Képes Krónika - Számolj, Péter, bűneidért!
Kapcsolódó link..
.embers-eg.webnode.hu/news/pelda-minden-igaznak-es-intelem-a-hazaaruloknak-/
https://embers-eg.webnode.hu/news/vilagbiztonsag-iii-andras-titka/
https://embers-eg.webnode.hu/news/padanyi-viktor-verbulcsu/
https://embers-eg.webnode.hu/news/a-kepes-kronika-kepei-tobb-mint-illusztracio-/
https://embers-eg.webnode.hu/news/toth-gyula-a-magyar-kronikak-es-a-kitalalt-kozepkor/
https://embers-eg.webnode.hu/news/piramisok-a-kepes-kronikaban-/
https://embers-eg.webnode.hu/news/kepes-kronika-kronika-a-magyarok-tetteirol/
Szántai Lajos Nagy Lajos a Képes Krónikában
https://embers-eg.webnode.hu/products/kepes-kronika/
Zámoly területén összesen 24 archeológiai lelőhelyet tudtak eddig térképre rajzolni a Szent István Király Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársai.
A Vadszőlők határrészben és a szőlők alatti murvagödrökben, valamint a községtől északra, az útelágazásnál neolitikus kultúrák nyomait találták meg. A bronzkor és vaskor között egyelőre nem világos az összefüggés, de az sem lehetetlen, hogy földvárat is rejtenek a zámolyi dombok. Ami bizonyos, a leletek tizenegy őskori és hét római kori települést mutatnak.
A településnyomokat térképre vetítve egy őskori és ókori „időjárás-változást” figyelhetünk meg, hiszen a régebbi települések a vadvizek partjára, míg az ókoriak a folyóvizek mellé épültek. Fülöp Gyula ezzel kapcsolatosan nem pusztán a szárazabb időszak beköszöntére hívta fel a figyelmet, hanem a már emlegetett pátkai római kori gát szabályozó szerepére is.
A római korban természetesen különös jelentőségre tett szert a szőlőhegy alatti útkereszteződés, ez volt az Aquincumot (Óbudát) Savariával (Szombathellyel) összekötő római út egyik csomópontja. A mai Zámoly területén hajdanvolt településről az avar kori megszállás kérdésének vizsgálatakor kapunk ismét hírt a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött nádlevél alakú vas kopjahegy révén.
A magyarok honfoglalása után – korai oklevelek tanúsága szerint – Zámoly mai területén legalább három kisebb település létezett. Kerekszenttamás, Kér és Zámoly falu helyét az oklevelek és a régészeti leletek viszonylag pontosan körülhatárolják. A sűrű, kisfalvas településhálózat Fejér megye egészére, sőt a Dunántúl nagy részére is jellemző volt a török megszállásig, de azzal megszűnt.
Kerekszenttamás romjaiban máig látható templomáról kapta nevét, bár a falu területéről, a mai szőlőhegy környékéről származó leletek száma igen csekély. A települést a Csák nemzetség birtokaként említik – először 1231-ben –, majd a XV. században a Rozgonyi család tulajdona, a XVI. század folyamán a csókakői váruradalom tartozéka. A falu a török uralom alatt elnépteledett, bár neve a későbbi oklevelekben is (elsősorban templomépülete miatt és helynévként) többször előfordult, 1702-ben azonban már egyértelműen pusztaként szerepelt, 1690-ben templomát is elhagyottnak említik.
Kér falu a Burján-árok északi partján, a mai belterülettől nyugatra feküdt, nagyjából az árok és a Móri út között. A kerekszenttamásival ellentétben leletanyaga elég gazdag: az Árpád-koritól a XV. századig keltezhető cseréptöredékeket és fenőköveket találtak a terepbejárás során a régészek. Első biztos említése 1193-ra keltezhető (ad Ker), a székesfehérvári keresztes konvent Barc nevű birtokának volt szomszédja a XIII. században, egy részét a Csák nemzetség, illetve az ahhoz tartozó Dudari ág birtokolta. 1326-ban a Csákok Csókakő várával együtt Károly Róbertnek adták át, 1559-ben „Praedium Keer” néven a csókakői váruradalomhoz tartozott. Neve még a török kor után is előfordult oklevelekben, a hódoltság alatt viszont ezen a néven nem írtak össze helységet. A XVI. század második felében a régi elnevezést a Burgán név váltotta fel. A névcserét a török források, az újkori és mai helynevek (Burján, Burgyán, Borgyán), valamint a régészeti topográfia is valószínűsíti.
A középkori Zámoly falu Kerekszenttamástól délre, Kértől keletre terült el, a Császár-vízbe futó Burján-patak völgyében. A temetőig húzódó, ma is a belterületen fekvő faluhely leletanyaga gazdag: a honfoglalás kori kopjacsúcstól a XVI. századi cseréptöredékig igazolja a falu legkorábbi történetét, azt, hogy már a kilencszázas évek végén lakott volt.
"Orseolo kezében ott a korona a Képes Krónika ábrázolásában.
Nem a fején van, hanem "magához ragadta" és mintha egy készenlétben levő pallos is lenne nála." idézet innen
Első írott említése Péter király megvakíttatásának leírásához kapcsolódik. Az eseményt, amely 1046. október elején játszódott le, a XI. századi gesta szövegét felhasználó XIV. századi krónika hagyományozta ránk: a menekülő Orseolo Péter (Szent István király unokaöccse, magyar király 1038–1041 és 1044–1046 között) egy zámolyi udvarházban hiába sáncolta el magát embereivel, elfogták és megvakították. A zsarnoknak bélyegzett Péter király ellen uralkodásának negyedik évében fellázadt szinte a társadalom egésze, helyette Aba Sámuelt emelték királlyá (1041–1044), ő maga és családja III. Henrik német-római császár udvarába menekült, Henrik fegyverrel segítette vissza a trónra. Orseolo Péter második királyságának (1044–1046) az ellene szőtt összesküvés és a Vata-féle pogánylázadás vetett véget.
A bonyolult hadi helyzetben érdekesen kapcsolódnak össze az események. Gellért püspököt Vata ispán csapatai meggyilkolták a Kelen-hegyen (ma Szent Gellért-hegy). A visszahívott Vazul fiak, Levente és András herceg Vata csapataival harc nélkül foglalták el Fehérvárt, ahol András herceget fejedelemmé választották. András fejedelem hívta vissza Fehérvárra Orseolo Pétert, aki azonban csak Zámolyig jutott.
Az eseményeket a Képes Krónika írja le részletesen: A király „…betért egy Zámoly nevű faluba, az említett követ [András fejedelem követe] el akarta fogni, és megkötözve András herceg elé akarta hurcolni. Péter azonban megsejtve ezt, bevette magát egy udvarházba, és három napon keresztül vitézül védekezett. Végül, miután az íjászok az összes katonáját megölték, őt magát foglyul ejtették és megvakították, majd Fehérvárra hurcolták, s a szörnyű fájdalom következtében rövidesen be is fejezte életét. Pécsett temették el, abban a székesegyházban, melyet ő alapított Szent Péter apostol tiszteletére.”
Ez az esemény szolgált a falu nevének népi magyarázatául. Csanádi Imre Zámoly fölött című verse prózai bevezetőjében így idézi a történetet: „A falumbeli temető dombján ősi kőfal meredez, templom romja. Azt tartják, itt vakították meg Péter királyt. Egy kései okoskodás szerint így vonták felelősségre: »Számolj, Péter, bűneidért!« Ebből a számolj-ból eredeztetnék hát a falu nevét.” Hétköznapibb, de a magyar névadás jellegzetességeivel jobban harmonizál az a megoldás, mely szerint a feltehetőleg szláv eredetű Zamur személynév volna a forrás. Ez sem kevésbé előkelő értelmezés, hiszen Árpád fejedelem egyik mondai őse is viselte ezt a büszke nevet, s a falu középkor folyamán használatos névalakjai is (Zamor, Zamur) erősítik ezt a feltételeést. 1193-ban is Zamorként említik a települést a székesfehérvári keresztes konvent birtokában álló Barc (a mai Sárkeresztes területén) határjárásában.
A települést birtokosai, a Csák nembeliek, a Dudariak, majd a Rozgonyiak sorsa a csókakői váruradalomhoz kapcsolta. Csókakő 1326-tól a királyi várak egyike, ekkor várispánnak, majd 1379-től Fejér vármegye ispánjának a vezetése alatt állt. 1425-ben még ilyen minőségében került Rozgonyi István kezébe. 1430-ban a Rozgonyiaknak zálogként átadott, a váruradalomhoz tartozó helységeket és javadalmakat felsoroló listán Zámoly falu is szerepelt. 1439-től a család már örökös birtokként kezelte a várat. A Rozgonyi család 1523-ban férfiágon kihalt, a várbirtok nőági hozományként 1532-ben került a Nádasdy család kezére. A Bakity família rövid birtoklása után ismét visszaszerezték a Nádasdyak.
A váruradalom legrészletesebb korai leírása 1519-ből származik. Ekkor 157 egész lakott telket írtak össze, bár nem minden telek után adóztak, mert a szabadalmasok, közöttük a frissen települtek, adókedvezményeket kaptak. Csókakő vára és a váruradalom 1543 augusztusában jutott a törökök kezébe, s vált a Török Birodalom végvárává. Ettől kezdve a magyar földesúr szerepe a falu életében igen korlátozottan érvényesült: főleg az adókat igyekezett beszedni a török birtokosok mellett, s így az adózó lakosság telepítése, gyarapítása is érdekében állt.
Előzményként az eddigiekhez..
1041-ben a magyar főurak körében összeesküvés és lázadás tört ki Orseolo Péter ellen (aki immáron 3 éve ült a trónon), és Aba Sámuelt választották meg maguk közül királynak. Péter azonban időben elmenekült az országból korábbi ellensége, III. Henrik udvarába. Henrik a Magyar Királyságban kitört trónviszályt arra próbálta meg felhasználni, hogy visszavágjon az 1030-ban elszenvedett veszteségekért és Magyarországot a Német-Római Császárság hűbéresévé tegye, ezért támogatta Pétert a trón visszaszerzésében.
"Miután tehát Pétert az országból kikergették, a magyarok azon zsarnokokat, kiknek tanácsából nyomorgatták vala őket, fölkeresék, s közzülök egyet darabokra vagdalának s két fiának szemeit kiszúrák, másokat vas mangorlókban törének össze, némelyeket agyon kövezének, Sebösnek pedig, ki Vazul szemeit kiszúrta volt, kezét lábát kerékben törék s úgy veszték el. Aba osztán királylyá szenteltetvén, Péter rendeleteit eltörölve a magyarok törvényeit parancsolá megtartani." - Idézet a Kézai Simon mester Magyar krónikájából.
| Újabb kőkori, sárga festésű, durva kerámia töredéke. 1961-ben találták a Vad-szőlőknél |
 |
| Bronzberakásos falap Sol napisten mellképével a római korból. A XIX. század végén került elő a Báró Jenő szőlőjében talált kőkoporsóból |
 |
| Kerekszenttamás körtemplomának maradványa (2001) |
 |
| Orseolo Péter országát III. Henriknek ajánlja |
 |
| Péter király megvakítása a Képes Krónika iniciáléjában |
 |
| A templomrom és az 1873-ban állított kereszt a régi katolikus temetőben (2001) |
Téma: Képes Krónika - Számolj, Péter, bűneidért!
Nincs hozzászólás.