Hunhír - Molnár Ferkó a Világmindenségben

2015.12.05 16:25

 

Kiemelt..

Pap Gábor - A Bánk Bán elemzése csillagmítoszi keretek között (nagyon ajánlott)

Pap Gábor - Az ember tragédiája című Madách-mű csillagmítoszi értelmezése

Pap Gábor - Az asztrológia alapjai és a világ rendje (+ a vízöntő paradoxon)

Pap Gábor - Pilisszántói keresztes kő 1-2.rész

Pap Gábor - Pilisszántói keresztes kő 1-2.rész

Törteli Turul

Sólyom és Turul

A Magyar ház szentsége és mágikus titka

Egy Ős

Pap Gábor: Törvény útján az ingyenkegyelemig

Szelestey László emlékére - "Hírök, nevök fennmarad..."

Ember's-Ég - A Nyilas Egyéniség Lángja
Molnár V. József : Az ember életköre


 

Előzmény..

Pap Gábor - Állapotövi jegyek kazettás mennyezetek 1.rész, ( kostól-mérlegig )

Pap Gábor - Állapotövi jegyek kazettás mennyezetek 2.rész ( skorpió- halak )

Bereczki Zoltán lelkipásztor előadása - Kazettás Mennyezetek a magyarországi református templomokban


 

Gyárfás Ágnes - HunHír.Hu

Tér és Idő szükséges ahhoz, hogy az élet valóságát észlelhessük. A rovásírás a Ty betűjébe bekódolta Isten a teremtés minden mozzanatában meg-megújuló Tér-Idő egységet. A betű forgómozgásra utaló alakja jelzi a malmot, Isten malmát, az örökélet jelenvalóságának mérőműszerét.

 

Mikor a természetről értekezett, akkor mondta Jung, hogy a kandalló parazsán duruzsoló vizes üst hangjában a Világmindenség zenéjét hallja. Mintha, az energia működése zizzenne a hol csendes, hol fel-felszisszenő forró és párolgó víz hangjában.

Pláton meghallotta a szférák muzsikáját, a révülő középkori szerzetesek le is kottázták ezt a hangzatot. Rameau reneszánsz muzsikus Kasztor és Pollux című operájában a lélek által észlelt szférák zenéjének énekelhető és zenekari dallamait írta le és adta tovább élményét az utókornak.

Molnár Ferkó, a népmesék hőse eljutott a Világmindenség középpontjába, a sárkány kis erdejébe. Mikor a sárkány a sípszó fuvintására megjelent, az erdő elkezdett búgni. Ez a búgás nem a nagyszülők intim szerelmi légyottjairól szólt, mint a Bécsi Erdő meséje. Ezek nem a polgári Bécs illemtudásával hangzottak. Az erdő búgása az öröktől fogva létező világról szólt, az örökké-valóságról, amely az örökélet ideje.
Tér és Idő szükséges ahhoz, hogy az élet valóságát észlelhessük. A rovásírás a Ty betűjébe bekódolta Isten a teremtés minden mozzanatában meg-megújuló Tér-Idő egységet. A betű forgómozgásra utaló alakja jelzi a malmot, Isten malmát, az örökélet jelenvalóságának mérőműszerét.

Az örökélet jelen van. Hangja a sárkány megjelenését előrejelző erdő búgása. A hosszú U a révülés hangja, s révüléssel, imádsággal keresünk kapcsolatot Istennel, a Világ-mindenség urával. A mesében Molnár Ferkót a csillagok között utazó kis hőst a nagy fa odvába bújtatta el barátja a kiskígyó, mert tudta, hogyha megjelenik édesanyja a sárkány, nagyon mérges lesz. A fa odva és a barlang a befelé fordulás szimbolikus helye. Itt találunk rá saját lelkünkre, itt tudjuk lelkünk által megérezni Isten valóságát. A nagy fa éppúgy példázza a Világmindenséget, mint az ég tudományos térképe. Molnár Ferkó éppúgy, mint a legtöbb magyar mesehős az önmegismerés és a felnőtté érés útját követi a mese kalandok mögötti belső mondanivalójában.

A nagy fa, melynek odvában révülve várja a sárkány anya megjelenését a mesehős a Világ-mindenség fája, az égig érő fa, a mindenttermő fa, a világfa, az istenfa. Ez a fa felülről nézve megfelel a Világmindenség valóságának.


A Világmindenség szerkezete

A valóság két letisztult képén, a világfán és a csillagászok égabroszán mutatjuk be a Világ-mindenség szerkezetét, s azt a meglepő azonosságot, amely a kettő között fennáll.

 


A világfa gyökerei a vizenyős, sötét alsó régióba nyúlnak, oda, ahol a kígyók, békák, kágyilók, vízi lények élnek. A törzse a mi élő valóságunk, miként az alacskai templomban láttuk, a karzat női és férfi oldaldeszkái mutatják az örökkévalóság emberi oldalát. A fa lombozata az égi világ. Itt megtalálhatók ugyanazok a csillagképi őselemek, mint az égabroszon, vagyis a mesék sztereotipikusan visszatérő helyszínei és tartalmi elemei. Mind a helyszínek, mind a tartalmak változékonyak, miként az égen lévő csillagképek is átrajzolhatók, sőt tartalmi elemeik vonatkozásában át is minősíthetők.

Ha megnézzük a precessziós világkép történeti égabroszát , akkor mintegy felülnézetből látjuk ugyanezeket a feltételeket.

A szélső régióban nagy folyóvizeket, Eridanus, Indus, s velük tovább úszó hosszú víziállatokat Cet, Hidra, hajót, Vela, melynek orrán a Puppát a hajódíszt, stb. találunk.

A belső körben helyezkedik el a 12 Állatövi csillagkép. Ezek formavilága szinte minden ég-abroszon más- és más, aszerint, hogy a csillagászok hogyan kötik össze a vonalakat. Viszont a jel-képük változatlan és ugyancsak változatlan a Világmindenséget átölelő tartalmi elemrendszerük.

Ismerjük a nyugati és keleti Zodiákust /Állatövi csillagkép rendszert/. A nyugati magát a csillagképet jelöli. Például a Kos állatövi jel a Kos csillagképre utal. Jelképe:

A keleti Zodiákus ugyanebben a csillagképben más-más állatot lát. A dekanátusok az évkör tizenkettesének a meghatározott csillagképtől számított hármas felosztása. Például a Rák csillagkép három dekanátusa a Rák, Skorpió, Halak. Ezt úgy számíthatjuk ki, hogy az első dekanátus maga a csillagkép. Esetünkben a Rák. A második dekanátus a Ráktól jobbra lévő negyedik csillagkép, vagyis a Skorpió. A harmadik dekanátusa a Skorpióhoz képest negyedik csillagkép, vagyis a Halak. Innen négyet számolva újra a Rákba érünk. A Holdházak a Hold természete szerinti megosztásban lépnek elő és elnevezésük a Keleti Zodiákuson alapszik, kiegészülve meseelemekkel. Ilyen például a Kos csillagkép harmadik Holdháza a Griffmadár.

Réges-régi csillagnézők hajdan volt látásai, s a hozzájuk tapadt tartalmi elemek élnek az el-nevezésekben, melyek még ma is visszaköszönnek a szemlélődőnek az Állatövi csillagképek mögötti formavilágból és tartalmaiból. Ehhez példaként a Mérleg /Sárkány/ és a Skorpió /Kígyó/ csillagkép viszonyát emelném ki. A Mérlegre szinte ráborul a Világmindenség középpontját uraló Sárkány /Draco/ csillagkép, a Skorpió mögött pedig a Kígyó /Serpens/, és maga Kígyóemelgető /Ophiochus/ látható. A Molnár Ferkó című mesében a kígyó édesanyja a sárkány, s a mesehős személyes útkeresése révén sikerül a Sárkány - Kígyó családnak újra egyesülnie, a világfát őrző k i s e r d ő b e n, a Világmindenség közepén, a sárkány méhében.

A mesehős segítségével a világ rendje helyreáll. A Kígyó megtalálja édesanyját, a Sárkányt és a mesehős Molnár Ferkó immár nélkülük, de az ő segítségükkel folytatja útját.

 

 

Az Állatöv tizenkét jegyének kétféle továbbosztása, a Nap-, illetve a Hold-"járás" ritmusa szerint - a bolygóuralmi helyzetek feltüntetésével

/Pap Gábor alapján/



Sárkány ősképe a magyar lélek világában. Az Idő

A magyar mesék abból az ősrégi korból származnak, melyet a mesék világának, a Boldogság korának, Hamvas Béla szerint Archaikus kornak nevezünk. Ez valójában a történeti időszámítást megelőző évek, évezredek, százezredek kora. Ekkor még nem működött a lineáris idő, mert Istennek volt ideje, Istené volt az idő és az ember Isten tenyerén élt. Az ősmeséink ennek az Időnek különböző fázisait mesélik el. A Molnár Ferkó című mese a mi történeti időszámításunkat is figyelembe véve múltban és jövőben játszódik le.

Múltbéli esemény maga a kiskígyó története, mint invokáció. A Sárkány udvarán játszott kis gyermeke a kígyócska. Őt felkapta a Sas, elrepült vele és beledobta a tengerbe. Nem is akármilyen tengerbe, hanem a Világtengerbe. Ez a Világtenger a csillagos égen a Tejút, ahonnan valamennyien származunk. A Tejútnak ez a pontja, a Nyilas csillagkép, népünk téridejének eredő állomása. A Nyilaskép öreg királya a molnár, kinek malma a Tér és Idő ügyét járatja. Az Ő portája határos a Tengerrel, a Tejúttal, hiszen itt érinti a királyi porta a Tenger partját. Az öreg király Molnárának fia hivatott arra, hogy helyrehozza a Világmindenségben félrebillent egyensúlyt. Ő a kígyóemelő, aki oly szeretettel emeli fel kebléhez a kiskígyót és neveli naggyá, hogy hatalmas kígyóvá nevelve annak hátán érkezzen meg a Földkerekség és a lélek középpontjába a Sárkány kis erdejébe.

Ez az epizód elénk tárja a Világmindenség és a molnárferkóság közös ügyét. A mindenkori Molnár Ferkót megjelenítő magyarság közös ügye a Világmindenség ügye. A mi vállunkra helyezte Isten a kígyók, sárkányok, az Idő, a Tér, a boldogság, tehát a világ helyes mederben tartásának feladatát, egyensúlyban tartását, a rend felügyeletét. Ahol a rend valahol félrebillen, nekünk kell helyretenni azt, mert Isten munkájának részesei vagyunk.

A Nyilas téridejéhez, a Tejút kezdetéhez, a Világtenger partjához helyezte Isten a magyarság földi létének indítását. Amikor a mese kezdetén Ferkó és a barátai kimennek a tengerpartra, és úgy játszanak, hogy köveket dobnak a vízbe, az ember földi életének első, ösztönös mozgásmintáit mutatják be. Könnyen eljutott Ferkó a tenger partjára, mert éppen arrafelé volt a malmuk. A
hidas játékok elemzése
kapcsán is rámutattunk a Boldogasszony kismalmának helyére és jelen-tőségére, s láttuk annak a Nyilas csillagképpel, a Világmindenség kapujával való azonosságát. A malom Santillana és Dechend szerzők szerint is az Idő malma. Ők Hamletet hívták elő mintának annak bemutatásához, hogy a kizökkent Idő téveteg emberi cselekedetek forrása. Shakespeare észrevette az Időnek és a Térben elhelyezett emberi tevékenységnek közös rúgóra történő moccanását. Azt, ami a mai időfizikusok szerint az Idő és a Tér teremtéselvűsége. Mindkettő egyazon kozmikus mikropillanatban születik, vagyis pereg le a teremtés malmán, csak éppen gyorsabban, mint amit az ember észlelni képes. Az ember a fény sebességének mérésénél gyorsabb ütemre képtelen. Márpedig a Tér és az Idő gyorsabban pereg le a malmon, mint azt érzékszerveinkkel vagy műszereinkkel érzékelni tudnánk. Így a létünk ideje és tere teljesen transzcendens, valószínűtlen, ezért az emberi minőség léptékét csak Istenközeli felnagyított léptékekkel, égi méretben a Világmindenség színpadán tudjuk megfogalmazni, leírni és lejátszani.

A mesék története ezért nem más, mint Isten színpadának remekmű halmaza, ahol a főszereplő nem egy szimpla ember, hanem az Ő gondolatának hordozója. A mese pedig Isten elveinek és céljának tezaurusza, kincsesháza. A csillagos ég, ahol lejátszódik, Isten színpada. Elő-adását mindenki nézheti, de megérteni azok tudják, kiknek lelkében kinyílt a magasabb értelem befogadásához nélkülözhetetlen szent kíváncsiság.

 

Egyszer csak nagy buggyot vet a víz..



s első nap kiugrott egy szép kis tengeri macska, másnap pedig egy kutyuska. Mindkettő nagyon tetszett Ferkónak, s meg is vette a pajtásaitól két, illetve négy pénzért. Ferkónak mindig pont annyi pénze volt. Nagy tanítás: az embernek mindig annyija van, amennyi szükséges. Erről több szó ne is essék. Ez az Uri imádság törvénye is a mindennapi kenyér megemlítésekor. Annyi kell, amennyi az aznap gondját megoldja.


A macska és a kutya szerepe a mese bölcseletében

A kiskígyót csak harmadnap vette meg Ferkó, először a macska és a kutya szerepével kellett foglalkoznia. Őket a keleti Zodiákus szereplői között találjuk meg, egymásnak éppen ellentétes pólusokon. A macska a Szűz csillagkép állata. A Szűz megtanít beosztani, tervezni, megtanít a banyaság és a babaság tiszteletére és a nehézségek legyűrésére. Közel hozzá az Oroszlán a boldogság szigete és az Aranykori idő színhelye. Másik szomszéd a Mérleg, a döntések helye és ideje.

Velük szemben a keleti Zodiákus szerinti kutya a Kos csillagképnek felel meg. Nem habozik, cselekszik, fejjel megy a falnak, mégis eljut kettőről háromra. Ferkó is ilyen fajta legényke. Midőn harmadszorra hazaviszi a kiskígyót, és a szüleinek nem tetszik, se szó, se beszéd, útnak ered és elmegy hazulról.

A Kos /Kutya/ egyik szomszédja a Bika, ez a Vénusz otthona. A mi Ferkónk is a párját keresi, áthatja őt a szerelem áhítata. A másik szomszéd a Halak, mintegy jelzésszerűen adja tudtunkra a keleti Zodiákus szerinti Madár fogalom fontosságát. Madár /Aquilla, Sas csillagkép/ vitte el a kiskígyót, s Ferkó a madár nép sarja, ezért élet-halál tengelye az Oroszlán-Szűz-Mérleg és szem-ben a Bika-Kos-Halak tengely nyolcasában zajlik.

 


Sorsának ez a fekvő nyolcasa válik létének talpkövévé. Itt történnek a küzdelmei, s fö1di javaihoz is itt jut hozzá. A nyolcas középpontjában a Sárkány /Draco/ csillagkép kis erdejében megkapta a gyűrűt, és ettől kezdve három óriás engedelmeskedik neki.


A gyűrű


A Világmindenség kerek, a gyűrű kereksége, kör alakú volta szimbolizálja számunkra a teljességet. Két összefont karika a szerelmesek szétbonthatatlan egysége. Ferkó a kiskígyótól kapott gyűrű által a mindenséggel jegyezte el magát és ez az esemény a Sárkány erdejében, a mindenség középpontjában zajlott le. Nem a szerelmese, hanem egy kígyó adta az ajándékot. Ferkó nem csak a földi emberekkel, hanem a teljességgel kapcsolódott össze a karika révén, s ez azt jelenti, hogy ezentúl már nem csak a Sárkány és a kígyó, hanem Ő maga is felelős a Világmindenség létét illetően. Ez a gyűrű anyagi jólétet hozott neki, hiszen az előugró három óriás /Herkules, Medveőrző és Orion/ gyémántpalotát épített a szüleinek, ahová őt a harmadik óriás ölbe vitte haza. Ezentúl király lett, mert az óriások királyuknak szólították.

Megkapta tehát a földi javakat jóságáért, amiért megmentette a kiskígyót és kifizette érte a hat pénzt a pajtásainak. Megkapta azért is, mert elbujdosott vele, szüleinek ugyanis a kiskígyó nem tetszett, nem akarták befogadni. Megkapta további jósága okán is. A király udvarában, ahová kertészként helyezkedett el, helyet kért a kiskígyónak is, s a király hat akós hordót csináltatott neki, teleöntette tejjel és még meg is ismételte ezt a művet 12 akós hordó csináltatásával. Ferkó tehát talált olyan megértő gazdát, aki a "kígyóemelgető" dolgában segítségére sietett. Megjegyzendő a belső indíttatás kérdése. Ferkónak semmi sem kellett ahhoz, hogy a kiskígyón segítsen, magától, a biztos szülői házat is maga mögött hagyva óvta a kígyó életét, etette, nevelte, úgy ahogy a szíve diktálta. Tetteink rúgója a szívünkben van. Amit a szív diktál, az a belső impulzus válik a cselekedet kiváltó okává, innen ered minden elhatározás. Ferkó a szívére hallgatott és elnyerte az élet koronáját.


A koronák

A Nyilas csillagkép alatt, mintegy megelőlegezve a család királyi státuszát megtalálható a Corona Australis c. csillagkép kis félköre. Ez az előjel, a megálmodott jövő, Isten részéről az ígéret. Ferkó kalandjai során a gyűrűvel megkapta a Világmindenség zálogát, s a gyűrű segítségével előugró három óriás tisztelete királlyá avatta. Ezen a ponton található a Corona Borealis, a három óriást összekötő képzeletbeli vonalon.

Van gyűrűje, van koronája. Gyémántpalotát építtet szüleinek. Apja és anyja mégis kételkednek elhivatottságában. Krisztusi sors. Senki sem lehet próféta a saját hazájában. Nekünk mindenesetre az a dolgunk, hogy különbek legyünk a mesebeli szülőknél és lássuk meg gyermekeink különleges képességét, hagyjuk, hogy népünk érdekében kifejthessék királyi munkásságukat. Halljuk meg a mese intő szavát.


A próbatételek

A feljegyzett és összegyűjtött mithogémák a Herkules csillagkép meséit kapcsolják össze a próbatételek sorozatával. A magyar mesekincs mértéktartóbb e téren és nem 7 próbáról beszél, mint a görögök Herkules mítosza, hanem csak kettőről. És királyi módon nem magának a hősnek kell a próbákat végrehajtani, hanem a királyi állapotát megalapozó óriásoknak. Ha innen nézzük a kérdést, az óriások számára 3 volt a próbatételek száma, mert elsőként meg kellett építeniük a szülők számára a gyémántpalotát, másodjára Keve király számára 12 regement katonát előállítani, akik mind muzsikáltak, harmadjára felásózni, elültetni a szőlőt, és bort préselni egy kopár dombon, s mindezt egy éjszaka alatt.

A muzsikáló katonaság a legszebb vízió, amit ember megálmodhat. "Megszólalt a 12 regement bandája, s szólott a muzsika, hogy zengett belé a helység". Igen, zengett a Világmindenség muzsikája. Isten óriási hangereje pisszre intette a sok decibeles hangfalat, amivel az ember megkísérli túlharsogni a mindenség szavát. Királyi esküvők az égben köttetnek, a csillagok a vendégek és a Tejúton zajlik a nászmenet.

A kopár dombot is megmívelték az óriások és lett a lakodalomra jó bor.
- No, te szegény ember, ez igazán jó bor - mondotta a király.
- Eredj! Küldd el a fiadat, én is szólok a lányomnak, megtartjuk a lakodalmat.
No, jött is Molnár Ferkó mindjárt, aranyos gúnyában, hatlovas hintón. Bezzeg, hogy meg-tetszett a királykisasszonynak is. Ott helyben összeeskették őket. Akkor aztán megszólalt a 12 regement bandája...


A fordulópont és a hazatérés

A mese szavai alapján láthatjuk, hogy nem a Cepheus /keveházi/ királyról és leányáról van szó, hanem arról a királyról, aki a Molnár Ferkóék gazdája, vagyis a Nyilas csillagkép öreg királya. Az előző király Keve és leánya az ablakba kikönyöklő királykisasszony /Cassiopeia/ mind-össze a kalandok egyik állomása volt. Ferkó a Sárkány kis erdejében gyűrűvel, koronával és az óriások hatalmával visszatért szüleihez, a Nyilas csillagképhez, és ott nyerte el a megígért koronát a Corona Australist és a fajtájabeli király leányának kezét.

Eszembe jut a hét görög bölcs egyikének intése: házasodj a saját fajtádból. A görögök minden ismeretüket az előző korok emberének köszönhették, sok jó gondolatot megőriztek. Ferkó a hajdan volt korok hőse születési jogon tudta, hogy neki nem az idegenek leányát kell elvennie, hanem haza kell menni a Nyilas király palotájába, és a saját fajtájabeli királykisasszony kezéért kell a próbákat kiállni.

Útja, mint egy vitézkötés folytatódott, s most újra a kiinduló pontnál vagyunk, de magasabb minőségben. Ferkó már nem követ dobáló kisfiú, hanem Ő a fiatal király, akit tettei a Nyilashoz, jövője, vagyis a sorsa viszont az Ikrekhez köti.


A lelki társ, mint jövőkép

Mikor az óriás felemelte Ferkót és az ölében hozta haza, azalatt a másik két társa a gyémántpalotát építette. Az óriás talán éppen az Orion felemelte őt, lelkéhez húzta, s nemcsak vitte, de lélekerővel is feltöltötte kis hősünket. Méghozzá az óriások lélekerejével. Ferkó lélekben óriás lett, királyságra érett felnőtt férfivá vált. Mégis megkérdezhetjük, miért tudta olyan könnyű szerrel megkapni a királykisasszonyt, az apja puszta bemutatására? Lehetséges lenne a "meglátni és megszeretni egy perc műve volt" magyarázat és biztos, hogy ez is közrejátszott a frigy megkötésében, hiszen a királykisasszony "még királyfiban sem látott ilyen szép legényt".

Az egymásra találás tényét ennél magasabb szempontok támasztották alá.
A Tejút körbejárja a Világmindenséget, és egy spirális vonalat alkot. A körív egyik szelete a mi égboltozatunkat szeli át, a másik szelete távolabb esik az égboltozaton. Ez a szelet éppen a Nyilas csillagképnél indítja vonalát, annál a világtengernél, ahol Ferkó és barátai köveket dobáltak.

A Nyilas csillagképnél megindul, és az Ikrekben fejeződik be a hozzánk közel eső Tejút szakasz. Az Ikrek két ember egységének csillagképe. Az Ikrek lehetnek ikerhősök, mint Hunor és Magyar, de lehetnek égi mértékű szerelmespár is, mint Ferkó és a királykisasszony, akiknek sorsa egyéni és közösségi szinten így volt megírva a csillagokban. Lélekben ikrekké váltak, mert szerették egymást.

 


Nyilas öreg király után a fiatal királyokra, a nimródokra száll a királyság feladata. Orion a csillagos ég tündöklő csillagképe. Amikor a Nyilas csillagkép december 21-24. között befejezi uralmát, átadja a hatalmat a fiatal királynak, Nimru-Nefrót-Ménrót-Orionnak, aki teljes fénnyel delel a téli égbolt tetején. Kitűnő vadász és nyilával a Tejút közepébe képes betalálni. A mindenkori fiatal királyokban az Ő lelke és "csillagképe" ölt testet. Ő az, aki ölbe veszi, felemeli, magához húzza a magyar embert, és királyi lelket lehel belé. A nimródi örökös királyság ura volt Álmos, Árpád, Szent László, Mátyás Király, Rákóczi Ferenc, a 48-as, az 56-os hősök és minden hazáját önfeláldozóan szerető magyar ember kifogyhatatlan erőtartalékokkal. Az Orion hóna alatt gomolygó diffúz köd az élet tartalékenergiája, az a fénytömeg, amely a megújulásunk biztosítéka. A mindenkori Nimrud viszi ölben, saját lelkéhez felemelve a mindenkori kiskirályt a párjához, a sziriuszi szépségű ikerlélekhez az Ikrek csillagkép ölébe.

Az Aranyhajú ikrek című mese kapcsán /Tur-án népének nyelvén / megismertük az égboltozat két nyilas csillagképének és a Sziriusz királyasszony csillagnak égbolti és lelki kapcsolatát. A Molnár Anna című magyar népballada elemzésekor az Évkört járó magyar természetistennő sorsát és hivatását elemeztük. Akkor még nem ismertem a Sárkány ősanyai világszülő és bíró szerepét. Ahhoz, hogy ezt megértsem és elmondhassam az alacskai templom sugárzó három-szögéhez és az Urasztalát őrző sárkányaihoz kellett fölemelkednem. Molnár Ferkó útja a csillagos égen a továbbélés módját rendezte el lelkemben. A mindenkori molnárferkók sorsát sugárral pecsételte meg az Uristen. Nekünk segítenünk kell Isten munkáját, fel kell segítenünk őket az isteni lélek magasságához. Rá kell vezetni őket a nemzeten belüli helyes párválasztáshoz, a szerves műveltség felismeréséhez és továbbadásához. Ugye, hogy az kapta meg a koronát, aki segített a kiskígyón! Gondoljuk át, hány kiskígyó vár segítségre, s milyen kevés az, aki lehajol érte és felemeli, kebelébe teszi, lelkével melegíti és képes átlelkesülni tőle. Talán ezek lennének a legfontosabb tennivalóink ebben a valószínűtlen világban.


Fuvintástól a muzsikáig

A sípszó fuvintása, az élet lehelete, a lél hívta elő a létet, s annak első teremtményét a sárkányt, a világot szülő ősanyát, ősanyagot, aki megjelenésekor felhívta magára a kozmikus környezet figyelmét: az erdő elkezdett búgni! A teremtés folyamata megindult. A búgás hosszan tartó folyamatos hangzás, mint maga a teremtés, mely mint az aTy betű kódjelénél láttuk, folyamatos cselekvés, és ma is tart.

Az élet igenlése a kacagás. Anatole France írta le a mulató király kacagását, melynek vész-jósló előjele volt. A magyar mesék királya jóízűen kacag és akkorát, hogy megcsendül belé a palota. Kacag a hihetetlenül merész gondolat felett, hogy még ilyet! - a szegény ember fia és a királykisasszony! - De kacag örömében is, hogy ilyen bátor legényke kérte meg a leánya kezét. Ettől a kettős érzéspártól az ember lelke megtágul, kinyílik. Voltunk már mindnyájan ilyen furcsa, ambivalens lelkiállapotban, amikor nem tudtuk, sírjunk-e, nevessünk-e, hát inkább jól kikacagtuk magunkból az ámulatot. Az öreg király nevetésétől megcsendült a Tejút partján álló nyílás, a Nyilas palotája és a Tejút hullámai végigvitték a hangokat az IKREKIG.

Királyunk jókedvű! Rajta, örvendezzünk mi is! És felderült az ÉG, mert az öröm hulláma megérintette az églakókat. Nosza, befogtak a szekeresek és hordták a Nyilas nemzetségét a kacagó király palotájába. A Kis Göncöl, a Nagy Göncöl, a Fuvaros, a Társzekeres alig látszott ki a munkából. Cammogott az ezüst medve, hátán Cassiopeiával, a korcsmáros kisasszonnyal, a három óriás alig győzte a sok ételt, italt elővarázsolni. Mindenki a legszebb formáját hozta, kiderült az ég, a bársonyos, kék égbolton kisuvickolva, kifényesítve ragyogtak a csillagok.

Tudták, hogy a király örül, ennek lagzi lesz a vége. Jól sejtették, mire odaértek, már "rázendített a tizenkét regement bandája, s szólott a muzsika, hogy zengett bele a helység", a mi szép kerek udvarunk. A 12 regement katona védelmével őrködő 12 állatövi csillagképünk. Ez a mi égi otthonunk, nekünk is szól a zene, mi is hivatalosak vagyunk a királyi vendégségbe. A Pegazus háta még üres. Nosza, rakjuk rá gyermekeinket, unokáinkat, nehogy lemaradjanak a velős csontról, és csak a zöldsége maradjon nekik. El ne felejtsék, sarkantyús csizmával menjenek a táncba, hogy érezze meg a Mindenség a magyarok ritmusát és teremjen új életet ott, ahol megromlott a régi.


(A szerző a Miskolci Bölcsész Egyesület elnöke)
 

http://hunhir.info/index.php?pid=ony&id=000333

 

Téma: Hunhír - Molnár Ferkó a Világmindenségben

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása