Élet-Mű-Vész avagy Teremtő. Frida Kahlo jelensége.

2012.10.04 11:52

Előzmény: http://embers-eg.webnode.hu/news/csontvary-avagy-a-festeszet-jozsef-attilaja/

 

Elme-rengtem az elmúlt napok új cikkein, körbefutnak a szálak az elmémben. Ugyanazt a kört róják le minduntalan. Örvényléseiben a szív megismerhető.
Tudom, hogy mindenkiben Egy a vágy, nevezzük most aranykornak. Ahol az ember egyszerű, és fájdalmai mániájától megszabadult.
És az olvasmányokban, élményekben jól látszik: az ember gyermekiségének megőrzésében marad szabad. Csakhogy ezt a gyermeket óvó ölelésben át kell emelni az égi keresztségen, melynek tüzét a szerelemi becsvágy szítja. És ez az Élet.
Most szembeszállhatunk Mű-vészetünk rémeivel, amik betegséget, harcot és halált festenek képzeletünk illékony vásznára.
Mi, Magunk, Alkotók és Teremtők vagyunk.

"Aki új eget épített, saját poklából merített hozzá erőt." - írta Nietzsche

Frida Kahlo intenzív jelentőssége az volt, hogy már gyermekként összetörte az élet.

Ezért szépségét rejtegette és megvetette.
Gyermekbénulás, és baleset - el kellett menekülni, belemenekülni a képek világába.
Vagy talán az az idillt megvető, életrontó fúria hatotta be lelkét? És magában ezt megsejtve, saját festményeiben szállt szembe az Őrrel?
És mint Nő, festményeiben keltette újra az Eget és elkezdte Önmaga meggyógyítását?

Mindannyian képesek vagyunk megtalálni azt az önkifejezést az életünkben, ami többé már nem létrontó.

Szerelmes áldott állapot, ölelő, nevelő felel-ős-s-ég.:)

R.

 

 

 

www.filmkultura.hu/regi/2003/articles/films/images/frida/frida14.jpg



"Mintha Kahlo a művészetén keresztül békülne ki saját valóságával: a szörnyűség és a fájdalom árán juthatunk el ahhoz, hogy saját magunkat igazán megismerjük. És ha ez megtörténik, a mű szép lesz, egyszerűen azért, mert saját lényüket jelenítik meg, és legbelsőbb tulajdonságainkra világít rá."

Részlet Carlos Fuentes írásából:

link: www.nagyvilag-folyoirat.hu/2007-78-ok.pdf

 

 

 

Téma: Élet-Mű-Vész avagy Teremtő. Frida Kahlo jelensége.

Dátum: 2012.10.06

Feladó: Raven

Tárgy: Ha valaki olvassa, válaszoljon nekem!

Tényleg csak a fájdalom árán juthatunk el ahhoz, hogy magunkat igazán megismerjük?
Mert ezt a programot megtagadom. Csak van valami kifinomultság, valami tiszta arány, ami nem okoz fájdalmat, mégis maradéktalanul átalakító erejű. Mi- Csoda az?

Dátum: 2012.10.06

Feladó: pBetty

Tárgy: Re:Ha valaki olvassa, válaszoljon nekem!

Kérdésed: Tényleg csak a fájdalom árán juthatunk el ahhoz, hogy magunkat igazán megismerjük?
Mert ezt a programot megtagadom. Csak van valami kifinomultság, valami tiszta arány, ami nem okoz fájdalmat, mégis maradéktalanul átalakító erejű. Mi- Csoda az?

Nem. Nem vallom, hogy elengedhetetlen (a Teremtő által) a fájdalommal "szülés".. Jééééééé! Most jövök rá, hogy én már az első szülésem után is azt mondtam, hogy fájdalomra számítottam, készültem, és "csak kellemetlen testi érzéseim voltak, amiket egyéb érzések nagyon felülírtak". Akkor is azt akarták elhitetni velem, hogy nincs fájdalom nélküli születés-teremtés, ne is mondjak ilyent.
Szóval , visszatérve: nem vagyunk kötelezve a fájdalomra, alapjáraton! De úgy hiszem, hogy mivel egyre messzebb kerültünk a természetes dolgok természeteskénti - szenv-telen - elfogadásától, ezért még meg se születünk, de már igyekeznek manipulálni minket. (Pl. vizsgálatokkal, mert HÁTHA valami BAJ van; vitaminokkal , hogy "védettek legyünk".... aztán szegény szülő nő sokszor a megnövekedett súlyú babát persze, hogy nehezebben tudja világra segíteni! -ez privi vélemény!!!!!)

Én hiszem és vallom, hogy ha nem nevelnének rá a félelemre, akkor sokkal kevesebb fájdalmat élhetnénk meg. És ne tessenek nekem azt mondani, hogy a félelem nélküliség életveszélyes, mert ahhoz túl szép és bő szókincsű nyelvünk, hogy az egészséges és örömteli élet alapjának, a bűnös és félelemmel átitatott életet el tudjam fogadni.
Azt hiszem, hogy ha játszunk a szavakkal, akkor a "megismerés" a fájdalmatlanság, félelemtelenség alapja.
Meg = mindig valami hozzáadottságot jelölő igekötő, vagy matekban használt kifejezés.
Is = Isten
Mer = nem kevés nyelvben valami köze van a tengerhez (nekem most ez ugrott be), de némi lelki erőt, bátorságot is feltételez a mi nyelvhasználatunkban.

Szóval: ha nem a bűntudatra, szégyenre nevelnének , hanem engednék az emberek, hogy a fejlődő emberke megélhesse a saját kis isteni önvalóját..... akkor megismer-hető lenne mindenki számára ön-magja..... :-)

Na, itt abbahagyom, mert már saját magam is kifárasztottam ezzel a "válasszal".

Olvasd, gondold át, amit írtam, és ha van kedved, vitázz velem :-)
*csak jelezd, hogy nézzek vissza, mert önszántamból ritkán teszem, fáraszt a sötét háttér.


Üdvözlettel: pBetty :-)

Dátum: 2012.10.06

Feladó: pBetty

Tárgy: Re:Re:Ha valaki olvassa, válaszoljon nekem!

Hátha most sikerül tömörebben - nem elkalandozva - válaszolnom :-D

Hogy mi a CSODA az? A Természet-szabta énünk, és a természetesség maradéktalan befogadása , FELhasználása.

Olyan apró jelek tudatják ezt velünk, amelyeken már hétköznapjainkban átsiklunk. Nem vesszük észre, hogy a 3 év körüli gyermek, - ha engedjük! - akarata érvényre juttatásához képes földhöz vágni magát, azaz: kitartásához, szilárdságához Föld-Anyánktól kér segítséget.
De szintén a Föld-Anyához menekül egy ájulással az, aki olyan helyzetbe kerül, amit érzései szerint nem tud, vagy akar elfogadni, inkább a halált választja, vagy legalábbis imitálja a közösségnek azzal, hogy időszakosan "megszűnik lenni".

Vagy éppen beszélünk égbekiáltó dolgokról....... várván, hogy Égi Atyánk szolgáltasson igazságot.

nnnna! megint folyik belőlem a szóóóóóóó!

Pá ! :-)

Dátum: 2012.10.08

Feladó: Raven

Tárgy: Bettynek.:)

Nagyon szépen köszönöm a válaszodat! Lelkesedésedből látom, hogy ha mi neki kezdenénk pörgetni a fájdalom filozófiáját, az kitenne egy külön honlapot.:D Most egyszerűen látni akartam, hogy milyen is a fórum rész, köszönöm, hogy asszisztáltál Magáért szóló véleményeddel.:)

Új hozzászólás hozzáadása