Szkítiától Maghrebig - A Gutkeled nemzetség II.

2013.12.08 21:14

 

Kapcsolódó link..

http://embers-eg.webnode.hu/news/szkitiatol-maghrebig-a-gutkeled-nemzetseg-i-/

http://embers-eg.webnode.hu/news/a2038-avagy-a-magyar-tortenelem-eltitkolt-lapjai-2/

http://embers-eg.webnode.hu/news/toth-gyula-szkitiatol-maghrebig-a-koszikla-/

http://embers-eg.webnode.hu/news/pap-gabor-a-hej-osszeeskuvese-a-mag-ellen-avagy-mi-mindenre-szolgalhat-egy-ora-atallitas-/

http://embers-eg.webnode.hu/news/toth-gyula-szkitiatol-maghrebig-2-elhangzott-debrecenben-a-hajdu-bihari-magyarok-szovetsege-szervezese-altal-/

http://embers-eg.webnode.hu/products/toth-gyula/

 

Az első részben áttekintettük a Gutkeled nemzetség eredetével kapcsolatos különféle elméleteket és arra a megállapításra jutottunk, hogy azok rejtélyes módon mind ugyanabba az irányba mutatnak. Végül megállapítottuk, hogy a Nyáry Krisztina naplójában található verzió autentikusnak tűnik. Mindezek után vizsgáljuk meg kissé alaposabban is a naplóban található eredetmonda valós történelmi összefüggéseit. 


 

 


A Bárány Attila, Laszlovszky József, Papp Zsuzsanna szerzők által megjelentetett Angol-magyar kapcsolatok a középkorban c. munka az Angolszász hercegek a 11. századi Magyarországon c. fejezetében a következőképp ismerteti az eseményeket:

 

„A történet fő eseményei a következőkben foglalhatók össze. Vasbordájú Edmund angol király halálát követően Knut, dán király szerezte meg a hatalmat Anglia felett a 11. század elején. Mivel meg akart szabadulni az angolszász ág szóba jöhető örököseitől, elküldte Vasbordájú Edmund apró gyermekeit, Edmundot és Edwardot, a svéd királyhoz. A velük együtt küldött »halálos levél« szerint a skandináv uralkodónak meg kellett volna ölnie a gyermekeket, de ő ehelyett továbbküldte őket, és hosszú hányattatás után végül a magyar király udvarában találtak menedéket.”

 

Vagyis a történet szálai a messzi Angliába vezetnek, ahol az első ezredforduló idején II. Edmund angol király uralkodott. II. Edmundot Vasbordájú (Ironside) Edmundnak is szokás nevezni. E név arra utal, hogy Nagy Kanut dán király hódító seregeit, akik éppen ebben az időben indítottak elsöprő erejű offenzívát a Brit szigetek ellen, Edmund hosszú időn keresztül hősiesen feltartóztatta. Kanut Anglia nagy részét már uralma alá hajtotta ugyan, de a dél-angliai Wessex tartományba visszahúzódó Edmundot nem tudta térdre kényszeríteni. Miután azonban Vasbordájú Edmund 1016. november 26-án meghalt, immár semmi sem tartóztathatta fel a normann seregeket, s így Edmund királysága a dán Kanutra szállt. Edmundnak azonban volt két fia, ifjabbik Edmund és Eduárd, akik ekkortájt mindössze kétévesek lehettek. Őket Kanut király a kontinensre száműzte, féltestvérének a svéd királynak udvarába, azzal a megkötéssel, hogy rokona ölje meg őket. III. Olaf azonban megkönyörült az ifjakon és lehetővé tette, hogy azok Kijevbe távozzanak, ahol ekkor III. Olaf húga, Ingigerd volt a királynő. Kijevből Ingigerd sógorához, I. András magyar királyhoz vezetett az ifjú hercegek útja, akik sajátos sorsuk folytán a „Száműzött” (angolul Exile) melléknévvel vonultak be a történelembe.

Az angolszász hercegek magyarországi tartózkodásának igen gazdag irodalma van. A kutatás eddig érthető okokból Eduárdra figyelt jobban, hiszen ő volt az, aki feleségül vette Árpád-házi Ágotát, Szent István leányát. Az ő további történetét viszonylag jól ismerjük. Tudjuk, hogy Árpád-házi Ágotával kötött házasságából három gyermekük született: Edgár, Margit és Krisztina. Tudjuk azt is, hogy Eduárdot rokona, Hitvalló Eduárd 1057-ben visszahívta Angliába. Hitvalló Eduárd ugyanis gyermektelen volt, s amikor hírét vette, hogy a távoli Magyarországon még él Vasbordájú Edmund egyik fia, azonnal elküldött érte arra kérve őt, hogy siessen Angliába és foglalja el atyai örökségét. Száműzött Eduárd feleségével, Ágotával és három gyermekével vissza is tért Angliába, ám hazatérése után néhány nappal – még azelőtt, hogy Hitvalló Eduárddal találkozhatott volna - rejtélyes körülmények között meghalt. Egyes vélemények szerint merénylet áldozata lett, ami tekintetbe véve számtalan ellenségét egyáltalán nem lenne meglepő. Sári Judit, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének honlapján nemrégiben közzétett tanulmányában így írja le az Eduárd halála utáni eseményeket:

 

„Az apa nélkül maradt család a trónkövetelők viszályába, a normann támadások – személy szerint a Hódító Vilmos – elleni küzdelmekbe csöppen. Hitvalló Edward halálát követően, 1066-ban Margit testvére, Edgar előtt nyílik lehetőség a trón elfoglalására, amelyről azonban ő hamarosan lemond, valószínűleg életét féltve. Edgár szövetségest talál III. Malcolm skót király (uralk. 1057–1093) személyében. Margit viharos úton Skóciába kerül. (Egyes krónikák szerint hajójával az európai kontinensre igyekszik, amikor a sűrű ködben eltájolva a hajó végül Skócia partjainál, a Forth öblében vet horgonyt. Néhány állítás szerint ez azonban nem volt véletlen.) Itt a jóval idősebb III. Malcolm király udvarába kerül, akinek némi vonakodás után kezét nyújtja, míg édesanyja, Ágota és testvére, Krisztina kolostorba lépnek.”

 

Vagyis Száműzött Eduárd fia, Edgár még tett néhány erőtlen kísérletet atyai örökségének birtokbavételére, de próbálkozásait nem koronázta siker. Ezért a hányattatott sorsú család hátat fordított a Brit szigeteknek, és vissza akart térni Magyarországra. Hajójuk azonban viharba került s végül Skócia partjainál kötött ki. Skócia királya III. Malcolm feleségül kérte Margitot, aki némi vonakodás után igent mondott és később Skóciai Szent Margitként vonult be az egyháztörténelembe. Sári Judit imént említett tanulmánya így ismerteti Margit további történtét:

 

„Margit tevékeny, meghatározó szerepet játszik a vad, harcias skót udvar és környezete megszelídítésében, a keresztény hit erősítésében, sőt elmondható: a skót feudális állam megszilárdításában. Sorra építi – hasonlóan egyházszervező első szent királyunkhoz – a kolostorokat, templomokat. Férjének, Malcolm királynak hű társaként még államügyekben is igen találékonynak és járatosnak mutatkozott. Áhítatos életmódja mellett a szegények, a betegek támaszaként is fellép, oly sok későbbi Árpád-házi hercegnő elesetteket pártoló cselekedeteihez hasonlóan. Nem véletlenül viseli a nevét Dunfermline határában a közelmúltban épített modern klinika.”

 

Mindeddig tehát Száműzött Eduárd állt a kutatások célkeresztjében, hiszen ő vette feleségül Árpád-házi Ágotát, ő volt Skóciai Szent Margit apja, és ő volt az, aki végül visszatért a messzi Angliába. Testvére Edmund már jóval kevesebb figyelmet kapott. Engem azonban éppen Edmund érdekelt volna jobban, hiszen Nyáry Krisztina naplója őt – illetve fiát, Ottót – nevezte meg családja, és egyben a Gutkeled nemzetség őseként. Kutatni kezdtem tehát az Edmundról szóló híradások után. A Bárány Attila, Laszlovszky József, Papp Zsuzsanna szerzők által megjelentetett Angol-magyar kapcsolatok a középkorban c. két kötetes nagy összefoglaló munka éppen a száműzött angolszász hercegek magyarországi tartózkodásával indítja a két nemzet középkori kapcsolatainak ismertetését. Ezt a kötetet az egyik online könyvesbolt a következő szöveggel népszerűsíti:

 

„A szerzők a honfoglalástól a középkor végéig kísérik a két nemzet államközi és kulturális kapcsolatainak történetét a teljesség igényével. Minden olyan történelmi, művészeti, gazdaságtörténeti tény helyet kap a kötet tanulmányaiban, amely az országok s a kultúrák összefüggéseit dokumentálja az adott időszakban.”

 

Vagyis úgy olvastuk: „a teljesség igényével”. Nos, ez a „teljesség igényével” föllépő munka mindössze ennyit tud ifjabbik Edmundról, Vasbordájú Edmund fiáról és Száműzött Eduárd testvéréről:

 

„Az egyik herceg, Edmund Aetheling, a száműzetés ideje alatt meghalt.”

Valamivel később még hozzáteszi:

 

„Egyikük korai halála helyett van olyan verzió is, ahol az ifjú kalandos szerelmi történet szereplője lett és feleségül vette a magyar király lányát.”

Ez minden tehát, amit ifjabbik Edmundról megtudhatunk. Még Pénzes Szabolcs korábban említett tanulmánya is a sötétben tapogatózik, amikor Edmund további sorsáról ír:

 

„Feltételezésekre, találgatásokra vagyunk utalva. Feltehető például, hogy 1030 körül Kijevben halt meg Edmund...”

Vagyis: feltételezések, találgatások, valójában azonban teljes sötétség. Ekkor fölsejlett bennem, hogy ezen az ösvényen mintha már jártam volna korábban. Amikor Csaba és Aladár történetét vizsgáltuk, már akkor is belefutottunk ugyanebbe a különös jelenségbe. Vagyis amíg az egyik testvérről szinte mindent tudunk, addig a másik testvér története sűrű ködbe vész. Láttuk, hogy míg a vesztes Csaba történetének szinte legapróbb részleteit is híven megőrizte krónikás irodalmunk, addig ugyanezek a krónikák a győztes Aladár későbbi sorsáról semmit sem őriztek meg. Most ugyanezzel a furcsa és gyanút ébresztő jelenséggel állunk szemben. Míg Száműzött Eduárd élete viszonylag jól dokumentált, hiszen ismerjük a feleségét, ismerjük gyermekeit, tudjuk ki és mikor hívta vissza Anglia trónjára, addig bátyjáról, Edmundról néhány elejtett mondaton kívül semmit nem tudunk.

Elgondolkodtam tehát: vajon mi lehet ennek az oka? Vajon kiknek és milyen érdekeknek állhatott útjában Vasbordájú Edmund Magyarországra száműzött idősebbik fia? Miért kellett őt ilyen látványosan kitörölni a magyar történelmi emlékezetből? Mivel nem hagyott nyugodni a kérdés, megnéztem, hogy az angol nyelvű Wikipédia tud-e valamit Edmund hercegről. Meglepve tapasztaltam, hogy nem egyszerűen csak tud, de egyenesen terjedelmes szócikk foglalkozik vele:

 

„Ailred of Rievaulx, a near-contemporary chronicler, recorded Edmund's marriage to the daughter of a Hungarian king, but omitted to mention the name of the king and the name of the daughter. This could not have been a daughter of King Stephen, although a sister of King Samuel Aba, as well as any other princess of the huge Árpád dynasty is a possible candidate. It is possible that Edmund's wife was named Hedwig. Edmund died shortly after the marriage, possibly during the military campaign of Andrew of Hungary in 1046; he was certainly dead by 1054, when only Edward was recalled to England by the princes' uncle, King Edward the Confessor. The king wanted to appoint his nephew as his heir, however Edward died soon after his arrival in London. With the death of Edward's son, Edgar the Atheling (...), around 1126, the male line of the House of Wessex died out. Edmund was buried in Hungary, however the exact location of his grave is unknown.”

Magyarul:

„Ailred of Rievaulx, korabeli krónikás, említést tett ugyan Edmund házasságáról, amelyet a magyar király lányával kötött, de sajnos elmulasztotta feljegyezni a király nevét, illetve a király lányának a nevét. Ő valószínűleg nem lehetett István király lánya, sokkal inkább Aba Sámuel lányáról lehet szó, de ugyancsak számításba jöhet a meglehetősen népes Árpád-ház valamennyi hercegnője is. Lehetséges, hogy Edmund feleségét Hedvignek hívták. Edmund nem sokkal esküvője után meghalt, valószínűleg I. András egyik katonai akciója során 1046-ban. De 1054-ben, amikor a hercegek nagybátyja, Hitvalló Eduárd egyedül Eduárdot hívta vissza Angliába, már biztosan halott volt. A király az unokaöccsét akarta kijelölni utódjául, de Eduárd nem sokkal hazatérése után Londonban meghalt. Eduárd fiának, Edgárnak az 1126 táján bekövetkezett halálával a Wessex ház férfiágon kihalt. Edmundot Magyarországon temették el, sírjának pontos helye azonban ismeretlen.”

 

Vagyis figyeljük meg: a fenti szócikkben említett korabeli krónikásnak, Ailred of Rievaulx-nak nem csupán tudomása van arról, hogy Edmund Magyarországon megnősült, de még arról is tud, hogy a magyar király lányát vette feleségül, akit valószínűleg Hedvignek hívtak. Mivel tudjuk, hogy egy Edmund öccse, Eduárd Szent István lányát, Ágotát vette feleségül, és mivel egyes források szerint Szent Istvánnak volt egy Hedvig nevű lánya is, így teljes joggal gondolhatjuk, hogy Edmund éppen ezt a Hedviget vette feleségül. És noha feltételezhető, hogy Edmund nem sokkal az esküvője után meghalt, semmi sem zárja ki, hogy Magyarországon gyermekei születtek, akárcsak testvérének, Eduárdnak. Ez pedig tovább növeli a Nyáry Krisztina által megörökített családi eredethagyomány valószínűségét, mely szerint a Gutkeledek Edmund Ottó nevű fiától származtak.

A száműzött hercegek történetének vizsgálatakor azonban fölkeltette a figyelmemet egy apróság. Tudjuk jól, hogy a „Vasbordájú”, „Száműzött”, „Hitvalló”, stb. nevek csupán utólagos ragadványnevek, melyekkel az utókor e személyek történelmi szerepére utalt. Ezeket a neveket a viselőik nem is ismerték, hiszen fogalmuk sem lehetett arról, hogy az utókor majd mely tulajdonságukat, mely cselekedetüket vagy életük mely aspektusát fogja kiemelni a többi közül. E ragadványnevek azonban túlságosan is jók arra, hogy eltereljék a figyelmet e személyek valódi nevéről, arról a névről tudniillik, amelyet viselőik ténylegesen ismertek és használtak is. Ez a név pedig így hangzott: Atheling!

Amikor az angol nyelvű Wikipédia Edmund hercegről szóló szócikkét olvastam, már ott is feltűnt, hogy a szócikk címe ez volt: Edmund Atheling. Az Angol-magyar kapcsolatok a középkorban c. többször idézett munka a Magyarországon tartózkodó angolszász hercegekre többször is így utal: „az Aethelingek”. Alaposabban utánanézve kiderült, hogy Vasbordájú Edmund valójában Edmund Atheling volt, s fia, ifjabbik Edmund szintén az Edmund Atheling nevet viselte. Hasonlóan Száműzött Eduárd is Eduard Atheling volt, s az ő fia Edgár az Edgar Atheling nevet viselte. Vagyis az embernek teljesen az a benyomása támad, hogy ezt a nevet úgy használták, mintha az egyfajta családnév lenne. Ekkor megnéztem, hogy maguk az angolok mit gondolnak erről a rejtélyes Atheling névről. A Wikipédia az Atheling címszó alatt így ír:

 

„Atheling (also spelt Aetheling, Atheling or Etheling) was an Old English term (a?eling) used in Anglo-Saxon England to designate princes of the royal dynasty who were eligible for the kingship. The term is an Old English and Old Saxon compound of aethele, a?ele or (a)ethel, meaning »noble family«, and -ing, which means »belonging to«...”

Vagyis magyarul:

„Az Atheling szó (melyet Aetheling, Atheling illetve Etheling formában is írtak) egy ősi angol kifejezés, melyet az anglo-saxon Angliában használtak azoknak a királyi családból származó hercegeknek a megjelölésére, akiket származásuk feljogosított a trónra. Ez a kifejezés egy régi angol illetve régi saxon szóösszetétel, mely egyrészt az aethele, a?ele vagy (a)ethel szóból áll, melynek jelentése »nemes család«. A szó végén található –ing jelentése pedig »abból való«...”

 

Az Atheling név jelentése tehát „nemes családból származó, királyi vérből való”. Ezen a ponton hirtelen eszembe jutott, hogy az Angolok és Saxonok c. fejezetben, amikor a koraközépkori angol uralkodók neveit vizsgáltam meg, én magam írtam le a következő gondolatokat:

 

„...vajon mi ütött ezekbe az angol királyi családokba? Vajon miért ragaszkodtak olyan megátalkodottan az Etele név különféle változataihoz? Csak nem a Nagy Etelére, a hunok királyára emlékeztek? Csak nem az ő emléke előtt tisztelegtek e névválasztással? Csak nem a hatalmi igényük súlyát és jogosságát kívánták megalapozni azzal, hogy Attila nevét vették magukra? Mint láttuk, az Ed név is meglehetősen gyakran felbukkant angol királyok neveiben. Mint tudjuk, Ed és Edömén Attila unokái, Csaba fiai voltak, s így joggal feltételezhetjük, hogy a hunok között gyakori volt ez az elnevezés. A rengeteg Edwin, Edward, Eadred, Edmund és Edgar szintén egyértelmű jelzője annak, hogy az anglo-saxon hódítók valójában hunok, azaz magyarok voltak.”

 

Tovább olvasva az angol Wikipédia Atheling szócikkét újabb érdekességeket tudhatunk meg e rejtélyes névről:

 

„From the 9th century, the term was used in a much narrower context and came to refer exclusively to members of the house of Cerdic, the ruling dynasty of Wessex...”

Magyarul:

„A 9. századtól ezt a titulust még szűkebb kontextusban használták, amikor is kizárólag a Wessex fölött uralkodó Cerdic ház tagjait értették alatta.”

 

Vagyis amikor ezt az Atheling nevet a legszűkebb értelemben használták, akkor kizárólag a Wessex fölött uralkodó Cerdic ház tagjait értették alatta. Ennek az apró és látszólag lényegtelennek tűnő információnak hatalmas jelentősége volt a későbbiekben. Eltűnődtem ugyanis azon, hogy miért elsősorban a Cerdic ház tagjai használták ezt a megnevezést? Vajon mi különböztette meg a Cerdic házat Anglia többi uralkodócsaládjától? Mi volt az oka annak, hogy elsősorban ők használhatták ezt a különös Atheling nevet, mely azt jelentette: nemes családból származó, királyi vérből való? Egyáltalán mit kell tudnunk a Cerdic házról? Az angol Wikipédia a House of Wessex címszó alatt a következőket írja e nagy múltú dinasztiáról:

 

„The House of Wessex, also known as the House of Cerdic, refers to the family that initially ruled a kingdom in southwest England known as Wessex...”

Magyarul:

„A Wessex ház, vagy más néven Cerdic ház arra a családra utal, amely kezdetben a délnyugat angliai Wessex fölött uralkodott”

 

Kezdetben tehát csak Wessex tartomány fölött uralkodtak, ám ők voltak azok, akik uralmukat Nagy Alfréd idején kiterjesztették egész Angliára:

 

„The House became rulers of all England from Alfred the Great in 871 to Edmund Ironside in 1016.”

Magyarul:

„A dinasztia egész Anglia fölé kiterjesztette uralmát Nagy Alfréd korától (871) egészen Vasbordájú Edmund koráig (1016).”

 

Vasbordájú Edmund és két Magyarországra száműzött fia tehát éppen ebből a Wessex házból származott. E ház az angolszász történelem legősibb és legeredetibb uralkodó dinasztiája, mely nagyjából hasonló szerepet töltött be az angol történelemben, mint amilyet nálunk az Árpád-ház játszott. Olyan hatalmas uralkodókat adott az angol népnek, mint pl. az imént említett Nagy Alfréd. Úgy olvastuk azonban, hogy a Wessex házat másképp Cerdic háznak is szokás nevezni. Elgondolkodtam tehát: vajon honnan jön ez az elnevezés? Ki volt a Cerdic ház névadója? A Wikipédia a Cerdic wessexi király címszó alatt a következő rendkívül érdekes információkat nyújtja:

 

„Cerdic (467. – 534.) az angliai Wessex királyság alapító uralkodója volt. A legfontosabb forrás személyéről az angolszász krónika; azonban ezt jóval a megtörtént események után írták, az ott leírtakból sok minden ellenőrizhetetlen, avagy csak legenda. Cerdic a szászok egyik vezetője volt, amely népcsoportnak a késő ókorban az Északi-tenger partján volt a szállásterülete, és az 5. század folyamán a szomszédos angolokkal és jütökkel útra keltek a Brit-szigeteket meghódítani, melyet a rómaiak 400 után hátrahagytak. Eleinte, 450 körül a brit szigetek legközelebb eső része, azaz Kent volt a cél, amelyet a hagyomány szerint Hengest és Horsa hódítottak meg. Cerdic származásáról semmit sem tudunk. Egy szász sereg vezetője volt (a krónika szerint ők voltak a gewissák), akik 495-ben a mai Hampshire-ben, valószínűleg a mai Bournemouth környékén szálltak partra, és hamarosan az ottani romanizált britek ellen stabil hídfőt tudtak képezni.”

 

Vagyis Cerdic a Wessex-ház alapító uralkodója volt. Ő volt a vezére azoknak a kontinensről a Brit szigetekre átkelő anglo-saxon hódítóknak, akik először a délnyugat angliai Wessex tartományban vetették meg a lábukat. Cerdic utódai innen kiindulva hajtották uralmuk alá a szigeteket és váltak később egész Anglia dicső uralkodóivá.

Amikor kutakodásaim során eddig a pontig eljutottam, egy különös gyanú lett rajtam úrrá. Akik az Angolok és Saxonok, illetve az Arthur király c. fejezeteket figyelmesen végigolvasták, azok valószínűleg már sejtik ennek az okát. E fejezetekben ugyanis arra a megállapításra jutottunk, hogy az anglo-saxon hódítás, amely Attila nyugat-európai hadjáratával azonos esztendőben történt, valójában nem egy Attila hadjáratától független eseménysorozat volt, hanem éppen annak részét képezte! A Brit szigetek elfoglalása tette föl a koronát a hatalmas hun király nyugati hódításaira. Sőt, az Arthur király c. fejezetben még azt is észrevettük, hogy Attila idősebbik fia, Aladár volt az, aki a Brit szigetek meghódításának nagy aktusát levezényelte. S csak a haldokló Róma eme legnyugatibb tartományának meghódítása után válhatott a nyugati részek kinevezett alkirályává, aki Attila haláláig atyjának alávetve uralkodott.

Korábban még azt is észrevettük, hogy a háromszázas évek elején, a Brit szigeteken bíborba öltöztetett Nagy Konstantin szintén Aladár személyéből lett megalkotva, akárcsak a száz évvel később ugyanitt uralkodóvá emelt Constantinus nevű közember. Sőt, az Arthur királlyal kapcsolatos angolszász legendák gyökerét is Aladárban találtuk meg, hiszen Arthur neve teljesen szabályos hangváltozásokon keresztül vezethető le Aladár nevéből. Most azonban azt látjuk, hogy a Brit szigeteket meghódító angolszász seregek vezére, a Wessex-ház alapítója s egyúttal a Gutkeledek őse Cerdic volt!

Elgondolkodtam tehát: lehetséges lenne, hogy Cerdic személye mögött is Aladárt kell felismernünk? ... Képtelenség! – gondoltam. Hiszen még az évszám sem stimmel! Mikor is történt az anglo-saxon invázió? Tudjuk jól, ez a hódítás a négyszázas évek derekán, Attila nyugati hadjáratának évében, azaz 451-ben történt. Mikor lépett partra Cerdic az általa vezetett angolszász seregek élén? A fenti Wikipédia idézetben úgy olvastuk 495-ben. Ekkor szokásomhoz híven megnéztem mennyi a különbség a két évszám között. Rövid fejszámolás után kiderült, hogy a két dátum közötti különbség éppen:

44

Vagyis újra – immár nagyon sokadszorra – belefutottunk abba a 44 éves csúsztatásba, amely az egész koraközépkori időrendi káosz egyik legjellemzőbb motívuma. Egyik előadásom során úgy fogalmaztam: az egész „kitalált középkor” elnevezést át kellene keresztelni „a nagy 44-es probléma” névre, olyan masszívan és olyan gyakran bukkan föl összetartozó események között ez a 44 éves távolság. Tudjuk jól, hogy ezt a szöktetést a Julián naptár bevezetésétől induló időszámítási rendszer és a Krisztus születésétől induló időszámítás dátumai közötti különbség idézte elő.

Cerdic tehát pontosan 44 évvel az angolszász hódítás után lép partra dél-Angliában. Korrigálva az újra tetten ért időrendi csúsztatást az események összeérnek és fedésbe kerülnek. Vagyis Cerdic nem 495-ben, hanem 451-ben, Attila galliai hadjáratának évében vezeti át dicső seregeit Britanniába. Ekkor eltűnődtem Cerdic nevén: vajon mit jelenthet ez a név? Igen hamar rájöttem, hogy a név végén található –ic végződés eredetileg a király jelentéstartalmat hordozó –ric lehetett. Ez annál is inkább valószínű, mivel Cerdic fiának, Cynricnek a nevében még eredeti formájában őrződött meg a jól ismert –ric végződés. Cerdic tehát eredetileg CERDRIC lehetett, ám e névből az R hangzó időközben kikopott. Amikor ugyanis két mássalhangzó kerül egymás mellé, s ez nehezíti a kiejtést, akkor két lehetőség van: vagy kikopik az egyik mássalhangzó, vagy pedig beékelődik közéjük egy kiejtést könnyítő magánhangzó. Cerdic nevében az előbbire láthatunk példát.

Ekkor eljátszottam a gondolattal: hogyan hangzott volna ez a név, ha egy kiejtést könnyítő magánhangzó ékelődött volna be a két mássalhangzó közé? Nos, valahogy így: CERDERIC. Ez a CERDERIC név azonban az R-L hangváltozáson keresztül lényegében azonos annak a CHILDERIC-nek a nevével, akit mi már jól ismerünk. A Nagy Károly c. fejezetben őt Attila idősebbik fiával, Aladárral azonosítottunk. Tehát bármily megdöbbentő legyen is, mindezen összefüggésekből logikusan levonható a súlyos következtetés:

Cerdic nem más, mint maga Aladár!

Ezen a ponton érti meg az ember, hogy miért elsősorban a Cerdic-ház tagjait illette meg a nemes származást kifejező Atheling név! Azért mert e család tagjai Cerdicen (vagyis Aladáron) keresztül a hatalmas Ethele egyenes ági leszármazottjai voltak! Vagyis az Atheling név eredeti jelentése valóban nemes családból származó, királyi vérből való. Épp csak azt felejtették el hozzátenni, hogy e király, akiről szó van, nem más, mint a dicső Ethele!

Láttuk tehát, hogy az angolszász CERDIC és a Meroving CHILDERIC neve lényegében azonos. A Nagy Károly c. fejezetben Childerik nevével kapcsolatban arra a megállapításra jutottunk, hogy abban az „elsőszülött” jelentéstartalmat hordozó KÁL illetve KÁLOD szót kell felismernünk. Még idéztük is Padányi Viktor ezzel kapcsolatos gondolatait: „…az utolsó a gyermekek között, vagyis »ucc-aba«, »öccs-csaba« ugyanúgy, mint ahogy a »kál« az első a fiúk között…” Akkor így fogalmaztunk:

 

„Mindezt tudva vegyük észre, hogy Childerik neve maradéktalanul beleilleszthető ebbe a gondolatmenetbe! Mint azt már jól tudjuk, a név végén lévő -rik egy »király« jelentéstartalommal rendelkező, gyakorta felbukkanó végződés. Ami minket ennél sokkal jobban érdekel, az a név első fele: CHILD – KILD – KÁLD. Vagyis első, elsőszülött, idősebb, ELDER azaz ALADÁR! Ez a két kifejezés – Aladár és Child – valójában azonos értelműek, jelentésük megegyezik.

A Klodvig és a keresztvíz c. fejezetben ezt még kiegészítettük a következő gondolatokkal:

 

„...némely magyar tájszólásban a gyermeket a mai napig is cselédnek nevezik! A Magyar Néprajzi Lexikon a cseléd címszó alatt a következőket írja:
»...a tájszólásban a család és cseléd szavak egyaránt jelentenek családtagot, gyermeket is. »Négy családom (gyermekem) van.« »Gyertek ide kis cselédeim (gyermekeim)«.«
Ebből a »gyermek« jelentésű ősi magyar család – cseléd szóból származik az angol child szó is. A Childerik névben tehát Attila idősebbik fiának apjához való viszonya jutott kifejezésre. Ő volt ugyanis Attila gyermeke, »kis cselédje«, vagyis ilyen értelemben gyermek-király, azaz Childerik.”

 

Vegyük tehát észre, hogy a Cerdic nevében található CERD hangcsoport az R-L hangváltozáson keresztül ugyanaz a KILD – KELD – KÁLOD, mint amit korábban Childerik nevében is felfedeztünk. Ennek jelentése pedig éppúgy gyermek illetve elsőszülött, mint ahogy az Aladár név is az idősebb jelentésű elder szóból származtatható. Persze a pontos összefüggéseket már nem ismerő fővonalas kutatás Cerdic nevével kapcsolatban is a teljes zavarodottság jeleit mutatja. Nekik ez a név kelta, azaz tősgyökeres brit névnek tűnik fel, ami ellentmondani látszik annak a jól ismert ténynek, hogy Cerdic nem a Brit szigetek őslakos kelta népességéből származott, hanem az újonnan érkező anglo-saxon hódítókkal jött. A nyilvánvaló ellentmondást így igyekeznek feloldani:

 

„Érdekes, hogy Cerdic neve brit eredetű, ami eleinte összezavar, ezt néhány történész azzal magyarázza, hogy anyja brit lehetett. Másrészt nem lehet kizárni, hogy Cerdic érkezésekor már eleve voltak a szigeten szász telepesek.” (Wikipédia, Cerdic wessexi király szócikk)

 

Hogy Cerdic neve és különösképpen a nevében található KILD-KELD-KÁLOD hangcsoport sokkal inkább tekinthető hun eredetűnek, semmint keltának vagy britnek, az abból is jól látszik, hogy Attila királyunk Képes Krónikában megörökített nemzetségtáblázatában a hun király egyik őse éppen ezt a nevet viseli:

 

„Miután a somnium a mi nyelvünkön álom, s ama fiú származását álom jövendölte meg, ezért nevezték Álmosnak, aki Előd, ez Ögyek, ez Ed, ez Csaba, ez ETELE, ez Bendegúz, ez Torda, ez Szemény, ez Etej, ez Apos, ez Kodocsa, ez Berend, ez Zsolt, ez Bulcsú, ez Balog, ez Zombor, ez Zámor, ez Lél, ez Levente, ez Kölcse, ez Ompód, ez Miske, ez Mike, ez Beszter, ez Budli, ez Csanád, ez Bökény, ez Bondorfán, ez Farkas, ez Otmár, ez Kádár, ez Belér, ez Keár, ez Keve, ez KELED, ez Dama, ez Bor, ez Hunor, ez Nimród, ez Thána, ez Jáfet, ez Noé fia volt.”

 

Keled tehát Attila egyik őse volt, s az eddig megértett összefüggésekből úgy tűnik a hun király idősebbik fia is ezt a nevet viselte. S mivel ő is király volt, ezért a teljes megnevezése valahogy így hangzott: Keled király, azaz Keledrik. E névből lett aztán Childerik, ugyancsak e névből származik a Cerdic név is. Sőt, még Childerik fiának, Klodvignak a neve is ugyanerre a Keled névre vezethető vissza.

Ekkor azonban hirtelen eszembe jutott, hogy honnan is indultunk el valójában. Eredetileg a Gutkeled nemzetség eredetét akartuk megfejteni. Nyáry Krisztina naplója éppen azokhoz a Magyarországra száműzött Wessex-házi hercegekhez vezette vissza e nemzetség eredetét, amely uralkodóház őse az Aladárral azonosított Cerdic volt! Ekkor szinte fájdalmasan hasított belém a felismerés: de hiszen a Gutkeled nemzetség nevének második fele éppen ez a KELED név! Értjük már mit jelent mindez? Bizony nem kevesebbet, mint hogy e dicső nemzetség a mai napig is a nevében hordozza hatalmas ősének Keled királynak, Attila idősebbik fiának a nevét! A Gutkeled nemzetséghez tartozó harminc nemesi család eredete a száműzött angol hercegeken, a Wessex-ház dicső királyain és Cerdic-en keresztül valójában a nagy Magor unokájához, a földkerekség ijedelméhez, Isten ostorához vezet vissza!

Ez volt az a pont, ahol teljesen világossá vált, hogy a száműzött angol hercegek miért épp Magyarországon leltek menedékre. Ekkor világosodott meg előttem, hogy ez a nemzetség miért adott évszázadokon keresztül vezérlő férfiakat, erős asszonyokat, sőt fejedelmeket az országnak! Ekkor vált érthetővé, hogy miben állt e nemzetség példátlan kiválósága! Ekkor értettem meg, hogy kinek a szíve dobogott a hős Dobó István keblében, amikor a sokszoros túlerővel támadó oszmán áradatot maroknyi seregével megállította! Hogy kinek a dicső szelleme éledt újjá a Gutkeled ősökkel rendelkező Rákóczi szent küzdelmeiben, amikor zászlajára tűzte a jelmondatot: Istennel a Hazáért és a Szabadságért! Bizony a nagy Attila szelleme volt az, melyet méltó utódai a Gutkeledek hányattatott történelmünk során egyetlen percre sem hagytak kialudni.

De itt érti meg azt is az ember, hogy Árpád-házi királyaink számára író krónikásaink miért hallgattak a Gutkeledek valódi eredetéről! Hogy miért igyekeztek a „szóbeszédeket” a sváb származás hazugságával elhallgattatni. Hogy miért kötötték e dicső nemzetség eredetét a valaha élt leggyűlöltebb idegenszívű királyhoz! Ugyanis már a Gutkeledek puszta létezése is fenyegetést jelentett Csaba utódaira, az Árpád-házi uralkodókra. Ha ugyanis egy Árpád-házi uralkodónak joga volt Magyarország trónjára ülni, akkor egy Gutkelednek kétszeres joga lehetett volna hozzá! Mert míg a Gutkeledek Attila győztes fiától származtak, addig az Árpád-házi uralkodók a vesztestől.

Ráadásul jól tudjuk, hogy a Magyarországra száműzött Edmund feleségül vette István király Hedvig nevű lányát, vagyis beházasodott az Árpád-házba. S mivel a Gutkeled nemzetség Nyáry Krisztina naplója szerint éppen Edmund fiától, Ottótól származott, ezért a Gutkeledek Ottó anyja révén nem csak Attila idősebbik, de fiatalabbik fiát, Csabát, s vele együtt honfoglaló Árpád vezérünket is az őseik között tarthatják számon.

A Gutkeled nemzetség tehát egy olyan páratlan történelmi nemzetség, amelyben Attila két fiának vérvonala csodálatos módon újraegyesült! Semmi túlzás sincs abban, amikor azt mondom, hogy a Gutkeledek trónigénye sokkal erősebb és megalapozottabb volt, mint Árpád-házi királyaink trónigénye. És ezt bizony Árpád-házi királyaink is pontosan tudták. El is követtek mindent annak érdekében, hogy a nemzetség eredetét megmásítsák és Attila idősebbik fiát, Aladárt nemzeti krónikáinkban negatív színben tüntessék fel. Ha még eszébe is jutna bármelyik Gutkelednek Attilára hivatkozva igényt támasztani a trónra, az időközben befeketített Aladár negatívan csengő neve miatt úgysem tenné. Régóta nem hagy nyugodni a gyanú, hogy Aladárból valakik valamikor szándékosan gyártottak negatív hőst. Nem lehet véletlen, hogy győzelme után őt – mint Attila „rossz” fiát - egyszerűen kiírták nemzeti krónikáinkból, s ez által kiiktatták nemzettudatunkból is.

Gondoljuk azonban végig: milyen lehetett az az Aladár, akinek száműzött utódai kizárólag Magyarországon leltek menedékre? Milyen lehetett az az Aladár, akitől hazájukért élő hősök, vezérlő férfiak, erős asszonyok és fejedelmek származtak? Sokan elítélik őt, mert Nagy Konstantinként és Nagy Károlyként felkarolta a nyugati kereszténységet és megalapozta a későbbi pápai államot. De vajon előre láthatta-e, hogy nagylelkűségének milyen következményei lesznek? Én a magam részéről úgy gondolom, hogy hosszú-hosszú, hazugságban eltöltött évszázadok után éppen ideje, hogy Attila győztes fiát, Aladárt rehabilitálja, és annak hatalmas örökségét újra birtokba vegye ez a nemzet.

Persze tudom, hogy sokan most kételkedve olvassák szavaimat. Hogy Árpád-házi szent királyaink krónikásaik segítségével hamisították volna meg egy ősi nemzetség eredetét? Hogy a Gutkeledeknek az Árpád-házi királyokkal szemben bármi komolyan vehető hatalmi igénye lehetett volna Magyarországon? Badarság! Nos, akik így gondolkodnak, azok olvassák el a következő szavakat, melyeket Szent László király mondott a mogyoródi csata után a Gutkeled nemzetségéből származó Vid ispán még megcsonkítatlanul heverő holtteste fölött:

 

„Fájlalom halálodat, bár mindig ellenségünk voltál; bárcsak életben maradtál és megtértél volna, és a békét erősítetted volna meg közöttünk! De csodálkozom, miért akartad a hercegséget, hiszen nem a hercegek nemzetségéből származtál, miért kívántad a koronát, mikor nem királyok véréből való voltál?”

 

Vagyis figyeljük csak: Szent László király fent idézett szavaival gyakorlatilag semmi egyebet nem tesz, mint a Gutkeledek állítólag soha nem is létező trónigényének jogosságát kérdőjelezi meg. Színpadias kérdései álnok kérdések. Rájuk adott válaszai hazug válaszok. A Gutkeledek ugyanis – ahogy azt korábban láttuk – Athelingek voltak. Vagyis egy nemes családból származó, királyi vérből való nemzetség, mely önmagában egyesítette Attila két, egykor szembenálló fiának utódait. Ezzel szemben a Gesta Ladislai regis (László király cselekedetei) c. 12. század eleji krónikában Gutkeled nembeli Vid ispán állandó jelzője a detestabilis, vagyis magyarul: utálatos. Vajon honnan jön, és miből táplálkozik ez a talmi gyűlölet? Vajon hol és mikor kezdődött egészséges nemzettudatunk elferdítése? Vajon valóban pozitív történelmi hősöket emeltünk-e piedesztálra? És akiket negatív szereplőként tartunk számon, valóban méltók-e az utókor megvetésére?

Persze a hazugság nem volna igazi hazugság, ha nem tartalmazná az igazság csíráit. A Gutkeled nemzetség krónikáinkban megörökített sváb eredete is tartalmaz olyan motívumokat, amelyek az eddig feltárt összefüggések fényében új értelmet nyernek. Kézai krónikájában ugyanis úgy olvastuk:

 

„Hanem az után Péter király idejében jőnek bé Kelad és Gúth testvérek a svábok nemzetségéből; Stof várából erednek.”

 

Éppen Stof várának említése volt az, ami elgondolkodtatott. Pénzes Szabolcs korábban idézett tanulmányában ugyanis a következő gondolatokat olvashatjuk:

 

„Némi kutatás után azonban kiderül, hogy a sváb származás lehetőségét (Suevia = Svábföld) is fenntartásokkal kell kezelnünk, ugyanis a Képes Krónika szövege kronológiai ellentmondást tartalmaz, ugyanis a Stoph váraként megnevezett, a mai Göppingen mellett található hohenstaufeni vár csak 1070 körül épült meg, tehát jóval Orseolo Péter uralkodása után. Ezt a diszharmóniát próbálta meg feloldani a Schön Tivadar nyomán Wertner Mór, aki Stoph várát a brisgaui várral azonosította, csakhogy a brisgaui vár még később, 1091 körül készült el.”

 

Stof vára tehát még meg sem épült akkor, amikor a Gutkeledek már rég Magyarországon tartózkodtak. Mégis miért merült fel akkor a Gutkeledekkel kapcsolatosan ez a rejtélyes Stof név? A Wikipédia a Cerdic wessexi király címszó alatt a következőket közli:

 

„Cerdic 519-ben, a krónika tanúsága szerint a britek fölötti győzelme után Charfordnál, megkapta a királyi koronát, ezért ez az év számít Wessex királyság alapítási évének. Feltehetőleg fontos szerepet játszott a hódításban Cerdic fia Cynric wessexi király is, de unokaöccse Stuf és Wihtgar is, akik a Wight-sziget meghódítása után ott Cerdic nevében uralkodtak.”

 

Vagyis Cerdic unokaöccsét, aki vele együtt fontos szerepet játszott a Brit szigetek meghódításában, és a Wight-sziget elfoglalása után ott Cerdic nevében uralkodott merő véletlenségből úgy hívták: Stuf! Tudjuk jól, hogy Aladár nem maradt tartósan a Brit szigeteken, hanem visszatért a kontinensre, ahol a frankok uralkodójaként élt tovább. Tudjuk, hogy a személyéből kreált Nagy Károlyt Rómában a pápa később császárrá is koronázta. Cynric, Stuf és Withgar azonban a meghódított szigeteken maradtak, ahol – úgy olvastuk – Cerdic nevében uralkodtak tovább. Könnyen elképzelhető tehát, hogy éppen ennek a Stufnak a halvány emlékét őrzi krónikáinkban a Stof várából való származás tézise.

Mindezek után álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el: mit jelent mindez valójában? Mi a jelentősége e mostani fejezetben feltárt összefüggéseknek? Biztos vagyok benne, hogy jelen pillanatban még e sorok írója sem képes teljes mértékben felmérni súlyos felismeréseinek hatalmas következményeit. Az angolok számára mindez nem kevesebbet jelent, mint hogy első és eredeti uralkodóházuk valójában sohasem halt ki. A Magyarországon élő Gutkeled családokban tovább élnek Vasbordájú Edmund fiai, tovább él a dicső anglo-saxon Cerdic-ház. Az ország-alapítás jogán e családok legkisebb ifjú hajtása is nagyobb joggal ülhetne az angol trónon, mint a jelenleg uralkodó német származású Windsorok.

És mit jelent mindez nekünk, magyaroknak? Nos, nagyjából ugyanezt. Történelemben jártas olvasóim számára talán nem is kellene felidéznem Ákos nembéli István 1303. évi oklevelének jól ismert szavait:

 

„Midőn pedig Magyarország felséges királya, András úr Isten kegyes hívására a földi dolgokból kivált, Szent István első magyar király nemzetségének, vérének, törzsökének atyai ágon sarjadt utolsó aranyágacskája meghalt.”

 

Mi magyarok több mint hétszáz éve gyászoljuk dicső Árpád-házai királyainkat. Több mint hét évszázada nyögjük a Vegyes-házi, Habsburg-házi és legújabban a Senki-házi uralkodók terhes igáját. S a nagy siránkozás közepette nem vettük észre Attila köztünk élő fiait. A Rákócziakat, a Dobókat, a Báthoryakat, a Várdayakat, a Gacsályiakat, a Csatáriakat, az Apagyiakat, az Daróczyakat, a Bacskaiakat, és hosszasan lehetne folytatni a sort. Ők voltak azok, akik vérzivataros századaink alatt mindvégig életben tartották e nemzet nagyságát.

 


Tóth Gyula


http://maghreb.blog.hu/2013/10/24/a_gutkeled_nemzetseg_ii
 

Téma: Szkítiától Maghrebig - A Gutkeled nemzetség II.

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása