Ember's-Ég - A Bak Egyéniség Sziklaszilárd Önbecsülése

2016.01.05 09:00

 

Előzmények:

A Nyilas Egyéniség Lángja
A Skorpió Egyéniség Megszállottsága
A Mérleg Egyéniség Szépsége
A Szűz Egyéniség Tisztelete
Az Oroszlán Egyéniség Méltósága
A Rák Egyéniség Látomása
Az Ikrek Egyéniség Varázsa
A Bika Egyéniség Ereje
A Kos Egyéniség Mágiája


Kapcsolódó:

Ember's-Ég - Vízöntőfelé a Magyarság
Világos(s)Ág - Holló és Skorpió
Pap Gábor - MUNKÁCSY - A festő napútjárása
Szántai Lajos - A Boldogasszony csillagkoronája 1-2
Szántai Lajos - A garabonciás
Pap Gábor - Népmeséink és az évkör
Ember's-Ég - Tarot - "A csend gyönyörbe robban."
Az Atlantiszi Smaragdtábla
Pap Gábor - A Világ képe egy kerek tükörben
Asztrológiai szimbólumok időfizikai jelentése
A hermetikus írásokról – Hermész Triszmegisztosz és a Corpus Hermeticum
Vasslajosblogja szpesöl - avagy háromszor is Hermész (3 cikk egyben)
Miért vezet minden tudás THOT-hoz és miért is van "hermetikusan" elzárva - Thoth Smaragdtáblái
A Láthatatlan történet - Hamvas Béla idézetek
Negyedóra - Szepes Mária - A vörös oroszlán (könyvajánló)
Márai Sándor : Füves könyv – A lelkiismeretről


Kiemelt:
Hang az Időben

Újföldklub - Magyar nyelvű Maja naptár dekóder
Kelta fahoroszkóp
Indián horoszkóp
Afrikai asztrológia
Perzsa horoszkóp
Asztrológiai szimbólumok időfizikai jelentése
Indián bölcsességek 2
Vasslajosblogja - A Vízöntő korszaka
Molnár V. József : Az ember életköre
Nap Napja..

 

Ajánlott:

 A Majom éve - 2016

Irányítók wiki - Asztrológia

A népi költészetről és a népmesékről

Pap Gábor - Virág virágossága 1.rész Kazettás mennyezetek a Tiszaháton

Ember's-Ég - A Nyilas Egyéniség Lángja

Hunhír - Molnár Ferkó a Világmindenségben

 

 

A Bak Egyéniség Sziklaszilárd Önbecsülése




A Bak egyéniség soha sem fog hangzatos szellemi maszlagoknak hinni, legfeljebb ha jó piaci adottságokkal rendelkezik, oktatható, bizonyított, vagy eladható, vagy ha önbecsülését emeli. Semmilyen kétséges, hézagos, homályos vagy túlságosan csillámos kábításnak nem veti alá magát és nagyra becsült nevével nem fémjelzi az ócskaságokat. De ezek létezéséről is tudomást vesz, oltalma alatt álló értékeit nem keveri össze a bizsukkal, vagy a szeméttel, de nem is kísérli meg azok nagy harcias kivégzését sem, csupán arrébb állítja az útjából azt, ami már haszontalan. Legfeljebb akkor veszi újra hasznát ezeknek, ha más butaságot is ki kell iktatnia, akkor összeereszti a hülyéket egy ketrecharcra, aminek ő csupán magas páholyból a nézője. Ha épp olyan hangulata van, jót szórakozik a bohóckodáson, de ha komorabb napja van, merev, szótlan arccal tekinti végig a komédiát. Ez a komor arculata nem vádol szavakkal, csak kifejezi fagyos megvetését, némasága a legnagyobb büntetés. Azonban ezen komorságon is van egycsepp huncutság, ami vagy a pupillája közepén csillog, mint vörösen ízzó pont, vagy szája szegletében, szinte láthatatlan, kicsike gödröcskében ível az arcára. Legmélyebb megvetésében, elsivatagosodott magányában is, van rajta egy csepp letagadhatatlan derű. Mert mindig is birtokában van az a tudás, amivel keresztül szegez minden létre jogosulatlan hazugságot. Azonnal és égetően rásüti a billogot a marhákra, minden élőlény csak egy számozott adat, egy kellék, és a megjelölést saját szellemi képességeivel kovácsolja ki, jól belakott asztrális bugyraiból és mentális forrásaiból.

Szuper nívós, perfekt önhittségének problémáját felismerni képtelen, a belátás nála szükségtelen és elhanyagolható kényszer, mert minden, amit az elméjében összeszűr, kombinál, az a legtisztábban felismert tények és összefüggések tökéletes értelmezése, saját maga szerint. Ugyan képes lenne bárki hazugságán átlátni, saját öntetszelgő csúsztatásait nem ismeri el. Eközben környezete látja a csúsztatásokat a bájos önfényezés és vagánykodás állapotaiban. De ritkán mer szólni. Vagy azért , mert gyenge egyéniségeket gyűjt maga köré a Bak, akik minden esetben elismerik azt, hogy ő zseni és nagyszerűen szervezi az élet szálait, és be is dőlnek ennek az erősen nyomatékosított imázsnak. Vagy azért nem szólnak már a Baknak, mert önfejűsége áttörhetetlen, és minden áron véghez viszi akaratát, akkor is, ha enyhülésre képtelen, kegyetlen hajtóereje, szeretteit is kikezdi és elvadítja maga mellől őket.
Csak a magányosság sem elég ahhoz, hogy megkérdőjelezze hamis önképét a Bak. Egyetlen világosságot hozó, luciferi töréspontban lehet hatni rá, de azt is csak ha saját elméjét megtöri a kérdés: Ki szeret engem igazán?





Érdek kapcsolatnak és üres hazugságoknak ítéli a legkedvesebb segítséget is. Inkább ő marad támogató vagy megvonó, kötelességeket kiosztó, jogot és büntetést végrehajtó, önkényes igazságosztó, mintsem hibákat, mulasztásokat belásson és mások ítéletére vagy adományaira bízza jövőjét. Az ilyen kiszolgáltatott és megalázó helyzeteket kerüli, ezért nem megy bele semmilyen zsákutca helyzetbe, de valóban jóságos segítséget sem ismer fel. Az ajándékok is járnak, valaminek a kárpótlásai, vagy viszonzott ellenértékei. Mindennek ára és haszna van. Ha új irányt választ a fejlődéséhez, azonnal lepapírozza azt, hogy hol az „exit” és mennyi haszonnal száll ki a buliból. Fogalma sincs arról, hogy mi az, hogy önzetlenség, vagyis csak azért tett jóság, hogy örömöt okozzon vagy örömöt okozzanak neki. Számára az örömokozás és hála ébresztés is önzés, vagy tudatosan előre vetített szándék, minimum megjegyzendő az, hogy jó tett helyébe jót várj! És ez így van rendben. A szaturnuszi rend egyensúlyi rend, és hatás - ellenhatás világában minden eshetőséggel számolni kell. A kegyetlenség is kegyesség, ha a támadásra adott, védekező reakció egyben a megedző kihívásra, mintegy támogatásra épülő izomzat és ügyesség fejlődése.
A tévedése az, hogy fejlődni KELL, nem hagyja a természetes változást, csak irányítani tud, sodródni nem. Ami határozott és erős önérvényeítés, de képtelen lebegni és elsimulni az örömérzetben. Nem képes elérni azt, amiért küzd, a nyugalmat.


Sokkal jobban vonzza az alvilági tisztelet, keménykezű önbíráskodás, mint azon törvényes utak, ahol hamis és álszent módon csak azoknak nyílik kiskapu és látszólag jogos javadalmazás, akiknek nagyobb a vagyona. Ezért a vagyongyűjtés megszállottja, de azt csak alvilági, fekete árnyalatokkal lehet szaporítani, ezért inkább újraírja a szabályokat, maga módján "én világom, én törvényeim" és be is tartja azt másokkal, mert ez a világ, NEM az ő világuk, hiszen nem ők élik, hanem a Bak. Félelem nélkül, sziklaszilárd önbecsüléssel, tartós, apró lépésekkel egyre feljebb és feljebb küzdi magát, látszólag igénytelenül, jókedélyű humorérzékkel bohóckodik, miközben a stratégiákat kémleli, és mégis sokat ad a látszatra, a rendezett, tiszta és méltóságos külcsínre, és ha fél, akkor sem látszik ez rajta.

Ahogy az sem látszik, hogy ha a remegést benne a Szerelem okozza. Csak a mindenkori huncut mosoly a szája szegletében árulkodik arról, hogy minden, ami testi funkcióit szédületbe kergeti, azt imádja. Szexualitása csak látszólag aszkétikus, minden perverz öröm érdekli, csak nyisson benne még izgalmasabb szédülést, amit legyőzhet. Mindig megfogja a mámort és nem engedi önmagát kiélni, fogalma nincs az önkivületről, vagy arról az erőről, aki még ilyenkor is abszolút, totális önfegyelemben van. De Ő az az Erő akar lenni. Minden izgalmas és szexuálisan élénk fantáziadús helyzetet keresi. Valahol tudja, hogy az alvilági energiák mozgatása, a kétes varázslatok dús áramlásában hevíthető, a pokol tüzei sem csak pusztán megsemmisítő krematóriumok, hanem életgerjesztő, vagyont csiholó, szenvedélyekből táplálkozó, gént frissítő erőforrások. Így mind állatiasabb és szemérmetlenebb kapcsolatokat keres, miközben a hűség és elkötelezettség látszatát abban tartja fent, hogy társától és szövetségeseitől megköveteli azt, de közben szívesen megnyalja az ajkait, ha valami gátlástalan kicsapongást lát.
Ő a Főnök, a legvagányabb, miközben csak azoknak a teljesítményét ismeri el, akik hozzá képest csak szerényebbek tudnak lenni. Az udvari bolonddal szimpatizál egyedül, látja annak bölcsességét és elismeri szerény vállalását, porban játszó gyermeki  bukfenceit, miközben okos poénjait lövöldözi az ostobák közé. A hozzá méltó nagy egyéniségeket csak akkor szereti, ha azok közismert tehetségek, vagy nagy rangú emberek. Ilyen nagy arcok társaságában szívesen mutatkozik, sosem nyal nekik alulról, de minden kívánságukat lesi és teljesíti. Egészen addig, amíg őket is elnyomja és túllép rajtuk. Folyamatosan építő és baráti mindaddig, amíg az aljasságot ki nem ismeri partnereiben, ekkor becsmérlő, megvető és lehúzó.


Hozzá hasonló, óriási kitartású és katonai életszemlélettel rendelkező egyéniségeket nem kezd ki. Semmit sem tart szentnek, csak az izmot és a tanult képességeket, és a túlélt pszichés borzalmakat, azt, amit már beírt a szellemébe és elcsalhatatlanul sajátja. Így választ társat is, szereti a hűséget, de inkább kiapadhatatlan kitartás ez, mintsem örök szerelem, és szereti az extrém kicsapongások alkalmával is tisztán kinyert pszichés erő megszerzését. Mindig és kifogyhatatlanul képzi magát, sosem elégedik meg a szinttel, amit elért. Az a társ izgatja, aki erős, rendezett, jól tűri a mindennapos, menetelős montonitást, kötél idegei vannak, de közben egy-egy őrült eseményben biztatja arra, hogy rúgja szét a ház falát és tomboljon, a társ erős háttér marad. Ha a társ nem ilyen, és ellustul, túl érzelmes vagy kiég, akkor zsarnoki módszerekkel igyekszik újjáéleszteni belőle a motiválható erőt. De kevesen bírják ki a kiképzőtábort egy életen át. És valójában a Bak sem akar hadnagy lenni otthon, azt akarja, hogy mindenki élvezze és szeresse a közösséget, amiben ő a főszervező.
Magányában és társtalanságában indul el a változás, dédelgetés nélkül elgyengülő, makacs, száraz tudásától kielégeletlenül.


Amikor a természetes szépség előtt alázatosan meg tud hajolni és saját magában ezt a lelki finomságot, mint megbocsátó és kiengesztelődő békességet, megismeri, és ez a gyengédség már nem elpuhultság a szemében, akkor valami szárnyat bont benne, valami Erő, amiért csúcsra tört és ott nem találta meg. De addig a fényhozó, luciferi törésig a Bak aranyos, a Bak kegyetlen, de boldogtalan a legnagyobb javak közepette, szárnyait álmodni bagatell ábrándozás csupán. Közben saját, legintenzívebb vágyait féli és félelemtől való rettegése miatt ezeket veti meg a legjobban, amelyektől a szárnyak valóssággá is válhatnának. Legintenzívebb vágya félelmet ébreszt benne és ezért, aki annyira meg van győződve saját rettenthetetlenségétől, minden eszközt szentesít ahhoz, hogy ezt a vakfoltot kiírtsa.

Szerinte semmitől sem fél, de ettől a szépséges hálától retteg.  Így dús fantáziájával sem tud mit kezdeni, azonban a szexust kíméletlenül alkalmazza, hogy végzetes játszmáiban másokat függővé, behódolóvá tegyen. Minden trükkre képes, a legjobb taktikája, hogy az ártatlanság látszatát kelti, mert neki mindenhez joga van csak attól, hogy mindenki stikklijéről, bűnéről és gyengeségéről tud. Ő pedig ügyesen elfedi a magáét, azt az egy kis láthatatlan turpisságot, hogy pusztítja a Jót, és mivel erről senki nem tud, tehát nincs is, tehát ártatlan. Odáig is elmegy, hogy destruktívan, perverz örömmel rombolja mások egyéniségét, és a nemiség finom szemérmességét, elbújó védettségét, szerelmeskedő óvottságát prűdnek kiáltja ki, kényszeríti a nyílt örömfokozást, de a gyönyörre képtelen. Mindenki csak eszköz, játékszer és ájulásig hajszolt, erotikus hevültségben sem képes feloldódni. Ezután teljesen érdektelenné válik a testiség iránt és megveti azt, aki játszadozni hívja. Inkább őrmester, mint otthont őrző ölelés. Minden koholmánya számára szent, másoknak azonban gyanúsan illegális "védelmipénz".
Kormányzatra való és politikus  manipulátor, kellő humorérzékkel, szimpatikus megnyílvánulással. Jól szórakozik a káprázatokon és a róla alkotott véleményeken. Semmivel sem azonosul, csak a dicsérettel. Csak azt rögzíti, ami tovább élezi kardinális, karizmatikus egyéniségét, de azt is úgy, hogy el sem pirul, ki sem fejezi belső büszkeségét, hanem ez mind természetes, a dícsérőt pedig annyival ismeri el, hogy egyenlőre megkíméli az alapos átvizsgálástól.





Nehezen változtat viselkedésén és minél többen mondják neki, hogy gáz, amit csinál, annál inkább rálép a gázpedálra és végül elgázosítja a "hűtleneket". Számára a jóság is csak egy trükk, nem érzi, hogy őszintén szeretik. Aztán elszomorodik és azon sajnálja magát, hogy pedig ő mennyire aranyos és kedves mindenkihez, csak azt akarja, hogy erősek legyenek. Gondoskodóvá válik, de csak hogy a szeretet hasznát kihajtsa másokból, amivel újra tunningolhatja önbecsülését. A felelőléssége annyi, hogy megtalálja a megfelelő bünhődőt, aki majd elviszi a balhét.

Honvágy égeti folyamatosan, pedig a legintenzívebb fúróerővel, legmélyebb táplálékokig elnyúló gyökereket ereszt, a benső, otthontalan elvágyódás nem szűnik meg benne. Érintések, simogatások és testi kielégüléses játékok csak kis ideig szórakoztatják, okkult ismeretei bonyolult gondolkozású, de jéghidegen számító, érzéketlen emberré teszik. Eszelősen vonzza a tudást, mások is így vonzódnak hozzá, abszolút bizalmat ébreszt másokban és életreszóló szövetséggel, védelemmel kecsegtet. Aztán egy hanyagul elegáns sóhajjal elvet minden idő- és energiapocsékolásra hajlamos egyént az életéből. De szüntelenül keresi az igazit, legnagyobb ijedtségére, nem tudja hol, kiben keresse és mi is az valójában. Az az egy csepp életelixír, amit annyiszor megtagadott már. Legendának, mende-mondának gúnyolja, de akkor sem nyugszik bele, hogy létezik az az erő, ami konokul önpusztító, végzetes hajlamait feloldhatná.





Társát végül szereti, rendkívüli kitartással megtartja, és könnyen vállalja az alkalmazkodást, ha ő is tisztelve van. Akkor a másik álmait beváltja, de sajátjait nem szűnő követeléssel számon kéri. Azt a partnert elüldözi, aki vágyait nem tartja napirenden és nem pipálja ki folyamatosan a listát.

Mindenkire nagy hatással van és tanító hivatása mindenkiből erős egyéniséget épít. Megszilárdít, de korlátoz is, azonban korlátaival szerkezetet is teremt, a folyó érzés áramokat úgy csitítja el, hogy nagyobb sebességgel nagyobb sűrűséget teremt, így az érzelmek erősebbek és mélyebbek nála, mint bárkinél, de nem csak szentimentálisan lágyak, hanem tömegképző, gravitációs túlnyomással, szinte érzéketlenül vonzóak. Idegrendszerét folyamatosan élezi, hogy tűrőképessége nőjjön, túlzott agresszióját sosem szégyeli, ha kifejezésre jutatta végül azt, de ez nem gyakori, mert akkor az már csak teátrális szánalmas kirohanások lennének. Ha támad, az biztosan emlékezetes marad, annyira, hogy többet ne kelljen megtörténnie, mert totális és megingathatatlan a birodalma.

Időben tudni kell kikerülni függőségi játszmáiból annak, aki szuverén önrendelkezését és okosan elsajátított erejét ki is akarja élni. De a szakítás után a Bak által égetett billogot el kell viselni és csak az szabadul az életfogytiglan tartó büntetés alól, akinek oly mértékű lelki regeneráló ereje van, hogy a Bak égetései nem hagynak nyomot egyik szférában sem, hanem kismacska karmolások, gyermeki, lemosható firkák, csupán. Aki könnyedén bizonyítja, hogy feddhetetlen, az elő tudja hívni a Bak jóságát, de ehhez valóban igazi bölcsnek és szinte természetfeletti képességekkel rendelkező szuperlénynek kell lenni, akkor az ilyen Lénynek, a Bak, a leghűségesebb barát és bölcs tanácsadó, erőit bizalommal odaadó építésszé válik. Csak az Úrnak szolgál Úrként és az Úr a pokolban is Úr.
Érdemes egy egészséges Bak mentalitását tanulmányozni, ki-Is-merni, mert Ő érti és természetes akarattal éli a kozmikus rendszert az egyszerű mindennapokban.


Raven
 

Íme Szepes Mária Smaragdtábla c. könyvéből néhány részlet a Bak pszichomágiájáról

 

 

„Valóságos, hazugság nélkül való,
biztos és teljességgel igaz!
hogy ami lent van, ugyanolyan,
mint ami fent van,
és ami fent van, ugyanolyan,
mint ami lent van
az Egyedülálló Dolog
csodájának véghezvitelére.

És amint minden dolog
Egyből lett
Az Egyedülálló közvetítésével:
úgy minden dolog
egy dologból születik
az alkalmazkodás által."

 

Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina

 

 





”Szaturnusz „háza” a Bak, Gea valamennyi csillagképletének legsúlyosabb jele.

Hatása döntő és alapvető. A földi lét minden sorszerű vonatkozásában övé a végső szó, ahogy kiskorú gyermek ügyében az apa határoz.

Ez a gyökerében összefüggő, „vérségi” kapcsolat érthetőbbé válik a csillag-Yoga praxisának beszámolói alapján, amelyek bolygónkat kozmikus út dimenziójában, Szaturnusz részeként érzékelték. Ez a fékező, sziklamennyiségű, húsbavágó alkati rokonság egész létformánkban felismerhető. S az ember éppúgy lázadozik nyomasztó tekintélye súlya alatt, ahogy a fiatal nemzedéket feszélyezi és dühíti az öregek nehézkessége.
A Bak azonban, házának komor urával, Szaturnusszal együtt olyan szellemi energia, amelyet egyetlen horoszkópból sem lehet eltávolítani, mint a halál-kártyát valamelyik jóskártyából. Az minden ember legfőbb karma-dirigenseként vezérli az egyéni egó különféle bolygóerőkből szövődő csillag opuszát. Vezérmotívuma állandó mementó: emlékeztetés a mulandó lét tragikumára, veszélyeire, betegségeire és a halálra.


A babilóniai csillagászati kultúra, amely az asztrozófiát államformája alapjává tette, a király tizenkét legfőbb tanácsadóját Bak-szülött öregek közül választotta, ahogy művészeti ügyei intézését Mérleg-Vénusz típusokra, kereskedelmét Ikrek-Merkúr szülöttekre, hadvezetését Kos-oroszlán egyéniségekre, adminisztrációját, pedagógiáját Szűzekre, fölművelését Bikákra, rituáléit Nyilasokra, pszichotechnikáját Skorpió-Vízöntő egyéniségekre bízta.
A tizenkét Szaturnuszt képviselő tanácsadó „rágta” meg a király minden döntését. Ők fékezték tettei lendületét. Ők figyelmeztették elhamarkodott intézkedések végzetes következményeire. Sikeres hadjáratok diadalmámorában ők sugdosták fülébe az emberi dicsőség hiábavalóságának, az élet mulandóságának baljós igéit. Ők cseppentettek minden örömébe keserű ürömcseppet. Gyűlölték, de nélkülözhetetlennek tartották őket. Mert a földi lét valóságának támasztópillérei: láthatatlan gyökereket és gátakat őrző tilalmi jelzések voltak, amelyek hitelességében senki sem kételkedett. Ha valaki békét keresett sorsával, nagy döntések előtt állt, vagy súlyos csapást igyekezett elhárítani, nem az öröm és szépség Vénusz-papjaihoz fordult, hanem az élet és halál titkait őrző Bak-tanácsosokhoz szállt alá a „Szaturnusz-barlangjába”.


 



Az antik ember e magatartásában egy igen fontos elem mutatkozik meg, amely prehosztorikus, majd az ókori gondolkozás alappillére volt, és ez a profilaxis törekvése. Az elhárítás szándéka a későbbi életformából csaknem teljesen kiveszett, s csak a modern orvostudomány és szociológia tisztánlátói igyekeznek újra ősi rangjára emelni.

A mai ember mentalitásából azonban éppúgy hiányzik ennek a feltétele, ahogy az egykori emberben elevenen élt. A modern ember töredékes, racionálisan koncentrált lény, aki oly mértékben zárult három dimenzió tudatrácsai közé, hogy lelki klausztrofóbiája egy egész csomó neurózis és betegség formájában hallatja tehetetlen, segélykérő jeleit, amelyek nagyrést süket fülekhez szólnak. E betegségek szinte tömeghisztériás „népbetegségek”, s nyugodtan a halálfélelem, az általános bizonytalanság nyavalyának nevezhetjük őket.

Az antik ember tudata a természet-szintézis részeként, gyökeresen más viszonyban élt a halállal. Félelmei transzcendentális félelmek voltak; éppen a halhatatlanságtudat felelősségéből, a következmények törvényének hitéből eredtek. Az anyagi élet kísértő, rövid mozzanatain túl, az örökkévaló tények nem voltak elködösíthetőek előtte. Részére a látszólag „üres tér” a fizikai szem előtt láthatatlan „tükörvilág” valóban egy sokkal jelentősebb, hatalmasabb létforma élettereként hatott.
Léte ingamozgását az álom és az ébrenlét, élet és a halál váltakozásában teljes realitásként érzékelte. Életét elképzelhetetlen, logikátlan őrületnek látta volna a jelenségek szervesen kiegészítő, másik üteme nélkül. Érthető tehát, hogy földi örömeiben és sikereiben is szinkron-hatásként jelen volt ezek következő mozzanatának ismerete. Élményszerű bizonyossággal tudta, hogy az elmúlhatatlan valóság rangja messze a hús farsangi királysága fölé emelkedik, s neki komoly érdeke, hogy ezzel az egyedüli, igazi hatalommal állandó, jó viszonylatot teremtsen.




Crowley Tarot - Korongok Hercegnője
 

Ezért kereste fel Szaturnusz képviselőit, akiknek súlyát a modern ember életében is kétségtelenné teszi az a tény, hogy a legnagyobb gyönyör, gazdagság, siker mámorát is azonnal kioltja a betegség, öregség és halál jeges rémülete. Korszakunk individuuma azonban a sorserők profilaktikus „engesztelése” helyett, narkotikumba menekül.

Ahelyett, hogy tudatát kitágítva mélyebben megismerne, lényében nagyobb szellemi világosságot gyújtana, az élet és halál minden végső problémáját tudattalanba süllyeszti.
 

Az egykori pszichomágikus kultúrák rítusai a félelmet a felidézett és legyőzött félelem által szüntették meg.
a beavatások nemcsak jellempróbák voltak, hanem a karakter „tűzben-vízben és rémületben” való edzésének módszerét alkalmazták a miszta képzetének és mágikus képességeinek segítségével. A tudat minden mélységi küszöbét Őrzők védték a behatolástól. A neofitának, saját benső erőinek visszaszerzése céljából le kellett győznie a Küszöbök Őrzőit „valódi nevük kimondásával”, s azzal, hogy nem hátrált meg előlük. Nem fordított hátat nekik, hanem „szembenézett velük”.
A Szaturnusz egyéniség az, aki mindig „szembenéz”. Szuggesztíven és megbűvölten rámered mindarra, amit a többi jel inkább eltakar, tudatraszterrel fed le, vagy hátat fordít neki. Alacsony, vagy közép formanívójú Bak-típusnál ez a pozítúra betegesen egyoldalúvá válik. Ahogy a primitív Nyilas-Jupiter egyéniség kiszűri világképéből az árnyékot, úgy a Bak-Szaturnusz pozitúrája a fényt teszi láthatatlanná.


Egyik a hiszékeny fantaszta irreális optimizmusának, a másik a baljós előérzetektől gyötört, rosszhiszemű szkeptikus pesszimizmusának szülő oka. Minkét véglet kóros egyensúlytalanságának antioxcinját a másik elemei rejtik. Csak kettő vegyületéből születik meg a Közép egészséges egyensúlya: a valóság teljes képe. S ez a valóság mágikus természetű.
Nem passzív csodavárás vagy a sorscsapásoknak való keserű alávetettség, hanem az a meggyőződés, hogy magasabbrendű, egészségesebb életformát nagy erőfeszítések árán ki kell alakítani. Az igazságot, nem elég exaltáltan elképzelni és remélni, de eleve lemondani róla sem helyes. Az igazságért zavaros, elementáris ellenmozgások között fel kell venni a küzdelmet. Az igazság szüntelenül újjáteremtődés rendező folyamat; kaotikus, romboló tendenciák antitézise.

A hindu asztrológia szerint „tudni” egy rossz konstellációról annyi, mint úrrá lenni fölötte. Ennek a tudásnak azonban teljes áttekintésnek kell lennie. Olyan szemléletnek, amely plasztikus egyszerűséggel látja a dolgok minden részletét és árnyalatát. Úgy, ahogy veszélyes hegyi tájon haladva valaki észreveszi a szakadékra figyelmeztető jelző-táblát és elolvassa a szövegét. Ebben az esetben semmi csodálatos nincs abban, hogy elkerüli a zuhanás katasztrófáját. A szemét elvakító fényben, vagy sűrű sötétségben ilyenfajta tájékozódásra, elhárításra nincs lehetőség.

A Szaturnusz-pozítúra hideg sötétséget árasztó pesszimizmusa csak addig ijesztő, míg mohó, anyagi életvágy ütközik bele, s emberi hiúságokat fékez, vagy végez ki csalódott és csalódásoktól rettegő rezignációval. Légköre egyedül a mámorra hat kijózanítólag. Mert magas formanívójú Szaturnusz Bak-egyéniségnél vannak mindazok a tapasztalatok, amelyek rengeteg veszélytől és kerülőtől mentik meg a sorsa útvesztőjében bolyongó embert. Alapos, elmélyült módszerei, óvatossága, átélésekből kiszűrt, értékes potenciákból kovácsolódtak.

A magas kultúrájú Szaturnusz-Bak egyéniség szellemi rangját a filozófia, tudomány, és különféle okkult fakultások területén
elért kiváló eredményei mutatják. Minden olyan szellemi tevékenység, ami alaposságot, türelmet, koncentrációt és nagy elmélyülést kíván, igen nagy sikereket hozhat Bak-szülöttöknek. Ami persze egyéni karmájuk területén nem védi meg őket különféle depresszióktól, belső és külső konfliktusoktól.
Bak-típus sohasem barátkozik könnyen, és első pillantásra ritkán kelt rokonszenvet. Hideg zárkózottság veszi körül, s ez a taszító légkör őt magát kínozza meg a legjobban. Semmit sem képes könnyed lendülettel véghezvinni. Minden cselekvésre, új helyzetre alaposan elő kell készülnie.


Ha sürgetik, kényszeríteni próbálják rá, hogy kilépjen saját időtörvényéből, megzavarodik és zavarát, indulatkitörésekben vezeti le. A gyorsaság felületességnek, a nagyvonalúság gyanús megbízhatatlanságnak tűnik előtte. Ebben végtelen szubjektív. Saját lassú appercepciója, kötött és merev elemzési kényszere abban a meggyőződésben tartja, hogy másfajta gondolatritmus nincs, vagy ha mégis megnyilvánul valakiben, az bizonyosan rossz, téves és hasznavehetetlen. Csak az nyugtatja meg, ami zárt, számokhoz kötött, geometriai ábrákba rendezett. Magas formanívón ezért kitűnő matematikus. Alacsony fokozatban e módszeresség és nagy logikai készség neurotikus pedantériává, az intuíció teljes beszűkülésévé válik, ami valóságos „morbus causalistikává” fajul. Ez a gondolkodásmód a képzelet vakságából ered; az élet jelenségeit csak oksági összefüggéseiben képes kitapintani.




Crowley Tarot - Korongok Királynője


A tehetséges és művelt Bak-egyéniség lénye tiszteletet parancsolóan súlyos és tekintélyes. Ezt a méltóságot erősen igényli, és nagy nyomatékkel viseli. Szellemi kvalitások híján azonban, mikor munkája és véleménye abszolút elismerését környezetéből nem tudja kiváltani, agresszívvé, összeférhetetlenné válik. Vitákat provokál. Traumás ingerültségében vég nélkül prédikál, panaszkodik, mindenkinek „be akarja bizonyítani önmagát”.
Kettős Bak egyéniségben mindig lappang valami paranoiás jelleg, ami idősebb korban nem egyszer kifejezetten üldözési mániává fajul. Mivel változásoktól irtózó, gyakran szinte mániákusan takarékos természetű, e tendencia szervezetében is megmutatkozik, különféle lerakódások, kövesedések, meszesedések formájában. Makacssága anyagcserezavarokban, krónikus székrekedésben nyilvánítja kóros jellegét.

Áttörhetetlen szubjektivitásának „rasztere” megrontja hallását, ami voltaképpen a sértődött, benső „splendid isolation” pozitúrája. Az agyérelmeszedés éppúgy gyakori Bak betegség, mint a köszvény, a máj és az epebántalmak.
A Bak: „öreg jel”. Szülöttein fiatalkorban is valami fáradt, töprengő „aggság” érződik, minthogy lelkileg valóban mindig öregebbek valódi koruknál. Legtöbbje, részben tekintély-igényből már élete delén öregíteni kezdi magát. Korán őszül, bár testi konstitúciója egyébként szívós és erőteljes.

A Bak-szülött külseje – különösen a férfiaké – igen jellegzetes. Orra rendszerint túlméretezett és szokatlan formájú. Magas kulturnívón töprengő, boltozatos homlok, szúrós, kis szemek és meglepően nőies, érzékeny száj egészíti ki feltűnő fiziognómiai ábráját. Ha a bak álla jól fejlett és gödrös, ez annyit jelent, hogy kitűnő beszédkészsége van, ügyes szónok. De e tehetsége is szélsőséges módon tör ki belőle. Például magába zuhanva órákon keresztül hallgat; főleg ott, ahol beszélnie kellene, mert némasága sértőnek tűnik. Vagy rohamszerű beszédinger vesz erőt rajta, és akkor időre, helyre, hallgatóságra való tekintet nélkül, megállíthatatlanul beszél. Ritmusa különben minden tevékenységében egyenetlen.
Sorsa intézésében rendszerint elköveti mindazokat a lélektani tévedéseket, amelyekkel a legrosszabb reakciókat váltja ki. Ezek törvényszerű visszahatások azután egyre inkább elmélyítik üldözöttségi érzetét. Primitív fokon, öregségében már egyáltalán nem tűr ellentmondást. A legkisebb véleményeltérés heves dühre ingerli. Ez a magatartása okozza, hogy élete végén, betegségektől, kétségektől gyötörve teljes elhagyatottság képzete zárja körül. Családjával meghasonlik. Mindenkit ellenségnek érez. Szenilisen síróssá lesz, de egyedül önmagát siratja.

A legmagasabb rendű bak típusnak is titáni erőfeszítésbe kerül legyőzni önmagában Szaturnusz atavisztikus szubjektivitását, depresszióit és képzelőtehetsége bénultságát.
Ha azonban okkult célja mágikus tudatossággá mélyül és egész lényét áthatja, rendkívüli szellemi képességei, szívós kitartása segítségével ezt a csodát is véghezviheti.



Crowley Tarot - XV - Az Ördög


A pszichomágusnak azonban dimenzió-súlyokat kell megemelnie, ha a Bak típust ki akarja lendíteni berögzött gondolat-pozítúrájából. Ezért használtuk szándékosan a „csoda” kifejezést. De okkult praxis esetében, mikor az élményképesség megnövekszik, és a transzcendentális figyelem kiélesedik, a csoda válik az élet természetes állapotává.
A Bak-típus női képviselői, magas fokon önfeláldozó anyák, alázatos, személytelen feleségek, és megbízható barátok. Introverziójuk, külső megnyilatkozásukban erősen gátolttá és színtelenné teszi őket. Primitív formanívójú, női Bak egyéniség azonban a birtoklás fanatizmusában legszívesebben befalazná azt, akit szeret, és még a gondolataira is dühösen féltékeny.
A Bak ideája saját abszolút törvénnyé emelkedő tekintélye.”

 

Téma: Ember's-Ég - A Bak Egyéniség Sziklaszilárd Önbecsülése

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása