Szerdai lélekvándorlás

Minden elképzelés a lélek mellett szól. Annak léte, ha tudományosan nem is, de elvben már bizonyított. Azt se nehéz elképzelni, hogy a testet, melyet birtoklunk, belső sugárzásunk által akár építhetjük is, rombolhatjuk is, mindenképpen nagy hatással van tehát a külső jegyekre, a belső állapotunk mibenléte. De utaltam már ezekre, vagy jobban kifejtettem előző irományaimban is.

 

Én személy szerint a hármas felosztás elvét vallom. Ez egy fajta emberi szentháromság, a test, szellem és a lélek egysége. Ez esetben a test, a szellem atyja, ebből kifolyólag a szellem maga a fiú, mely két állapotot összekapcsol és áthat a szent lélek.

 

A lélek, mely az idők kezdete óta létezik, melyet elpusztítani nem lehet ugyan, és elvakítani sem, hiszen végig figyeli életünk minden mozzanatát, beleszólva halkan a döntéseinkbe a szellem szaván keresztül.

 

Erre alapoz a lélekvándorlás tana is. Egy körpályán haladó dolog ez, mely nem függ, sem időtől, sem tértől, sem a hasonlatként használt körpályától. Azt se nagyon hiszem, hogy maga a lélegzet, az emberi történelemmel párhuzamosan haladna. Ahogy mondani szokás, Isten útja, nem a mi utunk. Ezzel arra akarok célozni, hogy nem feltétlenül az elkövetkezendőkbe születik újjá a test, hanem képes erre a múltban is, ha ez a cél, ha ilyen választás történik. De ha nagyon el akarok rugaszkodni, az is lehet, hogy minden életünk, a jelen pillanatban párhuzamosan folyik.

 

De ezek csak találgatások.

 

Egy a biztos, egyszer megfogunk halni. Vannak, akik nagyon sietnek és hamar, viszont vannak olyanok is, akik nem kapkodják el, vagy csak simán lusták. De ez az ő dolguk. Mindenesetre, biztos vagyok benne, semmi se vész kárba, és azok a dolgok, amiket megtettünk, vagy nem tettünk, alakítják majd halálunk utáni személyes sorsunkat. Nem az okozati törvények miatt, hanem a játékos kíváncsiság kiélése, és a fejlődés okán. Ebből a szempontból igaza van a realistáknak és az ateistáknak is, azaz élje ki magát az ember és ne habozzon, mert csak egyszer él. Ez teljesen igaz, ez a személyiségünk valóban egyszer él, de a többi örökké. Bármit megtehetünk, ha csak egy kis éberséggel is tekintünk a világra, a szellemi könnyedség általában segít és nem ront a helyzeten. A pofonok meg beleférnek, főleg, ha csak nevet az egészen az ember.

 

Írásomat egy idézettel zárnám. Lényegében meg se kellett volna írnom ezt a cikket, elég lett volna csak az idézetet beszúrni, de most már mindegy:

 

Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.

 

Márai Sándor

 

https://vasslajosblogja.blogspot.com/2012/05/szerdai-lelekvandorlas.html