Múlt-kor - Öt ember, akit kitöröltek a történelemből

2015.04.01 16:35

 

Kiemelt..

Szkítiától Maghrebig - A magyar krónikák és a kitalált középkor III.

Hajnal Gyöngyi - Atilla, a hun király és a Camelot-i Arthur király személyazonosságának kérdéséről

Maga a valóság - A sötét oldal

Herceg, akit fel se négyeltek? Koppány és nagy tabudöntés
Szántai Lajos - Magyar történelem 

Church of God - A Sátán zsinagógája és a Születési jog áldásai

Szíriai hírek - Szíria elnöke a amerikai és nyugati vezetőkről

Eseményhorizont - Energia szökőkutak Kunhalmokon

Trianon

 


Előzmény..

PI Klub speciál - Tükör

Hagibal - A magyar történelem tíz legnagyobb hadvezére - szerintem

Szántai Lajos - IV. Béla király tanításai a világ végső korszakáról

Hamvas Béla - A senki

Trianon - NEM FELEDJÜK HŐSEINKET avagy a "Rongyos parancsnok"

A berill

A mohácsi csatáról szóló egykorú újságlapok
Negyedóra - Szent Johanna - Jeanne D'Arc

Hunok Nagy Szövetsége - Jeanne d’Arc, az utolsó magyar Ősanya-arc

 

Jézus torinói leple 3d-ben

Szántai Lajos - Vitéz János és Jannus Pannonius

Vasslajosblogja - Leviatán - a mélység bestiája

Mivoltma - Olyan régóta követjük el ugyanazokat a hibákat – 20 szürreális rajz a modern világról



 

Tavaly év végén az észak-koreai diktátor, Kim Dzsong Un kivégeztette unokatestvérét és közeli tanácsadóját, Jang Song Thaeket, akit az állami média szó szerint igyekezett teljesen kitörölni a történelemből: kiretusálta a fényképekről, fotóit pedig eltüntette az online adatbázisokból is. Azonban nem ez volt az első eset, hogy egy politikai vezető puszta létezését is megpróbálták eltitkolni.

 

Öt ember, akit kitöröltek a történelemből
 

Sztálin titkosrendőrségének feje

Nyikolaj Ivanovics Jezsov Sztálin egyik leghűségesebb híve volt, s érdemei elismeréseként az 1930-as években a szovjet állampárt Központi Bizottságának tagja lett. 1936-ban a szovjet titkosrendőrség, az NKVD élére került, belügyi népbiztosi működése idején (1936-1938) érte el a sztálini politikai tisztogatás a tetőpontját, amely időszakot Jezsov után gyakran nevezték „jezsovscsinának” is.

A nagy terror idején Sztálin utasítására - az ellenforradalmárokkal való leszámolás jegyében - lefejezték a párt- és hadvezetést, etnikai és osztályalapon pedig szovjet polgárok tömegeit végezték ki, vagy deportálták a Gulagra. A központ a kivégzendők számát kvótákban határozta meg. A kvótákat többször felemelték, mivel a helyi párt- és rendőri vezetők a terv túlteljesítésére törekedtek. Szovjet levéltári adatok szerint 1937-38-ban 1 millió 550 ezer személyt vettek őrizetbe, és 681 ezret végeztek ki, ám az áldozatok valódi száma számos szakértő szerint jóval több lehetett.

 

Nyikolaj Ivanovics Jezsov és Sztálin

Nyikolaj Ivanovics Jezsov Sztálin bal oldalán

 

1938 után a vérengző Jezsov hatalma folyamatosan csökkent, elveszítette pozícióit, tevékenységét kritikával kezdték illetni, s 1939 márciusában már ki is zárták a pártból. Egy hónappal később bebörtönözték, kémkedés és árulás vádjával bíróság elé állították, ahol golyó általi halálra ítélték. A végrehajtásra 1940 februárjában került sor. A kegyvesztett Jezsovot a történelemhamisítás eszközéhez gyakran nyúló Sztálin utasítására még a fényképekről is el kellett távolítani.

 

Goebbels rejtélyes eltűnése

A német filológiából doktoráló, kisebbségi komplexusát mindenáron legyőzni akaró Joseph Goebbels 1924-ben csatlakozott a nemzetiszocializmushoz, s fáradhatatlan munkastílusa, valamint sikerei miatt hamar felküzdötte magát az országos politikába. Goebbelsnek jelentős szerepe volt a weimari köztársaság szétverésében is.

Az 1933-as hatalomátvétel után a Nemzeti Közfelvilágosító és Propagandaminisztérium, illetve a Birodalmi Kultúrkamara vezetője lett, ő ellenőrizte a sajtót, a rádiót, a színházat, a filmet, a zenét és a képzőművészetet. Személyesen vezette a baloldali, liberális és zsidó szerzők könyveinek első nyilvános elégetését és nagyban rajta múlt, hogy a náci rezsim kedvező színben tűnt fel a németek előtt.

Hitler legközelebbi munkatársai közé tartozott, a Führer nélkül nem lett volna az, aki - de ez fordítva is igaz volt. Vezérére áhítatos csodálattal tekintett: „Meghajlok politikai zsenialitásod előtt” - írta róla. Hitler egyes ügyekben sokszor hiányosan, vagy utólag tájékoztatta, így ítéletei naplójában olykor igen gyorsan változnak, mégis valósággal imádta vezérét.

 

Goebbels

 

Pályafutása 1937-38-ban bicsaklott meg, amikor túl közeli kapcsolatba került Lída Baarova cseh filmszínésznővel, akiért még családját is majdnem otthagyta. Hitler rosszallása miatt ezt a lépést végül nem tette meg, de befolyása érezhetően csökkent. Mindez még nem lett volna elég ahhoz, hogy Sztálinhoz hasonlóan Hitler is Goebbels alakjának eltüntetésére utasítsa pártkatonáit, a híres német filmrendező, Leni Riefenstahl 1937-es fotójáról azonban valamiért mégis hiányzik az egykori propagandaminiszter. Ennek máig nem tudjuk az okát.

 

Sztálin ellenfele

Lev Davidovics Trockij neve egyenlő volt a proletárforradalommal, Lenin után a legtekintélyesebb kommunista vezetőnek számított. A mozgalom azon ritka vezetői közé tartozott, akik nemcsak elméleti téren, de a gyakorlati munkában is "hasznos" munkát végeztek. 1917-ben belépett a bolsevik pártba, majd tagja lett a Központi Bizottságnak, októberben pedig Lenin mellett ő irányította a felkelést.

Konfliktusa Sztálinnal - akit nemes egyszerűséggel csak „pártunk legkiemelkedőbb középszerűségének” titulált - még Lenin életében kirobbant. Trockij 1923-ban hadat üzent a Központi Bizottságnak és a Központi Ellenőrző Bizottságnak, az apparátust téve felelőssé a pártbeli légkör megromlásáért. A hangzatos deklarációkon túl nem sokra jutott, ellenben ellenzéki tevékenysége miatt 1925 januárjában leváltották hadügyi népbiztosi tisztségéről, később kizárták a Politikai Bizottságból, majd a pártból, 1928 januárjában pedig Alma-Atába száműzték, végül 1929 januárjában „szovjetellenes tevékenysége” miatt a Szovjetunió elhagyására kötelezték.

 

Lenin és Trockij

 

Először a törökországi Büyükadába került, ahol a Fehér Hadsereg itt állomásozó egykori tisztjei jelentették rá a legnagyobb veszélyt, de életét a támogatóiból verbuvált önkéntes testőrség védte. 1933-ban Édouard Daladier francia kormányfő ajánlott fel menedékjogot a kegyvesztett szovjet politikusnak, de miután Párizsba nem mehetett (Trockij egy ideig Royanban és Barbizonban élt), Norvégia felé vette az irányt. A kormányra gyakorolt befolyása miatt azonban házi őrizet alá helyezték a szovjet politikust, aki a norvég tisztviselők közbenjárására végül Mexikóba került, ahol pezsgő kulturális életet élt: különböző hírességek, újságírók, aktivisták adták egymásnak a kilincset, ám sok időt szentelt az írásnak, a túrázásnak, de a családjának is.

A harmincas évek hírhedt moszkvai pereiben minden ellenzéki csoportosulás vezetőjének Trockijt - vagyis a „szocializmus elárulóját” - vizionálták, akinek végzetét végül Sztálin egyik bérence okozta. 1940. augusztus 20-án - miután májusban már túlélt egy merényletet - egy Ramón Mercader nevű NKVD-ügynök otthonában jégcsákánnyal agyonverte. Sztálin Jezsovhoz hasonlóan Trockijt is eltüntette a fontos fényképekről, így a fentebb látható fotóról is, amelyen Lenin egyik híres beszéde látható.

 

Akit Mao tüntetett el

Csin Panghszien, ismertebb nevén Bo Gu a Kínai Kommunista Párt korai történetének egyik legbefolyásosabb politikusa volt az 1930-as években. Az 1907-ben született Bo Gu fiatalon Moszkvába került, hogy közelebbről megismerkedhessen a marxizmussal és a leninizmussal, itt lett tagja az ún. „huszonnyolc bolsevik” csoportosulásnak. Később aktívan részt vett a kínai kommunisták belharcaiban, s egyik fő célkitűzése volt, hogy kiszorítsa a hatalomból Mao Ce-tungot.

Miután a Kuomintang átfogó támadást indított a kommunisták ellen, a korábban szétszóródott sejtek Csianghszi tartományban egyesültek. Az Első Vörös Hadsereg egységei, az első, harmadik és ötödik hadseregcsoportok Bo Gu és Otto Braun, a Komintern katonai szakértője vezetése alatt kezdtek el működni.

1934-ben Bo Gu vezetésével eltávolították Maót a Politikai Bizottságból, és rövid időre házi őrizetbe is helyezték. A három főből álló katonai bizottság, amely sorai között tudta Bo Gut is, felhagyott Mao korábbi, az állandó mozgásra épített hadi taktikájával és vállalta a közvetlen harcot a jelentős túlerőben lévő Kuomintang erőivel, így csapataik súlyos vereségeket szenvedtek.

 

Bo Gu eltűnik a képről

 

A veszteségek hatalmasak voltak, 1934 decemberére a Vörös Hadsereg létszáma 45 ezerre csökkent, míg a köztársasági csapatok létszáma több százezer főre rúgott, megindultak a dezertálások, s folyamatosan nőtt az elégedetlenség a vereségekért okolt Bo Guval szemben, miközben Mao ereje és befolyása folyamatosan nőtt. Az 1935-ös zunyi konferencián Bo Gu több címét is elveszítette.

Az elkövetkező években fokozatosan kiszorult a hatalomból, s nem tudta visszaszerezni Mao támogatását, sőt inkább megaláztatások érték a kommunista vezértől. Ennek ellenére a kommunista színekben Bo Gu is részt vett a második világháborút lezáró politikai tárgyalásokon, amely a Kuomintang és a Kommunista Párt között újból kialakuló polgárháborúnak akarta elejét venni. 1946 februárjában az egyik megbeszélésről tartott hazafelé, amikor Sanhszi tartományban repülőgépével lezuhant. Halála után Mao Ce-tung egykori riválisát igyekezett eltüntetni a fotókról, hogy még az emléke se kísértsen.

 

A kompromittáló asztronauta

Grigori Nelyubov a szovjet légierőnél teljesett szolgálatot, majd 1960-ban húsz másik pilótával egyetemben (köztük Jurij Gagarinnal) őt is kiválasztották a szovjet űrprogramban való részvételre. A következő egy év kiképzéssel, valamint értékelésekkel telt, és az év végére hat jelentkezőre szűkítették a mezőnyt (őket hívták a „szocsi hatosoknak”), amelynek három toppilótája volt: Gagarin, German Sztyepanovics Tyitov és Nelyubov.

Az utóbbi pilótatartalékként szerepelt az űrprogramban, a Vosztok-1-nek (amellyel Gagarin első emberként lépett ki a világűrbe) a második, míg a Vosztok-2, a Vosztok-3 és a Vosztok-4-nek az első számú tartalékosa volt. 1963 márciusában Nelyubovot azonban két társával együtt letartóztatták, ugyanis részegen rendbontást követtek el az egyik katonai bázison. A jelentések szerint elnézték volna az asztronautának az incidenst, ha bocsánatot kér, azonban ez nem történt meg, így felsőbb körökhöz került az ügy. A rendbontás, valamint a korábbi kisebb kihágások miatt 1963 áprilisában mindhárom férfit elbocsátották, így egyikük sem mehetett az űrbe.

 

A szocsi hatok

 

Nelyubov ezután ismét vadászpilótaként igyekezett elhelyezkedni, azonban alkoholizmusa ebben nagyban hátráltatta, s 1966. február 18-án Ippolitovka állomáson egyik mámoros pillanatában a vonat elé lépett, s szörnyethalt. Az öngyilkosságot a hatóságok a szovjet űrprogram imázsának megőrzése érdekében igyekezték eltussolni, s a „szocsi hatosról” készült fotón Nelyubovot festékszóróval eltüntették.



http://mult-kor.hu/ot-ember-akit-kitoroltek-a-tortenelembol-20150331

 

Téma: Múlt-kor - Öt ember, akit kitöröltek a történelemből

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása

Téma: Múlt-kor - Öt ember, akit kitöröltek a történelemből

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása