PI Klub - Az olajszőkítés koronatanúi Pallag, Horn, Arnold halott, a többiek meg halotti csendben

2013.08.04 11:26

 

Előzmény..

http://embers-eg.webnode.hu/news/pi-klub-mi-van-ha-megsem-portik-tamas-hannibal-lecter-/

http://embers-eg.webnode.hu/news/pi-klub-negy-artatlan-ember/

http://embers-eg.webnode.hu/news/posta-imre-csepeli-eloadasa-2013-02-23-audio-/

 

Posta Imre weboldala

 

Legalább hatezer milliárd forinttal lehetnénk gazdagabbak, ha már 1993-ban sikerül lefülelni az üzemanyag-pancsolókat, az olajszőkítőket. Az esély megvolt rá, hiszen, aki akarta, már akkor is tisztán megláthatta volna a szőke olajat. Egyesek szerint tekintély, akarat, némi állami szigor és néhány tízmillió forint vizsgálati költség kellett volna a sikerhez. Ezek hiányában hiába alakult bizottság, mert az olajon vett pénz olyan emberek zsebébe vándorolhatott, akik azóta is gondtalanul és büntetlenül élik a világukat. Éveken keresztül látszatküzdelem folyt itt életre-olajra.
1993. július 29-én, Antall József idejében, akit akkor Boross Péter helyettesített, volt egy kormányülés. A 2000-ben megjelent Vörös milliárdosok című könyvemben erről az ülésről, dokumentumok alapján Lentner Csaba akkori MIÉP-es országgyűlési képviselő a következőket mondta: „1993 nyarán már a magyar kormányzati szervek, egyes minisztériumok is tisztán látták, hogy óriási mértékben folyik az országban az olajszőkítés, és egyre nagyobb mértékben nem fizetik meg az olajat importáló vállalkozók a jövedéki- és az általános forgalmi adót a behozott termékek után. Közben pedig egyre rosszabb az olajszármazékok minősége. 1993 nyarán a rendőrség, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, az Ásványolaj Minőségellenőrző Intézet és az Ipari Minisztérium munkatársai átfogó ellenőrzést indítottak. Megállapították, hogy száz vizsgált töltőállomásból huszonhatban hibás üzemanyagot értékesítenek. Ez egyértelműen bizonyította, hogy az országban jelentős mértékű olajszőkítés folyik. Ezen a július 29-kormányülésen ez volt a téma. Az Ipari Minisztérium illetékes munkatársai felhívták a kormányzat figyelmét arra, hogy a szükséges lépéseket meg kell tenni. Ezt a kormányülést Antall József távollétében Boross Péter belügyminiszter vezette, aki ezt az előterjesztést okafogyottnak nevezte és jelzővel illette, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy nem érdemi és nem tartozik a kormányzat hatáskörébe. Időközben Antall József miniszterelnök úr visszajött és mégiscsak lehetőség nyílt arra, hogy az Ipari Minisztérium munkatársainak előterjesztését meghallgassa a kormány. A meghallgatás azzal zárult, hogy a miniszterelnök úr kérte a jelenlévőket, három napon belül üljön össze egy ötfős tanácskozás az öt legfontosabb minisztérium bevonásával, dolgozzanak ki intézkedési tervet arról, hogy az olajszőkítést, a hibás üzemanyagtermékek forgalmazását hogyan lehetne visszaszorítani. Antall József arra adott utasítást, hogy ebben a bizottságban a minisztereknek kell részt venni. Az öt legfontosabb minisztériumról volt szó, amelyek gazdasági ügyekkel foglalkoznak és illetékesek a gázolaj forgalmazásban és feldolgozásban.
Az Ipari Minisztérium Latorcai János, a Pénzügyminisztérium Szabó Iván, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma Kádár Béla és a Közlekedési Minisztérium Schamsula György miniszter úr vezetésével. Antall József a bizottság élére Boross Péter belügyminisztert nevezte ki, és az az imént felsorolt miniszterek részvételével augusztus 9-én ülésezett először. Az ülés eredményeként augusztus 13-án jóváhagytak egy intézkedési tervet, aminek az lett volna a célja, hogy az olajszőkítést visszaszorítsák, illetve az olajat importáló kt.- ket, bt.-ket rászorítsák a jövedéki adó megfizetésére. Ez az operatív intézkedéssorozat, illetve konkrét terv azonban kudarcba fulladt, mert a Pénzügyminisztériumtól nem kapták meg a végrehajtáshoz szükséges pénzt. Így a rendteremtési szándék rövid időn belül kifulladt. Néhány tízmillió forintból megoldható lett volna a bizottság működése. Azonban nem történt semmiféle érdemleges lépés, ami feltűnően színlelt pipogyaság, hiszen tisztán látszott, amennyiben maradnak a dolgok a megismert valóságukban, úgy a döntéshozók, a miniszteriális szervezetek lehetőséget biztosítanak az üzleti előnyszerzésre.” A lángra lobbanó olajmezők története Hornék kormányzása alatt sem fordult jobb irányba. Ráadásul Horn kijelentette, hogy az olajügyekben egy cseppnyi olaj sincs. Aztán jöttek Orbánék, felállt az olajügyeket vizsgáló parlamenti vizsgálóbizottság, Pallag László vezetésével. A bizottság munkáját láthatatlan kezek lehetetlenné tették, a bizottsági elnököt bíróság elé citálták és elítélték. Az egész folyamat alatt egyetlen ember volt végig a parancsnoki hídon, Arnold Mihály tábornok, aki1992-től 2003-ig volt a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka. Minden vámos stikliről tudnia kellett. Márpedig az olajszőkítés beépített vámosok nélkül eleve kudarcra lett volna ítélve. Az olajszőkítés azonban élt és virágzott. Életének 68. évében, 2013. június 24-én, Horn Gyula után nem sokkal azonban meghalt Arnold Mihály is.
Mindketten sokat tudtak a 1990-es évek legnagyobb maffia tevékenységéről, az olajszőkítésről. Most régebbi írásaimból idézem Arnold Mihályt, akinek volt egy nyilatkozata. Ebben a tábornok szól Draskovics Tibor pénzügyminisztériumi volt államtitkárról (közkeletű becenevén Drazséról), aki később pénzügyminiszter is lett, s aki az egyetem elvégzése után azonnal ebbe a minisztériumba került, csoportvezetőként kezdte „felnőtt” életét. Vajon miért is kezdhetett a ranglétra ilyen magas fokán? Milyen szervezet állhatott mögötte?
Draskovicsot nagyon nehéz utolérni, fogalmazott a tábornok, mindig szóban adta az utasításokat. Arnold, aki akkor kétcsillagos tábornok volt, a filmen elmondta még, hogy a Pénzügyminisztérium ovális szobájába rendelték, itt ülésezett rendszeresen a jövedéki tanács, s itt hangzott el valaki szájából (a rendkívül óvatos tábornok nevet nem említ), hogy Arnold, az akkori országos parancsnok, a félévi ellenőrzési tervét terjessze a jövedéki tanács elé. Körbenézett- mondta-, s látta, hogy az ovális teremben akkor már jórészt azok ültek, akiket ő le akart tartóztatni. A kérést válasz nélkül hagyta, engedélyt kért a távozásra, s lelépett. De csak az ovális teremből távozott, nem a parancsnoki posztjáról. Pedig, ha így tett volna, s utána kinyitja a száját, újabb bűncselekményeket előzhetett volna meg, és sok-sok százmilliárd forintot menthetett volna meg nekünk, kifosztottaknak. Ám ő a mundért választotta.
„Németh László, az ORFK gazdasági bűncselekményekkel foglalkozó osztályának vezetője, egy szolnoki konferencián elmesélte: az olajmaffiák már nemcsak Magyarországot hálózzák be, hanem a szomszédos országok felé is "kinyújtották csápjaikat", vállalkozásaik égisze alatt általában szétszórva, de mégiscsak Budapest-centrikusan működnek, nem egyszer magyar érdekeltségű külföldi vállalatokban. Az igazi bűnözők azonban - mondta Németh - a háttérben maradnak, névtelenek, a szálakat "verbálisan" mozgatják, legális homlokzat mögül. "Alegységeik" is vannak: jól felkészült ügyvédek, őrző-védő harcosok, akik a pénzbehajtást, a gránáthajigálást végzik, és igazi menedzserek, akik a cégeket irányítják, tanácsadóik között pedig - ezt már Arnold Mihály országos vámparancsnok tette hozzá, az említett konferencián - volt rendőrök és pénzügyőrök is találhatók. Az ilyen, szervezett bűnözők által okozott kár mértékéről Németh nem szolgált adatokkal, de azt állította, hogy az 1995-ről, 1996-ra háromszorosára nőtt. A rendőrség, úgymond, önmagában nem tudja földeríteni ezt a hálózatot, de az Olajiparosok Szövetsége például segített a robbantások felderítésében. Ignácz István rendőr dandártábornok meg egyenesen annak a reményének adott hangot a múlt héten egy tévéműsorban, hogy a most folyó akciók nyomán, "dominóelv alapján, talán összeomlik az egész légvár". Ez már akkor is szép álom volt csupán. Szerintem, maga a tábornok sem hitte, amit mondott, csupán mozgott a szája.” (Alvilági múlt, jelen, jövő (Magyar Világ, 2007. aug.3.))
Nos, ezek a példák mondatják velem, hogy féltem Arnold Mihályt. Ő ugyanis, Nógrád megyei birtokán, több mint egy órás felvételen sorolta az olajügy mocskosságait. Ez a kazetta újságírók között kering. Többek között arról is beszélt a tábornok, hogy a vámosok elfogtak néhány olajgengsztert. Az éppen akkor regnáló pénzügyminiszter, mint felettese, magához rendelte Arnoldot, aki nem kis meglepetésre, a miniszter szobájába lépve ott találta a korábban lefülelt olajosokat. A miniszteri verdikt pedig így szólt: vagy futni hagyja a bűnözőket, vagy mondjon le a posztjáról. Arnold futni hagyta őket. Nem tudom, a lelkiismeretével békében van, tábornok úr?
De maradjunk az Arnold-féle kazettánál, amely egy internetes hírportálnál landolt. Jogászok egyeztettek, főnökei szabadságra küldték az utómunkálatokat elvégezni tudó szakembert, a riportert nyugati angol nyelvtanulásra serkentik. Így hát a kazettát avatatlan szem, egy hónappal a felvétel elkészülte után sem láthatja. Pedig a nagyközönség számára készült. Miért ez a nagy titkolózás? Állítólag, a kazetta csodájára még miniszterek is jártak. Előbb tíz, majd harminc, végül ötven millió eurós ajánlatot tettek a hírportál megvásárlására. A kazettáért cserében. Ám az ajánlat eleddig csak ajánlat maradt. A nagyközönség meg csak vár, vár… (Egyetlen olajszőkítővel sem kötnék életbiztosítást, Magyar Világ, 2007.szept.6.)
Az MSZP tehát, 1994 nyarától tudatosan készült az adócsalásra, s ehhez kiépítette a törvényi hátteret (Pál László ipari miniszter 1994. december 24-i aláírása), létrehozta a végrehajtáshoz szükséges csapatot, és megkezdte ilyen irányú tevékenységét. Az első szakaszban, 1995 januárja és júliusa között az MSZP kötelezte Arnold Mihály tábornokot, a Vám-és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) vezetőjét, hogy pár tucat cég számára engedélyezze a halasztott vámfizetést, majd, amíg ezek a cégek nem bonyolítják le az üzletet, ne is zaklassa őket. Csak akkor kezdjék meg a vámosok az ellenőrzést, amikor ezek a cégek már fantomizálva lettek, azaz eltűntek a nyilvántartásból is.
Azért, bármekkora volt is a fegyelem, bármilyen magas helyről irányították is az akciót (Csintalan nap mint nap, a VPOP illetékes osztályán ücsörögve ellenőrizte a pártparancs végrehajtását), az ügymenet nem volt zökkenőmentes. Az Ozenex Kft. és ügyvezetője, Földes Gábor például megcsúszott az olajon, őt 530 millió forintos olajügyben, gyanúsítottként hallgatták ki. Az eljárást aztán váratlanul megszüntették, mert nagy hirtelen előkerült a semmiből egy jelentés, amely szerint az Ozenex és Földes Gábor a katonai hírszerzés fedőcégeként dolgozik. A másik elhíresült eset az Adu Kft. ügye, amely Boros Tamás, Pintér Ferenc és Rumpf László tulajdona volt. Az Adu Kft. vette meg a szeged-szőregi borpalackozót, ahol „profilváltást” hajtottak végre, és bor helyett olajat pancsoltak. Később, ez a telep a D and T Rt. tulajdona lett, amely cég főszerepet játszott a Conti Car ügyben. Erre a telepre érkezett az a híres fantomvonat, amelynek 10 millió literes szállítmánya volt, s amelyért sokáig nem jelentkezett senki. A D and T Rt. egy volt vámparancsnokot vetett be. Meszlényi Sándort-, akinek az volt a feladata, hogy a nyikorgó kerekeket zsírozza meg, és bírja rá az akkori vámparancsnokot, hogy az engedélyezze a halasztott vámfizetést. Halasztott vámfizetésnél minden közterhet 60 nap alatt kellett volna megfizetni, ám mire a 60 nap letelt, a cégek „felszívódtak”, a pénz befizetésére nem került sor. Csak nyomatékosítok egy korábban már közzé tett adatot. Arnold Mihály tábornok egyik beszámolója szerint, 1995. január és 1995. június 30-a között, az imént leírtak miatt 100 milliárd forint kár érte a költségvetést. A felelőst még ma is keresik. Azaz, már nem is keresik, hiszen a bűnük, hála a Dávid Ibolya által 2000-ben beterjesztett törvényjavaslatnak, amit aztán a parlament annak rendje és módja szerint elfogadott, elévült. A 100 milliárd és még néhány ezermilliárd csak úgy elszállt a levegőben. Köddé vált. (Gátlástalan vámszedők, Magyar Világ, 2008. máj. 8.) Hogy milyen kapcsolatban lehetett Draskovics az olajszőkítéssel, s egyáltalán volt-e kapcsolata ezekkel a sötét üzelmekkel, csak találgathatjuk. Az viszont tény, 2007. november 12-én a rendőrség honlapjára, a polisz. hu-ra, a Szilvásy féle szemfényvesztés révén felkerült egy korábban titkosított, az olajügyekkel foglalkozó, kellően kozmetikázott dokumentum, amely a nyomozók fedőnevű akciójába enged betekintést. Hiába volt azonban az óvatoskodás, a lényeges adatok kisatírozása, eltüntetése a dokumentumból, a látni engedett tények két nevet hoztak a napvilágra, Draskovics Tiborét, és Bártfai Béláét. Azt tudni kell, hogy az akció idején, 1996-ban, Draskovics Tibor volt a Pénzügyminisztérium államtitkára és Bártfai Béla az egyik helyettes államtitkár.
A fedőnevű akció során a nyomozók kiderítették, a dokumentumokból lehet erre következtetni; a két köztisztviselő szívügyének tekintette, hogy az olajügyekben érintett egyik cégnek ne kelljen sok tízmilliós bírságot kifizetnie. De részletezzük csak egy kicsit, hogy miről is szólt a „Hézag”? Az akció 1996-ban a Btk. 225. paragrafusa alapján, hivatali visszaélés miatt indult, mivel- feltehetően- a Pénzügyminisztérium vezetői jogsértő határozatra kötelezték a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságát, a VPOP- t, egy a Q8-as néven elhíresült benzinkút ügyében. A hatóságok gyanították, hogy a két vezető, hatalmával visszaélve próbálta rábírni a pénzügyőröket a Q8-as üzemanyag forgalmazó cég 83 milliós bírságának mérséklésére. A hatóságok azonban nem tudtak a dolog végére járni, hiszen vizsgálódásukat, nagy gyorsasággal valaki, még abban évben befejeztette és lezáratta.
Tudni kell, hogy Draskovics és Bártfai, több alkalommal személyesen is beszéltek telefonon a pénzügyőrség döntésre jogosult vezetőivel. Arnold Mihály, a VPOP azóta már nyugdíjba vonult vezetője nyilatkozta is az Index internetes újságnak, hogy őt Draskovicsnál, a Pénzügyminisztérium ovális termében minden héten beszámoltatták a jövedéki ügyekről. Gyakran előfordult az is, hogy akiket a VPOP le akart tartóztatni, azokkal Arnold Mihály tábornok ezeken a Draskovics által tartott megbeszéléseken szemtől szembe találkozott, miközben az államtitkár jelentést várt tőle az elkövetkezendő időszak akciótervéről, magyarán arról, hogy kiket terveznek előállítani. S mindezt az „érintettek” jelenlétében kellett volna a parancsnoknak ismertetni, aki azonban erre nem volt hajlandó, helyette tisztelgett és eltávozott a helyszínről. (Gyurcsány a pácban?, Magyar Világ, 2008. febr.21.))
Maradjunk akkor a kisgazda vonalnál, de most már Sándor István jegyzőkönyvéből idézek: „Gyuri bácsi? El kell mondanom, hogy dr. Balogh Györgyöt, a vágott szemű Gyuri bácsit sikerült egy éjszaka úgy meginvitálnunk több órán keresztül egy vidéki kiskocsmában, hogy remegő szájjal tárgyaltunk az öreggel. Ugyanis ő azt hitte - akin keresztül megtaláltuk -, hogy mi mindent tudunk róla. Semmit nem tudtunk róla. Rájöttünk arra, személy szerint rájöttem arra, hogy az öreg nagyon meg van ijedve, és elkezdtem blöffölni, és kajálta a blöfföt végig. A végén olyan dolgokat mondott el, hogy magam is elhűltem. Ő maga is zsebre tette, másik is zsebre tette, mindenki zsebre tette ezeket a pénzeket. Sőt, ő lobbizott az Energolnak, nem is az Energolnak, hanem valamelyik kapcsolódó cégnek, a Szegeden megfogott 103 vagon olajához. Mert ott bele lett tenyerelve, 103 vagon olaj el lett fogva, nem vámolták meg. Akkor egy ceglédi jóember volt az ügyvezető igazgató, akinek a közbenjárására levelet írt Arnoldnak Gyuri bácsi (Arnold a VPOP akkori parancsnoka, dr. Balogh György pedig az Országgyűlés honvédelmi bizottságának volt az elnöke, kisgazda országgyűlési képviselő, L. P.), és az Arnold is érezte, hogy most már nagyon sikamlós a talaj, továbbpasszolta, és ebből viták lettek. A lényeg az, hogy Arnold sem merte akkor már aláírni ezt a papírt. Gyuri bácsi nagyon jól tudta. Mondom, én még embert úgy megijedve nem láttam, mint az öreget akkor éjszaka. Azt hitte, hogy mindent tudunk, közben semmit nem tudtunk, csak pontokat, és a blöfföt úgy ette az öreg, hogy olyan dolgokat tudtunk meg, csak nem tudtuk bebizonyítani, mert nem lehetett bebizonyítani. (Olajos nagykutyák szabadlábon (Magyar Világ, 2008. jan. 3.))
Beszélnek persze mások is. Ahogy megszólalt például Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség volt országos parancsnoka, megjelent a színen egy volt vámos is. Arról beszélt, hogy 1994 és 2000 között, az akkor még MSZP-s Csintalan Sándor hetente kétszer is tiszteletét tette a VPOP Adó-és Jövedéki Osztályán, és a vámosokkal egyeztetett, hogy mikor, hová érkeznek olajos szerelvények, hol vámolják azokat, s próbálta elérni, hogy mindez olyan helyen történjék, ahol beépített emberük van. Deák László, a jövedéki osztály vezetője arról panaszkodott akkoriban egy vezetői értekezleten, hogy mennyire kényelmetlen is neki, hogy Csintalan rendszeresen megjelenik és utasítja a beosztottjait és őt magát is. A pártember a szerelvények vámolási helyeit szerette volna tudni, s annak menetét, miközben az ügymenetet gyorsabbá tételét sürgette, s tudni akarta azt is, hogy a hivatal mely helyszíneken tervez ellenőrzéseket. Horn miniszterelnöksége idején, olvashatták már korábban, Csintalan felügyelte a párt, az MSZP olaját, miközben az MSZP igyekezete arra irányult, hogy az olajos cégekbe, az ETL Rt.-be, az Energol Rt.-be, a Kordaxba saját embereit helyezze el, hogy a keresztapák ne lopják el a teljes bevételt. Hogy a párt jól járjon, 1995-től az olajozást elősegítő törvények is megszületettek a parlamentben, így nagy haszonnal járthatott ez az üzlet. Mindenkinek megérte. A nemzetgazdaság meg úgysem tud panaszkodni. S közben Hornnak még volt bőr a képén, amikor kijelentette, az olajügyben egy csepp olaj sincs. (Otromba olajosok (Magyar Világ, 2007. okt.18.)) Bár van, aki megtette, aki megszegte az omerta parancsát. Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) egykori parancsnoka. Készült vele egy legalább egy órás videofelvétel, amiből 3 perc 36 másodperc, több hónapos töprengés után, fel is került az Internetre, az Index hírportál egyik oldalára. Megint őket, a 2007. szeptember 28-i írásukat idézem: akartak ijeszteni a volt vámparancsnokra az olajügyekben tett nyilatkozata miatt. Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) volt vezetője több telefonhívást is kapott, arra figyelmeztették, veszélyes dolog ilyen nyilatkozatokat tenni. A baráti megjegyzésekbe burkolt fenyegetés mellett azonban többen gratuláltak is neki.
Arnold Mihályt, a VPOP volt parancsnokát már az olajbűnözéssel foglalkozó cikksorozatunk megjelenése előtt telefonon figyelmeztették, nem lesz jó vége, ha szóba áll a témában az Indexszel. Arnold nem lépett vissza, s mint mondja, örül neki, hogy ez az írás, 17 évvel az olajbűnözés kezdete után végre megjelenhetett. "Hivatalban lévő miniszter viselt dolgairól nem illik nyilatkozni. Aggódunk érted!"- mondta Arnold Mihálynak egy másik, ismeretlen telefonáló, majd megszakadt a vonal. Arnold Mihály az Indexnek adott interjújában az olajbűnözésről beszélt, és Draskovics Tibor, akkori pénzügyminisztériumi közigazgatási államtitkárt dicsérte. "A legjobb közigazgatási államtitkár volt, tudta kezelni az apparátust, és a közigazgatási államtitkárnak az a dolga, hogy dolgoztassa az apparátust. - A kérdés, hogy milyen céllal" - mondta sokat sejtetően. Arnold szerint Draskovics legtöbbször szóban adta az utasításokat, rendkívül agresszív vezető volt.
S ha már az Arnold interjúnál tartunk, megismertetem önöket az interjú megjelenése előtti eseményekkel. 2007. szeptember 26-án került fel az Indexre, de én már 25-én nagyon vártam, s keresgéltem a hírportálon. Nem találtam sehol. Aztán kutatgattam máshol is. Például az Origó Fórum rovatában, ahol „Arnold kitálal címmel találtam is egy vita összeállítást (topicot), ahol lépésről lépésre megmutatták, leírták, hogy miképpen érhető el az Arnold Mihállyal készített interjú. Követtem az utasításokat, s egyszer csak megtaláltam, igencsak rejtetten, de Index felirat alatt, a keresett leleplező anyagot. Az Origóról tehát eljutottam az Indexig, ott pedig Arnoldig. A biztonság kedvéért azonban ismét visszamentem az eredeti jogtulajdonoshoz, az Indexhez, ám ott a keresett interjúnak továbbra is csak hűlt helyét találtam. Most már előjött bennem a vadászösztön, vissza az Origóra, ahol a kívánt lépések után, Index felirattal, megint megtaláltam azt, ami nem is volt az Indexen. Ennek a fele sem tréfa, jeleztem az egészet Nógrádi Zsoltnak, aki viszont továbbította a hírt az interjú készítőjének. A szerző, mert egymaga nem boldogult, telefonon felhívott, s lépésről lépésre, neki is megmutattam az ál-Indexet. Tudniillik, akkor már világos volt előttem, itt bizonyára egy titkosszolgálati akció nyomaira bukkantam. De lebuktak a fiúk, hiszen az interjú készítője azonnal értesítette főnökeit, akik este tíz utánra, blokkolták, tehát láthatatlanná tették Arnold videóját, az Origón keresztül hamisított indexes oldalon. (Csupán az a kérdés, az Origó tudtával történt-e mindez, vagy őket is átjátszották?) Azt, amelyik már szeptember 25-én, reggel 6 óra 21 perckor elérhető volt az Origóról (ez egy másik internetes hírportál), s amellyel- vélhetőleg- az volt a cél, hogy az indexes megjelenés előtt hiteltelenné tegyék a nyilatkozót, tehát Arnold Mihályt. Ezt abból is gondolom, hogy a vitafórumon Arnoldra vonatkozóan a következőket lehetett olvasni, most tehát az Origó „Arnold kitálal” című topicjából idézek: szerencsétlen. Tudod, mekkora vagyona van Arnoldnak, a bőrgyári beszerzőből lett VPOP parancsnoknak? Van pofája még neki szövegelni? Fél Nógrád megye az övé..., csak a háza több milliárdot ér. Csak egy kicsit meg kellene piszkálni Arnold mester áldásos tevékenységét, a vám által elkobzott autók terén is. Konkrétan: kapcsolatait jó pár autókereskedővel. (…) Csak meg kellene egy csöppet piszkálni Arnold szerepét, az egyes autókereskedésekkel való kapcsolatait illetően. Nem volt az véletlen, hogy semmi perc alatt elhúzott nyugdíjba. Ez nem feltételezés, közeli hozzátartozóm dolgozott egy ilyen bandánál, ahova Arnold mester járt mutyizni. (…) Én még megkérdezném azt is, hogy mi újság a biofarmjával? Jól jövedelmez vajon? (…) Egyébként tudtad, hogy Arnold Mihályunk a rendszerváltozás előtti időkben a VPOP MSZMP pártszervezetének a titkára volt? (…) Ha beszélsz Arnolddal..., kérdezd meg tőle, mennyi tulajdonrésze van a záhonyi kamion terminálban......, meg azt is, hogy mennyit keresett a Vám- és Pénzügyőrség ingatlan panamáin?” Na, szóval, így készítette elő a láthatatlan erő a másnapi interjút. Hogy a megjelent hozzászólásokban tényekről beszélnek, vagy azok valótlan állítások, nem tudom eldönteni. Az viszont tény, Arnold volt az egyetlen, aki valamit is mert mondani, érdemben, arról a mocskos panamáról, maffiajátékról, amely hatezer milliárd forint kárt okozott nekünk. És ez ügyben még a füle botját sem mozdítja meg senki más.
Hiszen az összjáték, az egykori olajszőkítők és a politikusok között mind a mai napig létezik. Ma már persze vállalkozóknak hívják az akkori piti bűnözőket, s a kiválasztottak a költségvetési pénzből gazdagodnak tovább. Ezt írtam 2007. október 4-én a Magyar Világban. S hogy kellőképpen elgondolkozzunk. Pintár Sándor belügyminiszter az olajügyek koordinálására a napokban kinevezett egy miniszteri biztost, egy nyugalmazott rendőrtábornok személyében. A hírt különösen érdekessé teszi, hogy nem húsz évvel ezelőtt született, amikor is Pintér, a kilencvenes években országos rendőrfőkapitány volt, s amikor szőkített olajtól volt mocskos az ország nagyobbik fele, hanem most, 2013-ban. A miniszteri biztos pedig ugyanabban az időszakban a Pest megyei rendőrség bűnügyi vezetője volt. Tehát akkor, forró nyomon, igazán érhettek volna el eredményeket. De kell a porhintés, amiből hasonlóra sor került már néhányszor az elmúlt évtizedekben. S meg is lett az eredménye. A szálakat mindig sikerült alaposan összekuszálni. úgy, hogy még véletlenül se szülessen semmi eredmény. Ebben bízhatunk most is. Most már Arnold Mihály tábornok nélkül.

 

http://magyarnemzetikormany.com/pi-klub/news.php?readmore=4464#comments

 

Téma: PI Klub - Az olajszőkítés koronatanúi Pallag, Horn, Arnold halott, a többiek meg halotti csendben

Dátum: 2014.12.19

Feladó: cheapjordansshoes.biz

Tárgy: szucyivbcd@gmail.com

Dátum: 2014.12.10

Feladó: http://www.xn--zfvz1qgzo60j94r.com/home.php?mod=space&uid=8229

Tárgy: rercwyme@gmail.com

Új hozzászólás hozzáadása