Égi Anyánk folyton szólít bennünket, szelíd szóval. Sajnos, az emberek nagy többsége nem hallja, mit mond, mert a testtudat mindennapi problémáival van elfoglalva. Felsőbb Isteni Énünk tudja, hallja, látja, de testtudatunk semmibe veszi azon apró jelzéseket, amiket nekünk mutat.

Jómagam, engedve testtudatomnak, sokszor próbálok megfelelni a mások által támasztott elvárásoknak. Azt mondom, teszem, amit ők akarnak hallani, látni tőlem. Tanításokba bonyolódom, melyek egymásnak ellentmondanak, hol egyiknek, hol a másiknak adva igazat.

Égi Anyánk nem azt kéri, hogy mások elvárásainak éljünk vagy mások által írott útmutató anyagokból tájékozódjunk, hanem hogy térjünk a Bölcs Szeretet útjára, és éljük azt.

Hogyan lehet ezt megtenni?

Ha közelről szemlélünk egy egyéni vagy közösségi, akár országos problémát, nem látjuk át, milyen helyet foglal el a Nagy egészben, és mi az értelme kozmikus szinten.

Nap mint nap látjuk a Világhálón súlyos beteg kisgyerekek, vagy éppen háborús konfliktusok, természeti katasztrófák szomorú, szörnyű, hátborzongató képeit. Egy normális, érzésekkel megáldott embernek fáj, hogy ilyen a világ, és megszólal a lelkiismerete. Aztán vagy tesz valamit a helyzet jobbításáért, vagy nem, de az előbbi is csak csepp a tengerben. Segít egy kisgyereken, közben meg millió másik pusztul el. Nem gondolhatjuk azt, hogy semmi közünk a tőlünk távoli országban történt eseményekhez, mégis szinte immunisakká válunk a sok ilyen hír hallatán. Pedig EGYek vagyunk MINDannyian! Ahogy közünk van határon túli magyar testvéreinkhez, ugyanolyan közünk van más népekhez is, hisz a szellem nem ismer bőrszínt, nemzeti hovatartozást, országhatárokat. Fentről nézve: Emberiség. Még fentebbről nézve: maga a Föld, az összes élőlényével, az embertől az élet információját hordozó vízmolekuláig. Még fentebbről: Kozmikus Szellemcsaládok, az összes párhuzamos Világegyetemben. Maga a Végtelen EGYség, mely gyönyörű, dinamikus hierarchiában épül fel, állandó változásban Él.

Ami itt a Földön történik – bármilyen kicsinység is az – kihat a kozmoszra, és ez oda-vissza működik. Nem létezik teljesen zárt, elszigetelt rendszer.

Ha cselekszel, azt általában a szűk környezetedben teszed. Családban, barátok közt, kis közösségben, munkahelyen. Kizárólag oda terjed ki hatásod… Valóban? Írtam már, zárt rendszerről szó sincs. Minden gondolatunk, cselekedetünk egy nemanyagi, skalár hullámot indít el, mely eredeti erejét megtartva a végtelenbe terjed, a hullámok egymással ütköznek, kioltódnak vagy interferálnak, gyakran kaotikus kilengéseket okoznak. A duális világban a rezgés a hasonló fázisút és mintázatút erősíti, az ellenkező előjelűt kioltja.

Valamit meggondolatlanul teszel: megbántod embertársadat. Durva szavakkal illeted őt. Ő sérelemnek veszi, és visszavág. A két hullám interferál, egyre erősödik, az egész ronda veszekedéssé, tettlegességgé fajul. A provokáció ilyen, s a politika árny-urai is szívesen (helyesebben szívtelenül) alkalmazzák. A nem gondolkodó, ösztönlény tömegeket könnyű felhergelni.

Ugyanez pozitív előjellel: két vagy több ember SZERetetben találkozik, s e SZERetet HATványozódik, kihat a tágabb környezetre is. (lásd: Maharishi-hatás).

Bölcs szeretetben az ember nem ül fel semmilyen provokációnak. Ez nem azt jelenti, hogy hidegen hagyja, de nem támad vissza. Helyette csendben épít, összeköt, hálót sző. Igaz lelkek hálóját, ami védőernyőt alkot (gondoljunk Mária csillagos, kék köpönyegére) minden, építő-alkotó-jobbító és szépítő lény és azok teremtményei köré, de amiből bármikor ki lehet lépni, szabad akarattal. Ki-be lehet járni, de ha elég erős ez a háló, az ellentét erőit visszapattintja, mert nincs benne FÉLelem, csak SZERetet-energia.

Bölcsesség és szeretet kéz a kézben járnak. Az ember is ésszel és szívvel él. Aki csak ésszel él, az rideg, számító, embertelen, aki pedig csak szívvel, az meglehetősen naiv, idealista, és könnyen az előbbiek áldozatává válik.

Honnan ered a bölcs szeretet? Égi Anyánk mutatja meg nekünk az utat, hogy mi is képesek legyünk megélni, adni és kapni. Sem könyvekből, sem elhangzott ékesszólásból nem lehet megtanulni, megélni, kizárólag a gondolatainkban, érzéseinkben és tetteinkben, amikor átadjuk magunkat a Felsőbb Vezetőnknek, aki tulajdonképp mi MAGunk vagyunk.

Mindezt sokszor mosollyal az arcunkon, boldogan. Néha viccelődve, kedves-jó humorral. Máskor komolyan, de nem komoran, hanem feszültség nélkül, lazán, úgy egészében örülve a létezésnek, és hálásnak lenni mindazért, amit kapunk, akár jót, akár rosszat, mert az is a javunkra van hosszú távon. Szüntelenül parázsló vággyal, lobbanó tűzzel, szelíd melegséggel, de nem langyossággal-lagymatagsággal. SZERelemben lenni Istennel, és minden teremtményével. Adni, áramoltatni, engedni szüntelen, hisz sokszorosát kapjuk vissza. És képesnek lenni elfogadni.

Égi Anyánk szüntelenül itt van velünk, mert ő MAGa a Boldogasszony, Szent Lélek(zet), Szent Szellem, a Prána, az Isteni Energia, Egy-Lény-Egű az Atyával és a Fiúval is. E Háromság biztosítja a HARmóniát a teremtett világban.

Esőként hull, forrásokban csobog, folyóként kígyózik, ereinkben áramlik, éltet, szeret, viszi a híreket, közbenjár értünk, megáld minket, igazi Édes Anyaként, átölelve vígasztal. Holdfényként tükrözi a Napot, az Atya Égi Csillag-MÁSát. Ott tündököl a Tejút fényszalagján. Földanyával együtt segít, éltet, táplál bennünket. Jézus édesanyjában, Máriában öltött földi testet, hogy a Fiú, Mária szűz testében megfoganva, s megszületve, rövid földi pályafutásában teljesítse az Égi Atya akaratát.

Égi Anyánk a Minden-HAT-ó Ős-Ten befogadó, elfogadó része. Befogad-elfogad mindent, s a sötétséget felfényesítve, a világosságot megerősítve ki-ÁRASZT. Amikor felajánljuk Néki örömökkel és szenvedésekkel teli életünket, pont ez történik.

1000 éve, Szent István királyunk felajánlotta Néki Magyarországot, így lettünk Mária Országa.

És ebben a tudatban eleink sokat küzdöttek, szenvedtek azért, hogy majdan mi is itt élhessünk és magyarul beszélhessünk, gondolkozhassunk, jó gazdaként gazdálkodva anyagi és szellemi örökségünkkel. Ezt a jó gazdaságot viszont úgy tűnik, az utóbbi 500 év során egyre gyorsuló ütemben elfelejtettük. Odáig jutottunk, hogy egyik politikusunk azt merte állítani, hogy Szűz Mária levette kezét az országról. A tömeggé vált többségi társadalomnak már fel se tűnt.

A nemzetiek egy része meg ugrott (a legnagyobbat 2006 őszén, az őszödi beszédre), s azóta is ugrik mindenféle provokációra, hecckampányra. A bégető nyájból kiszabadul egy-egy dühödt kos, és ész nélkül tombol. Hol a szelíd Bárány, a Lélekmadár Galamb?! Hol a fenséges Csodaszarvas, a Táltos Paripa, a Turul Fénymadár, a Nappárduc?

Hol vannak azok, akik képesek fölösleges erőszak nélkül áldozatot vállalni és elhordozni a terhet, nem magukért, hanem másokért, az összes teremtményért, Istenért? Hiszem, s tudom, hogy vannak ilyenek, s ők a MAGok, az ÉletHordozók, fajra, nemre való tekintet nélkül, de MAG(y)ar Lélekkel. Ők azok, kik meghallották Anyánk hívó szavát és gondolataikkal, tetteikkel hírdetik az Égig Érő – Élő Igazságot.

Minden tudás itt leledzik körülöttünk, bennünk. Népművészetünkben, népdalainkban, tájainkban – különösen a Pilisben, édes Anyanyelvünkben, vizeinkben, földünkben, a föld és a szellem gyümölcseiben, Ősemlékezetünkben, melyeket nem azért kaptunk, hogy fukar módon, holt múzeumi tárgyként gyűjtögessük, hanem hogy műveljük, éltessük, működtessük az egész Emberiség és a Világegyetem minden lénye javára.

Égi Anyánk óva int attól, hogy a gőgösség csapdájába essünk. A spirituális gőg, különösen nemzeti színekbe öltöztetve, veszélyes és fertőző betegségként terjed. Gombamódra szaporodnak a nemzeti-ezo-spiri csoportok, egymást és másokat lenéző, kinyilatkoztató, vagy éppen mézesmázos, aranykoros (aranykóros) stílussal. Főpapok és főpapnők, „nejlontáltosok”, hétvégi „sámánok”, „felemelkedett mesterek”, „guruk”, pénzéhes „csodadoktorok” gyülekezete.

Egy a közös bennük: Mindenkinél „jobban tudnak” mindent! Mindegyik azt mondja magáról, hogy ő az igazi. Hamar kiderül, hogy kilóg a lóláb. Ne vitázzunk velük, álljunk odébb.

Egy utolsó megjegyzés mára: Égi Édesanyánk nem kéri, nem követeli, hogy szobrokat, kegyhelyeket állítsanak neki, de odavezet a Föld azon pontjaihoz, ahol Égi Kapuk nyílnak. Más kérdés, hogy az ember a könnyebb tájékozódás miatt megjelöli ezeket, mint kegyhelyeket. Ha egy Mária-szoborhoz, vagy egyszerű oltárhoz lépsz, láss túl az anyagba öntött képi vagy térbeli illúzión, és lásd, érezd Őt a MAGa ÖN-Valójában, s lásd MAGod is Benne.

Sokan azt gondolják, némely Mária-szobor vagy kép gyógyít, pedig nem így van. A bele ivódott Szellemiség (információ és vivőhullámai), és az emberekben lévő Hit rezonanciája által történnek csodás gyógyulások.

Áldás kísérjen Utatokon!

https://madarasszony.blogspot.hu/2014/07/mit-akar-tolunk-egi-anyank.html

Címkék:

Vissza

Téma: Madárasszony naplója - Mit akar tőlünk Égi Anyánk?

Nincs hozzászólás.

Madárasszony naplója - Mit akar tőlünk Égi Anyánk?

Címkék:

Téma: Madárasszony naplója - Mit akar tőlünk Égi Anyánk?

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség