Szun ce : A hadviselés törvényei 2.rész

2012.08.07 12:28

 

Kapcsolódó link..

http://embers-eg.webnode.hu/news/szun-ce-a-hadviseles-torvenyei-1-resz/

 

2. A HADVEZETÉS


Szun-ce mondotta:


Minden háborús vállalkozásnak törvénye, hogy ha van ezer könnyű harci kocsink és ezer nehéz hadiszekerünk, valamint százezer pajzsos emberünk, de számukra az élelmet ezer mérföldről kell szállítani, akkor a belső és külső kiadásokra, vendégek és látogatók fogadására, lakkra és enyvre[5], kocsikra és fegyverekre naponta el kell költeni ezer kin[6] pénzt, mert csak így állíthatunk ki egy százezer főnyi hadsereget.
Ha úgy vezetjük a háborút, hogy a győzelem sokáig várat magára, akkor eltompítjuk fegyvereinket, letörjük a hegyüket; fallal körülvett városokat ostromolva erőnk megtörik; ha seregünket sokáig tartjuk távol (a fővárostól), az ország nem bírja majd el a költségeket.
Ha pedig eltompítottuk fegyvereinket, letörtük a hegyüket, megroppantottuk erőnket és kimerítettük a javakat, akkor a különböző fejedelmek kapva kapnak ezen s fellázadnak ellenünk, és hiába minden bölcsesség, nem tudjuk többé jóra fordítani azt, ami következik.
Ezért olyan háborúról, amelyet ügyetlenül bár, de gyorsan vezettek, még csak hallhatunk, olyat azonban, amelyet ügyesen vezettek volna, csak éppen lassan, sohasem láthatunk.
Még sohasem fordult elő, hogy egy háború, amely sokáig húzódott volna, valaha is hasznára vált volna az országnak. Aki tehát nem érti meg teljesen a hadviselés okozta károkat, az nem képes teljesen megérteni a hadviselésből fakadó előnyöket sem.
Aki ért[7] a hadvezetéshez, az katonákat nem soroztat másodszor, élelmet pedig nem szállíttat harmadszor. Ha a hadifelszerelést saját országunktól kapjuk, de élelmünket az ellenségtől szerezzük, akkor a hadseregnek mindig lesz elegendő élelme.
Az ország elszegényedik, ha a seregnek messzire kell (élelmet) szállítani; a messzire való szállítás: a nép szegénysége.
(Másrészt) a sereg közelében található emberek drágán adják el (portékájukat), s ha drágán adják azt, a nép javai megint csak kimerülnek, és ha (népünk) javai kimerülnek, nehézzé válik az adók beszolgáltatása.
Ha pedig erőnk megtört, és a javak kimerültek, akkor a középső síkságon belül üressé lesznek a házak, s a nép kiadásra fordítható (javai) hét tizeddel csökkennek, a fejedelmi ház vagyonából pedig tönkremennek a kocsik, elfogynak a lovak, s a páncélok és sisakok, íjak és nyilak, lándzsák és kisebb vagy nagyobb pajzsok, ökrök és nagy szekerek állománya hat tizeddel megcsappan.
Ezért a bölcs hadvezérnek gondja van rá, hogy élelmet az ellenségtől szerezzen. Egy csung[8] élelem, amit az ellenségtől veszünk el, húsz csung-nak felel meg a sajátunkból. Egy si takarmány az ellenségtől, megfelel húsz si-nek a sajátunkból.
Ezért az ellenséget megölni: dühöngés; ám az ellenségtől elvenni: javaink gyarapítása.
Ha tehát hadiszekerekkel vívott harcban már több mint tíz kocsit sikerült megszereznünk, akkor jutalmazzuk meg azokat, akik elsőként szerezték meg ezeket, s cseréljük ki rajtuk a zászlókat. A (szerzett) kocsikat keverjük össze (a sajátjainkkal), úgy használjuk őket, a foglyul ejtett katonákkal pedig bánjunk jól, gondoskodjunk róluk. Ekkor elmondhatjuk, hogy legyőzvén az ellenséget, megnöveltük saját erőnket.
Tehát a háborúban a győzelem az, ami fontos, nem pedig az, hogy sokáig bírjuk. Így a hadvezér, aki tudja, mi a háború, irányítója lesz a nép sorsának, és ura az ország s a családok biztonságának.
 

 

Téma: Szun ce : A hadviselés törvényei 2.rész

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása