Szellemtani mesék

2014.01.06 17:41

 

Kapcsolódó link..

http://embers-eg.webnode.hu/news/azur-elefant-aki-bizik-nem-teved-el-/

http://embers-eg.webnode.hu/news/szivadekok-v-/

http://embers-eg.webnode.hu/news/a-berill/

 

 

 

Mélység

"A Mester igy szólt az üzletemberhez:

- Ahogy a hal elpusztul a szárazföldön, úgy pusztulsz el te is, amikor belegabalyodsz a világ dolgaiba. A halnak vissza kell térnie a vizbe, neked pedig a magányba. Az üzletember megrémült.
-Fel kell adnom az üzletemet, és kolostorban kell vonulnom?
-Nem, nem. Tartsd meg az üzletedet, s térj vissza a szivedbe.

 

Szeretet és Idő

 

Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet
mellett. Ő megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már
hely számodra! Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,- itt minden
tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! Hát, a Szeretet megkérdezte
a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
-Oh, Szeretet - mondta a Bánat - Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell
maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog
volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy
hang:

-Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt.
Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni
az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte,
sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
-Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
-Az IDŐ volt, mondta a Tudás.
-Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?

A Tudás válaszolt:
-"Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!"

 

Tengericsillag

Egy barátunk napszálltakor a néptelen Mexikói tengerparton kószált. Séta közben észrevett egy másik férfit a messzeségben. Közelebb érve látta, hogy az odavalósi illető fáradhatatlanul hajladozik és valamit a vízbe dobál.
Miután még inkább megközelítette, megállapította, hogy a mexikói a dagály által a partra mosott tengeri csillagokat szedegeti össze és egyenként visszahajítja őket az óceánba.
Barátunk elképedt.
- Jó estét uram! - Szólította meg a férfit-, azon tűnődtem, hogy min fáradozik itt.
- Visszadobom ezeket a tengericsillagokat a vízbe. Tudja a dagály partra vetette őket, a ha nem segítek rajtuk elpusztulnak oxigén nélkül.

- Értem, de hát százával hevernek itt a fövenyen. Ekkora tömeget nem tud visszajuttatni a vízbe. Meg aztán gondoljon csak bele: nyilván ugyanez a helyzet végig a parton, sok száz kilométeren át.
Akárhogy töri magát, nem lesz látszatja a munkájának.
A mexikói elmosolyodott, lehajolt, felvett egy újabb tengeri csillagot és a hullámok közé dobta.

- Ennek az egynek mégsem mindegy!

 

Visszhang

Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált, "Áúúúúúúúúú". Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából, "Áúúúúúúúúú"...!
Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált: "Ki vagy te?", de az egyetlen válasz, ami érkezik "ki vagy te?"
Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja: "Gyáva vagy!", és a hang visszaszól "Gyáva vagy!"
A fiú ránéz az apjára és megkérdezi, "Apa, mi folyik itt?"
"Fiam" válaszolja az ember, "figyelj csak!" majd elkiáltja magát, "Csodállak!". A hang felel, "Csodállak". Apja azt kiáltja, "Csodálatos vagy!", a hang pedig válaszol: "Csodálatos vagy!"
Majd az apja elmagyarázza, "Az emberek ezt VISZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET!

Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat. Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet!
A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes." Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz.
Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.

 

 

Igaz mese Luciferről

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült, és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végigsétált zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket, aztán elnézte az embereket – és szerette mindüket, és azok is szerették őt.
De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik. Ő pedig mondá:
„Elnéztem az embert, és láttam az irántam való szeretetét, de ez a szeretet csak azért van, mert én vagyon az egyedüli, akiről tudomása van. Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen… Szabad akaratot szándékozom adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja, és így tudjam, hogy ha egy ember azt mondja: „Szeretem az Urat”, ez azért van, mert úgy döntött, Engem szeret. Ahhoz pedig, hogy ez így legyen, kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog Velem, és arra kísérti az embert, hogy megtagadjon Engem azért, hogy mindenki a saját szabad akaratából dönthesse el, egyedül hozzám fordul-e. Szóljatok ti, angyalok, melyikőtök tenné meg ezt az irántam való szeretetből, ki hagyná el színemet az idők végezetéig? Ki tagadna meg engem és kísérelné meg az embert Velem szembefordítani azért, hogy az a saját szívében dönthesse el, kit akar szolgálni?”
Akkor az angyalok mind elfordították orcáikat és könnyeztek, az Úr pedig közéjük lépett, és mindegyiküket megkérdezte:
–    Megtennéd ezt Értem? Ki szállna szembe velem a kedvemért és űzetne ki a mennyek országából? Ki?
De azok csak könnyeztek és mondták:
–    Én nem, óh Uram, én nem. Ne kérd ezt tőlem! – és elfordultak. Az Úr pedig leült a legmagasabb hegy csúcsára, és bánat töltötte el a szívét.
És akkor odajött Hozzá a fény urainak legragyogóbbja, szívének legszeretettebbje, Lucifer, az arkangyal, akinek neve: Aki a fényt hozza. A hatalmas arkangyal letérdelt az Úr elé, kezét az ő kezébe téve könnyezett, és könnyein át felajánlotta az Úrnak önnön kiűzetését a mennyek országából, és az ember megkísértését az idők végezetéig, hogy az megismerhesse a szabad akaratot…
–    Hát nincs senki más, aki megtenné ezt Értem? – kérdezte az Úr. – Csak te volnál az, szerettem? El kell veszítselek örök időkre?
És az angyalok egyike sem válaszolt…
Akkor felállt az Úr, és kihirdette ítéletét, hogy Lucifer űzessék ki a mennyek országából, és legyen száműzve örök időkre azért, hogy elcsábítsa az embert Istentől, és így az megismerhesse a szabad akaratot.
Aztán így szólt Luciferhez:
–    És az ember becsméreljen téged, és vessen árnyat a te ragyogásodra, és ne ismerje fel annak valódiságát. És neked meg kell kísértened minden férfit és nőt, bizony mondom, még azt az Egyet is, akit a nevemben küldök közéjük, meg kell kísértened… és senki, csak a bölcsek legbölcsebbje tudjon erről az áldozatról! De hogy megkönnyítsem szenvedésedet, teljesítem egy kívánságodat. Mi legyen az?
És akkor Lucifer, a hajnali csillag még egyszer utoljára felnézett az Úr megismerhetetlen arcára, és azt kérte, hogy valahányszor egy ember elfordul tőle, és Istenhez fordul, engedtessék meg neki, hogy egy óra hosszára ott állhasson a mennyek kapuja előtt, és hallgathassa, hogyan énekelnek testvérei az Úr trónja előtt.

És megkapta az engedélyt.
Akkor Lucifer búcsút vett testvéreitől. A sötét szemű Uriel, az ezüstszárnyú Gábriel és a gyöngéd Raffael könnyezték és átölelték őt, azután Michael, a harcos angyal feladata feletti kétségbeesésében hangosan felkiáltva megragadta Lucifert, és messzire elhajította őt az Úr színe elől.
És a Föld akkor legmagasabb hegyéről egy álló nap és egy éjjel zuhant ő, útjában fényesen ragyogva, mint egy hullócsillag.
És azon ősi nap óta állja az Úrnak adott szavát, és kísérti az embert az Úr ellenében.

De valahányszor azok megtagadják őt, egy kurta órára ott ül ő, mint egy fekete szikla a mennyek kapuja előtt, és testvérei odagyűlnek a kapuhoz és énekelnek neki.
 

Téma: Szellemtani mesék

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása