Joós István - A Szívesség Közösség vezetője

2012.09.11 08:44

 

Előzmény..

http://embers-eg.webnode.hu/news/ujraszabva-joos-istvan-ember-/

 

 

"ISTEN VELED. ... rajtakaptam magam, tegnap ... hogy a könnyebbet teszem ... hogy az írás immár a könnyebb ... nehéz volt, mikor belevágtam, kiállni, vállalni, megosztani, a mélységet, az esendőt, az embert, a MÁS nézőpontot ... már nem az ... már könnyű ... már természetes ... elmúlt a félelem ... csoda ez ... hogy a csinálás által a félelem, hogy elmúlt, hogy menyire rettegtem az elején, hogy mi
t fognak az emberek szólni, hogy értenek-e egyáltalán, hogy kinevetnek, és aztán mennyien jöttek, és erősítettek meg, hogy igen, ez jó, hogy csináljam, hogy érték, hogy mintha önmaguk írták volna, hogy tanácsot kérnek, hogy nem az a fontos, hányan értik, hanem, hogy Ki Legyen Mondva, hogy hozzáférhető legyen, mint Szín ... az Isten Palettáján ... ez is.

Hálás vagyok az elmúlt fél évért ... nagyon ... de a korszaknak mégis vége. 

... le KELL zárjam a mindennapírást, az elsősorban írást, tovább KELL lépjek ... mert NEM ez a legnagyobb félelmem ... MÁR nem ... személyesen maradok elérhető, és talán előadás-beszélgetések is lesznek, attól még félek ... néhány rajz is érik ... de mostantól ritkábban írok ide ... értékes időszak volt ... egészen fantasztikus a 902 Like, az előadás meghívások, hogy személyes időpontokat foglaltok, hogy beszélgetni jöttök, hogy legmélyebb titkokba beavattok, hogy életek változtak, hogy a múlt héten 45 444 emberhez eljutottak az írások, hogy érkezett, aki könyvet szerkeszt belőle ... kegyelem ... és a sok-sok visszajelzés, bátorítás, és hála, amit kaptam ... rengeteg öröm, köszönöm, de mégis, fontos lépnem, tovább ... magam miatt fontos ... jó volt belevágni, megküzdeni, és igen, sütkérezni picit, de NEM író vagyok ... hiszen a félelem mutatja az Irányt ... és már NEM ez a legnagyobb, tovább KELL lépjek, a következő, nagy, időszerű téma-feladat-kihívás felé ... 

... Magam miatt ...

... megosztásban, adásban, önmagam szétszórásában lenni ... próbáltam itt ... minden alkotó erőm szavakba szállt, minden írásba belehaltam picit, az elmúlt fél évben ... sok-sok idő, gyakaran egész napok ... másra alig maradt ... figyelem, erő, szeretet ... pedig VAN más ... felelősségem ... ami belőlem indult, ahol MOST újra kellek ... egy ideje már, csak halogattam ... helyette írtam itt egyre szárnyalóbbakat, hogy magam, lám, értékesnek érezzem, miközben TUDOM, hogy ott az időszerű feladat ... most MÁR ott ... ezen is rajtakaptam magam ... hogy az Apple, a Facebook, a Samsung harcairól ezért olvasok ... ahelyett, hogy a MAGAMÉT, a magunkét vívnám ... halogatok, mert félek ... KÉT létállapotom van ... alkotás-megosztás-odaadás és követés-befogadás-fogyasztás ... e kettő ... semmittenni nem tudok ... és most elbillent az egyensúly ... picit ... semmi veszélyes, de arra épp elég, hogy LÉPJEK ... magam miatt ... BÁTRAN ... a következő, nagy, időszerű félelemmel, a Szívesség Közösség önfenntartásával, a Bizalom Hálózat mőködésével szembe ... magam miatt ...

... és Miattad is ... 

... mert egyre többen követnek ... és LÁTOM, hogy ebben is ... a halogatásban IS ... én írásban halogattam, sokan olvasásban ... napról napra ... várva, függve, követelve az iránymutatást ezekben a sorokban ... és beérve az örömmel, amit az olvasás adott, az Egy-et-értéssel ... de az Egy-hez Hűséget, tehát a következtetések gyakorlati levonását, tehát SZEMBESÜLÉST, TETTEKET, VÁLTOZTATÁST halogatva ... sőt ... sokan még ezt sem ... sokan alig értettek ... látom ezt is ... hanem csak kiszűrték a számukra szimpatikus, őket megerősítő gondolatokat – és elutasítanak minden mást, ami számukra nem az, ami nekik kihívás ... ott szerintük tévedek ... pedig egyazon forrásból érkezik az egész ... de persze, hogy nem baj ... szabad, ezt is ... ráérünk ... Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek ... tapasztalom, tudom ... és örömmel látom a hónapokkal később szárba szökkenő magokat ... minden rendben, csak rámutatok ... erre is ... mert fontos ... ahogy az is, hogy ...

... függésnek nem szabad felületet adjak.

Ezt tudtam, így tudtam, ennyit tudtam ... adni ... és persze, ismételhetném, naponta más képpel, csiszolódna ... de az már nem dolgom ... feltartottam az Ujjam, mert fontosnak éreztem, hogy feltartsam ... mert mondanivalóm volt ... de a NAP a Lényeg ... remegő ujjal próbáltam rámutatni ... de sokan a naponta fellendülő ujjat várják, követik, nézik, elemzik ... mégis ... a NAP helyett ... és élvezhetném, persze, akár vallást is alapíthatnék, de NEM teszem ... hanem leengedem a kezem ... másra használom ... az ujj csak egy, a Nap az ÖRÖK ... és Látja, aki Akarja, aki MER BÍZNI ... magában, hogy NEKI IS VAN ujja ... hogy éppúgy rá tud mutatni ... sőt ... a Nap BENNED él ... abban, aki meri átadni magát ... mert Ugyanaz az EGY Nap ÉL ... mindannyiunkban ... amikor olvasol, és úgy érzed, mintha magad írtad volna, az ERRŐL szól ... hogy EGYazon Hang Zeng ... mindannyiunkban ... a Szeretet, a Bizalom, az Odaadás, a Szelídség, az Elfogadás, az Alázat Hangja ... és ÉRZÉSEKKEL kommunikál ... én csak figyeltem, csak átengedtem, csak leírtam ... amire TE IS képes vagy ... KÉP-es ... egyazon Kép darabkái vagyunk ... MIND ... nyugalmam van ebben ... és LÁTOM, hogy bontakozik ... folyamatosan ... mindannyiunkban ... és lehet, igen, meríteni az utamból, látszik itt, de NEM kellek tovább ... napi szinten nem ... mert már akadály a mankó .. DOBJ el .. vagy ha nem, hát ezennel kirúgom magam ... 

LÁSD magad, ÉREZD a saját megérzéseid, JÁRJ a saját utadon ... KÉPes Vagy rá ... MIND képesek vagyunk! 

... hullám, tánc, úszás, lépés ... a minta EGY ... be- és kilégzés ... FIGYELJ ... vedd észre a jeleket ... LÉPJ, mikor időszerű ... először mindig feszülés van, egyensúlyvesztés, kibillenés ... FÉLEK, vacogok, didergek az újtól ... aztán erőkifejtés, megérzések mentén ... csekeszem, változtatok, Lépek ... aztán a visszahatás ... tapasztalat, megerősítés ... ÉR töltődni ebből ... csak bele NE ragadj ... mert szenved, aki ellenáll, aki halogat ... a szenvedés MINDIG halogatás ... MINDIG saját ellenállás az oka ... lassulok, puhulok, hízom, kényelmesedek, GYENGÜLÖK, ha nem lépek ... nem csak szellemben, hanem lélekben ÉS testben is ... így annál nehezebb lesz ... sőt, a külső kényszer, a válság oka is EZ ... ÉRTEM érkezik a válság, HA magam nem lépek ... szabad tehát töltődni, de aztán HASZNÁLNI kell az erőt ... a csúcson abbahagyni és lépni ... TOVÁBB ... a feszülés irányába, MINDIG ... az ismeretlen-félelmetes-újba ... következő csúcs ... TOVÁBB ... mindig TOVÁBB ... a következő félelem Felé ... LÉPNI ... így növekszem, így bontakozom ki, így repülök ... és NEM beleragadni a sikerbe ... belső harc, persze – méltán kényelmesednék, ha már ide eljutottam, mókás lenne gurunak lenni ... de nem szabad ... szabad, de öngól ... válságot érlel, aki maga nem változtat .... lépni KELL ... örök a változás, MINDIG van következő lépés ... jó ezt elfogadjam ... és, hogy minden tudásom ellnére ALIG értek, de nem is kell értsek, mert az ÉRzések Igazak ... elég követni őket ... elfogadás, bizalom, odaadás ... ez minden ... Elég Vagyok, ha csak Vagyok ... és akkor máris egy a kettő ... az akarat Forrása és az Akaró ... a Te Akaratod és én ... így teljesül, amint a kettő Egy, csak így teljesülhet ... odaadás Az Út ... az Igazság .. az Élet ... az ÉN VAGYOK ... az Isten ... VELED ... : )"