Jeanne d’Arc (Zsan Dark; született: Domrémy, 1412. január 6. – Rouen, 1431. május 30.), az „orléansi szűz” másként Szent Johanna, Franciaország egyik legnagyobb nemzeti hőse. De Ő nem csak egy katolikus szent és francia hősnő! Ha egy kicsit jobban szemügyre vesszük, és etimológiailag elemezzük nevét, akkor kideríthető személyiségéről az a nagy titok, amit eddig a történelmi szerepéről a katolicizmus hétpecsétes misztériumként kezelt. Aki a továbbiakban is velem tart a téma feldolgozásában, talán sikerül vele megértetnem, hogy sorsa a legnagyobb mértékben kapcsolódik ahhoz az elsődleges indomediterrán ősnéphez, másként az egykor (Jézus születéséig) egész Európát kulturtájjá változtatott úrnépek (hun-magyarok) sorsához, amely nemzetségből ősein keresztül ő is származott.

Mégis, mi lehet a névtörténete ennek a névnek, hogy Jeanne d’Arc? Ugye, azt mindannyian tudjuk, érezzük, hogy minden ősi eredetű, ma is használt családi és vezetéknévnek hajdani történelmi vonatkozású eredettörténete van. Kivéve az emberi gradációs robbanás során az újkorban keletkezett számtalan új névképzéseket. Az ókor végéig képződött emberi nevek mindegyik esetben utalnak az illető személy származására, nemzetségére, társadalmi szerepére, hősiességére, vagyis valami a többiektől megkülönböztető szerepére. Kiemelhetjük, hogy egy név az újkorig mindig hordozta a viselőjének az eredettörténetét. Példaként nézzük a Mária női nevet, aki Szűz-Máriaként az anyagi világot teremtő Ősmama, Ősanya (Nagyboldogasszony) megszemélyesítő neveként keletkezett. Így az ókorban ismert volt Mezopotámiában, az Eufrátesz mentén, egy fontos Mári nevű város, a Hurriták fővárosaként. Az innen elszármazó törzsek, mint hunok, maurik, morvák, mórok vitték tovább az ősi nevet, jelezve, hogy ők egykor a Hurriták = hunok őságából származtak. Ezzel a történelmi ténnyel és jelenséggel függ össze a Mária, mint keresztnév elterjedése, és az, hogy számos helyen férfi keresztnévként is feltűnik a Mária, vagy az abból képzett Marian név.

Ha rátekintünk Jeanne d’Arc (d'Arc de Jehanne) francia női név hangalakjára, minek kellene szembetűnnie elsőként egy vizsgálódó magyar anyanyelvű embernek? Igen, mintha magyar nyelven szólna hozzánk ez a név. Ha a nyelvtörténet új tudományos módszertanával tekintünk a név etimológiájára, akkor az utolsó szórésze, az Arc = arc, azonos a szó írott és ősi kiejtésbeli alakjával. Igaz, hogy a római latin és germán frank behatásra a kiejtésében az arc „Ark”-ra változott, de szerencsénkre az új európai nyelvek igyekeztek megtartani az eredeti hangalak ősi fonetikáját. Ha megnézzük, hogy mit jelenthet az Arc előtti d’ jelző, már az ősnyelv etimológiai gyakorlatához fordulhatok, ahol a „d” betű a dóm = székesegyházzal, templommal kapcsolatos, vagyis egy szent hely megnevezésének rövidítése, azaz innen érthetően „szent” jelentéssel értelmezhető. Az eddigi megfejtéssel: d’Arc = szent-arc, ugyanarra az eredményre jutottunk az elemzésünkkel, mint a Szent Johanna magyarosított jelentésénél láthatjuk. A megértés érdekében a továbbiakban azért figyeljük meg, mennyire egymásból nyílnak a megfejtések elemei, és mennyire ugyanabból a közegből, szinte egységes származási kört alkotva („az Arc-tól a befejezés Zsuanzsuan fogalmáig”).

De ha csak a kiejtése szerint vizsgáljuk a hősnő nevét, akkor is hasonló eredményre jutunk. Egy kedves levelezőtársam, csak a keresztnevét írhatom ide, Zsuzsanna jelenleg ott él Franciaországban az események helyszínén. Azt írta: „nekem elsőre a Szent-ív (mint diadalív), mint gótikus ív, mint a szent katedrális íve jutott eszembe (a D' ARC, a szent dóm íve!!!), de az ARK-is az ark-angyalok. Nem hiába jelent meg neki Gábriel arkangyal (angyal-arc) az angyali üzenettel, azaz ARK-turus, amely ARKTURUS egy állócsillag az Ökörhajcsár csillagképben. Az ARK az arkok, és a TURUS az turulok!!!”.

Megjegyzésem szavaihoz: nálunk is közismert az ARC-ÍVE magyar nyelvi szóképünk. Jelentheti a szép arcívű embert, esetünkben a kerekarcú Zsan Darkot. Vagyis erősíti a fenti etimológiámat.

Egyértelmű, hogy a Szent Johanna = Szent-arc, pontosan magyarul azt is jelentve, ami hangalakot leírva látunk. Nem mást értve rajta, mint azt, akit a világot teremtő Ősmama, Szűz-Mária, a magyarok Nagyboldogasszonya nevek alatt tisztelünk, azaz a Szent Arcot, magát talán a Madonnát = Madonna arcú fiatal nőt (lásd: Magyar Értelmező Kéziszótár: „szelíd, átszellemült fiatal női arc”). Az etimológia felvezetéséből most már könnyen megfejthető a név első szórésze: Jeanne = Jó-égi-anya, jó édesanya, az Ősmama leánya az aláhúzott betűk szerint képződve, és a szókép betűit kiegészítve az időközben kiesett betűivel. Most már csak össze kell olvasni a megfejtéseinket, kiemelten:

Jeanne d’Arc = Jó-égianya Szent-arca.

A megfejtésünk eredménye: „Zsan Dark” újkori kiejtésű neve valamikor a magyar anyanyelv szabályai szerint képződött, olyan embercsoportból származó névemlék, amelynek tagjai egykor magyar ősnyelven beszéltek. Ilyen emberek egyenes ági leszármazottja volt ez a francia nemzeti hőssé vált leány. De a kiejtés szerinti Zsan = zent-ős-anya, a megfejtése szerint szintén magyar képzésű szó. Zsuzsannától idézve: „ugyanide kapcsolható a Zsanett női név képződése. A Zsanett a Johanna francia kicsinyítőképzős megfelelőjéből ered. A Johanna a János férfinév latin Johannes formájának női megfelelője. Rokon név: Zsanka”.

További bizonyításként a Szűz (la Pucelle, szintén magyar származékszó!) egy valódi korabeli fegyvertársának névtörténetét elemezzük Zsuzsannától: „Gilles de Rais, az egykori Kékszakáll birtokain sok ősi kápolna van, például a Prigny kápolna mely a St. Guénolé tiszteletére épült a 11 században, ami a Bretagne-félsziget déli részén található a Retz bárói birtokon. Ő az, akit a 100 éves háború után, mikor a győztes hadjáratából visszavonult birtokaira, és ott a jobbágyai közt „megélt” kegyetlenkedéseiért elfogták, s végül máglyahalálra ítélték. Egy nemest Nantes főterén a nép előtt megégettetni, ez nagy port kavart akkoriban”. De nézzük, származásában milyen nemzetiségű lehetett ez a nemes úr? Nevének etimológiája: Gilles = Nagy-Illés, az ókori kisázsiai próféta névváltozata, ókori jelentéssel nagy-éles (nyilas) + de = égi-szent + Rais = Ra-(igi)-ős (Napisten fia); összeolvasva: Gilles de Rais = Nagy-nyilas égi-szent Napisten-fia, ősi gall család sarja. Magyarázatként: Illés próféta visszatérése a Nyilas csillagképpel (Sagittarius) azonosul, mely a Föld kozmikus hónapjai sorában az új időszámításunk kezdetétől számítva a Halak, -Vízöntő, -Bak csillagképek kozmikus hónapjainak letelte után a 6480. évben ér vissza a precesszió következtében, hogy az évenkénti tavaszi napéj-egyenlőségkor a Nap e csillagképben keljen fel (Lásd a lenti honlapcímemen a Szfinx-csillagászata tanulmányát). Hogy miért lehetett Jeanne d' Arc fegyvertársa? Már az előbbi megfejtés is sejteti. Hogy mégis kiket végeztethetett ki a birtokán ez a főúr – ha egyáltalán igaz ez a vád – az a megfejtésből érthető meg: Jeanne d’Arc-nak is ellenségeit (frankokat). Az életét is követelő koncepciós inkvizítori eset a frankok általi, az ősi gall főurak birtok és hatalom elveszejtésének iskolapéldája. Példaként: Magyarországon vele párhuzamos hatalmi játszma eredménye az inkvizíció által Báthory Erzsébet (†1614) – az ő „Vérgrófnő” vádja sem igaz – teljesen hasonló koncepciós pere a Báthory birtokok esetünkben osztrák részről való megszerzésében. A közvélemény előtti rehabilitációjuk még a mai „felvilágosult” világunkban is reménytelennek látszó dolog.

Az eddigi etimológiai megfejtéseink eredményeként már kezd derengeni előttünk, hogy itt valami hatalmas titok lappang. A középkorban történt eseményeket valami nagyon nagy katolikus misztérium lengi körül, amit az akkori eretnekség vádjával máglyán elégettetett leány halálával igyekeztek eltitkolni. Meg kell keresnünk a válaszokat a felmerülő kérdéseinkre: miképp értékelhető az a tény, hogy Jeanne d’Arc neve a magyar nyelv szabályai szerint képződött? Kik lehettek a szülei, felmenői? És ha ősei az elsődleges indomediterrán világkultúra egyik ágának, a hunmagyaroknak a leszármazottai, akkor mégis mit kerestek a francia-angol 100 éves háborúban?

Elsőként, valami valós történelmi magyarázatnak kell lennie arra, miképp képződhetett a neve magyar nyelven. Idézzünk a szakirodalomból: „Jeanne d'Arc valószínűleg 1413 vízkeresztjének napján született a Maas (Meuse) folyó menti kis faluban, Domrémyben. Szülei Champagne-ból bevándorolt -- de nem éppen szegény -- parasztok voltak. Apja, Jacques d'Arc községi elöljáró volt. Édesanyját Isabelle-nek vagy Zabillet-nek hívták, de volt egy mellékneve is: Romée. Így nevezték azokat, akik megjárták Rómát, vagy más távoli kegyhelyre zarándokoltak. A jámbor szülők házasságából öt gyermek született, két lány és három fiú. Jeanne a negyedik volt a sorban. Keresztelésekor az Úr legkedvesebb, szűz apostolának mennyei pártfogására bízták, kit a korabeli hívek különösképpen tiszteltek. És Jeanne bizonyságot tett életével arról, hogy méltóvá vált égi pártfogójához azáltal, hogy erkölcsi-politikai tisztátalanságba süllyedt korában a testi-lelki tisztaság tanúja lett.” (Diós István: A szentek élete).

Az apja nevénél ismét fontos bizonyítékát kapjuk származásáról. A Jacques etimológiája: Jac = Jász (magyar kiejtéssel), vagyis felmenői jászmagyar eredetet mutatnak + qu = ku, kur, kör, vagyis napisteni eredet + es = égi-ős, szokásos fogalomként Napistentől származó személy, egykor magas rangú jász előkelő; egybeolvasva: Jacques = Jász-Napistenhitű-ős, e népág leszármazottja. Még a szülei származási helye is fontos bizonyítékokat hordoz. Hol található Champagne vidéke? Franciaország északkeleti részén.

Milyen magyar vonatkozású híres történelmi hely található a közelében?

Nem más, mint Attila hunmagyar király által 451-ben megvívott catalaunumi csata helyszíne.

Ha csak e francia térképrészletre nézünk, azonnal szembetűnik Troyes városneve, miként Trója {régebbi nevén Ilion (talán Illés próféta ősei?), jászok fővárosa} a kisázsiai ókori város névduplikációja. E francia város alapító nemzetsége ezért nem más, mint a Kis-Ázsiából a kelta népvándorlással háromezer éve ide költözött jász-magyarok, akiket még iónok, jónok törzsneveken, vagyis ógörögökként is ismerünk. De a terület hegyvidéki északkeleti részén már a Kusok, Chasok, Chattusok és így tovább, vagyis a kevésbé közismert feketemagyar (barna arcszínű) törzsek éltek, akiknek névemléke megmaradt a Champagne tartomány területnevében, és tőlük ered a Feketeerdő elnevezése is, vagyis azoktól, akik azt a hatalmas erdős területet lakták. De ugyancsak tőlük ered a catalaunumi csatahely néveredete is.

Az előző bekezdés megértetése egy cikk keretében eléggé nehéz dolog (szakirodalomként lásd: alul a honlapcímemet és benne a kiadott könyvem ajánlását). De ha tovább gondoljuk a francia őstörténelmet, akkor látnunk kell, hogy Jeanne d’Arc élete előtt 1000 évvel Attila hadjárata idejében, az ősei származási helye még feketemagyar, jász- és hunmagyar, továbbá fehérmagyar másként avar alapítású (Reims), összefoglalva ősi úrnépek által lakott vidék volt. Ezért maradhatott meg a térség neve Champagne-nak. Akkor kérdezhetik, milyen nemzetiségű emberek ősei hozták magukkal a szőlőtermesztést, és találják fel kései utódaik a pezsgőkészítést az újkorban? Bizony-bizony azok az ómagyar nyelvű úrnépek leszármazottai, aki a vízözön elmúltával költöznek Nyugat-Európába, és meghonosították itt is a Közelkelet szőlőkultúráját legalább 3 ezer éve a Champagne vidékén.

De ha tovább megyünk vissza a történelemben, akkor újabb 1000 év után eljutunk a gallok kelta népéhez. Kik is lehettek ezek a kelta gallok? Nem mások, mint a Kis-Ázsiából az asszír szemitizmus terjedésével elűzött, a Hettita Birodalom Kr.e. 1800-1116. évi bukásával beinduló kelta népvándorlás egyik nagy ága. Hogy kik is a hettiták? Minden részlettől függetlenül kis-ázsaiai hunmagyar nagyhatalom, mint ahogy a trójai jászok is közéjük tartoztak. Az asszírok általi bukásuk után a hettiták egy nagy része Közép-Ázsiába vándorol (hun, avar, turk, türk), a másik nagy részük pedig Európába {etruszkok, gallok, szabírok, britek (bárdok)}, egészen Írországig (avarok és kelták). A mai Franciaország területén a kelta gallok telepednek meg. De őelőttük is már lakott volt ez a nyugat-európai térség, mégpedig a kőkörök, megalitok kultúrnépével, akik mint rokoni alapon befogadják a testvéri gallokat országukba.

Nem részletezve tovább a világtörténelmi titkokat, nekünk annyit kell még megjegyeznünk, hogy Jézus Krisztus születési idejéig, vagyis az új történelmi időszámítás előtt 500 körül, Mezopotámia térségéből a Jütland-félszigetre (Jylland) telepedett, a szkíta-médek elől Kr.e. 612-től ide menekült asszír szarmata, szemita törzsek angol és germán ága felszaporodva ismét erőre kapnak, s az egész Nyugat-Európát lakó úrnépek meghódítását tűzik ki céljukként. Az ismert eredménnyel sorra meghódítják angol, germán zászlók alatt a térséget. Következtében, az ezer éves népkeveredés eredményeként, lényegében Kr.u. 1000-ig megtörténik a területek elfoglalása és teljes nyelvcseréje. Ezzel egyidejűleg, értelemszerűen elvész az ősi úrnépi nemzetek önállósága és nyelve. A hódítás kialakítja az ősnépek beolvasztásával – immár germán hatalommal – a nyugati országok mai szemita néprajzi viszonyait. Visszatérve a hősnőnk származásához, az Ő életében (Kr.u. 1412-1431) a szülei már elvesztik ősnyelvüket, eredeti nemzetségüket, de szívükben vagy titokban még él az ősnemzetségük tudata, az, hogy ők valamikor a jász-magyarok ide telepedett népágából származtak. A hitük eredendően őskeresztény, de a 100 éves háborúban már hithű katolikusok. Innen táplálkozhat a Szűz vallási buzgalma. Édesanyja, becenevén „Romée” megjárta a római zarándokutat is, amint azt már említettük.

Szülei hogyan kerülhettek Domrémy-be? Valószínűleg rejtély marad. Átköltözésük inkább tűnik az őslakosok frankok általi céltudatos széttelepítésének, mint elvándorlásnak. A leány szülőfaluja nagyvonalakban a Reims, Troyes és Nancy városok által bezárt háromszög közepetájékán a Maas folyó mentén fekszik. Eredeti származáshelyük a Champagne tartományban, szülőfalujától délre, mintegy 200 km-re Dijon és Besancon mai városok között található. A család származási körzetéből egyenesen adódik a fenti származási kép valósága. Troyes város eredettörténetét már érintve, következően Reims, a franciák második legfontosabb várostörténetét kell megismernünk.

Miért Reims lett a franciák koronázó városa? És miért pont e város vált a francia királyok koronázási városává, mely szertartást a Miasszonyunk Katedrálisban végezték? Nézzük a város történetét. Már a bronzkorban (kelta népvándorlás) is lakott település. A római hadvezér Julius Caesar által Gallia elfoglalásával – melynek során közel 2 millió ember, a gall lakosság majdnem fele kiirtásra került, a „magyargyűlölő fenevad” által – a területe római provincia lett (Kr.e. 58-51.-től). Ebből az időből a város római neve Durocorter. Ha kicsit őstörténeti szemüvegen nézzük a név jelentését, csakis a druidák általi névképzés átvétele jöhet szóba. A druida néven pedig a kelta papokat jelölték akkoron. Az ötszáz évig tartó római-latin fennhatóságot pedig ki törli el az akkori, még Galliában? Nem más, mint Attila, a hunok királya a már említett catalaunumi csatában, 451-ben.

Óriási történészi hamisításként, a catalaunumi csatában Attila és a szövetségesei nemhogy vereséget, vagy döntetlen közeli csatát vívtak, hanem világraszóló győzelmet arattak a római és vizigót szövetség felett. A vizigótokat szétverik, még a királyukat Theodorikot is megölik, a rómaiakat pedig végleg kiűzik Galliából. Épp ezért gyilkoltatja meg rövidesen a római császár a vesztes csata okán Aetius hadvezérét (megjegyezve: Attila gyermekkori barátját). A győzelem hatására Gallia trónja szabaddá válik. És mit szokott tenni ilyen esetekben a győztes? Egy olyan uralkodócsaládot segít hatalomra, akik vérszerinti rokonságban állanak a győztes hun királyi családdal.

A római tartomány északi határain kívül ez időtájt, talán nem véletlenül épp a Meroving uralkodócsalád kezdi hatalmát kiterjeszteni a még szabad gall területeken. Kik is ők? A Merovingok dinasztiája a különféle, tévesen frank államalakulatokban uralkodtak az 5-8. századokban. A kortársforrások gyakran „hosszú hajú királyok” névvel illetik őket; hajviseletük esetleges jelentése ismeretlen a nyugati történészeknél. Vajon a magyaroknak is? Kik fonták a hosszú hajukat hátul varkocsba? Hát pont éppen a Galliába betört hunok, vagyis a hunmagyarok. Nem tudom, mit fognak gondolni a T. Olvasók és a finnugor történészeink, ha fülükbe jut ez a hír, miként azt a hipotézisemet írom le: bizony lehet, hogy épp a Meroving uralkodócsalád Merovech (447-458) királya hívta Galliába Attila hun királyt, testvéri segítségként, hogy a gall-merovingok ismét visszafoglalhassák országukat a rómaiaktól és a vizigótoktól, miáltal így újra egyesíthessék hazájukat kelta vezetés alatt! És ez volt a hunok galliai hadjáratának igazi oka, nem pedig a hunok általi Nyugat-Európa kirablása! És „mecsoda” különbség van a két elmélet között?!

Ha most visszatérek Reims város névtörténetének megfejtéséhez, akkor jól érzékelhető, hogy ez is egy a magyar nyelven képződött városnevek egyike. Etimológiájában: Re = Ré, az egyiptomi Napisten + im = igi-mama, maga a magyarok mennyei Nagyboldogasszonya + s = ős, ősei, lakói; összeolvasva: Reims = Napisten-édesanyjának-ősei, hunmagyar településnév. És kit koronáznak meg elsőként ebben az újra felépített városban? Nem mást, mint a sorban a 4. Meroving uralkodót, I. Klodvig (466 – 511. XI. 27, 481-511) meroving királyt. És mi a reimsi székesegyház neve magyarul: Miasszonyunk Katedrális. És mivel egyenlő a templom jelentése: Miasszonyunk = a magyarok Nagyboldogasszonyával, az egész anyagi világunkat megszülő Ősmama hitével, megnevesítve magával a Szűz Máriával. Különben van egy magyarországi névduplikációja is Reimsnek, mégpedig Rém község elnevezésében. Ha összevetjük Esztergom névtörténetével, akkor az eredet párhuzamosságok itt is fellelhetőek. Női névnek szentelt, a nagy Ómama, Nagyboldogasszonyunk templomaként és Károly Róbert király koronázási helyeként. Az esztergomi Várhegy első székesegyházát Szent István király építtette a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert tiszteletére (de már a római korban, az avar időkben is fontos szakrális hely, ismert a várkápolna oroszlán freskója a négy sávval).

Zsuzsannától: „nekem a Merovingokról mindig a koronázási paláston behímzett méhecskék jutnak eszembe, jelzem maga Napóleon is ilyen palástban koronáztatta meg magát”.

Nagyon fontos gondolat a bizonyítás érdekében. Hozzáfűzve: milyen nemzetségeket jellemeztek az ókorban a MÉH (méhek népe) jelzővel? A hun-avar népek ugyanis, ahogyan Hérodotosz (az ókor legnagyobb történésze) leírta: méhnek mondott népek. Ahogy a médek is! A hunok az ősi vallás szerint méh-népek (mennyei-égi-honi) és az avarok viszont a darázs-népek {d-(mint szent)-ara-zent-ősei}, melyek egyaránt a kárpát-medencei nagy kaptár lakosai. Nem szabad tehát csodálkozni, ha a korabeli sírokban arany méhecskéket találunk. A magyar alföldi hun-avar sírok is telve-vannak olyan fibulákkal, melyek méheket ábrázolnak. Felvethető kérdés: akkor vajon a Merovingok, de különösen Napóleon = Nap-ó-oroszlánja (ahol az ó = kör-úr, köristen, Napisten), miért ragaszkodtak a méhhímzésű palástban való megkoronáztatásukhoz? Akkor kik laktak anno Galliában, de Korzikán is? Szerintem nekem már nem is kell megválaszolnom e kérdéseket, a T. Olvasó már biztosan érti!

Külön érdekesség lehet még a háromszög harmadik, Nancy városneve is a történetünk bizonyításaként. Nana (Nagy-anya, Nagyboldogasszony) női név még regényben is megjelent, például Emilé Zola ugyanilyen, Nana című regényében 1880-ban (a főhős †1870). Ebből a város névtörténete vegyes szórendben: Nancy = Nagy-anya-jó-családja, vagyis a Nagyboldogasszony, a magyarok Ősanyjának szentelt település értelemben. Ez a városnév is egy legteljesebb úrnépi névadás emléke. És ugyanezen névemlék köszön vissza a már fentebb említett Nantes városnévben is. Külön tragédiája a főhős Nanának, hogy őneki már az életből csak a tragédia jutott osztályrészéül a szemiták rabszolgatartása következtében, és nem az a fényes ősanyai hitemlék, amikor az úrnépek még a szabad világuk szerint élhettek.

További adalék lehet Zsuzsannától: „VII. Károly Chinon-ban keres menedéket és vár arra, hogy annak rendje és módja szerint végre megkoronázzák. Jeanne d'Arc híre hozzá is eljut, de a tanácsosai közül senki nem hisz a lány erejében (Chinon = a KI-NOM, a kinevezés helye)”. Hozzátéve Zsuzsanna meglátásához, ha a -NON szótagot fordítva olvassuk (n~m áthallás), akár a KI-MON(D), a koronázás kimondott szavát, a király közelgő felkenését is jelenthette egykoron.

Hogy mégsem a gall Merovingok által és a hun segítséggel egyesített Gallia lett a középkorban a kelták országneve, az a már említett germán-frankká vált uralkodó család, a Karolingok által 751-ben elhódított hatalom következménye. Így már érthető, hogy a gallok és a germán frankok összeolvadásával végül is 843-ban a Franciaország nevet veszik fel, és a nyelvük a gall-latin X germán felülírás következtében válik további hosszú évszázadok alatt franciává.

Ha a fenti nagyon lerövidített történelmi folyamatokat már értjük, akkor még azt kell megvilágítanom, hogy milyen érdekeket szolgált a 100 éves háború a francia, de akkorra már az angol földön is. Az angol-francia háború 1339-1453-ig tartott. Egyáltalán a középkori európai háborúk mégis milyen titkos fő célt szolgálhattak? Nem mást, mint az őslakosság és a hódító szemita behatolók közötti hatalmi viszonyok végleges rendezését. Mindenáron meg kellett törni az ősi úrnépek önállósodási hatalmi törekvéseit, hogy a szemita angol és frank uralkodó dinasztiák továbbra is megtarthassák hatalmukat. Továbbá a két népcsoportot végleg egységes nemzetté kellett kovácsolniuk. A szemiták ennek csak egy módszerét ismerték, ki kellett fizikailag és szellemileg irtani az őslakosság újra és újra feltörő vezető erejét. És erre a legjobb módszer a két hatalom által kirobbantott háború. A száz éves háborúban mind az angolok, mind a franciák elsősorban a saját ősi úrnépeiket véreztették ki, így kénytelen-kelletlen kezdett kialakulni az egységes újnyelvű angol és francia nemzet.

Most már visszatérhetünk Jeanne d’Arc történelmi szerepének a megvilágításához. A kezdeti angol győzelmek eredményeként az angol hadsereg 1429-ben már Orléans ostromához fogott. Ha elesik a város, akkor az angolok előtt nyitva áll a délfrancia területek elfoglalásának útja. A sorozatos vereségek hatására a francia hadsereg demoralizálódott a nagy vérveszteségek okán. Az őslakosok gall érzelmű népessége és a lovagok színe-java már elpusztult. De a meggyengült frank királyi udvar is képtelen a sokszínű nemzet összefogására. Az országot a rablóbandák, és a pestis tartja rettegésben. Égető szükség lenne egy vezetőre, aki képes lenne a maradék hazafiakat ismét összefogásra késztetni, és újra harcra buzdítani. Azt, hogy spontán népi kezdeményezésre, vagy nagyhatalmi játszmaként ismét az ősvallás, a gallok őskeresztény hitére alapozva készítették elő az orléansi szűz megjelenését, már elég nehéz megítélni 600 év távlatából. Legalább a francia haza megmentése, mint eszménykép megalkotásához ismét létre kellett hozni, fel kellett újítani a gallok alapnépességének ősi hitrendszerét. Ugyanis minden emberi erőfeszítés csak a hiten keresztül megvalósítható motivációk függvénye.

A druidák ősiségét még ismerő társadalmi erők Jeanne d’Arc-ban találták meg az ősi eszménykép újbóli megjelenítésének lehetőségét. Szépsége, átszellemült személyisége alkalmasnak látszott az ezer évekkel ezelőtti Ősmama, a gallok Madonnája arcának a megszemélyesítésére. Ezáltal a maradék gallok harci kedvét ismét sikerült a szemiták szolgálatába állítani. Az őt felkészítő három szent valóságos személy lehetett. Az Úr – különleges figyelmességgel – a korabeli Franciaország három legkedveltebb szentjét adta mellé szellemi segítőként: Szent Mihály arkangyalt, Alexandriai Szent Katalint és Antióchiai Szent Margit vértanút, valamint élete néhány válságos pillanatában Gábriel arkangyalt (mind a négy szent közelkeleti, a gallok óhazájából ered!). A hősnő látomásaiból arra lehet következtetni, hogy az őt felkészítő három szent nem szemtől-szembe, hanem titkosan, csak a beszédjükön keresztül, vagyis a hangjukkal készítették fel őt a küldetésére. Mindezt a gyóntatószék vagy más rejtett helységeken keresztül nem volt nehéz kivitelezni. Érzékelhető, hogy ez egy titkos hatalmi felkészítés kivitelezése volt, vagyis, egy valódi katolikus misztikán alapuló módszer alkalmazásával. Az akkor még gyanútlan fiatal lány ismert életútja, az inkvizítori kihallgatás néhány dokumentuma alapján teljesen világos, hogy Ő egy nagyhatalmi játszma eredményeként vált VII. Károly – a lány segítségével Reimsben 1429-ben megkoronázott szemita frank király – hű segítőjévé. Amiben anyjának nem kis szerepe lehetett.

Ismét Zsuzsannától: „a király Alencon hercegének vezetésével 200 katonát küldött, és Jeanne-nak a király díszes páncélzatot adományozott, ő is a katonák között lovagolt. A Szűz 1429. március 22-én Poitiers-ban diktálja a királyi kancellária papi titkárainak híres levelét, mely 1 hónappal később lett elküldve. A levélben felszólítja az angol királyt és hadseregét, hogy hagyjanak fel az ostrommal, adják át az összes általuk elfoglalt franciaországi város kulcsát, és vonuljanak ki a francia földről. Persze az angolok Sir John Fastolfe és Bedford herceg vezetésével nem adták könnyen magukat. A felmentő sereg 1429. áprilisának végén közelítette meg a stratégiailag kulcsfontosságú, ostromlott Orléanst. A felmentő csapatok kötelékében is tehetséges katonák harcoltak: Alencon hercege, és az orléansi herceg fia, Dunois a kor legnevesebb francia lovagja. Fellelkesülve Jeanne d'Arc szavaitól, áttörték az ostromgyűrűt, és felmentették a várost. Itt a két hercegi név is kulcs lehet, ők a Dunois, olyan „DUNAI”, míg az Alencon az olyan -kon”.

Kiegészítésem: igen, mert a Dunois = Szent-úrnő-őse, (DUNA = Szent-úranya-folyója); míg az Alencon = Al-éginő-országfia, amely névben már nem a világot teremtő Ősanya névemléke, hanem az al = az éginőnek (Ősanya) már egy földi leánya nemes fiát jelentve, míg a con = kon, mint körhon, körország értelmű ősi fogalom. Mind-mind az ősi úrnépek ómagyar nyelvi származékaik. Gondoljunk a „kopt” egyiptomi őskeresztény nyelv vagy vallásmaradvány névképzésére, ahol a szóeleji ko- ugyanabban az értelemben szerepel, mint az Alencon névben, de utána a -pt betűk a teremtő-apa = Napisten jelentést hordozzák (Kopt = Napisten-vallása, vagy hona és népe).

A szemita frankok hatalmának megerősítése után azonban a segítő személy már feleslegessé vált. Ők ugyanis nem akarták az ősi gallok hatalmát végleg feléleszteni. Nekik a lány csak addig kellett, amíg az a frankok hatalmi, katonai ambícióját szolgálta. Az Orléansi Szűz, vagy Szent Johanna elvégezte a misztikus manipuláció segítségével reá testált feladatát. Ő egyébként aktívan soha nem vett részt a harcokban, csak a neki készített szent zászlót hordozta a katonák előtt, a gallok legszentebb Madonnáját megszemélyesítve. Általa, az elcsüggedt katonák újra erőre kaptak. Az ismét felfokozódó harci kedv segítségével VII. Károly, ha lassan is, de végül mégis győzelemmel fejezi be a 100 éves angol-francia háborút. A helyzet kedvezővé válásával, az első adódó pillanatban lemond a lány további szerepéről. Hagyja, hogy a burgundiak (ők is germán hódítók) átadják az angoloknak, akik Rouenben, 1431. május 30-án elevenen máglyán elégetik, mint ahogyan azt a boszorkányok tömegeivel tették. Lehet, hogy a leány halálában nagyobb haszna lehetett a királynak?

Ezért ha úgy tetszik – a címbeli megfogalmazás szerint – Jeanne d’Arc volt személyében az utolsó leány Európában, aki az őskereszténység Ősmamájának, a gallok Madonnájának az arcát megszemélyesítve, majd halálában a matriarchális ősvilág elpusztításának egyik utolsó áldozatává válik. Megijedtek tőle a szemiták és a katolikusok, féltek, ha nem pusztítják el a már feleslegessé váló leányt, a győzelmeket kivívó gall nemzetrészek képesek lettek volna a frank uralkodócsalád fizikai elűzésére, és visszavenni ősi jogukat a hatalomra. De nem így történt, így már nem történhetett! A nyugat-európai szemita hatalmak már a pénzuralom elterjesztésével szilárdan kezükben tartották a politikai gyeplőt. Ezért az Orléansi Szűz értelmetlenül adta fiatal életét a hazájáért. Halála a politikai gyilkosságok nem kis számát gyarapította a középkorban.

Az anyja szerepét jól érzékelteti, hogy már csak a leánya halála után kér felülvizsgálatot a királytól. Úgy tűnik az eseménysor az ő tudtával zajlott, bár a haláláért csak közvetve felelős. Jeanne d'Arc perét 1450-ben, VII. Károly utasítására felülvizsgálták, és 1456-ban ártatlannak nyilvánították. A Vatikán által 1909. április 11-én boldoggá, 1920. május 16-án szentté avatták, majd XII. Pius 1944. május 13-án Franciaország második patrónájának nyilvánította. Kérdezhetik: mégis milyen világ az, ahol előzőleg meg kell gyilkoltatni egy ártatlan embert, hogy a végén szenté avathassák? Ez az eljárás a mából szemlélve igencsak szemita módszernek tűnik!

Azért befejezésül kedves segítőmnek a keresztneve, Zsuzsanna névetimológiáját se felejtsük el feltüntetni. Ugyanis nagyon szemléletes, és még kapcsolódik a történetünk előzményeihez is. Felbontható: Zsu = Zent-ős-úr, magának Zeusz nevéből való kisázsiai névképzés eredményeként a Napisten + zs = zent-ős, az ismétlés melléknévi fokozás is + anna = anyja, régiesen annya; összeolvasva: Zsuzsanna = Szent-Napisten-legszentebb-Édesanyja. E megfejtésből már egyenesen adódik annak a bizonyítása, hogy kik is voltak a kínai évkönyvekből a 4-5. századokban élt Zsuanzsuan Birodalom népe? A legtisztább Ősmama, Ősanya hitű, őskeresztény vallású hunmagyarok! És talán még ide tartozó lehet egy másik kedves segítőm keresztnevének az etimológiája is: József = Jó-zent-ősanya-égi-fia, ez is a Napisten egy már „jászos” kisázsiai névváltozata lehet. Különösen, ha még ideírom az írás szerzője keresztnevének is az etimológiáját, talán minden fenti igyekezetem érthetőbbé válik: István = Igi-ősten-bánja, a latin b>v hangzóváltás okán, jelentésében a Napisten földi istenkirálya személynévként (a bán fordítva olvasva Napjelentésű szó). A bán fogalma egyszerűsödött a továbbiakban az égi eredetű földi király helytartójává, úgy, mint Bánk bán (nádor) nevéből ismerjük az 1211-1213-as évekből.

Hát nem a legcsodálatosabb nyelv a magyar nyelv? Igen, és a francia gallok miért nem tudják ma már, hogy kétezer éve még ők is ómagyarul beszéltek? Remélem, akár e cikk nyomán is, már sok francia és európai ember szeretné mindezt megtudni!

https://www.hnsz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2040%3Ajeanne-darc-az-utolso-magyar-sanya-arc&catid=36%3Abelfoeld&Itemid=37

Címkék:

Vissza

Téma: Hunok Nagy Szövetsége - Jeanne d’Arc, az utolsó magyar Ősanya-arc

Nincs hozzászólás.

Hunok Nagy Szövetsége - Jeanne d’Arc, az utolsó magyar Ősanya-arc

Címkék:

Téma: Hunok Nagy Szövetsége - Jeanne d’Arc, az utolsó magyar Ősanya-arc

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség