(2010-ben) Mindössze 44 éves korában elhunyt Karsai Ferenc, akit a hazai futballszurkolók egyszerűen Hypós Feriként ismertek.
Újpest tábor közepén Hypóssal
A 100 Zöld-Fehér történet és a Huligán Napló után Kovács Géza (Kucu) harmadik könyve az „Európából kitiltva” hamarosan megjelenik.
(Exkluzív részlet a könyvből.)
Vácon játszottunk bajnoki mérkőzést, de már lefele a vonaton szétvetette a düh Hypóst, hiszen Szőke (A. A.) a lilák akkori vezére ismét üzent.
A kihívás egyértelmű volt, alig várja Szőke, hogy egy az egyben szétcsapja Ferit, vagy bárkit, aki kiáll a Fradi nevében. Azokban az években nem lebeszélt bokszok voltak eldugott helyeken, hanem ahol értük egymást. Lelátó, pályaudvar, aluljáró, kocsma nekünk mindegy volt. Az is, hogy ki az ellenség! Szőke úgy vadászott a mieinkre csapatával az Árpád-híd környékén mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, míg vissza nem ütött érdessé vált tenyerünk a túlzott vehemenciájára. Mi is kerestük őket, Szőke sem volt biztonságban, még a Dózsa tábor közepén sem. Természetesen, amit a Haza megkívánt azt megtettük pályán és lelátón, nyertünk és pár rendőrt is megfutamítottunk, így elég leittasodva szálltunk Vácon vonatra. Mivel az ablakot nem lehetett kinyitni, Feri úgy látta jónak, ha vasalt western csizmájával páros lábbal rúgja ki. Repültek a szilánkok, akinek ez a fajta szellőztetés-technika nem tetszett, finoman elküldtük a picsába. Egyből lett levegő és a minket vigyázó rendőrök is inkább, elfordították a fejüket.
Megbeszéltük megyünk a Hungária körútra, mert míg mi kora délután játszottunk, a lilák este voltak az MTK vendégei. Vagy 30-40-en készülődtünk rá, hogy betörünk az újpest táborba, de előtte még volt 1-2 óra így a körúton óriási italozást folytattunk, ami nagy hiba volt. Nem az, hogy nem értünk oda részegen, hanem a társaság nagy része lemorzsolódott. A villamos megállóban az előjáték megvolt egy nagyszámú nem idén lebarnult VIII. kerületi családdal, így bizakodóan néztünk elébe mi vár ránk. A mérkőzés pár perce tartott, a villamoson 20-25-en lehettünk, mit számít nekünk a vendégszektorban 1500 lila. Éreztem, tré lesz, de azért a kiürülő sörösüveget a jobb zsebembe rejtettem, másik zsebemben a rossz kézre esőben 5001-es (valódi gáz), hátha jól jön még. Osonás a klubház előtt, már hallatszik a Dózsa tábor, vendégszektornál pár nyugdíjas jegyszedő a bejáratnál. Bemegyünk erővel, ahogy illik. Felérünk a lépcsőn, egyre kevesebben vagyunk, 10-12-en, aztán leindulunk a lila sűrűbe, akkor, amikor hadiállapot a két tábor között a legmagasabb szinten. Nagy nevek maradtak le, öten értünk az újpest tábor közepére. Nyílt az út, bent járunk, köpködnek minket a lila sálasok, vicsorognak, bazmeg hová lettek a többiek? Érzem, jut ránk fejenként 200. Szőke kiválik, Hypós előre lép, mellette, Bencsik és Patkó. (Azokat a hősöket jegyeztem meg az utókornak, akiket előállítanak a verekedés után.)
-„Mit üzengetsz Szőke, ki a fasz vagy te? „ Hangzik Feri, szájából, miközben szűkül a kör. Nagyon közel vannak, hogy ránk vessék magukat. Bencsik visszalök valakit, Patkón is rajta vannak az ellenségek, nyakamban érzem ősi ellenségeink leheletét, miközben jobb kezemben üveget szorítok, balban gáz. Hiába vannak köztük ismerős újpestiek, engem is nevemen szólítanak, „mi a fasznak jöttetek ide” a hangulat, ezek most megölnek minket. Szőke határozottan fogja vissza az övéit, hátat fordít Hypósnak: -„Ne bántsátok őket!” Aztán Szőke plekniből fordulásból Feri arcába fejel, megadva a jelet a többieknek.
Hypós üt, be is talál, Szőke is, birkózásos verekedés kezdődik az újpesti tábor közepén. Beszállnak az újpestiek, Bencsik és Patkó közvetlenül Feri mellett, ránk zúdul a tömeg. Engem és betont fejelő tatabányai barátommal elvágnak Feriéktől, körön kívül kerülünk, jönnek kerítést átmászva a rendőrök. Az újpesti Bohóc, Hebe lökdös: „ Kucu takarodj, mert megdöglesz itt”. Valahogy, pár öklöst beszedve a lépcső tetejéig feljutunk, az utánunk jövők-ránk vadászok- közé vágom az üveget, és fújok. Spré felhőbe menekülünk. Vagy 30 rendőr szalad el mellettünk fel a lépcsőn, nyelik a gázt ők is. Viszik Feriéket a rendőrök, a kiürült villamos megálló magányosan talál minket. … Várjuk a villamost az Üllői út felől!
Hogyan lett Karsai Ferencből Hypós, avagy egy "névadó " hivatalos története
Ez a sztori akkora tehető, amikor a Koncsik -Balog Kancsó-Cigó fémjelezte " rosszcsontok " bontogatták a szárnyaikat.
Velük, mellettük tűnt fel egyre gyakrabban különböző koncerteken és természetesen Fradi meccseken Hősünk.
Történt, hogy ekkoriban a Déli pályaudvartól nem messze, a Nagyenyed-Böszörményi sarkán található Fakalapács becsületsüllyesztőben italozgattunk egy vidéki fellépés előtt.
Azon kevés helyek közé tartozott, ahova a háborúsünösök, darabológyilkosok és a magunkfajta iszákosok még betehették a lábukat.
Úgy 25-30-an piázgattunk és a környékbeli házfelügyelőket, kőműveseket, sírásókat és hasonló egzisztenciákat győzködtünk, a saját egészségük szempontjából jobb lesz, ha isznak a Fradira, rendezik a fogyasztásunkat, amikor az ajtóban megjelent Feri. Érdeklődött, hogy csatlakozhatna e hozzánk. Feltettük a minden újoncnak kijáró kérdéseket, miszerint vett e vonatzsugát és van-e pénze? A nemleges válaszaira, azonnal " bevettük " az utazó brigádba.
Lassan lecsordogáltunk Fehérvárig, ahol akkoriban a személyvonatok 15-20 percig várakoztak a csatlakozásokra. Ezt a rövidke, de tartalmas időszakot arra használtuk fel, hogy kiraboljuk a kioszkokat a peronon, valamint felpofozzunk néhány helyi szemtelenkedőt. Na, megérkezvén a Feri, mivel Ő volt az újonc, felajánlotta, hogy becserkészi az „ingyenes” italmérő helyeket. Nem aggódtunk, hiszen volt rá elég idő. Addig mi is, többek között a Csikós Laci, leszálltunk kinyújtóztatni a verselemzésekbe elgémberedett tagjainkat.
Beütött a krach!
Sípolt a kaller és sebességbe kapcsolt a vonat, Feri meg sehol. Mielőtt a vészfékes megoldáshoz nyúltunk volna, mivel senkit nem hagyunk hátra, elkezdtünk torkunk szakadtából kajabálni. Csakhogy senki sem tudta tudta a nevét. Ekkoriban hipózott farmerben mozgott, jobb nem lévén, a Tanár úr kiabálta először a Hipós nevet, ami később rajtaragadt. Így esett meg, hogy a Csikós Tanár Úr lett a hivatalos
"névadó szülő".
A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy a frissen avanzsált keresztfiúnk, néhány minőségi bor társaságában elérte a járatot. Óriási veszteség, hogy nincs már közöttünk!
Nyugodj békében Vezér!
Beküldött írásból szerkesztette: Kovács Géza
Hypós Feri tudta, hogy agyvérzése lesz
Negyvennégy éves korában, agyvérzésben elhunyt a Fradi szurkolótáborának egyik vezéralakja, Karsai Ferenc, közismertebb nevén Hypós Feri. A legutóbbi meccsen rá is emlékeztek a szurkolók és természetesen a család is. Készségesen meséltek rokonukról s megosztották velünk azt is, hogy Feri mindig is tudta, hogy ő nem autópályán fog meghalni, mondta is a rokonoknak, hogy attól őt ne féltsék, mert ő mindenképpen agyvérzésben fog meghalni. Isten nyugosztalja!
Pattogatott kukorica - a teljes film - Karsai "Hypós"Feri emlékére
Végre egy magyar film, ami elvisz minket a Blaha-Nyugati tengely aluljáróinak és presszóinak cigiszagú világába. Műfaját tekintve ál-bűnügyi riportfilm, kicsit a Roncsfilm stílusában, csak nem olyan tréfásan.
A Ferencváros egykori huligánvezére megosztó személyiség volt, sokan a keményvonalas magyar szervezett szurkolás első markáns alakjának tartották -írja a bulvarsport.hu.
„Hypósferi" a 80-as években egy sajátos szubkultúra képviselőjeként felvállalta azt a műfajt, amelyről akkoriban még nagyon keveseknek volt csak elképzelése. Sokan azt tartották róla, hogy társaival csak a balhé miatt járt meccsekre, valójában azonban élt-halt kedvenc csapatáért, a Ferencvárosért.
Szélsőséges politikai nézetei miatt már az „átkosban" megtalálták a hatóságok, nem egyszer fordult elő, hogy „elbeszélgettek" vele céljairól, elképzeléseiről.
A rendszerváltást követően a híres-hírhedt 2-es szektor, melynek öccsével együtt vezéralakja volt, fénykorát élte: Szófiától Brémán keresztül Madridig mindenhol jelen volt a csoporttal, és a legtöbb helyen bizony rettegték a nevüket. Nem volt szent ember, verekedések, balhék egész sora fűződik hozzá és barátaihoz, de az íratlan szabályokat soha nem lépte át.
Emlékezetes az a tette, amelyre Brüsszelben, a Fradi 1995-ös Bajnokok Ligája-selejtezője előtt került sor:
Az Anderlecht néhány huligánja „meglátogatta" a Constant Vanden Stock Stadion előtt gyülekező zöld-fehér drukkereket, majd miután néhány pofon után elterültek a földön, és pár túlbuzgó ifjú fradista el akarta venni a sáljukat, Feri ordítozva elzavarta őket, felsegítette a földről a belgákat, és visszaadta nekik az ereklyéket.
