Bizonyságok
Nagy Zoltán története
Majdnem ötven évig éltem ateistaként. Nem volt semmi bajom a
hívőkkel, jól megfértünk egymással. Életem úgy alakult, hogy
hajléktalan lettem. Különböző nappali melegedőkben töltöttem el az
időmet. Egyszer egyik sorstársam szólt, hogy este az Emberbarát
Alapítvány jön oda. Mivel volt időm bőven, ott maradtam. Akik jöttek a
Sion Gyülekezet tagjai voltak. Megfogott a szeretet, amit sugároztak
magukból. Ezt követően igyekeztem minden alkalommal ott lenni.
Végül úgy alakult, hogy elmentem a gyülekezetbe is. Nagyon
kedvesen, szeretettel fogadtak.
Ami nagyon fontos volt, senkit nem érdekelt, hogy hajléktalan vagyok.
Ők ugyanúgy emberként kezeltek, mint árki mást. Mindig volt idejük
rám, megválaszolták kérdéseimet, kiigazították tévedéseimet. Nagyon
jó volt, hogy nem erőltették a megtérést, hagyták, hogy főjek a
levemben. Én pedig már heti három alkalommal is eljártam a
gyülekezetbe.
Közben elvetődtem a Meghallgatlak Klubba. Itt találkoztam Andrással.
Épp abban az időben szervezte az éjszakai szállást. Valahogy
éreztem, hogy ezt a helyet az Úr vette védelme alá. Még a megnyitás
előtt a „lépcsőházamba” indultam, amikor a villamosmegállóban egy
hang azt mondta „Szeretlek fiam!” Körülnéztem, senki! És én feleltem
„én is Uram”. Tisztán éreztem, fizikailag is, nem vagyok egyedül. Van
velem Valaki! Megértettem, hogy csak egy kicsit kell odafigyelni, és az
ember észreveszi az Úr kezét, segítségét. Megértettem, hogy Ő csak
annak tud segíteni, aki hisz Őbenne.
Hálás vagyok, mert engem akkor sem hagyott magamra, amikor nem
hittem Benne. És, hogy neki akkor is fontos voltam, amikor én még
elutasítottam. Az életem azóta rendeződött. Megismertem a
feleségemet, ma együtt szolgálunk. Barátokat, testvéreket találtam.
Köszönöm az Úrnak, hogy figyelt rám, és olyan embereket használt fel
eszközül, mint Bárdos doki, Árvai Pisti testvérek, és Menich András, aki
végig bízott abban, hogy hittel ki fogok kerülni a gödörből. Még akkor
is, amikor én már majdnem feladtam.
Farkas György története
Tizenhárom éves koromban az osztálytársaimmal együtt bűnös
életmódot választottunk. 1978-ban a katonaság alatt megtértem.
Isten kegyelme volt ez, hogy a kommunista hadseregben
megismerhettem az Urat. Sajnos a bűneimből szabadulni nem tudtam.
A házasságom rosszul sikerült, és ez után a világi dolgokba vetettem
bele magam.
2000-ben Budapestre jöttem dolgozni, tanulni. A vizsgám sikerült, és
fegyveres őr lettem. Három feleségem volt, de újabb szenvedély
került az életembe, a pornográfia. Amikor már külön éltem a
családomtól, egy alkalommal az őrségben úgy éreztem, hogy jó lenne
letérdelni, és visszatérni az Úrhoz.
Újra imádkozni kezdtem, és keresni Istent. Rövid idő után jött az Úr
válasza. Valóban teljes szívemből megtértem, és kibékültem a
feleségemmel. Sok helyre elmentem, és kértem, hogy imádkozzanak
értem, hogy szabadulni tudjak a pornográfiától, és a tisztátalanságtól.
Kaptam egy szórólapot a Hajlék Misszióról, Menich András
telefonszámával. Megkértem, hogy hallgasson meg, a bűneimmel
kapcsolatban, amik bőven voltak. A vele való imádkozás után sokkal
jobban éreztem magam, biztosan tudtam, hogy valami megváltozott
bennem.
Sajnos részben visszaestem a bűnbe. De a szolgáló testvérek nem
ítéltek el, és nem hagytak magamra. Tovább imádkoztunk együtt, és
végre megszabadultam.Hála és dicsőség az Úrnak.
Téma: Bizonyságok
Nincs hozzászólás.