Heraldika - Címertan

2013.01.06 12:02

 

Kapcsolódó linkek..

http://vilagbiztonsag.hu/

http://embers-eg.webnode.hu/news/solyom-es-turul/

http://embers-eg.webnode.hu/news/vilagbiztonsag-a-szent-korona-es-a-szakralis-geometria-kapcsolata/

http://embers-eg.webnode.hu/news/egy-kep-margojara-feszbuk-para/

http://embers-eg.webnode.hu/news/egy-kep-margojara-lady-gaga/

 

 

A heraldika fogalma:

   A heraldika a címerekkel foglalkozó történeti segédtudomány. (Tárgya miatt magyarul címertannak nevezzük.)

 

A heraldika elnevezésének eredete:

A 'heraldika' szó az uralkodók környezetében működő, a címereket alaposan ismerő személyek, a heroldok tisztségnevéből ered. Maga a 'herold' szó az ófelnémet 'hariwalt', ófrancia 'herault' szóra vezethető vissza, amely a hadsereg irányítására utalt. A heroldok, akiket a csatában küldöncként használtak, a "címzettet" címeréről ismerték meg. Békében lovagi tornák rendezőiként hasznosították címertani ismereteiket.

 

Az címer fogalma:

   A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló olyan - legtöbbször pajzs alakú, meghatározott szabályok szerint szerkesztett - jelkép, amelyet magánszemélyek vagy testületek megkülönböztető jelként jog szerint használnak.

a középkori fegyverhasználaton alapuló: a címerek legfőbb részei, alakjai máig tükrözik a katonai eredetet
meghatározott szabályok szerint szerkesztett: csak az a jelkép tekinthető címernek, amely a heraldikai szabályoknak megfelel
jog szerint használnak: a címer szabályos használatának mindig valamilyen jogforrásra kell támaszkodnia

A címer vagy címerviselés szabályainak meg nem felelő jelképet csak jelvénynek minősíthetjük, ezekkel önálló segédtudomány, az insignológa = jelvénytan foglalkozik.

 

A címerek eredete:

   A címerek kialakulása a lovagi harcmodor elterjedésének köszönhető. A páncélba öltözött lovagok, mivel arcuk sem volt látható, a megkülönböztetés érdekében pajzsukra különféle szöveteket, állatbőröket húztak, mintákat, alakokat festettek. A lovagság révén a címerviselés összeforrt a nemesi származással.
Később már nemcsak nemesek, hanem polgárok, városok, testületek is használhattak címert, amely főként az összetartozást volt hivatva kifejezni. Azt az időszakot, amikor a címeres pajzsok még tényleges használatban voltak (lovagi seregek, lovagi tornák) az élő heraldika korának nevezzük, ez a 12-15. századot jelenti.

Megjegyzendő, hogy egyes kutatók a címerek eredetét egészen az ókori görögökig visszavezetik, illetve viták vannak arról is, hogy melyik a legkorábbi, középkorból fennmaradt címerábrázolás.

   A címerleírásokat a heroldok hozták létre. Ez tulajdonképpen egyfajta címerelemzésnek is tekinthető, mert pontos szerkezeti elemeket kell követni ahhoz, hogy egy leírás érthető, majd a címer elkészíthető legyen. Amikor a leíró megnevezi a pajzs színét, a pajzsban található címerábrákat, azok pózát stb., tulajdonképpen a címer megszerkesztésének módját mondja el. (Vesznek egy üres pajzsot, kiszínezik, esetleg tagolják, ráhelyeznek egy jelképet, azt is kiszínezik stb. A helyes címerleírás a címer megszerkesztésének módját mondja el a rajzoló számára.) Egyes korai címerek csak leírásból ismertek, noha ezek természetesen szintén egy-egy konkrét címer alapján készültek. Plantagenet Gottfried 1128-as roueni lovaggá avatása során pl. a király hat oroszlánnal díszített pajzsot akasztott Gottfried nyakába. Marmoutieri Jean tudósítását gyakran az első címerleírásnak, azaz az első heraldikai elemzésnek tartják. A másik korai irodalmi mű, melyben címerleírások olvashatók, Chrétien de Troyes: Le chevalier de la charette című műve.

Magyarországon IV. László király egy 1273-as oklevelében olvashatunk arról, hogy Péter (Csák Máté apja) Feketehalom és Baranka vára alatt vitézül harcolt, amikor István, ifjabb király Bulgáriára támadott (1266). Péter itt oroszlánként harcolt és ezt a jelvényt a zászlaján viselte. (A Csák nemzetség címere az oroszlán volt.) Anonymus és Kézai Simon ugyancsak leírja a fontosabb nemzetségek címerét. A legkorábbi magyar címereslevelek csak címerleírást tartalmaztak, címerrajz nélkül. Ilyen Kassa címereslevele 1369-ből, a Sárkányrend 1408-as alapítólevele stb. Az első magyar címeradomány (pontosabban címerjavítás) 1327. október 23-ról[3] Doncs mester (? - 1334-1339k.), zólyomi ispán részére szintén csak címerleírást tartalmaz: "cristam inferibus descriptam, que vulgo Cymer dicitur, in forma avis blaveas alas, sub quibus folia deaurata in modum herbe, vulgo Luhere dicte, pendent". Ekkoriban a címeradományok csak a sisakdíszre vonatkoztak. Vannak olyan címerek is, melyeket csak címerleírásból ismerünk, s melyeket ezek alapján elég nehéz megrajzolni.[4]

 

Címerleírási rendszerek

   A címerleírásnak rövidnek és világosnak kell lennie. Ezért a gyakran túlbonyolított és pontatlan, szakszerűtlen magyar címerleírásokat is racionalizálni kell. Ez a nevezéktan egységesítésével és a címerleírási szabályok leszögezésével érhető el.

A heraldikában különféle címerleírási rendszerek használatosak. A legkorábbi a francia (néha franko-norman) címerleírás, mely az aprólékos és szinte túlfinomult nevezéktanra támaszkodva képes tömörített formában, akár egy mondatban is megadni egy viszonylag bonyolult címer leírását is. Ezen alapul az ún. anglo-norman címerleírás is, melynek nevezéktana jórészt francia eredetű. Ez ugyancsak tömörített formában adja meg a címerek leírását. A leírás tömörsége miatt a legaprólékosabb póz, megkülönböztető jegy, helyzet stb. kifejezésére is külön szakkifejezésre van szükség. Ennek jellegzetessége a melléknévi ignevek gyakori használata. A szakkifejezések tömkelege miatt az ilyen leírás a laikusok számára kevéssé érthető, a leírás azonban a bonyolult Heraldikai lexikon/nevezéktan miatt nagyon egyszerű. Ezért a francia és elsősorban az angol heraldikát a címerleírás (a szerkezeti elemek pontos meghatározása) irányítja.

A német és a közép-európai címerleírás már közelebb áll az élő beszédstílushoz, ezért hosszabb és néha bonyolultabb, de nem feltétlenül pontosabb, ugyanakkor a laikusok számára jobban érthető. Több benne a jelzős szerkezet, és a szubjektív megfogalmazás lehetősége, mivel nem követ egyértelmű szabályokat. Így viszont a leírás stilisztikailag is jobban élvezhető. A régebbi heraldikai felfogás szerint a leírásnak olyan részletesnek kell lennie, hogy ennek alapján a címert egyértelműen le lehessen rajzolni. A cél inkább a szakszerűség és az érthetőség együttes elérése. A magyar heraldika szellemének megfelelő címerleírás tárgyilagos, de nem túl száraz. Kár lenne megfosztanunk a címerleírást az olyan kifejező szófordulatoktól, mint pl. az oroszlán "kivont kardot villogtatva" (Nagy V. 118.l.), "balról négy csillag fénylik" (Nagy I. 13. l.), "egy magyar vitéz, ki egy szakállos törökkel viaskodik" (Nagy I. 44. l.), melyet Nagy Iván használt s melyek egyetlen szóval több fogalmat és tulajdonságot is kifejeznek. Az általa használt olyan leírások, mint pl. "két fekete madár egymással veszekedik, egyik száraz törzsről a másikra ugrik" azonban már fölösleges túlzások.

 

Antiheraldika

Az antiheraldikus vagy nemheraldikus összefoglaló elnevezés minden olyan címertani termékre vagy szemléletre, mely egyszerre vét a heraldika szabályai és a jó ízlés, illetve a címertan hagyományai és a korai heraldika elvei ellen.

A heraldika és a címertani ábrázolás tehát nem szabadon formálható diszciplína. Csak az olyan címertani produktumok elfogadottak, melyeket annak szabályai és elvei szerint hoztak létre. A helyes heraldikai ábrázolásmód mindig stilizált, egyszerű és szabályos.

Antiheraldikus lehet egy szín, színösszetétel, ábrázolásmód, címerleírás és címer.

 

Az antiheraldikus címerek példái

A heraldika szabályai ellen vétő címerek példái azok, melyek vétenek 1. a színtörvény, 2. az egyszerű ábrázolásmód elve ellen.

A színtörvény kimondja, hogy a.) fémre fém és színre szín nem helyezhető, b.) nem használhatók ugyanazon szín árnyalatai egyazon pajzson belül. (A megengedőbb álláspont szerint ugyanazon szín árnyalatai szerepelhetnek az osztott pajzs külön mezőiben. Lásd erre a mellékelt címert.)

Az egyszerű ábrázolásmód elve értelmében a.) a címerábrákat síkban, nem térben kell ábrázolni, b.) nem szabad túlzsúfolni a pajzsot címerábrákkal (a legkorábbi címerekben az alapon általában csak egy címerábrát helyeztek el), c.) el kell kerülni a természetes ábrázolásmódot (például a természeti jeleneteket természethű színekkel).

A jó ízlés ellen vétő címerek példái nagyban összefüggnek az előző feltétel megsértésével. Ilyenek a.) a címerábrákkal túlzsúfolt pajzsok (ilyenkor az egyes címerábrák nehezen felismerhetők), b.) a címerábrák térbeli ábrázolása vét az élő heraldika korai funkciója ellen, amikor a pajzsokat a harcban egy személy identifikálására használták, c.) a természethű ábrázolás esetén a címer elveszíti szimbolikus funkcióját és leíró funkciót kap.

 

Egy gyors példa:

 

Coat of arms of Hungary (1949-1956).svg

1949-től a Rákosi-korszakban szovjet mintára új címert[9] (Köznevén „Rákosi-címer”) vezettek be más szocialista államok mintájára. Ezen búzakoszorú által közrefogott kék mezőben lévő búzakalászt és kalapácsot (mint a parasztság és a munkásság jelképét) a címer csúcsán lévő vörös csillagból kiinduló napsugarak világítottak be. Nemzeti jellege alig volt, csak az alulról övező szalag színében nyilvánult meg, a magyarság jelzéseként. A címer az akkori magyar zászlóban is szerepelt.

 

 És még egy:

Coa Hungary Country History (1957-1990).svg

1957-ben ismét új címert vezettek be (Kádár-címer). Ez abban tért el a Rákosi-korszak címerétől, hogy a kék mező elé egy nemzeti színű, hajlított oldalú, lényegében a Kossuth-címerből származó pajzs került, és a búzakoszorút a bal oldalon nemzeti színű („szocialista hazafiság” jelképe), míg a jobb oldalon vörös színű („proletár internacionalizmus” jelképe) szalag fonta be. A derült eget mintázó kék háttéren napsugarakat árasztó vörös csillag, az elérendő célt, a kommunizmust jelképezte. A Rákosi-címerhez hasonlóan ez is antiheraldikus.

 

Itt megtekinthetőek  Magyarország címerei..

 

A heraldika fenti szabályai nem öncélúak, kialakulásuk szorosan kötődik az élő heraldika funkcionális szemléletéhez. Ez időben a heroldok a pajzsdíszek alapján jelentették be a vendéget, vagy a lovagi tornákon az egyébként nem felismerhető (páncélos) résztvevőket. Innen származik az a szabály is, hogy címer csak pajzson lehet. (Az 1947-90 közötti két magyar címer is ezért antiheraldikus: az első egyáltalán nem tartalmazott pajzsot, a másodikban pedig csak ábraként jelent meg.) A pajzsok anyaga többnyire fa, néha fém volt. Ezeket festéssel, vagy szövetborítással vonták be, ezekre jöhettek a nemesfém veretek. A fémre-fém tiltásának oka kétszeres, egyfelől nehezen látható és felismerhető a címerábra, másfelől pedig sosem volt szokás aranyveretre ezüstöt, ezüstveretre aranyat tenni. Az azonos színek érintkezését, a színárnyalatokat tiltó szabályok ismét csak a könnyű felismerhetőség és a messziről láthatóság indokolta. A túlzsúfolt pajzsmező sem szolgálta a felismerhetőség célját.

Az élő heraldika korában az, aki nemheraldikus címert viselt, a köznevetség tárgya volt és kivívta a heroldok megvetését.

Vannak nemheraldikus színek, nemheraldikus szerkesztési módok (például lebegő sisakdísz a pajzs fölött), nemheraldikus jelvények (pajzs nélküli ábrák), nemheraldikus címerábrák (ugyanazon szín több színárnyalatát tartalmazó ábrák) stb. A színtörvény ellen vétő címereket a régi német heraldikai irodalomban hamis címernek (de: falsche Wappen) nevezték.

A nemheraldikus színek az élő heraldika kora után jöttek létre. Mára nagyrészt elfogadottá váltak, amit egyes nyelvekben a pótlólagos színek (lásd például en: additional tinctures) kifejezés is szemléltet.

 

A heraldika mélypontja

Siófok antiheraldikus címere (1974-1989)
Zalaegerszeg antiheraldikus címere (1974-1989)

Az antiheraldikus címerek nagy részének létrejötte a szakszerűtlen eljárásoknak vagy a hiányos ismereteknek köszönhető. Mindezeknek jellegzetes példája a címertan mesterséges háttérbe szorításának korszakában, a kommunizmus idején létrehozott „címerek” a szocialista országokban, melyek egyszerre ormótlanok, túlzsúfoltak, ideologizáltak és szakszerűtlenek. Ez a megállapítás nagyrészt érvényes az olyan országokra is, ahol a címertannak nincsenek hagyományai. Ilyen például az Egyesült Államok heraldikája is.

Magyarországon a heraldika mélypontjának korában, a szocializmus éveiben, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus foglalkozott a címerek jóváhagyásával. Több város esetében megtagadta azok hagyományos címerének felújítását. Baja 1696-os címerét, mely Ádám és Éva megkísértését ábrázolta, 1975-ben teljesen antiheraldikus módon szerkesztették át. Dunaújváros és Kazincbarcika címere vétett a térbeli ábrázolás tilalma ellen, más városok pedig telezsúfolták a pajzsot címerábrákkal és szinte elhagyhatatlan volt a vörös csillag pajzsra vitele. Egyes laikus szerzők népszerűsítő tanulmányaikban új, modern, „szocialista heraldikáról” értekeztek, mely elveti a címertan hagyományos elveit (vagyis deklaráltan antiheraldikus).

Ilyen kirívó példa Zalaegerszegnek az 1980-as években használatba vett címere, melyben a Zala folyót és a zalai dombokat a kék szín öt, egyre sötétebb változatával ábrázolták a címerpajzson és Siófok is világoskék zászlót helyezett kék pajzsfőjébe, valamint a pajzs ezüst mezőjébe arany kereket. Korunkban ilyen Kisoroszi címere, mely háromszorosan is antiheraldikus: 1. természethű ábrózolásmódra való törekvés, 2. az alapnak és a Duna ágainak a kék szín két eltérő árnyalatával való ábrázolása és 3. szakszerűtlen címerleírás.

 

Kisoroszi címerének szakszerűtlen leírása:  (a címer lentebb látható)

„Állított, ovális, kék gyöngysorral övezett pajzsban, csücskös talpú pajzson – kék háttér előtt – jobbra ugró arany színű szarvas, két hátsó lába a Duna két ága által határolt – a szarvassal megegyező színű – szigeten áll.

Az ovális és csücskös talpú pajzs között, a csücskös talpú pajzs jobb oldali felső csúcsától a bal oldali felső csúcsáig terjedően CIVUM o KISOROSZI o OROZI felirat, a latin felirat archaizált betűformával. A felirat és a csücskös talpú pajzs között – mindkét oldalon – arany kikerics virág látható, fekete inda motívummal összekötve.

A címeren a szarvas feje fölött, illetve a jobb és a bal oldalán, a csücskös talpú pajzson kívül, annak bemélyedéseiben, három, napot szimbolizáló arany kör található. A kikerics két virága között egy nagyobb és egy kisebb, nyolcágú arany csillag és bal oldalon egy kék színű kontúrral ábrázolt, emberarcú, álló helyzetű holdsarló látható.”

 

A helyes címerleírás:

„Kék alapon kék-arany folyószigeten ugró aranyszarvas.”

A helyes címerleírás tehát egyszerű, akárcsak a szakszerű ábrázolás. A leírást a pajzs alapjának színével kezdjük, majd megnevezzük a fő címerábrát. Ez maga a címer, tehát mindaz, ami a pajzsban látható. A leírásban csak akkor kell megemlíteni, hogy merre ugarik a szarvas, ha az balra ugrik. Az "ugró szarvas" kifejezés ugyanis a címerleírás szabályai értelmében azt jelenti, hogy a szarvas szabalyos módon ugrik, azaz jobbra. A pajzson kívüli részek nem tartoznak a címerhez, ezért a címerleírásban sem említjük meg. Érdektelen, hogy milyen a pajzs formája, hogy milyen címerkép (gyöngysor) van a pajzs körül (semmi esetre sem állhat a leírás első helyén). Érdektelen a körirat (ez csak kiegészítő információként szolgál) és annak betűformája, valamint a pajzs körüli ábrák is legfeljebb a kiegészítő címerrészek funkcióját töltik be, de a leírás szempontjából ugyancsak érdektelenek. (A pajzs formájára nézve sokszor a címereslevél rendelkezik, ezért annak említése nem mindig helytelen.

 

Kivételek

Mint mindenhol, itt is vannak kivételek már a heraldika őskorában is. Ilyen Jeruzsálem gyakran felhozott címere, melyet már az első heraldikusok is kivettek a nemheraldikus címerek közül, és ilyen a Vatikán zászlója is. Amennyiben egy címer nem vét az egyik fenti feltétel, a jó ízlés ellen, ezen címerek is elfogadhatók.

A magyar címerek jelentős része, melyeknél például kék alapon a címerábra valamilyen szín, szintén nemheraldikus lenne, mert vétenek a színtörvény ellen, de mivel nem vétenek a jó ízlés és a magyar heraldikai hagyományok ellen, elfogadhatók.

A címerleírás szabályai

A heraldikában a címert a viselője szemponjából kell szemlélni, ezért az oldalak felcserélődnek. Ami nekünk szemből a bal oldal, az a heraldikában a jobb oldal és fordítva.

A leírást a pajzzsal kezdjük, a mező borításával, majd megnevezzük a fő címerábrát és annak pózát, színét, valamint a mellék-címerábrákat. Ha a pajzs osztott, először azt említjük meg. Ha a címerben van boglárpajzs, először azt írjuk le. A végén írjuk le a sisakdíszt és a többi kiegészítő címerrészt és -tartozékot: a sisakot, sisakdíszt, sisaktakarót, rangjelölő koronák, méltóságjelvények, pajzstartók, jelmondat stb. Ha a pajzson két sisak van, először a jobb oldali sisakdíszét írjuk le. Három sisak esetén a leírást a középsővel kezdjük, majd a jobb oldalival folytatjuk és a bal oldalival fejezzük be. Négy és több sisak esetén jobbról-balra haladunk.

Általánosságban az az elv érvényes, hogy a pajzsot vagy annak ábráit fentről lefelé és jobbról bal felé írjuk le.

Nem adjuk meg a pajzs formáját, helyzetét, a mező damaszkolását. Csak a sisak típusát említjük, de nem írjuk le a színét (kivéve az aranysisakot), a rajta található monilét, a sisak bélését, a pántok színét (kivéve ha ez rangjelölő szerpet tölt be). A sisakkoronát is csak akkor írjuk le, ha eltér a szokásostól. A sisakdíszeknél meg kell adni azok irányát, ha nem egyeznek a sisak irányával. Nem írjuk le a sisaktakaró alakját, csak a színét és a bélését. A rangjelölő koronákat, fejedelmi süvegeket, kalapokat, továbbá a címersátrakat és címerpalástokat sem írjuk le részletesen, mert ezeket a nevük alapján minden heraldikusnak ismernie kell. Csak az eltéréseket kell megemlíteni. (Ha pl. a címersátor nem egyszínű vörös.)

A leírásban nem említjük meg a magától értetődő jellemzőket, csak a szokásostól eltérő jegyeket. Nem említjük meg pl., hogy a sas egyfejű, csak azt, ha kétfejű, ha az oroszlán kétfarkú stb. Nem említjük meg, ha a címerkép jobbra néz (ez a szokásos heraldikai póza), csak azt, ha balra néz. A heraldikában a sas szokványos módon kitárt szárnyú, a rózsa ötszirmú, a liliom háromlevelű, a csillag a magyar heraldikában hatágú, az angolban ötágú stb. Ezen pózok automatikusan bennefoglaltatnak az adott címerábra nevében, ezért csak az ettől eltérő pózt kell megnevezni. A leírásban mindent közölni kell, ami nem magától értetődő.

A hagyományos címerleírásban az osztott címerek mezőit jobbról balra és fentről lefelé írjuk le. Minden egyes mezőnél úgy járunk el, mint az egyszerű címerek leírásánál. Ha pl. a négyelt pajzsban két vagy több mező címerábrái azonosak, a mezők sorszámának megadásával egyszer írjuk le azokat. Ha pl. a sisakdísz oroszlánja megegyezik a pajzs fő címerképével, annak említése is elégséges, hogy "a sisakdísz ugyanaz, mint a pajzsbeli oroszlán".

 

A szerkezeti szemléletű címerleírás példái

Egyszerű címerek

1. A leírást az alap színével kezdjük.

2. Ellentétben az anglo-norman címerleírással, a pajzsfőt és a pajzstalpat elsőként említjük, egyrészt hogy ne kelljen hozzá visszatérni, másrészt azért, mert ez felel meg jobban a magyar nyelv és címerleírás természetének. Pl. a magyar címer második mezőjében vörös alapon zöld hármas halmon (=pajzstalpon) kettős kereszt van. A pajzsfőnek, pajzstalpnak és a rámának nem kell megfelelnie a színtörvénynek.

3. Megnevezzük a legfontosabb címerábrát (ebben az esetben azt, amelyik alul van).

4. Leírjuk a felső címerábrát

5. Leírjuk a felső címerábra díszítését

A címerek főbb részei:

 

1. Pajzs

A pajzs a címerek alapvető összetevője, a tudósok egy része a nem pajzs alkú jelképeket nem is tekinti címernek. Heraldikai pajzs fogalmán azt a pajzs formájú felületet értjük, amely a címerkép befogadására szolgál. A pajzs alakja különböző lehet, legősibb formája a csatákban ténylegesen használt normann pajzs. Később kifejezetten heraldikai pajzsok is kialakultak:

  • háromszögű pajzs
  • kerektalpú pajzs
  • csücsköstalpú pajzs
  • tojásdad pajzs
  • tárcsa pajzs
  • duplán tárcsa pajzs

A pajzs állását tekintve lehet:

  • egyenesen álló
  • jobbra dőlő
  • balra dőlő
  • felfordított (a család kihalását jelezte)

A heraldikában a jobb és bal oldalt aszerint tekintjük, mintha a pajzsot magunk elé tartanánk, vagyis szemből nézve a bal és a jobb oldal felcserélődik.

 

A pajzsok számát tekintve:

  • egyszerű - egy pajzs egy címerképpel
  • összetett - több pajzs
    • a pajzsok egymás felett helyezkednek el (öreg/nagy pajzs, boglár/szív pajzs)
    • a pajzsok egymás mellett helyezkednek el
      • nem érintkeznek
      • érintkeznek
      • egymás felé dőlnek

A pajzsmező:

A pajzsmező a pajzsnak a címerkép befogadására szolgáló része. 3x3 négyzetre felosztva alakul ki a pajzsfő (1., 2., 3. mező), pajzsderék (4., 5., 6. mező) és a pajzstalp (7., 8., 9. mező). Függőlegesen a középső három mező (2., 5., 8.) alkotja az ún. cölöphelyet. A pajzsmező legértékesebb részei a szívmező (2.) és a boglármező (5.). A pajzsmező jobb oldala értékesebb a bal oldalnál. A pajzsmező legfontosabb jellemzői a borításai és osztásai.

A pajzsmező borításai:

A pajzsmező lehet egyszínű, ekkor tarpajzsról beszélünk, vagy lehet különböző borításokkal ellátott.

 

  1. Mázak
    • fémek
      • arany
      • ezüst
    • színek
      • vörös
      • kék
      • fekete
      • zöld
      • bíbor
  2. Bőrök
    • evet (mókus)
    • fordított evet
    • hermelin
    • ellenhermelin

 

A pajzsmező osztásai:

A pajzsmezőt vonalak segítségével több részre lehet osztani. Az osztóvonal lehet:

  • függőleges - hasítás
  • vízszintes - vágás
  • átlós - szelés

A pajzsmező több osztásvonalat is tartalmazhat, eszerint lehet például kétszer vágott (három vízszintes mező jön létre), egyszer vágott - egyszer hasított (a pajzsmezőt 4 részre osztja) stb.

Szabályok a borítások és osztások alakalmazásában (amelyeket korántsem tartottak be következetesen):

 

  1. Színre szín, fémre fém nem kerülhet.
  2. Minden máz egyenlő értékű (pl. az arany nem értékesebb a zöld színnél).
  3. Az osztott mezőben elhelyezett osztott alak mázainak is váltakoznia kell.
  4. Egy mezőben lévő egynemű alaknak azonos mázúnak kell lennie.

 

Mesteralakok:

A mesteralakok vagy heroldalakok a pajzsmező vonalakkal történő osztásából keletkező geometriai ábrák.
A pajzsmezőt osztó vonal lehet egyenes vagy nem egyenes (hullámvonal, ív, fogazott vonal, lángnyelv, fodor stb.) Egy - szintén nem mindenki által elfogadott - szabály szerint az osztóvonalak csak akkor alkotnak mesteralakot, ha érintik a pajzsmező széleit, ellenkező esetben címerképnek tekintendők. Ez a szabály sokszor nem érvényesül, gyakran találkozhatunk lebegő mesteralakokkal. Az osztóvonallal létrejövő mesteralakok száma szinte végtelen. A mesteralakok jellegzetes típusát képviselik a keresztek, amelyeknek legalább 50 különböző formája ismert.

 

Címerképek:

A címerképek ábrázolásának általános szabálya, hogy azokat stilizáltan, vagyis a heraldikai célnak megfelelően leegyszerűsítve kell ábrázolni. A magyar heraldikának éppen egyik jellegzetessége azonban a 16. századtól megjelenő naturalisztikus, élethű ábrázolás.

A címerképek több csoportra oszthatók:

 

  1. A természet világából vett címerképek
    • szerves természeti (élő)lények (ember, állat, növény)
    • szervetlen természeti alakzatok (földrajzi képződmények, égitestek)
    • ember alkotta tárgyak (fegyverek, munkaeszközök, épületek, ruhák, betűk stb.)
  2. Képzeletbeli alakok (sárkány, griff, kentaur, egyszarvú, sellő stb.)

A címerképek a teljes alaknak gyakran csak egy részét ábrázolják (pl. emberi és állati végtagok, testrészek). A címerképekre is vonatkozik a heraldikai színszabály.

 

 

2. Sisak

A sisak a címer fontos alkotóeleme, amelynek fontossága a heraldika korában a pajzséval vetekedett. A lovagi tornák előtt a heroldok sisakvizsgálatot tartottak, a jelentkezők személyazonosságát és részvételi jogosultságát a mustrára kitett sisakjukról állapították meg. A sisak címerbe emelésére csak a fegyverforgató nemesség volt jogosult, vagyis polgárok, nők, egyházi személyek, testületek címerében sisak nem szerepelhetett. Utóbbiak közül a lovagrendek jelentettek kivételt. A sisak használatára egyébként jogosult személyek címerében sem szerepel mindig sisak, ezeket a címereket hiányos címereknek nevezzük. A sisakot mindig úgy kellett ábrázolni, ahogy az használat közben látható volt, vagyis az arcot takaró rostély leeresztett állapotában. A pajzs és a sisak méretének aránya kb. 3:2.

 

A sisakok típusai:

  1. Nyílt sisak (tornasisak): a 15. század 30-as éveitől, csak tornákon alkalmazott sisaktípus
    • pántos sisak: az arc előtti nyílást csak függőleges pántok takarták
    • rostélyos sisak: az arc előtti nyílást függőleges és vízszintes pántok is takarták
  2. Zárt sisak (csatasisak):
    • csuporsisak (fazéksisak): a 12. század végén megjelent, lapos tetejű, légzőlyukakkal és szemréssel ellátott sisaktípus
    • csöbörsisak: a 13. század végén megjelent, enyhén ívelt tetejű sisak, amely a terhelést nem a fejtetőre, hanem a vállra vezette át
    • csőrsisak: a 14. század végén, 15. század elején megjelent, kb. 20 kg súlyú sisak, amelynek fej- és állrésze csőrszerűen találkozott, szem- és légrést alkotva

 

A sisakok elhelyezkedése:

  1. Egy sisak esetén: egyenesen álló pajzs középvonalában, döntött pajzs felső csücske felett
    • szembe néző
    • jobbra néző
    • balra néző
  2. Több sisak esetén:
    • két és több páros számú sisak esetében a pajzs tengelyétől jobbra és balra, a középvonal felé fordulva
    • páratlan számú sisak esetén a középső mindig szembe fordult, tőle jobbra és balra vagy mind szembe néző, vagy mind a tengely felé fordult sisakok

 

A sisaktakaró:

A címernek a sisakhoz kötődő, anélkül függetlenül nem létező eleme a sisaktakaró.
A sisaktakaró eredete valószínűleg ahhoz a szövethez kötődik, amelyet a felmelegedés és a csapadék elleni védekezésül helyeztek a lovagok a sisakjukra.
A sisaktakaró mindig színes, és a pajzs fő színeit ismétli. A sisaktakaró kezdetben egész rövid volt, majd később egyre jobban megnyúlva a pajzstalpig leért. A sisaktakaró az évszázadok alatt egyre díszesebb lett, végei szétnyíltak, különböző fodrokba, redőkbe rendeződtek, külső színük és bélésük színe elvált egymástól.

3. Sisakdísz

A sisakdísz a sisakra helyezett, azzal egységet képező díszítés. A sisakdísz a 13. században alakult ki, előzményének a festett sisak tekinthető, amelyre ráfestették a pajzs fő motívumát, vagy annak egy részletét. Ez a szabály azonban nem vált általánossá, a sisakdísz el is térhet a pajzs motívumától. A sisakdísznek és a pajzs képének azonban azonos irányba kell néznie. A sisakdísszel felszerelt sisakot természetesen csak a lovagi tornákon használták, ott viszont az azonosíthatóság legfőbb eszköze volt. A sisakdísz gyakran függetlenné vált a címertől, és bizonyos helyeken (pl. pecséteken) pars pro toto a teljes címert képviselték. Ha a pajzson szerepel sisak, akkor a sisakdísz a címer elengedhetetlen része.

 

4. Külső díszek

A külső díszek nem tartoztak szorosan a lovagi ruházathoz és fegyverzethez, azok a címerek művészi megjelenítése során alakultak ki. Nem képezik a címerek szerves részét, csak azok dekoratív megjelenítésénél van szerepük.

 

A heraldikai külső díszek

 

  • pajzstartók
  • rangjelző korona
  • címerpalást, címersátor
  • zászló
  • jelmondat
  • rendjelek
  • méltósági jelvények
  • címerjel

 

A pajzstartók

A pajzstartók (lat. telamones - magy. telamónok) fő szerepe a pajzs tartása, őrzése. Ábrázolásuknak nincsenek szigorú heraldikai szabályai. Leggyakrabban a címerek épületeken történő ábrázolásakor van szerepük, mivel lehetővé teszik, hogy a címert a fal síkjából kiemelten lehessen ábrázolni.

A pajzstartók száma lehet: 1, 2, 4.

A pajzshoz viszonyított helyzetük lehet:

  • pajzs mögött
  • a pajzs két oldalán
  • a pajzs négy szegleténél

A pajzstartók fajtái: 1. élőlények (ember, állat), 2. képzeletbeli lények

A jelmondat

A jelmondat a 17. században alakult ki, a pajzs alatti szalagon szereplő rövid latin mondat vagy néhány latin szó. Pl. Sopron 1920-as címerében: 'Civitas fidelissima'

 

Címerszimbolika:

A címerszimbolika arra irányul, hogy megpróbálja megmagyarázni az egyes címerábrák mélyebb jelentéstartalmát, megfejteni az okot, hogy miért épp az adott ábra került a címerre. A címermagyarázatokhoz nem mindig áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű forrás, a motívumválasztás okai ezért sokszor rejtve maradnak a mai szemlélő előtt. A címerszimbolika mindig egy konkrét címerrel foglalkozik, arra érvényes, hiszen ugyanaz az ábra más és más jelentést hozdozhat az egyes címerekben (pl. a kettőskereszt a magyar államcímerben hatalmi jelkép, másutt vallási szimbólumként szerepel). A címerszimbolika sok bizonytalanságtól terhes, hiszen a címermagyarázat során, az általános ikonográfiai mondanivaló alapján megállapított jelentéstartalom még koránt sem biztos, hogy fedi az eredeti elképzelést. Jó példája ennek, hogy sokszor épp a motívum általános értelmezésével ellentétes jelentéstartalmat hordoz a kép (pl. a félhold éppen a törökök elleni harcot szimbolizálja). A címerek szimbolikájának értelmezése csak történeti forrásokon alapulhat, tudománytalan, ha utólag igyekszünk különböző jelentéstartalmakat belemagyarázni az egyes motívumokba. Sajnos, a magyar címeradományozó okleveleknek csak kis része tartalmazza a címerkép értelmezését is. (A Kölkedy-család 1429-es címereslevele például elmondja, hogy a sasláb az állhatatosság jelképe.) A címerszimbolika szempontjából önálló csoportot alkotnak az ún. beszélő (allúzív) címerek.

 

Beszélő címerek:

Azokat a címereket, amelyek címerképének elnevezése tulajdonosa nevével azonos, vagy annak foglalkozására utal, beszélő címereknek nevezzük. (Pl. Sásd címerében sás, a Nyerges-család címerében nyereg szerepel.) A beszélő címerek kialakítása gyakran pusztán a címerkép és a tulajdonos nevének hasonló hangzásán alapult. A magyar uralkodók címeradományai között a középkorban (1526 előtt) nem tudunk beszélő címerről. A beszélő címerek "divatját" valószínűleg a Habsburg uralkodók honosították meg Magyarországon. Beszélő címerek adományozására már a 16. században is akadnak pédák, többségük azonban a 17-18. századból származik.

 

Gúnycímerek:

A gúnycímerek a heraldikai szabályok betartásával készült címerek, amelyek azonban a motívumok sajátos elrendezése miatt (de nem maguk a motívumok típusa miatt) humorosak. Az első, uralkodó által adományozott magyarországi gúnycímer 1582-ből származik, Guthai Mátyás címere, amelyen egy vörösbe öltözött majom, kalappal a fején, karddal az oldalán bakkecskén lovagol. Hasonlóképp elüt a konvencionális ábrázolási módtól a Váradi (Kalmár) Jánosnak 1669-ben adományozott címer pajzsán lévő oroszlán, amely fájdalmas tekintettel hátrafelé néz, miközben mellső lábával fülét vakarja - nem éppen királyi póz.

 

Címerleírás:

A címerleírás egy címernek a heraldika alapelveinek és szabályainak figyelembe vételével történő pontos ismertetése. A cmerleírás célja, hogy annak alapján a címer grafikusan is megalkotható legyen. A magyar címeradományozó okleveleknek a 15. század második felétől alapvető részévé vált az adományozott címer leírása. E leírások 1845-ig minden esetben latin nyelvűek. A címer leírását alapvető részeinek sorrendjében kell elvégezni:

  • pajzs
  • a pajzs ábrái
  • sisak
  • sisakdísz
  • sisaktakaró
  • pajzstartó
  • jelmondat
  • egyéb díszek

A magyar heraldika hanyatló korszakában készült aheraldikus címerek szabályos leírása gyakran lehetetlen. A leírásban elsősorban az egyes motívumoknak a heraldikai szokásoktól eltérő megjelenését kell kiemelni (pl. szokatlan színezés).

 

A magyar heraldika néhány sajátossága:

A magyar heraldika sajátosságai jórészt a címerhasználat sajátos hazai fejlődésének köszönhetők. Magyarországon a címerhasználat virágkora nem az élő heraldika korával esett egybe, hanem a 16., de főként a 17. és 18. században lendült fel. Ennek következtében a címerművészetünkben számos, már a hanyatló heraldikára jellemző vonás vált általánossá. Ezek között az alábbiakat kell feltétlenül megemlíteni:

  1. Az adományozott címer nemcsak a címernyerőt jogosította fel kizárólagos, személyes viselésére, hanem annak családját is. Ezért a magyar címeradományok között általában nem x. y. címeréről, hanem x.-család címeréről beszélünk.
  2. A címerábrázolásokat Magyarországon gyakran befolyásolják "udvariassági szabályok".
    • Míg Nyugat-Európában a címereket a címeradományozó oklevelek közepén, a szövegtől körülvéve rajzolják meg, addig a magyar armalisokon a címerkép általában az oklevél bal felső sarkában található, hogy a adományozó nevének - amely az oklevél elején állt - tiszteletet adhasson.
    • Az címerkép a magyar heraldikában ezért gyakran balra, az adományozó neve felé néz, a pajzs pedig balra döntött állapotban látható. Nyugat-Európában ezzel szemben éppen a jobbra dőlő pajzs és a jobbra forduló alak volt az általános, hiszen az élő heraldika korában a lovagok a pajzsot bal karjukon viselték, az lovaglás közben előre - a pajzsot tekintve jobbra - dőlt, és a címerkép is szembe nézett az ellenséggel.
  3. A magyar heraldika jellegzetessége az események megörökítése. A címerképeken gyakran mozgalmas, kifejezetten izgalmas jelenetek (vadászjelenetek, harci jelenetek, hőstettek) kerültek megörökítésre, amelyek következtében a magyar heraldikai motívumkincs sokkal inkább az egyedit igyekezett megragadni, semmint általános herladikai motívumokból felépíteni a címert. A címerkép és a sisakdísz gyakran egy-egy kis eseménysort mutat, a címerképen lévő történés (pl. vadászjelenet) eredményét (pl. elejtett szarvas) láthatjuk a sisakdíszen. A magyar heraldikai ábrázolások mozgalmasságának, egyediségének több jellemző következméye is van:
    • Az egyedinek az ábrázolása szinte kikényszerítette a címerfestőkből a naturalisztikus ábrázolásmódot, vagyis a címerkép elemeit egyáltalán nem igyekeztek a heraldikai konvencióknak megfelelő stilizált alakban ábrázolni, hanem éppen a természethű színeket és alakokat kedvelték. Ennek nyomán egyes heraldikusok úgy vélték, hogy a címerképeken gyakran feltűnő, hőstettet végrehajtó személyek maguknak az oklevélnyerőknek naturalisztikus ábrázolásai, vagyis a festők az oklevélnyerők személyes vonásait is igyekztek visszaadni.
    • A naturalisztikus ábrázolás miatt a magyar címerképek forrásértéke igen jelentős, számos kultúrtörténeti, fegyvertörténeti, viselettörténeti stb. információt tartalmaznak.
    • Fentiekből következik, hogy ezek a címerképek gyakran aherladikusak, vagyis az ábrázolás módja, a képek színezése ellent mond a herladikai szabályoknak. Ebből adódóan e címerképeknek - amelyek gyakorlatilag miniatúráknak tekinthetők - a szabatos leírása szinte lehetetlen.

 

Néhány példa a címertan olvasataiból és jellegezetességeiről

A teljes méretű képhez kattints ide

Heves város címere

A kétfarkú oroszlán jellegzetes címerállat. Az oroszlán a település első említése idején még a királyi címerben (1202: Imre király pecsétjén) fordul elő, de később számos helyileg érdekelt birtokos család (Orczy, Nyáry, Országh stb.) címerében is megtaláljuk. Az oroszlán koronája utal arra, hogy a település egykor királyi birtok volt, királyok is megfordultak itt, pl. 1271-ben V. István a Dunán inneni nemesek országos gyűlését ide hívta össze, 1300 körül pedig már négy szolgabírájáról olvashatunk, ami a nemesi megye kialakulásának bizonyítéka. A területét a török kiűzése után egy ideig a királyi kamara birtokolta. Az oroszlán arany mása a település gazdagságát, jelentős eltartóképességét jelzi: az 1330-as években Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomának plébánosa és az 1283 óta itt működő főesperesség (archidiaconatus) letéteményese komoly summát fizettek a pápai tizedszedőknek, 1472-ben pedig már Szent Márton tiszteletére is létezett itt templom, melynek harangját ma is őrzik.

Továbbá:

   Heves ősidők óta fontos útvonalak kereszteződésében kialakult település, vár, majd vármegyeszékhely, mezőváros így címere közel ezeresztendős múltjának állít emléket.
Heves címere álló, ívelt háromszög-talpú pajzs kék mezejének zöld hármashalmán ágaskodva jobbra forduló és jobbra néző, kétfarkú, arannyal fegyverzett, háromágú arany leveleskoronát viselő aranyoroszlán lép jobbra, jobb mellső mancsában aranyszablyát emel, bal mellső mancsával három aranykalászt tart maga elé.
A címer kék mezeje kifejezi, hogy Heves nagyhatású település, halmazos (hajdan szálláskertes) településszerkezettel.
A zöld hármashalom a település életében megjelenő hármasságot mutatja: éltek itt a bronzkorban, a népvándorlás korában s a magyar honfoglalás után is.
A kétfarkú oroszlán jellegzetes címerállat. Az oroszlán a település első említése idején még a királyi címerben (1202: Imre király pecsétjén) fordul elő, de később számos helyileg érdekelt birtokos család (Orczy, Nyáry, Országh stb.) címerében is megtaláljuk. Az oroszlán koronája utal arra, hogy a település egykor királyi birtok volt, királyok is megfordultak itt, pl. 1271-ben V. István a Dunán inneni nemesek országos gyűlését ide hívta össze, 1300 körül pedig már négy szolgabírájáról olvashatunk, ami a nemesi megye kialakulásának bizonyítéka. A területét a török kiűzése után egy ideig a királyi kamara birtokolta. Az oroszlán arany mása a település gazdagságát, jelentős eltartóképességét jelzi: az 1330-as években Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomának plébánosa és az 1283 óta itt működő főesperesség (archidiaconatus) letéteményese komoly summát fizettek a pápai tizedszedőknek, 1472-ben pedig már Szent Márton tiszteletére is létezett itt templom, melynek harangját ma is őrzik.
A szablya emléket állít az egykori királyi vár XIII. századból jól adatolható személyzetének (ispánnak, ispáni udvarbírának, várjobbágyoknak, billogosoknak, várnépeknek) csakúgy, mint a 150 éves végvári harcok vitézeinek (Hevest a török 1558-ban kirabolja, 1567-ben felégeti, 1583 után elnépteleníti, majd palánkvárat épít ide, amelyet a keresztény seregek érkeztének hírére 1685-ben elpusztít és elhagy); szabadságküzdelmeink katonáinak vagy a XX. századi két nagy világégés helyi hőseinek és áldozatainak.
Az oroszlán mancsában tartott búzakalászok jelképezik a település gazdaságát, amelyben évezreden át a gabonatermesztés volt a meghatározó, de jelentős szerepet játszott a szőlőművelés és a bortermelés is, később pedig a dinnye és a dohánytermelés (1949-ben a lakosság háromnegyede még mezőgazdasági munkából élt), de szimbolizálja a sokoldalú öntevékenységet, amelyet egyesületek (Nő-, Legény-, Kereskedő-, Építőipari-, Földmunkás-, Sportegylet stb.), önszerveződésű körök (Dalkör, Vöröskereszt stb.), szövetkezetek és kamarák (Hitelszövetkezet, Iparkamara) sora jellemzett. Végül kifejezi azt a virágzó kapcsolatot is, amelyet Heves városa itáliai (Breganze), romániai (Csíkszereda, Gyergyócsomafalva) és holland (Aalburg) településekkel ápol.
A város címere először egy 1755-ből származó pecséten jelenik meg. (A címer feltűnő hasonlatosságot mutat Pest vármegye címerével, amelynek talán az lehet a magyarázata, hogy 1552 után Heves megye mint nem hódolt terület többek között Pest vármegye és a Jászkun kerületek közigazgatásának is otthont adott.)

 

 
 

 

A teljes méretű képhez kattints ide

 

Hollóháza község Borsod-Abaúj-Zemplén megye

A címerpajzs alakválasztásánál a több évszázados múltat jelző, középkorra visszavezethető címeralak kapott hangsúlyt, jelezve ezzel a község több, mint 700 éves múltját.
A választott elemek "beszélővé" teszik a címert:
- a sisakdíszítés - a volt tulajdonos – a gróf Károlyi család címerének részlete
- a holló a község nevére utal: a Hollóháza elnevezés az alsó falurészhez - "Hutta" - tartozó "Hollóház-puszta" és a felső falurész - "Hollóház" - nevekből ered.
- A három hegy képe jelzi, hogy a község völgyben fekszik, és a hegyek adják Hollóháza földrajzi képének jellegzetességét.
- Az ökrösszekér motívum Hollóháza község 1840-ből származó viaszpecsétjének stilizált címerrajza: a fakitermelésre mint gazdasági tevékenységre utal.
- A sarló jelzi, hogy a Hegyközben a mezőgazdasági munkánál kasza helyett sarlót használtak.
- A porcelánváza az itt folyó ipari tevékenységre emlékeztet, jelzi, hogy Hollóháza község története elválaszthatatlan a porcelántól.

Továbbá:

Az alkalmazott színek jelentései:
- zöld: erdő, természeti környezet;
- fehér és ezüst: porcelánszín;
- piros: az életerő, a község életképességére való utalás;
- arany: a fény, a fényes jövőbe vetett hit.

 

 

 

Badacsonytördemic község (Veszprém megye)

A község történelmét jelképezi a címerben a kék pajzsmező. Az ezüstpólyával (csíkkal) vágott kék címerpajzs Zala vármegye címeréből származik, mivel a község hosszú évszázadokon át e vármegyéhez tartozott.
Alul az ezüsthal mint kiegészítés szimbolikus, a Balatont, illetve a hagyományokra visszatekintő halászatot jelképezi.
A kék mező felső ábrája Nemestördemic régi pecsétjéből származik. A három arany búzakalász eredeti motívum, viszont a kalászokat tartó kar a "címeresebb" megjelenést szolgáló kiegészítés.
A veres pajzsmező mondandója kettős, egyrészt Lábdi-hegyet jelképezi. Lábdi a középkorban önálló település volt, nevét a honfoglaló "Lád" nemzetségről kapta. Másrészt a veres mező arany szőlőtőkéje a híres badacsonyi borokra utal.
A sisak és a páncélos, kardot tartó kéz szintén a község történelmére utal. A Nemestördemic név onnan származik, hogy lakói kisnemesek voltak, nemességüket vitézségükkel szerezték.
A címer elfogadott és népszerű motívumokat használ.

 

A teljes méretű képhez kattints ide

 

Battonya város (Békés megye)

Battonya címere álló, csücskös talpú pajzs, kék mezejében jobb haránt (három, szimmetrikusan elhelyezett, hatágú aranycsillaggal) díszített, vörös pólya fut keresztül. A bal oldali mezőben, a pólya felett zöld lombú és fekete törzsű nyárfa (jegenyenyár) áll, mellette balra aranylépcsőjű, nyitott kapuszárnyú, fedeles aranykapu látható, íve alatt ezüst ekevas és csoroszlya. A kapu alatt, a pajzsderékon az előzővel mindenben azonos fa lebeg. A pólya alatt, a pajzsmező jobb felében lebegő vörös lángnyelvből ezüst kettőskereszt növekszik.
A pajzsra szembeforduló, aranyszegélyű és aranyos rostélyú, természetes színű sisakot helyeztek, nyakában aranyszalagon aranymedállal.
Az aranyos sisakkorona nyitott, ötágú, csúcsain egy-egy kék gyönggyel, a koronapánton három zafírkővel. A sisakdísz szembeforduló, jobbra néző, kiterjesztett szárnyú aranykoronával ékesített, arannyal fegyverzett, stilizált fekete sas, jobb karmában három arany nyílvesszőt tart.
A foszlányok: jobbról vörös és arany, balról kék és ezüst.

Továbbá:

Battonya címerképe szimbolikusan fejezi ki mindazt, ami eddigi történetében jelentős. A jobb haránt vörös pólya, mivel ez az élet színe is, utal arra, hogy a település területe a neolitikumtól adatolhatóan szinte folyamatosan lakott.
A pólyát díszítő aranycsillagok felidézik az első birtokosokat, akik közül az első név szerint is ismert: Szekcsői Herczeg Ráfael boszniai püspök volt.
A három csillag egyrészt jelzi, hogy a XV - XVIII. század folyamán számos birtokos váltotta egymást, másrészt utal a település mai etnikai (magyar, román, szlovák) összetételére is.
A település első pecsétjén két fa között álló ekevas és csoroszlya (más variációk szerint sarló és kasza) volt a pecsétkép. Ez megőrzendő került a kapu mellé és alá a jegenyefa, a kapuív alá pedig az ezüst ekevas és csoroszlya.
A jobb mezőben lebegő három vörös lángnyelv felidézi az elmúlt évezred véres viharait, pusztításait, de a fellángoló, soha ki nem hunyó életerőt is, a jobb életért, felemelkedésért, szabadságért folyó harcokat, népmozgalmakat (1514, 1735, 1848-49, 1891) szintén. A település a 15 éves háború idején elpusztult, újjátelepítésekor délszláv (rác), román (oláh) és magyar telepeseket hoztak ide, majd a felvidékről (Sáros, Szepes, Pozsony és Heves megyékből) szlovák (tót) telepesek érkeztek. Ezért került a lángnyelvekből növekvő kettőskereszt a címerbe: egyrészt ez korai magyar jelkép (a XII - XIII. század fordulójától adatolható), ugyanakkor magukénak érzik a szlovákok is, másrészt az ortodox hiten lévő románoktól és szerbektől sem idegen.
A sisak és a sisakdísz az egyik legnevezetesebb korai birtokos család, a Héderváryak helyi illetőségét idézi, másrészt a szirti sas arra is emlékeztet, hogy a mai lakosok ősei zömmel sziklás, hegyes vidékről érkeztek ide.
A három, csúcsával az ég felé mutató nyílvessző a sas karmában a három náció összefogásában rejlő felemelkedési lehetőséget fémjelzi.
A címer mázai (arany, ezüst, kék, vörös, zöld) valamennyi etnikum anyaországa lobogóinak együttes színhalmazát adja. A háromszoros hármasság (csillag, láng, nyílvessző) pedig az egymásrautaltság, összetartozás és összefogás tudatát hivatott erősíteni.

 

 

A teljes méretű képhez kattints ide

 

Sajószentpéter

A város címere: álló, ívelt háromszögtalpú katonai pajzs, melynek kék mezejét ezüst bal haránt pólya osztja. A cölöp helyén teljes alakú, ezüst papi öltözékű, mindkét kezével nagyméretű ezüstkulcsot tollával felfelé tartva maga előtt, ezüstszakállú, ezüstglóriás, ezüstférfiú lebeg.
A pajzs felső élén zárt, aranyosrostélyú, fekete tornasisak néz szembe, rajta háromágú, nyitott arany leveleskoronából arany szőlővessző növekszik jobbról aranyló szőlőfürttel, balról arany szőlőlevéllel. A sisakról kiinduló foszlányok csak a pajzs felső élén terjeszkednek: jobbról kék és arany, balról kék és vörös. A pajzsot két ágaskodó, szembenéző aranyoroszlán tartja mellső mancsaival, a jobb oldali a bal hátsó lábával kék-arany foszlánydarabon lép balra, a bal oldali jobb hátsó lábával kék-vörös foszlánydarabon lép jobbra. E két foszlányt homorú ívű ezüstszalag kapcsolja össze, rajta fekete maiusculával a jelmondat: "SVB MAIORVM REFLORET VMBRIS."

Továbbá:

Sajószentpéter szimbóluma beszélő címer (tessera loquens), a maga egyszerűségében fejezi ki a település nevét, és idézi múltját.
A kék pajzsmezőt osztó bal haránt ezüstpólya a Sajó folyót szimbolizálja.
A pajzsra helyezett sisak azt szemlélteti, hogy 1438-ban a helység adományként földesúri kezekbe került, ekkor nyerték el Albert királytól a Pálócziak, később pedig a Perényiek, Rákócziak illetve a Szirmayak birtokolták. A török időkben számos, a hódoltságból elmenekült nemes is ide települt. Egyben emlékét idézi a város hősi halottainak is. A sisak fekete színe pedig az élet küzdelmeit festi jelezve, hogy itt volt a Sajó-völgyi szénbányászat központja.
A sisakra helyezett korona a település rangját hivatott kiemelni, amely már a 15. században mezőváros volt, később járási székhellyé vált, jelenleg pedig a város címnek örvend teljes települési autonómiával és önkormányzati testülettel.
A koronából növekvő szőlővessző aranyló fürtjével és levelével rámutat, hogy e vidéken a szőlőművelés igen nagy múltra tekint vissza. 1503-ban a sajószentpéteriek végzést hoztak boraik árusítása felől, református egyháza pecsétjén pedig jobb kezében szőlőfürtöt tartó férfialak volt látható. A foszlányok arany és vörös mázai is a kiváló helyi fehér és vörös borokra utalnak.
A pajzstartó oroszlánok a város felemelkedését elősegítő első földesurak, a Pálócziak emlékét idézik, de a Perényiek négyelt címerének második és harmadik mezejében is ágaskodva lépő, egyfarkú oroszlánok szerepelnek.
A címer alatti szalagon szereplő jelmondat (devise) bibliai parafrázis Krisztus mustármagról szóló példabeszéde (Márk 4,32) alapján, amely a legparányibb mag, mégis hatalmasra növekszik s "árnyéka alatt fészket raknak az ég madarai". E jelmondat kettős értelmű, egyrészt a címerkép és a lakosság kapcsolatát magyarázza: "Ismét felvirágzik a nagyobbak árnyékában"; másrészt hangsúlyozhatja az elődök tiszteletét, a múlt öröksége megőrzésének és továbbfejlesztésének szándékát, amikor így értelmezik: "az ősök szellemeit idézvén ismét felvirágzik".

A teljes méretű képhez kattints ide

 

Nagypáli község (Zala megye) A címer két álló nagymacskával lett kiegészítve, lásd a hozzászólásokban!

Álló, csücskös talpú, középen ezüstfonállal vágott zöld pajzs. Pajzsfej közepén lebegő ezüst épületrészlet, nyitott aranykapuval és -tetővel. A pajzsderék elején lebegő ezüst M betű, a pajzsderék bal oldalán lebegő ezüst C betű. Pajzstalpon egymást keresztező balra nyúló lebegő ezüst természetes liliom, jobb oldalra nyúló arany szőlőfürttel.
A pajzstalp és a pajzsderék közepén lebegő arany kocsikerék.
A címerképként szereplő épületrészlet a Nagypáliban újonnan épült legfontosabb építménye, a Közösségi Ház központi része a közösséget, a falut összetartó, befogadó jellegét emeli ki. Áttételesen a nyitott kapu kifejezi az átjárhatóságot, a múlt és a jelen, illetve a jövő kapcsolatát, a kint és a bent viszonyát, a születést és a halált.
A kocsikerék utal a település falu jellegére, de a kerék mint az idő, az örök körforgás, a megújulás szimbóluma, az állandó változást, fejlődést mutatja.
A liliom és a szőlőfürt együttes megjelenítése az Oltáriszentség szimbóluma, a Nagypáliban lévő templom kiemelkedő motívuma...

Továbbá:

Figyelem! Címerváltozás!

Egy magyar falu, amelynek a világ minden tájáról csodájára járnak

Miközben több önkormányzat is a fennmaradásáért küzd, egy kis Zala megyei falu kis híján csodát tett az elmúlt 15 évben. Szinte mindent máshogy csináltak, mint a hozzájuk hasonló települések. Nem eladták, hanem bővítették a falu vagyonát, és már akkor a megújuló energiák mellé álltak, amikor azokról még alig hallott valaki. Mostanra csaknem megduplázták a lakosság létszámát, és NB I-es focicsapatuk is van.

A Zalaegerszegtől mintegy nyolc kilométerre elhelyezkedő Nagypáli újkori sikertörténete 1996 novemberében kezdődött: időközi választáson ekkor lett a 272 lelkes falu első embere Köcse Tibor. Az új polgármester rövid helyzetelemzés, a fejlesztési lehetőségek feltérképezése után megalkotta a Nagypáli zöldút programot, mely azóta is iránytű a falu számára. A faluvezető a siker kulcsának a lakosságszám növelését tartotta, így született meg egy lakópark megépítésének gondolata. Felismerték, hogy az embereket valahogy oda is kell csábítani. Ez volt minden további fejlesztés alapja – mondja a polgármester.

 




Azt a célt tűzték maguk elé, hogy a magyar falu hagyományait megőrizve európai színvonalra fejlesszék Nagypálit. A turizmus erősítésével és a megújuló energia felhasználásával egy fenntartható, élhető és jól működő települést kívántak létrehozni. Így lett mostanra Nagypáli egy 482 lakosú, fiatalodó ökofalu. Törekvéseiket több díjjal is elismerték, közben pedig elérték, hogy az önkormányzati épületek energiaigényének 70 százalékát megújulókból fedezzék. Idén új címerrel is gazdagodtak, mely utal Nagypáli megújulására és a bioenergia hasznosítására.

A gazdasági program alapja a lakóparképítés volt, erre a falu méretével csaknem megegyező nagyságú területet jelöltek ki. 110 házat akartak építeni, melyekhez falufűtőművet álmodtak meg. Viszont olyan ütemben keltek el a házak, hogy erre nem maradt idő, így a faluval együtt ide is bevezették a gázt. Ez azonban csak ideiglenes állapot: a terv egy biogázerőmű, ahonnan nemcsak hőt, de áramot is táplálnának a rendszerbe, ezzel lényegesen csökkentve a rezsiköltségeket. A cél az, hogy csak megújuló energiát használjanak – avat be a talán már nem annyira távoli jövő részleteibe a polgármester.

Mások előtt

Ami azonban a lakóparknál egyelőre elmaradt, az az önkormányzat épületeinél megvalósult. Rengeteget pályáznak, aminek köszönhetően öt éve működésbe helyeztek egy bioszolár fűtőművet, de vannak napkollektoraik és napelemtelepeik is. Kísérleti jelleggel két hektáron energiafűzet telepítettek, jövőre már egy részéből szaporítanak is. A közösségi ház bővítése során pedig egy önműködő faaprítékos kazánt szerelnek be – ami a két kézi táplálásút váltja fel. Ehhez az aprófát saját erdeikből termelik ki. Köcse Tibor hangsúlyozza, hogy mindig a legújabb technológiákat alkalmazzák, ráadásul amikor minden önkormányzat eladott, ők vásároltak: földet és erdőt vettek. A pályázati önrészek alapja ingatlanfejlesztésből, a lakótelep bővítéséből, valamint a megtérülő beruházásokból származik. Sokat spórolnak a rezsin – energiaszámlájuk harmadára esett vissza. A fejlődés – valamint a fokozatosan megszüntetett iparűzési adó – munkahelyeket is teremt, ma már több mint negyven vállalkozás működik Nagypáliban, télen pedig egy logisztikai központot is átadtak.

„Jóval megelőzünk másokat az országban – büszkélkedik a polgármester –, ezért aztán azt is fontosnak tartjuk, hogy ismertté tegyük ezt a gondolkodásmódot. Közös jövőnk, gyermekeink jövője is ezen múlik. A környezetszennyezés egyre nagyobb gond, ez ellen pedig helyben is lehet tenni.” Hogy ezt megmutassák, építettek egy innovációs centrumot, amely a nemzetközi megújuló témaút egyik állomásaként nemcsak Magyarországról, de külföldről is számos érdeklődőt vonz. A látogatók itt megismerkedhetnek a legújabb műszaki alkalmazásokkal. Nem az a céljuk, hogy lefölözzék a hasznot, hanem hogy terjesszék a technikát, hiszen közös érdek a jó levegő – teszi hozzá a polgármester.

Folyamatosan erősítik a kapcsolatokat a külfölddel is. Három éve csatlakoztak egy nemzetközi programhoz, melynek keretében az év második felében 7-8 országból érkeznek vendégek Nagypáliba. Az Innovációs Ökocentrumban pedig egy nonprofit kft.-t működtetnek, melynek a határ menti gazdasági kapcsolatok erősítése, közös projektek kidolgozása a feladata. Legújabban szudáni állami vezetőkkel tárgyaltak a falu vezetői, majd testvértelepülési megállapodást kötöttek egy félmilliós nagyvárossal, Kostyval. Szeretnének a napenergia felhasználása vagy például a víztisztítás révén jelen lenni az afrikai országban.

A turizmusra is nagy hangsúlyt fektetnek, Tourinform-iroda is nyílt a településen, egy szállodalánc pedig Nagypáliba viszi a vendégeit, ahol lehetőség van solymászatra, lovaglásra, valamint kirándulásokra. De terveznek élményparkot medencével, pajtaszínházat és egészségmegőrző centrumot is. Ezért aztán most már elvárás, hogy szép legyen a falu. „Néha megkérdezik, hogy ez már Ausztria?” – mondja büszkén Köcse Tibor.

Büntetés helyett érvek

A polgármester szerint ehhez a kulcs az összefogásban rejlik, mindenkivel sikerült megértetni, hogy közös érdek a rendezett utcakép vagy például a jó levegő. Ezért aztán a faluban tilos a tűzgyújtás. „Megértettük az emberekkel, nem rögtön büntettünk. A megbüntetett emberből közösségi ember már nem lesz, haragudni fog a polgármesterre, a képviselőkre” – vázolja a szemléletformálás módszerét a faluvezető.

Köcse Tibor vallja, hogy beszélni kell az emberekkel, tájékoztató leveleket küldeni nekik, kielemezni a bajokat. Így sikerült meggyőzniük a lakókat, hogy ne hagyják parlagon a földjüket, inkább ültessenek oda az önkormányzat által ingyen felajánlott energiafűzet, amiből aztán 1-2 hónapig fűthetnek. (Segítenek szélgenerátorokra vagy napelemekre is pályázni.) Másokat őshonos állatok, rackák és szürkemarhák tartására vettek rá, amitől csendesebb is lett a falu – hiszen így ők végzik el a fűnyíró dolgát. De példát is mutat az önkormányzat: azzal hogy rendezetten tartja a közös területeket, a lakók is kedvet kapnak hozzá, így az utcákat ma már ők nyírják.

A közfoglalkoztatás lehetőségét is igyekeznek kihasználni a fejlesztéseknél, így egyrészt értelmes munkát tudnak adni az embereknek, másrészt jóval olcsóbban kijönnek – mondja Köcse Tibor. Mikor nincs más munka, a közmunkások térköveket gyártanak – vettek hozzá sablonokat –, amit később fölhasználnak vagy értékesítenek.

Munka és szórakozás

A falu vezetése tudja, a jövő kulcsa a közösségépítés, az új lakók – akiknek mintegy fele Zala megyei, de jöttek Ausztriából és Szlovákiából is – és a régiek összekovácsolása. A polgármester is csak 1994-ben lett nagypáli lakos, így saját példáján tapasztalta, milyen fontos a beilleszkedés, illetve az, hogy ne csak aludni járjanak haza az emberek. Ezért sok programot szerveznek, melyekbe a lakóparkban élőket is bevonják. Így történt, hogy idén 70-80 ember állította a májusfát, de rendeztek szelídgesztenye-sütést is. Legnagyobb rendezvényük pedig a nagypáli fesztivál, melynek része egy megújuló szakmai nap is.

A szórakozás mellett legalább ilyen fontos a közös munka – vallja a polgármester. Így aztán a templomot is – amennyire lehetséges volt – társadalmi munkában újították föl. „Mindig ott volt 30-40 ember, akik közösen alkottak, beszélgettek, nótázgattak. Ezekről az alkalmakról mindenki feltöltődve távozott, egy hetvenéves bácsi például meghatottan mesélte, hogy milyen jól érezte magát, hogy a fiatalokkal megismerkedhetett” – teszi hozzá Köcse Tibor.

És ha már közösség és élmények, akkor nem maradhat ki a sport és a foci sem. A faluban sportszerető emberek élnek, a beszélgetések során pedig rendre fölmerült, hogy „kellene egy csapat”. Ám mivel focicsapatot nem nagyon tudtak volna kiállítani csak vendégjátékosokkal, így ez mindig megmaradt az álmok szintjén. Aztán idén megkereste őket Nagykutas NB I-es női labdarúgócsapata, hogy nem vállalnák-e a támogatásukat. Örömmel igent mondtak, így a lányok március óta Nagypáli néven szerepelnek az első osztályban. Pálya építését is tervezik, addig a környező településeken rendezik a meccseket. A csapat edzője egyébként nem akárki, a korábbi 28-szoros válogatott Péter Zoltán.

A polgármester szerint a falu gyorsan megszerette a csapatot. A meccsekre jó szívvel ki lehet járni, hiszen a pályán kulturált játék folyik, és ehhez hasonló a szurkolás is. Persze szokatlan ez a sportág egy kis faluban, de a nagypáliak amúgy is úgy érzik, hogy ők „kicsit különlegesek” – avat be a településen élők gondolkodásába a polgármester.

Összefogás

Ugyanakkor nemcsak a faluban dolgoznak a közösség építésén, a környező településekkel is igyekeznek összefogni. A Nagypáli központú kistérségbe mindenki önként lépett be – hangsúlyozza a polgármester. Nonprofit kft.-t alapítottak, a lehetséges befektetőkkel igyekeznek olyan megállapodásokat kötni, hogy helyi munkaerőt alkalmazzanak, nemrégiben Londonban tárgyaltak, és Dubajban is fognak. De a települések közti kapcsolatok javításán is dolgoznak: közös gyermeknapokat, borversenyeket, túrákat rendeznek. Van kistérségi vásár, ahol megjelenhetnek a helyi termékek, amelyeket igyekeznek a menzára is eljuttatni.

Bár mint a polgármester fogalmaz, „a szíve csücske lenne”, iskola és óvoda nincs a településen. A mai magyar közoktatási rendszerben nem lehet vállalni – mondja, hozzátéve: ebből nincs probléma. A szomszédos települések intézményeibe a falugondnoki busszal szállítják a gyerekeket, vagy a Zalaegerszegen dolgozó szülők viszik őket magukkal. Körülbelül öt perc az út, ennél még egy nagyváros peremkerületéből is többet kellene utazni – teszi hozzá. Mivel a gyerekek összefogását, az identitás kialakítását nagyon fontosnak tartják, így rendszeresen szerveznek közös programokat, külön pedagógus is foglalkozik a falu fiataljaival.

Az önkormányzat költségvetéséből mintegy ötvenmillió forint az állami normatíva, ehhez jönnek a falu saját bevételei, valamint a pályázati pénzek. Utóbbiaknak köszönhetően idén akár 180 millió forintos büdzséje is lehet a falunak. További nagy segítséget jelentenek a településen működő civil szervezetek, nélkülük nehezebb lenne – vallja be Köcse Tibor.


http://mno.hu/migr/egy_magyar_falu_amelynek_a_vilag_minden_tajarol_csodajara_jarnak-187309

 

 

 

..Ide kattintva megnézhetünk több száz városi és község címert. A címerek magukban foglalják a település adottságait, múltját és nem kevés alkalommal a vélt hitüket is. Illetve azon kiemelekeső pontokat, amely a helység szempontjából kiemelkedőnek mondható..

 

 

..Itt pedig mindenfajta más címer, pajzs és zászlók sokaságát megtalálhatjuk..

 

 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Antiheraldikus

http://www.staff.u-szeged.hu/~kofalvi/heraldika.html#pajzs

http://vilagbiztonsag.hu/keptar/thumbnails.php?search=heraldika&submit=keres%C3%A9s&album=search&title=on&newer_than=&caption=on&older_than=&keywords=on&type=AND&album_title=on&category_title=on

 

 

Téma: Heraldika - Címertan

Dátum: 2013.12.08

Feladó: Rhidapydaylig

Tárgy: LTXZXvsw16



Új hozzászólás hozzáadása