Változások, avagy Mennyegző 1. rész

2012.12.07 10:16

 

Előzmény:

embers-eg.webnode.hu/news/a-gondolat-utja-/

embers-eg.webnode.hu/news/iz-leles-/

http://embers-eg.webnode.hu/ujdonsagok/gombszimbolika/

 

 

Változások

avagy

Mennyegző

 

1. rész

 

 

Az emberi létezés az egyik legfun:)tasztikusabb dolog a világon.
Ahogy Márai mondja;

„...önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás...".

Igen sokszor hallhatjuk, hogy tökéletes ember nincs. Ez abban a tekintetben ellentmondás, hogy egyik részről valóban kevés ember rendelkezik az önmegvalósítás azon fokával, amire azt lehetne mondani, hogy feddhetetlen minden szempontból és teljes kiegyensúlyozottság szerint alakítja mindennapjait, életét. Ugyanakkor, aki azt mondja, hogy nincs ilyen, az is annak tudatába határozza meg a nincset, hogy a saját tapsztalata, világnézete egy felismerésre sarkalta: még sincs tökéletes ember.
Ez a kijelentés, mégis burkoltan azt jelenti, hogy van, hisz tud arról, hogy nincs:), illetve Ő maga egyelőre nem képes elérni ezt a tökéletességet. Logikai paradox ég a vágyban, hogy tökéletesek legyünk. Tekinthetjük ezt így és ez is egy meggyőződés, bár veszélyes, mert ahogy az egyik bölcselet mondja:

"Addig sulykolod saját határaidat, amíg észre nem veszed, hogy falakat építettél Magad köré.."

Persze lehetne taglalni, ki és mitől válik Látóvá. (A látó nem egy misztikus vagy elvont fogalom, a látó nem feltétlen más síkokat, lényeket vagy aurát vagy bármit lát, egyszerűen csak képes a világ dolgait összefüggéseiben látni és érzékelni)

Ha a vizsgálat tárgyává tesszük az embert, esetleg ezen vizsgálódás menetét kitágítjuk és különböző korok, társadalmi eszmék, kultúrális szokások alakulását is tanulmányozzuk, fel kell tűnjön számunkra, hogy kevés olyan sokrétű és ellentmondásokkal teli dologgal fogunk találkozni, mint az Ember. Nincs még egy élőlény, ami ennyire kiismerhetetlen lenne. Persze ember az embert nézi, és ellentmondásokba keveredik, míg egy másik élőlényről oly felsőbbrendűen kijelenti, hogy ismeri. Pedig hogy ismerhetné, ha az ember magát és faját nem képes kiismerni? Önmaga pszichéjében eltéved, akkor talán igazán megismerte a másik lényt?
Korunk mozijai mély meggyőződéssel próbálják sulykolni - elhi(n)tetni- a véletlenszerűen kialakult Ember képét és a világ eseményei felől való tudás bizonyosságát.
Ide tartoznak a darwinizmusi fejlődéselmélet mozifilmekbe bújtatott üzenetei is, amelyek nem kevesebbet állítanak: az ember nem több az állatoktól, ezzel próbálja elfogadtatni a világhoz való "korszerű" hozzáállást, hogy tulajdonképpen nincs abban semmi rossz és különös, ha állat módjára a túlélés érdekében élünk és cselekszünk. Így elfogadhatjuk a lelkiismeretet elnyomó tézist, hogy csak egymás nyakára taposva és másokat lekönyök-ölve lehetünk képesek életben maradni és boldogulni. Mára már világosan látszik, hogy a Nemzetek és rasszok közötti ellentétek is csúcsra lettek járatva, hogy pestiesen fogalmazzak. Azt látni kell, az embernek egy adott koron belül az individuum fejlődésének szempontjából, igen fontos és kihagyhatatlan állomásként szolgál mindez. Az esetleges kritikai attitüd nem ennek szükségszerűségét veti el, mindinkább ennek jelentőségére szeretnék ezzel rávilágítani.
Az ember hajlamosítható arra, hogy az állatvilágba sorolja magát, erre a lehetőség adott is.
Kinek hogy és hite szerint.


A következő feltevés lehet nem mindenben fogja helyét megállni, de a legtöbb ember - ha magamból is kiindulok- , akár tudatosan, akár tudatalatt, túlnyomó többségében tetteinket céllal és ráció szerint hozzuk meg. Még az igazán "rosszakat" is, habár egy hirtelenségből fakadó tett inkább állatias és ösztönszerű, mint a tudatos cselekvés. Továbbmenve, elképzelhető-e vajon, hogy egy tökéletes potenciállal rendelkező valaki, -akár ember, akár Isten- olyan dolgot teremt, ami nem a tökéletes(s)Égre törekszik? Nem ez a célja?! Amennyiben a válasz nem, abban az esetben önsorsrontónak lehet nevezni a cselekvőt. Miért?! Mert a lélek programozottságát tekintve egy hihetetlenül komplex lény. Érzelemvilágával és logikai képességével képtelen azt a fajta szembe-sülést elkerülni önmagával, amelyek hibás döntések végett szemben állnak a Természet univerzális tövényeivel és szabályszerűségeivel. Amennyiben a lelkiismeretünket nem iktattuk ki ( amit persze, nem lehet, talán olyan nagyon elnyomni, hogy bűnbakot torzítunk belőle), ezen esetleges "vétségek" fájdalom formájában visszatérnek saját lényünkhöz. 

 

Testetöltött szellemállapot. (Gömbszimbolika)



Egy időben igen sokat morfondíroztam azon, főleg mikor azt hallottam, hogy tulajdonképpen minden ember egyforma és nagyon kevés különbség van közöttünk, hogy hogyan van az, és mi lehet az értelme annak, nincs két egyforma DNS, ujjlenyomat, láblenyomat, retina, arc és kitudja meddig lehet sorolni a példákat..  Mintha, a dolog nem is annyira különbözne a mostanában közkedvelt bűnügyi sorozatok mintájára, beazonosítható és megszokott tetteskereséssel.

Természetesen többről van szó feltehetőleg. Az ember fizikai felépítettsége(akár az arca) rengeteg tényezőn múlik.

A két fő meghatározó vonások ezek lehetnek.

 

Múlik a külső hatásoktól(akár éghajlat) és ebből fakadó ingereiktől.

Valamint a külsővel párhuzamba saját benső gondolatvilágunk meghatározottsága által. (Amit teszünk amit gondolunk..amiken dillemázunk évekig..évtizedekig..)

Az egyik leggyakoribb kérdés -ami elhangzik egy kereső, vagy épp hitetlen (tapasztalatlan), szélsőséges esetben tagadó ember számára-, ez:
Ha isten valóban mindenható és végtelen potenciállal rendelkező, akkor miért van az a sok fájdaloma Földön? És mi lehet ennek vajon a logikus magyarázata!?
Egy tragikus történés által miért van az -ami gyakran előfordul-, hogy egy "jó" vagy "vétlen" lesz az áldozat. És egyébként is miért vannak háborúk, gonoszság, gyötrődés és kín?!
Hisz' ha Isten tökéletes és Mindenre, Mindenkire, Mindenkor személyreszabottan vezeti az Útonjárók életét, akkor miért nem avatkozik be egy-egy ilyen látszólagos emberi szenvedéshez vezető állalpotokba?!


Nos, két úton haladunk tovább innen.

Az egyik ágon azt szeretném ecsetelni, miért tűnik úgy, hogy nem avatkozik be.
Igen valóban úgy "tűnhet" nem érdekli az emberek sorsa.
Tévedés az a feltételezés, miszerint le van az ember sajnálva. Továbbá azt is feltételezni, hogy nem szól hozzánk. Minden egyes pillanatban figyel ránk, tudatunk által hat ránk és minden pillanatban a sugalmazás állapotán keresztül a lelkiismeretünkre figyelve hallhatjuk duruzsolását.
Tulajdonképpen Isten igen szószátyár fajta.:)
A ma embere hihetetlen sok energiát használ és fektet abba, hogyan tudná kiiktani lelkismeretének hangját, de leginkább elhallgattatni.
Az ember, ha nem is nevezzük eredendő bűnnek, de vétkes. Vétkes tetteire nagyon kevés esetben láthat rá. Nem hiba az, ha nem érzi szánalmasan alávetettnek magát és nem gyötri a szégyenkezés érzete emiatt, viszont az hiba ha úgy értékeli, hogy neki semmi tanulni valója nincs az életben és egyébként is majd neki fogják megmondani, hogy mit tegyen. Minden értünk van ugyan, de nem minden használ!
Voltak emberek a múltban akik egész életüket annak szánták, hogy kutassák az Igaz-s-Ág rügyeinek hajtásait. Számomra az egyik legnagyobb tisztességtelenség az, mikor lefigymáljuk azon bölcseket, akiknek kissujjában több volt, mint korunk emberének egész lényében. Ez roppant mód nem elegáns..., mondhatni Hagyomány (ránk hagyott örökség) ellenes.


Isten csakis a döntéseinkbe nem szól bele, a Földi létezés egyik legfőbb misztériuma ez.
Hiszen ha nem lenne szabad akaratunk, akkor felelősségre se lehetne vonni minket. Annak nem lenne logikája.
Mintahogy a tapasztalatlan gyermeket sem feddjük meg, ha olyan dolgokban hibázik, ami még nem megszokott és tudatos döntéseiből fakad. Vannak
vízválasztó időszakai az Idő kerekének,

Volt egy idő, mikor nagyon sokáig csak az a kérdés foglalkoztatott, hogy vajon lehet e tenni a világ jobbítása érdekében bármit is, avagy eleve elrendelt dolog minden Égen és Földön. Egyértelmű válasz nehezen adható. Maradnék is diplomatikusan az is-is kategóriánál.:)
Azért az mindenestre feltételezhető, hogy tehető-s-ég az van.


"Ember tervez, Isten végez!"


Hisz amennyiben magunkon sikerül változtatni, abban az esetben egyik részről példát mutathatunk, ami szintén ragályos, így hatással van másokra, mégha nem is annyira intenzívebben, mint más ragályos kórok, de működőképes. Másrészt a kozmikus Én-tudatot is sikerül gazdagítanunk és ezzel emelnünk az anyagi világ "fogságából" az Embert.
"Semmit nem fognak számon kérni rajtad, csakis azt, mit tettél a Közösbe."
Az is a tapasztalom, és rég élt emberek eszmeiségét is itt megemlítve, hogy a világnak egy "szükségszerűség" által megszabott úton kell haladni.


A legtöbb hagyományban meglelhető és kinyilatkoztatást nyert az a körülmény, mi szerint nagyon kemény és áldozatos munka által lehet belátni a szellemi valóságok mögé. A legtöbb ember -még életében- nem láthatja mindezek okát és forrását, hisz a legfontosabb dolga éppen az, hogy lefokozott -testetöltött- állapotában képes legyen a döntéseit meghozni, ebben a gyönyörüen megtervezett és sok "zsákutcákkal" tarkított útvesztőben.
A megértés mindenki előtt nyitva áll..DE..


"Ember Útja emberé, Isten Útja Istené!"

Természetesen, ahogy egyre kaotikusabb lesz a világ és sokszerűbb az Individum, egyre több ember előtt világosodnak meg azok a dolgok, amik eddig homályban voltak, illetve homályban tartottak olykor szándékosan "az Ember ellenes szövetségek"..finoman fogalmazva.:))
A külső "gonosz" körülmény egyre inkább a Lélek halhatatlan természete felé tendálja az embert.
A fájdalmas szembesülések, egy árvíz, egy létbizonytalanságba sodródott ember vagy család, egy soha nem kívánt haláleset csakis abban tudja segíteni az embert -ha akad némi belátása-, hogy az élet célja nem az, hogy a földön megvesse a lábát és örökké itt tanyázzon, hanem arra, hogy a Föld az a hely ahol képesek vagyunk "Föl" emelkedni és erre képessé is kell válni.
Krisztus így fogalmaz:


"Híd a Világ, menjetek át rajta, de rá ne telepedjetek."

Az ember retteg a fájdalom és a szenvedés érzetétől -nagy valószínűség szerint az Isteni létsíkon a létezés gyötrelemmentes áthatásának (ős)emlékezetéből fakadóan-.
Mondhatni nincs ebben semmi különös, ez így természetes.
Ugyanakkor látni kell. A változások világában élve -testetöltve- nem túl szerencsés dolog az ugynevezett stagnálás állapotát foganatosítani. A modernnek nevezett társadalmi berendezkedésekre a túlnyomó többségében anyagiakra berendezkedő és éltető életvitelt értem stagnálás alatt. Hisz ezekben a társadalmakban a "jólét" miatt sokkal inkább megáll a szellem fejlődédének szükségessége. Az ember körülveszi magát minden érdekes és fontos dologgal ugyan, de az igazán lényegest szem elől veszíti. Nem mondom, hogy baj ez így, csupán csak kockázatokat rejt. Tulajdonképpen, nekünk magyaroknak hihetetlen szerencsés helyzetünk van a sok esetleges "nyomorúság"-megpróbáltatás- ellenére is, bár most erre bővebben kitérni nem tudok, illetve nem teszem.


Ezek az Istent száműző társadalmak mind halálra vannak ítélve, értem ez alatt azt, hogy törvényszerűen beszűkíti a fejlődés lehetőségét, megelőlegezve az olykori fájdalmas és szenvedéssel telt érzet elodázhatatlanságát.

 


"Csak nézd meg, hogy bánnak az öregjeikkel!"

 


Úgy tűnik ezek azok a dolgok, amiken sokat változtatni nem lehet. Ha csak nem....
Buddha óta tudjuk, az élet szenvedés.
Lehet szúró tekintetek keresztüzébe kerülnék, ha ezt egy társaságba mondanám el.. .teszek is egy próbát majd.:))


A szenvedés és a fájdalom a legnagyobb felhajtóerő, az odaadó, őszinte szeretni tudás mellett.
Egy hasonlattal élve úgy képzelem: egy soksávos autópályán vezetgetjük Sorsunk autóját.
Akár milyen manőverek tehetünk.
De az autópálya magas betonfalai között kell (meg)Boldogulnunk.;)
Csakis rajtunk -és nyílván a bennünket ért hatások(k) által-, mennyi "baleset" "részesei" lettünk.
Továbbá mennyire és milyen hatással voltunk a többi Showfőrre.

A Karma karma addig fog, míg úgy nem tudjuk cselekedni dolgainkat, hogy ne hagyjunk magunk után nyomokat a földi létezésbe..értve ezt szigorúan erkölcsi alapokra helyezve. Mert elsumákolni aligha lehet bármit is.

A Teremtés egy gyönyörűen megtervezett program..

Folytatás következik.

 

P.

Téma: Változások, avagy Mennyegző 1.rész

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása