Nemcsak az évszámoknál, történelmi eseményeknél fedezhető fel ciklikusság a Képes Krónika soraiban, hanem bizonyos nevek előfordulásánál is. Rögtön két név, mely ráadásul össze is kapcsolódik: Konrád és Szvatopluk.

Szvatopluk neve két alakban jelenik meg a Képes Krónika soraiban. Előszőr Marót fiaként, aki a hunok belviszálya után Pannóniára is kiterjeszti hatalmát...

„Azután fölkelt Marót fia, Szvatopluk, Lengyelországban, aki Baktria legyőzése után a bulgárokon és morvákon uralkodott, és a hunok pusztulása után Pannóniában is uralkodni kezdett. Ezt a magyarok Erdőelvéből és az Ung folyó mellől mindenféle ajándékkal hitegették, követek és kémek által kifürkészték, hogy serege gyönge, majd hirtelen támadással elnyomták Szvatoplukot egész seregével Bánhida táján, valami városban Tata mellett. Ennek a városnak romjai máig láthatók. Így kezdték uralmukat, melyet Marót fia, kiterjeszkedvén Pannóniában, az említett népekre gyarapított. Némelyek azt tartják, hogy a magyarok visszatérésekor Pannóniában nem Szvatopluk, hanem Marót uralkodott;ez alighanem onnan van, mert atyjának, Marótnak, nagyobb neve volt, de a vénség már megtörte, s a Veszprém nevezetű várban csendes nyugalomban élt.”

De ugyanez a Szatopluk, aki 104 évvel később, még Árpád és a magyarok második bejövetelekor is uralkodik Pannónia fölött:

„A lakosoktól azután hallották, milyen termékeny a föld, hogy a Duna igen jó folyó, és ama részeknél jobb föld nincsen a világon: közösen tanácsot tartottak tehát, és elküldték hírmondóul Kund fia Kusidot, hogy menjen, szemlélje meg az egész földet, és ismerkedjék meg a föld lakosaival. Amikor tehát Kusid bejött Magyarország közepébe és leszállt a Duna menti részekre, látta, hogy a táj kellemetes, a föld jó és termékeny, jó a folyóvíz, sok a legelő - tetszett neki. Elment tehát a tartomány fejedelméhez, Szvatopluk nevezetűhöz, aki Attila után uralkodott, köszöntötte őt népe nevében, és elmondta, mi okból jött. Ennek hallatára örvendezett Szvatopluk nagy örvendezéssel, azt hitte ugyanis, parasztok jöttek, hogy megműveljék az ő földjét; ezért a követet kegyelmesen bocsátották el. Kusid pedig a Duna vizéből megtöltötte kulacsát, perjefűből tömlőjét is megrakta, és a fekete földből is rögöket vivén, megtért övéihez. Elmondotta mind, amit hallott és látott, megmutatta a kulacs vizet, a földet és füvet: mindez nagyon tetszett nekik. Meg is ízlelték, meg is győződtek róla, hogy jó a föld, édes a víz, olyan a rét meg a fű is, amiképpen a hírhozó elmondotta. Árpád pedig népe között megtöltötte a Duna vizéből szarukürtjét, és mind a magyarok előtt ama kürtre a mindenható Isten kegyelmét kérte: adja nekik az Úr ezt a földet mindörökre.”

Ilyen hosszú életű lett volna Szvatopluk? Biztos, hogy nem! Ez megint egy tudatosan ejtett „logikai hiba” figyelemfelkeltés céljából.

„Mikor hát Árpád a többi magyarokkal - miképpen fentebb elmondottuk - legyőzte és megölte Szvatoplukot, tábort ütött Fehérvár közelében a Nyék hegyén; ezt a helyet választotta magának először Árpád Pannóniában, ezért alapította ennek közelében Fehérvár városát Szent István király, aki őtőle eredt.”

És Szvatopluk újra megjelenik a Képes Krónikában, de most már Konrád nevével együtt különböző korokban, időszakokban:

A TAKSONY FEJEDELEM IDEJEBELI ESEMÉNYEK TÖRTÉNETE

Miután - mint fentebb elmondottuk - a magyarok megölték Szvatoplukot, letelepedtek Pannóniában, hat esztendeig fegyvereik és lovaik jobbításáról gondoskodtak. A hetedik esztendőben azután kegyetlenül megrabolták Morva- és Csehországot, hol abban az időben Vratiszláv herceg uralkodott. Győzelmesen tértek meg onnan, ama herceggel fegyvernyugvást kötöttek, egy esztendeig pihentek. Ezek után ellenség módjára Karintiába törtek; ... Meghallotta Konrád császár, hogy a magyarok betörtek birodalma területére és megölték ama hercegeket, elhatározta, hogy Magyarországra megy; kijött Itáliából, eljutott a sváb Augsburg városába, hogy onnan Pannóniába szálljon le, és megtámadja a magyarokat; eközben azonban a rómaiak közt belső háborúság támadt, ezért vissza kellett fordulnia. Ezalatt a magyarok nem mozdultak, és három évig sehová sem törtek.

Árpád letelepedését követően Szent László idejében újra együtt olvashatóak Konrád és Szvatopluk nevei:

„László király egyre gyarapodott lelki javakban, és virtusról virtusra haladt; nemcsak Magyarországban, de a kereszténység minden országában elterjedt kellemes illata. Ezért a római császár halála után a német hercegek és fejedelmek, mind a bárók és főrangúak, egy szívvel, egy lélekkel arra kérték, hogy fogadja el a császárságot; minthogy azonban élete napjaiban nem csupán a maga javát, hanem Jézus Krisztusét kereste, és elméjében szorgosan forgatta azt az isteni tanítást: ne hágd át atyáid határát, inkább megelégedett a maga határaival, nem akarta azt igaz mértéken felül gyarapítani, ezért az idegen, ismeretlen nemzetek kormányát nem vállalta. Hiszen Magyarország is alig maradhatott meg Isten jámbor és hű szolgálatában, a törvények kellő erőben való megőrzésével. Mikor Bodrogban ünnepelte a húsvétot, íme követek jöttek hozzá Franciaországból, Hispániából, Angliából és Britanniából, kiváltképpen a francia király öccsétől, Vilmostól, és tudatták vele, hogy megbosszulják a mindenható Isten sérelmét, úgy határoztak, hogy megszabadítják a szent várost és a szent sírt a szaracénok kezéből: kérték ezért a dicsőséges királyt, hogy Jézus Krisztus seregében legyen vezérük és parancsolójuk. Ennek hallatára a király örvendezett nagy örvendezéssel, és ugyanazon az ünnepen elbúcsúzott Magyarország nemeseitől; egész Magyarország búsult miatta. Ő azonban nem tágított attól, amibe belekezdett. Követet küldött Konrád cseh herceghez, Ottó fiához, kérte és megparancsolta, készüljön vele tengerentúlra Jézus Krisztus sérelméért. A herceg szíves lélekkel meg is ígérte ezt. Eközben Konrád herceg Szvatopluk nevű rokona egy csöndes éjszakán Prágába ment, és elfoglalta a várost. Reggelre kelve, a prágai püspök beültette a hercegi székbe, és némelyek tisztességgel fogadták. Konrád pedig eljött dicsőséges királyi nagybátyjához, elmondotta, mi történt vele, és kérte, menjen segítségére a maga személyében. A király ezt meg is adta neki, hogy a herceg el ne maradjon Isten szolgálatából, és merthogy atyafiságos kötelék fűzte hozzá; atyjáról, Ottó hercegről is megemlékezett, aki őt segítette Salamon ellen: megígérte hát, hogy a maga személyében fogja őt megsegíteni.”

Ráadásul kétszer is megjelenik Szvatopluk Szent László történetében:

„László herceg azonban, amilyen jámbor volt mindig, látván a sok ezer elesettet, noha ellenségei voltak, akiket megöltek, mégis megindult a szíve rajtuk, siratta őket keservesen, nagy jajában arcát és haját tépve - miképpen anya sír fiai halálán. A tőlük nyert zsákmányból épült azután a mogyoródi egyház. Markart német vezér és Szvatopluk cseh vezér fogságba estek, vitézeiket megölték, maguk súlyosan megsebesültek. Ï Amikor László sóhajtozva járt a halottak tetemei között, megpillantván Ernyei ispán holttestét, azonnal leugrott lováról, megölelte és sírva mondotta: „Békeszerető Ernyei ispán, siratlak, mintha testvérbátyám volnál, mert szíved és tanácsod békességgel volt teljes.” Fölemelte a maga kezével, megcsókolta, és meghagyta vitézeinek, hogy tisztességgel temessék el Vácott. Ï Másfelé is járt László, és Vid tetemét is megpillantotta, mire így szólt: „Siratom halálodat, noha mindig ellenségünk voltál; vajha életben maradtál és megtértél volna, és köztünk a békét erősítenéd. Csodálom azonban: miért kívántál hercegséget, noha nem származtál hercegek nemzetségéből, miért kerestél koronát, ha nem voltál a királyok törzsökéből! Most látom, lándzsa verte át szívedet, mely hercegségre sóvárgott, és kard hasította szét fejedet, melyre koronát óhajtottál.” De meghagyta, hogy őt is temessék el. Ï Géza és László vitézei azonban tele voltak keserűséggel, mert Vid tanácsa okozta a háborút, testvéreik, fiaik halálát; leugráltak lovaikról, és késsel felhasogatták keblét, majd övéik felé fordítva földet szórtak a szemébe, mondván: „Szemed sohasem lakott jól kincsekkel és méltósággal, hát most hadd teljék el szemed és kebled földdel is.”

Ez a párhuzamosság csak a véletlen műve? 6 idézet Szvatopluk nevével, melyekhez évszámok is kapcsolhatók:

Attila halálának három évszáma melyet a Képes Krónika Attila halálának évéhez társít (erről majd még bővebben), melyhez kapcsolódik Szvatopluk első megjelenése a Képes Krónika lapjain: 445, 573, 577.

Majd Árpádék, a magyarok második bejövetele: 677 és végül Szent László uralkodásának utolsó évei.

És az események évszámai között érdekes kapcsolat figyelhetők meg, csak a már jól ismert időcsúsztatási évszámokkal kell bűvészkedni:

445+323+323=1091, ami tényleg Szent László uralkodásának utolsó éveire esik.

De hogy kapcsolódik ebbe Konrád személye? Bót nemzetség megemlítésénél fordul először elő a neve a Képes Krónikában utalás szintjén, majd a már idézett Taksony fejedelem történeténél (Szvatopluk 4. idézeténél)

„Meghallotta Konrád császár, hogy a magyarok betörtek birodalma területére és megölték ama hercegeket, elhatározta, hogy Magyarországra megy; kijött Itáliából, eljutott a sváb Augsburg városába, hogy onnan Pannóniába szálljon le, és megtámadja a magyarokat; eközben azonban a rómaiak közt belső háborúság támadt, ezért vissza kellett fordulnia. Ezalatt a magyarok nem mozdultak, és három évig sehová sem törtek.”

Rómaiak? Nem inkább németek között? Ez nem véletlen elszólás, itt inkább időcsúsztásról lehet szó! Ha Római Birodalom, akkor Attila... De hol van Attila? Lehel és Bulcsú történetében, bármi meglepő.

„LÉL ÉS BULCSÚ KAPITÁNYOK HALÁLÁRÓL

Midőn I. Konrád uralkodott Németországban, a tizennyolcadik esztendőben kiszálltak a magyarok, elpusztították Németország egyes részeit, és Augsburg városához értek. Ulrik püspök a polgárokkal és a sváb főurakkal védekezett, de a magyarok megátalkodottan ostromolták a várost, nem akartak a város alól tágítani; ezért hát a védők követeket küldöttek az említett császárhoz, siessen hamar a város segítségére; a császár ezt nem is mulasztotta el.”

Az idézet folytatása adja meg a kulcsot ehhez, de azzal még várjunk. Maradjunk még egy darabig Konrád személyénél.

Ezt követően a már idézett Szent László történetében bukkan elő űjra Konrád neve:

„Eközben Konrád herceg Szvatopluk nevű rokona egy csöndes éjszakán Prágába ment, és elfoglalta a várost. Reggelre kelve, a prágai püspök beültette a hercegi székbe, és némelyek tisztességgel fogadták. Konrád pedig eljött dicsőséges királyi nagybátyjához, elmondotta, mi történt vele, és kérte, menjen segítségére a maga személyében.”

Majd végül Konrád már főszereplő:

„KONRÁD CSÁSZÁR MAGYARORSZÁGON KERESZTÜL MEGY JERUZSÁLEMBE

Ugyanezen idő tájban Konrád császár Magyarországon keresztül vonult Jeruzsálembe. Ámde Magyarországon nem Krisztus zarándokaként jelent meg, nem is békességet hozott ide, hanem zsarnoki és rablói dühösséget. Ugyanis áltató kérelemmel nyert bebocsátást, és Magyarországtól nagy összegű pénzt csikart ki, úgyhogy egész Magyarországon egyetlen anyaegyház vagy monostor sem maradt, amelytől ne vitt volna el pénzt, amelyek féltükben ne fizettek volna a zarándokló császárnak.”

Az utolsó idézet érdekessége, maga a fejezet indítása. De mi is történt „ugyanezen idő tájban”?

Pár sorra korábban ezt írja a Képes Krónika: „A király válogatott vitézei is megtámadták az ellenséget. Nehéz lőn a csata a németeknek, erejük semmivé foszlott, hétezernél több harcos veszett kard élén, a megmaradottak pedig elfutottak. Megszabadította tehát az Úr a magyarokat ama napon a kegyetlenül dühöngő sárkányok torkából. Annyira megtört itt a németek ereje, hogy azután még a határszélükön lakó magyar parasztokat sem merték bántani, sem sérteni. A király pedig Isten kegyelméből szerencsés győzelmet nyervén, egész népével együtt áldotta és magasztalta Istent.”

Ez meglepő. Előszőr rongyáverik II. Géza seregei a németeket, majd ezek átvonulnak Magyarországon a szentföld felé, mint egy dicsőséges rabló had? Az biztos, hogy logikai hibára épül az eseménysor. Logikai hiba, amiről joggal feltételezhetjük, hogy tudatos hiba, aminek a célja, hogy figyeljünk fel rá. (hasonlóan ahogy Marót fia Szvatopluk legalább 104 éves uralkodási idejére!) Esetleg Konrád legyőzése és a szentföldi átvonulása ugyanazt az eseményt jelzi, ahogy Lehel és Bulcsú törbecsalása is? Magyarság, az Árpádházi királyok idejében mit jelentett a szentföld és Jeruzsálem? Mit jelentett a hármas halom a kettős kereszttel? Pont ezt a Szent Országot, a Szent Földet és Isten Szent Solymát (Hiero Solyma-t)!

(Pap Gábor: A magyar címer. A hármas halom kettős kereszttel 16.-24.perc)

A Konrádokkal kapcsolatos kételyeimre már a bolgár hadjáratok kapcsán is utaltam, ahol érdekes és kettős Konrád császár viselkedése a betőrő magyarokkal szemben: https://www.naput.hupont.hu/48/kitalalt-kepes-kornika-v-44-es

De most csak maradjunk az 1147-es esztendőnél. 1141-1161 II. Géza Képes Krónika szerinti uralkodásának ideje, és vélhetően az 1147-49-es II. Keresztes hadjárat eseményére utal a Képes Krónika. Van e valami ciklikusság az évszámokban? Van, de nem is akármilyen! Az első bolgár hadjárat 680-as éve és a II. István bolgár, görög hadjárata közti eltérés 297+104+44 év, melyről már a https://www.naput.hupont.hu/48/kitalalt-kepes-kornika-v-44-es weboldalon szót ejtettem. Hasonlóan az 1147-es II keresztes hadjárat éveit ezekkel az időszakokkal visszadátumozva 702-es esztendőhöz jutunk amihez illenek ezek az események:

„feldúlták Szászországot, Thüringiát, a sváb földet, a keleti frankokat, vagyis a burgundokat; midőn megrakodva visszatérőben voltak, a bajor határnál, Abach vára közelében, a Dunánál hirtelenül német sereg támadt rájuk. A magyarok csúnyán megszalasztották őket, közülük sok ezret leöltek. Ebben a csatában háromezer magyar veszett el; akik túlélték, hazatértek; tizenhat esztendeig nem mozdultak ki Magyarországból.”

És most érdemes hozzáolvasni Lehel történetének elmaradt részét:

„Elfogták ezen a helyen Lélt és Bulcsút, a jeles kapitányokat, s a császár színe elé vezették őket. Megkérdezte a császár, miért olyan kegyetlenek a keresztényekhez. Felelték: „Mi a magasságbeli Isten bosszúja vagyunk, ő küldött minket rátok ostorul; ha abbahagyjuk üldözésteket, akkor elfogtok és megöltök bennünket.” Mondotta a császár: „Válasszatok magatoknak olyan halált, amilyent akartok!”Szólott erre Lél: „Adjátok ide kürtömet! Hadd fújjam meg előbb, aztán felelek.” Odaadták kürtjét, s amikor nekikészült a kürtfúvásnak, a császár közelébe lépett, s állítólag oly erővel vágta homlokon a császárt, hogy a kürt eltörött, a császár pedig belehalt ebbe az egyetlen ütésbe; mondotta neki Lél: „Előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon!” Azt hiszik ugyanis a szittyák, hogy akiket életükben megöltek, a másvilágon nekik szolgálnak. Nyomban lefogták és Regensburgban bitófán végezték ki őket.

Egy másik magyar sereg Augsburg városától távol táborozott, jó negyvenezer fegyveres férfiú volt benne; meghallották, milyen keményen megszorították, elfogták, megölték társaikat: visszavonultak valami szigetre, és lesték, mikor oszlik meg a császár serege; mikor azután a császár hadinépének nagyobbik fele a Rajna felé indult, a magyarok a mezőségben körülvették, s azután nyilazással először lovaikat ölték meg, naphosszat sem megállni, sem megfutni nem engedték őket. Végre is, miután nem mozdulhattak, megadták magukat: ezekkel váltották meg Regensburgban fogva tartott társaikat. Ilyen szerencsés eset után felégették a fuldai monostort, sok aranyat szedtek föl benne; azután átkeltek a Rajnán, tűzzel-vassal dúlták a lotaringiai hercegséget, majd Strassburg körül - melynek latin neve Argentina - csatában elfogták Eckhard lotaringiai herceget és a segítségére siető Berthold brabanti herceget, és lenyakazták őket.”

Az egyezőség elgondolkoztató. Már Konrád császár és a „rómaiaik” belső háboruskodása joggal keltette fel a figyelmünket. Konrád császár, magyarok és a rómaiak együtt? Nincs esetleg valami újabb gond az idővel? Most meg Attila és Lehet történetének kemény összecsengései, ami megint összeköti a rómaiakat a hunokkal és a magyarokat a szkítákkal, valamint Attilával és a Szkítákkal... Ezek olyan mondatok, amit a hivatalos történetkutatás nem szeret észrevenni!

De Lehel idézete további érdekességeket tartogat a figyelmes olvasóinak. Azt mindenkinek illik tudni, hogy Attila az isten ostora, és most Lehel hivatkozik önmagára és a magyarokra, mint isten ostorára. De az átfedések még folytathatók. Lehel és Bulcsú kivégzése utáni dúlás szintén Attila hadjáratára emlékeztet:

(Attila) „E helyről továbbhaladt a Rajna mentén, ostrom alá vette Argentina (Strassburg) városát, melyet addig egy római császár sem tudott megvívni: maga Attila megvívta, falait több helyen lerontotta, hogy bárki szabadon, nehézség nélkül bemehetett oda, s keményen megparancsolta, hogy ezt a falat az ő életében fel ne építsék, s hogy ezt a várost ne Argentinának, hanem Strassburgnak nevezzék ama sok útról, melyeket ő a falon nyitott. Argentinától továbbindult seregével, és lerombolta földig Luxeuil, Besançon, Châlons, Mâcon, Langres és a burgundiai Lyon városokat. Kimenvén innen, levonult a Rhône mentén Catalaunumba, ahol is megosztotta seregét, és egyharmadát válogatott kapitányokkal a nagy hatalmú Miramammona szultán ellen küldte;”

De Lehel, nemcsak Attilával kötődik szorosan, hanem Nimród, az első király fiaival, Hunorral/Magorral és Árpád fejedelemmel is a kürtje révén.

„amint férjeik nélkül a kürt ünnepét ülték, és történetesen éppen zene hangjai mellett táncot jártak; jószágostul gyorsan elragadták őket a Maeotis ingoványaiba. A vízözön után ez volt az első rablás. Úgy esett, hogy ama csatában a leányok között Dul alán fejedelemnek két leányát is elragadták; egyiket Hunor, másikat Magor vette feleségül: ezektől az asszonyoktól erednek mind a hunok vagy a magyarok.”

„Árpád pedig népe között megtöltötte a Duna vizéből szarukürtjét, és mind a magyarok előtt ama kürtre a mindenható Isten kegyelmét kérte: adja nekik az Úr ezt a földet mindörökre. Szavait végezvén, felkiáltottak a magyarok: „Isten, Isten, Isten!” Háromszor hangoztatták, innen keletkezett ez a szokás, meg is maradt a magyaroknál mai napig.”

Lehel (a Lehelet, a Lélek) az ami átlengi Hunor és Magortól Attilán át Árpádig ezeket a szakrális személyeket? Talán kevesen tudják, de Szent László híres hermája is eredetileg kürttel a nyakában készült! https://magyarevezredek.com/jobi_szent_laszlo.htm

„A sír fölé oltárt emeltek. Röviddel a szentté avatás után elkészítették fejereklyetartó mellszobrát (hermáját), ezt kürtje és csatabárdja mellett őrizték a székesegyházban a 15. század végéig.” (Dukrét Géza, internet)

„Koporsóján kívül, de sírja mellett, esetleg a sekrestyében őrizték nagy kétélű csatabárdját, továbbá ezüstkürtjét, amellyel vitézeit csatába szólította”(Magyar Zoltán, 1996, 51-52.oldal)

Csajághy György hívja fel a figyelmet a kürtök háromfajta szerepkörére, mely a lovas népek körében meghatározó. Harci kürt- mely csatába hív, ivókürt-rituális céllal – vérszerződés és rangjelző szerep.

OSTOR

De nemcsak a kürt az összekötő szimbolum, hanem az ostor is, mely öt alkalommal jelenik meg a Képes Krónika soraiban:

„Mondják, Szittyaország hossza háromszázhatvan mérföld, szélessége százkilencven. Fekvése oly biztonságos, hogy csupán egyetlen helyen vezet hozzá egy kicsinyke gázló; ezért nem igázhatta le a szittyákat soha egyetlen birodalom, még a macedón sem, és ezért demptusoknak, azaz exemptusoknak, minden hatalom alól kivetteknek is nevezzük őket. Dentusoknak is mondjuk őket, fogas voltuk okából, mert miként a fogak, mindeneket megrágnak és megőrölnek: meg is őrölték mind a többi népeket, úgy, hogy a rómaiak Isten ostorának nevezték őket. Magában Szittyaországban elég dúsan van berek, erdő, kellemes növényzet, dúslakodik különféle vadakban.”

„magát a magyarok királyának, a földkerekség rémének, Isten ostorának neveztette: Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magor unokája, ki Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya, a földkerekség ijedelme, Isten ostora stb.”

„Elfogták ezen a helyen Lélt és Bulcsút, a jeles kapitányokat, s a császár színe elé vezették őket. Megkérdezte a császár, miért olyan kegyetlenek a keresztényekhez. Felelték: „Mi a magasságbeli Isten bosszúja vagyunk, ő küldött minket rátok ostorul; ha abbahagyjuk üldözésteket, akkor elfogtok és megöltök bennünket.” Mondotta a császár: „Válasszatok magatoknak olyan halált, amilyent akartok!” Szólott erre Lél: „Adjátok ide kürtömet! Hadd fújjam meg előbb, aztán felelek.” Odaadták kürtjét, s amikor nekikészült a kürtfúvásnak, a császár közelébe lépett, s állítólag oly erővel vágta homlokon a császárt, hogy a kürt eltörött, a császár pedig belehalt ebbe az egyetlen ütésbe; mondotta neki Lél: „Előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon!”

„Péter király pedig, akit a német király hatalma emelt föl, már nem is uralkodott, hanem kegyetlen zsarnoksággal nyomta el és ostorozta Magyarországot.”

„Ugyanebben az időben, az Úr 1263-ik évében, a nép magamagát ostorozva futkosott mindenfelé. A király az Úr 1270-ik évében halt meg, május harmadikán, pénteken, a szent kereszt megtalálásának napján a budai szigeten; testét Esztergomban temették el a minorita testvérek egyházában, melyet Béla király még életében költséges és szép munkával építtetett a dicsőséges Szűz tiszteletére.”

Meglepő fordulat tapasztalható itt. Orseoló Péter mint ostor? Milyen alapon illik a magyargyilkos Orseolo Péter személye Attilával és Lehellel egy sorba? Mi jogosítja fel az ostorozásra, éppen a magyarok ostorozására pont őt? És mi a szerepe a Képes Krónika legérthetetlenebb miniatúrájának és eseményének, az 1263-as önostorozásnak? Talán ezekre is megkapjuk majd a választ a későbbiekben, addig hagyjuk nyitva ezt a talányt...

Attila halálának évszámai a Képes Krónikában

Ideje Attila halálának eltérő időpontjait is megemlíteni. A Képes Krónika három különböző évszámban határozza meg ezt a dátumot: 445, 573, és 577.

445. év „A cezumóri csatától Attila királyságáig egy év telt el. Attila negyvennégy évig királykodott, öt esztendeig vezérkedett, százhuszonnégy évig élt. Meghalt azután a magyarok pannóniai bejövetelének hetvenkettedik, az Úr megtestesülésének négyszáznegyvenötödik esztendejében,”

573 év „Az Úr megtestesülésétől számított hatszázhetvenhetedik évben, száznégy esztendővel Attila magyar király halála után”

577. év „Az Úr megtestesülése utáni hatszázhetvenhetedik évben, száz évvel Attila király halála után”

Három ennyire eltérő évszám. Pont a magyar történelem legfontosabb uralkodójának, szakrális vezetőjének a halálát ne ismerte volna a Képes Krónika írója? Joggal vélhető, hogy igenis ismerte, de ezt az égbekiáltó logikai hibahalmazt tudatosan alkalmazta, akár mint időrendi alaptájékozódási pontokat. De mihez is? Legyen ez még nyitott kérdés, és elégedjünk meg azzal, hogy ezeknek az eltérő halálozási évszámoknak döntő szerepe van – az kitalált Képes Krónika és a kitalált középkor megértésében.

Három évszám, melyek között 132,128 és 4 év tellik el.

A képanyag szempontjából számomra a legérdekesebb miniatúrák:

- Attila halálának ábrázolása. Miért is kellett a cenzúrának elmataszolni a teljes képet? Mit ábrázolt valójában? Erre Pap Gábornak és Szántai Lajosnak vannak nagyon megdöbbentő észrevételeik a Képes Krónika előadásaikban.

- II. András koronázása, melyen a később megszületendő Szent Erzsébet lánya már érett nőként van jelen. De a legérdekesebbek a koronázó szellemlények kiknek hiányzik az arca!

- Az 1263-as önostorozás miniatúrája, melyet egyetlen általam ismert kutató (Németh Zsolt, Pap-Szántai kettős) sem képes egy képrendszerbe behelyezni. (miniatúra pár sorral feljebb)

Talán véletlen egybeesés, de mégis elgondolkoztató a számszerű összefüggés ezen miniatúrák között. Az 1263-as önostorozás évszámát 128 évvel (Attila eltérő halálozási dátuma közti különbség) korrigálva 1135-ös évszám adódik, mely II. András halálozási évének felel meg a Képes Krónika szerint. Ha jogos az észrevétel, akkor volt miért ostorozni önmagukat az embereknek!

De milyen adatok vonatkoznak még Attilára?

„Az Úr megtestesülésétől számított háromszázhetvenharmadik (373) évben, Valens császárnak és I. Coelestinusnak, a római egyház pápájának idejében, a világ hatodik korszakában a Szittyaországban lakozó hunok megsokasodtak; egybegyűltek és maguk közül kapitányokat rendeltek: a Zemény nemzetségbeli Csele fiát Bélát, Kevét és Kadocsát, Etelét, Kevét és Budát, a kadar nemzetségbeli Bendegúz fiait, majd elhatározták, hogy benyomulnak a nyugati tájakra.”

„Az Úr megtestesülése utáni négyszázegyedik (401), a magyarok Pannóniába történt bejövetelétől számított huszonnyolcadik esztendőben (374) a magyarok, vagyis a hunok a rómaiak szokása szerint egyetértő akarattal királyul emelték maguk fölé Attilát”

Ezekből, az Attilával kapcsolatos idézetekből az alábbi dátumokat írhatjuk össze:

373 Hunok döntenek az indulásról

374 Hunok bejövetele Pannóniába

400 cezumóri csata

401 Attila királlyá emelése

445 Attila halála

573 Attila halála

577 Attila halála

677 Magyarok második bejövetele Pannóniába

Az évszámokból egy újabb érdekes összefüggés olvasható ki: Attila neve előszőr a 373-as hunok indulásával kapcsolatban olvasható, mely 204 évnyi távolságra van az 577-es (legkésőbbi) halálozási évszámától. 204 év, ami szinte kikényszeríti a 100+104 éves felbontást. Ez a két évszám viszont utal Attila halála és a magyarok második bejövetele közti eltelt kétféle időtartamra! Ne felejtsük el, hogy a Képes Krónika ezen eseményre vonatkozó évszámai szinte egy oldalon belül ismétlik magukat –eltérő évszámmal, tudatosan „vétett” logikai hibaként. Ilyen bakit nem lehet tévedésből elkövetni, ennek jelzés értéke van!

Az 1022-es tűzvész

Erről a tűzvészről már a VII. részben szó volt, amikor a tűzvészek ciklikus ismétlődése volt a téma. „Az Úr 1022-ik évében számos helyen sok nagy tűzvész támadt; igen nagy fölindulás is volt, május tizenkettedikén a nap tizedik órájában, az Úr mennybemenetele utáni pénteken; június 22-én mintha két nap látszott volna az égen.”

De ennek az idézetnek van egy érdekessége, amiért újra érdemes felfigyelni rá. Egy egyházi mozgó ünnephez, az Úr mennybemeneteléhez van kötve az időpontja. Érdekes az idézet mondat szerkesztése is. Vajon melyik napra érvényes a pénteki nap?1022 május 12.-e vagy pedig ugyanazon év június 22.-e? Hiszen csak egy pontosvessző választja el a mondatrészeket, de tényleg helyesen választja szét ezeket? Juliánus naptár szerint az 1022 június 22.-e tényleg pénteki napra esett, így a kérdés nem is olyan megalapozatlan (míg ugyanazon év május 12.-e ellenben szombat volt).

Érdemes azért körbejárni azt a lehetőséget, hogy a pénteki nap május 12.-ére vonatkozik. Az 1022-es év 44, 88, 100, 104, 297 vagy éppen 323 évekkel csúsztatva elgondolkoztató eredményekkel kecsegtet. 1066, valamint 1122. május 12.-e tényleg pénteki napra esik. Viszont annak a feltételnek, hogy az „Úr mennybemenetele utáni pénteken”, azaz az Áldozócsütörtököt kevető nap péntekje legyen csak az 1122-es dátum felel meg! Az 1122. május 11.-i nap Áldozócsütörtök 100 évre van az 1022-es esztendőtől. De egy gond van csak ezzel a dátummal, hogy csak a gregorián naptár szerint! Bár a gregorián naptár bevezetése csak a XVI. század végén kezdődött, azért ennek voltak évszázadokkal korábbi előzményei is. Pont az egyházi mozgó ünnepek (leginkább a húsvét és ezzel együtt az Úr mennybemenetele) csúszásának problémájának okát pontosan ismerték már évszázadokkal korábban is. Mi van, ha a krónika írói a tényleges csillagászati tavaszi napájegyenlőséget vették alapul a húsvét és ezzel együtt az Úr mennybemenetele ünnepének számításához, nem pedig az amúgy már jelentős torzulásban lévő juliánus naptár adatait? (A húsvét számítás alapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első telihold utáni vasárnap). Ennek eldöntése legyen mások feladata, de addig is érdemes végiggondolni, hogy miért is lehetett fontos az 1122-es esztendő Nagy Lajos korában is:

„A már önállóságukat vesztett besenyők utoljára 1122-ben lázadtak fel, amikor II. János bizánci császár végleg leverte őket. Bizáncban ezt a győzelmet olyan jelentőségűnek tartották, hogy később is rendszeresen megünnepelték.”

Padányi Viktor Dentumagyaria c. könyvében a következőket írja:

„A magyar történettudomány »besenyő-komplexuma« akkor jött létre, mikor Konstantinos Porphyrogenitos olyan sokszor idézett munkájában az ide vonatkozó közléseket felfedezték. Mindaddig »besenyő-komplexum« történelmünkben nem volt. Besenyő-katasztrófára sem népi emlékezetünkben, sem középkori krónikáinkban nincs adat, de nincs adat más helyen sem, a besenyőket egyedül Regino prumi apát említi.”

A törökben a „bes” éppúgy ötöt jelent mint a magyarban az „ut” vagy „öt”, így a besenyők neve sem jelent más, mint „Öt”-törzs, ahogy Fehér M. Jenő, a Besenyő őstörténete írásában kifejti. Túllépve az iskolai tanulmányainkban belénk nevelt fogalom és eseménytársításokon: vajon a besenyők nem szkíta népcsoport, ahogy a kun, a hun vagy éppen a magyar? Sajnos arról is kevesen tudnak csak, hogy a Csíki székely krónikában a besenyők bessus, csangúr és csángó néven szerepelnek, pedig ennek ismerete segíthetne megérteni azt a misztikus szálat, mely Nagy Lajos, Kun László és Szent László királyainkat a kunok (és a besenyők) révén összeköti!

A Képes Krónika vizsgálódásiam kapcsán kénytelen vagyok bevallani, hogy kapcsolódások sokasága, ciklikussága minduntalan szemetszúr. Viszont az arra adandó okok és azok miértjei meglehetősen gyengék. Sajnos még nem látok tisztán. A tanulmánysorozatom célja pont ezen furcsaságokra a figyelem felhívása, hátha ez által más kutatók, gondolkodók közreműködésével közelebb kerülhetünk a megoldáshoz. Ezért is tartom fontosnak a további tapogatózást, vizsgálódást.

Ilyen meggondolások alapján egy újabb kapcsolódásra merev felhívni a figyelmet: Szent László a kerlési csatában (1061-1062?) küzd meg a leányrabló kunnal, azaz ahogy Szántai nagyszerű megfogalmazásában, „az önön testi vágyaival” (lásd https://www.naput.hupont.hu/23/akhilleusz-ina-vagy-a-kun-labszara). Majd 297 év múlva 1358-ban Kézai mester kezd Krónikájának megírásához. A két esemény közti szoros kapcsolatról (Szent László kun küzdelme és a Képes Krónika kapcsolatáról eddigiekben is bőven volt szó, ahogy a 297 év szerepéről a fantom középkor kapcsán. Ehhez érdemes átolvasni Tóth Gyula Mohamed futása írását (https://maghreb.blog.hu/2011/02/14/a_magyar_kronikak_es_a_kitalalt_kozepkor_ii )

Tehát a Képes Krónika megírásának kezdete 297 évvel követi a kerlési csatát. Arról a Képes Krónikáról van szó, melyben az időcsúsztatásoknak (és ennek a 297-évnek is) komoly funkciója van! Talán ideje megfogalmazni egy újabb formabontó kérdést: biztos, hogy a Képes Krónika írója „Az Úr ezerháromszázötven-nyolcadik évében, ugyanazon Urunk mennybemenetele nyolcadában, kedden” kezdi el az írást? Esetleg ezzel a dátummal is inkább szellemi kapcsolatot kívánt létrehozni a krónika írója azzal az eseménnyel, mely az áprádkori templomfestészet legfontosabb jelképe volt?

És ha ezeket eddig ki mertük mondani, érdemes belegondolni, hogy a Képes Krónikában miért csak kétszer (a már tárgyalt időpontokban) kerül megemlítésre az Úr mennybemenetelének dátuma: a Krónika írásának 1358-as kezdetekor és az 1022-es tűzvész kapcsán? Mi lehet e két esemény közti láthatatlan kapocs? Esetleg a kerlési csata és Szent László személye? Ha a feltételezésem helytálló, akkor a besenyők teljes megsemmisítése felér egy hatalmas tűzvésszel és földindulással, főleg olyan szkíta nép krónikájában, akik testvérnépnek tekintik őket és akikkért a legnagyobb királyaink a vérüket is ontották! (Szent László a leányrabló kun esetében, vagy Kun László a Kárpát-medencén belül, Nagy Lajos viszont mélyen benn keleten, a földrajzi Európa és Ázsia határán!)

HOZZÁSZÓLÁSOK:

Jolika Weige (facebook) 2015. augusztus 14.

"Szia! Szeretnék egy-két észrevételt tenni a II. András miniatúrához.

Nekem az András (Endre) főleg III. András végett is valaminek a végét jelenti. Ez olyan, mint ahogy a filmek végén is ki van irva, "The End".

Andrást megelőzi egy László, aki vagy egy felszálló, vagy egy leszálló értelemben működik. Viszont érdekes az, hogy itt először megjelenik III. László, és azt írod, Kun László is a III. László nevet viselte önmagára.

Így a két III. László között helyezkedik el egy András, egy Béla, és egy István.És utána ismét egy András jön, akivel vége a Turul dinasztiának.

Nézzük, hogy én mit látok azon a képen, ami talán segít neked továbbgondolni a múlt rejtelmeit. smile emoticon

II. András, valószínű egy arany színű ruhában van, a koronázása alkalmával, egy zöld köntöst visel, melynek belseje vörös színű. Egyik kezében jogart tart, melyen alul és felül megjelenik a kettős kereszt.

Az előtte álló elsatírozott arcú püspök a jobb kezével egy felettébb kicsi koronát próbál András fejére helyezni. A másik keze rejtve van.

A mögötte álló, másik elsatírozott arcú "entitás" eléggé furcsa. Az látszik, hogy a feje le van hajtva, de a süveg, melyet visel, valahogy túl magasan van. Vagyis annak az illetőnek nyújtott koponyája van. Nagy - Fejed - Elem, vagy ahogy a bizánci császár hívta Géza fejedelmet, Megasz Arkhon , ami kb. annyit jelenthet, ha ezt magyarul akarom elolvasni, Magas Hun Arc.

Szent Erzsébet köntöse, és II. András köntöse színben megegyezik kívül is és belül is. Erzsébet elég érdekes pózt vesz fel, még ha áll is. Jobb kezével a mellét úgy fogja, mikor egy anya eteti a gyermekét.

Térjünk vissza Andráshoz. Átsiklottam ezen a képen, sajnos. De mivel említetted a tanulmányodban, hogy II. András és II. István között valami átfedés van, nos igen, itt is látszik az, hogy II. András áldott állapotban van, pont ugyanúgy, mint a másik két István esetén, akiknél már észleltem ezt a "problémát".

Nagyon furcsa II. András feje is. Túl lapos, nincs meg a koponya íve, ráadásul olyan, mintha kopasz lenne, a feje tetején, de akkor is hiányzik az ív.

Ami még furcsább, ha jobban megnézed a képet olyan, mintha az a fej le lenne onnan vágva. Tehát, mintha egy jelzés lenne, hogy az a koponya nem illik oda.

Általában a koronázások képeit, ha megnézed, az iniciálék betűjelét úgy alakították ki, mintha egy Shen gyűrűben történne ez az esemény, ami ugyebár lehet akár egy Kartus, mint ahogy Egyiptomban a fáraók nevét beleírják, ( találtam olyan shen ábrázolást, ahol angyalok teszik a koronát az uralkodó fejére). De ha túl utópisztikus akarok lenni, akkor azt mondom, hogy olyan képzetet ábrázolnak ezek az iniciálék, mintha egy csillagkapun lépnének be a királyaink a földi világba. Ezen iniciáléknál az alkotó sokszor próbálta úgy ábrázolni ezt a formát, mintha egy köves gyűrű lenne. /Talán pont ez volt Szent István jellegzetes gyűrűje, melyet nem találtak/

Itt viszont csak egy egyszerű keretet látunk, ráadásul négyszögleteset.

Egy pillanatra visszatérve Szent Istvánhoz. érdekes, a kezén nem látni a gyűrűt, bár lehet, hogy a másik kezén volt, melyben az országalmát tartja, és nem a jobb kezében, melyben a jogart, de a Szent Jobbon keresték a gyűrűt.
Ha a miniatúrát megnézed bal oldalon az a levél minta valójában egy kígyót formáz meg.

És egy utolsó észrevétel:

Ezt idézted Szent Istvánnal kapcsolatban - „Géza pedig isteni jóslat által intve nemzette Gyula leányától, Sarolttól az Úr megtestesülésének 969-ik évében Szent István királyt, miképpen meg van írva a boldogságos István király legendájában.

„Szent István király azután országlásának negyvenhatodik évében, a Boldogságos, mindenkoron szűz Mária mennybemenetelének napján kiragadtatott e hitvány világból, és a szent angyalok társaságához csatlakozott.”

Ezt idézted II. Andrással kapcsolatban: Ezt III. Béla fia, András követte. László király halála után huszonheted napra koronázták meg Andrást, május huszonkilencedikén, pünkösd napján..

András király az Úr 1235-ik évében, országlásának harmincadik esztendejében költözött az Úrhoz; teste boldogan nyugszik az egresi monostorban."

Csak ennél a két szereplőnél jelenik meg a "boldog" szó. Boldogságos István király illetve "Boldogan nyugszik"

Ezen szófordulatoknak biztosan jelentősége van.

IV. Béla idejében alapítja meg a későbbi Boldog Özséb 1250 körül a Pálos rendet. De a wiki említi, hogy már 1225 körül Pécs környékén kolostort alapítanak a Jakab- hegyen az ott élő remetéknek. Ez az idő, viszont II. András kora.

A privát véleményem ezzel kapcsolatban már elég régóta az, hogy nem Boldog Özséb szerepe az, mely annyira fontos, a Pálos renddel kapcsolatban, hanem az, kik voltak azok a remeték, akikkel Ő találkozott, és akkora hatással voltak rá.

És így már talán értelmet nyerhet ez a miniatúra. az, hogy miért volt ott Szent Erzsébet, miért van az a sötét háttér (esetleg egy barlang), hogy a kék szín azon a dobogón jelenik meg (beavatás), melyen II. András ül. Miért lett a két koronázó arca elsatírozva.

Itt csak Leonardo da Vinci jutott az eszembe, és az ő barlang története ... meggyőződésem, hogy abban a két évben, amit nem tudnak az élettörténetéről felderíteni, nem máshol töltötte, mint itt hazánkban, Mátyás udvarában. Vagyis ezért nem tudnak róla, mert semmi szín alatt nem akarják hazánkat megemlíteni.

Erre utal az első festménye is, Jézus megkeresztelése. Állítólag rettegett egy barlangtól, melyben furcsa szerzetekkel találkozott. Azután el kezdett "földönkívülieket" rajzolni (groteszk rajzok, mint pl. amit csatoltam), és ismerjük a találmányairól készült rajzokat.

Legyen szép napod."

https://www.naput.hupont.hu/52/kitalalt-kepes-kornika-ixkonrad-es-szvatopluk

Címkék:

Vissza

Téma: Napút - Kitalált Képes Kor–nika IX. rész KONRÁD és SZVATOPLUK

Nincs hozzászólás.

Napút - Kitalált Képes Kor–nika IX. rész KONRÁD és SZVATOPLUK

A TAKSONY FEJEDELEM IDEJEBELI ESEMÉNYEK TÖRTÉNETE

„LÉL ÉS BULCSÚ KAPITÁNYOK HALÁLÁRÓL

„KONRÁD CSÁSZÁR MAGYARORSZÁGON KERESZTÜL MEGY JERUZSÁLEMBE

Címkék:

Téma: Napút - Kitalált Képes Kor–nika IX. rész KONRÁD és SZVATOPLUK

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség