nép (a majdani aztékok ősei). Az ezen törzsek egyes beavatottjai – akik a leginkább a szíriuszi gének örököseinek mondhatták magukat - idővel megalkottak egy külön csoportot, akik a MAG nép lettek.

 

Ataisz MAG népe

 Anyahita legkisebb gyermekének, Vannak született egy kisfia, akit Magyarnak hívták. Magyar nagyon jól látta azt, hogy a földi emberek a legkisebb jólétért is képesek becsapni, sőt megölni másokat, ezért hogy magasabb szellemi szintre próbálja emelni őket, megalapította a róla elnevezett Ősmagyar-Egyházat. Ekkortólennek a hitrendszernek a követőit kezdték el magyaroknak nevezni. Ezek az emberek tehát nem egy törzsből származtak, hiszen bármely törzs tagjait befogadtak maguk közé, ha be tudtak közéjük illeszkedni, illetve ha bírtak azokkal a jellemzőkkel, mint a csoport többi tagja.

 

 „A Magyarok, az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak. Így az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték. Ezen egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási közösségébe tartoztak. Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket.”

 

Mint ebből láthatjuk, magyarnak lenni, akkoriban nem faji vagy törzsi hovatartozást jelentett, hanem egyfajta lélekminőséget és szellemi szintet, hiszen közös jellemzőjük volt az egyistenhit, a békességes megoldásokra való törekvés, ami a mai világunkban is nagy szó, nemhogy abban az időben.

Élt tehát egy MAG-magyar népcsoport valahol Ataisz szívében, akik bizonyos „emelkedettebb” lélekminőséggel bírtak, s egyfajta héjként körbevették őket különböző törzsek: agabák, indijók, sakák, maják, Uruk törzse, valamint a fekete és fehér hun törzsek, akik tehát a magyar MAG védőrétegét képezték. Ám ehhez hasonló struktúrát alkotott sok más nép is, mint pl. a kelta törzsek, hiszen a központi magot ott is a druidák képezték, akik a szakrális kapcsolatot biztosították az őket körülvevő és védő többi kelta törzs számára. De hasonló volt a felállás a méd törzsek és a máguspapok esetében is. Sőt a Magyar Törzsszövetség megalakulását követően szintén megmaradt egy ilyen struktúra, hiszen a különböző törzseink között ott volt a Nyék törzs, akik ezt a beavatott MAG csoportot alkották.

 

Vegyük észre, hogy ez a modell egyfajta analógiát mutat az emberi lélekkel is. Hiszen a MAG teljesen megfeleltethető a lélek központi részével, a lélekelektronnal. És mindkét központi részre igaz, hogy ez jelenti az összekötő kapcsot a fraktális rendszeren keresztül az Atyához. A külső rész esetében pedig úgy a lélek, mint a hun törzsek esetében is igaz, hogy egyfajta védő funkciót látnak el, ugyanakkor az állandó mozgásuk révén tapasztalatokat szereznek, a törzsek a kalandozásaik, míg a lélek pedig a különböző inkarnációk során.

 

Egy gyertyános-tölgyes kérge

 

Fiziológiai szempontból a szem szó olyan szervre utal, melynek feladata a FÉNYérzékelése. Sprituális szemszögből a szem a tisztánlátás forrását, illetve a hatalmat szimbolizálja. Gondoljunk pl. az egyiptomi misztériumokból Horus jobb szemére,  mellyel a hagyományok szerint gyógyítani tudott, semlegesíteni a gonoszt, meglátta a jövőt, materializált, stb. Horus szemét a mai napig tisztelet övezi, sőt minden misztikus hagyományban úgy ismert, mint Isten mindentudásának és mindenhatóságának a szimbóluma.

Ráadásul a hét törzs, a FÉNY-t alkotó hét időforrás szimbólumának is megfeleltethető, s eszerint pedig ez azt jelenti, hogy a  MAGyarság valóban a FÉNY népe.

 

Érdekes, további összefüggést lehet találni pl. a hun-magyar-székely rovásírásban is. Ha jól megfigyeljük, ezen rovásjelek között van két olyan jel is, amely nagyon hasonlít a szemre. Ezek pedig az "F"  és az "LY"  betűk. Ha tudjuk, hogy, az "F" a Forrást jelöli, illetve, hogy az egyetlen "LY" betűvel kezdődő szavunk - nem véletlenül - a Lyuk, ami szintén a Forrás kiáradásának helyét jelöli, akkor talán még jobban érthetőek a fenti összefüggések.

 

A MAG szó ugyanakkor egyben magában is rejti a SZEM-et is, hiszen gondoljunk csak pl. a búzára: a búzaMAG nem más, mint búzaSZEM is egyben, amit a nép egyszerűen csak életnek nevez. Ugyanakkor emlékezzünk pl. Noé fiaira, akik szintén az élet csíráját jelentették a földi emberiség történelmében. Noé fiai, Sém = szem, Khám = (visszafelé olvasva) mák és Jáphet = (több nyelvben, mint pl. finn, szanszkrit) gabona jelentésű. Márpedig mit szokás tenni a maggal? El szokták vetni! Nos, valóban ez történt Noé fiaival is, hiszen egy-egy nép sarjadt belőlük. De ugyanígy Samasna-Pisti, másnéven Szemes Napisten, Hunor testvére Magor, vagy éppen Árpád neve is magában rejti a magot.

 

Másrészt a magvetést kozmikus léptékkel nézve is lehet értelmezni. Gondolok itt a Föld benépesítésére egy-egy újabb teremtési korszak kezdetén. Ehhez tudni kell, hogy tizenkét-féle géncsoport létezik, az egyes zodiákusoknak megfelelően. Amikor a bolygón egy-egy teremtési korszak elkezdődik, az egyes népcsoportokat nem egyszerre telepítik le, hanem a géncsoportok bizonyos sorrendje szerint. Ennek megfelelően az "elsődleges" géneket hordozó csoport érkezik legelőször, mert ők azok, akik olyan tulajdonságrendszerrel bírnak, hogy képesek a később érkező többi csoport számára a megfelelő feltételek megteremtésére. Ezt a bizonyos "elsődleges" gént hordozzák a zsidók is, s eredendően épp ezért nevezték őket „Isten kiválasztott népének”. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy ugyanilyen elsődleges genetikai hordozók vagyunk mi, magyarok is. (A két nép gyakorlatilag kétféle pólust képvisel, ezért az egyensúly megtartása miatt nem is lehetne csak egy nép az elsődleges génhordozó.) Ezek a MAG-lelkek tehát azzal az isteni küldetéssel érkeznek a Földre, hogy a lelki fejlődésükben náluk alacsonyabb szinten lévő embertársaikat MAGukkal felemeljék, nemesebbé tegyék. Ezért fontos, hogy ilyen MAGvak mindig legyenek a Földön, máskülönben az emberiség elkorcsosul, lelki evolúciós fejlődésében megtorpan, vagy akár vissza is zuhan.

 

Ugyanerre utal egyébként az un. Magyar Biblia, vagy más néven a Káldeusok Bibliája, hiszen abban is azt olvashatjuk, hogy a Földre elsőként letelepülő népcsoport a kusok népe volt, Isten velük kötött szövetséget, mely szövetség szimbóluma az arany fokos volt. (S lám, a mai napig fokossal ballagnak a magyar diákok!) Ők voltak a „Tudás Fényének birtokosai”, S csak „később, mikor a Föld Napja már más csillagképen ért a Földre, betelepült a Föld többi csillagképének szülötteivel is. Az égből a földre rendelt uralkodó hatalom királyának Én-Lil népe megtartójának örök lakóhelyül Én-Lil, így Hunország hegyét jelölte ki.”Lakóhelyük NI-HUN volt, mely szó egyik írásjeleit azonban rosszul olvasták el, s ebből lett a Dil-mun.

Egyébként több, más forrás is megemlíti, hogy a hun-szkíta-magyar nép volt az elsőként Földre érkező nép. Pl. a zsidó származású Epiphaniosz azt írta, hogy „a földkerekség teremtésekor mindenki szkíta volt”. Hérodotosz szerint szintén „a magyar a világ legrégibb népe”.

 

Egyébként minden MAG, MAH, MAK, MAJ, MA kezdetű szó a világ minden nyelvén a legszebbet, leghatalmasabbat, legcsodálatosabbat jelenti, amit az ősi magyar-MAG néptől vettek át. (Pl.: magna, magister, magistrate, magnifico, magnify, major, stb.)

 

Érdekes módon a MAG nép vezetői valójában is magasak voltak. Akár Nimródot, Árpádot, Szent Lászlót, vagy a Pálos Rendet megalapító Boldog Özsébet vesszük példának, valamennyiükről azt jegyzik fel, hogy olyan magasak, hogy kiemelkednek a népük közül. De emlékezzünk arra is, amit Anyahitáék családja, valamint a többi szíriuszi eredetű emberről feljegyeztek a rovósámánok, hogy ők ugyan hozzánk hasonló biológiai felépítésű emberek, de bizony 1-2 fejjel magasabbak nálunk. Így teljesen logikus, hogy akik az ő génjeiket örökölték, szintén magasabbak lettek.

 

A MAG elvetése

 

De térjünk vissza egy kicsit Ataiszhoz. Kr. e. 5070 körül a Föld óriási méretű kataklizma előtt állt. Egyre több földrengés rázta meg Ataiszt is, gyakorivá váltak a vulkáni tevékenységek, aminek következtében Ataisz süllyedésnek indult. Ez a folyamat kb. Kr. e. 5070-5000-ig, mintegy 70 éven át tartott. Sokan elpusztultak, de akik el tudtak menekülni, azok az egyes - már korábban létrehozott - ataiszi gyarmatokra menekültek. Ezek voltak: Hikszosz-óm (Egyiptom)Anina-óm(Mezopotámia), Parszi-óm (India), Agaba-óm (Észak-Kína), Indijó-óm (Mexikó), Kuszkó-óm (Peru), Saka-óm (Fidzsi-szigetek), stb.

 

 

Ez a MAG nép tehát, aki Ataisz kulturális bölcsőjében nevelkedett fel, szétszóródott szerte a Föld különböző pontjain, azaz a MAG el lett vetve. Ebből a MAGból keltek ki aztán a Föld legnagyobb kultúrái: Egyiptom, Mezopotámia, az Indus-völgyi, a Maja, vagy éppen az Azték kultúra. Ezen magas kultúrák aztán kezdtek elkorcsosulni, mert el kellett korcsosodniuk ahhoz, hogy a többi, náluk sokkal alacsonyabb szinten álló népeket feljebb emelhessék. Mert a vetőmagnak is el kell rohadnia ahhoz, hogy belőle új élet születhessen - (amint fent, úgy lent).

A történelem során többször és több helyen is történt ilyen „magvetés”, illetve ezek a magok aztán még tovább szóródtak. Hiszen a későbbi Itáliai-félszigetre kellett vándorolnia egy bizonyos Etúrnak és népének – azaz az etruszkoknak - ahhoz, hogy az ott élő primitív digo őslakosokat felemelve később kialakulhasson a nagy Római Birodalom. Ugyanígy az aháj és pelazg magnak kellett megtanítania, felemelnie, az elsüllyedt Atlantiszról odamenekült geri-beri „éhséghelléneket” ahhoz, hogy majdan megszülethessen a nagy görög kultúra. Még lehetne folytatni a sort, ám azt hiszem a lényeg megértéséhez ez is bőven elegendő.

 

MAG nép a Kárpát-medencében

Kr. u. 181-ben is megalakul a Van-tó mellett egy MAG-csoport, a Magyarok Tíznyíl Szövetsége, a 24 Hun Törzsszövetség erős védőburkán belül. A magyar MAG-nép aztán visszaköltözött a Kárpát-medencébe. Tették ezt egyrészt azért, mert nagyon jól tudták azt, hogy az utolsó jégkorszak előtt is ez volt a hazájuk. Másrészt nagyon fontos erőközpontok működtek, s működnek ma is ezen a helyen. S hogy ezeket ismét birtokba vehessék, visszatértek erre a szent helyre.

 

Egy ilyen MAG népnek a szülőföldje is kiemelt tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen, s ez valóban igaz is a Kárpát-medencére. Ugyanis az itt élő növények, állatok génállománya a legstrapabíróbb a világon. Gondoljunk pl. a tönkölybúzára, ami az egyedüli növény volt Csernobil katasztrófája idején, ami nem fertőződött meg a sugárszennyezéstől. De az Arvisurák is megemlítenek egy bizonyos búzafajt, ami kiemelkedően jó minőségű volt, ez pedig az un.  „sikilla” búza. Sikiláról annyit érdemes tudni, hogy annak az Etúrnak a lánya volt, aki kalandozó csoportjával az Itália-félszigeten letelepedve megalapította a később róla elnevezett Etúriát, az etruszkok birodalmát. Sikila korának legerősebb szintű beavatottja volt. Később ideköltözött a Kárpát-medencébe, s itt élte le élete hátralévő éveit a gyermekei és unokái között. Egyik fia, Tisza birodalmában termesztettek egy különleges búzafajtát, mely vetőmagot Sikila még a szíriusziaktól kapott, s ezt a fajtát épp ezért róla nevezték el sikilla-búzának.

A növényekhez hasonlóan az itt élő állatfajok is a legegészségesebbek az emberi táplálkozást illetően, mint pl. a szürke-marha, a racka-juh vagy a mangalica, aminek zsírja köztudottan egészséges még a magas koleszterin-szintű emberek számára is. Talán érdemes még említést tenni egyes háziállatainkról is, hiszen a pulik,komondorok és kuvaszok a kutyák közül is kimagaslanak ügyességük, okosságuk révén, vagy akár a magyar lovak, melyek szintén kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkeznek.

 

      

     

 

Természetesen őseink nem mind egyszerre érkeztek vissza a jégkorszak előtti otthonukba, hanem több csoportban. Hogy csak a legjelentősebbeket emeljük ki:

 

1.)    Kr.e. 4020-ban az egész 24 Hun Törzsszövetség lovasai közül érkezett vissza az első csoport, akik itt találták a jégkorszakot túlélő tarkós, medvés népeket, s a velük keveredve kialakult 6 törzs megalapította a Meleg Vizek Birodalmát. Utána minden 20 évben érkeztek kisebb vérfrissítő csoportok, főként esklók és széki-hunok.

2.)   Kr.e. 2790-ben Eskló vezér érkezett Ordoszból, és Aranyosszék mellett megalapította az Aranyröges-Birodalmat. Ezzel a honfoglaló törzsek száma 7-re emelkedett.

3.) Következő hullámban a Pannonok jöttek be Kr.e. 800-ban, Pannon vezér vezetésével. Ebben a csoportban a 24 hun törzs minden törzse képviseltette magát. Őket követték hamarosan a kabarok, akik Kassa és Uzsvár közötti területen telepedtek le. Ekkortól beszélünk a Pannon Birodalomról.

4.)  Őket követték 434-35-ben a széki- és kaza-hunok, Atilláék vezetésével. Ők is hamar összeolvadtak, eggyé váltak a már itt élő törzsekkel, megalkotva így aNagy Hun Birodalmat. A hunok későbbi kivonulása is csak részleges volt, hiszen a kabarok, úzok (palócok) és széki-hunok törzsei visszamaradtak.

5.) Ötödik honfoglalóként érkeztek a Nagy Avar Égi Birodalom törzsei Baján fejedelem vezetésével 567 és 582 között, akikhez 575-ben az Alpár által vezetett Béla törzs is megérkezett, majd 570-670 között az uruki-mani keresztény tömegek.

6.)  Ötödiknek érkezett 895-96-ban a Tenisur vonaláról a Hun és Avar törzsek maradványaival együtt a Magyar Törzsszövetség 10 törzse. Ezen törzsek és vezetőik a következők voltak: Kéri (Huba), Keszi (Töhötöm), Kürt (Áldor), Gyarmat-Kaszu (Barkó), Megyer (Kond), Kunmagyari (Szeret), Ogúz-Gyarmat (Előd), Tarján (Ond), Nyék (Laád) és Jenő (Tas).

 

S ez még így sem teljes lista, hiszen gondoljunk pl. a jászokra, kunokra vagy később a hajdúkra, akiket majdan az 1600-as évek elején telepítenek be az ország keleti részébe, illetve Erdélybe. Arról vajon miért nem szólnak a történelem tankönyvek, hogy ezeket a hajdúkat honnan is telepítették ide? Nos, valójában ők a Szakszin, Magyarka térségéből elinduló, badzsirt-, szavárd- és kuma-magyarok, Kék-tó melléki avarok, valamint az Azovi és Krími kánság területéről elinduló maradék Béla és Gyula törzsek önkéntesei voltak. Mind magyarul beszéltek, magyar rovásírással írtak, s uruki-mani bibliát olvastak. (Mintegy 92.000 harcosról valamint azok családtagjairól van szó!) A tananyaggal ellentétben ők nem marhapásztorok voltak, hanem kiváló harcosok, bár tény, hogy nagy marhacsordákat és kondákat is hajtottak ide. Ezt azonban mint adományt hozták magukkal, hogy az ínséges időkben ezzel segítsenek a rokon magyarok élelmezési gondjain. Ezeket a seregeket egyébként Kun László és Mátyás király leszármazottai vezették. Nagyon fontos szerepük volt a történelmünkben, hiszen Bocskai aligha könyvelhetett volna el bárminemű sikert a segítségük nélkül.

 

A beavatott hierarchia

Ősi MAG-népünk, köztük a MAG-ÚR beavatottakkal tehát visszaköltöztek a Kárpát-medencébe. De kik is pontosan ezek a beavatottak? Napjainkban már sajnos erősen keverednek ezek a fogalmak: táltos, sámán, beavatott, mágus, s már nemigen tudjuk, hogy van-e különbség a jelentésükben, avagy ugyanazt a fogalmat takarják. Ennek egyik oka az, hogy a különböző törzsek más-más megnevezéseket használtak. Aki a hunoknál sámán volt, azt az avarok bátnak, míg a magyarok pedig táltosnak nevezték. Az Arvisurákból azonban egyértelműen kitűnik, hogy alapvetően kétféle minőségről van szó, hiszen külön említik a sámánokat, és külön a beavatottakat vagy másnéven mágusokat. Ez utóbbiak esetében az ember eleve olyan tulajdonságokkal születik le a Földre, hogy már rendelkezik kiemelkedő képességeivel. Hiszen ő eleve Isteni küldetéssel, s olyan nagy volumenű feladatok elvégzésére érkezik ide, hogy eme paraképességek nélkül azt végre sem tudná hajtani. Ők olyan nagylelkek, akik egyébként magasabb (5-6.) dimenziókból jönnek ide. És létezik egy másik minősége a beavatottságnak, amikor az illető ugyan alacsonyabb rezgésszinttel születik a Földre, ám életében olyan sokat tanul, illetve olyan dolgokat cselekszik, hogy ezáltal magasabb lélekszintre kerül (4-5. dimenzió). Életükben nekik is van legalább egy elragadtatásuk, tehát közvetlen kapcsolatuk, csatornájuk alakul ki Istennel. Ez a kétféle minőség a világ szinte minden kultúrájában és vallásában megjelenik. Ami az Arvisurákban beavatott és sámán, az a magyarok fogalmai szerint táltos és sámán, a kereszténységben szent és boldog, míg pl. a buddhizmusban buddha és bódhiszattva.

 

Az említett nevek tehát mind beavatottakat jelölnek, csak különböző szintű képességekkel. Azonban az őseink a beavatottságnak nem csak két szintjét különböztették meg, hanem annak 24, sőt 25 fokozatát, amit karátszámmal jelöltek. Egy un. sámánpróbán tudtak meggyőződni arról, hogy pontosan milyen fokozatú beavatott az illető. Eddigi legmagasabb – 25 karátos - fokozatú mágusaink voltak:Anyahita, Etana, Buddha, Jézus, míg a 24 karátosak közül ismertek: Nimród, Gilgames, Sikila, Romulus, Attila király, stb.. Mikor Tura átadta Paál Zoltánnak a rovásírás jogát, szintén elvégezte vele ezt a bizonyos szertartást, mely során kiderült, hogy Paál Zoltán bár „csak” egy egyszerű gyári munkás, ám mégis 21 karátos(!) beavatott volt. Baraca sámánnéven ezzel nyert jogot arra, hogy a Vízöntő Világhónap beszélője és a mintegy 1000 rovósámán egyike legyen. Ilyen „beszélő” sámán ugyanis csak minden világhónapban születik egy.

 

Ezek a beavatottak a 24 Hun Törzsszövetség keretein belül egy külön hierarchiai rendet képeztek, ami teljesen független volt a világi társadalmi rendszertől. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy esetenként ne lettek volna átfedések, ám mégis külön, és mások által kerültek megválasztásra. De lássuk, hogy milyen szintekre is tagozódott ez a beavatott rendszer.

A központi magot az öt legerősebb fokozatú beavatott képezte, függetlenül attól, hogy melyik törzsből származók voltak. Ezek mindegyikéhez is tartozott 5-5, a sorban a következő legerősebb szintű beavatott. Ez a 30 ember képezte az un. belső kört, az összes többi beavatott pedig a külső körbe tartozott. A belső öt ember kiválasztotta maguk közül a legerősebbet, s ő lett a beavatott fejedelem, aki a világ összes beavatottját szellemi szinten összefogta. Ilyen beavatott fejedelem volt a történelmileg ismert személyek közül Jézus, Hunor, Bagamér, Buda, Aladár (Buda fia), Álmos, Vászoly-Mihály (Géza fejedelem első házasságából származó fia), Levente (I. András és I. Béla öccse). Beavatott fejedelmet általában 20 évenként választottak. Ők mindig a legvédettebb helyen, azaz a Beavatott Központban tartózkodtak, ahol a belső kör tagjai 20 évenként találkoztak. Közben pedig állandó telepatikus kapcsolatban álltak egymással. Mikor új beavatott fejedelmet választottak, akkor az előző fejedelem bekerült az Öregek Tanácsába. Ez a rendszer még Ataiszból származik. A beavatott társadalomban egyébként soha nem volt faji vagy nemi megkülönböztetés. Mindig az a törzs volt a vezető törzs a 24 Hun Törzsszövetségen belül, amelyik a legtöbb és legerősebb beavatottat adta.

A központi magban pedig mindig volt egy olyan beavatott, aki a magyar törzsszövetség fejedelmeit külön figyelte és vezérelte. Hisz ez a szövetség épp abból a célból jött létre, hogy a beavatottak tudását a magyarok megőrizzék, s pl. emiatt nem volt szabad területi hódításokban, háborúkban részt vennünk. Ezért volt szükséges a kellő helyen és kellő időben egy önálló, független államot létrehoznunk.

 

Szintén keverheti a fogalmakat az a tény, hogy az egyes beavatottaknak más-más papi tisztségük is lehetett, s ezeknek szintén különböző elnevezése volt. Ezek a tisztségek azonban nem tükrözték a beavatottság erősségét, azaz ugyanazt a tisztséget más-más erősségű beavatottak is elláthatták. Ezek a tisztségek az alábbiak voltak:

Pateszi             - ifjúsági fősámán

Harsány           - kispap

Regős              - tanító pap

Bacsa              - ellátó pap

Bőd                 - bőség pap

Boksa (baksa) - tudós pap

Arbag              - gyógyító pap

Kács                - vándorló pap

Dalacs             - katona pap

Ulcsák             - nemzetiségi pap

Duru-sámán     - szövetségi pap

Jaku-sámán      - összekötő pap

Barus-sámán    - jövendőmondó pap

Magóc             - varázsló pap

Nazír               - istenidéző pap

Bán                  - őrségpap

Kende             - napisten pap

Tárkány           - kovács pap

Vajda              - kalandozó pap

Gyula               - szerződési pap

Horka (harka)  - bíró pap

Szécs-sámán    - aranyasszony pap

Igric                 - éneklő pap

Abakán            - őrségtanács pap

Rimalány          - gondozó papnő

A magas fokú beavatottakat, táltosokat egyébként TÁTosoknak is nevezték. A TÁT=TÁR, azaz nyit értelemben léleknyitást jelent Isten felé. Másrészt pedigFehéreknek is nevezték őket, ezt pl. Mátyás király pálos rendi szerzeteseiről pontosan feljegyezték. Ez egy nagyon fontos dolog, hiszen erről rögtön eszünkbe kell jusson valami, méghozzá a Tat testvériség, illetve más néven a Nagy Fehér Testvériség! Róluk a következőket kell tudni:

Az egyiptomi mitológiából is ismert Toth (az Arvisurák tanúsága szerint egyébként ő is szíriuszi származású beavatott volt). Az ő fia volt Tat - aki maga is felemelkedett mester volt, - s aki egy szellemi iskolát alapított Egyiptomban. Ezt az iskolát nevezték a Tat Testvériségnek, amit más néven a Nagy Fehér Testvériségként ismerünk. Ők az ötödik beavatási szintet elért, vagy ennél magasabb szinten levő, az egész emberiséget vezető, irányító lények közössége. Közös jellemzőjük, hogy alsó testeiket (fizikai, asztrális, mentális) tökéletesen uralmuk alá hajtották, ennek következtében nem szükséges fizikai testben létezniük, hogy teljesen tudatos, aktív munkát végezhessenek. Akkor öltenek fizikai testet, amikor szükségét érzik, ám ekkor sem feltétlenül válnak közismert személyekké. A Nagy Fehér Testvériség tevékenysége az emberiség vezetése, irányítása, tanítása.

 

Beavatott és sámánképzések

Régebben minden 100 ember közül született egy-egy tehetséges beavatott, később azonban ez az arány egyre csökkent. Ezért őseink a gyermekeiket mindig képezték a Szíriuszról hozott tudományokban. Minden törzs köteles volt elküldeni a legtehetségesebb ifjúkat az éppen akkori beavatott központba sámán képzéscéljából, amely egy 5 éves képzés volt. Itt rovásírást, orvoslást, lóápolást, kereskedelmi és gazdálkodási tanulmányokat, csillagászatot, a hitvilággal, hitélettel kapcsolatos ismereteket szereztek, de ezen felül gyakorlati képzésben is részük volt, elsősorban a lovaglás terén. A tanulmányok befejeztét követően rendezték meg a Nagy Süánt, ami egy 4 vagy 5 napos gyorsasági ügyességi verseny, s egyben szellemi műveltségi vetélkedő volt. (Az udmurtoknál hívták a győztest Pünkösdi királynak!)

 

Aki az első lett, az nyerte el a fősámáni méltóságot, illetve mellette másik fejedelem volt a fővezér. Hiszen mindig kettős vezetés volt a hun-magyar birodalomban, volt egy világi vezető, egy fővezér, valamint egy szellemi vezető, azaz fősámán is. Ez utóbbiak legtöbbször csak a háttérben működtek. A nép számára soha nem mutattak olyan látványt az irányításukban, hiszen nekik nem is annyira a néppel, mint inkább magával az Istennel volt dolguk. Ám ezek a funkciók társadalmi, s nem pedig beavatott tisztségekvoltak. Ugyanakkor a magyaroknál az volt a jellemző, hogy a világi vezetők is beavatottak voltak, de általában nem ők voltak korukban a legerősebb fokozatúak. Ezek az elnevezések is törzsenként változóak lehettek. Szakrális uralkodó volt a hunoknál a fősámán, a magyaroknál a táltos, az avaroknál a bát, kende, kündü, kán a türk népeknél, a kagán a kazároknál, vagy a lukumó az etruszkoknál. Világi uralkodók voltak a hun fővezérek, a magyar fejedelmek, a kazár királyok, stb. Ez az uralkodói kettősség a Törzsszövetségen belül is jelen volt, hiszen, mint tudjuk a Megyer törzs volt a vezető, fővezér törzs, ugyanakkor a Nyék törzs volt a beavatott törzs, azaz a szellemi vezetők csoportja, s ennek tagjai szinte valamennyien beavatottak voltak.

 

A későbbi királyainkat is szakrális uralom jellemezte, ami azt jelenti, hogy a király világi vezető volt ugyan, ám egyben olyan erőket is birtokolt, amelyek képessé tették arra, hogy a megistenülést megvalósítsa, akár életében, akár halála pillanatában, akár az után. Ők tehát mágikus erőkkel rendelkeztek, ezáltal magasan az általuk uralt nép fölé tudtak emelkedni. Erre azért volt szükség, hogy megmutassák az alacsonyabb szellemi szinten élő társaiknak, hogy hogyan lehet megoldani a problémákat, s hogyan emelkedhetünk mi is magasabb szintre. A szakrális uralom kiváltsága azért adatott meg a magyarságnak, mert az egyes nemzeteknek is megvan a saját feladatuk, küldetésük, s ily módon a magyarságnak az is feladata, hogy egész nemzetként szentté váljon. Ezért is nagyon fontos, hogy megismerjük a valódi múltunkat, s úgy a hibákból, mint az erényekből tanulva ki tudjuk kövezni a jövőnket. Különösen ismernünk kell az egykori beavatottjaink életét, hisz elsősorban tőlük tudunk leckét venni.

 

A nőknél is folyt úgynevezett rimalány-képzés, ami 4 évig tartott, s ahová szintén a legjobbak juthattak be. Az ő vetélkedésük győzteséből került ki azaranyasszony. Az ő feladatuk is nagyon fontos volt, így például a vetés, aratás megszervezése, a betakarított javak igazságos elosztása a közösségen belül, a lakóépületek, s az egész település tisztántartatásának felügyelete, a gyermekek világrahozatalának megkönnyítése, a csecsemők és szülő asszonyok gondozása. A törzsszövetség minden időkben rendelkezett továbbá - szintén sámánképzőben végzett - rovósámánokkal, akik feladata a fontos történések kő-, vagy fémlapokra való lejegyzése volt.

 

beavatottak képzése 3 évig tartott, amelyen az ötéves sámánképzésen már átesett pateszik, papok és sámánok vehettek részt. Az ő képzésük a tanfejedelmekdolga volt, akiket szintén 20 évre választották meg.

 

A beavatottak jellemzői

Nézzük, milyen jellemzőkkel is bírtak ezek a beavatottak. Az általánosságban elmondható róluk, hogy ők nem beszéltek Jézus tanításairól, hanem élték azt. Ők egy személyben voltak papok, orvosok és hősök. Bölcsességük is korán megmutatkozott. Közülük sokan nagyon szegények voltak, a környezetükben élők tartották el őket. Azért is rejtőztek ilyen álca mögé, hogy megtévesszék azokat az embereket, akik nem  voltak méltóak a titkok megismerésére. Tehát ők azok, akikben az örökkévaló Atyaisten Szelleme él. De nézzük részletesebben, hogy milyen tulajdonságokkal, képességekkel is voltak megáldva.

 

Csillagjelzés az égen

A magas fokú beavatottak, táltosok születését mindig előre jelezték, ismerték annak pontos idejét. Ugyanakkor érkeztüket egy fényes csillag is jelezte az égen. Ezt már nagyon jól ismerjük a Bibliából, Jézus születéséről.  A három királyok ezen jelzés nyomán indultak el a csecsemő Jézushoz, tiszteletüket tenni. Ahogy az Arvisura is megírja erről az eseményről:

„Csillagjósok örökölt tudománya szerint 25 karéjos beavatott születése várható. Egy bölcs a pártus birodalomban felvette a Boldizsár mágus nevet, majd Gáspár és Menyhért társaságában várták a fényes csillag jelét.”

Ám ez nem csak Jézus esetében történt így. Hasonló jelenséggel találkozhatunk az Arvisurákban már jóval Jézus előtt is pl. Etana esetében, aki Magyarka – az egykori egyik legfontosabb Beavatott Központunk - királya volt.

„Amikor Szagamoninak megszületett az imádságos kisfia, Etana egy fényes kis csillag futott át az égen, amely azt jelentette, hogy 25 karélyos beavatottsági fokú kisgyermek született. Szavárd magyarok, garaúzok és örmények tömegei jöttek megnézni a kisdedet és Magyarka népe Öthegyi búcsújárással ujjongott. Derzs beavatott ifjúsági fejedelem vezetésével egy biztosított kíséret megy Magyarkára, hogy üdvözölje a Világhónap 25 karélyos beavatottját.

A görögök regevilága is megemlékezik ezen személyről, azzal, hogy repülni is tudott. A születési időpont Kr. e. 3780-ra esik.”

 

De ne feledkezzünk meg pl. Szent Erzsébetről sem. Klindsor székelyföldi szász mágus ugyanúgy megjövendölte az ő születését is. Sőt előre megmondta a nevét és azt is, hogy a thüringiai őrgróf felesége lesz. Az ő érkeztét szintén csillag jelezte, csakúgy mint Etanáét vagy Jézusét.

 

Ám ha egy ilyen magas fokú beavatott születését egy csillag megjelenése kísér, akkor ennek a folyamatnak visszafelé is igaznak kell lennie, azaz, a halálukkor pedig annak a csillagnak le kell tűnnie. S valóban így jegyezték ezt föl az Arvisurákban pl. Atilla királyunkról.

„A búcsúztatóban Nekese fősámán minden jót elmondott Atilláról és nagy elődjének, Nimródnak életművéhez hasonlította hódításait. Elmondta, hogy egy fényes csillag futott le az Égről, Vanisten birodalmából.”

 

Ilyen csillagjelenség a fentiektől eltérően más esetekben is meg tud nyilvánulni, pl. ha az illető figyelmeztetni akar valakit valamire. László királyunkat 1192-ben avatták szentté. A szertartás alatt a pápai legátus, mint mindig, most is azon volt, hogy hogyan lehetne elhúzni, elodázni a kihallgatás folyamatát. Ekkor hat óra tájban egy hihetetlenül erős fényű, vörös csillag jelent meg az égen a monostor felett, és két órahosszáig ott tündökölt. Szent László csillagának figyelmeztetésére aztán a legátus mégis meghozta pozitív döntését.

Szent Margit esetében szintén megjelenik egy csillag, ám az ő esetében is csak a távozását követően. Kb. egy fél évvel a halála után, mikor romlatlan teste már koporsóban volt, nagyon erős virágillat és füst kezdett áradni belőle. S az ő esetében ekkor jelent meg a fényes csillag az égen.

 

Foggal, 6 ujjal születettek

A táltosok már születésükkor megkülönböztető külső jegyeket viselhetnek magukon: gyakran hat ujjal vagy foggal születnek.

 

Az Arvisurában is több helyen, több beavatott születéséről följegyezték azt, hogy foggal született, így pl. amikor egy Szente nevű fejedelemasszony világra hozza a beavatott Óm-jelzéssel született kislányát, Sikilát, róla is lejegyzik, hogy foggal született. Sikila a korának legmagasabb, 24 karátos beavatottja volt, akit születésekor Kaltes asszonynak ajánlottak föl. Márpedig akárkit nem lehet ilyen magas szintű entitásnak felajánlani, csak azt, aki bír azokkal a bizonyos képességekkel, ami a kapcsolattartáshoz szükséges.

 

Ki ne ismerné a székely-magyar népmesék egyik hősnőjének, Tündér-Ilonának a nevét. Ő egyébként ugyanúgy Hunor leszármazottja volt, mint Atilla királyunk.„Szanka és Majsa házasságából született első gyermekként az Ilona nap hajnalán világra jött, foggal született leányka, aki a regék Tündér Ilonája lett. Ezért Égilánynak, Tündérkének nevezték. A foggal született kis Lóna később elnyerte a kitüntető Gyi­lyó győztes nevet. A déli fejedelmi udvaroknál, a bizánci császárságnál, s ezen keresztül a nyugati fejedelmi udvaroknál is a pápaság révén sokat tett azért, hogy a birodalom háborgatottsága megszűnjön. Idők multával békeszerető nagy királynő lett belő­le, kinek uralma alatt nyugalomban és bőségesen szaporodtak alattvalói”. Neki is mindenképp köszönettel tartozunk azért, hogy ma még élünk és nem őrlődtünk fel az egyes korok öldök­lő harcaiban.

A foggal születettek csodás képessége a nép emlékezetében ma is elevenen él, s több feljegyzés is született ezekről. Így pl. egy taktaszadai hiedelem monda szerint:

„Vittük az ebédet, mi ketten. Olyan hét-nyóc év körül vótam. A fiú is olyanba. Hét esztendős vót. Egyszer csak egy gyönyörű nagy fényesség ereszkedik a felhőbűl lefelé. Elinkbe. Tátott szájjal lestük azt a nagy fényességet. A fényesség odalép elénkbe, kérem, a Sanyi gyereknek megfogta a kezit. A gyerek letette az ételest az út közepire. Oszt akkor mán emelkedett felfelé. A gyerek felszállt kérem. Felszállt. Én úgy néztem a szememmel, majd kigyütt a helyibűl. Lestem én.... Oszt szaladgáltak a tudós asszonyhoz. A tudós asszony aszonta: - Csak imádkozzanak a jó Istennek maguk. A gyereknek nagyon jó helye van. Nagy fényességbe van, majd 21 éves korában haza fog gyönni... Foggal született gyerek volt. Az édesapja akkor mondta, foggal született gyerek.”

    

Ez egy földönkívüli keze

Neki is hat ujja van, akár

sok táltosunknak, szentünknek.

 

Azon esetekre is ismerünk példákat, amikor a táltos hat ujjal született. Ilyen volt pl. Szent István is, számos ábrázoláson, - mint pl. a palást-ábrázolás - is így látható. S végül egy múlt századi példa: Ady Endre, aki köztudottan szintén hat ujjal született. Tudta is magáról, hogy Góg és Magóg fia. (Góg és Magóg a fehér és fekete hun törzsek szíriuszi származású vezetői voltak még Ataiszon!)

 

     

 

Tejen élés

A hagyomány szerint a táltosok tejen éltek 7 éves korukig, mert ez volt az élet vize, a halhatatlanság itala, az égi kapcsolat eszköze. Nagyon sok elbeszélés, történet szól arról, hogy a táltos csak tejet kér enni, esetleg tojást. A tej és a tojás is a kezdet, a tiszta teremtés ételei, hiszen az újszülöttek is csak tejet isznak kezdetben. És ők azok, akik ekkor még közvetlen kapcsolatban vannak Istennel. A tejet árasztó emlő=emel, azaz már maga a szó is magában rejti a felemelkedés lehetőségét. A tej szavunk pedig kapcsolatos a teli, teljes(ség) szavakkal, azaz kifejezi a teljességre, a tökéletességre való törekvést.

A tejivás olyannyira feltűnő és gyakori jelenség volt őseinknél, hogy sok külföldi utazó ezt meg is örökítette írásaiban. Így pl. Homérosz is megírta a szkítákról, hogy„tejivó jó kancafejők”. Nicolas Damascenus szerint pedig „a szkíták eledele csak kancatej, és ezért nehezen meghódíthatók”. Ez egy nagyon érdekes ok-okozati összefüggés, amin érdemes elgondolkodnunk. Mint látható a fehér kanca teje sokkal értékesebb volt, mint a tehéntej.

 

A tej fontossága más kultúrákban is megmutatkozik. Egyiptomban pl. az Ízisz istennő tejével táplált fáraó egy magasabb létformához, a megvilágosodáshoz, a bölcsességhez és halhatatlansághoz jutott el. Mohamedről is úgy szól a hagyomány, hogy midőn szárnyas lován a mennybe jutott, ott 3 teletöltött aranykelyhet tettek elé. Az egyikben víz, a másikban bor, a harmadikban pedig tej volt. Ő a tejet választotta, szerencséjére. Ugyanis a másik két esetben víz-, vagy tűzözön pusztította volna el a népét, ám így a helyes utat választotta.

 

Nálunk, magyaroknál, II. Rákóczi Ferencről is úgy tudták, hogy 7 évig szopott, s ennek köszönhette rendkívüli erejét. Azt hitték róla, hogy azért nem fogta a golyó (lepattant róla!), mert táltos volt.

A székely népmesékben Tündér Ilona is tejtóban fürdik meg. S ezzel nagyon érdekes összefüggést mutat az Arvisura, hiszen eszerint mikor Ilona-Gyilyó megszületett, valóban megfürdette a bába az újszülöttet a Fehér-tóban. Márpedig a tejtavat nevezték fehértónak.

 

Gilgames-jelzés

Ám a fentieken túlmenően volt egy másik külső, megkülönböztető jegye is a beavatottaknak, az un. Gilgames-jelzés. Az ősi beavatott családokban az egyik legszebb szokás az volt, hogy a gyermekeik születésekor bemutatták a bábák az újszülött csemeték hátán lévő un. Gilgames jelet. A hagyomány szerint mikor Éa ősanya Gilgames születését várta, az nagyon nehezen akart a világra jönni, ezért Éa a Turujsassal belecsípetett a pici hátába egy serkentő jelet. Eredetileg ez a jelzés egynégyleveleű lóhere volt (s talán nem véletlenül vált ez a szerencse szimbólumává!), ám aztán többféle változata alakult ki. Kinek milyen erősen kivehető jelzése volt, azok szerint volt mérhető már gyermekkorában a beavatottsága ereje. Amikor Ügyek és Emese várták a gyermekük születését, Álmos szintén nagyon nehezen akart a világra jönni. Az ő hátát is megcsíte a Turujsas, amitől erős beavatott anyajegye lett a hátán.

 

Voltak esetek, mikor komoly aggodalmat keltett, ha hiányzott az utódról ez a bizonyos jelzés. Így pl. Vajk-István húgának, Ilonának a fián, Orseolo Péteren nem volt Gilgames jelzés. Fejedelmi származású harcostársai nem is fogadták el még vezérnek sem, nemhogy királynak. Salamon és Dávid hercegek hátán sem volt ilyen jelzés, s valóban sok nehézségük akadt az életükben.

 

István király féltestvérének, Vászoly-Mihálynak igen erős jelzése volt, nemhiába volt korának beavatott fejedelme. Mindhárom fia is örökölte ezt, Andrásnak háromlevelű, Bélának négylevelű lóhere jelzése volt, míg Leventének pedig csillagjelzése egy fáklyavégen. Ez azt jelentette, hogy az Égiek szellemi vezetőnek küldték, s valóban apját ő követte később a beavatott fejedelmi poszton.

 

Amikor Vajk és Gizella fia, Imre megszületett, azonnal megmutatták a kis újszülöttet az apjának, ám csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy Imréről bizony hiányzik a Gilgames-jel. István szomorúsága akkor hagyott alább, mikor megszületett az Imre és Jéne rimalány közös gyermeke, a kis Pósa, ugyanis az ő hátán már teljes szépségében ott virított a négylevelű lóhere, fölötte egy csillaggal, ami igen erős beavatottságra utalt. Valójában István csak ekkor nyugodott meg, hogy Imre valóban tőle származott, s nem Gizella félrelépéséből.

 

Levente herceg volt az, aki mindkét fivére (I. András, majd I. Béla) hadseregét megszervezte. Ennek alkalmával csak olyan ifjakat tett meg tizedesekké, akiknek Gilgames-jelzésük volt. Ők lettek a hadseregek vezetői. Amikor Vata kiskirály sereget szervezett, hozzá is csak akkor léptek be a békési pásztorok, amikor a Körösben való fürdés közben meglátták a hátán a négylevelű lóherés jelet.

Lehet, hogy mindez egy mai ember számára puszta babonának tűnik, ám hogy mennyire nem az, azt István király is bizonyossá tette. Ő maga is kíváncsi volt rá, hogy vajon valóban okosabbak és ügyesebbek-e a Gilgames jelzésű fiatalok, ezért megrendeztek egy Nagy Süánt, azaz egy szellemi és lovas ügyességi versenyt az ifjúság számára, s ott egyértelműen bebizonyosodott, hogy mind a szellemi, mind az ügyességi versenyekben bizony a Gilgames-jelű ifjak remekeltek. Vászoly-Mihály fiai minden versenyszámban az elsők közt szerepeltek, míg Imre herceg csak valahol a középmezőnyben végzett. Ez el is szomorította az apját.

A beavatottak Gilgames jele leginkább négylevelű lóhere alakú volt. Talán nem véletlenül lett a szerencse szimbóluma!

 

 

Az utolsó Árpád-házi királyunk III. András volt. Mint az ismert, ő II. András 3. feleségétől, Beatrixtől származó Istvánnak volt a fia. Istvánnak nem volt Gilgames-jele, ezért nem is igazán ismerték el családtagként. Azonban II. András előző feleségétől, Jolántától származó lánya Csobánka-Jolánta – lévén, hogy egy igen erős beavatott volt, s mint ilyen látta a jövőt – figyelmeztette a családot, hogy István utódján már lesz ilyen jelzés. András Velencében született és nőtt fel, itthon a királlyá koronázásáig gyakorlatilag senki nem látta, nem ismerte. Amikor hazaérkezett, Budán rögtön egy orvosi vizsgálatnak vetették alá, ugyanis keresték a testén az azonosító jelet, s meg is találták azt. Azért az ellenségei is nagyon jól tudták róla, hogy ki ő, hiszen alighogy elhívták, rögtön Európa összes titkosszolgálata a nyomában volt, hogy meggyilkolják. Hiszen egész Európa jogot formált arra, hogy Magyarországot hűbéresévé tegye. Végül szerzetesi álruhába bújva tudott elszökni a Habsburgok fogságából.

 

Óm-jelzés

Az előbbiekben fizikailag érzékelhető külső jegyekről tettünk említést. Ám akkor úgy illő, hogy egy a hétköznapi emberek számára kevésbé érzékelhető jelről is beszéljünk, s ez az a bizonyos Óm-jelzés, melyet az Arvisurák oly sokszor megemlítenek.

A beavatottak, azaz a 4 mikronos nagylelkek bírnak egy bizonyos isteni eredetű lélekrésszel, ami által különleges, paraképességekkel rendelkeznek. Ezt az égi eredetű lelket csak a sámánok és beavatottak képesek látni, illetve érzékelni, méghozzá oly módon, hogy egy lilás, ködszerű háttérben egy fényes kereszt alakot látnak a homlokukon. Ez nevezik Óm-jelzésnek. Az Arvisura tanúsítja, hogy tulajdonképpen a keresztelő szertartása is innen ered: a szentelt vízzel a gyermek homlokára rajzolt kereszt alakkal ezt az Óm-jelzést imitálják. Ez nagyon régi hagyomány, ugyanis még Anyahitáék hozták magukkal a Szíriuszról, s Ataiszban terjedt el. Ehhez kapcsolódik egyébként a „halvány lila gőze sincs” szólásunk is. Hisz akinek nincs tudása, annak értelemszerűen nincs Óm-jele sem.

 

 

Szalaváré Tura is épp azért választotta ki Paál Zoltánt, mert messziről látta a homlokán ezt a jelet, s később ezért szöktették meg partizán társaival a munkaszolgálatos táborból. Tura a medvetor szertartásának keretében megitatta Paál Zoltánt a sámánok italával. Ettől olyan képességek jöttek elő az addig egyszerű vasgyári munkásból, amelyekről korábban sejtelme sem volt. Saját maga bevallása szerint ekkortól érzékelni kezdte mások gondolatait.

 

Ennek a jelzésnek adott esetekben óriási jelentősége volt. Egy korábbi Beavatott Központunkban, Magyarkán (mai Tbiliszi környéke) a beavatottak egy szűrőközpontot állítottak fel. Ez azt jelentette, hogy beavatott toronyőröket fizettek azért, hogy a más helyről érkező, még a leghalványabb Óm-jelzéssel rendelkező beavatottakat is a Nyék törzsbe vezényeljék.

 

Táltos kard vagy táltos bot

A külső jegyeket követően nézzük meg azt is, hogy milyen eszközeik voltak. A mágusok használtak un. táltos botot, vagy táltos kardot. A manysik hite szerint a táltosok kardját Numi-Tórem, azaz az Ég-Atya bocsátotta le. Ilyen szent kardja volt pl. Atilla királyunknakMohamednek, de ilyen volt Arthur király híres excalibur-je is.

 

A táltos botról talán elsőként Mózes esete juthat eszünkbe. Valószínűleg mindenki ismeri a történetet a Kivonulás könyvéből, mikor a kezében lévő bot kígyóvá válik, majd mikor farkánál azt megfogja, ismét visszaváltozik bottá. Másik ilyen úgymond közismert táltos bot a caduceust, azaz a  kígyós bot, amelyet Hermész kapott Apollóntól, de valószínűleg Romulus is birtokolt egyet, Plutarkosz írásában ugyanis ez olvasható:

 „Egyébként abban mindenki egyetért, hogy Romulus nagyon istenfélő volt, sőt még a jósláshoz is értett, és úgynevezett lituust, vagyis görbe jósbotot hordott magával. Romulus jósbotját a Palatinuson őrízték, de mikor a gallok elfoglalták a várost, nyoma veszett. Mikor aztán a barbárokat elűzték, rátaláltak a vastag hamuréteg alatt, s bár minden más elhamvadt és megsemmisült, nem tett kárt a tűz benne.”    

 

A népi hagyomány is számos emléket őriz ilyen táltosbotokról. Sok esetben pásztorok, csikósok birtokolták. Mikor kiszúrták botjukat a földbe az állatok közé, nyugodtan elmehettek onnan, mert a bot ereje összetartotta a jószágokat, sehogy nem tudták azokat szétugrasztani, ugyanakkor a farkasok is meggondolták, hogy odamerészkedjenek-e.

II. Géza 1

A Képes Krónika szerint II. Géza koronázását végző személyek nem földi emberek, hanem fénylények!

 

Azonban rábukkantunk egy olyan másolatra amely rengeteg kérdést felvet!

Ha valakinek van kedve gyakorolni a régi, kedves "találd meg a különbségeket" játékot, az keressen és lásson! Mi első ránézésre találtunk 5 lényeges különbséget!

 

http://mek.niif.hu/00800/00893/html/img/nagy/1c29.jpg

http://mek.niif.hu/00800/00893/html/doc/c300178.htm

 

De egyet megmutatunk, ami szembetűnik:

A középpontban a kisfiú (?), vagyis alacsony alak arca van. Az első, eredeti képen mit üzen az arca és mit üzen a másolaton?

Ami kulcs fontosságú, hogy ez a kisfiú (?) adja át a koronázott királynak a fehér lovat és a kardot.

Az első képen félrenéz, eltekint a koronázási jelenetről és gondterhelt arcú, míg a második képen vigyorog, de a király ott gondterhelt.

És vannak még különbségek, de ez a cikk most nem erről szól, visszatérünk rá egy képelemzésben.

 

 

A Képes Krónikában a II. Géza koronázását bemutató képen egy kisfiú hozza a kardot a számára. Vegyük észre, hogy ez ugyanaz a jelenet, mint mikor az Atilla kardját megtalálják. Ezt írja mellé a Krónika:

„A királyt pedig karddal övezték fel, és az Úr fényessége megjelent fölötte, az isteni sugallattól szíve azonnal megerősödött és maga is erősebb lett, mint azelőtt volt.”

„Az Úr pedig letekintett Hungáriára, és ereje teljében járó védelmezőt adott neki. A királyságot ugyanis FIÁNAK, Gézának adta az Úr.”

Ám azt el ne felejtsük, hogy Géza ekkor (1141-ben) mindössze 11 éves! De valóban erős és bölcs volt, hiszen Istenfiúi jogkörben gyakorolta a hatalmát, azaz egy Istenség volt. Mikor a nemes Európa hírül vette, hogy egy gyerek került a magyar trónra, egyesült erővel támadtak Magyarország ellen. (S vajon milyen napon? Szeptember 11-én! Véletlen?) Ám Géza Isten fia volt, ezért hát nem is rettent meg, hanem tönkreverte őket, ahogy illik. Ettől fogva a germán hatalom úgy rettegett ettől a fiútól, hogy még csak ingerelni sem merték.

 

Fehér táltosló

Ha ismét vetünk egy pillantást a Gézát ábrázoló képre, megfigyelhetjük, hogy egy fehér táltos lovat vezetnek elé. A hagyomány szerint a táltos és a táltos lova egy időben születtek. E táltos lovaknak gyakran csillagjel volt a homlokukon, s ezért is adtak gyakran Csillag nevet nekik.

 

Számos népmesénkben is szerepelnek táltos lovak, nem véletlenül. Ezek mindig nagyon belsőséges kapcsolatban állnak a gazdájukkal, társai egymásnak. Ha ő bajba kerül, akkor a ló segít neki, az ugyanis mindig valamilyen plusz erőt képvisel.

 

A táltosló a Tórem mitológiában is megjelenik. Numi-Tórem hetedik, legkisebb fia három próbatételben is megelőzi testvéreit, ám ebben Ata-Isis is segíti, mert az égi méneséből ajándékoz neki egy fehér szárnyas paripát, mely a nehézségeken átsegíti. Ez a fiú a Világfelügyelő Aranyfejedelem más néven Hadúr-Tórem, azaz a magyar Hadak ura.

 

Ha egy táltos meghalt, akkor a fehér lovát is mellé temették. Amikor olyan lelet kerül elő, hogy a ló koponyán agancs vagy maszk van, akkor az azt jelzi, hogy az egy táltos lova volt. A táltosló – akárcsak a táltos, - mindig valamilyen többlet képességekkel rendelkezett. A honfoglaláskori lovas-temetkezések során talált leletek egyértelműen arra utalnak, hogy ezek valamennyien táltos lovak voltak, hisz ezek is több foggal rendelkeztek. Az Állatorvosi egyetemen ezt ma is tanítják.

Rengeteg szkíta lóábrázolás került már napvilágra, s ezek nagy részén az állat hátrafelé néz. Ugyanígy számos lovastemetői sírban is úgy vannak eltemetve a lovak, hogy a fejük hátra van hajtva. Nem azért mert a szadista gazdájuk kicsavarta a nyakukat, hanem ez egyfajta szimbólum. Azt jelenti, hogy még a túlvilágról is figyelnek bennünket, élőket, csakúgy, mint ahogy az összes halott táltosunk is figyelemmel követ bennünket ma is.

 

Sok feljegyzés született a nép emlékezetéből ilyen csodatévő lovakról is. Az egyik szerint Hettényben élt két táltos ló. Ezek a lovak rengeteg törököt belezavartak a közeli mocsárba, ellenben a jóembereket, akik arra vetődtek, pedig kimentették onnan. Ezek a lovak soha nem süllyedtek a lápba, hanem fölötte száguldottak.

Egyes helyeken ez a hagyomány olyan erős hatást gyakorolt az emberekre, hogy pl. Csángóföldön érdekes módon nem a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékot, hanem az Aranycsitkó. A csikó pedig ilyen értelemben Jézus szimbóluma.

 

Indiai hagyomány szerint Buddha is mágikus kapcsolatban volt a vele egy órában született lovával. A magyar népi emlékezet megőrizte, hogy táltoslova voltKoppánynak, Mátyás királynak és II. Rákóczi Ferencnek is. Mátyás ideje alatt még áldoztak is fehér lovat a Bakonyban, Kampó táltos vezetésével. Tehát ők is táltosok voltak. I. Lajos király 1356-ban a velenceiekkel kötött frigyben szintén azt kívánta, hogy évenként egy-egy fehér lovat küldjenek hódolatuk jeléül ajándékba.

 

Szent László és Szög nevű fehér táltos paripája

 

 

Számos legenda fennmaradt Szent László híres Szög nevű lováról is, aki szintén fehér táltosparipa volt. Hatalmas szakadékokat tudott átugrani, forgószél módjára vágtatott. E ló patája nyomán forrásvíz fakadt: Püspökfürdőn, Jászón, Vácszentlászlón, Tordán, Szentkúton, Búcsúszentlászlón. Pogányhavason pedig a völgyi pocsolyát varázsolja „szépvízzé”, azaz ivóvízzé. Az ő nyolcszögű patkója nyomát őrzi a szikla Patkóskőn. S ezzel a lóval vette üldözőbe László király azt a kunt, aki elrabolta a váradi püspök lányát.

 

Than Mór festményén IV. Lászlót láthatjuk, amint szintén fehér paripán ül. A kép azt a jelenetet örökíti meg, amikor 1278-ban Morvamezőn Habsburg Rudolffal találkozik. Erről a csatáról azt tanítják, hogy Kun László adott segítséget a Habsburgoknak a csehekkel szemben. Csak azt felejtik el kihangsúlyozni, hogy ez az osztrák sereg kb. 5000 fővel vonult fel a százezres cseh sereg ellen. Rögtön felvetődik a kérdés, hogy akkor ki segített kinek? Hiszen László gyakorlatilag a Habsburgok nélkül is nyert volna. Nem hiába nevezték a Mars isten fiának. Valóban rászolgált erre az elnevezésre, hiszen egyik királyunk sem töltött annyi időt hadakozással, háborúkkal, mint ő. Gyakorlatilag 10 éves korától haláláig, 28 éves koráig ezt tette. Talán az ő fehér táltos lovának is volt némi szerepe ezen csaták győzelmeiben.

 

Szent Erzsébet táltos királylánynak is volt egy világhírű kedvtelése, amivel ki is vívta rendesen a thüringiai udvar botránkozását, ugyanis nagyon szeretett lovagolni. Hajnalonként a felkelő Nap felé, estefelé pedig a lenyugvó Nap felé lovagolt. Nő létére eszeveszett iramban bírt vágtatni, s nagyon szoros lelki kapcsoltban volt a lovával.

 

Horthy Miklós is komoly szakrális figura volt. Nem véletlen, hogy neki is fehér táltoslova volt.

(Természetesen Horty ismerhette a fehér ló szimbólumának "erejét".

Mivel nagyon ellentmondásos volt a 20.dik század, így nehéz megítélni ezt a kérdést.

Az viszont valószínűsíthető, hogy még "elég" ember volt -lehetett- az akkori viszonyok között is a hazában akik fontosnak vélték azt, hogy az országvezetője egy fehér lóval mutatkozott.)

 

 

A lóval ugyanakkor az egész magyar nemzet szoros kapcsolatban van, hiszen a magyarok a Nyilas népe. Ez a kínai horoszkóp szerint a Ló jegyének feleltethető meg. Márpedig ha maga az egész nemzet Ló jegyű, az egész nemzet táltos - legalábbis ezt a szintet kellene elérnünk.

 

Beavatás, 7 éves ciklusok

A táltossá váláshoz azonban nagyon komoly beavatásokon kell átesni. A hetes számnak különleges jelentősége volt az életükben, minden hetedik életévükbentörtént valami fontos dolog velük, ami többnyire elragadtatást jelentett, vagyis ekkor kaptak beavatást. A hetes szám jelentőségét már ismerjük a Tórem mitológiából is (ahol is a rendszer hét égre tagozódik), illetve a teremtéstanban (a hatos forrású téridő-rendszer az őt magában rejtő teremtő tachionnal együtt szintén a hetes számot adja).

 

S hogy milyen fontos szerepe lehet a hetes számnak? A pilisi pálosoknál Boldog Özséb 6 társával együtt megy a Koronázó barlangba, mert a 7-es csakrarendszer működtetéséhez 7 ember szükséges. Nem véletlen, hogy Özsébék olyan hihetetlenül nagy erőket voltak képesek megmozgatni. Mikor a törökök megtámadták a visegrádi várat, a pálos szerzetesek mentek oda megvédeni. Már eleve az is érdekes kérdést vet fel, hogy egy szerzetes hol és hogyan tanul meg harcolni, fegyvert forgatni, ám ami még meglepőbb, hogy ez a támadó sereg mintegy 150 ezernyi törököt jelentett, míg a pálosok mindössze vagy 500-an voltak!

 

De megemlíthetjük István fiát, Imre herceget is példaként, akit 7 éves koráig anyja nevelte, újabb hét éven át Szent Gellért, ezt követően pedig az apja. Hasonlóan jól megfigyelhető a hétévenkénti váltás Szent Erzsébet esetében is, aki hét évesen ment Thüringiába, mert az ottani őrgróf, Hermann feleségének ígérték. Hermann azonban korán meghalt, ezért annak öccséhez, Lajoshoz ment feleségül, méghozzá 14 évesen.

 

Legtöbb magas szintű beavatottunk (Jézus, II. Géza, Kun László, stb.) 10-12 éves korára már ereje teljében, s bölcsessége magas fokán van, mert ekkorra már megkapta az első beavatását.

 

A beavatás közben rejteztek, többnyire 3 napon át, s addig tetszhalálszerű állapotban voltak RÉvülés közben tehát kapcsolatba kerültek a szellemi világgal. Ez a Nappal való szoros kapcsolatukra is utal egyben, hisz maga a Révülés szó is magában foglalja a NAPistent, azaz RÉt. A manysi nyelvben a RÉ hőséget, forróságot jelent, s a Nap valóban igen forró. Aki tehát a térfenntartó Napszeránnal (azaz a Nappal) van kapcsolatban, bizony a forrósághoz, hőséghez is közel kerül, ebből származik aztán a HŐS szavunk.

 

Forrasztás

A hagyomány szerint a tudós csak úgy válik táltossá, ha a testét szétszaggatják, feldarabolják, s ő képes magát összeforrasztani. Több olyan táltos ábrázolás is van, amelyeken jól látszanak bizonyos forrasztások nyomai. Ez azt jelenti, hogy őket egyszer feldarabolták, de már összeforrasztották magukat, vagy éppen a mesebeli táltos lova. Itt nem arra kell gondolni, hogy ez egy gonosz cselekedet volt, sőt éppen ellenkezőleg! Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy ezzel éppen egy nagyon is pozitív dolgot tettek, hiszen a táltost ily módon juttatták a személyes örökléthez, s ily módon léphet magasabb fokozatra.

 

Számos népmesénkből visszaköszön az a jelenet, amikor a főhőst a gonosz szétvágja, feldarabolja, s majdan vagy a kedvese, vagy a táltos lova összeszedi a darabjait, egymáshoz illesztgeti azokat, majd bekenve az élet vizével, ismét életre kelti azt. De ami fontos, hogy ettől többnyire még sokkal szebbé, s még sokkal erősebbé válik. Ez hasonló az egyiptomi Ozirisz történetéhez. Mint utdjuk, Ozirisz, Ízisz és Széth a három testvér közül Ozirisz örökli a trónt, s feleségével Ízisszel együtt uralkodnak. Ozirisz uralkodása során a nép boldogan él, ám ezt Széth megirígyli, Oziriszt elfogatja, egy ládába zárja, s a Nílusba dobja. Mikor Ízisz megtalálja, utána 14 darabra vágja a testét. De hogy ennek ellenére mégis csak létezik Ozirisz, példa rá, hogy mégis megnemzi a fiát Hóruszt, aki aztán majd trónra lép. De nemcsak őt, hanem a kínai Pan Ku-t, vagy az óind Purushát, a skandináv Ymir-t is, vagy Orpheuszt, illetve Dionüsszoszt is.

 

A magyar történelemből jól ismerjük Koppány kivégzésének esetét. A németek annyira féltek az ő hatalmas erejétől, hogy még a négyfelé vágott testének darabjait sem merték egymás közelében hagyni, hiszen tudták róla, hogy képes összeforrasztani magát. Ezért hát testének darabjait Győrbe, Veszprémbe, Székesfehérvárra és Gyulafehérvárra vitték. Ha a térképen összekötjük a két-két várost, akkor egy szabályos kereszt alakot kapunk. A németek ezzel próbálták jelképesen is a kereszt hatalma alá rendelni őt. Ám nem az ő esete volt az egyetlen ilyen példa. Dózsa György testét a kivégzése után szintén feldarabolták, méghozzá 65 darabra, s azokat 65 különböző településre vitték, tehát érzékelhetjük, hogy mennyire tartottak tőle, még a halálát követően is! Testvérét Dózsa Gergelyt szintén kivégezték, az ő holttestét is négyfelé vágták, s Esztergomba, Kalocsára, Egerbe és Budára vitték a maradványait. Ennek a folyamatnak analógiájára néha ahazánkkal is megtörténik, hogy feldarabolják – lásd Trianon után. Ám ha ez a nemzet képes lesz bevégezni a küldetését és nemzetként táltossá, szentté tud válni, akkor a sámánokhoz hasonlóan a nemzet is össze tudja majd forrasztani magát.

 

Koponyalékelések

Ha már szó esett a csontok összeforrasztásáról, tegyünk még egy rövid említést ennek egy speciális esetére, a koponyahegekről, valamint a lékelésekről. A jelképes trepanálások során a koponyán vésetek, karcolatok vannak, melyek úgy keletkeztek, hogy a fejbőrt felvágva különböző jeleket, szimbólumokat véstek a csontra. A jelek pedig egy meghatározott alakzatban, pl. kör alakban állnak. A lékeléseknél pedig nemcsak egy vallási szertartással állunk szemben, hanem azt is látnunk kell, hogy ez egyben egy orvosi bravúr is a javából. Ennek a műveletnek köztudottan két nagy központja volt, az egyik Peru, a másik pedig a Kárpát-medence. Érdekes módon a trepanálás István uralkodását követően sem szűnik meg, még jó 100 évig szokásban van. Ennek során egy szabályos léket vágtak a fejtetőn a koponyából, azon a részen, ahol az gyerekkorban még lágy. Az eljárásnak oka tehát ennek a gyermeki állapotnak a visszahozása, amikor még az ember közvetlen kapcsolatban van Istennel. Jézus is felhívta erre a figyelmet, hisz a gyerekek kapcsán mondta azt, hogy „ha ilyenné nem teszitek magatokat, nem mehettek be a mennyeknek országába.”

 

Parajelenségek

A táltosok közismerten különleges képességekkel rendelkeznek, mint amilyen például a telepátia. Miután Anyahita (Nagyboldogasszony) és társai a Földön ragadtak, ettől kezdve folyamatosan telepatikus kapcsolatot tartott a szülőbolygóján élő beavatottakkal. Később a lánya, Éva (Kisboldogasszony)– lévén, hogy szintén magasfokú, 24 karátos beavatott volt – szintén ezt tette.

 

Már említettük Sikila nevét, aki a Havaruti Nagyszalán volt a fő kapcsolattartó a 12 fős szíriuszi küldöttség és a földi beavatottak között. Ezt elsősorban erős telepatikus képességének köszönhette. Azoknak a beavatottaknak, akik személyesen nem tudtak jelen lenni a birodalmi nagygyűlésen, Sikila telepatikusan azonnal leközvetített minden eseményt és döntést, s ilyen módon ők sem maradtak ki semmiféle információból.

 

II. András királyunknak a második házasságából született egy kislánya, akit Csobánkának, majdan a keresztény névadás szerint Jolántának hívtak. Ő volt a korának egyik legerősebb beavatottja. I. Jakab aragóniai királyhoz adták férjhez. Ennek a frigynek az elsődleges célja az volt, hogy Csobánka nyitott szemmel járván a nyugati körök minden fontos szándékáról, és lépéséről telepatikusan tájékoztassa a magyar királyi kancellária beavatottjait. Ez általában jellemző volt az Árpádházból külföldre került nőkre, hogy túl az országok közti béke helyreállításán, azért adták őket nőül külföldi királyi házakba, hogy egyben hírszerzőkként is működjenek. Ilyen szerepe volt pl. I. László királyunk lányának, Piroskának is, vagy később Ungika aranyasszonynak is a mongol házassága révén. Rengeteg információt küldtek el a hazai beavatottaknak telepatikus úton!

 

Másik csodás képességük volt, hogy a puszta kezük érintésével gyógyítani tudtak, sőt halottakat is képesek voltak feltámasztani. Nem csak Jézus rendelkezett ilyen képességekkel, hanem hasonló módon bírt ezzel pl. Szent László, Szent Erzsébet, vagy Szent Margit is. Sőt, még halálukat követően azok is meggyógyultak, akik a koporsójukhoz járultak.

A kézrátéttel gyógyítás régről hozott emléke egyébként benne él a magyar nyelvben is, hiszen ma is azt mondjuk, hogy az orvos kezeli a beteget, kezelést kap a beteg. Mégsem képesek elismerni, hogy ez egyáltalán lehetséges.

 

A mágusok többnyire képesek bizonyos materializálásokra. Mint ahogyan Jézus a vizet borrá változtatta, a kenyérrel és hallal pedig un. bőségteremtést végzett, azaz bármennyit is kivettek a kosárból, mindig ugyanannyi megmaradt. Ezt számos más történelmi személy is megtette. Szent László pl. az egyik csata közben egy pusztába jutott a seregével, ahol éhínség sújtotta őket. László imádságára szarvasok és bivalyok egész csordája jelent meg a táborban. Máskor pedig, amikor a tatárokat üldözték éppen, azok pénzt szórtak eléjük. László imájára a pénzérmék mind kővé változtak, nehogy a serege megálljon azokat felszedegetni.

 

Szent Erzsébet nevéhez pedig a híres rózsacsoda fűződik. Egy alkalommal a kosarában épp élelmet vitt a szegényeknek, s összetalálkozott a sógorával, aki számon kérte tőle, hogy hová siet. Mikor pedig belenézett a kosarába, nem látott mást benne, csak rózsákat. Tehát ő is materializálni tudott. Más alkalommal – míg férje távol volt, - egy leprás embert fogadott a házába, s a Lajos ágyába fektetve ápolta. Mikor Lajos hazatért az udvari emberek azonnal rohantak elé Erzsébet megbotránkoztató dolgát elpanaszolni, azonban mikor bement a szobájába, nem a leprást látta ott, hanem magát a megfeszített Jézust.

 

Jézus vízen járása csodás bizonysága annak, hogy milyen mesteri szinten tudott bánni az elementálok erejével. Hiszen a Víz szellemeit hívta, akik fenntartották őt. Hasonló jelenség történt Szent László királyunkkal is. Imádkozás közben többször is látták levitálni, azaz a föld felett lebegett. Egy éjszaka, mikor szokása szerint belépett a váradi templomba, hogy imádkozzon, kamarása kint várakozott. Elunva a hosszas várakozást felkelt és benézett. Azt látta, hogy Szent László megdicsőült testtel csodálatosan ragyogva lebeg a légben.

 

Mind a materializálás, mind a levitálás kapcsolódik azon képességükhöz, hogy parancsolni képesek az egyes természeti elemek szellemeinek. A négy elementál – a Levegő (Szilfek), a Tűz (Szalamanderek), a Víz (Nimfák) és a Föld szellemei (Gnómok).

Szent László is az elementáloknak parancsolt, amikor vizet fakasztott a sziklából, hogy a serege szomját olthassa. Tordán, és még jónéhány egyéb helyen hasadék támadt mögöttük az imája folytán, hegyeket mozgatott meg ezen képességével. Ugyanilyen csodatételekre volt képes Atilla királyunk vagy pl. Szent Margit is.

 

Mint ahogyan Jézus is előre megjósolta a halála idejét, s hogy az pontosan hogyan fog bekövetkezni, úgy azt a magasabb fokú beavatottak mind nagyon jól ismerték. Szent Margit már két évesen megjósolja apja győzelmét, mikor az a csehekkel harcol. Saját halálát is előre jelezte, sőt még azt is megmondta, hogy teste nem fog bűzt árasztani, sem elbomlani.

 

A beavatottak gyakran voltak látomások, jelenések tanúi. Maninak már 12 éves korában látomása volt, megjelent előtte egy angyal, aki arra biztatta, hogy többféle tannal is ismerkedjen meg. El is utazott Indiába, ahol tanulmányozta a buddhizmus tanait. 24 éves korában ismét megjelent előtte az angyal, aki közölte vele, hogy az Úr őt apostolának választotta. Épp ezek miatt nevezte aztán magát a „szent lélek apostolának”, illetve „Jézus apostolának”. Mint tudjuk ő volt a manicheista vallás megalapítója. Álmos és családja is manicheista vallású volt. A manicheizmus maga az őskereszténység, az ős-magyar vallás továbbvivője.

 

I. Géza a királlyá koronázását követően Lászlóval együtt felkeresték egyik győzelmük helyét. Hirtelen egy szarvas tűnt fel előttük, szarvai tele égő gyertyákkal, s az erdő felé iramodott. A vitézek rányilaztak, mire az a Dunába szökkent. László azt mondta, hogy „Bizony nem szarvas volt az, hanem Isten angyala, agancsain a gyertyák fényes tollak”. Gyakorlatilag ezzel a testvérpárral ugyanaz a csodaszarvas jelenet történik meg, ami annak idején Hunorral és Magyarral, ami azt jelenti, hogy ettől fogva László válik ezen erők birtokosává. Amikor Salamon ellen kénytelen volt hadat viselni, vitézi ruhában egyedül lovagolt a pozsonyi vár alá. Salamon elindult, hogy megvívjon az ismeretlen vitézzel, merthogy nem ismerte fel unokatestvérét, de riadtan fordult vissza, mert úgy látta, hogy Lászlót az angyalok tüzes karddal védelmezték.

Szent Margitot apácatársai többször is látták elragadtatott állapotában. Imádkozása közben a szemtanúk szerint hol az egész teste világított, bevilágítva az egész szobát, hol pedig tűzlángok csapkodtak a feje körül, miközben hangosan beszélgetett egy égi hanggal.

 

Égbe ragadtatás

Amikor egy magas fokú beavatott véghezvitte a rászabott feladatát, megesett, hogy nem közönséges halállal tért vissza a felsőbb szférákba, hanem úgymond az„égiek elragadták”. Az Arvisura az alábbiakat írja erről a jelenségről:

„Akiből az Égi lakók vére kiütközött: 3, 5, 7, 9, 11, 13, 15, 17, 19, 21, 23 és ritkán 24 karátos beavatottakká váltak. A 24 karátos vagy karélyos beavatotottakról az Égieknek tudomásuk volt és haláluk után ezeket az Égbe ragadták.”

 

Az égbe ragadásról elsőként talán Illés próféta juthat az eszünkbe, hisz - mint az a Bibliából már ismert – ő is "tüzes szekéren" emelkedett az egekbe. De hogy ismét a rovósámánjaink feljegyzéseire utaljak, ott is olvashatunk ilyen példát, mégpedig Gilgamesrevonatkozóan:

„Gilgames ifjú királyt halála után, Kaltes-Asszony szekerén az Égbe ragadták, pedig ő csak 16 karélyos beavatott volt. Ugyanis kétharmadrészben volt Isteni, Égi eredetű és csak egyharmadrészben volt Joli-Tórem bolygóbeli beavatott, de hősiessége és helytállása 24 karélyos beavatottá változtatta.”

 

Kr. e. 798-ban indult el egy főként székihun lovasokból álló rokonlátogató csoport, akik egy része Arnó-Valetri birodalmába lovagolt. Két lovas telepedett itt le, az egyiket Barna-Farkasnak, a másikat Kék-Farkasnak nevezték. Vejuli Lukomónak volt két csúnya leánya, akik a két Farkas testvérhez feleségül mentek. Barna-Farkasnak iker fia született Kr.e. 775-ben, akiket Rimus és Rómus névre kereszteltek. Mindketten beavatottak voltak. Felesége meghalt és a két árvát egy törött lábú farkas szoptatta, amit egy vadászaton ejtettek el. Ezeknek az anyafarkas nevelte gyermekeknek hamar híre ment a Rasna-szövetségben. Az akkor igen gyakori gyer­mekharcokban Rómus lett az első, akit a latinok Romulusnak hívtak, testvérét pedig a latin gyermekek csak Rémusnak nevezték. A görögök ellen győztes sereg Romulust az uruki hagyományok szerint királlyá koronázta, az uruki Gilgames koronával. Így lett Romulus Róma első királya, Rémus pedig a helyettese. Ezzel megvetették a Római Birodalom alapjait. Kortonából elhozták azon rovást, mely szerint Romulus és Rémus Nimród családjának Gilgames-ágából származik. Érdekes módon az Arvisurában egy szóval nem említik azt, hogy Rimus halálát a testvére okozta volna, vagy hogy egyáltalán bármiféle konfliktus alakult volna ki közöttük. Együtt munkálkodtak, Remus a helyettese volt fivérének. Sokkal inkább az a gyanúm, hogy halálát a latinok okozhatták, s talán úgy tüntették azt fel, mintha a testvére ölte volna meg. De mivel ők magas fokú beavatottak voltak, ezért ez eleve nem is feltételezhető róluk. Ezt bizonyítja az is, hogy mikor Romulus beavatottsága révén úgy fejezte be életét, mint Etana király, azaz az Égiek magukkal ragadták.Kr. e. 716-tól 690-ig uralkodott.

Titus Lívius történetíró Róma története című művében így ír Romulus égbe történő elragadtatásáról: 

"Egyszer Romulus király szemlét tartott csapatai fölött a Mars mezőn. Éppen szekerén állt, és egyszercsak váratlanul felemelte a kezét. Katonái azt hitték, hogy szólni kíván, de hirtelen rettentő tűzvihar támadt, és a szekér dübörögve emelkedett a legmagasabb felhők fölé. Vitézei amíg tudták, szemmel követték őt, de azután a király egy felhőbe került és nem volt többé látható. Proculus Julius szenátor magyarázta el a döbbent katonáknak, hogy Romulus Qurinius néven az istenek közé emelkedett. Attól a naptól fogva, Romulust senki nem látta többé a Földön."

Ők tehát gyakorlatilag nem haltak meg, hanem teljes fizikai testükkel emelkedtek fel a magasabb szférákba. Ám akik fizikai halált haltak is, lélekben még sokáig itt maradhattak.

 

Lelkük tovább él

 „A názáreti Jézus 25 karéjos beavatott Isten-fia volt. Ezért a keresztény beavatottakkal még 25 évig tudott gondolatot cserélni. Az akkor ismert világ összes beavatottjával megértették egymást. Ezen első eset Pünkösd napján történt.” – írják a rovósámánok Jézusról.

 

Az Arvisurák Atilla király kapcsán is érdekes utalást tesznek a reinkarnációra vonatkozóan, hisz leírják, hogy Csatári aranyasszony háborgó lelkét örökölte.

„Atilla vándorlelkét az Égiek 24 évig tartották vándorlásban. Bejárta Szöged töményvezérrel együtt a külső és belső őrségeket, ahol minden sámán tudta: amikor a rokontörzsek részéről Atilla nyugvóhelyét az első támadás éri, a hármas koporsót Etilvárra kell majd menekíteni. Atilla vándorló lelke bejárta mind a 108 nemzetség Jász-síksági, és a 12 Bugát vidéki széki-hun törzs szállásait. Mint minden nagy Lélek, a 24. évben a dicsőséges, tündöklő képét elvesztette, de a dörgő hangja megmaradt. 469-ben Pusztaszer őrségében Atilla dörgő lelke riasztotta Babajt és a gótokat legyőzték. Sajnos, Babaj a csata után elvérzett, de Atilla háborgó lelke a bosszúálló csapatokat tovább vezette és a déli Bolgárország nándorlakta szűk völgy vidékén a gyilkos gót vezért megölték.”

 

Ugyanígy tovább tudott kapcsolatot tartani halála után Árpád vezér első felesége, Abacil is a többi beavatottal:

 „A beavatottak a lelkükkel még haláluk után is vándorolnak és a népüket harcukban támogatják Ezért vannak 3-24 és 25 karéjos lelkek, akik haláluk után beavatott erejükkel hatni tudnak népük többi beavatottjára. Abacilről tudták, hogy 11 karéjos beavatott, ezért kislányával közel 11 éves koráig tudott gondolatot közölni. Nyolcadik gyermekeként megszületett a kis Zseliz, aki anyjához hasonlóan Óm-jelű beavatott volt. Úgy vigyáztak rá, mint a szemük fényére, mert tudták, hogy ezen a leánykán áll vagy bukik a Magyar Törzsszövetség újabb honfoglalásának sikere.”

 

1345 farsangján a székelyek és a magyarok Laczfy András vezetésével a tatárok ellen vívtak. I. László király feje ekkor együtt harcolt a híveivel, ugyanis a fejereklyéje egyszerűen eltűnt a templomból, s csak harmadnap talált rá a sekrestyés, ám az izzadt volt és csatakos. Egy tatár fogoly elbeszélése is alátámasztotta ezt, hisz elmondása szerint a székelyeket egy hatalmas termetű vitéz, magas lovon, a fején aranykoronával, a kezében pedig harci szekercével vezette a csatában. Feje fölött pedig szépséges koronás asszony lebegett, aki nem volt más, mint a magyarok Boldogasszonya.

 

Romlatlan testek

Mindazok, akik lelkükkel hosszú éveken keresztül még tovább irányították a népüket, valószínűleg csak ideiglenesen léptek ki a fizikai testükből is, azaz van tetemük a Földön, ám az romlatlan állapotban nyugszik.

Akinek a halálát követően nem bomlik fel a teste, azt jelenti, hogy mesteri szinten képes bánni az egyes elementálokkal, azaz a természeti elemek szellemeivel. A négy elementál – a Levegő (Szilfek), a Tűz (Szalamanderek), a Víz (Nimfák) és a Föld (Gnómok) - ugyanis felelős a halál beálltát követően a test felbomlásáért. A Levegő, amikor a légzés leáll, a Tűz, amikor a test lehűl, a Víz, amikor a test kiszárad, és végül a Föld, amitől aztán a test elporlad. Egyes beavatottak, akik parancsolni tudtak ezeknek az elementáloknak, ezt a folyamatot teljesen le is tudták állítani, vagy éppen fordítva: képesek voltak mindezt néhány mp alatt véghezvinni, úgy hogy az eredmény a teljesen nyomtalan elbomlás lett. Sok szent távozott így el a Földről észrevétlenül. Talán a legismertebb ilyen eseteket a Pilis között élő egykori pálos rendi szerzetesek képviselték. De azt már kevesen tudják, hogy nem csak a Pilisben vannak pálos rendi szerzeteseknek romlatlan testei, hanem pl. Pápán és Vácon is.

 

Paulus Osirius egy hispániai pap volt, és egyben korának egyik legműveltebb embere, Szent Ágoston tanítványa volt. Később az észteknél járt, akikről az alábbiakat jegyezte fel:

„Van náluk egy törzs, akik hideget tudnak csinálni. S ezért van, hogy a halottak sokáig ki vannak terítve, nem indulnak oszlásnak, mivelhogy hideget hoznak rájuk. Azt is képesek megcsinálni, hogy ha bevisznek egy teli hordó vizet, vagy sört, az is befagy, még ha nyár van, akkor is.”

 

Mongólia Altájon kurgánokban nagyon sok olyan tetemet találtak, amelyek nem indultak oszlásnak. Ilyen pl. a paziriki kurgánok leletanyaga is. Ezek a testek nem mumifikálódtak, tehát nem arról van szó, hogy bebalzsamozták őket, mint pl. az egyiptomiak, hanem teljes épségben megvannak. Egyesek a speciális időjárási viszonyokkal próbálják magyarázni ennek az okát, azonban még soha senki nem tudta ezt rekonstruálni. Ezek az emberek europidok, antropológialilag belső-ázsiaiak, és amint azt a többi leletanyagból tudni lehet, több királyi személy van közöttük.

 

Bizonyos látó emberek elbeszélése szerint Atilla király sem halt meg, olyan állapotban él, amelyből elvileg bármikor fel tud kelni, de erre ténylegesen majd csak akkor kerül sor, ha eljön az ideje. Gyakorlatilag bármikor testet tud ölteni.

 

A Képes Krónika – annak ellenére, hogy elég ellenséges hangvétellel beszél Aba Sámuelről - mégis megemlíti, hogy mikor néhány évvel a temetése után felnyitották a sírját, „szemfedőjét és ruházatát épségben, sebhelyeit begyógyulva találták”. Hiába nem szerették, ez akkora csoda, hogy csak nem tudták elhallgatni.

 

Mikor II. András meghalt nem Fehérváron temették el, hanem koporsóját Magyarország déli részére, egy Egres nevezetű helyre szállították (Csanádvár-Nagyvárad). A krónika szerint András holtteste itt látható, amint boldogan nyugszik, ez pedig azt jelenti, hogy romlatlanul nyugszik. Olyan erők jelentek meg a királyban, amit az ország más földrajzi pontjára is elszállítottak azért, hogy ebből a hatalmas energiából mások is részesüljenek. Ezért nem Fehérváron temették el.

 

A Képes krónikában rendre visszatérő kifejezést használnak II. Gézára, miszerint teste Albában nyugszik. Ezt többnyire úgy fordítják, hogy Fehérváron nyugszik, holott az alba pusztán fehéret jelent, azaz teste fehérben, azaz fényben nyugszik. Aludva nyugszik, merthogy az ő teste is romlatlan állapotban van.

 

Lourdes-i Szent Bernadette – szintén romlatlan testtel nyugszik

 

 

Szent Margit már életében megmondta előre, hogy teste nem fog majd rossz szagot árasztani, azaz romlatlan marad. 1270-ben halt meg, arca napokig fénylett. Finom virágillat áradt belőle. Később hármas koporsóba tették (fa-vörösmárvány-vas), akárcsak Atillát, vagy Tutenhament. Fél évvel később még nagyobb illat és füst szállt fel a koporsóból. II. József, a kalapos uralkodó összetörette a koporsóját, amit a törökök elöl Pozsonyba menekítettek. Úgy gondolta, hogy ezzel az egész magyarság lelkét, nyelvét és sorsát meg tudja törni, el tudja pusztítani.

 

A trónviszályok során IV. Istvánt megölték az ideig-óráig őt pártfogoló bizánci katonák és kidobták a várból a várfalán keresztül a földre. Senki nem nyúlt hozzá, és még egy hónap múlva is ugyanúgy feküdt ott, teljesen épen, nem indult oszlásnak.

 

II. Lajos az Arvisura tanúsága szerint nem azért fulladt bele a Csele-patakba, mert a nehéz páncélja lehúzta, hanem mert bizonyos jóakarói – Zápolya emberei – előtte teljesen cselekvésképtelenné tették, s eszméletlen volt, mikor a vízbe dobták. Az ő tetemét is kb. egy hónappal később találták meg, mint ahogyan a mohácsi csatában elvesztette életét. Egy mocsaras területen volt, s egyesek szerint a mocsár miatt nem indult oszlásnak a tetem, de ez nagy badarság, mert attól éppen hogy hamarabb kellene rothadásnak indulnia.

 

Amikor Mindszenthy József bíboros koporsóját hazahozták és belenéztek, az ő esetében si megdöbbenve látták, hogy romlatlanul fekszik benne. Jelenleg Esztergomban van, el is rejtették a kíváncsi szemek elől.

 

Áldozathozatal

De miért is voltak ezek a beavatottak ilyen különleges képességekkel megáldva? Nem másért, mint hogy felemeljék, magasabb szellemi-lelki szintre segítsék az embereket. Legtöbbször azonban ezt csak úgy tudták elérni, hogy nagyon komoly áldozatokat hoztak. Áldozatot hozni pedig különböző célokért lehet. Így pl. egy népért, egy vallásért, vagy akár egyéb dolgokért, mint pl. a Beavatott Központ költöztetésének biztosítása céljából.

Esett már szó András, Béla és Levente hercegekről. István király őket bízta meg a Beavatott Központ átmenekítésével, ami Budáról a manysikhoz került 1063-ban. A költöztetés közben Levente felesége, Ildikó-Ibolya önkéntes máglyahalált halt. Ezt a szokást a Beavatott Központ minden egyes költöztetésekor megtartották. Mikor Ordoszból Budára hozták a beavatott központot, akkor Jákó fősámán vállalta ezt az önkéntes halált. Ennek jelentősége, hogy a beavatott ezentúl a szellemi síkról figyeli és vigyázza a beavatott központ értékeit.

 

E fenti eset azt hiszem, nem túl közismert, ám vannak, melyek ismerősen hangzanak, gondolok itt főként az egyes vallások megmaradása céljából véghezvitt áldozatokra. Vegyük pl. a manicheizmus esetét. A hatalomra és pénzre éhes papság Mani elveit elfogadhatatlannak tartotta. Börtönből börtönbe vetették, végül elevenen megnyúzatták, bőrét kitömték szalmával, s így hordozták városról városra elrettentő például. Nyakában egy tábla lógott azzal a felirattal, hogy „így jár az, aki meg akarja szüntetni a papi tizedek fizetését”. Ez azért nagyon fontos számunkra, mert a manicheizmus gyakorlatilag az ős-magyar vallást ötvözte magában, s Mani, mint ennek megalapítója, ezért az ős-magyar vallás fennmaradása érdekében áldozta fel magát.

 

Ám azt hiszem még több áldozat született a kereszténység megmaradásáért. Amikor a németek (és nem István!) Koppányt felnégyelték, akkor rögtön ezt követően egy másik áldozathozatal is történt, méghozzá az István egyik húga részéről. Judit ugyanis Koppány halálának hírére halt önkéntes halált, hogy ezzel is engesztelést szerezzen a családjuk számára.

István, bár felvette a kereszténységet, és a legtöbb rovásírásos emléket hagyta elpusztítani, valójában azonban az eredeti ősmagyar vagy táltos vallást ezzel mégsem szüntette meg. Hisz még Mátyás királyról is tudjuk, - s ezt dokumentumok bizonyítják, - hogy táltosok veszik körül, tőlük kapja az információkat. Nem is lehet ez másként, hisz a kereszténységet a magyarok nem Rómától kapták, hanem közvetlenül Istentől. Istvánék áldozata tehát abban nyilvánul meg, hogy össze kellett ötvözniük az ősmagyar vallást a római keresztény vallással azért, hogy az ezáltal megtisztulhasson. Hiszen ha megnézzük ezen időszak történelmi adatait az egyház vonatkozásában, akkor igencsak botrányos dolgokat láthatunk. A magyar honfoglalás időszakában, amikor a magyarok fegyelmezett, erkölcsös és példamutató módon birtokba vették a Kárpát-medencét, 895 és 900 között hét pápa váltotta egymást a trónon a legbotrányosabb körülmények között. Formosus pápa holttestét VII. István pápa kiásatta, Róma utcáin végighurcoltatta és a Tiberisbe vetette. Őt viszont a felháborodott nép meg agyonverte. Vajk-István élete során mintegy 15 pápa uralkodott 3 ellenpápával és hatalmi háborúkkal elfoglalva. Ez lett volna az a példamutató, erkölcsös nyugati kereszténység, amiért a sokezer éves ős-magyar vallásunkat el kellett volna hagynunk?  Észre kell venni, hogy nem nekünk, magyaroknak volt szükségünk erre a vallásra, hanem éppen fordítva. Isten nem bennünket akart lerontani arra a szintre, hanem őket akarta feljavítani velünk. És látni kell azt is, hogy bár nagyon sok idő alatt, és nagy sok áldozat révén, de őseink igenis értek el eredményeket.

 

A vallások mellet nézzünk példát az egy adott népért hozott áldozatra is. A Pallas Nagy Lexikon a következőket írja a magyarságért hozott áldozásról: „A hunokról Jornandes azt beszéli, hogy mikor Szkítiába érkeztek, azokat, kik sorsolás útján mint elsők léptek a szittya földre, áldozatul és engesztelésül megölték, hogy a nemzet a földet szerencsésen elfoglalhassa. Krónikai hagyományaink elbeszélik, hogy midőn a magyarokat választott fejedelmük, Álmos Pannóniáig vezérelte, a határon, Erdélyben a fejedelemséget Árpád veszi át, mert atyját, Álmost engesztelő áldozatképpen megölték, hogy a nemzet szerencsésen foglalhassa el a földet.”

Álmost is saját kérésére, illetve beleegyezésével végzeték ki, helyesebben feláldozták. Ugyanolyan áldozat volt ő, mint az egyiptomiaknál Ozirisz, vagyis ezzel ő halhatatlanná vált, s szellemi ereje örökre segítségére lett a magyaroknak.

 

De nem csak a saját nemzetükért hoztak áldozatot a mágusok, hanem akár más népekért is. Szent Erzsébet házassága a németek részéről egyértelmű érdekházasság volt, hisz Erzsébet nagyobb hozományt vitt magával, mint amit Nagy Károlyék elraboltak és kihurcoltak az Avar Birodalom idején. Erzsébet ott alapított kórházakat, a szegényeknek rendszeresen élelmet osztott, sőt minden vagyonát, a legutolsó ruhadarabjait is ott osztotta szét a rászorulók között. Az anyagi dolgok mellett azonban természetesen fontosabb volt, amit szellemileg nyújtott ennek a népnek, hisz kultúrát, műveltséget, tudást vitt oda, s példát mutatott mindenki számára a szeretetével, hűségével, erkölcsiségével, szentségével.

Béla szinte egész családja az áldozathozatal példája, hiszen egyik lánya, Boldog Kinga lengyel királyné lett, és ott sugározta szét ezt a lelkiséget, Konstancia lánya Oroszországban, testvére Erzsébet, valamint az ő legkisebb lánya Gertrúd pedig szintén Németországban.

 

IV. Lászlót sem elsősorban azért nevezzük kunnak, mert annyira szerette ezt a népet, hanem mert ő ezért a népért hozott áldozatot. Nem véletlenül épp a kunok ölték őt meg, ám ez vállalt halál volt, László ezt nagyon jól tudta előre. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy ezek a bizonyos kunok a németek által felbérelt és lerészegített bérgyilkosok voltak. László mielőtt Szarvasra ment volna, a halála helyszínére, előtte körbejárta az egész országot, s közben mindenhol bűnbocsánatot hirdetett. Márpedig ezt nem teheti meg akárki, csakis egy istenfiú! Ez az országjárás pedig egyúttal az ő áldozati útja volt. Mert egy nép sem maradhat meg a Kárpát-medencében, csak akkor, ha valaki áldozatot vállal értük. László ezt tette meg a kunokért.

 

Sőt, nem csak egy-egy népért folyt áldozathozatal, hanem adott esetben egész Európáért is. Gondoljunk csak a tatárjárásra, vagy a török megszállás idejére. II. Lajosról és seregéről is tudjuk, hogy mielőtt Mohácsra értek volna, útközben megálltak beszédet tartani, s ekkor megjövendölték a jelenlévő valamennyi vitéz halálát is, ám senki, egyetlen ember sem fordult vissza. A csata után mintegy 1500 nemest fejeztek le Szulejmánék. Ők sem próbálták meg elkerülni a sorsukat. Inkább meghaltak, mintsem hogy behódoljanak. Egyedül a budai zsidók jelentek meg a török előtt azzal, hogy hajlandók behódolni.

Igaz, hogy Mohács után 3 év múlva visszajöttek, s 150 évig itt is maradtak a törökök. Ám a magyarság mégis csak elérte a célját, hiszen a törököket sikerül megállítani úgy, hogy rajtunk túl nem jutottak más országokba. Megvédtük Európát, megvédtük Jézus hitét. Köszönetet vagy hálát természetesen soha nem kaptunk ezért, mint ahogyan Jézus sem kapott. De tőlük egyelőre még csak ennyi telik. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy még mindig épp elég dolgunk van velük. Ahogy Széchenyi mondta: „Csak a gyenge él önmagának, az erős egész nemzeteket hordoz keblében”

 

Nem minden fénylik, ami arany

A korábbi példákban bemutatott beavatottak többnyire közismertek, azaz bevésték a nevüket a történelemkönyvekbe. Azonban már említettem, hogy nagyon sok, igen erős fokozatú mágusunk élt még rajtuk kívül, akikről bár keveset tudunk, de azért legalább annyit tettek az emberiségért, hanem többet. Tehát igaz a mondás inverze is, azaz, hogy nem minden fénylik, ami arany.

 

Jézus születése idején Kövezsd volt a beavatott fejedelem (másnéven mágusfejedelem). Hogy milyen komoly erőket volt képes megmozgatni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ő volt az, aki újraegyesítette a Keleti és a Nyugati Hun Birodalmakat, Ordosz központtal. Ő kötött egyezséget Rómával, hogy a Pannon Birodalmat és Erdélyt ne háborgassák. Ezt az egyezséget aztán Róma sorban felrugdosta, s épp ez lett a fő oka annak, hogy Atilláék aztán bevonultak a Kárpát-medencébe.

 

Álmos családja kapcsán megemlíti az Arvisura, hogy neki egyik fia sem volt látó ember, nem volt harmadik lelkük, azaz egyik sem örökölte a beavatottságot. Ellenben volt két sámán, akik megfeleltek a feltételnek: Galga és Nagybodor sámánok. Nagybodor később beavatott fejedelem lett. Tehát téves az a nézet, miszerint Árpád ezt a tisztséget is örökölte volna az édesapjától. Ő a magyarok fővezére volt, aki miután a honfoglalást követően a már itt élt törzsek is elismertek vezérüknek, így egyben nagyfejedelemmé is vált. Ez azonban világi tisztség, s nem beavatott rang volt.

Később, Géza fejedelem idején Derencsény volt a beavatott fejedelem, aki Turu-Domonkosnak, azaz Domonkos esztergomi érseknek volt az édesapja. Először ő is csak a 30 fős központi beavatott magnak volt a tagja 928 és 940 között, majd 940 és 960 között beavatott fejedelemmé választották, ezt követően pedig az Öregek Tanácsának a tagja lett. Később Árpád unokája Csákkövette őt a beavatott fejedelmi tisztségben, őt követte Vászoly-Mihály (Géza első feleségétől született fia), majd annak fia, Levente(András és Béla hercegek testvére.) Ennél a testvérhármasnál jól megjegyezte mindenki András és Béla nevét, hiszen egy ideig mindketten királyaink voltak. Levente neve már sokkal kevésbé íródott be a történelembe, pedig neki legalább annyit köszönhet a magyarság, mint fivéreinek – ha nem többet. Hiszen hármójuk közül ő volt a legerősebb fokozatú beavatott!

 

Nagy Lajos királyról általában pozitívan, nagy elismeréssel emlékeznek meg történészeink. Való igaz, hogy seregei nagy sikereket arattak, ám arról nemigen szoktak szót ejteni, hogy mindezen sikereket aligha könyvelhette volna el Nagy Lajos, ha nem állt volna mellette egy nagyon-nagy erővel rendelkező beavatott. Ezt a beavatottat úgy hívták, hogy Karizira. Erős Óm-jelű beavatott volt, Lam herceg (Szent László király öccsének) leszármazottja. Ő szervezte meg a Sárkányos Társaságot, ami az Árpád-háziak titkos szervezete volt. Folyamatos kapcsolatot tartott Kambaluk, Ordosz, Uruk, Karakórum beavatottjaival. Károly Róbert is tagja lett ennek a társaságnak, majd a fia Nagy Lajos szintén. Központjuk Budavár volt, ahol havonta tartottak gyűlést. Karizira szervezésének, illetve a Sárkányos Társaság működésének volt köszönhető minden sikerük. Ők szervezték be a szakszini, magyarkai zsoldosok seregét is, mivel tervbe vették, hogy az országnak három tenger kell, hogy mossa a partjait. Neki köszönhető a Visegrádi találkozó megszervezése is, ami hosszú évtizedekig Európa legjelentősebb politikai eseményének számított.

Karizira részt vett az ordoszi sámánképzésen, ahol elsőként végzett az 5 napos Nagy Süánon. Később ő örökölte a tanfejedelmi posztot. Ordoszba úgy ment el, mint férfi, ám úgy jött haza, mint nő, mivel „fősámáni beavatkozással nővé műtötték meg”. Később Nagy Lajostól még egy kisfia is született, akit Lajos-Bátkánakhívtak. Apját követően Lajos-Bátkát ütötték a Sárkányos Társaság lovagjává, s egyben a nyugati rend vezetőjévé. Bátka ötvösöket, szobrászokat hívott az országba, megszervezte az élő állatok és a tokai bor kivitelét, bányavárosokat alapított (Körmöc-, Selmec- és Besztercebánya), fűszereket, selymet, szőnyegeket hozatott be, s megszervezte a lengyel, német, litván, arab, örmény kereskedelmi utakat.

Mint láthatjuk, nagyon is igaz az a magyar népi mondás, miszerint „Az érett búzakalász mindig lehajtja a fejét, míg az üres meg peckeskedik.”

 

Más népek viszonyulása

Ugyanakkor talán érdemes azt is megemlíteni, hogy más népek ezzel szemben hogyan viszonyultak ezekhez az emberekhez, illetve hozzánk, magyarokhoz. Mindig és mindenkor a szakrális vezetőket irtották ki legelőször, mert ők voltak azok, akik nemcsak ember és ember közt, hanem ember és Isten között tudtak közvetíteni.

Emlékezzünk pl. Nagy Károly irtó hadjárataira, amikor szekereik tonnaszámra vitték el a töménytelen sok aranyat a kirabolt avar-magyar templomokból, melyek nagy részét beolvasztották, s majdan felhasználták saját templomaik építéséhez is, mint pl. az Acheni dóm esetében is. Útjuk közben emberek ezreit mészárolták le könyörtelenül. Ez akkora szégyenfoltot jelentett az utódaik számára, hogy még ma is inkább kitaláltnak minősítik ezt a korszakot, mintsemhogy képesek legyenek felvállalni annak felelősségét. Hasonlóan nagy pusztítást vittek véghez a németek István király idején is. Minden rovásírással írt tárgyat elpusztítottak, mert nem bírták elviselni azt a tényt, hogy nekünk már sokkal korábban volt írásbeliségünk, mint nekik.

Azt is tudjuk, hogy az Árpádházi királyaink kb. 80 százaléka nem természetes halállal halt meg. Nagyrészüket megmérgezték (főként szintén a németek). Így halt meg pl. IV. István, akit sebeinek kötözése közben mérgezték meg a bizánciak, a tetemét pedig egyszerűen kidobták a várból. Ugyanígy mérgezés áldozata volt: III. István, III. Béla, III. László, II. András István nevű fia, V. István, III. András, majd később Hunyadi Mátyás, vagy éppen Bocskai István is, akit egy császári vacsora keretében mérgeztek meg. Volt néhány eset, akiket másképp tettek el láb alól, ám a végeredményen ez sajnos nem változtatott. I. Béla királyt felbérelt német építészek ölték meg úgy, hogy szándékosan megrongálták a nyári lak építményét, s az rádőlt (s nem a trónja esett rá, mint ahogyan tanítják az iskolában, mert az csak úgy tudna ráesni, ha előbb valaki felhajítaná, s Béla aláállna). V. István András nevű fiát vízbe fojtották, IV. Lászlót a németek által felbérelt részeg bérgyilkosok ölték meg, II. Lajost Zápolya emberei tették harcképtelenné, s ezt követően dobták a Cselébe, immár eszméletlenül (s nem a nehéz páncélja húzta le a mélybe, mint ahogyan tanítják, mert egyik harcos sem volt annyira béna).

Minden idők legnagyobb táltosirtása azonban a Rákóczi szabadságharcot követően, a Habsburgok idején volt. Még a múlt században is folyamatosan próbálkoztak ezzel, orosz gyűjtőtáborokban (pl. Szojván, Munkács környékén 37.000 magyart öltek meg egyszerre), s sok más helyen ezrével ölték le a magyarokat. Ez is holocaust volt a javából, csak ezekről valahogy nem szoktunk megemlékezni.

 

De nem volt jobb a helyzete más rokon népeinknek sem. A voguloknál az összes sámánt az Ob folyóba ölték bele az oroszok. Szibériából összeszedték az összes egykori hun szövetségi kincset, aranytárgyat. Ezek egy részét még ma is úgy mutogatják az Ermitázsban, mint a cár tulajdonait. Sok esetben megtörtént az is, hogy a cári katonák ittas jókedvükben vadászni mentek – a manysikra! Hajszál híján ki is irtották őket, ekkor mintegy 5000-en maradtak életben. Megmenekülésüket annak köszönhetik, hogy egy kissé északabbra húzódtak, ahol már olyan nagy volt a hideg, hogy oda már a vodkával felfűtött katonáknak sem volt kedvük utánuk menni.

 

Hasonlóan elpusztították a beavatottakat a kelták közül is. Mint tudjuk, a druidák között is külön társadalmi csoportot képeztek a bárdok, akik feladata volt többek között, a mi rovósámánjainkhoz hasonlóan, hogy a népükkel történt eseményeket megörökítsék, dalokban megénekeljék. Nagyon jól ismert, hogy Edward angol királynak mi volt az első dolga Wales meghódításakor: ezeket a bárdokat mind máglyára vettette. Ezt dolgozta fel Arany János is A walesi bárdok c. versében.

 

Ma is köztünk vannak

A táltosság mivelhogy születéshez kötődik, nem is írtható ki. Hiába ölték meg őket, akkor is leszületnek ismét ha kell, és annyiszor, ahányszor csak szükség van rá. És soha nem azok veszítenek bármit is, akik meghalnak, hiszen ők már jó helyen vannak, hanem épp fordítva, hiszen a bűnösök óriási karmát akasztanak a saját nyakukba. Így volt ez pl. a spanyol inkvizíció idején is, az indiánok semmit nem veszítettek, ám a spanyolok jókora adag lerónivalót kaptak a karmájukkal. Soha nem az adott népcsoport száma számít, hanem a lelkek ereje. Mert mindig az a győztes, aki maga fölé tudja emelni az ellenfelét.

 

A beavatottak tehát újra és újra leszületnek közénk. Hogy ez a beavatott láncolat genetikailag sem szakadt meg, azt jól mutatja az Árpád-házi családfa, amiről mai napig azt a téves képzetet igyekeznek belénk sulykolni, hogy 1301-ben III. András halálával az kihalt. Ám ez óriási tévedés, s hogy milyen nagy, arról tanúbizonyságot tesz az Arvisura is. Hiszen számos olyan Árpád-házi utód született, akikről nagyon mélyen hallgat a történelem.

 

Árpád egyik unokája Taksony, Szalk és Bereg-Botond melett Csák volt. Ennek a családnak nagyon sok leszármazottja volt, többek közt a Kisfaludy, Csákvári, Kéri, Vajai, Orondi, Jamai, Berényi, Celuni, Vinári, Dudari, Trencsényi, Etyeki családok, akik ma is köztünk élnek. De, - s ezt már kevésbé emlegetik történészeink, - szintén Csák leszármazott volt Bethlen Gábor erdélyi fejedelmünk is.

 

A későbbi utódok között meglehetősen sok olyan kis „kakukkfióka” született, akik bár vér szerinti örökösök voltak, ám a nyugat, vagy esetenként maga a magyar nemesség mégsem ismerte őt el. Az Arvisurákból megtudhatjuk, hogy Vajk-István mielőtt házasságot kötött volna Gizellával, korábban beleszeretett egy lányba, akit Csege-Tündének hívtak. Kapcsolatukból egy kisfiuk is született, aki II. Zoltán néven Erdély kisfejedelme lett. Zoltánnak rengeteg leszármazottja volt. Apjának az volt a kívánsága, hogy legalább egyszer mindegyik unokáját vigye fel hozzá bemutatni. Zoltán ennek eleget is tett, s összesen mintegy 40(!) unokát vitt fel a királyi várba a nagypapához. István nagyon szerette a gyerekeket, s mindegyiküknek birtokokat, falvakat, bő hozományt adományozott. Zoltán Piroska nevű kislánya különösen sokat tartózkodott a királyi udvarban, Sarolt dédijének ugyanis ő volt a kedvence, mivel nagyon hasonított hozzá. Nos ennek a II. Zoltán fejedelemnek a későbbi leszármazottja volt Bocskai István is, aki épp ezen ősiségi alapon fogott hozzá a magyar szabadságharchoz.

 

Ám Imre herceg sem olyan szűzen halt meg, mint ahogyan az egyház azt hangoztatja. Sokat járt ugyanis egy bizonyos Jéne nevű rimalányhoz (betegápoló papnőhöz), akitől – miután Imre már meghalt – született egy kisfia, Pósa. Istvánnak ez a kisunokája volt a kedvence, mondhatni a szeme fénye. Rajongásig szerette, idős éveit legszívesebben vele töltötte. Ilyenkor mindig elhalmozta játékokkal, ajándékokkal. Halála előtt azt mondta neki, hogy soha ne akarjon király lenni, mert ez pokoli nehéz, és iszonyatosan sok áldozattal és fájdalommal jár. Maradjon meg inkább ilyen mindig mosolygós, gondtalan emberkének. A történet külön érdekessége, hogy ennek a bizonyos Pósának – aki egyébként kora egyik legerősebb fokú beavatottja volt, - lett a majdani egyenesági leszármazottja az a Pósa András, aki P. mesterként, azaz Anonymuskéntírta be később nevét a történelembe.

 

I. Bélának Gézán és Lászlón kívül volt még egy Lam nevű fia is, akinek a Kolajjal kötött házasságából 12 fia és 6 lánya született. Ők sem haltak meg utódok nélkül, s az Árpád-házi családfának sok ága-boga nőtt ki innen is. Így pl. az a Karizira is, aki majdan Nagy Lajos királyunk titkos szeretőjeként egy újabb utódnak, Lajos-Bátkának adott életet.

 

II. Gézának volt egy szintén Géza nevű fia, aki Álmos, Árpád, Zoltán hercegeknek adott életet. Ők Bizáncba menekültek, de később – mivel lemondtak minden trónkövetelési jogukról – visszajöhettek. Ettől az Álmos hercegtől származik a későbbi Rákóczi család, így II. Rákóczi Ferenc is.

 

IV. László királyunk köztudottan élvezte a kun nők társaságát. Ezen kapcsolataiból 40 fia és 12 lánya született. Azt azonban már kevesen tudják, hogy az ő későbbi leszármazottja volt Dózsa György is.

 

Hunyadi Mátyásnak Corvin Jánoson kívül még több gyermeke is volt. Lányain kívül Kopácsi-Kürt Mátyás, Gubacsi-Kuma László és Csala-Jászvásári Domonkos is az ő gyermekei voltak, valamennyien magas fokú beavatottak. Még gyermekkorukban Kuma-Magyarországra menekültek, mindhárman végigjárták a bugáti sámánképzőt, majd Ordoszban is elvégezték a 3 éves beavatott képzőt. Ezt követően jöttek vissza Erdélybe, ahol aztán mindhárman részt vettek a Dózsa-féle felkelésben. Mátyás vezette a kurucok, László a csörszök, s Domonkos pedig a hajdúk seregét.

 

Az elpusztíthatatlan magyar gén

Amint az jól látható, a beavatott láncolat a mai napig sem szűnt meg. Sőt, azt kell mondani, hogy ez a magyar gén valójában ki sem irtható.

Ezt látszik alátámasztani az a történet is, miszerint a montreáli McGill Egyetem kiváló professzora, Wilder Penfield az 1960-as években megbízatást kapott a Rockefeller Alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be, hogy van-e és melyik az a génfajta, amely földünkön un. alapvető gén. A kutatáshoz az egyetemi tanár óriási, millió dolláros támogatást kapott. A ki nem mondott, de valódi célja az volt a kutatási feladat-adásnak, hogy a szemita gént találják meg, mint ilyen felsőbbrendű gént.

Egy egész munkacsoport dolgozott ezen hosszú évekig, miután meg is találták a keresett gént, csakhogy nem egyet, hanem kettőt!  Megállapították, hogy ezeket akár évszázadokon, generációkon át is el lehet nyomni, de aztán újra feltörnek, míg például a germán, vagy néger elsenyved, eltűnik.

A Wilder Penfield féle kutatócsoport tehát megtalálta ugyan a remélt szemita gént is, de talált egy másik ilyen fölényes gént, amelyiknek ekkor még nem volt neve, csak annyi említést tettek róla, hogy legtisztább képviselője a Közép-Európában élő és ma magyarnak nevezett náció. A szemita barát Rockefeller Alapítvány a reményét tönkretevő eredmény után azonnal törölte a támogatását, megtiltotta a jelentés közzétételét és annak kinyomtatását.

Ezek szerint bennünket tényleg nem lehet kiirtani!

 

Konklúzió

 A történelemben bármikor bármilyen nehézségek is érték a magyarságot, mégis mindig talpra tudtunk állni. Úgy a Trianoni ítélet után, mint a II. világháborút követően is néhány éven belül megoldottuk, méghozzá Marshall-segély és mindenféle segítség nélkül.

Akik nem hisznek a beavatottak képességeiben, - s abban, hogy saját maguk is azzá válhatnak - azok saját maguktól tagadják meg a továbbfejlődéshez szükséges lehetőséget. Mert a világ nem úgy működik, hogy hiszem ha látom, hanem éppen fordítva: látom, ha kellően hiszem!

 

Csak a magyar nyelv, a magyar nemzeti öntudat és népi emlékezet őrzött meg annyi emléket a beavatottakról, hogy mint egy apró mozaikot, apránként össze lehessen állítani. Ám talán ez is elég lesz ahhoz, hogy a nehéz idők elmúltával újra életre keljen az univerzális tan, az emberi létforma igazi értelme és célja. Ma is születnek beavatottak, s talán újra az emberiség szellemi vezetőivé lesznek, akik újra elmagyarázzák a tudás, az erkölcs, az erő és az uralom lényegét, s ismét urai lehetnek ennek az elkorcsosulóban lévő világnak.

Kötelességünk és felelősségünk ennek szellemében élni és példát mutatni a föld többi népének. Ezért magyar mindig van annyi, amennyi szükségeltetik!

 Ahogy Jézus fogalmazott: „ha azokat szeretitek, akik viszont szeretnek benneteket, azzal még nem léptetek előrébb, csak ha majd azokat is megtanuljátok szeretni, akik gyűlölnek benneteket.”