Trianon felülvizsgálata

2012.05.31 09:01

11éve elhallgatja nem csak a magyar sajtó, hanem azok is akiknek szól. Lám, lám, még mindig magyarellenes összefogás van a világban.

Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme

Ezt mindenkinek tudni kell. Továbbítsátok!
Következő hasábokon egy, a szerkesztőségünkbe eljuttatott, eddig
eltitkolt anyagot adunk közre. Kötelességünknek érezzük, hogy az írás
napvilágot lásson legalább lapunkban, ha már a "független" magyar
sajtó 2001. februárja óta hallgat róla. Trianon felülvizsgálata talán
megkezdődhet, szégyelljük magunkat, hogy nem magyar kezdeményezés
eredményeként!

_________________
Őexcellenciája Carla del Ponte Főügyész
ENSZ Háborús Törvényszéke New York
Hága
Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek
Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő
elbírálás elvének biztosítása a Magyar Nép számára

Excellenciád!
Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. január hó 12-én kelt
Enciklikájában megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS
Intézetet. Az Intézet az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban
alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és
fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az INSTITUTUM PRO HOMINIS
JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól független.
Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket,
népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell
arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi
fórumokon is képviselni kell a sértettek érdekeit.
Mint a fent említett Intézet főtitkára, az alábbi

petíciót

terjesztem elő:

Javaslom az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi
szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő
felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak
megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek és kérem a
szerződések hatályon kívül helyezését.

A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság
határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének
Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján
mentesítse a Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt
kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól.
Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy
Nemzetközi Vizsgáló Bizottság felállítását javaslom, a Vizsgáló
Bizottság tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kitűzését.

Indoklás:

Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar
Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi
Békeszerződés delegációi a világháború kitöréséért egyedül a Magyar
Királyságot büntették meg.
A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság
területe 325.411km2 volt,
lakosainak száma 20.886.000 fő.
A Békeszerződés következményeként
az ország területe 92.863 km2-re, míg
lakosainak száma 7.615.000 főre csökkent.

A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946. október hó 2-án a II. világháború
kirobbantásáért és a világháborúban elkövetett jogsértésekért
Németország akkori vezetőit felelősségre vonta és megbüntette, azonban
a Német Nép felelősségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a
Német Népet mentesítette az egyébként törvénysértő kollektív
felelősségre vonás alól.

Általánosan elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezetők
bűneiért és törvénysértéseiért nem felel. Ugyanakkor az I.
világháborúban való részvétel miatt Magyarország esetében nem az
ország vezetőit, hanem a Magyar Népet büntették meg, ezeken túlmenően
Magyarországot hatalmas összegű kártérítés megfizetésére is
kötelezték.
Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő.
A szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az
alábbiak szerint történt:
- Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%)
- Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő (12,6%)
- Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%)
- Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%)
- Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%)
- Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%)
- Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%)
Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%),
13.271.370 fő(63,5%)
Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92.963 km2 (28,6%),
7.615.117 fő (36,5%)
Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték
az alábbiak szerint:
Oroszország részére 200 millió USD,
Jugoszláviának 50 millió USD,
Csehszlovákiának 50 millió USD.

A Békeszerződés kimondta, hogy amennyiben a szerződő felek a
szerződésben foglalt megállapodást nem tartják be, úgy
szerződésszegést követnek el, amelynek alapján a szerződés
érvénytelenítésére, illetve hatályon kívül helyezésére kerülhet sor.
A Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést
aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi
nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok
biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült: Történelmi tény
az elcsatolt területen élők más területekre kitelepítése, internálása,
deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság semmibe
vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása.
A kisebbségi jogok betartása biztosítva nem volt, ezzel a szomszédos
államok - Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia - szerződésszegést
követtek el.
Külön kiemelném azt a történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több,
mint 100 ezer magyart kényszerítettek lakhelyének elhagyására és
Magyarországra történő költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan
vagyonukkal nem rendelkezhettek (Benes dekrétum).
A Szerződéshez csatolt Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha
senki nem ellenőrizte. A Záradékban foglaltak betartása a
Magyarországgal határos államok részéről 1920. évtől kezdődően nem
érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások következménye az is, hogy
több, mint 100 ezer magyar az elcsatolt területekről gyakorlatilag
eltűnt. Ez a háborús bűntett miatt felelősséget felveti. Hivatkoznék
arra a konkrétumra, amikor Josip Broz Tito terroristái több, mint
40.000 magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar lakosság számának
radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi lexikonok adatai
közötti eltérés is igazolja. E körben figyelembe veendők az 1910-es
népszámlálásadatai is.

A petícióban foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is,
hogy a Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében
változás állott be:
- A Szovjetunió, mint egységes állam megszűnt.
- Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi
formájában megszűnt létezni.
- Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt.
A változások miatt a Szerződés a jogi formájában sem tartható fenn.

A fentieken túlmenően a következőkre kívánok még rámutatni.
A Békeszerződések következtében Magyarországot - többek között - az
alábbi veszteségek érték:
Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:
- hadihajó 60.000 kg színarany
- hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg
- hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg
- hadikikötői felszerelések 10.000 kg
- 801 db hajó 80.000 kg
- Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg
- Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg
- összesen 974.085 kg színarany-érték.
(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő
adatain alapulnak.)

További veszteségek:
- az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
- a szénbányák 80 %-a,
- az erdők 90 %-a,
- vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
- a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,
- Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,
- az összes tengeri és folyami hajók.

Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a
Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A
nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből
egyértelműen igazolhatók.

A továbbiakban a Szerződés létrejöttében és a Szerződés megkötése
utáni időszakban hivatalban lévő politikai személyiségek véleményét
idézem:
David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó
4-én előadott beszédében kijelentette: "a teljes okmány- és adattár,
amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk
szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a
szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát,
amely végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét
hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a
nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt." A fentiekről David Lloyd
George az emlékirataiban szól.
Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a
tárgyalófelek felelősségét. Lord Newton szerint "a nagy békebírák nem
ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének
alapelemeit, amelynek sorsát rendezniük kellett."
Robert Cecil angol delegátus szerint "a Népszövetséget azon célból
hozták létre, hogy "időről időre határrevíziót eszközöljön."
Nicolson Harold, aki a Békekonferencián jelen volt, 1933. évben a
következőket írta: "Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy
az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe."
Az angol diplomata "Peacemaking" című könyvében több érdekelt
államférfi véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel: "az
uralkodó gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és
alkalmazhatatlan, a béke az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye,
és ez a béke inkább előkészíti a háborút, mint azt megakadályozná."
Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért
tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében
a szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt. Nitti kitért arra is,
hogy Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig
Magyarországgal harcolt.
A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a következőket írta Wilson
elnöknek: "Én csak egy vagyok azok a milliók közül, akiknek bizalmuk
volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét
akar. Ennek ellenére a területi feldarabolásoknak népek lettek az
áldozatai, és ez magában hordja egy háború csíráit. A Békekonferencia
rendelkezései bizonyos, hogy újabb nemzetközi összeütközéseket élez
fel. Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak
kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan békének az
aláírását."
Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó
1. napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: "nem nyughatunk addig,
amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem
tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek
szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük."
A Trianoni Békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött,
hogy Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A
Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem
kis nehézségek árán érték el azt, hogy az Antant nagyhatalmak Romániát
hadviselő államnak ismerjék el. Maga Clemenceau miniszterelnök
nyilatkozta, hogy "a szövetségesek megegyeztek abban, hogy Romániát
ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a Konferencián e szerint
kezelik", tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú
küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis
azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak befejezéséig
harcoltak Németország - Ausztria-Magyarország ellen.
Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem
vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet,
határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar
delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a
határozatot tudomásul veszi.

A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a
Békeszerződést. Ez az aláírás, mivel a kényszerítő körülmények
hatására történt, mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói
joggyakorlat értelmében érvénytelen.

A közelmúlt - de a Békeszerződés következményeivel szorosan összefüggő
- jellemző példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román
illetékes szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett,
elkobzott ingatlanok eredeti tulajdonosainak történő
visszaszolgáltatásáról. E törvény nemzetközi visszhangja pozitív.
Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában kisebbségben élő
magyar anyanyelvű lakosság - akiknek mintegy 70-75 %-a a törvény
hatály alá tartozna - semmiféle korábban elkobzott vagyonát vissza nem
kapta. Hasonlóan a törvény hatálya nem terjedt ki a római katolikus
egyházra sem.

Záradék:

A petícióból kitűnik, hogy a Trianoni szerződés elfogadásakor
Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg.
A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II.
világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét
szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog
alapján elfogadhatatlan.

Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi
Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt
területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően
olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog
alapján nem évülnek el.

Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett
Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar
Népet jogorvoslat illeti meg.

A büntetőjogi felelősség kérdése is vizsgálatot igényel. A
tényfeltáráshoz kíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM PRO HOMINIS
JURIBUS, amikor egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását
szorgalmazza, és ehhez a maga részéről minden segítséget megad. A
vizsgálóbizottság felállítását 25-30 fő részvételével javaslom,
amelyekből 10 szakértőt az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS delegálna.

E személyek az elcsatolt területeken használatos nyelvet beszélik. A
bizottság tagjai a petícióban foglaltakat a helyszíni vizsgálatok
keretében konkrétan igazolják. Az 1956-os Magyar Forradalom idején az
Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar
nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most
lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye az akkori közömbösségét.

Tisztelettel: Prof. Ludwig von Lang főtitkár

 

Kiegészítés a cikkhez..

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/1179-a-rozsadombi-paktum

 

dr.Balogh Sándor irásából levonhatjuk a következtetést, miszerint nemcsak a Magyarok Világszöveségének sorsát, hanem az Ország és a Nemzet sorsát is megpecsételték -- legalább is átmenetileg -- a Rózsadombi Paktum által.

Kedves Laci!
 
Balog Zoltán jobban tette volna, ha kicsit utánanéz az MVSZ és a Fidesz multjának. Úgy néz ki, hogy nagyon lábba lütte magát, és a FIDESZt rágalmával. A Fidesznek semmi haszna nincs a mult feltárásából, sőt, nagyon ráfizethet.
 
1. BZ illetve a levél ezt állítja, mint az előző kijelentés igazolása: az MVSZ "pártoskodásoknak, manipulációknak és legalábbis kérdéses pénzügyi akcióknak a színterévé vált." Azonban "kérdéses pénzügyi akciók" még nem tesznek egy intézményt "bőnbarlanggá"! Tehát kijelentése alaptalan rágalmazás volt.
 
2. Ha vissza akarunk menni és bűnbarlangot keresni, mielőtt Miklóst megválasztottuk alelnöknek Csoóri mellé, alapszabálymódosítást fogadtunk el, hogy a kiutalásokat az alelnöknek is alá kell írni, Csoóri illetve Timkó Iván felelőtlen költekezése és elszámolási hiányosságok miatt. Ezután választottuk illetve bíztuk meg Miklóst, hogy ellenjegyezze a kiadásokat! De azért senki nem szaladgált a bírósághoz vagy ügyészséghez.
 
De ha már bűnbarlangról van szó, javaslom, hogy nézzék át azokat a költekezéseket is, amelyekért Csoóri és Timkó voltak felelősek mielőtt Miklós alelnök lett.
 
És ha már itt tartunk, azt is át kellenbe nézni, hogy Timkó segédletével hogy játszották at az Amerikai delegációt a nemzeti oldalt képviselő AMOSZ-tól amelynek Pásztor László volt az elnöke, és az Amerikai Református Egyesülettől, amelynek Dr. Bertalan Imre ref. püspök volt az elnöke, akik időben befizették a tagsági díjat, szabályosan jelentkeztek és küldtek jelölő listát, a baloldali Dr. Somogyi Balázs által gyorsan összetoborzott Beke Imre féle csoportnak, akik csak a választás este vedödtek össze és senkit nem képviseltek. Somogyi Balázs már a rendszerváltás előtt tagja volt a régi MVSZ-nek, igy bennfentes volt, és Timkó haverja. Nekem is csak több éves lobbizás után sikerült bekerülni a delegációba, mint megtűrt tag. A két kijátszott egyesület az Amerikai Magyarságnak túlnyomó többségét képviselte, mig a Beke csoport csak saját magát. Ezzel az MVSZ elvesztette az Amerikai magyarságot, és még ma sem heverte ki teljesen az amerikai magyarság előtt az akkori csalás eredményét.
 
Hogy rövid történelmi hátteret kapjunk, csatolok két írásomat.  Az egyik annak idején megjelent otthon is, a másikat két éve  mondtam el a clevelandi 56-os megemlékezésen,  Vona Gábornak Jobbik elnöknek címezve,  aki a főszónok volt. Ez a beszéd adatokkal mutatja, hogy a mindenkori magyar kormány  milyen erőt veszített el az emigráció leírásával, míg a románok, szlovákok és a többi ellenfelünk mindig, még a Ceausesku regime alatt is, szorosan együttműködött az emigrációval.
 
 Végül attachmentben csatolom a Bush külügyminisztérium válaszlevelét.
 
Ez az ügy azt a konkluziót engedi levonni, hogy a Fidesz kormány, amelyik eredetileg megvonta az anyagi támogatást, és amelyenk mostani minisztere nevezte az MVSZ-t bűnbaralangnak, a független politikát folytató  MVSZ-re is kiterjeszti a Rozsadombi Paktum 14. és több más pontjának tiltását.
 
Tisztelettel,
 
Balogh Sándor
 

 

 

KIBÚJT A SZÖG A ZSÁKBÓL AZ MVSZ-NÉL (2001)

Dr. Balogh Sándor, USA

 

Az 1992-ben ujjászervezett Magyarok Világszövetsége életében az idei küldöttgyülés volt a legkritikusabb.

A tavalyi közgyülés volt az elsö, amelyet nem a visszalépö Csoori Sándor nyert meg, hanem nagy harcok után az erdélyi Patrubány Miklós. Ugy látszik, felkészülve erre az eshetöségre, a Patrubányt ellenzök egy csoportja már készen volt egy nyilakozattal, amelyben bár elismerték, hogy a választás demokratikus volt, követelték Patrubány azonnali lemondását. Hogy követelésüknek nagyobb súlyt adjanak, 12 elnökségi tag, pont elegendö a Szövetség megbénítására, “felfüggesztette magát.”

De ez még nem volt elég. Decemberben, minden elözmény vagy egyeztetés nélkül, az Országgyülés koaliciós pártjai teljesen lenullázták az MVSZ költségvetését, azaz a szokásos állami támogatást az Illés Alapitványhoz utalták át, azzal, hogy az MVSZ oda folyamodhat támogatásért. Ezzel az Illés Alapítványt mintegy felügyelöi pozicióba helyezték az egész világ magyarságát képviselö MVSZ és általuk is elismerten demokratikusan választott vezetöség fölé. Nem ismerem a magyar köztörvények részletes rendelkezéseit, de az USA-ban ez alkotmányellenes lenne, mert közpénzek felett egy magánintézmény rendelkezik, amennyiben egy közszolgálati egyesületnek szánt pénzt egy másik egyesület kapja és az bírálja el az eredeti egyesület munkáját látszólag minden törvényes kritérium nélkül (zárójelben megjegyzendö, hogy ilyen kritériumra látszólag  nincs is szükség, ugyanis minden MVSZ által benyujtott kérelem, ugy látszik,  a szemétkosárban köt ki).

De még ez sem volt elég. Az MVSZ esküdt ellenségei birósághoz folyamodtak. Mikor a bíróság megerösítette Partubányt mint elnököt, az ügyészség indított pert az MVSZ munkájának felfüggesztését és a tavalyi közgyülés, beleértve a választások megsemmisítését kérve. Az ok? Nevetségesnek hangzik, de egy állítólag öt évvel ezelött, tehát a Csoori elnökség alatt elkövetett “eljárási szabálytalanság.” Lényegében tehát a Tisztelt Ügyészség egy procedurális hibáért halálbüntetést kér az MVSZ fejére. Nem tehetek róla, de ez a szocialista igazságszolgáltatásra emlékezetö koncepciós pernek tünik. Döntés a nyáron várható, hacsak a jelen közgyülés sikere, és a rengeteg tiltakozó nyilatkozat és kérelem hatására a Magyar Köztársaság Legföbb Ügyészsége el nem szégyelli magát és vissza nem vonja látszólag politikailag motivált feljelentését, hogy idejét állitólagos eljárási szabálysértéseknél valamivel fontosabb ügyekre, mint pl. az olaj ügy, banki visszaélések, vagy ha már az MVSZnél tartunk, az MVSZ elözö nyolc évének, föleg a Timkó éra alatti költekezéseknek és zavaros pénzügyeknek a felülvizsgálására fordíthassa.

Igy az MVSZ, amely átélte a legsötététebb Rákosi korszakot is, az u.n. “rendszerváltás” után alig egy évtizeddel, a halál küszöbén áll és ha ellenségein mulik,  titokzatos körülmények közt mulna ki.

Még néhány általános megjegyzés kivánkozik ide. Az elözö évekkel szemben, az idei USA delegáció a küldöttgyülés egyik erössége volt. Mig a multban az MVSZ fizette az utiköltség felét plusz teljes kosztot és hotelszobát, idén mindenki saját költségén jött. Ez az egyszerü, szükség szülte változás eredményeként a potyalesök otthonmaradtak és csak a magyar ügyért áldozatot vállalók jöttek. Így, mig a multban az egyetlen gyülésen amin résztvettem, szégyeltem, hogy az amerikai delegáció tagja voltam, a jelen delegációnak büszkén voltam tagja!

Ami az új tisztikart illeti, Patrubány Miklós és kollégái a küldöttgyülést nemcsak példamutatóan készítették elö, hanem a gyülés alatt kiváló felkészültségröl tett bizonyságot, és az  elnök a legnehezebb helyzetben is megtalálta a megfelelö  választ illetve megoldást. Ha lehetséges, Patrubány munkáját csak Király Zoltán MVSZ elnökhelyettes szereplése multa felül.

Végül megjegyzendö, hogy a jelenlevö küldöttek óriás többsége, a szavazatokból itélve több, mint 90 százaléka, egyértelmüen nemzeti felfogású volt, és teljes mértékben támogatták a demokratikusan választott vezetöséget és az MVSZ megmaradását!

A Küldöttgyűlés

 

A fent ismertetett háttér után  érthetö, hogy nagy érdeklödés elözte meg a május 10-re meghírdetett küldöttgyülést. A két fötéma a támogatás megvonása és az önfelfüggesztök sorsa volt .

Csütörtökön este az anyaországi régió a boykotálók és hiányzók miatt nem volt határozatképes, de másnapra szerencsére voltak elegen ahhoz, hogy a gyülést normálisan megtarthassuk.

Az elso komoly konfliktus, aminek látszólag semmi köze nem volt a két fö témához, csütörtökön, a Nyugati Régió gyülésén kezdödött és áthúzódott a pénteki gyülésre.

Mig a régi MVSZ-ben az egyszemélyes Külügyi Bizottság az azóta önfelfüggesztett, visszahívott és leváltott ausztraliai Kardos Bélából állt, az MVSZ külügyi munkáját kibövítendö, Patrubány elnök kinevezett, a küldöttgyülés jóváhagyásától függöen a svájcban élö Zabolai Csekeme Éva vezetésével, szakmai alapon egy öttagú Külügyi Bizottságot, amely az Elnöknek illetve az elnökségnek tartozik felelösséggel.

A nyugati.  a régió vezetösége megpróbálta manipulálni és felügyelni a Külügyi Bizottság munkakörét az Elnökség határozatára hivatkozva, és egyik baloldali elnökségi tagnak az ellenőrzése alá utalni. A Bizottság elnöke, Zabolai Csekme Éva hevesen tiltakozott. Megjegyzendö, hogy a  Bizottság tagjai nem látták az elnökségi gyülés jegyzökönyvét, azonban az alább ismertetett tények alapján feltehetö, hogy külső manipulálás volt az elnökségi határozat mögött, ha valóban volt ilyen határozat.

Mi köze ennek a gyülés fötémáihoz? Ez csak egy kis darabja a nagy rejtélynek, és eredetileg én sem tulajdonítottam nagyobb jelentöséget neki, amig szombat délután le nem esett a tantusz! Így, bár nincs a rejtély minden darabja még a helyén, a kialakúló kép megdöbbentö és ijesztö. Aki ezekkel a részletekkel ellentétes adatokat ismer, kérem, közölje, mert én lennék a legboldogabb, ha következtetésem helytelen lenne!

No de hadd menjünk tovább. A legélesebb vita, amelyet a napi sajtó is megemlített, a 18. pont tárgyalásakor tört ki (“18. Állásfoglalás az MVSZ költségvetését megvonó országgyülési határozattal szemben.). Két kárpátmedencei régió, az erdélyi és a felvidéki (szlovákiai) Országos Tanácsok (OT), négy pontból álló követelést nyujtott be a lenullázás ellen, és ugyanabban a beadványban támogatták az MVSZ által javasolt “külhoni állampolgárságot.” Három nyugati régiós elnökségi tag hevesen tiltakoztt a külhoni állampolgárság nak pont ebben a levélben való megemlítése ellen, mert, mint mondották, ez és ehhez hasonló követelések lehetnek a pénzmegvonás mögött. Az üzenet nyilvánvaló: az MVSZ-nek meg kell tagadnia önmagát, ha az államtól pénzt akar!

Nem tudom Pap László, az USA delegácó elnöke honnan vette információját,  de a vita során felrohant a mikrofonhoz, és csak annyit mondott: "Meg kell szabadulni Patrubánytól, és lesz pénz!" Ezzel visszament a helyére.

Itt kezdett a kép kialakulni: Patrubány személye csak közvetve van a nullázás mögött, az a rémhir sem felel meg a valóságnak, hogy Orbán Viktor Boros Pétertöl akart megszabadulni (bármennyire is izgatónak tünik ez a kacsa) hanem az, hogy a pénz illetve annak megvonása a póráz, amin az MVSZ-t akarják sétáltatni, mint egy engedelmes, hangosan ugató de nem harapós kiskutyát. Eddig Csoori volt a póráz, majd Borossnak szánták ezt a szerepet. Patrubány alatt azonban az MVSZ harapni is tudna, ha lenne pénze. Csoóri alatt ettöl nem kellett félni, így dölhetett a pénz számolatlanul az MVSZ kasszájába! Bár, mint felszólalásomban megjegyeztem, az amerikai magyarság általában elégedett Orbán Viktorral és szivesen támogatnánk a jelen koaliciót ha lenne rá igény, felhívtam a figyelmet és óvtam az MVSZ-t kormánypénz elfogadásától bizva abban, hogy egy valóban megujhodott MVSZ megszerzi a szükséges anyagi alapot egy sovány de izmos (angolul “lean and mean”), és ami a fö, független MVSZ megmaradásához. Egyébként is az MVSZ alapszabály megkövetelte, hogy az MVSZ független maradjon a mindenkori kormánytól. A szombati vita pedig arról szólt, hogy ha állami pénzt akar az MVSZ, meg kell tagadnia önmagát.

A vita folyamán kiderült Patrubány Elnök felszólalásából, hogy a három nyugati elnökségi tag az elnökségi gyülésen még csak tartózkodott a két OT beadványának jóváhagyásától, itt pedig már egyenesen ellenezték. A rejtély egy ujabb darabja került a helyére. Az egyik elnökségi tag mindkét ügyben, a Külügyi  Bizottság bebéklózásában és a régiók határozatának elútasításában, központi szereplö volt. A rejtély egy másik darabja ami helyére esett Dr. Klement Kornél, a második ellenkezö tag szerepe volt. Itt önkénytelenül visszagondoltam a 14. napirendi pontra (14. “Újrakezdési  Bizottság: ütemezés, új régionális felosztás. Dr. Klement Kornél”) ameelyen Dr. Klement volt az elöadó. Nos, Kornél nagyon eloquensen beszélt a magyar nyelvröl, a magyar iskolákról, szemebeállítva az ö tapasztalatát a Cinkota Mihaly  által szavalt vers tanulságával. Azonban, mint jelenetette volt, az “ujrakezdés” munkájával  bizottsága nem ért rá foglalkozni. Nekem úgy tünt, hogy miért kellene egy halálraítélt embernek új ruhát rendelni, avagy miért pazaroljuk az idöt egy halálra itélt MVSZ ujrakezdéséröl beszélni?

Mig újrakezdésröl nem beszélt Klement Kornél barátunk, arra talált alkalmat, hogy hangsúlyozzon egy témakörébe egyáltalán nem tartozó témát: a Külügyi  Bizottság kell, hogy egyeztessen a kormánnyal! Erre már szükségesnek láttam érdemben hozzászólni. Elöször is, a kormány nem látta szükségesnek az MVSZ-el egyeztetni a lenullázás elött, pénzt nem kapunk töle, tehát erkölcsileg nem tartozunk nekik semmivel, mi, nyugatiak, bár szimpatizálunk a jelen kormánnyal, és a nemzethez lojálisak vagyunk,  talán még állampolgári hüséggel sem tartozunk a kormánynak, amennyiben mi nem szavazhattunk rájuk és minden segítségi ajánlatunk süket fülekre talál!

Másodszor, a kormány az államot és a kb. tizmillió itthoni állampolgárt képviseli, nem a magyar nemzet egészét, amelyet Antall József tizenöt millióra tett. Az MVSZ háromszáz küldötte a világ minden tájáról talán még jobban képviseli a nemzetet, mint a kormány. Mig napi politikában, államok közti kapcsolatokban és az államot illetve lakosságot illetö kérdésekben a mindenkori választott kormány és Országgyülés szuverenitása minden kritikán felüli, a nemzet egészét illetö kérdésekben inkább az államnak kellene az MVSZ-el egyeztetnie! A külhoni magyar pártokkal nem elég egyeztetni, mert azok a magyar kormányhoz hasonló megkötött helyzetben vannak.

Itt szeretnék reagálni a “tizenkettek” kritikájára is, amely szerint “az MVSZ szembehelyezkedik a magyar kormánnyal.” Szerintem ez egyrészt helytelen megfogalmazás. Az MVSZ tovább megy követelésével, mint a kormány, ami egy demokráciában teljesen érthetö és normális, föleg az adott körülmények közt. A kormány, diplomáciai és egyéb okok miatt nem akar túlmenni a statustörvényben javasoltakkal, míg az MVSZ-ben tömörülö külhoni magyarok ennél többet várnak Másrészt a tizenkettek jöttek ki elöször az ultimátummal, amit a kormány követett a lenullázással anélkül, hogy bármikor is probáltak volna civilizált módszerekkel egyeztetni vagy kompromisszumot ajánlani. Egyébként az egyetlen civilizált országban sem bün, ha egy egyén vagy civil szervezet szembehelyezkedik a kormány állaspontjával. Törvénysértés az, amikor elfogadott törvényt sért meg valaki. Az Országházban a politikusok naponta szemebehelyezkednek törvényjavaslatokkal! Civil szervezetek, a romáktól a szakszervezetekig, rendszeresen kritizálják a kormányt. Miért lenne bün, ha a világ magyarságát képviselö MVSZ is azt csinálja? Csak a mult rendszerben volt bün a pártpolitikával szembehelyezkedni, bár mint az alább idézett Berecz János emlití a Magyar Nemzet interjuban, még a Kádár idökben is volt kivétel! A tizenkettek sajnos, úgy látszik még mindig pártmonopolisztikus fogalmakban gondolkoznak és sokat kell még tanulniok, hogy mi is az igazi demokrácia!

Ugyancsak itt kell, hogy reagáljak és a Nyugati Régió, vagy legalább is az USA delegácó részéröl tiltakozzak a május 17-I MAGYAR FORUMBAN megjelent  minösíthetetlen iromány (A törvényen kívüli MVSZ?) ellen Györi Béla gyülölettöl csepegö tollából. Tények helyett vádak és hazugságok, félremagyarázások és a törvényes állapot figyelmen kivül hagyása jellemzik a cikket, mint pl. mikor, a birósági döntés figyelmen kivül hagyásával az önfelfüggesztett tizenkettöt tartja “az MVSZ hiteles vezetöinek.” Az még súlyosbitja a Magyar Forum felelösségét ezért a szenny-irományért, hogy Györi látszólag a MIÉP nevében nyilatkozik, amikor kijelenti, hogy “a MIÉP messzemenöen távoltartja magát ettöl a kóros és káros alakulattól.” Vajjon Giday Erzsébet tud erröl a határozatról (egyáltalán van ilyen határozat vagy ez is csak Györi találmánya?), vagy Giday Erzsébet már nem tagja a MIÉP-nek?:

Amint kezdtem olvasni a cikket, elöször azt hittem, hogy szarkazmussal van dolgom. Igy kezdi Györi a cikket: “Ez már mindennek a teteje. Egy Patrubány Miklós nevü egyén az MVSZ elnökségéböl kirugatta Fekete Gyulát. Elképesztö!…”  És ez igy megy tovább hosszú bekezdés hosszú bekezdés után Györi ugy látszik felháborodásában elfelejtette, hogy mikor van logikusan vége egy paragrafusra való mondókának Ebböl is kitünik, hogy józan ész helyett a szenvedély diktálta irományát! Nem érdemes ilyen eszellös irománnyal vitába szálni, de ha már idéztem ezt a  két mondatot, hadd helyesbitsek. Nem a Patrubány nevü egyén (aki mellesleg az MVSZ demokratikusan és a biróság szerint érvényesen megválsztott elnöke!) rugta ki Fekete Gyulát (akit egyébként mindig tiszteletem!) hanem a tavaly decemberi rk. Közgyülés álal adott határidö lejártával a mostani közgyülés volt hivatott dönteni a tizenkettek sorsa felett, és a közgyülés határozott úgy, hogy mivel a tizenkettek nem töltötték be elválalt poziciójukat, elnökségi tagságuk megszüntnek tekintendök. Egyébként legtöbb esetben az önfelfüggesztett elnökségi tagokat mint például az ausztráliai Kardos Bélát vagy az USA-ból Lauer Editet saját Orságos Tanácsuk hivta vissza és jelölt utódokat hivatalos kirugásuk elött, azt elökészitendö. Mindebben pedig ennek a Patrubány “egyénnek” semmi szerepe nem volt.

Visszatérve a téneyekhez, harmadszor, sajnos mindenféle egyeztetés csak kölcsönös jószándék alapján lehetséges. Mint mondtam, tangozni csak két személy tud! Erre Dr. Klement azt válaszolta, hogy akkor is elöbb meg kell egyezni a zenében. Nos, mi szivesen leülnénk egyeztetni a zenét is. A kormány azonban eddig minden egyeztetési kisérlet elöl elzárkózott az MVSZ-el, legyen az zene, tánc, vagy nemzetpolitika. Mikor Sisa István egy nyugati magyar szakemberekböl álló kis csoportot szervezett, akik évek óta ingyen és bérmentve dolgozunk az ország külöldi hirnevének javításán, felajánlotta, hogy ingyen és teljesen bizalmas alapon, szeretnénk idönkint egyeztetni az “Imázs” hivatallal, abszolut érdektelenséget találtunk a kormány részéről.

Negyedszer, az MVSZ olyat is ki tud mondani, olyat is tud követelni, amit a kormány nem tud kimondani! Érdekes, hogy pont a szombati (május 12) Magyar Nemzet közöl egy hosszú interjút Berecz Jánossal, a Kádár éra külügyi káderével, aki szerint “egy országnak legalább három  külpolitikai magatartásra van szüksége. Van a párt, amely szabályokhoz kötött, minden szavát jegyzik. Van a külügy, amely rugalamasabb, diplomáciai eszközöket használhat, titkolózhat, stb. és hagyjuk érvényesülni a népi diplomáciát, hogy néha ök is kimondhassanak olyan gondolatokat a szomszédos országokkal összefüggésben amelyektöl mi elhatárolódhatunk, de már elhangzott Magyarországon.”

Ehhez hozzáadhatjuk a nyugati országos tanácsokat, azok tagegyesületeit, és a könbözö független csoportosulásokat. Egy megfizethetetlen világhálózat állna a nemzet és a kormány rendelkezésére nemzeti külpolitikai céljaink elömozdítására és a különbözö befogadó országaink kormányainál való lobbizásra. Azonban ha van közös nevezöje az 1990 óta kormányzó három különbözö kormány külpolitikájának, az a nemzeti emigráció segítö jobbjának következetes elutasítása és annak rövid pórázon tartása, amennyiben csak az általuk kiválasztott megbízható embereikkel hajlandók szóba állni! Mig a moszkovita Kádár  rezsim szivesen használta a “népi diplomáciát,” a jelen vezetök képesek elpusztítani az MVSZt ha az nemzeti-népi diplomáciát próbál gyakorolni. Pedig még a nemzetközi intézmények is nemcsak elismerik hanem kifejezetten elömozdítják a nem kormányzati szervek, NGO-k munkáját. Ez a magyar kormányok alatt és elött tabu!

Egyelöre nem óhajtok további spekulációba kezdeni, hogy mi ennek a mélyebb oka. Szeretném, ha a kormány két lépéssel megcáfolna: (1) hivja meg a MVSZ Külügyi  Bizottság elnökét és a nagyobb nyugati szervek, mint pl. az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége, amelyik rendszeresen lobbizik az EBESZ-nél és az amerikai hatóságoknál, vagy a Magyar Nemzeti Világtanács képviselöit egy nemzetpolitikai témákról szóló egyeztetésre. (2) Hivja meg az MVSZ demokratikusan választott vezetöségét és egyeztessen velük az MVSZ támogatását illetöen. Tegyék az asztalra kifogásaikat és elvárásaikat, és ha elfogadnak egy független MVSZ-t mint a “népi politika” egyik eszközét, állitsák vissza, elfogadható szinten a pénzügyi támogatást.

Amennyiben ez nem történik meg, a nyugati magyarság kénytelen lesz azt a következtetést levonni, hogy az eddig megszokott elhanyagolás, néha hidegháború, ujabban forró háborúba csapott, ahol az elsö figyelmeztetö lövés a költségvetésnek lenullázása volt, és az ügyészségi feljelentés már halált okozó háborus tettnek tekinthetö! Ugyanakkor az MVSZ-en belül néhány nyugateurópai gyászmagyar lesipuskás módra probálta kilöni az MVSZ Külügyi  Bizottságát. Ha jól megnézzük, a Bizottság két lépést tervezett: jobban megszervezni a nyugati Országos Tanácsokat, hogy lobbizzanak helyi kormányaiknál, és hogy követekezetesen elömozdítják a kisebbségi jogokat és az autonomiák megvalósítását, amelyet az MVSZ alapszabálya is célúl tüzött ki. Egy, a nemzet érdekeit védö kormánynak egyik ellen sem lehetne kifogása! Ha esetleg lenne kifogása az idözítés vagy a stilus miatt, szépen üljünk le és beszéljük meg a dolgot. Az MVSz tele van értelmes emberekkel, akikkel lehet szót érteni! De az önkényeskedést nem türik.

Az események hatására az egyik  Bizottsági tag megjegyezte, eddig is dolgoztunk a nemzet ügyéért, ezután is dolgozunk, csak most sokkal elszántabban, mert most már a kormány is ellenünk és a nemzeti érdek ellen van! Az MVSZ-t  megsemmisithetik, de a magyar szellemet, mint azt Király Zoltán Elnökhelyettes hangoztatta, soha!

Mi nem dominálni vagy dirigálni akarunk, nem akarunk a kormány feladatába beleszólni, de nemzetpolitikai kérdésekben Isten adta jogunknak tekintjük elszakadt honfitársaink sorsáért aggódni és nemcsak imádkozni, hanem ahol lehet, közremüködni emberi és kisebbségi, valamint önrendelekezési jogaikért. Tesszük ezt a kormánnyal való partnerségben ha lehet, önmagunk, ha kell! Egyeztetünk ha lehet, és cselekszünk, ha kell. Az ország határain kivül élö öt millió magyar nem a kormány ellenzéke, de alattvalója sem. Mi az “Egy a nemzet” jelszó alapján partnerek szeretnénk lenni, hacsak a kormány nem kényszerít ellenzékbe, söt, ellenségévé bennünket.

Mi elfogadunk jó tanácsot, testvéri figyelmeztetést vagy atyai intést, de nem fogadunk el sem szájkosarat, sem pórázt, még a magyar kormánytól sem, mikor a nemzet jövöjéröl, annak túléléséröl van szó!

Még nem késö békejobbot nyujtani. Azonban, lesz egyeztetés vagy nem, lesz MVSZ támogatás vagy nem, lesz MVSZ vagy nem, mi, nyugati magyarok nem szününk meg hazánkért és nemzetünkért küzdeni!Dr. Balogh Sándor, USA delegáció tagja.+

 

 

Dr. Balogh Sándor előadása a Clevelandi megemlékezásen, 2010, oktober 24-én

 

Kedves Elnök Úr, Kedves Krisztina, Kedves Barátaim!

 

Úgy látszik, még az régi emigránsok közt sem világos a nemzeti emigráció története, szerepe, és az otthonhoz való viszonya. Nemrég a következő lekezelő vélemény jelent meg egy értelmes emberekből álló emigrációs közösség honlapján.

„Sokszor ­eltűnődöm az emigráns magyar szervezetek politikai ténykedésén. Tagjaik többnyire  jóindulatú emberek, akik nincsenek megelégedve a magyar sorssal mely elől ők vagy felmenőik megszöktek; és most távirányítóval akarják erőlködve „megoldani” a magyar problémákat, melyeket évszázadok mulasztása, életképtelensége okozott.  Hatalmuk nincsen, pénzük nincsen, csupán becsvágyuk hajtja őket egy homályos, számukra elérhetetlen cél felé.”

Másik: Lakitelekre küldtünk Amerikából több, mint ezer kép-anyagot egy emigrációs kiállításhoz, amely ezzel a kérdéssel kezdődik: „És ők mit csináltak?” Ott volt a rengeteg kép kitéve, személyek, épületek, templomok, de minden magyarázat nélkül.

A fenti véleményre és erre a kérdésre is válaszolva fontos, hogy - remélve, egy korszak lezárásaként - röviden beszámoljak a nemzeti emigráció munkájáról. Először is nem szökevények vagyunk, hanem menekültek, másodszor nem táv-irányítással próbáltuk az otthont kormányozni egy „elérhetetlen cél felé,” hanem itt képviseltük a nemzetet. Mindezt nem becsvágyból, hanem hazaszeretetből tesszük!

Kossuth Lajos amerikai útjától az első világháború végéig nem volt nagyobb emigrációs politikai állásfoglalás. Azonban Trianon megzavarta az emigráció békéjét, és a sok kisebb-nagyobb kezdeményezés után végül is 1929-ben az Amerikai Magyarok Szövetsége, AMSZ nagygyűlést hívott össze Buffalóban, hogy Trianon kérdésével foglalkozzon. Majd pár év múlva Endresz György és Magyar Sándor pilóták „Justice for Hungary,” Igazságot Magyarországnak nevű repülővel repülték át az óceánt, Amerikából Magyarországra.

Ezekben az években megalakult otthon a Magyarok Világszövetsége is, amelynek eredeti célja az emigráció összefogása volt, és segíteni az emigráció magyar nyelvének, kultúrájának megtartásában.

Közben kitört a II. Világháború, és Magyarország német szövetséges lett. Az AMSZ Intéző Bizottsága 1941-ben egy öt pontból álló emlékiratot nyújtott be az USA elnökéhez. Az emlékirat nagy feltűnést és általános elismerést váltott ki amerikai körökben, és nagyban emelte a magyarok tekintélyét.

Az Emlékirat biztosítja az Elnököt az amerikai magyarság lojalitásáról és megállapítják, hogy Magyar­ország részéről elkerülhetetlen volt a Tengely hatalmakkal való szerződés aláírása, és meggyőződésük az, hogy ezzel Magyarország elvesztette függetlenségét és a magyar nép nem képes szabadon kifejezni akaratát. Ennek alapján, a negyedik pont ezt írja; EZÉRT MI, AZ A.M.Sz VÉGREHAJTO BIZOTTSÁGA, A  MAGYAR EREDETÜ AMERIKAI POLGÁROK KÉPVISELÖI, ÖSZINTÉN HISSZÜK, HOGY AZ ELNÉMÍTOTT MAGYAR NÉP GONDOLATAINAK ÉS ÓHAJAINAK TUDATÁBAN SZENT KÖTELESSÉGÜNK, HOGY MAGYARORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉNEK ÉS A MAGYAR NÉP SZABADSÁGÁNAK MEGÖRZÉSÉRE IRÁNYULÓ MOZGALOM VEZETŐI LEGYUNK, AZ EGYESULT ÁLLAMOK ALKOTMÁNYÁN ÉS TÖRVÉNYEIN BELÜL.

1941 novemberében, az AMSZ közgyűlés még érdekesebb, egyhangúan támogatott, nyolc pontból álló határozatot hozott Pittsburghban. Először jóváhagyják és támogatják Roosevelt Elnök 1941. május 28-i kijelentését, amelyben az emberi szabadság jogokról és a nácizmusról beszél, majd miután elítélték a nácizmust és támogatják Amerika náciellenes politikáját, megértésüket fejezik ki (támogatás nélkül) az Amerikai döntés irányában, mely szerint Amerika segítséget nyújt az “orosz népnek". “UGYANAKKOR, folytatódik a határozat, AZ A.M.SZ. A BOLSF­VIZMUST EGY LELKI RÁKNAK ÉS SZELLEMI ELTÉVELYEDÉSNEK /aberratio/ TEKIN­TI ÉS NEM FOG MEGSZÜNNI EZ ELLEN AZ IDEOLÓGIA ELLEN MINDEN EREJÉVEL HARCOLNI. ILYEN MOZGALMAK KÖVETÖI NEM LEHETNEK SZÖVETSÉGÜNK TAGJAI.” A következőkben Roosevelt Elnök  nyolc pontját támogatják, abban a reményben, hogy az nem fog Wilson elnök 14 pontja sorsára jutni.

A következőkben még ezt írták, “mivel Amerika nem írta alá a Trianoni diktátumot, szabadnak érzik magukat, hogy Magyarország ezeréves jogaiért békésen dolgozzanak.” Végül ama joguknak és kötelességüknek adnak kifejezést, hogy az amerikai magyarság álláspontját és meggyőződését tükrözve, azon dolgozzanak, hogy az igazi demokrácia és egyenlő emberi jogok világszerte megvalósuljanak, és természetesen Magyarországon is.

A történelmi párhuzam a 40-es évek és az 1956 utáni évek, és bizonyos mértékig napjaink közt is nyilvánvaló, és azt hiszem sem akkor, sem ma nem tudnánk a nemzeti emigráció célkitűzését jobban és tömörebben megfogalmazni: képviselni az elnyomott nemzetet, és beszélni helyette és nevében. Ennek Amerikában közel hetven éves hagyománya van, Kossuth példáját nem is említve!

Ennek fontos, szinte elvi jelentősége volt. Grocius, a nemzetközi jog atyja szerint egy elszakított terület csak akkor veszik el, ha arról a nemzet lemond. Nos, 1948 után otthon „nem illett Trianonról beszélni,” és a hivatalos politika lemondott minden határrendezésről, még a magyar kisebbség jogainak védelméről is. Az emigrációra jutott a feladat a kérdést ébren tartani nemzetközi fórumokon, hogy ha eljön a nagy átrendezés ideje, akkor mi is benyújthassuk igényünket egy igazságos rendezésre. Ebben a szellemben számos könyv és cikk íródott, amit a Holló Öregcserkész Csapat Kanadából ingyen terjesztett illetékes körökben, és tett fel az internetre.

‘56-ban ugyancsak ebben a szellemben DP-s honfitársaink szinte éjjel-nappal jelen voltak az ENSZ palotában, hogy próbálják az amerikai delegációt informálni és befolyásolni – sajnos, minden  eredmény nélkül, sőt! Majd a menekültek elhelyezésénél segédkeztek, hogy minél simábban beilleszkedjünk az amerikai életbe.

Az 56-os emigráció, ahogy megtanult angolul, és egyre nagyobb befolyásra tett szert, tovább folytattuk a lobbizást. Itt két kritikára kell kitérni. Az egyik az, hogy az emigráció megoszlott. Ez egyrészt természetes minden demokratikus társadalomban, hogy az otthoni ideológiai vagy osztálykülönbségek itt is mutatkoznak. Azonban az AMOSZ fénykorában, a 80-as években, 116 tagegyesületünk fizetett tagdíjat és több tízezer tag nevében, példátlan összefogással küldött képviseletet gyűléseinkre, és akiknek nevében lobbiztunk Washingtonban vagy az európai EBESZ tanácskozásokon.

A másik kritika, hogy nem volt eredmény. Aki nem ismeri az emigrációs politikát, annak valóban úgy tűnik. Azonban tudni kell, hogy a többi utódállamok mennyit lobbiztak. A románokat még saját államuk is támogatta, és nekünk elegünk volt, saját államunkkal is küzdve, azokat ellensúlyozni, hogy  pl. a Most Favored Nation osztályozást kössék az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásához. Tehát ha pl. a románokat Amerika visszautasította, az nekünk siker volt, amit a közönség nem láthatott. Nehezen meg kellett dolgoznunk, hogy védjük legalább a status quo-t. Lobbizásunk nélkül sokkal rosszabb lett volna az elszakított honfitársaink helyzete.

Példál, mikor 1991-ben Genfben voltunk Pásztor Lacival,  a svájci külügyminiszter megnyító beszédében tett egy megjegyzést, hogy a II. Világháború után senki nem foglalkozott a kisebbségi kérdéssel. Erre elővettem a táskámból az 1947-es román békeszerződést, ahol a románok megígérik a kisebbségi jogok tiszteletben tartását. Egy ezt idéző levélben tiltakoztunk a helyszínen, és mit gondolnak, mi volt a válasz? „Nekünk ezt nem mondták a románok!” A románok segítettek megírni a miniszter beszédét. Két nap múlva helyesbítést adtak ki. Ezt elmondtuk az amerikai delegációnak, és megírtam helyi képviselőmnek. Erre pár hónap múlva 1992 H. Res 415 sz. alatt Határozatot adtak be a képviselőházban, amelyben többek közt erre a békeszerződésre is hivatkozva, felszólították Romániát  a békeszerződés és a kisebbségi jogok betartására

Azonban legnagyobb sikerünket az első Bush kormány alakulásánál értük el. A NYT közölte 1989. február elején, hogy Kissinger, Dr. K, újra benyújtotta kedvenc javaslatát a Bush kormánynak, hogy hagyják a középeuropai országokat békésen beolvadni a Szovjet Unióba. Erre Dr. Nádas Jánossal egy két oldalas levéllel reagáltunk, amit májusban köszönt meg a külügyminisztérium, azzal, hogy levelünk nagyon fontos hozzájárulás volt a vitához, és nyugodjunk meg, elvetették a Kissinger javaslatot. (szöveget csatolom attachmentben).

Ezután ment át Bush elnök Lengyelországba és Magyarországra, és zöld lámpát adott az átalakulásnak! Ezután ny1tották meg Horn Gyuláék az osztrák határt.  Ez volt legnagyobb győzelmünk. Azonban sajnos, nem tartott sokáig. Bush visszatérte után Kissinger ment el Magyarországra, ahol Bush és Amerika hivatalos politikáját aláásva, titokban kidolgozták a Rózsadombi Paktumot, és az egyik követségi első titkár, egy Kissinger ember, az USA, a Szovjet és az Izraeli titkosszolgálatok képviselővel együtt, elfogadtatta a Kissinger Paktumot az akkori Magyar politikum képviselőivel. Sajnos, a Paktumot 1990-óta minden kormány betartotta, és ma is  betartják. Egy párt van, amely ezt írta a Honlapján: „Rózsadombi paktum, hazaárulás büntetendő!”

Mit gondolnak, melyik párt tette ezt honlapjára? A JOBBIK Bp. XIII Kerületi szervezete bemásolta a Paktumot a Magyarság 1992 júl. 25-i számából.

Hogy valójában Kissinger, a kirúgott volt USA külügyminiszter keze van benn, elég elolvasni a Paktumot. Az első tíz pont a kommunistákkal és az akkor még Szovjet Unióval foglalkozik, majd ezt olvassuk: „18. A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon.”

Ez szinte Szovjet tagállammá redukálta volna Magyarországot. Persze ez sem úgy sikerült, de mindenesetre a rendszerváltást sikerült Dr. K-nak megakadályozni, bár Bush elnök őszintén mellettünk volt.

A Paktum 18. pontjának második fele pedig így szól: “az Egyesült Államok viszont megerősíti gazdasági befolyását a magyar életben.” Arról nem volt szó, hogy ez a bankokon keresztül történik, de a tény az, hogy “kimentek a tankok, bejöttek a bankok.” Tehát Magyarország ma sem függetlenebb, mint 1941-ben volt, csak most a Világbank rabszolgaságában élnek. Ezért a nemzeti emigráció feladata ma ugyan az, ami ’41-ben volt: egy elnémított népet képviselni, annak nevében beszélni!

Miért foglalkoztam a Paktummal ennyit? Az elmúlt húsz évre a 14. pont határozta meg a nemzeti emigráció és az otthoni kormányok és pártok viszonyát: “14.Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigráns személyekkel, szervezetekkel, csoportokkal.” Ebben a paktumos szellemben még a Magyarok Világszövetségét is szét akarták verni, mikor az a kormánytól független vezetés alá került

Ezzel nem Amerika népét vagy kormányát kritizálom, hanem ugyanazt a „háttérhatalmat,” amely 1956 sikeres forradalmát is aláásta, és 1990 óta is dominálja a magyar politikumot bérencei révén.

Persze a JOBBIK-ra is vonatkozik a Paktum: „12. A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének a megakadályozása.” Ez egyenesen ellentmond a Magyarország által is aláírt Koppenhágai Dokumentumnak. Mégis ezért próbálták a nemzet gyászvitézei, a Paktum szellemében, szabotálni még ezt a mai megemlékezést is!

A Kissinger Paktum miatt nem volt Magyarországon rendszerváltás, és ezért volt a nemzeti emigráció és az otthoni jobboldal nem csak mostohagyermek, hanem egyenesen ellenség, még az utóbbi húsz évben is, a nemzet nagy kárára.

Ugyanis volt köztünk sok tudós, gyáros, író, és jogász, és az Antall kormány és utódaik nagy mulasztást követtek el, hogy nem használták fel sőt, visszautasították tudásunkat, tapasztalatainkat, kapcsolatainkat, amíg voltak ilyen személyek. Sok rémtörténetet tudnék mesélni erről, ha lenne idő. Azóta öregszünk. A politikailag illetve irodalmilag tevékenyek közül Pásztor Laci, Major Tibor, Magyaródy Szabolcs, Lengyel Alfonz, Sisa István, aki írta a fenomenális sikert aratott Spirit of Hungary-t - magyarul Magyarságtükör címmel adta ki Püski Sanyi bácsi. Serényi Pista, aki végiggyalogolta Amerikát és lefutott New Yorkból Washingtonba, Igazságot Magyarországnak szalaggal a vállán, hogy egy petíciót adjon át az Elnöknek. Majd Pista bekötötte a Szabadságszobor szemét, hogy ne lássa Hruscsov amerikai látogatását. 56 szellemének és az emigráció hőskorának ezen hősei immár a 90-et tiporják. Pákh Sanyi bátyánk már százon felül van. Én, hozzájuk képest, „fiatal” 79 vagyok.

És fogyunk. Zolcsák Pista, Vasvári Zoltán, Dömötör Tibor, Bertalan Imre, Fazakas Feri bátyánk, a Nádas hármas, Rózsika, János és Gyula munkatársaim, sok más hőssel, már a hadak útját járják.

Azonkívül itt voltak az emigráció szellemi óriásai. Somogyi Ferenc, az évi Magyar Találkozóról kiadott Magyar Krónika kötetek szerkesztője, amely az emigráció színe-javának irodalmi és politikai tevékenységét örökítette meg, és az emigráció értelmi és művészeti kiválóságait magába foglaló Árpád Akadémia megszervezője. Vass Albert irodalmi munkásságán kívül komoly kiadói tevékenységet is végzett. Lehetne sorolni hosszan. Itt voltak őstörténészeink, mint Baráth Tibor, Badinyi Jós Ferenc, íróink, mint Padányi Viktor, Mailáth István, hogy csak néhányat említsek a nagyok közül, akik ébren tartották a magyar kultúrát a nagy magyar éjben.

Azt hiszem, nem sértjük meg a Pesti Srácok emlékét, ha Október 23-án róluk is megemlékezünk, akik a magyar szabadságra szentelték életüket.

Az emigráció és az otthon integrálódása érdekében fontos lenne otthon is megismerni és valamilyen formában megörökíteni ezeket a neveket (ahogy valamikor a kommunisták is megemlékeztek a pártmozgalom hőseiről).

Egyre kevesebben vagyunk nemzethű magyarok, de amíg élünk, amíg van bennünk lehelet, addig küzdünk egy szebb, szabad, független és keresztény Magyarországért, a Szent Koronás Regnum Mariánumért, hogy nemzetünk be tudja tölteni a magyarok Istene adta hivatását.

Adja Isten, hogy mielőbb úgy legyen.+

 

 
 

    Kedves Sanyi!
     
    Az alábbi levelet Kennessey Csaba az MVSZ egyik ellenese küldte meg B.Z. felkérésére.   
     
    Subject: Levél a Magyarok Világszövetsége tagjainak

    Nemzeti_Eroforras_Miniszterium

    Emberi Erõforrások

    Minisztériuma

     

     

     

    Levél a Magyarok Világszövetsége tagjainak

     

    Tisztelt MVSZ tagok!

     

    A Magyarok Világszövetsége (MVSZ), amely 1991-ben született újjá Csoóri Sándor munkájának és elnökletének köszönhetõen, a rendszerváltást követõen azt a feladatot töltötte be, amely miatt egykor életre hívták: a világ magyarságának összefogását, nemzeti tudatának erõsítését, kultúrájának õrzését és megismertetését képviselte.

    Csoóri Sándor elnöksége alatt a szervezethez számos külföldön élõ, hazánkhoz lelkileg kötõdõ magyar csatlakozott, akik áldozatos munkával dolgoztak a kitûzött célok megvalósításán. Ám az elmúlt években az MVSZ, amelynek az egész magyarságot kellene képviselnie, pártoskodásoknak, manipulációknak és legalábbis kérdéses pénzügyi akcióknak a színterévé vált.

    A Fõvárosi Ítélõtábla 2011 novemberében hozott ítéletében megsemmisítette az MVSZ 2008. augusztus 19-i, az elnök és elnökhelyettes választására vonatkozó határozatait, így jogerõs döntés is született arról, hogy majdnem négy éve nincs törvényes vezetése a jobb sorsra érdemes szervezetnek.

    Ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy a vezetõkkel – és az általuk vívott csatározásokkal, nemzeti egységet romboló nézeteikkel – nem lehet azonosítani a szervezet azon tagjait, akik számára továbbra is hangsúlyos feladat a magyarság felemelkedéséért való tevékenykedés. Balog Zoltán kijelentése kizárólag az illegitim vezetõknek és a világszövetséghez méltatlan magatartásuknak szólt. Azon tagokat és munkájukat, akik az MVSZ eredeti célkitûzéseit kívánják napjainkban is megvalósítani, a miniszter továbbra is megbecsüli és elismeri. Amennyiben a miniszteri kinevezését megelõzõ bizottsági meghallgatáson elhangzott, félreérthetõ kijelentésével megbántotta õket, és magukra vették a világszövetség illegitim vezetõjének és holdudvarának szánt megjegyzését, úgy õket megköveti. Ha az MVSZ elnöksége ismét törvényesen választott, alkalmas emberekbõl áll majd és a magyarság összefogásán dolgoznak, Balog Zoltánt is újból a szervezet támogatói között tudhatják majd a tisztességes, jó szándékú tagok.

     

    Budapest, 2012. május 22.

    Sajtófõosztály

    Emberi Erõforrások Minisztériuma
 

Téma: Trianon felülvizsgálata

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása