Szkíta beszéd 'Nagy Sándorhoz'

2013.06.02 21:56

 

Kapcsolódó linkek..

http://embers-eg.webnode.hu/news/az-arvisurabeli-mag-nep-urai/
http://embers-eg.webnode.hu/news/tudod-e-/
http://embers-eg.webnode.hu/news/emberek-aranyban/
http://embers-eg.webnode.hu/news/a-magyar-tudas-hatalom-tudod-e-/
http://embers-eg.webnode.hu/products/magyarok-szerepe-kulfoldrol-nezve/


 

 

Curtius Rufus (1. század) – Szkíta beszéd 'Nagy Sándorhoz' ;

- Ha az istenek sóvár kapzsiságodhoz szabták volna termeted nagyságát, nem férnél el a földkerekségen.
 Egyik kezeddel Keletet markolnád, a másikkal Nyugatot, s ha e területet mind átfogtad volna, 
arra lennél kíváncsi, hol rejtőzik a ragyogó, hatalmas istenség. Mert sóvár vágy emészt az után is,
 amit úgysem tudsz megragadni, Európából Ázsiába rontasz, Ázsiából átkelsz Európába; 
végezetül, ha sikerülne leigáznod az egész emberiséget, az erdők, a hópelyhek, a folyók, 
a vadállatok ellen viselnél háborút. Hogyan? Hát nem tudod, hogy sokáig növekszenek a terebélyes fák,
 de egy óra alatt ledönthetik őket? Ostoba az, aki csak a gyümölcsökre tekinget, és nem méri fel,
 milyen magasan csüngenek. Vigyázz, nehogy letörjön alattad az ág, amelybe kapaszkodol,
 miközben a fa tetejére törekszel! Egykor az oroszlán is a legparányibb madarak martaléka lett,
 s a rozsda megrágja a vasat. Semmi sem oly erős, hogy ártalmára ne lehetne még a gyenge is.
 Mi dolgunk veled? Sohasem tettük lábunkat a te földedre. Hát nem maradhat ismeretlen előttünk,
 erdőrengetegek lakói előtt, hogy ki vagy és honnan jössz? Szolgálni nem tudunk,
 parancsolni sem kívánunk senki fiának. Tudd meg, mily ajándékok adattak a szkíthák népének:
 ökörfogat, eke, nyíl, dárda, serleg. Ezeket fordítjuk barátaink javára, ellenségeink vesztére.
 Termésünket, az ökrök munkájának gyümölcsét barátainknak adjuk,
 a serlegből velük együtt bort áldozunk isteneinknek; a nyíllal messziről,
 a dárdával közelről törünk ellenségeinkre. Így vertük le Szíria, majd a perzsák és a médek királyát,
 és megnyílt előttünk az út egészen Egyiptomig. Azzal dicsekszel, hogy a rablók üldözésére jöttél ide,
 de te magad rabolsz ki minden népet, amerre csak jársz. Birtokba vetted Lídiát, meghódítottad Szíriát,
 kezedben tartod Perzsiát, máris uralkodói Baktrián, sőt szemet vetettél Indiára is.
 Most pedig a mi nyájaink után is kinyújtod kapzsi és telhetetlen kezedet. Mire neked a gazdagság,
 ha mind nagyobb éhséggel gyötör? Te vagy az első, akit falánkká tett a jóllakottság:
 minél többet bekebeleztél, annál mohóbban sóvárogsz az után, amit még nem kebeleztél be.
 Hát nem jut eszedbe, milyen sokáig rostokoltál Baktra körül? Míg igádba hajtottad őket,
 a szogdok fegyvert ragadtak. Győzelmedből háború születik mindegyre. 
Mert, noha hatalmasabb és erősebb vagy, mint bárki más, mégsem akar senki idegen urat tűrni maga fölött.
 Kelj csak át a Tanaiszon, majd meglátod, mily mérhetetlen messziségbe nyúlnak pusztaságaink;
 mégsem éred utol sohasem a szkíthákat. A mi szegénységünk fürgébb lesz, mint sereged,
 mely magával hurcolja a számtalan nemzettől összeharácsolt zsákmányt. S amikor úgy hiszed,
 hogy messzi járunk, újra táborodban pillantasz meg minket, mert villámgyorsan üldözünk és menekülünk.
 Úgy hallottam, a szkíthák pusztaságait még a görög közmondások is csúfondárosan emlegetik.
 De mi szívesebben kóborolunk puszta, emberkéz nem művelte tájakon,
 mint városokban és gazdag termőföldeken. Ezért hát jól ragadd üstökön a szerencsédet,
 mert egykönnyen kisiklik a markodból, s erőszakkal fogva nem tarthatod.
 Idővel majd világosabban belátod, mint most, mily üdvös tanácsot adok; zabolázd meg jó sorsodat,
 annál könnyebben uralkodol rajta. Minálunk azt mondják, a szerencsének nincs lába, csak szárnya és keze.
 Amikor a kezét nyújtja, ragadd meg a szárnyát is! Végezetül, ha isten vagy,
 halmozd el jótéteményeiddel a halandókat, és ne rabold el tőlük javaikat: 
ha pedig ember vagy, legyen rá gondod, hogy mindig az is maradj.
 Dőreség olyasmiken járatnod az eszedet, amelyek miatt önmagádról elfeledkezel.
 Jó barátokra találsz azokban, akik ellen nem indítasz háborút.
 Mert az egyenrangúak között legszilárdabb a barátság, de csak azok számítanak egyenrangúaknak,
 akik erejükkel nem törnek egymás vesztére. Ne képzeld, hogy barátaiddá váltak azok, akiket letiportál! 
Nincsen barátság úr és szolga között, békeidőben is a hadijogok érvényesek.
 Ne hidd, hogy a szkíthák esküvel szentesítik a barátságot: ők hívek maradnak, ez az esküjük.
 A görögök élnek afféle elővigyázattal, hogy esküvel pecsételik meg a szerződéseket,
 s tanukul hívják az isteneket: a mi vallásunk maga a hűség. Megcsalja az isteneket az,
 aki nem tiszteli az embereket. Neked sem kell olyan barát, akinek jóindulatában kételkedel.
 Bennünk azonban Ázsia és Európa őrszemeire lelnél: Baktria szomszédos velünk,
 csak a Tanaisz választ el egymástól; a Tanaiszon túl egészen Thrákiáig kiterjed országunk,
 Thrákia pedig, úgy tudjuk, Makedóniával határos. Szomszédjai vagyunk mindkét birodalmadnak:
 fontold meg jól, ellenséget, vagy barátot akarsz-e látni bennünk.-