Amikor a női és a férfi szerep normálisan működik, szépen haladnak előre az életben. Ha a szerepek felcserélődnek, az bizony komoly lelki és fizikai problémákat okoz a párkapcsolatban. Az igazi házasságok nem a külön-külön önmegvalósításról, hanem a közös célokról szólnak... Ha a nő képes forrásként működni, de a férfi nem képes a nő álmait megtermékenyíteni, és ezáltal megvalósítani, a kapcsolat sikertelen.

Az isteni szikra mindenkiben megjelenhet, ahány ember, annyiféleképpen. Emiatt minden ember lehet művész, és egyetlen ember sem helyettesíthető másikkal, mert mindenki egyedi és megismételhetetlen.

Az ember önmagában hosszú távon nem lehet boldog, mert akár tetszik, akár nem, az egész földi emberiség összeköttetésben áll egymással, ugyanis mindannyiunk agya, tudata ugyanabban az 1-40 Hz közötti adósávban működik. Az amerikai multimilliomos agya össze van kötve az etióp éhezőével, és akár akarja, akár nem, tudat alatt a világ összes szenvedőjével, ezért ő maga sem érti, hogy miért - mégsem boldog. Mindent megkaphat, amit csak akar, mégis hiányérzete van, és tovább gyűjt, még nagyobb hatalmat akar. A hiányérzetnek pedig soha nincs vége, ugyanis csak akkor lehetünk felhőtlenül boldogok itt a Földön, ha mindannyian boldogok vagyunk. Amíg azonban a földi emberek igen nagy százaléka éhen hal, és háborúzik, kis része pedig birtokolja a világ összes javait, addig erre esélyünk sincs.

Ismertem egy idős asszonyt: 84 éves volt, foga már csak kettő, a szemén hályog, szóval nagyjából amolyan a mesék gonosz boszorkánya (...). Ettől függetlenül imádta, amikor fényképezték, és mindig ünnepélyesen, szépen beállított testhelyzetben és mosollyal pózolt a fényképezőgép előtt, a kész fényképeket pedig boldogan mutogatta fűnek-fának. Tetszett magának. Még ma is él: 96 éves... No, ezt kellene megtanulni, mert itt kezdődik a boldog élet. Arcfesték, hajfesték, plasztikai sebész és szépségszalonok nélkül.

Menjünk ki az utcára és nézzük meg, hányan vállalják bátran természet adta önmagukat. Bizony nagyon kevesen. Ezért olyan jó üzlet a szépségipar: a kozmetikumok, arcfestékek, hajfestékek, fogyasztószerek és egyebek piaca. Ezekkel a segédeszközökkel akarjuk elhitetni magunkkal és másokkal, hogy a lelkünkkel minden rendben - köszönjük - mi nagyon boldogok vagyunk. Nem öregszünk, nem ráncosodunk, nem vagyunk sápadtak az aggodalomtól, nem karikás a szemünk a kialvatlanságtól, és nincs is tele a hócipőnk az egész világgal.

A tükör csupán a felszínes világ mércéje. Aki nem szereti, nem fogadja el önmagát reggel, kócosan, festetlenül, őszülő hajjal és az esetleges hibáival, ráncaival - azon a szín- és stílustanácsadás is csak átmenetileg segít.

Ebben a világban ruhák és testek beszélgetnek egymással, a lelkek pedig közben csendesen szunyókálnak, mert ez nem az ő világuk... halálra unják magukat benne, és igazából nem is értik, hogy mi zajlik körülöttük. Ez egy hamis, képmutató világ.

Abban a világban, ahol mindenáron kötelező megőrizni a látszatot, abban a világban, ahol az ember sem igazi társat, sem hű barátot nem talál, abban a világban, ahol senki nem beszélget őszintén, hanem csupán az elvárásnak megfelelően társalog, cseveg, mű-mosolyog. Ebben a világban valóban a ruha teszi az embert.