Dunkel Norbert - „Tekintély és szakszavak nélkül élni”

2013.10.04 20:50

 

Kapcsolódó link..

http://embers-eg.webnode.hu/news/dunkel-norbert-az-ima-rejtett-kamrai/

http://embers-eg.webnode.hu/news/dunkel-norbert-orgonakoncert-debrecenben-/

 

 

 

   Eleve társas lénynek lettünk teremtve, az agy, ún. tegmentális része és a girusz cinguli részében található a dopaminnal, részben szerotoninnal működő ún. szociális jutalmazó rendszer (social reward system) az igazi boldogság „székhelye”. A boldog élet a harmonikus társas kapcsolatokból ered!  A társas lét, a közös játék, a közösen végzett munka a sikeres együttműködés, a szeretet és érintés „jutalmaz” bennünket. Tehát létünk, folyamatos együttlét. Agyunknak külön területei vannak (orbitofrontális kéreg, amigdala) a másik ember hangszínének, testtartásának érzelmi állapotainak felismerésére, mert az empátia segítségével érezzük át, látjuk meg a másik állapotát (minde reading: a másik tudatának olvasása, amire majmok, kutyák is képesek!) –ennek köszönhetően tudunk eggyé válni. Az értelmileg akadályozottaknak ezzel semmi bajuk nincs, nagyon tudnak szeretni, segíteni, együttműködni, az „ép” társadalomra már viszont jellemző az ún. empátia deficit, ami azt jelenti; fogalmam sincs, vagy gonoszul, nem is akarom tudni, mit érez a másik, milyen szenvedni egy alulfinanszírozott, szakszemélyzettel nem ellátott intézményben, elégtelen anyagi körülmények között élni.


   Sokan gondolják azt, hogy az értelmileg akadályozottak nem értik a világot, a társadalom szociális viszonyait, bonyolult szövevényeit. A ’sérült ember társadalmi képe’ tehát az, ahogyan az épek látják a fogyatékosokat, még mindig torz. Pedig, pl. a Down kórosok és a középsúlyos értelmileg akadályozottak (IQ alsó határa kb. 50) nem látják át a társadalmi szövedéket, ám nekik ezt nem is kell. Ráadásul Magyarhonban 10 tehetségesből 3 kerül felismerésre!, mert a tehetséget csak a másik tehetség (szülő, tanár) ismeri fel!  A lét megértéséhez nem kell teljesen beleveszni a társadalomba, tudniillik, az ép értelmű, ép érzékszervű gyerek intenzív, spontán létélményben van, amit ma divat Flow-nak, áramlásnak mondani, mert ilyenkor nincs én és külvilág, az ember: bele-feledkezve él a lét áramában, mindig az aktuális most-ban él. Hamvas Bélával szólva: „Autoritás (tekintély) és terminológia (elvont szakszavak) nélkül élni.”  Nos, a gyermek, úgy 3-4 éves koráig ún. agykéreg nélküli lény. Később majd az agykéreg fogja gátolni az agy mélyebb, ösztönös területeiről érkező impulzusokat, késztetéseket. Az „agykéreg nélküli lény” nem azt jelenti, hogy biológiailag nincs meg a szürkeállomány legfelső rétege, hanem, hogy az még nem érett, ezért gyerekes a gyerek, érzelmes, őszinte, nehezen késleletet, türelmetlen, de spontán is, őszinte is, hisz a kreatív impulzusok még nem gátlódnak az agykérgi gátlások miatt. Majd az óvoda és az iskola csinál a spontán lényből „agykérgi lényt”, így veszítve el a kreativitásunkat és spontaneitásunkat a túlzott agykérgi idomítás folyamatában:  felettes én = agykérgi gátlások = (akár túlzott) megfelelés a társadalmi elvárásoknak. Nem hogy nem politikusok, az önkormányzatok ún. oktatási kabinet vezetői, de még számos gyógypedagógus sem tudja, a lét megértése nem agykérgi funkció, nem kognitív és logikai!!  Az más, hogy kell enek az agykérgi funkciók, mert világunk lverbális világ, világunk a lmegfelelések és lszerepek világa, de ember-világunk nem a Világ maga, az ember világa, ún. lcsak bal agyi féltekés, túlzottan lverbális = szavakkal működő és szavakkal manipuláló, valamint sajnos legyoldalúan racionális-logikus világ. Mi csak hazudjuk az ész és a kompetenciák fontosságát, Magyarországon nagy a protekcionizmus, tehát nem a megfelelő ember kerül a kívánt pozíciókba.
   Ma, Romániában, Szlovákiában, Magyarországon, Szerbiában egyaránt megfigyelhető a diplomások elvándorlása és a többdiplomás munkanélküliség –miközben a társadalmi hazugság jelszava az élethosszig tanulás –amit a szinte 5 évenként változó munkaerőpiac akarna. De nem a havi fizetésért és a munkaerőpiac határtalan kiszolgálásáért élünk! Az ész még csak nem is fontos, a szakismeret, a részismeret kell a gyorsan változó szakmák kiszolgálása,  az embertelen kapitalizmusban. Ezért az értelmi fogyatékkal élők, mint ’nem eszesek-nem hasznosak’ látszanak a társadalom ’sérült emberképében’ –amilyennek az épek látják, inkább: képzelik őket. Jóllehet, az ész, a tudás, az önzetlen szeretet ma generálisan leértékelődött. A hasznosság meg illúzió. Meg téveszme. Az a lét, amiben csak hasznosak vannak meg nem hasznosak, minden diszkrimináció alapja. Még a szűkebb emberi lét sem lehet egyoldalúan hasznos, a filozófiai-vallási értelemben vett Lét nem is ismeri a hasznosság fogalmát; a Lét oka  a Bőség. A  gazdasági élet félelmen (beszűkít, ragaszkodik, uralkodik) alapul.

 


   Nos, a lét megértése két agyi féltekét kíván, s ebben, nagyobb mértékben a jobb félteke vesz részt, s nem elsősorban az agykérgi funkciókkal! Igaz, körülírt agykérgi gátlások nélkül nincs társadalmi lét, ám csökkent agykérgi, kognitív működésekkel is van létmegértés. –Miért? Mert az agy alsó-fali lebenye szervezi egybe (integráció) a különböző ingereket (tapintás, látás, hallás, és a saját testből származó ingerek). Mert a lét megélése-megértése nem agykérgi de nem is egyetlen agyféltekés funkció! Az az egész agy összműködésének eredménye, ennek feltétele pedig a kérges test (corpus callosum) épsége és sokoldalú ingerlése (zene, kép, nyelv, tér – tehát a művészeti nevelés fontossága!). A fejlődő gyerek számáéra az érzéki világ megismerésében az agy ún.három lebeny vidéke igen fontos: ahol a hallási-látási-tapintási érzetek egymással keverednek. Ez nem helyettesíti az agykérgi funkcióakt, de többféle érzékelésben: multimodálisan teszi a világot megismerhetővé. A három lebeny vidéke nagyon fontos, ezek egymásba átmenő idegpályái és az ezt tréningező művészeti nevelés. Metaforák használatakor, kézírás tanulásakor (épeknek is!)  pl. az agy bal féltekés részének muszáj kapcsolatba kerülni a a jobb féltekével amikor pl. azt mondom, lóg az eső lába, bársonyos hang, harsány, kiabáló sárga. A lényeg, az agy egészműködését előmozdítani, mozgással, érzelmi, képi elemeket egyszerre használni, pl. jobb kézzel a bal fület megfogva vissza felé olvasni egy színes betűkből álló egyszerű mondatot.  Az igaz, hogy látásnak, hallásnak stb. vannak elsődleges központjai az agyban, ám az agy olyan gazdagon huzalozott, hogy egy helyi ingerből távoli hatás lesz, illetve, az agy kvantummechanikailag holografikus: a kis részletben is egészminőségek vannak, az egészből meg előhívhatóak az apró részletek (lokalitás és egészminőség egyszerre).
   Mivel az értelmi fogyatékkal élők általában jobb féltekés tréninggel jobban fejleszthetők mint bal féltekés és kortikális iskolai tréninggel, számukra a művészeti, esztétikai nevelés, és gyakorlatias, konkrét munkák és foglalkozások a megfelelők. Az agy egészműködése ma már oly régen nem kérdés, hogy nem érteni, miért nem ezzel dolgozik a gyógypedagógia? Minden részinger az egész agyba kerül majd, ennek alapja nem csak az idegpályák. Hanem, hogy minden idegsejt dendritjeiben, az idegsejtben is mikrotubulusok vannak, magyarul, elektromosságot vezető, apró csatornák.Valószínű, hogy ahogy az öntudat egészminőség, így a mikrotubulusokban zajló elektromos aktivitás is szinkronizálódik egy biológiai fölötti holografikusan egészminűségű aktivitás-mintázatban. A mikrotubulusok nem csak a sejtek belső vázát alkotják (tubulin fehérje). Ezek lebontják és újraépítik magukat, elektromos impulzusokat szállítanak, csakhogy ezek frekvenciája át tud terjedni számtalan szomszédos, majd távoli agyi régióra is, így: egységes rezonancia segítségével, szó szerint: kvantumfizikailag-kvantumkémialilag adják az agyi működés egészműködését. Nos, ezért kell az értelmileg akadályozottak intenzív, ritmikus, de nem feltétlenül sablonos napirendű, napi, sokoldalú tréningezése is, foglalkoztatása is, mert, ha nem hospitalizálódnak és butulnak el akár otthon, akár egy intézetben, a tapasztalat szerint az értelmi fogyatékkal élők intellektuális potenciálja mindig nagyobb, mint ami épp meg tud mutatkozni. A kulcs az ingergazdag környezet, de ezt annyian elmondták már, tapasztalat alapján. A tudomány csak utólag tárja fel ennek materiális alapjait. A mikrotubulusok elektromos jelei az eltérő ingerek egységessé, koherenssé teszik, ami a tudat alapja. A tudat a testben (érzetek és működések) is jelen van, sőt, sok ember tudata egy koncerten, közös munka, orgazmus, katarzis, meditáció stb. során szinkronizálódik, tehát a tudat végső soron koherens fény. Ha pedig a tudat a külső (világ) és a belső (testem, tudati tartalmaim) 1. reprezentációja, majd ennek 2. gazdag integrációja, és 3. egyneműsödése, koherenciája, akkor nem lehet indokolatlan nagy és indokolatlan jellegű különbséget tenni az ép és a kevésbé intellektuális életmód, tudati minőség így képezhetőség között! A szakmai ismeretet nem bölcsesség, csak tárolótudat (álajavidnyája -Buddhizmus). A bölcsesség egészminőség, intuitív és egyedi esetre készen rugalmas! Percre kész, rugalmas válaszadás, megfigyelés-szemlélődés, belső világ.
Az agy (idegimpulzusok, agyhullámok), a szív elektromos kisűlései is káoszként működik, majd a His-köteg + Purkinje hálózat fraktál rendszerében lesz pontos metronóm. A rendezetlen elektromos jelekből azután tendeciák, ebből pedig rend lesz, a kvantumfizika nyelvén: e rendszerek determinisztikus káoszként viselkednek. Mindig van benne véletlenszerű elem, ám egy nagyobb integritás irányába tudnak fejlődni, sőt, önfenntartóvá válni.

    A „buta” is lehet kreatív és teheteséges valamiben! A kérges test köti össze egy egésszé az agyat.  Gyógypedagógiai, sőt, normálpedagógiai értelmi feljesztés során leginkább a gyermek-felnőtt figyelmi képességét kell fejlesztenünk, hogy elősegítsük az ún. figyelmi  fókusz kialakulását. Agykérgi gátlás veszi körül azokat az aktív, „éber” agykérgi területeket, amelyek adott feladatra, élményre fókuszolnak.  Ha ez gyenge, akkor a figyelmi hatékonyság, az elmélyült flow élmény nem alakul ki, pedig a flow-élmény a létben levés alapja. Ennek segítése, mind fogyatékkal élőknél, mind ép fiataloknál fejlesztése szülői, pedagógiai-gyógypedagógiai feladat. A túl diffúz agyi ingerek  szorongást okoznak, a túlgátlás pedig magas ingerküszüböt: unalmat eredményez, ezért kell tanítani mind az ép, mind az akadályozott értelműt a figyelmi tréningre (kreatív  foglalkozás, társas játék, tánc, zene, költészet) ami „ célszerű, agykérgi gátlási” folyamaton keresztül valósul meg (inhibitory sharpening, Hartmann). Tehát az agykéreg ne mindenhol és nem mindig gátoljon! A túlzott agykérgi működés megöli a kreatív impulzusokat és a spontaneitást, de a flow élményét is, ekképp akadályozza a közvetítetlen létélmény megélését.
A gyógypedagógia is a társadalomban létezik, ezért lehet, hogy az IQ mérésekor egyoldalúan fontos  a logika és a beszédkészség, a sok szó ismerete és bonyolult használata, pedig a lét nem a szavak, fogalmak hálózata, nem is a pszichomotoros ügyességek birtoklása. A filozófus Wittgenstein is, Heidegger is tanított bennünket arról, hogy mi, emberek  szavakba zárt létezők vagyunk. Azt hisszük, amit mondunk, az létezik, vagy oly módon létezik. Nem. A Világ túl van a szavakon.
   Amit átélünk, azt sajnos csak részben lehet, olykor nem is lehet szavakba foglalni. Bizonyos élményeink már messze túl vannak a szavak közlő erején, képek, álmok, érzések, a zene, ezt hívjuk szavakon túliságnak: ultraverbális jellegnek. (ultra = túl, verbum = szó, ige)  Az értelmileg akadályozottak közelebb állnak a gyerekekhez, akik, bár egy éves koruk körül gügyögnek, de verbális (szavakat, majd merev fogalmakat használó) lények csak négy év körül és utána válnak. A gyermekek még innen vannak a nyelvhasználaton, a nyelv előtti, mélyebb-tágabb korszakukat élik, amit a szakirodalom (Melanie Klein nyomán) preverbális-nak, még a fogalmak és a szavak előtti korszaknak nevez.
Az ún. semmi-tudat, vagy fogalmak nélküli lét, vagy kisded-tudat nem a különbségeken és a kategóriákon (majd falakon-illúziókon) alapul, ott nincs ismeret, nincs isten, de nincs én sem: Egy-ség van. Jézus: Isten nem a bölcseknek és az értelmeseknek, hanem a kisdedeknek jelentette meg a titkokat (Mt. 11, 25)  Jézus szerint: nem az szennyez bennünket ami kijön belőlünk az árnyékszéken, hanem az, ami a szájunkból jön ki (gondol itt a pletykára, szidásra, hazugságra). A gondolataink szennyeznek, így a nyelvi kompetencia alacsonyabb volta, vagy a siketek hallgatása önmagában nem gond, s nem  akadálya lét megértésének.  Az állatok sem agykérgi lények (leszámítva a mozgás koordinációért felelős ún. motoros kérgi területeket). Buddha szerint: a mély meditációban eltűnhet az elme folyamatos belső beszéde, az ún. mentális zaj. Megfigyelünk minden keletkező gondolatot, majd azok lassan elenyésznek, csodás, belső csend áll elő, nincs test, testi baj, nincs társadalmi szerep, csak a mozdulatlan örök lét van. Nos, ezt csak újra felfedezte  a: Flow –élmény pszichológiája.

 


   A lét az, ami már volt és örök, erről beszél minden, s tényleg minden vallás, de ezt megerősíti a korszerű kvantumfizika is. Ezért a lét; sem az ’ép’ társadalom, sem pedig a zsenik, vagy zseniális specialisták számára sem csak megismerés, lógosz (= 1. ész, 2. az ismeretek összegyűjtése, 3. megismerés). Lenni = együtt lenni, de nem csak társakkal, hanem a madárral, a virággal, a pancsolással: belefeledkezve. A belefeledkezésben (flow-ban); megszűnik a tevékenység, a dolog és az én kettősége s ez az egység történik a szavak nélküli zenében, meditációban is. Igen ám, de a mi társadalmunk törtető-ész, valamint beszédcentrikus, ráadásul mi mindig csak túlélni akarunk, még jóval a gazdasági válság előtt is. Mi, filozófusok, pláne, ha bírunk gyógypedagógusi ismeretekkel is, csak legyintünk a darwinista biológusok és az átlag, a társadalmi létben foglyul esett emberen, amikor a túlélésről, hasznosságról beszél, mert a teljes lét nem túlélés! A lét: haszon-talan!  Freud csak Buddhát ismételte, aki szerint minden világi ember zavart, vagy, freudi szóhasználattal; a nyugati, társadalmi embernek globális neurózisa van. Vagy önmaga körül pörög (ego, én-centrikusság), vagy túlzott és állandó elfojtással él, önmagát külső akaratoknak folyton s egészségtelenül alárendelve. Az értelmileg akadályozottak átlagos szókincsükkel, szocializáltságukkal és elégséges,  ún. önkiszolgálási képességükkel nem jelentenek szociális terhet, ha az elitnek nem muszáj kristálypalotában laknia, átlagban szelídek, taníthatók, s kreatív foglalkozásokban feloldódnak (Flow). Az érzékszerveiken, mozgáson és érzelmeiken keresztül egészélményként élik meg a világot, ami, mint már mondtam, nem kognitív (megismerés) jellegű, a rációnak amúgy is nagy korlátai vannak. Úgy 12 000 éve gondoljuk azt, hogy a világ fejlődik. Ez tévhit. A lényeg az emberi kapcsolatok minősége, nem pedig , az életmód, egy vallás, a  civilizációs szerkezet, vagy a technológia változása. Amíg tömegek éheznek és hajléktalanok, a társadalmi feljődés, az ész és a produktivitás filozófiailaig is, vallásilag és politológiailag is, simán megkérdőjelezhető.
    Értelmi fogyatékkal élőink tehát nem Taigetosz Intézetekbe, de életre valók, s ők tanítanak minket, akik erkölcsi fogyatékkal élünk, mert folyton diszkriminálunk, ítélkezünk, elválasztunk, kategóriákba gyömöszölünk. Mondván: nektek nem kell minőségi ház, minőségi étel, minőségi ruha, minőségi élet. „Mert idióták vagytok.” Nem vagytok hasznosak, holott, ad 1. az Élet nem hasznosság kérdése, ad 2. ha alkalmas, akadálytalan munkahely van, hisz én is csináltam munka-rehabilitációt, fogyatékosaink szőnyeget szőnek, szemüvegkeretet javítanak, zsákot varrnak, takarítanak, ablakot mosnak, kertészkednek, kecskéket gondoznak, főznek, fogkefét gyártanak, virágot kötöznek, batikolnak és textilt festenek, vattát tépnek és csomagolnak = kinek-kinek ümotoros intelligenciája jobb, kinek a üképi-téri intelligenciája, kinek ümemóriája fejlettebb, kinek-kinek üzenei, ümatematikai IQ-ja a jobb, egyszóval: nem idióták. Tudja a kedves, türelmes olvasóm, eredetileg mit jelent az idióta kifejezés az ógörögben? Idiotēs;  akik túlzottan magukért valóak, magánemberek mint; érdektelenek = nem akarnak elmenni az agorára (piactérre) vitatkozni, érvelni, beszélgetni, vagy csak értesülni a közösség, a város = polisz ügyes-bajos dolgáról. Tehát, mai szóval:  erkölcsi fogyatékkal élők, közömbösek, szakmai buták, elsősorban azon politikusok, akik valakikre való tekintet nélkül (közömbösen) hoznak döntéseket.
   –Ki szól az erkölcsi fogyatékkal élőkről?, akik esztelen döntéseket hoznak? Kivágják az esőerdőt és tönkre teszik a talajt 100 évre, s így állat, ember egyaránt éhen hal? -Ki szól az erkölcsi fogyatékosokról, akik genetikailag módosított „arany rizst” etettek kínai, szegény gyerekekkel (kísérlet, a kínai hatóságok tudtával!) –miközben a gmo számos daganatot okozott kísérleti állatoknál?! -Kik is az igazi értelmi fogyatékosok? Egy közösségben nincsenek ártatlanok. Mert minden összefügg mindennel, így felelősek vagyunk az értelmileg akadályozottainkért. Kell nekik a cérna, fonál, anyag, festék, ragasztó, olló, ügyesedni, érzékszervi  (zene, kép, tér, mozgások - Montessori, Waldorf szenzorikus) fejlesztéshez, kell nekik hangszer a zeneterápiára, kell pénz a gyógytornászra, az uszodára. Ragyogó kézműves, fejlesztő foglalkozásokat élvezhettem a pozsonyi Galántában, Iuventában. Mikor először voltam az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonában (Debrecen), pont egy egyetemi órámról jöttem. –Úristen –gondoltam megdöbbenve- hogyan élik-értik meg pl. a Downosok a világot? Magam voltam a buta!  Pedig, korábban én tanítottam, hogy a világ nem racionális, a világ nem csak értelem, sőt, a logikának határai vannak.  A gondolatok alapja nem a logika, hanem tudattalan érzelmek és sémák is! A lét messze túl van az értelmen!  Egyik filozófia órámon, egyik tanítványom el is törte Minerva (az ész istennője) baglyának (Minerva állata) szobrocskáját! A Létnek eleve adott értelme nincs! Mi adhatunk a létnek értelmet. Ráadásul, a kreatív, okos tanulókból maga az iskola (= társadalmi viszonyok) csinál átlagosat, sőt, deviáns tanulót, az iskola tartja a tehetséget nehezen kezelhetőségnek (Czeizel, Vekerdi, Dunkel)! Ezért  eleve lehetetlen az ún. intézményes tehetséggondozás, ha szólhatok teljesen őszintén?!
A mai iskola 8-9 tehetséget mér a kb. 25 fajta tehetség helyett, részben így nőtt meg az értelmileg akadályozottak száma. Pont a gyenge agykérgi funkciók miatt, valamint a monotónia tűrés miatt számos értelmileg akadályozott nagyfokú kreatív, kézműves foglalkozásra alkalmas!
A lét, átélni való. A vakok ugyan nem látnak fényt, formákat, de mi, „épek” vagyunk vakok a létre, mert: „csak a szívével lát jól az ember” = nem
tesz különbséget ember és ember között, mondja ezt a buddhista, keresztény, az indiai  vallás, és minden természeti istenhit, egyaránt. Ez pedig modern szóhasználattal, a szolidaritás rehabilitációja. Kisközösségekben a boldogulás lélektani alapja nem az IQ, hanem az EQ, az érzelmi intelligencia. Az értelmileg akadályozottak érzelmi életükkel  kapcsolatban nincsenek rossz helyzetben, erősen kötődnek, együttműködnek, felismerik a kis közösség  szociális viszonyait. Mi, nyugati civilizációk, megörököltük a görögöktől a megismerés (lógosz) és a kultúra eszméjét, a hajózás, a felfedezés, a (hatalom és a birtoklás szolgálatába állított) ész kultuszát (a nyugati civilizáció agresszív). Ám korántsem örököltük meg a lét rendjébe vetett hitet, azt, hogy a natura rerum, a Természet Rendjében a létezők (madár, kő, ember) és a lét elválaszthatatlan. A tánc nem létezik a táncoló nélkül.  
   Ne játsszuk istent! A nácizmus egyszer már válogatott, ki élhet, és ki nem. Istent játszani, hübrisz, gőg és határátlépés. Ma már mikrocsipek gyártanak ruhát és babkonzervet. Ideje, hogy az esztelen vagyoni (több ezerszeres) különbségek eltűnjenek. Az élelmiszer 30-45 % -a kerül a szemétbe minden fejlettebb  nyugati országban, miközben a gyermekek éheznek, s nincs pénz egy ping-pong asztalra egy napköziben. A lét ünem hasznosság, ünem csak munka és nem csupán ütudás-megismerés, minden általános érvényű igazság hasznavehetetlen. Az igazság mindig a pillanatban születik, nem pedig eleve létezik. Ez meglátható, de a flow-élmény elérését tanítani kell, ebben nincs különbség az „ép” és fogyatékos embertársaink között, sőt, nincs különbség a felnőtt és gyerekek között sem, a gyerekektől inkább tanulhatunk! -Hisz a flow épp, hogy nem a túlfejlett, társadalmiasított agykéreg feltétele!! Az ész: nem értelem: az okos sokat tud (pl. 100 dolog van raktáron), az intelligens (értelmes) kevesebb ismerettel (30 dolog van raktáron), de az ismeretekkel végzett műveletekkel (50 féle rakosgatás, átrendezés) mégis, sokkal hatékonyabb!
   És, vajon mit jelent az igazság szó?? Mert az csak gondolati reflex, kész válasz, hogy az igazság az, amit megismerünk. Vagy ami kiderül a gondolkodás számára. De milyen gondolkodásé, mert a logikus csak tűnik logikusnak. Pedig nem az. A logiai tisztaság még a matematikai szimbólumokkal sem állítható elő, mert folyton ellentmondás keletkezik, csúnyán szólva, nincs olyan logikailag egynemű állítás/ identikus fogalom, ami később ne válna ellentmondásossá. Nincs tehát biztos alap, ahogy Kurt Gödel matematikus azt kiumutatta. Freud ót tudjuk, a tudattalanból állandó impulzusok, tikos, rejtett motivációk bombázzák a tudatosabb agykérget, amik döntéseket, viselkedést határoznak meg. Így gondolja magáról sok ember, hogy ő racionális. Jóllehet sem matematikailag, ûsem neurobiológiailag nem az, ûsem pedig pszichológiailag nem (az én-kép védelme), csupán a döntéseit racionalizálja utólag. A tudattalanból felbukknó indulati- szimbolikus, irracionális hatások alatt végzett cselekvéssor, vagy döntés tűnik szubjektíve egy logikus sornak. Az agy bal féltekéje „szereti” kiszűrni az ellentmondásokat, egyértelműségre törekszik, agyunk jobb féltekéje a hibák, eltérések felismerője (anomália detekrora). A bizonytalanság, a nem jósolhatóság szorongást kelt. Így lehet, hogy a bizonyosság utáni sóvárgásunknak kellettek „tévedhetetlen és biztos eszközök”, legyen az ész, metódus, szerkezet, szabály, hogy szorongásunk oldja, ami a jövővel, a kiszámíthatóval kapcsolatos. Ráadásul, a logikus gondolkodási mód csak helyettesíti a többi gondolkodási módot, csakhogy minden kizárólagosság elszegényít. Torzít. Innen az Einstennek tulajdonított szólás, knowledge is stupid: a tudás/ megismerés bolond, hülyeség (hiábavaló). A görögök szerint a Logosz (ész) összegyűjt mindent ami az igazság felfedéséhez, ki-göngyöléséhez kell, ami kibontatott a rejtőzködésből az az a-léteia ( = [a tudás számára] elrejtett, elfedett, a-létehia, már el-nem-rejtett, felfedett). Csakhogy a héber, perzsa, asszír s indiai ókínai kultúrában az igazság az, ami van, feltétlen hit (bizalom) a világ folyásában, ami az Isten (nagy léptékű, hosszú távú) terve szerint való. Az ámen, az „úgy legyen”, eredetileg az: „úgy van”, emunah (szilárd, biztos) fogalomból származik. Ilyen értelemben nem megismerjük, hanem befogadjuk -megéljük az isteni valóságot. Ami nem a feltárt-felfedett igazság, nem az a-léteia (tehát nem az ismerethalmozó ész hatóköre).
  

-Mit is kellene az értelmi fogyatékosoknak megtanulni, megismerni? 

 

Beszédükkel, bár kevés fogalommal, de sok mindent megértenek, kötődnek hozzánk, kapcsolatban állnak velünk. A született siketek is másképp gondolkoznak, mert nyelv és gondolkodás többszörösen és mélyen összefügg.  Azaz a gondolkodás is társadalmiasított, a beszéden keresztül -és a tekintélyelv miatt.  A tudás (gnózis) nem a logikus(nak vélt) gondokodás eredménye. A megértés szélesesebb, multimodális élményeken keresztül történő emlékezés (mi csak kiszakadtunk a létből). Az nem rajtunk kívül van. Nem véletlen tehát a nietzschei „ész trónfosztása”, a logika kritikája, ami ma már a ráció szinonímája lett, de alaptalanul. Nos, így derül ki, a felnőtt létmegértése (e heideggeri  filozófiai kifejezést jobb volna lét-átélésnek nevezni, mert az „értelem” szó egyoldalúan az észt juttatja az emberek eszébe) épp úgy egynemű (nem-racionális), de nem is a racionális agykéreghez kötött.  Mint a gyereké, az ép emberé is inkább olyan, nem agykérgi-, nem bal agyféltekés működés, mint az értelmi fogyatékosoké. Az egyneműségre a jin (női minőség) és jang (férfi minőség), a férfi-női, az anyag-energia, az értelem-érzelem  egyensúlya jellemző.  Az ész a dolgokba hatol (fallikus -Kant), szétszed, megért, elemez, de széttagol ([♂jang típusú), de maga a lét Egy, ezért az ész csak munkára és kutatásra alkalmas, nem pedig az egynemű létélmény megélésére (jin♀[), mint amilyen a szerelem, a művészet, intuíció és az istenélmény.  
Az ókor görög és arab világa a létet magát élvezte, mi meg nem bírunk szabadulni a teljesítmény-cenrikus szemlélettől, vagy a teljesítménynek hazudott, valójában csak a fogyasztás és profit-termelés egyetlen dimenziójára szűkült társadalmi működéstől. A lényeg: nem számít, hogy  fontos vagy, vagy egy senki, teljesítesz-e valamit vagy sem; a felsőbbrendűség, hogy én okos, ép, produktív, szép, gazdag, stb. vagyok, csak egy illúzió. Ugyanis a létben egyenrangúság van, s ez a legmélyebb szemléletbeli alapja minden féle fogyatékosság, másság megítélésének. Társadalmi méretű tévhit: akinek kevesebb van, az kevesebbet ér, illetve, aki veszít (értelmet, kompetenciát, fizetést, kapcsolatot) az kevesebbé válik. Nem. A veszteség tapasztalata is gazdagít!


Tehát a lét nem teljesítmény és a nem másoknak való megfelelés, nem puszta túlélés, hanem megélni-átélni való. A lét nem kognitív-racionális, a lét nem szóbeli (non-verbális), nem értelmi kérdés, és a lét, mint maga a világ, vagy isten: Egy, Egységes, Egészminőség. Ezért nem lehet lenézni, megvetni sem gyöngét, sem gyereket, sem sántát sem vakot. Azért vannak fogyatékosok -szemben a ’genetikai hiba’ szemlélet képviselőivel- hogy e világban mi, akik gondoskodunk róluk, Lét-társaink által legyünk önzetlenebbek, teljesebbek, érettebbek.

 



megismerés
az apró dogok, apró tényeiben való elveszés, csak szakma „Ezer dolog világa” -Tao

Kelet:  pradzsnya (bölcsesség nem szakismeret!)                                                 Nyugat: agapé (eggyé váló szeretet)
a bölcsesség nem tudáshalmozás, napra kész, sokoldalú megértések                                                                                                                                  nem örök igazságok

kultúrák közti, mélyebb szint:  epigignoszko (tapasztalás, átálés, flow) szamádhi

sam = együvé, együtt,  dha = rendezni/ tenni, együtt rezegni (~harmónia)
comprehensio, con = val-vel, prhenesio = fog, tesz, összefog, összetevés –holisztikus egész

unitas = egy-ség, nincs alany és megismerendő tárgy

  Igazság          [1] emunah, ámen  [bizalom, úgy van, úgy legyen]                    ‚ alétheia
(ami örökkön volt/ van)    (Héber, Perzsa, Asszír, Kína, Tao, az „örök rend”              ([2]Görög: megfejteni való            [arkhé/ próteron]          ókeresztény gnózis, bizalom az Isten rendjében  -még bajban is)           ami feltárt)       

 

http://dunkelnorbert.hu/

 

                                                    

Téma: „Tekintély és szakszavak nélkül élni”

Dátum: 2013.10.13

Feladó: assworxqk

Tárgy: Cheap Lululemon75885


Új hozzászólás hozzáadása