Kilencven éves a Székely Himnusz
Hatvan éve , 1952 , május 3--án halt meg Budapesten Csanády György költő ,hírlapíró , szerkesztő , a Székely Himnusz szerzője.
Csanády 1895, február 23--án született Székelyudvarhelyen.Az ottani református kollégiumban érettségizett, az első világháborúban a fronton szolgált, meg is sebesült. A trianoni békeszerződés után Magyarországra költözött , ötödmagával alakította meg a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét ( SZEFHE) . A budapesti Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet, de ezt a végzettségét soha nem hasznosította. Az irodalomnak szentelte magát, előbb az Új Élet , majd a Híd című lapok szerkesztője volt, aztán 1928--tól a Magyar Rádió munkatársa lett. Hangjátékokat írt ( egyebek között Katona Józsefről és Csokonairól ) , később rendezett is , egyike volt a műfaj első magyarországi művelőinek.
1941--ben a helyszíni közvetítések osztályának vezetőjévé nevezték ki, 1943--1948 között a Magyar Rádió főrendező--helyettese volt. Sokat publikált is.Három verses kötete jelent meg : 1940--ben Krisztusról írt drámát a Nemzeti Színház mutatta be.
Csanády György 1952--ben elhunyt.
Legmaradandóbb műve a Székely himnusz, melynek szintén kerek évfordulója van : kilencven éve , 1922. május 22--én énekelte először egy leánykar a SZEFHE májusi nagyáldozat névre keresztelt első ünnepélyes találkozóján. A rendező , a szintén erdélyi Mihalik Károly orvostanhallgató volt, aki a kolozsvári egyetemmel költözött az első világháború után Szegedre.
A Székely himnusz bemutatását csak fél évvel élte túl, huszonhat évesen, 1922.szeptember 6--án hunyt el.
Csanády versének címe nem tartalmazta a himnusz szót, a SZEFHE gyűlésén Kantátának nevezték.
A dal viszonylag nehéz---de gyönyörű---zenéjét és egyesek szerint képzavaros szövegét sokan bírálták ---mert nem értették.Ezt erdélyi ember érti igazén ! ---, mégis szájról, szájra terjedt. Népszerűségét semmilyen hatalom nem tudta kikezdeni, pedig Erdélyben a kezdetektől ( a második bécsi döntést követő néhány évet kivéve ) a kommunista rezsim bukásáig előadása tilos volt , sőt büntették is éneklését.
Magyarországon 1941 és 1944 között az iskolában kötelezővé tették a tanítását , de ekkor még nem vált általánosan népszerűvé. A cserkésztalálkozókon azonban rendszeresen elénekelték, terjedését segítették az erdélyi származású értelmiségiek és szervezeteik.
A szocializmus idején Magyarországon is tiltották előadását, de így is a magyarság összetartozásának kifejezőjévé vált , ez a pár strófa jelentette a 2009-ben Székelyudvarhelyen tartott Székely Önkormányzati Nagygyűlés Székelyföld himnuszává nyilvánította.
Ma, tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a Himnusszal és a Szózattal ; egyik legszebb imánk.
Isten áld meg a magyart.
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk.