Hamvas Béla : Scientia Sacra (Az asszony témakör 1. rész)

2012.07.02 11:27

 

Előzmények..

http://embers-eg.webnode.hu/news/hamvas-bela-scientia-sacra-aranykor-es-apokalipszis/

 

A könyv innen letölthető..

http://embers-eg.webnode.hu/szellemi-bazar/hasznos-holmik/

 

 

 

Az asszony

 

A történeti embernek értelmi tükörkonstrukciókban való gondolkozása sehol sem bosszulja meg magát jobban, mint ott, ahol az asszonyi lényrõl és az asszonyi létrõl van szó, és kell hogy szó legyen. Azzal, hogy valaki az asszonyt a férfi negatívumának, kiegészítésének, hozzá maradéktalanul illõ felének, szóval tükörképének hiszi, a valóságot teljesen félreérti. A történeti ember gondolkozásának tehetetlensége itt egész mivoltában megnyilatkozik. Az asszonyról szóló igen terjedelmes irodalom használhatatlan. S a legújabb idõben, amikor az antropológia fellendülésérõl beszélnek, már az ember kétnemûségérõl szóló megfigyelés is világraszóló felfedezésként hatott. Az újkorban, néhány misztikustól és költõtõl eltekintve, az asszonyi létrõl elfogadható gondolat nincs.
Az alap, amelyrõl el kell indulni, mint az õskorban minden gondolat: metafizikai. Értelmi konstrukcióból, képbõl, mítoszból az asszonyi lét eredetét és lényegét megérteni nem lehet. Minden konstrukció, kép, mítosz elõtt van a megnevezhetetlen és megfoghatatlan misztérium, amit metafizikai érzékenységnek hívnak, ami a lélek legelsõ tapasztalata. Az asszonyi lét csak innen érthetõ. A világ titka nem a két nem külön, nem a kétnemûség az Egyben, hanem az õsnemûség. Mert a kétnemû kettõ, az õsnemû az Egy. Az asszonyi lét rejtélye ott van, ahol az Egy kettéválik.
A kérdés mély, nehéz, komoly és hallatlanul jelentékeny; a csodálatos azonban az, hogy éppen itt, ebben a kérdésben, amelynél mélyebb, nehezebb, komolyabb és jelentékenyebb csak egyetlenegy van, éppen itt van az egyes hagyományok között a legnagyobb egyöntetûség. Ez az egyöntetûség néha olyan, hogy csaknem szó szerint való megegyezésrõl lehet beszélni.
A hindu szánkhja az õs Egyet, az osztatlan õsvalóságot, a minden teremtményt és teremtõ mozdulatot megelõzõ õslényeget Purusának hívja. Ennek a Purusának elsõ megnyilatkozása: maga a teremtõ világelv, az alkotó, az alakok ágya s eredete: Prakriti. Purusa a minõsítetlen és minõsíthetetlen õslét, a névtelen, határtalan, az abszolút. Prakriti a minõségek, a nevek, a határok, az alakok, a lények összessége. Purusa a férfi, Prakriti az asszonyi lét.
A kínai Sen-sien-kien pedig így szól: „Mindaz, aminek alakja van, az alaktalanból lépett elõ. Aminek nincs alakja, megragadható pontja sincs. Az alak pedig a lények õsi lényege. Ebben nyugszik az örök nagy változás, a Nagy Forrás, a Nagy Kezdet, a Nagy Tisztaság. A Nagy Változás még láthatatlan, a Nagy Forrás az erõk kezdete; a Nagy Kezdet az alakok elseje; a Nagy Tisztaság az elsõ anyag.” Az alaktalan, amelynek nincs megragadható pontja: a jang, a férfi lét. Az alak, a lények õsi lényege, amelyben a Nagy Változás, a Nagy Forrás, a Nagy Kezdet, a Nagy Tisztaság nyugszik: a jin, a nõi lét. A hindu és kínai hagyomány egymást csaknem szó szerint fedi. De ugyanúgy fedi mind a kettõt az iráni, a héber, az egyiptomi hagyomány is. Minden metafizika megegyezik abban, hogy az elsõdleges, a minõsítetlen és minõsíthetetlen, minden alakot és teremtést megelõzõ õsi lényeg (Purusa, Vu kih, atman, Ádám) férfi. A nõ pedig Prakriti, májá, Éva, Tai Jih, Csih, az alakok teremtõje, szülõje, az elsõ anyag, akit a kínai hagyomány Nagy Tisztaságnak hív, a nevek, a lények, a határok és teremtmények összessége és õsalakja.
A héber szent könyv mitológiai képeinek értelmében ugyanezt a következõ szavakkal lehetne elmondani: Ádám az elsõ ember; az ember, az emberiség, a természet királya, a szellemlény; a Teremtõ mása. Az Úr Ádám oldalbordájából teremtette Évát, az asszonyt. Az asszony azonban abban a pillanatban, amikor a létbe lépett, már: anya. Éspedig nemcsak anyja Ádám és Éva gyermekeinek, nemcsak az egész emberiségnek, hanem anyja magának Ádámnak is.
Ez a misztérium másutt is kifejezésre jut. Az anyaistennõ minden nép mitológiájában az Istenek Anyja, anyja még annak a teremtõ istenségnek is, aki az Anyaistennõt teremtette. A hagyomány iratainak feljegyzésekor ezt a paradoxnak látszó rejtélyt általánosan és annyira értették, hogy világosabb jelképeket használni nem volt szükség. A tudás azóta elsápadt és el is veszett. Ma már mindenki értetlenül állana elõtte, ha Jakob Böhme intuíciója a Mysterium Magnum fejezeteiben nem fejtette volna meg.
Az idevágó hely szerint: „Ádám férfi volt és asszony, és egyik sem, hanem szûzies lény, a tisztaság, szemérem õsképe, Isten mása; mind a két õslényeg: a tûz is, a fény is, egyformán élt benne.” Magyarázat: Ádám nem kétnemû volt, hanem õsnemû. Az õsnemûség az az állapot, amelyben a két nem egy: „férfi és asszony, és egyik sem”. A Teremtõ Évát nem úgy alkotta, hogy Ádámot megfelezte. Errõl szó sincs. Böhme azt mondja: „Az asszonyt az Úr Ádám esszenciájából alkotta.” Hogyan kell ezt érteni? Úgy, hogy a Teremtõ Ádám létének kvintesszenciáját kivonta, és ebbõl a kivonatból, ebbõl a sûrített létbõl alkotta meg Évát. Ezért Éva a létbe mint az ember és a lét esszenciája lépett: Matrix mundi, ahogy Böhme írja: a világ alapmintája, õsképe, õsalakja: õsanyja. A hindu szánkhja rejtett értelme is ez, amikor a Prakritit a nevek, a határok, az alakok, a lények összességének mondja. Ezt írja a kínai Sen-sienkien, amikor a Tai Jihben a világ õsalakját jelöli meg. Ezért a mitológiákban az Anyaistennõ az istenek anyja. Anyja a világ minden alakjának, lényének, az anyagnak, a sokaságnak, a látványnak, az érzékeknek, az eszményeknek. Az Anya: a világ anyja. Magna Mater. Akibõl a lét sokszerûsége szüntelenül árad. Õ a Mater és a Matrix. Nem Ádám fele, nem a szimmetrikus másik oldal, hanem Ádám lényének kvintesszenciája. A létbe késõbben lépett, idõben késõbb jött, de lényében Ádámot megelõzte. Az Anyaistennõ, az egyiptomi Maat és Izisz, a görög Gaia, a hindu Májá, a héber El Ruah és Én Szof, a kínai Jin az õsi szellemi-férfi-isteni princípium teremtménye ugyan - de ez a teremtmény az abszolútumban a Teremtõ elõtt van és fölött van. Ez az asszony születésének misztériuma.

 

 

Téma: Hamvas Béla : Scientia Sacra (Az asszony témakör 1. rész)

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása