Relytélyekszigete - Illúzió az egész világ

2014.06.01 14:00

 

Kiemelt..

Változások, avagy Mennyegző 2.rész

Önismeret tizenvalahány(kolódó-kallódó) pontja helyett csak az az Egy:

Vasslajosblogja - Határok nélkül

Gömbszimbolika - Az örök fejlődés kozmikus útja


 

Előzmény..

Ara Ruach - Sors, élet, valóság, illúzió

Hatodik napon - KAPUN ÁT JC-VEL (1-6)

Hamvas Béla : Scientia Sacra (Részlet)

Szántai Lajos - A halhatatlanság országa

 

 

Kapcsolódó link..

Rejtélyek szigete - A levitáció rejtélyének megfejtése

Újvilagtudat - Hogyan van hatással az auránk másokra?

Halálközeli élmény- egy kicsit másképp!


 

Az emberiség tudatának nyílásával, annak részeként egyre több keleti filozófia, vallás vagy egyszerűen csak tan jelenik meg a nyugati világ életében. Az emberek vágyják az új információkat. Ez a nyugati világot zavarja, igyekeznek is védekezni ellene, azonban ahogy egy keleti bölcs mondta, semmi sem állíthatja meg azt, aminek itt az ideje.

 

Szerző: Orosz Zsolt

 

A keleti kultúra megőrzött egy-egy részt a múlt tudásából, tanításaiból. A keleti bölcsek ismerték és tudták az élet alapigazságait, azzal együtt, hogy a nép mint olyan nem tudta értelmezni ezeket a bölcsességeket.

A keleti bölcsességek része volt a lélekvándorlás (reinkarnáció), karma (ok és okozat törvénye), a világ illúzió volta (hologram), stb. Ezek az elvek részben vallások alappilléreiként, részben tanításokként, részben a népnek szóló tanító jellegű mesékként maradtak fenn.

 

illúzió

 

A keleti bölcsek úgy tartották, hogy a minket körülvevő világ egy illúzió, ahogy ma mondanánk, egy hologram. Tanmeséikben úgy tanították a széles néptömegeknek, hogy az életünk során egy színdarabot játszunk, melynek helyszíne a színpad. A színpadnak része ugyan, de a színészek mögött található a háttér, mely csupán egy kép, de a tér illúzióját kelti. Sík felületre fák vannak festve, a színdarab közben mindenki úgy éli meg, hogy ez egy erdő, valójában azonban csak díszlet, nem valóságos.

Ugyan a fa illúzióját kelti, de nem rendelkezik egy igazi fa paramétereivel, nem lehet megölelni, letépni egy levelet., stb. A keleti bölcsek tanításában az élet csak egy játék, mely nem jó és nem rossz, csupán olyan, amilyennek a színész megéli. Nincs jó és nincs rossz szerep, és minden színészt megtapsolnak a darab végén. Ezután együtt hazamennek a színészek, boldogan megölelik egymást, együtt esznek és isznak, még akkor is, ha a színdarabban egymás ellenfelei voltak. Szembesülnek saját színészi hibáikkal, saját megélt érzelmeikkel, könnyebb és nehezebb pillanataikkal. Már az esti mulatság alatt tervezik a következő előadást, ahol mindenki új szerepben lép fel. Az élet maga a játék, az élet értelme részt venni, megtapasztalni magát a játékot.

 

1. A világ = rezgés

 

Az 1900-as év elejéig a technika és a gondolkodás fejlődése révén megértettük, hogy az atom tovább osztható (atommag, elektron), majd eljutottunk az atommag alkotórészéig (proton, neutron). Folytatva az atom még aprólékosabb boncolását, kiderült, hogy az anyag nem anyagi részecskékből áll. Nem létezik a legapróbb anyagi részecske. Megállapítható, hogy az anyag egyértelműen rezgés, azaz hullámtermészettel bír. Állóhullám. Mindenki játszott már gyermekkorában egy tál vízzel a kezében. Ha a tál egyik oldalát megbillentjük, akkor egy hullám keletkezik, amelyik a tálról visszaverődik és visszatér a kiindulási pontba. Ha viszont a tál egyik oldalát ütemesen mozgatjuk, akkor a hullám egy helyben áll és látható módon a víz felülete nem sima, hanem egy állóhullám látható, mintha megfagyott volna. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha folyamatosan, külső forrásból fenntartjuk, tehát energiát igényel és nem utolsó sorban egy precíz irányítást, vezérlést. Az anyagot nézve, amit nem találunk az a fenntartó erő és információ. Illetve találjuk, csak nem akarjuk látni materiális szemüvegünkön keresztül.

A ceruza a kezünkben, állóhullámok halmaza. Ha megszűnne az állóhullámokat fenntartó láthatatlan és megfoghatatlan erő, akkor eltűnne a ceruza. Körülöttünk csak egy szobában is, végtelen sok atom található, a minket körülvevő anyagnak érzett valóság, végtelen sok állóhullám. Mindez érvényes az egész világmindenségre, amelyiknek mi csak egy kis részét látjuk, sejtjük. A gravitáció, a tömegvonzás nem más, mint a rezonancia jelensége.

Einstein korában ő maga és tudós társai bizonyították, hogy a körülményektől függően a fény hol elektromágneses rezgésként viselkedik, hol pedig anyagként. Az anyag rezgéstartománya és a minket körülvevő elektromágneses spektrum tartománya fedi egymást. Az anyag és a fény egymás közt átjárható, hiszen mindkettő rezgés.

A minket körülvevő világ, éppen úgy mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban rezgés. Ebből 95% energia és információ. A maradék 5%-ot (csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi anyagnak nevezzük, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés. Nem létezik legkisebb anyagi részecske, nem létezik az anyag legkisebb eleme (építőköve), mert az, rezgés, állóhullám. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha egy folyamatosan jelen lévő külső erő fenntartja azt jól meghatározott logisztikával. Az 5% anyag, a 95% energia és információ által van körülvéve, akár egy szivacs a víz által, egy tál vízben. A külső energia és információ nem csak körülveszi az anyagot, hanem át is hatol rajta, mint a víz a szivacson. Ezen túlmenően, a külső energia és információ egyenesen meg is határozza az anyag megnyilvánulását, viselkedését.

 

2. Fizika

 

A fizikusok régóta mondják, hogy a világ olyan, amilyennek akarjuk látni. Nincs abszolút igazság, és nincs egységes világkép. A valóság nem létezik. A valóságot mi hozzuk létre, saját érzékelésünk által. Saját érzékszerveink, tudatszintünk mind meghatározzák világképünket.

Neumann János (1903-1957) munkássága megmutatta, hogy a kvantummechanika teljesen más valóságképet, világképet igényel, illetve teremt is, mint a hagyományos fizika. Neumann gondolatai később hasonló gondolkodású kutatók munkáiban csúcsosodtak ki, mint Stuart Bell, vagy Alain Aspect..

Alain Aspect vezetésével francia kutatók érdekes kísérletet végeztek. Egy elektronpárból eltávolították az egyik elektront, és észrevették, hogy még ha az elektronok egymástól akár több ezer kilométerre is vannak, tudnak egymásról, kommunikálnak egymással, és a kommunikáció azonnali, azaz a fénysebesség többszöröse. Einstein volt az, aki kijelentette, hogy a világmindenségben a fénysebesség a maximum, azonban ezt soha senki nem tudta igazolni, bizonyítani. Sőt, akár az USA, akár a volt Szovjetunió területén végzett többé-kevésbé titkos kísérletek során mindig az derült ki, hogy a telepátia, vagy a gondolatátvitel a fénysebességhez képest azonnali az információáramlás, azaz többszöröse a fénysebességnek.

Ez a többször megismételt francia kísérlet néhány évig titokban lett tartva, majd mivel nem találtak rá magyarázatot, megszüntették a titkosságát. Azonban szakmai körökön túl, senkit sem érdekelt a dolog, lévén nem tudták megmagyarázni.

David Bohm (1917-1992) amerikai kvantumfizikus nyilatkozta ki elsőször, hogy az elemi részecskék az Alian féle kísérletben nem egy végtelen gyors kapcsolatban vannak, hanem egy nagy egységet képeznek, azaz egyek, csak az elkülönítésük látszólagos, azaz egy illúzió. Bohm mondta, hogy az egész világ egy illúzió, egy nagy hologram.

Valójában a mi dimenziónkban látható elektronpár nem más, mint egy magasabb dimenzióban létező elektron kivetülése egy alacsonyabb dimenzióba, azaz egy kép. Így bár mi kettőnek látjuk, valóban egy. A kivetülés egy magasabb dimenzióból egy alacsonyabba, mindig információvesztéssel jár. Gondoljunk csak egy nyaralás során készült fényképre, mely nem más, mint egy háromdimenziós világ képe a kétdimenziós világban. A fénykép lehet esztétikailag szép, válthat ki érzelmi eseményeket, de egy idegen számára sok minden hiányzik a képről, ami a valóságban ott volt.

Képzeljük el, hogy egy szobába besüt a nap. Egy ember kezében egy üvegprizma és azzal szórakozik, hogy a prizmát a beeső fénybe tartva, a felbontott színképet a szemközti falra vetíti. Bejön a szobába egy hároméves gyerek, akinek fogalma sincs a fénytanról, nem ismeri a prizmát, sőt annyira megtetszik neki a színes látvány a fehér falon, hogy észre sem veszi a felnőttet, aki az egész „mutatványt” végzi. A gyerek belemélyed a látványba és el kezd elméleteket gyártani hogy miért pont ilyen sorrendben vannak a színek egymásután, miben különböznek a színek, miért ilyen széles egy-egy szín, miért együtt mozognak a színek (mikor a felnőtt kezében mozog a prizma), vajon mi köti őket össze, stb. A háromdimenziós fény-ember-prizma rendszer kivetülése a kétdimenziós falon nem más mint a szivárvány színeinek palettája. A gyerek csak színes csíkokat lát, pedig egy magasabb dimenzióban az mind egy egységet alkot, ami nem más, mint a fehér fény.

A Holografikus Paradigma néven létező elmélet azonnali magyarázattal szolgál a parapszichológia „rejtélyeire” mint például a telepátia, telekinézis (tárgyak mozgatása gondolati erővel), materializálás (Magyarországon több ember is képes arra, hogy ujjai között gondolati erővel kis kavicsot materializáljon, hozzon létre), távgyógyítás, távolságtól függetlenül meglátni eseményeket, dolgokat, stb.

A fizikusok kutatómunkájának eredménye az idő fogalmának előbb-utóbb kötelező felülvizsgálata (múlt, jövő, időutazás). Az idő mint olyan nem definiálható. Az emberiség jól meg is volt nélküle, a Nippuri naptár megjelenése ( i.e. 3.760-ban) indította el a jelen civilizáció esetén az idő használatát. A jelen napjainkban elfogadott tér-idő fogalom meg fog változni, hiszen a fénysebesség meghaladása egyet jelent a mesterségesen létrehozott időkorlát átlépésével, túlhaladásával, így sok elmélet és tudásnak vélt információ a feledés homályába vész. Ettől a fizikusok jó része egyenesen rosszul van. Jelentős változást a most 20-30 éves generáció hoz, mely sokkal magasabb tudattal rendelkezik, és mi idősebbek csak kapkodhatjuk a fejünket a következő 10 éven belül a sok új felfedezéstől, megértéstől.

 

3. Űrutazás

 

Ahhoz, hogy Star Trek módon utazhassunk az űrben, át kell gondolnunk az űr fogalmát. Azt már minden űrkutató megértette, hogy a világegyetemben életciklusunkhoz képest a fénysebesség nem haladó sebesség, mi pedig ennek a töredékével tudnánk haladni.

Ezért is álltak le a komolyabb bolygóközi űrutazás hajtóműveinek fejlesztéseivel. Fölösleges ebbe ilyen módon pénzt nyomni. Néhány év múlva (2016-2020) űrbázisunk sem lesz (igazából most sem sokat ér), és az a vicces helyzet áll elő, hogy a legmodernebb fejlettségi szinten levő ember nem tud elmenni a Föld nevű bolygóról. Igaz kis mértékben javít a dolgon, hogy magán cégek űrszállodákat nyitnak majd és oda-vissza megoldják a repülést, de ez azért nem az igazi.

Az élet majd kikényszeríti, hogy másképp gondolkodjunk. Bizonyos elveket már értünk, de még nem hiszünk benne. Mikor uralni fogjuk ezt a tudást, akár galaxisokon át tudunk majd száguldozni. Addig békaperspektívából figyeljük a világmindenséget.

 

4. Fraktál

 

A világmindenség fraktál természetű, egyetlen fraktálkonstrukció. A fraktál lényege, hogy önhasonló, azaz a fraktál legapróbb alkotóeleme hasonló a nagyobb, még nagyobb és a legnagyobb egésszel. Az alkotókövek (elemek) viselkedése hasonló a nagy egész viselkedésével. Ahogy kicsiben, úgy nagyban. A világmindenség működése független a méretétől és tömegétől. A fraktáltermészet lényege, hogy a kicsiből fel lehet építeni a nagyot, ha ismerjük a fraktáltermészet szabályát.

Példa erre bármelyik növényi mag, mely méretben kicsi, de magában hordozza a nagy növény minden jellemzőjét. A kifejlett növény információja hasonló a magban hordozott információval, azonban a növény végleges megjelenése nagyban függ a környezettől (föld minősége és összetétele, víz, napfény, stb.). Jó adottságok mellett a növény sokkal nagyobb lesz, rosszabb körülmények között lényegesen satnyább, de teljesen hasonló, a mintázat minkét esetben hasonló, azaz felismerjük a növényt. Ehhez hasonló, mikor bármilyen hangszeren lejátszva a boci-bocit, mindenki felismeri azt, a (zenei) mintázata alapján.

Benoit Mandelbrot francia matematikus évtizedeken át a „véletlent” tanulmányozta és rájött, hogy semmi sem véletlen. Munkásságában kissé elmerülve megértjük, hogy matematikusi gondolkodása révén felfedezte, hogy a természetben bármilyen bonyolult folyamat egyszerűen leírható, és a természet „alkotja” meg ezeket az egyszerű szabályokat. A kozmoszban kevés számú, de egyértelmű szabály érvényes, a rendszer jó átlátható, ezért rend van. Ellentétben a mai világunkkal, ahogy végtelen számú szabály, törvény létezik, ezek sokszor egymásnak ellentmondóak és nem létezik olyan ember, aki az egészet átlátná (a táblázatkezelő szoftverek úgy hívnák, hogy körkörös hivatkozás). Ez nem is csoda, hiszen mindenki csak egy kis rész alkotásában, vagy megértésében vesz részt. Olyan ez, mint amikor egy multinacionális cég pályázati anyagot készít és minden fejezetet más és más osztály alkot, aztán az egészet összemásolják egy 300 oldalas anyaggá. Ha venné valaki a fáradtságot, hogy egybeolvassa az egészet, kiderülne, mennyire nem illeszkednek egymáshoz a fejezetek, sőt sokszor egymásnak ellentmondanak.

Igazán érthetővé a fraktál típusú működés akkor vált, mikor a biofizikai kutatók rájöttek, hogy az élet fraktál természetű, ahol a fraktál nem más, mint egy tömörítési eljárás. Ha megismerjük az algoritmust, akkor mi magunk is építkezhetünk, kicsiből nagyot, vagy nagyban megtaláljuk a kicsit. Fraktálszerű az emberi érhálózat, baktériumtelepek növekedése, vagy a körülöttünk élő növények levele és erezete, a fák lombja, folyók, felhők, tengerpartok, bolygók felszíne, stb. Számunkra az eddig legkisebb helyen, az emberi DNS-ben is felfedezték a fraktál természetet, ugyanúgy, mint a galaxisok elhelyezkedésében, a kozmoszban.

 

Kattints a képre a teljes mérethez!

 

A fraktál elvet használó informatika ma már mindenhol jelen van. A virtuális világok létrehozásakor például játékok, modellező szoftverek esetén megszólalásig természetes látványt tudnak létrehozni, ami nem is csoda, mert a való világ is fraktál természetű, azaz a való és a virtuális világ teljesen hasonló módon épül fel.

Szintén informatikai alkalmazás a fraktál elven működő tömörítési eljárások sokasága, úgy tűnik így lehet a leggazdaságosabban tárolni például képi információkat. Ilyenkor a képet lebontjuk néhány alap összetevőre egy farktál elven működő algoritmussal, majd amikor szükséges, újra felépítjük. Ilyenkor a kép nem lesz egy az egyben ugyanaz, de gyakorlatilag ez emberi szemet ez nem zavarja, mert olyan információk tűnnek el, amiket gyakorlatilag sokszor nem is látunk (veszteséges tömörítés).

 

5. Hologram

 

A hologram működési elvét „természetesen” egy magyar ember, Gábor Dénes találta fel, „természetesen” nem Magyarországon.

A hologram nem más, mint egy háromdimenziós kép, mely valóságszerű mélységélességgel rendelkezik és kellően természetes anyagszerűséggel. A koherens lézerfénnyel letapogatott kép információját (intenzitás és fázis) egy sík lemezen, filmen tároljuk, majd fordított eljárással, azaz vetítéssel létrehozzuk az eredetihez teljesen hasonló képet, mely térbeli (lehetőség van oldalsó és függőleges rálátásra) a kép életszerű, körbejárható.

A módszer különlegessége, hogy a fényképezőgéppel ellentétben itt nem alkalmazunk optikai lencséket, így a tárgy minden pontjáról érkezhet információ a hologram kép minden pontjába. Magyarul a hologram minden pontja elvileg tárolja a tárgy minden egyes pontjának a leképzését. Ennek következménye, hogy egy fél film alapján elvileg reprodukálható az egész tárgy, igaz lesz információveszteség, azonban fele akkora méretben élethű kicsinyített (fele) mása az eredetinek. Az eredeti film töredékéből is létrehozható az eredeti tárgy képe, eredeti méret esetén kisebb felbontásban, vagy hasonló felbontás esetén arányosan kisebb méretben.

Mivel a hologram szinte minden egyes pontja tárolja a kép minden egyes pontjának információját, a hologram az élet fraktálszerűségét használja alapelvként. Ezt nagyon jól tudta Gábor Dénes, ahogy sok minden mást is az életről. Gábor Dénes nevéhez fűződik többek között, hogy 1928-ban mérésekkel igazolta Gurvics (1874-1945) mitogenetikai sugárzás elméletét és kísérleteit, mely a mai biorezonancia elvi alapjait jelenti.

 

6. Mai világunk

 

Modern világunk nem más, mint illúzió. Az élet fraktálszerűsége révén igaz ez úgy kicsiben, mint nagyban.

A gyorsaság illúziója: közlekedés.
Dobbal a vihart elűzni szándékozó primitív törzseket megmosolyogja az a modern ember, aki a közlekedési dugókat dudálással próbálja megszüntetni. Lassan mindenkinek gépkocsija van, ennek egyenes következménye, hogy az utak megteltek, haladni nem lehet sem városban, sem országúton. Ugyanakkor egyre jobban nő az elvárás a gyorsaság irányába, sok munkahelyen alapértelmezett a napi több száz kilométeres vezetés, időre pontosan.

A vonatközlekedésre egy példa, a mai IC a Nagykanizsa-Budapest vonalon 20 perccel többet megy, mint 25 évvel ezelőtt.

A gyorsaság jelentése: illúzió.

A táplálkozás illúziója: egészséges táplálkozás.

A táplálkozás célja, hogy szervezetünk számára biztosítsuk napi szinten a szükséges alapanyagokat (energia, ásványi anyagok, vitaminok, aminosavak, stb.) a kellő minőségben és mennyiségben, a szervezet által meghatározott ütemben és mértékben. Ehelyett a modern ember mértéktelenül zabál, teljesen figyelmen kívül hagyja a szervezet bioritmusát, igényét. Mivel ennyi embert, amennyi a Föld lakossága, egészséges élelmiszerrel ellátni képtelenség, ezért bátran engedünk a minőségből a mennyiség és az olcsóság rovására. Azaz ami csak lehet, az génmódosított, a hormonokkal és vegyszerekkel teli állati eredetű fehérjék módosított struktúrával rendelkeznek, a BIO szó jelentése illúzió. A sok műanyagot élelmiszernek nevezhetjük ugyan, de tápláléknak nem, sok civilizációs betegség forrása nap mint nap. Így adódik, hogy disznónak látszó élőlényből élelmiszert készítünk, melyet gabonának látszó növényből kenyérnek látszó élelmiszerrel eszünk, majd narancslének látszó folyadékot iszunk, mindezt sok-sok szénhidráttal. A táplálkozás jelentése: illúzió.

 

A fizikai tárgyak illúziója: semmi sem az, aminek látszik.

 

Szinte bármit is veszünk, bármilyen fizikailag megfogható tárgyat, eszközt, sosem azt kapjuk, amit gondolunk. Ennek egyik oka, hogy a reklám olyan tulajdonságokkal öltözteti fel a tárgyat, amivel az a legtöbbször nem is rendelkezik, másfelől a termék gyártása során költségcsökkentés címén sok egyszerűsítés történik. Így sok minden vékonyabb, kisebb, műanyagból van, stb. A legdrágább kocsikban is sok a fizikai hiba, szoftver hiba, túlbonyolított elektronika. A legegyszerűbb fúrókészlettel is megtörténik, hogy gyárilag olyan lágy anyagból készült, hogy egyszerűen elhajlik fúrás közben. Szinte minden tárgy egy illúzió.

A számítógép illúziója: a számítógép szolgálja az embert.

Talán az egyik legnagyobb illúzió maga a számítógép, hiszen a cél az volt, hogy egyszerűsíti a munkát, kevesebb papír használatát eredményezi, biztonságos és gyors életet biztosít. A valóság az, hogy a legtöbbször az ember szolgálja a számítógépet. Nézzük csak meg bármelyik multi céget, integrált rendszert, vagy állami intézményt. A számítógép egy ellenőrző, fegyelmező és a munka ritmusát meghatározó eszköz lett. A számítógép teljesítményt, gyorsaságot mér, ha nem működik megáll a munkavégzés legyen az hivatal, vagy fizikai termelés. Végtelen nagy pénzügyi erőforrást igényel, kiszámíthatatlan, sérülékeny. A számítógép jelentése illúzió.

A bankrendszer illúziója: anyagi biztonság.

Elvileg a bankrendszer elsődleges célja, hogy vigyázzon az emberek értékeire, gyarapítsa azt, illetve szükség esetén segítse az embereket életük előremozdításában például kölcsönökkel. A valóság kicsit más, hiszen ahhoz, hogy saját pénzéhez hozzájusson az ember, sokat kell fizessen (2011 augusztusában százezer forint kártyás kivétele egy nagy magyar bank saját automatájánál több mint 600 Ft-ba kerül, ezen felül kártya díj, számlavezetési díj, stb.). A kölcsön is illúzió, hiszen svájci frank alapú kölcsönt úgy adnak a bankok, hogy ők nem vették meg, náluk nincs letétbe helyezve a svájci frank (ez esetben érdektelen lenne az árfolyamváltozás). A bank csak hivatkozik a svájci frankra, mert kicsi a kamat. Ennyi erővel lehetne hivatkozni a galaxis egyik másik pénznemére is. Ha holnap mindenki kivenné a bankból a pénzét, akkor az emberek tizede sem kapná meg, hiszen nincs annyi pénz a valóságban, mint virtuálisan a számlákon. A modern világ bukásának egyik oka a fedezet nélküli túlköltekezés, és a fedezet nélküli eladósodottság az egész világ szintjén. Azt költöttük el, ami sosem volt és sosem lesz meg.

 

Kattints a képre a teljes mérethez!

 

A munka illúziója

A nyugati határ melletti egyik megyeszékhely munkaügyi központjának vezetője rendszeresen elmondja a helyi tévében, rádióban, hogy 40-50 gépészmérnököt azonnal el tud helyezni a megyeszékhelyen működő multiknál, lévén kritikus a gépészmérnök hiány. Legalább 10 olyan gépészmérnököt ismerek akik Ausztriában segédmunkát végeznek, mert itthon munkanélküliek. Ők elmondták, hogy hiába jelentkeztek a munkaügyi központnál, adatfelvétel után soha senki nem hívta, nem kereste őket. Ha ekkora az igény, miért nem? Hogy lássam az igazat, én is beregisztráltam magam munkakeresőként, végül is ha találnak egy jó állást. Lassan kifut a 90 nap, amíg az adataimat őrzik, rádióműsorban azóta is hallottam, hogy mekkora nagy igény van gépészmérnökökre, a multik azért nem akarnak jönni, mert nincs elég mérnök, de engem sem keresett senki semmilyen módon. Lehet, hogy nem gyakorlott gépészmérnököket keresnek, hanem abszolút kezdő rabszolgákat, és ezt nyilván nem lehet elmondani? Igyekszem nem gerjeszteni rossz gondolatokat az érintettek irányába, hiszen az már átok rájuk nézve. Tudom, hogy ők is csak színészek az élet nagy szinpadán és a saját szerepüket játszák, karmájuknak megfelelően. Gigantikus rendezés. A munka lehetősége is illúzió.

A nyugdíjrendszer illúziója: nyugodt, biztos jólét öregkorra.

Nincs ma az az értékálló módszer, amibe 20-30 évre biztonságosan pénzt lehetne fektetni, hogy biztos nyugdíjat eredményezzen. Ezen túlmenően, egy teljes mai magyar átlagfizetés is kevés ahhoz az összeghez, amit már most havi szinten félre kellene tenni nyugdíj címén. Az USA-ban tíz év múlva, az EU-ban tizenöt-húsz év múlva lesz az a nyugdíjas létszámrobbanás, mely már most biztosan látható módon csődbe viszi az ottani nyugdíjrendszert. Mi ebben már megelőztük őket.

A béke és nyugalom illúziója: biztonság.

Az emberek alapszükségletei között a fiziológiai szükségleteken túl a legfontosabb a biztonság érzete, a biztonság tudata. Ha ez elér egy kellő szintet, akkor az ember nyugodt. Ha ez a szint nem érhető el, akkor az ember stresszes, feszült, majd beteg lesz, ettől kezdve élete nem sokat ér, egy szenvedés az egész. Fizikailag egyre több rendőr, egyre több biztonsági őr, egyre több kamera és megfigyelőrendszer előtt éljük életünket, egyre csökkenő biztonságban. Mindez egyre több pénzbe kerül, amit természetesen mi fizetünk meg.

A lelki biztonság sem éri el a kritikus szintet, hiszen manapság semmi sem biztos. Nincs olyan munkahely (semmilyen szinten), mely már csak másnapra biztos lenne. Minden bizonytalan körülöttünk úgy mint családi költségvetés (napi szinten ingadozó bevételek, árak, törlesztések), törvények és szabályok átláthatatlan rendszere, életkörülmények, emberi kapcsolatok (szűkebb kapcsolatok, vagy tágabb társadalmi), vagy nagyban maga a Föld mint élettér (éghajlatváltozások, élettér csökkenése, túlnépesedés).

A biztonság jelentése: illúzió.

A jóléti társadalom illúziója

A modern jóléti társadalom azt jelentené, hogy az ember dolgozik egy stabil munkahelyen a szakképzettségének, tudásának (karmájának) megfelelően. Szabadidejében a családdal, barátokkal alakítja emberi kapcsolatait, regenerálódik. Évente egyszer két hétre elmegy nyaralni, illetve 1-2 havonta megenged magának egy-egy lazább hétvégét. Nem jelent problémát elmenni vendéglőbe, egy-egy koncertre, és nem retteg a téli gázszámlától.

A 70-es évek NSZK-jában mindez működött is, azonban, amióta nyereségvágytól hajtva a német ipar kitelepült a brazil őserdőben, vagy Kínába, azóta ez már ott sem működik.

Néhány skandináv állam próbál még időt húzni, azonban a globális, az egész Földet érintő válság alól ők sem húzhatják ki magukat, ahogy maga Svájc sem. Hisz erről szól a világ működése, ahogy kicsiben úgy nagyban, és fordítva, ahogy nagyban, úgy kicsiben.

A jóléti társadalom egy illúzió.

Életterünk és maga az ember is egy illúzió
Komolyabb spirituális tanok fogalmazzák meg jól, hogy ez élet, az egész világmindenség csak és kizárólag egy felsőbb intelligencia tudatában létezik.

Pont olyan ez, mint amikor az ember szerelmes, és képzelődik. Elképelt ezt-azt, képzeletében létrehoz élőlényeket, azok környezetét, a gondolati lények élnek, viselkednek, kölcsönhatásban vannak, egy teljesen önálló kis világ jön létre a maga törvényszerűségeivel. Az ábrándozás során átélt élmények teljesen valósághűek.

A teremtés (ősrobbanás) nem más, mint a felsőbb intelligencia gondolatainak, ábrándozásának a kezdete. A teremtés még ma is zajlik. Gigantikus szervezés, gigantikus figyelem, gigantikus összhang.

Amerikai tudósok kísérletekkel igazolták, hogy az emberi agy számára teljesen mindegy, hogy egy esemény megtörtént, vagy csak ábrándozásként átéltük. Ugyanazt a hatást váltja ki a szervezetben. Konkrétan végeztek olyan rehabilitációs kísérleteket teljesen mozgásképtelen emberekkel, hogy gondolati síkon gondolati konditeremben edzettek 20-30 perceket, azaz elképzelték aprólékosan a gyakorlatokat, mintha végeznék, és az addigra szinte teljesen elsorvadt izmaik fejlődésnek indultak

 

7. A legnagyobb illúzió

 

Maga az anyagi világ működése az országok szintjén. Létezik tőzsde, léteznek mondvacsinált minősítők, globális nemzetközi szervezetek, melyek a megfoghatatlan dolgokból képeznek minősítéseket, leképezik a virtuális világot valósságá. Ráadásul több virtuális világ is létezik párhuzamosan (pénz, érdekek, értékrendek, igények, elvárások) és ezek materiális leképzése alapján minősítenek, dicsérnek, fenyegetnek, tönkretesznek, ahogy éppen az érdekek ezt megkívánják. Így képzelhető el, hogy egy ország, amelyik relatíve megvan, reggel arra ébred, hogy semmit sem ér, tönkre tették, mert éppen útjában állt valakinek. Nem Magyarországról beszélek.

Jelen világunkban éppen így éljük meg az érzéki csalódást, az illúziót. Nyilván a történelem egy korábbi szakaszában másképp. Például a török időkben, örömmel áldoztuk fel magunkat a törökkel vívott háborúban szinte a teljes megsemmisülésig, holott valójában a nyugatot kellett megvédenünk, az egyik vallást a másiktól. Emellett a nyugati segítség szinte sosem érkezett meg, ha igen, akkor olyan csekély mértékű volt, hogy azt mai nyelven demo-nak neveznénk.

A világ olyan, amilyennek látom! Nem az a célunk, vagy életfeladatunk, hogy megítéljük ezt. Egyszerűen csak vegyük tudomásul, hogy így működik. Mert valaki így működteti… EZ VAN!

 

Forrás: charoninstitute.wordpress.com

 

http://rejtelyekszigete.com/nezopont/illuzio-az-egesz-vilag/

 

Téma: Relytélyekszigete - Illúzió az egész világ

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása