Változások, avagy Mennyegző 2.rész

2013.02.04 18:39

 

Kapcsolódó linkek..

https://embers-eg.webnode.hu/news/onismeret-tizenvalahany-kolodo-kallodo-pontja-helyett-csak-az-az-egy-/

embers-eg.webnode.hu/news/valtozasok-avagy-mennyegzo-1-resz/

https://embers-eg.webnode.hu/news/hatarok-nelkul-/

 

 

Változások

avagy

Mennyegző

 

2. rész

 

 

   E pillanat dönti el mi az "enyém".
Hmm..Fura mondat egy beugrónak, mire is gondolok valójában?!
Villog a kurzor parancsra vár s ÉN döntök. Mi marad, mi nem. Érdekes ez a birtoklási viszony. Vajon mi az ami az "enyém" ebből a világból?
A múlt túl nagy és túl tágas, így az semmiképp -legalábbis maradéktalanul-.
A jövő latolgatható ugyan de beláthatatlan és képlékeny, így az sem lehet az "enyém" -legalábbis maradéktalanul-.
Nyilván marad a Jelen és a szerencse ami megfejthetetlen. Bár kísérletet fogunk rá tenni. Hisz ami el van rejtve, megtalálható..:)
   A hős mindig nagy bajban van, hisz mindig tőle függ az adott dolog megoldásának lehetősége, Ő van, a sugallatok és tehetsége abban, hogy megélt tapasztalatait hogyan és milyen módon ülteti a realitásba.
Amim van nem több nem kevesebb..okulásaim, tapasztalataim és figyelmem a Figyelemre.
A Figyelem egy nagyon mágikus dolog. Szerintem az egyik legkülönlegesebb dolog a világon. Érdemes figyelni a figyelmet.
A főhős szerepét mindenki nagyon jól eltudja képzelni, hiszen -és gondolom nagyot nem tévedek- mindenki magának teremti meg a saját valóságát, amiben és amiért nem szabad haragudni a másikra azért mert nem egy másik embert tart főhősnek.
A szerelmesek esetére azért nem vonatkozik ez a kitétel, mert jó esetben Ők már Közös ügyön dolgoznak. A Kettő mindig több mint az egy. De a kettő sem kettő, hanem valójában egy. Abban már helyet kap más is.
IS - TE (és) - ÉN azaz MI. Ennél már csak az a szerencsésebb felállás, ha két olyan emberré válik Eggyé, akik már önmagukon belül is kialakították azt a fajta egységet, amit úgy lehet hívni..Univerzális ember. És itt hangsúlyozandó, hogy nem nemekről van szó, hanem minőségekről. Adás és kapás misztériumáról. Hisz egy ember akkor működik jól, ha nőként és férfiként is tud funkcionálni. Ha egyben tud sugárzó, aktív  -áradó- lenni ahogy a teremtő energiák (lásd. Nap) és tud befogadni, passzívnak lenni magyarul az elképzelést meg tudja valósítani, "formába" tudja önteni (lásd. Hold).
Nagyon nem térnék ki erre. Két okból sem, az egyik az, hogy írtam erről régebben. A másik az, hogy valami azt súgja bennem, ne papoljak annyit, hisz jómagamnak is jócskán van mit helyre tennie magában.
Bár egyébként azt szoktam vallani, ha valaki már papolni jól tud valamiről, akkor már esélyes a dolog megoldása. Ez logikus. 
 

 

   Annyira különbözőek az emberek, hogy a felszínes gondolkodású ember hiszi csak azt, hogy egyforma emberkék mászkálnak földön.

Az előző részben már tettem utalást arra mennyire nem így van a dolog. Ahogy nincs két egyforma DNS, ujjlenyomat, retina -még arc lehet is hasonló ugyan- de legalább úgy ahogy mondjuk egy rendőrségi nyomozás alkalmával a tettes, hagy maga után nyomokat, az ember is ugyanezen elv mentén hagyja itt nyomait a földilétezésben.

Az előzőekhez hozzátartartozik, hogy ennek a látszólagos különbségeknek a hátterében az áll, hogy a szellemi világban is teljesen másmilyen "alakok" vagyunk. :D  Így az emberi test viszonylagosan egységes feltételeket bíztosít.  

   Egy hangszín, egy fogalmazás, egy tárgyiasított képzőművészeti egy költészeti alkotás, lehetne a sort hosszan ecsetelni mind mind a Lélek, külvilág felé megmutatkozó -de legtöbb esetben önmagának szóló- cselekménye. Melyben képes kifejezi akaratlagosságával a tényt, miszerint képes a Közös-s-Ég égisze alatt tevékenykedni és hajlandó felnőni saját szorított kötöttségeiből. Nagyobb feladatokat vállalni.
Tulajdonképpen a földi élet hasonlatos egy szép hosszan elnyújtott aláíráshoz. A leélt élet önmagában bizonysága a szellem kvalitásának a túlvilágon. Legalábbis beszélik ezt is.

E kis kitérő után, az előző rész valahol ott fejeződött be, hogy a teremtés egy gyönyörűen megtervezett program, innen folytatva..

   Hasonlatos azon játékprogramokhoz és szimulációkhoz melyek elképesztő gyorsaságú fejlődésének produktumául, mára száz és száz milliók szenvedélyévé vállt. Mennél "realisztikusabb", annál megragadóbb. Hmm..figyelem.:)
Ugyanez a helyzet a földi élettel is. Mint egy program megírása. Az informatika igen közel áll a metafizikához. Ez az újkori megismerkedés a Végtelennel a Rend-szerrel.
A Magyar informatikusok állítólag különösen tehetségesek. Ezt mint fura gondolatot fenntartom,ámbár a témához nem értek szervesen.
Tulajdonképen sokan örülnének, ha azt olvashatnák, hogy az emberi faj egy Vírus ember a programban.
Persze ez lehet igaz is bizonyos szempontok szerint, de lenni kell másnak is, kell legyen Virtus is. Igen.
Egy érdekes kis dolog, hogy a Virtus szó visszacsatolódik a virtualitás témaköréhez.
Annyira durva a grafikája a földi emberi lét nevezetű programnak, hogy igen érdemes arról szót ejteni, mennyiféle "Realitás" létezik..kérdés melyik reálisabb a másiknál.
A virtuális tér ugyanis teljesen behúzta az embert az bizonyos.
   Vajon mi ennek a titka, lehet hogy nem botorság a kettő között párhuzamot vonni, vajon egyik másik realitás fontosabb e a másiknál?
 

 

Amennyire könnyű elveszni a "valós" és virtuális tér látszat világában, annyira válhat valósággá a valótlannak tűnő virtuális tér is, amely a tapasztalatokhoz segít, a látókört kitágítja és az emberi képzelet bővítésében nyújt segítséget.
A terjedelem miatt nem szabadkoznék és nem is térnék ki minden, valóban nem egyet érthető dolgok kibontásával. Vannak igen elég "szellemromboló" virtuális elfoglaltságok is. Maga a szélsőség is idetartozhat. Bár ez személyfüggő azt kell gondoljam.
Bár az tény, hogy azzal a figyelemmel amit az ember "valós" dolgok megismerésének szentelhetne, bizony olykor feláldozzuk ezt -ha nem is haszontalan- egyéb kategóriába tartozó elfoglaltsággal.  A virtualitás világa szédítően valósághű közeli világának vizsgálása által nem szabad elfelejteni, hogy igen sok fejlődési lehetőséget is hordoz.
   Megismerkedhetünk igen sok -akár- kultúránktól eltérő dolgokkal és megismerkedhetünk régi korok jelenségeivel.
Gondoljunk csak egy középkort szimuláló játék esetére. Vannak szép számmal, akik szinte el se tudják képzelni milyenek viszonyok voltak száz évekkel ezelőtt. Alkalmat ad tovább a lekvárkapálástól a csillagközi terepviszonyok általi tapasztalásra is.
Tulajdonképpen a valós élet és a virtuális tér egybefonódása alkalmat ad arra és egyben reprezentálhatja a -Jézus születésétől datált- Halak világkorszak többnyire megtörtént eseményeit. Ebbe belefoglalva az emberi psziché és képzelet megannyi termékét, amely a jövő eseményeivel, a szcientifikus tudomány témakörébe sorolhatunk.
   A jövőt előrevetítő láncolatokat szintén megélhetjük gondolatban. Ide kell biggyeszetni, hogy képesek vagyunk utazni és élményeket gyűjteni mindenféle cselekvés nélkül is szimplán képzeletünkkel, de ez már a metafizikai "valóságok" egy más szintje.
Talán parapszichológia vagy a meditáció egy különleges fajtája által.
Bár a villamoskapaszkodón elbambulva is hasonló élményeket gyűjtünk.
Ami szintén hasonlít mondjuk az olvasáshoz, amely szintén képes "elkalauzolni a figyelmet" a -zajos- külvilág eseményeiről.
A realitások és tudatállapotok sok(k)szerűségégében nehéz kiutat lelni.
   A realitások közti különbség mindössze, hogy egyik másik elfoglaltság mennyire edzi a szellemét és mennyire hatékonyan reagál a világ eseményeire.
A nyitottság minden esetben fontos minden ember számára úgy feltételezhető, amennyiben a meghatározott cél valóban a Szellem fejlesztése.
Az ember, -testetöltött szellem- számára tökéletesebb SIM-uláció  -a teremtett világ- az emberi lét megtapasztalása végett jobb szimulátorba nem is kerülhettünk volna.
A Teremtett világ nem más mint a Szellemi létezés -szigorú keretek között tartott- kis'iskolája. Amint fent, úgy lent!
Alkalmat nyújt a szellemi fejlődés időtlen időkön át tartó periódusait elősegítvén "a tapasztalás" végtelenbe tűnő lehetőségeinek megtapasztalásában.
Amely alkalmat ad arra, hogy a bukott szellemseregek az évmilliárd évekig tartó anyagba "merevedettségből" visszatérhessenek a Szellemi Létezésbe.
Nagybetűs Emberré válva nemcsak felül emelkedünk az emberi én-en ezáltal, saját csillagainkat is képesek leszünk "uralni" -akár-.
A gömbszimbolika tanításai szerint. Úgy vélem, igen sok oldalról megerősíthető tanítás ez.
Nyilván nem hétköznapi és egész biztos nem is véletlen nem tanítják.

"A Montauk Projekt a maga teljességében megmutatta, hogy amit nekünk a realitásról tanítanak, az bizony meglehetősen messze esik a valóságtól, az ugyanis sokkal összetettebb, az alkotóerőnkben rejlő lehetőségek elképesztő mértékben dinamikusabbak, valamint, hogy a térben és időben elfoglalt helyünkről kialakított, a lineáris létezésként megfogalmazott elképzelésrendszerünk, messze távol esik a létezés igaz valóságától."

https://embers-eg.webnode.hu/news/a-montauk-projekt/


   A szeretet mindenhol és mindenkiben benne rejlik. Egy döntés kérdése.:)  A világ talán nem lenne ilyen, ha az emberek szembemernének nézni a kihívásokkal. Igen ilyen a világ. Miért? Mert az emberek egyik fele nem is akar látni a másik fele azt se tudja hogy látni kell egyáltalán valamit..stb. Tulajdonképpen haragszunk a világra, pedig nincs más út. Véren, szenvedésen, katasztrófákon és a halált kísérő elmúlás érzésén keresztül jöhetünk rá arra, hogy nem e világból származunk. Szerintem Isten avagy a Lélek vanságát vagy nem vanságát ebbe a tekintetbe nem lehet megítélni és főként negligálni nem.
A döntéseinket mi hozzuk, illetve bocsánat ez így nem teljesen helyes, jogunkban áll az, hogy megválasszuk Sorsunkat.
Elítéltettünk..
Az ítélet nem más..mint maga az Élet.
 

Hogy kicsit személyesre vegyem a hangvételt. Bár lehet magamon kívül senkit nem érdekel, fogalmam sincs miért a Mennyegző név illeti az írást.
Tényleg nem tudom. Ausztriába fészkelődött belém e jelenség és nem hagy békén. Így hát ez lesz a neve. Agyaltam rajta zárjam e le, de azt hiszem most képtelen vagyok erre..meg amúgy is egyéb ötletek is vannak bennem. Szóval hitem szerint eldől egyszer miért a Mennyegző nevet kapta és az is, hogy mi lesz az iromány Sorsa..Mindenesetre nem érzem, hogy kész lenne. Azt sem írnám, hogy nem fog valami változás beállni idővel az elképzelések tekintetében.
Így hát csak egy dolog maradhat változatlan..a Változások avagy Mennyegző.
 

 

"Mindaz, ami fény, a lélekhez képest halvány. Mindaz, ami finom, a lélekhez képest durva. Mindaz, ami könnyű, a lélekhez képest nehéz. Mindaz, ami élet, a lélekhez képest halál. Mindaz, ami van, a lélekhez képest nincs. Ezért mondták a régiek, hogy a lélek a fényes, az anyagtalan, az élet, az egyetlen létező, s az egyetlen valóság.
Ez a láthatatlan, anyagtalan, élő, ragyogó valóság azonban tehetetlen. Ez a fényes, örökéletű, halhatatlan élet azonban mozdulatlan. Túl a természet legmagasabb, legfinomabb, legfényesebb világán él a lélek, akinek nem volt kezdete és nem lesz vége, nem született, nem hal meg, az örökéletű, aki nem cselekszik, nem alkot, nem teremt, nem változik, nem mozdul. Ahhoz, ami nem ő, nem nyúl; azt, ami nem ő, nem érinti; mindattól, ami nem ő, mérhetetlen távolságban és különbségben él. Mégis nincs, amit ne látna, ne hallana, ne ismerne, ne tudna. Ez a világ olyan, mintha a lélek gondolta volna, s önmagából alkotta volna. Saját álma lenne, saját képe, saját varázslata. Ezért mondták a régiek, hogy a világ nem létező, csak a lélek varázslata: álom, káprázat, valótlan."
Hamvas Béla - Scientia Sacra
 

Erre fel írtam, csodaszerű valótlanság. Mely annyira valódinak tűnik, hogy könnyen rabul ejti az embert a realitásnak tűnő Realitás.

Szokták volt mondani az illúzió nem jó semmire, mire mondom én. Ha nem lenne, akkor esélyünk se lenne felszámolni azt.

Mintahogy nincs rossz jó nélkül, úgy nincs Igazság Gazság nélkül sem. Így becsüljünk meg mindent, mert ami ma korlát az holnap szabadság. Amivel Élni kell, de előbb lehet kicsit bele kell halni..a végtelenbe..hisz halhatatlan szellemek vagyunk!

A drámai fordulat a mélységbe vetné a néha szenvedni szerető lélek figyelmét.. De jelen esetben a végtelenbe vetni magunkat nem jelent mást, mint fokozottan ébernek lenni, valós ismeretek alapján tanulni, megismerni mindent amit csak lehet és szigorúan szelektálni.

Arra döbbentem rá nemrégiben, hogy ha nem teherként viselek dolgokat, akkor még akár javamra is válhatnak azok.

Meg aztán, aki mer az nyer. Aki mer hibázni, annak sosem szégyen ha mégsem sikerül neki.

Ez a gondolat csak úgy van..aztán hátha jól jön.

Ha megfigyeljük úgy általában a kommunikációnkat az se mindegy, hogy terhes e valaki avagy áldott -de lagalább állapotos-.

De ez tényleg csak a jéghegy csúcsa.

Mennyi minden múlik az apróságokon. Meg ugye a részletekben is laknak már.:D

Ha indián lennék ezen sorok után emígy köszönnék el; Úgy élj, minden nap 'jó legyen a halálra! De mivel csak egy viszonylagosan hétköznapi ember vagyok aki szereti a jó humort meg a jó borokat. Ezért Bort, Búzát, Békességet no meg spontaneitást kívánok!!! :)