A tatárlakai korong rendeltetéséről alkotott elméletem –mely szerint az a téli napforduló egyik ősi időpontját rögzíti és nem rovásjeleket hordoz– helyességének egyik legjobb bizonyítéka egy, az Uruk városában talált, az I.e. 3100-ból eredeztetett agyagtábla. A kutatók szerint a táblán látható képjeleket kereskedelmi áruk cseréjének rögzítésére illetve az állatállomány és a raktáron lévő nyersanyagok nyilvántartására használták.

Első ránézésre az uruki táblán és a korongon lévő két-két jel hasonlósága miatt arra gondoltam, hogy ez a tábla, úgy mint a korong, az égbolt egy bizonyos részét ábrázolja és az akkori ember számára egy igen fontos eseményt örökít meg. Mivel ez a két jel a tatárlakai korongon egy-egy csillagképet, a Nimródot és a Két oszlopot jelöli megvizsgáltam, hogy a táblán megjelenített rajz megegyezik-e az égbolt azon részével ahol ez a két csillagkép látható, azaz a táblára rajzolt jelek hozzárendelhetők-e az itt elhelyezkedő csillagképekhez.

tatárlakauruki.png

A korong és a tábla hasonló jelei

Habár itt sem törekedtek a valósághű ábrázolásra, rövid vizsgálódás után mégis sikerült azonosítanom a táblára rajzolt csillagképeket. A bal felső sarokba elhelyezett jel tehát a Nimród (Orion)– a középtájon lévő, egy létrára hasonlító pedig a Két oszlop ( ma Sárkány) csillagképpel azonos. A tábla jobb felső sarkában a félkört és a hét pontot a Fiastyúk (Plejádok) nevű csillaghalmazzal, az alatta lévőket pedig a Bika– és a Nyúl csillagképpel azonosítottam. A Bal oldalon a Nimród csillagkép alatt lévő rajz azonos ugyan a jobboldali „Nyúl” jellel, de ez egy másik, a Nagy kutya csillagképet jelöli. Ezen csillagkép mellett látható nyolcágú csillag az égboltunk legfényesebb égiteste a Szíriusz, a legfelül középvonalban elhelyezett kör alakú kiemelkedés pedig a naprendszerünk központi csillagának felel meg.

A táblán látható csillagállás csakis akkor látható az éjszakai égbolton, amikor a Szíriusz csillag a láthatatlansági időszak után először jelenik meg keleten, a hajnali órákban. Ez napjainkban a hűvös időszak kezdetekor, szeptember elején történik meg. A Szíriusz kelte négy-ötezer évvel ezelőtt viszont a legmelegebb napok beköszöntével (július-augusztus), Egyiptomban pedig a Nílusnak a termőföldekre termékeny iszapréteget lerakó éves áradásának az időpontjával esett egybe.

A régiek ezt a csillagot, melynek a megjelenése magával hozta a melegebb nyári napokat, Kutyacsillagnak is nevezték. A kékesfehéren ragyogó csillag és a Nagy kutya csillagkép felbukkanásához kapcsolódó hőmérséklet emelkedésből ered az a régi mondás, hogy „kutya meleg van”. Az ősi társadalmak a sumerok, az egyiptomiak, a görögök stb. szentként tisztelték és figyelték ennek a csillagnak a mozgását és az első megjelenésekor hatalmas ünnepségeket rendeztek.

Az ókori Egyiptomban pedig ez az időpont volt az év első napja. Ez a tábla kétség kívül ezt a jelenséget és a hozzá kötődő, a természetben végbemenő változást örökítette meg, hiszen a táblán, a Szíriusz első megjelenéséhez kapcsolódó természeti jelenséget, az áradást is megörökítették. A tábla bal alsó részére rajzolt hullámvonalak az áradó vizet, a felette lévő életfák pedig az éltető víztől szárba szökkenő növényekre utalnak. A jobb alsó részen lévő, leginkább egy lángnyelvre hasonlító és a hozzá tartozó, alatta lévő jel az egyiptomi ábrázolásokban is megjelenő Dzsed-oszlop képjele, emellett pedig egy lábfej látható.

A tábla csillagképei

Az örökkévalóság jelképe a „fenséges” Dzsed oszlop

A Nagy kutya csillagképet és a Szíriuszt mintegy kiemelve a többi közül, két vonallal keretbe foglalták ezzel utalva arra, hogy a tábla csakis ennek a fontos eseménynek a megörökítését szolgálja. Az ősi társadalmak hitvilága alapján a jobb alsó rész képjelei azt jelentik, hogy amikor ez a csillag ismét megjelenik az égbolton, azaz együtt áll a napunkkal, különleges, titokzatos erők érkeznek a Földre. Ezt az erőt a kiválasztott emberek beavatására, egy magasabb tudatállapot elérésére használták.
Összességében ezen a táblán, a tatárlakai leletekhez hasonlóan, egy igen fontos csillagászati eseményt, ez esetben a Szíriusz kelését, azaz az első láthatóságát örökítették meg kb. 4-5 ezer évvel ezelőtt.

urukiégkép.jpg

Uruki égkép, a Szíriusz kelése I.e. 3000 júliusában

https://csabavezir.blog.hu/2014/09/16/a_sziriusz_hajnala

Címkék:

Vissza

Téma: Csabavezér - A Szíriusz hajnala

Nincs hozzászólás.

Csabavezér - A Szíriusz hajnala

Címkék:

Téma: Csabavezér - A Szíriusz hajnala

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség