Pannónia virágoskertje: Szent László király

2012.07.11 09:12

Előzmény:

https://embers-eg.webnode.hu/news/szantai-lajos-szent-laszlo-nagyon-ajanlott-/

 

...Szent István nemzetségéből...

 

dr Bodnár Remig Ord. Praem.

 

   A keresztény Magyarország államalkotásának nagy munkáját, amelynek alapjait szent István király rakta le, szent László folytatta és fejezte be. A magyar királyok között alig van valaki, kit annyira tisztelne és szeretne a magyar nép, mint Szent Lászlót."Salos Hungarorum, regum gemma, rex Angelorum; a magyarok üdve, a királyok gyöngye, angyalok királya, - énekli róla a középkor. De meg is érdemli népének szeretetét, mert szent Istvánnal együtt, ők ketten tettek legtöbbet hazánkért és a magyar kereszténységért. Szent László a Boldogságos Szent Szűz ajándéka hazánknak s ő váltotta be szent István fölajánlását, ő tette „regnum Mariumm"-má Magyarországot.

Az Árpád-házból szármázó László szülőföldje nem hazánk, hanem Lengyelország. Atyját, Béla magyar herceget és testvéreit - kik a trónkövetelő Vazul fiai voltak, - szent István száműzte. Béla herceg később I. Kázmér lengyel királynak ajánlotta fel kardját. Egy párviadalban nyert győzelmével Kázmér tetszését annyira megnyerte, hogy nővérét, Richéza lengyel hercegnőt feleségül adta hozzá.

E házasságból öt gyermek született. Ezek közül a harmadik szent László, akinek születési éve 1046. A keresztségben, Vladiszláv nevet kapott, amely név később László név lett a magyarok ajkán. Édesanyja mélységesen vallásos volt és gyermekeit is így nevelte. László az édesanyjától örökölte azt a nagy buzgóságot, amely őt annyira jellemzi.

A gyermek születési évében, 1046.-ban nagy változás történt Magyarországon. A magyarok megelégelték a királyságra méltatlan Péter uralmát s Béla herceg bátyjának, Andrásnak ajánlották fel a koronát. András ekkor bejött hazánkba és a hozzácsatlakozott magyarokkal legyőzte Pétert. A menekülő Pétert a feldühödött magyarok elfogták, megvakítatták, aki sebeibe nemsokára belehalt. A törvényes király András lett, s Péter pártfogója, III Henrik német császár ekkor haddal támadta meg hazánkat. András királynak nagy szüksége volt a hadvezetésben biztos Béla segítségére és hazahívta őt Lengyelországból. A király, mivel már nem remélt fiúörököst, öccsét, a magyar trón öröklésével is biztatta. Átengedte az ország keleti részének országlását s így Béla családjával együtt Bihar-várában telepedett meg. Itt tanult meg a kis László magyarul, itt töltötte boldog gyermek éveit.

András királynak később fia született, Salamon. A király nem bízott Béla hercegben, azért mindenféle ármánykodással akarta őt távoltartani. Az egyenes jellemű Béla azt megelégelvén, teljesen elidegenedett a királyi udvartól. László ekkor 10 éves volt s atyja őt a lengyel királyi udvarba küldte lovagi nevelésre. András és Béla között 1060-ban testvérharc keletkezett s a nemzet jobbik része Béla mellé állt. A mosonyi ütközetben András elesett és Bélát a nemzet királlyá koronázta. Ekkor László is visszatért Lengyelországból. Két év múlva azonban Béla király meghalt s fiai nagylelkűen Salamonnak engedték át a trónt.

Salamon rossz tanácsadóira hallgatva, üldözni kezdte a hercegeket s így László bátyjával, Gézával és öccsével, Lamberttel Lengyelországba menekült. A püspökök kibékítették Salamont a hercegekkel, így azok ismét visszatértek a hazába és megkapták az atyjuk birtokát képező keleti országrész kormányzását.

Ezen a kibékülésen rajta volt Isten áldása. A kunok betörésekor Salamon a hercegek segítségével aratott a kerlési ütközetben fényes diadalt 1068-ban. E csatában különösen az ifjú László tüntette ki magát. Halált megvető bátorsággal legelöl harcolt nagy csatabárdjával. Hősiessége mindenkit bámulatba ejtett, mintha csak egy arkangyal harcolt volna a seregek élén. Vitézségének híre bejárta az országot s a regősök énekeit a nép is nagy lelkesedéssel énekelte. László az egész nemzet szemefénye, büszkesége, öröme lett, a kúnoknak pedig réme és félelme. Bátorsága és lovagiassága benne egy s azon fogalom volt. A cserhalmi ütközetben történt, hogy egy kún egy elrabolt magyar leánnyal menekült az ütközetből. László herceg azonnal utána, de amikor látta, hogy fáradt lovával nem tudja utolérni, ezt kiáltotta a leánynak: „Szép hugom fogd meg a kún övét és rántsd le magaddal a földre". A leány lerántotta kúnt, s László párviadalban vágta, így megmentette a leányt.

Salamon később gonoszlelkű tanácsadójának, Vidnek ármánykodására félteni kezdte trónját a hercegektől és életükre tört. A hercegeknek védekezniök kellett. Géza öccsét, Lászlót, segítségért küldte Lengyelországba. Meghallgattatásra nem talált és így folytatta útját Morvaországba sógorához, aki sereget bocsátott a hercegek rendelkezésére. Mire László megjött a segítséggel, Salamon már hirtelen megtámadta Géza felkészületlen kis seregét és visszaszorította. Vácznál találkozott Géza és László. Géza teljesen elcsüggedve, sírva borult László keblére. Ő vigasztalta s bátorította bátyját és óvta meg a kétségbeeséstől. Buzgó imádsággal kérte Isten segítségét és megfogadta, hogyha győznek, templomot emel szent György tiszteletére. A mogyoródi csatában 1074-ben győzelmet arattak Salamon seregén a hercegek s a csata után térde borulva adtak hálát Istennek a segítségért. De László jóságos szíve nem tudott örülni a testvérharcban nyert győzelemnek. Szomorúan siratta az elesetteket. Mikor meglátta Vid holtestét, így szólt: „Sajnállak Vid, bár mindig alattomos ellenségünk voltál. Bárcsak élnél és megjavulnál, hogy amint eddig viszályt szítottál ezután békét hirdetnél közöttünk." -És embereinek meghagyta, hogy tisztességesen

temessék el Videt. Fogadalmukat azonnal teljesítették a hercegek, s Váczott felépítették szent György templomát.

Salamon e vereséggel elveszítette országát s Géza lett a király. Ő szeretett volna kibékülni Salamonnal és át akarta neki adni a trónt is, de a már két év múlva bekövetkezett halála megakadályozta nemes szándékának végrehajtásában.

A nemzet Géza halála után sem akarta Salamont, hanem az egész ország egy szívvel-lélekkel, mondhatatlanul nagy lelkesedéssel Lászlót választotta meg királynak 1077.-ben. László nem kereste a királyságot és csak azért fogadta el a koronát, mert meggyőződött, hogy Salamon az ő lemondása esetén sem lehet többé király.

Az ország kormányzásának átvétele rendkívül súlyos gondot jelentett Lászlónak. A sok testvérharc teljesen feldúlta a belső békét.

A zavaros időkben oly gyakori lett a lopás, rablás és erőszakoskodás, hogy teljesen meggyengült az élet és vagyonbiztonság. És Salamon sem nyughatott. Sógorának, IV. Henrik német-római császárnak támogatásában bízva, új polgárháborúval fenyegette az országot. A kúnok támadásától is állandóan tartani kellett. Mindezen nehézségek Lászlóra vártak, de ő derekasan megfelelt a nemzet várakozásának és azonnal hozzákezdett az ország nyugalmának és boldogabb jövőjének megalapozásához.

Salamonnak csak Pozsony volt birtokában, de László mégis szeretett volna vele kibékülni. Mélységesen keresztény szíve szomjazta ezt a békét, hogy Salamonnak ereje és támasza lehessen. De a jellemében oly gyönge Salamon visszautasította ezt a békét. Midőn László VII. Gergely pápának bejelentette trónralépését, a pápa eleinte bizalmatlan volt vele szemben, de csakhamar meggyőződött arról, hogy László királyban egy szent és egy hős él, aki valóban Istennek áldása népére és az egész Anyaszentegyházra. Így VII Gergely pápa a legnagyobb tisztelettel tekintett László királyra, s fogadta hűségét és hódolatát. László a beléhelyezett bizalomnak tettekkel felelt meg. Hűséges védelmezője lett a pápaságnak azon nehéz harcokban, amelyet Salamon sógora, IV. Henrik német-római császár indított az Egyház szabadsága ellen.

László király a hazában először is a belső bajokat akarta orvosolni. Ezért uralkodása elején összehívta az ország főembereit a pannonhegyi szent Márton kolostorba tanácskozásra. E gyűlés főleg a közbiztonság helyreállításával foglalkozott. Szigorú törvényt hoztak a tolvajok megbüntetésére, ha csak egy tyúk érőt lopott is valaki, fölakasztották érte. Kemény büntetés éri azt a bírót is, aki nem ítéli el a bűnöst, avagy ártatlanul büntet meg valakit. Rendkívül súlyos
büntetést szabtak még az erőszakosságra és gyilkosságra. De még e szigorú törvények sem irtották ki teljesen a lopást, mégis már enyhíteni lehetett a büntetést: akasztás helyett rabszolgának adták el a tolvajt, ki 10 dénár értéket lopott. Ma rettenetes szigorúnak látszik ez a törvény, de abban az időben így lehetett a rablást és lopást kiirtani. László király nagylelkűségét a törvény szigorúsága mellett is megláthatjuk. A büntetés alól ki voltak véve a gyermekek. És ha a gyilkos vagyonát elkobozták, egyharmadrészt meg kellett hagyni a gyermekeknek és az özvegynek. Minden templomnak menedék-jogot biztosított. Ha a gyilkos, vagy bármilyen bűnös a templomba menekült, megszabadult a halálbüntetéstől, de a templom szolgájává kellett lennie. E szigorú törvények valóban beváltak. A közbiztonság annyira helyreállott, hogy alig fordultak elő olyan esetek, amikor büntetni kellett volna és szent László utódai alatt már enyhíteni is lehetett a büntetés szigorúságát.

Az ország belső ügyeinek rendezésén kívül sokat kellett harcolnia a királynak az országhatárokon be-betörő ellenséges hadakkal. Minden külső ellenséget legyőzött és újabb területekkel gyarapította az országot. Midőn VII. Gergely pápa kiközösítette az Egyházat üldöző IV. Henriket, a német fejedelmek Rudolf sváb herceget választották királlyá. László a Szentszéket segítette, és hogy IV. Henriket letörje, szövetséget kötött Rudolffal, kinek leányát is feleségül vette a szövetség megerősítésére. IV. Henrik ellen indított hadjárata jelentős segítséget adott Rudolfnak. Henrik ezért 1079.-ben betört hazánkba, de László derekasan visszaverte támadásait. Ezután a Szentszék által kiközösített Nikofor görög császárt támadta meg a normanok, a horvátok és a dalmátok segítségével. E háborúban elfoglalta Nándorfehérvárat s a tőle délre eső nagy területet, amelyet Moesia néven hazánkhoz csatolt. Miután IV. Henrik még mindig folytatta támadásait a Szentszék ellen, 1082.-ben László behatolt a németbirodalomba és elfoglalta annak délkeleti részét, a mai Kőrös, Zágráb és Varasd vármegyék területét, melyet Szlavónia néven csatolt Magyarországhoz.

Amikor Salamon látta, hogy IV. Henriktől nem kaphat segítséget, hajlandó volt a kibékülésre. László király kimondhatatlan örömmel fogadta a közeledést, megbocsátott neki és rangjához illő jövedelmet biztosított számára. Ám Salamon, aki jellemileg nagyon gyönge volt, e kibékülésben sem tanúsított őszinteséget. Annyira vetemedett, hogy királya, rokona és jótevője életére tört. Lászlót ez igen nagy szomorúsággal töltötte el, és hogy az ország nyugalmát biztosítsa. Salamont kénytelen volt elfogatnia és a visegrádi várban őrizetben tartania. Egy évig tartotta fogságban, de 1083.-ban, midőn István királyt és Imre herceget szenttéavatták, ismét megbocsátott neki és szabadon engedte. A hagyomány szerint László és a püspökök összegyűltek, hogy az oltárra emeljék első szent királyunk holttestét, de a koporsófödelet nem tudták fölemelni. Egy bencés apáca, soror Charitas jelentette ekkor, hogy látomásban részesült, miszerint csak Salamon szabadon bocsátása után nyílik meg a koporsó. Tényleg, amikor a király Salamont szabadon bocsátotta, azonnal, minden nehézség nélkül le tudták venni a koporsó födelét. Salamon később megbánta bűneit s egész életét remeteségben töltötte. Szent hírében halt meg.

Szent László uralkodásának köszönhetjük, hogy Magyarország déli határát lent, az Adriai tenger mossa. Sógora, Zwoinimir horvát király meghalt s örököse nem lévén, nagy zavarok támadtak országában. Az özvegy királyné Ilona, bátyját, László magyar királyt hívta segítségül. László 1091. tavaszán sereget indított és Ilona óhajára leányágon jogot formálva Horvátországra, (mely akkor csak az Una, Kulpa és az Adriai tenger között levő terület volt), hazánkhoz csatolta azt.

Amíg László Horvátországban rendet csinált, a kúnok ismét betörtek az ország keleti részébe, onnan délnek fordultak s végigpusztították az Alföldet és sok fogollyal és zsákmánnyal kivonultak. László király azonnal üldözésükre indult, a Temesnél elvágta útjukat és leverte őket. A csata hevében az elkeseredett magyarok azokat is levágták, akik leborulva kegyelmet kértek. László király ezt látván erős hangon kiáltott: „Vitézek, ne öljük meg őket, hanem fogjuk el, hogy keresztény hitre térjenek és éljenek!" A kúnok a foglyokat és a zsákmányt visszahagyva menekültek ki az országból. Akiket közülük pedig a magyarok elfogtak, azokat jámbor bencések keresztény hitre térítették és a király letelepítette őket. A megfutamított kúnoknak a kúntelepítés jobban fájt, mint maga a vereség. Azért követeket küldtek László királyhoz foglyaik kiváltására. Amikor a király ebbeli kérésüket megtagadta, újabb támadással fenyegetőztek. A király ismervén őket, nem várta be újabb betörésüket, hanem haddal sietett eléjük és seregüket megsemmisítette. A harcban maga a vezér, Ákos is elesett. A kúnok ekkor békét kértek és a király nagylelkűen elfogadta azt. Így az ő uralkodása alatt a kúnok nem is háborgatták többé az országot. A szent László-féle kún hadifoglyok nem mások, mint a palóc nép Mátrától a Vágig.

Ekkor nyugodtabb idők következtek, amelyeket László király az ország belügyeire fordított. 1092. tavaszán Szabolcsba zsinatot hívott össze, amelyen több üdvös törvényt hoztak. A papi nőtlenségről kiadott pápai szigorú rendeletet nem hajtották végre teljes egészében, csak a másodszori nősülést tiltották meg, - „amíg az apostoli atya más tanácsot nem ad". - Továbbá szigorúan elrendelték az elpusztult templomok fölépítését, a vasár- és ünnepnapok megülését és a nehéz munkától való tartózkodást, és a böjt lelkiismeretes megtartását. Büntetés terhe alatt megtiltották, hogy pogány módon a forrásoknál, kutaknál, erdőszéleken áldozatokat mutassanak be. Előmozdították az izmaelitáknak (mohamedán bolgárok) keresztényhitre való térését és a magyarságba való olvadását. De a zsidókkal való házasságot tiltották és nem engedték meg nekik, hogy keresztény szolgákat tartsanak. Súlyos büntetést szabtak a házasságtörőkre és a női becsület megsértőire.

A király rendkívül sokat tett az Egyház ügyeinek előmozdítására. Mint mindenben, úgy ebben is egészen szent István nyomdokain haladt. Szlavónia elfoglalása után megalapította a zágrábi püspökséget. A kalocsai érsekség székhelyét Moesia elfoglalása után a központi fekvésű Bácsra, a kolozsvári püspökség székhelyét Gyulafehérvárra és a bihari püspökséget Nagyváradra helyezte át. Ő alapította a kolozsmonostori, bátai és szent-jóbbi apátságokat. A szigorú egyházias szellemápolására a clunyi kolostor szabályai szerint élő francia bencés szerzeteseket hívott be Saint-Gilles-ből és a somogyvári apátságot alapította számukra. Gazdag adományokban részesítette a már meglévő bencés férfi és női kolostorokat és igen sok templomot emelt. Fáradhatatlanul buzgólkodott István király, Imre herceg és Gellért püspök szenttéavatásáért. Lovagi szíve egész szeretetével hódolt a Boldogságos Szent Szűz előtt s egész életén át azért
fáradozott, hogy szent István fölajánlására Magyarország a Boldogságos Szűz Mária országa legyen. Nagyon sokat imádkozott a Szent Szűzhöz és tiszteletére számos templomot épített. Szent Istvánt és szent Imrét is rendkívül, módon tisztelte s mélységes meghatottsággal töltötte el ama ludat, hogy ő maga is a Szentek unokája és Szentek munkáját folytathatja. Úgy tekintett Szent Istvánra, mint élete nagy példaképére s mélységes alázatossággal imádkozott hozzá, hogy

méltó lehessen szent őseihez. László király valóban a Boldogságos Szent Szűz ajándéka volt hazánknak. Szent István munkáját ő fejezte be, A kereszténységet teljesen megszilárdította, biztosította a törvények megtartását és területileg is naggyá tenni Magyarországot. Ő alatta eltűnt a magyar őspogányság minden maradványa s az egész nemzetet a kereszténység áldott szelleme hatotta át.

László király jellemileg is a legnagyobbak közül való, ő valóban Istent hordozta szívében. Rendkívül jóságos és könyörűletes volt mindenki iránt. Hite erős, rendíthetetlen, sziklaszilárd. Lelkületében mélységesen alázatos, egészen a gyermekdedségig. A kevélység, harag és bosszúállás, amelyek a királyoknak kísértő rémei, ő előtte teljesen ismeretlenek valának. Nagy szeretettel gyámolította a szegényeket és árvákat. Gyakran böjtölt és sanyargatta magát. Vitézségénél, s lovagiasságánál, csak imádságos lelkülete volt nagyobb. Neki nem volt nehéz a jó Istennel foglalkoznia. Amikor a nappalból nem futotta, pótolta az éjszakából. A mély csöndben órák hosszant térdelt az Eucharistiát őrző tabernakulum előtt. Odaadta magát az Úr-Istennek, s az Úr-Isten viszonzásul elhalmozta kegyelmeivel, ajándékaival. László számára az imádság valóban erőforrássá lett. Fegyelem, szépség, jóság az imádságból fakadtak számára. Isten már életében is sok csodával tűntette ki s imádsága sokszor megmentette népét a veszedelmekből. Ezért az egész nemzet, mint szentéletű királyt tisztelte.

Külsejéről is a legenda nagy lelkesedéssel szól. Azt írja róla, hogy gyönyörű ábrázatú, erőskarú, izmos és bátor vala, mint oroszlán. Mindenkinél nagyobb lévén egy fejjel, már testalkata is király. A szeretetben gazdag, a türelemben nagylelkű, a kegyességben fölséges, a kegyelem ajándékaival teljes. Mindenekben az igazság követője, a szemérmem oltalmazója, a szerencsétlenek vigasztalója, az elnyomottak fölemelője, az árvák megszánója és kegyes atyja. Hív és alázatos, nemzetéhez jóakaratú, az idegenekhez óvatos, de szíves, alattvalóihoz bőkezű, a szerencsétleneken könyörülő. Érzelmeiben nemes, a tanácsban előrelátó, beszédében igaz, ígérete beváltásában hűséges. Ítéleteiben igazságos volt, ki népe bűneit siratva, szíve oltárán magát Istennek élő áldozatul fölajánlotta. Az igazság szigorúságát az irgalom szelídségével egyesítve, úgy hajolt alattvalóihoz, hogy azok inkább szerették, mint féltek tőle s egész nemzete kegyes királynak nevezte őt.

Ennél szebb jellemzést királyról írni nem lehet, mint ami az ősi legendákban megmaradt róla.

László királyban csodálatosan egyesültek a vallásos, nemzeti és lovagi erények. Evvel, a kegyelemtől oly szerencsés összhangba hozott
tulajdonságokkal hódította meg nemzetét. A vitéz, lovag és hős királyban megértette a Szentet is. Benne saját erényeit, a vitézséget és bátorságot látta a szentséggel egyesülten. Ezért csodálta, ezért követte. Az ő daliás alakja a magyar faj minden nemes és kiváló tulajdonságának megtestesítője volt. Ezért szerették oly nagyon alattvalói, ezért részesül ma is olyan nagy tiszteletben. Ezért foglalták a népmondákba áldott nevét, s ezért énekelték meg hőstetteit a regösök, s az ő nyomukban kiváló költőink. Hazánk nagyon sokat köszönhet szent László királynak, mert békét és nyugalmat teremtett, kiirtotta a nagy bűnöket, megszilárdította a kereszténységet, visszaverte az ellenséges támadásokat, gyarapította országa területét és visszaszerezve annak minden dicsőségét, Magyarországot ismét erős, hatalmas, virágzó és egységes nemzetté tette, mint azt szent István király megalapozta.

Családi élete nem volt zavartalan. Az Úr Isten a király végtelenül gyöngéd, szerető szívét fájdalmakkal látogatta. Első felesége, ki egy főrangú magyar leány volt, korán meghalt. A király nagyon szerette a feleségét, de nagy lélekkel tudta fogadni elvesztését. Egy leányka maradt utána a királynak vigasztalására, aki később Jaroszláv orosz fejedelemhez ment feleségül. Fájt a királynak, hogy nincs fiú örököse, azért népe érdekéért Rudolf sváb herceggel szövetkezett s annak fiatal leányát, Adelheidot 1078.-ban feleségül vette. Két év múlva Adelheid is meghalt, ő is egy leánykát hagyott maga után, Piroskát. Atyjának szemefénye lett ez a leányka, aki jellemében az ő tulajdonságait örökölte. Atyja halála után Kálmán király kívánságára később az őt feleségül kérő II. Kommenosz János görög császárhoz ment nőül. László király belenyugodott az Úr Isten akaratába, aki nem adott neki fiat, saját véréből való örököst. Ekkor bátyjának, Gézának két fiát, Álmost és Kálmánt fogadta gyermekeinek és a legnagyobb gonddal neveltette őket.

Életének vége felé Orosz- és Lengyelországba indított hadjáratot az ottani trónviszályok elintézésére. Szerette a lengyel népet és soha sem felejtette el, hogy atyjának a száműzetés nehéz idejében Lengyelország adott otthont. Most itt volt az idő, hogy a jót jóval viszonozza és trónra segítse a törvényes örököst.

László királyt nemcsak a szomszédos népek tisztelték, de a pápától kezdve egész Európa őt tekintette a legvitézebb, leglovagiasabb és legvallásosabb királynak. 1095. őszén volt a clermonti zsinat, ott határozták el a keresztes hadjáratot. Szent László ekkor már nem élt. (1095.jun.27.)

Mily nagy lelkesedéssel harcolt volna a Szentsír birtokáért, s mily nagy dicsőséget szerzett volna hazánknak. De sajnos, ezt már nem élhette meg. A keresztes hadjáratok előtt Morvaországba indult, hogy hugának fiai részére biztosítsa az olmützi hercegség birtokát. Közben nagy szomorúság érte. Kálmán herceg, mivel nem kapott önálló országrészt kormányzásra, Lengyelországba szökött, hogy sereget gyűjtsön jótevője ellen. László királyt megdöbbentette unokaöccsének ezen végzetes cselekedete, szívében nagyon szenvedett. A Nyitra és Vág vidékén tartózkodott seregével, midőn szélütés érte. Érezte. hogy közel van halála. Követeket küldött Kálmánhoz azon üzenettel. hogy hagyjon föl a harccal, megbocsát neki. Ekkor elbúcsúzott főembereitől s egész magyar népétől lélek és szív szerint. Ami ideje még hátra volt, azt egészen a lelkére szánta. Mélységes áhítattal fölvette a szentségeket és folytonosan imádkozva, 1095 junius 27.-én lelke a földihazát elhagyva, föl_

szállott a mennyei hazába, hogy azontúl onnan védelmezze szeretett magyar nemzetét.

A király még életében elrendelte, hogy kedves helyét, ahol legtöbbet tartózkodott, Nagyváradon temessék el. A nagy meleg miatt azonban nem merték oly messzire szállítani a holttestet s ezért a közelebb eső, somogyvári apátságban temették el. De a nagyváradiak nem felejtették el a király óhaját, s követelték a király holttestét, amelytől meg a somogyváriak nem akartak megválni. II. István király ekkor elrendelte, hogy tegyék szekérre a koporsót és ahová a lovak mennek, ott temessék el. A lovak minden kormányzás nélkül egyenesen Nagyváradra vitték a szent király tetemét és ott temették el az egész nemzet sírása között s három esztendeig le sem vették a gyászruhát az egész országban. Sírjánál rendkívül sok csoda történt. A szent László legenda szerint „a vakoknak látást, a süketeknek hallást, a némáknak szólást, a sántáknak járást ada s az elnyomottaknak vigasztalása vala".

 

III. Béla király és a magyar püspökök kérésére III. Coelestin pápa két bíborost küldött a szenttéavatás ügyében teljes hatalommal felruházva. Mivel az ő jelenlétükben is több csoda történt, 1192. nyarán szenttéavatták László királyt. Koporsóját fényes ünnepségek között felnyitották és csontjait drága kelmékbe takarva, az oltárra helyezték. Sírja s oltára szent helye lett a magyar nemzetnek. Idejöttek koronázásuk után királyaink, hogy szent Lászlótól kérjenek közbenjárást, hogy jól uralkodhassanak. Királyaink őt tekintették példaképüknek és folytonosan kérték segítségét. Az ő árnyékában kívánt eltemetkezni Nagy Lajos királyunk. Az ő sírjánál kerestek gyógyulást a betegek és igazságot az ártatlanok.

A tatárjárás borzalmaiban ereklyéit a Dunántúlra vitték. Később a fejnek mellszobor alakú, a kezeknek pedig kéz alakú díszes ereklyetartót készítettek és körmenetekben ünnepélyesen körülhordozták. János Zsigmond, a gyönge erdélyi fejedelem az ereklyetartókat a
nagyváradi székesegyház kincseivel együtt lefoglalta és Gyulafehérvárra vitette. A protestánsok 1565.-ben összezúzták szent László koporsóját és csontjait szétszórták. Ezért nagyon kevés maradt az ő ereklyéiből. Esztergomban, Zágrábban és néhány külföldi városban őriznek szent László-ereklyéket. A Gyulafehérvárra vitt ereklyetartó
később Győrbe került és ott van még ma is, ahol nagy kegyelettel őrzik a székesegyházban. Nagyváradon egy koponyacsont-darab ereklye van. szintén mellszobor alakú ereklyetartóban, amelyet szent László ünnepén jún. 27-én ünnepélyes körmenetben körülhordoznak.

Majd 800 esztendő választ el szent László királyunk dicsőséges uralkodásától, ő, aki a Boldogságos Szent Szűz ajándéka volt hazánknak. önmagában a nemzet eszményeit lette kereszténnyé. Az ő nyomában lett lelkében a nemzet is keresztény. Látta, hogy a kereszténység nem öli meg a magyar vitézséget, hanem inkább azt teljes kifejlődéséhez segíti. László király karddal a kezében sok diadalmas csatában szent tudott lenni, mert teljesen legyőzte önmagában az embert. Így ő örökre példaképe a magyar hősiességnek. Hazánk legnagyobbjai sokat imádkoztak hozzá s iparkodtak erényeit követni. Nagy Lajos király, Hunyadi János, a lengyel Szobieszky János s II. Rákóczi Ferenc az ő példáján lelkesedtek s küzdöttek haláltmegvető bátorsággal, tatárral, törökkel s osztrák ármádiákkal. A hazánkat sújtó nagy csapások idején is egyre jobban szent László királyunk felé fordult tekintetünk. Ő, aki oly hősiességgel védte egykor országát és népét, most is kész segíteni. Bár éledne föl újra hazánkban az ő fokozottabb tisztelete és erényeinek követése. Bár élne közöttünk az ő áldott szelleme, akkor remélhetjük, hogy a szent király ismét oltalmába fogadja sokat szenvedett magyar népét és imádkozik megcsonkított országáért, hogy az a romokból a lelkiség erejével és hatalmával dicsőséges, új életre támadjon.

 

Legendák, mondák

1. A szent király nem csak életében, hanem más mondák szerint halála után is segítette szeretett népét. László király temetése után 200 esztendővel rettenetes tatár horda támadt Székelyföldre. Ekkor a székelyek elkeseredett vezére a néhai lovagkirályhoz fordult segítségért; és a küzdelem hevében egy hatalmas vitéz jelent meg. A fejét aranykorona ékesítette, a kezében bárdot tartott, így vágtatott a tatárokkal szembe.

 

2. Ének Szent László királyról-részlet

Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!

Magyarországnak édes oltalma,

szent kerályok közt drágalátus gyöngy,

csillagok között fényességes csillag.

Szentháromságnak vagy te szolgája,

Jézus Krisztusnak nyomdoka követi,

Te szent léleknek tiszta edénye,

Szíz Máriának választott vitéze.

 

3. A szent király életét számos legenda örökítette meg. Ez a legendakör az egyetlen, ami magyar eredetűként templomainkban a mai napig fennmaradt szerte a középkori Magyarország területén. A legfrissebben feltárt erdélyi, homoródkarácsonyfalvi freskóképek épségben vészelték át az elmúlt több mint ötszáz esztendőt.^[6]

 

4.

 

Évszázadokon át népi mondák, hősi énekek, himnuszok, templomi falfestmények és imádságos könyvek témája lett László párviadala a kun vitézzel a Kerlés hegyi csatában. A párviadal szimbolikus értelmet nyert: László győzelme a „kun” harcos felett a kereszténység diadalát jelképezte a barbár pogánysággal szemben. A Képes krónika szerint:

„	Meglátott végül Szent László herceg egy pogányt, aki egy szép magyar lányt vitt lova hátán, Szent László herceg pedig úgy gondolván, hogy az a váradi püspök lánya, s noha súlyosan meg volt sebesülve, tüstént üldözni kezdte lovával, melyet Szögnek nevezett. Amikor pedig már elérte volna őt, hogy lándzsájával ledöfje, semmiképpen sem volt erre képes, mivel sem az ő lova nem futott gyorsabban, sem amannak a lova nem maradt le semennyire sem, hanem mindegyre kartávolság volt a lándzsa és a kun háta között. Így kiáltott és szólt Szent László herceg a lányhoz: »Szép húgom, ragadd meg a kunt az övénél és vessed magad a földre!« Meg is tette ezt. Amidőn pedig Szent László herceg a földön fekvőt közelről lándzsával ledöfte volna, ugyanis meg akarta őt ölni, a lány nagyon kérte, hogy ne ölje meg azt, hanem engedje el. Ebből is látszik, hogy nincs hűség az asszonyokban, mivel fajtalan szerelemből kívánta őt megszabadítani. A szent herceg pedig sokáig viaskodott vele, s miután inát elvágta, megölte őt. De az a lány nem a püspök lánya volt.	”

 

5. A László életéhez fűződő csodás események között szerepel a „levitáció” jelensége is. Amikor egyik csatlósa megleste ima közben a nagyváradi egyházban, azt látta, hogy a király a föld fölé emelkedett. A nép arról is tudott, hogy László imájával bölénycsordát és szarvasokat varázsolt éhező serege elé, és lándzsájával, miként Mózes a pusztában, a szomjazóknak vizet fakasztott a kősziklából.

 

A védőszent

Szent László a magyar katonák védőszentje. Mai napig a nagyváradiak nagy Szent László-ünnepséget tartanak, minden évben a húsvét utáni ötödik vasárnap délelőtt 11-kor a váradi székesegyházban. Ekkor László király mellszobrát kiállítják a székesegyház főoltárára. A szertartás után megtekinthető az a szekerce ereklyetartó, amely Szent László koponyacsontját tartalmazza. Sok zarándok rója le ilyenkor tiszteletét a szentként tisztelt király előtt.

A Baranya megyében található község - templomának védőszentje után a Szentlászló nevet viseli. Szekszárdon Szent László-napi búcsúk hagyományát teremtették meg a város védőszentjének tiszteletére.

A polgárőrségről szóló törvény 2011. május 16-án elfogadott módosítása^[7] óta Magyarországon szent László a polgárőrök védőszentje.

Szent László a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye illetve Erdély védőszentje.

 

 

 

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_L%C3%A1szl%C3%B3

https://www.szentozseb.hu/modules.php?name=topics&file=olvas&cikk=legendak-4d9981b5c8be2&elozo=legendak-4d9981164bedb&koveto=legendak-4d9aa717121cb