Indián asszonyok bölcsessége - A világ szépségérõl s az élet titkáról
Előzmény:
embers-eg.webnode.hu/news/indian-ima/
embers-eg.webnode.hu/news/indian-bolcsessegek-/
embers-eg.webnode.hu/news/olvasmany-elmenyek-ii-carlos-castaneda-ixtlani-utazas-reszlet/
embers-eg.webnode.hu/news/indian-horoszkop/
Indián asszonyok bölcsessége - A világ szépségérõl s az élet titkáról
Fordította: Simon Márta
Tartalom
Ez az asszonyok ideje
Indián életünk
Valami bölcsebb nálad
A jó életrõl
Gyermekek, mily becsesek
Dalaink ereje
Az asszonyi varázserõ
Ismerni az Életet - nem félni a Halált
A fordulat ideje
EZ AZ ASSZONYOK IDEJE
Olyan erõk munkálkodnak, amelyekrõl a legtöbben közülünk nem akarnak
tudomást venni... Asszonyi mivoltomban szólok, mert ez az asszonyok ideje,
az asszonyok kora. Megvannak a magunk próféciái, s ezeket a dolgokat
közhírré kell tenni.
Asszonyi mivoltunk teszi lehetõvé a spirituális párbeszédet. Nem vagyok
férfiellenes. A cselekvés férfidolog. A termelés férfidolog. De egyensúlynak
kell lenni. Ha a szelíd belsõ hangra hallgatunk, akkor vagyunk
kiegyensúlyozottak. De vigyázz! Két hang létezik; ez már csak így van.
Hallgass mindig a jobbik hangra, arra, amelyik szelídebben szól. A másik
sötét, megpróbál uralkodni, s olyan dolgokra rávenni, amely mérget táplál,
önzõvé akar tenni, s bánt. Mindenkinek, aki erre a világra születik, van egy
feladata, s vannak bizonyos erõk, amelyek útján vezérelik, hogy sikerrel
járjon. Hogy ezt a feladatot legtisztábban kifejezésre juttathasd, ahhoz
testileg és lelkileg együtt kell mûködni a szellemmel.
Idõs indián asszony, aki nem akarja megnevezni magát
---
Ez az asszonyok ideje. Az asszony megmutatja nekünk, mit érzünk. Ha a
környezetemben lévõ asszonyokat megnézem, szomorúságot, s valami
búskomorságot látok bennük. Ezek az asszonyok érzik, amit a Föld érez - a
Föld szomorúságát és búskomorságát gyermekei mostani életvitele miatt. Az
asszonyok ezt érzik; ez az érzés ott él a szívükben, erõsebben, mint a
férfiakban, mert a férfiak mindig el vannak foglalva valamivel. A férfiaknak
el kell ismerniük, hogy bennük is van egy nõi lélek, s itt az ideje, hogy
ugyanazt érezzék, mint asszonytársaik.
El kell ismerni az asszonyokat. Hitelt kell adni az asszonyok szavának. Az
asszonyok meg fogják mutatni magukat. A világ vagy felfigyel rájuk, vagy
nem, de az érzés olyan erõs, hogy az asszonyok megmutatják magukat, s
hangot adnak érzéseiknek. Akár akarják hallani, akár nem, ez így lesz, mert
ennek így kell lennie. Eljött az idõ.
Wickie Downey, Tewa
---
Azt mondta, bajban van a Föld, bajban van a földrész, s hogy a mi a
földünkön, a Teknõsbéka szigetén* baj van az egyensúllyal. Azt mondta,
hogy az erõszakos, agresszív, analitikus, intellektuális, felépítõ, aktív energia
nagyon túlsúlyba került az asszonyi befogadó, tápláló, magát megadó
energiával szemben. Azt mondta, ki kell egyenesednünk és meg kell
találnunk az egyensúlyunkat. S mivel elveszítettük az egyensúlyunkat,
nagyobb súlyt kell fektetnünk a megadásra, arra, hogy képesek legyünk
befogadni, adni, táplálni. Asszonyként szólt hozzám, s az én feladatom, hogy
ezt az üzenetet elsõsorban az asszonyoknak továbbadjam. De nemcsak az
asszonyoknak van nagy szükségük rá, hogy ily módon megerõsödjenek;
mindnyájunknak egyformán szükségünk van erre, úgy a férfiaknak, mint a
nõknek. Az asszonyok beleszülettek ebbe a térbe. Nekünk természetesebb a
befogadás, a táplálás. Az asszonyok testi felépítése is ezt hangsúlyozza.
Mégis még a mi asszonyainknak, a mi társadalmunkban is nehezére esik ezt
a feladatot teljesíteni. Egyikünk sem tanulta meg, hogyan kell egyszerûen
engedni, hagyni, hogy ez a dolog megtörténjen. Tudjuk, hogyan kell valamit
megtennünk, tudjuk, hogyan állítsunk elõ valamit, hogyan készítsünk el
valamit, tudjuk, mit hogyan kell megpróbálni. De hagynunk kell, hogy
nyitottak legyünk, meg kell adni magunkat, szolgálnunk kell. Mindezekrõl a
dolgokról szinte semmit sem tudunk. Még azt is mondta nekem, hogy
elsõsorban az asszonyoknak kell megtalálniuk azt a helyet, a saját helyük
erejét, és hogy az egész társadalomnak, úgy a férfiaknak, mint a nõknek
szüksége van erre a kiegyenlítõdésre, hogy magunkat is kiegyensúlyozott
állapotba hozhassuk.
Brooke Medicine Eagle, Nez Percé és Sioux
[*] Az észak-amerikai indiánok mitológiájában Észak-Amerika elnevezése (A
ford.)
---
A férfiak a belsõ körben ülnek, az asszonyok mögöttük.
Az asszonyok ugyanannyit tudnak, mint a férfiak, s gyakran kérnek tõlük
tanácsot.
Az asszonyokat mindig érdekli, mit csinálnak a férjeik, gondolataikat ez
foglalkoztatja.
Sarah Winnemucca Hopkins, Paiute
---
Akkor is tudtam, és most is tudom, hogy amit mi ezen a szigeten õriztünk, az
nem tökéletes. A tudás szét van szóródva, de ha tudásunkat minden
asszonnyal megosztjuk, a szétszóródott részek újra egyesülhetnek. S azok,
akik békére, bátorságra, igazságra és szeretetre vágynak, rá fognak jönni,
hogy ezek a dolgok mindnyájunkban megtalálhatók, s hogy ezt a tudást az
asszonyok igazsága táplálja.
Nootka indián asszony
---
Mennydörgõ-Asszony vagyok, Zengõ-Asszony vagyok,
Pók-Asszony vagyok, Kolibri-Asszony vagyok,
Sas-Asszony vagyok, magas Sas-Asszony vagyok,
A forgószél Forgó-Asszonya vagyok,
Szent-Elvarázsolt-Hely Asszonya vagyok,
Üstökösök Asszonya vagyok, igen, Jézus Krisztus mondá,
Õs-Asszony vagyok, igen, Jézus Krisztus mondá.
Marig Sabina, Mazateka sámánasszony
---
Intuitív erõid a Holdad idején a legerõsebbek, mert ez a tisztulás ideje, s a
régi eltávozik belõled. Ez alatt az idõ alatt a Hold-kunyhóba mész, ahol csak
azt csinálod, amit szeretsz. Egyik testvéred gondoskodik a gyerekeidrõl.
Nem fõzöl a férfinak, mert a táplálék összes élõ energiáját felvennéd, s
magadba szívnád... Ezért nem hagyják a gyógyító sámánok sem, hogy
megérintsd õket, mert elvennéd az erejüket, energiájukat. Nem veszel részt a
gyógyítási ceremóniákon, mert a ceremónia ereje csak beléd áramlana. Egy
asszony képes volt arra, hogy boszorkányos varázzsal megejtsen egy férfit,
ha Holdjának idején hált vele, elvette tõle az erejét s megzavarta az elméjét.
Az asszonyok a Hold-kunyhóban álmodtak, s a rákövetkezõ nap reggelén,
amíg az álom frissen emlékezetükben élt, azonnal vagy egy sámánhoz, vagy
a falu fõnökéhez kellett menniük, hogy elmeséljék neki álmukat, mert ezek
az álmok vezérelték az embereket.
Oh Shinnah Fastwolf
---
Az vagy, ami az édesanyád.
A világot, s minden létezõ dolgot az édesanyád szemével látsz.
Amit késõbb az apáktól tanulsz, az valami más.
A kultúrák láncolata asszonyok lánca, akik a múltat összekötik a jövõvel.
Shirley Hill Witt, Mohawk
---
Mi, akik a hagyományaikat õrzõ indiánok közé tartozunk, igyekszünk a
hagyományaink szerint élni, ez a szertartásaink lényege.
A legtöbb ember soha nem kerül kapcsolatba a szellemmel, mert nem jutnak
túl a testen. Ez bizony nagy kár.
Mások nem jutnak túl az észen, a dolgok logikáján.
A szellemi túl kevés táplálékot kap, de ettõl még létezik. Az asszonyok
tudnak a létérõl. Néhányan kezdik megérteni, s elismerni a szellem létezését.
Jobb lenne, ha Ti, férfiak is több megértéssel viseltetnétek iránta!
Amíg a szellemiségrõl nem veszünk tudomást, addig sok szerencsétlenség,
háború, az élvezeti cikkekkel való visszaélés számos formája, igények,
vágyak, éhség és szeretetnélküliség kísér bennünket. Az erõszak mindenféle
formája létezik az emberek között, az állatok, a Föld és az egész teremtés
ellen. Mindezek a nehézségek hosszú távon mély sebeket okoznak.
Mindenkinek megvan a maga útja. Mindenkinek! Ahhoz, hogy a saját utadat
járhasd, meg kell értened az összefüggéseket, szeretetet és tiszteletet kell
táplálni magadban. Ha letérsz errõl az útról, fájdalom és zavarodottság lesz a
részed, teljesen mindegy, hogy egyébként mit teszel. Ugyanez érvényes egy
egész országra, mind az egész világra. Ma ezen a ponton állunk. Nézz körül,
mi történik a világban.
A dolgok változnak. Ez az asszonyok ideje. Ebben bizonyos lehetsz, eljött az
asszonyok ideje, ha látják, ha nem. A befogadás korát éljük, s a befogadás
asszonyi tulajdonság.
Idõs indián asszony, aki nem akarja megnevezni magát
---
Mi, asszonyok fûzzük össze az igazság pillanatait. Újra hiszünk benne, hogy
jogunk van a teljességre. Fekete, sárga és fehér testvéreink találnak
egymásra, s az elszórt részekbõl megpróbálnak egészet alkotni. Csakhogy az
általunk megmentett és megõrzött részigazságok nélkül nem tud kialakulni a
teljesség. Az általunk õrzött igazság nélkül az asszonyok nincsenek
felvértezve, pedig szükségük van a védelemre. Ha titkainkat továbbra is
magunknak õrizzük, ezzel a Gonoszt segítjük az asszonyok szellemének
elpusztításában.
Ezért testvéreinknek - valamennyi Nõvérünknek - kezet kell nyújtanunk, s
arra kell kérnünk õket, hogy osszák meg velünk igazságukat. Nem marad
más választásunk, mint hinni abban, hogy az asszonyok az egymásnak
átnyújtott ajándékot szeretettel és tisztelettel fogadják. Mindez gátat vet a
Gonosz hatalmának, ahogy ez már máskor is megtörtént ezen a szigeten. Az
egykor tiszta vizû folyóink most szennyezettek, a zöld erdõkkel borított
hegyeink kopaszok, a tenger élet-halálharcát vívja. Ahol régen halak milliói
úszkáltak, most egy szál sincs belõlük. S ez a hideg Gonosz mûve. Utolsó
kincsünk, ami megmaradt nekünk, ami megóv a Gonosz hatalmától az
asszonyok titkos igazságai.
Nootka indián asszony
---
Aki önnön magát nem szeretheti,
senkit sem szerethet
Aki szégyenli testét, szégyell
minden élõ elevent
Aki piszkosnak tartja testét,
el van veszve
Aki a már születése elõtti
adományokat nem tiszteli,
soha semmit nem fog tisztelni igazán
Nootka indián asszony
---
INDIÁN ÉLETÜNK
Az idõk kezdetén a szeretetbõl jöttünk. Mindnyájan egymás rokonai voltunk.
A legendáink olyan idõkrõl szólnak, mikor beszélni tudtunk az állatokkal, s
az állatok megértettek minket, meg tudtuk értetni magunkat egymással.
Valamikor az idõk során már nem engedelmeskedtünk a parancsoknak, az
egyetemes törvénynek, ezért többé nem értettük egymás szavát. S így egyre
távolabb kerültünk a szeretettõl.
Vickie Downey, Tewa
---
A régi idõkben még ismerték a titkos szertartásokat, kimentek, s böjtöltek.
Ez csak a férfiak szokása volt. A férfiakat több mindenre megtanították, mint
az asszonyokat, de az asszonyok ott ültek, s hallgatták, mit beszélnek az
öregek, s így tanultak õk. Manapság, amikor már alig akad férfi, aki ismeri
ezeket a dolgokat, az asszonyok õrzik tovább a hagyományokat. Ha õk nem
sajátították volna el, ha nem csenték volna el maguknak ezt a tudást a
férfiaktól, valószínûleg teljesen feledésbe merült volna...
Agnes Cypress, Seminole
---
Immár öregasszony lett belõlem. A bivalyok s a feketefarkú õzek kihaltak, s
a mi indián hagyományaink is csaknem kipusztultak. Néha magam is alig
tudom elhinni, hogy valaha én is a hagyomány szerint éltem.
A kisfiam a Fehér Ember iskolájában nõtt fel. Tud könyvet olvasni. Van egy
farmja, s állatai vannak. A mieink között õ a vezér, segít nekünk a Fehér
Ember útját járni.
Az én fiam jó hozzám. Már nem földkunyhókban lakunk, hanem kéményes
házban, s a fiam felesége tûzhelyen fõz.
De én nem tudom elfelejteni a régi hagyományokat.
Nyáron gyakran felkelek napkeltekor, s kilopózkodom a kukoricaföldre. S
ahogy ott kapálok a kukoricaföldön, énekelek a kukoricának, úgy mint
gyerekkoromban. Senki sem törõdik ma már a mi kukoricaföldjeinkkel.
Néha esténként ott üldögélek, s nézem a nagy Missourit. Ahogy lemegy a
nap, lassan leszáll az alkony a víz felett. Az árnyakban úgy tûnik, mintha újra
indián falunkat látnám, ahogy a földkunyhókból felfelé kavarogva száll a
füst. S a folyó zúgásában hallom a harcosok kiáltásait s a kisgyermekek
kacaját, ugyanúgy, mint régen. Csakhogy ez nem több egy öreg asszony
álmánál. S megint csak árnyakat látok, s hallom a folyó zúgását. Peregnek a
könnyeim. A mi indián életünk, tudom, örökre a múlté.
Waheenee, Hidatsa
---
Amikor a hopi férfiak kimennek a kukoricaföldre aratni, elõször letörnek egy
kis kukoricát - ezek a kis kukoricák a kisgyerekeket jelképezik.
A férfiak a kisbaba-kukoricát vigyázva hazaviszik, ahol már várja õket az
anya. Minden anya megáldja a kis kukoricát, s aztán gyengéden belefekteti a
kukoricás kosárba. Csak ezután mehetnek vissza a férfiak a többi kukoricát
leszedni.
A kukoricát az asszonyok oltalmára bízzák; mindig is élõlényként kezelték a
kukoricát. Az asszonyok így szóltak hozzá, akár az ember fiához, így
beszéltek: "Nézzétek meg ezt a csodálatos kukoricát, nézzétek, milyen
pompás színe van! S mennyi kukoricaszem van rajta!" A hopi indiánok a
kukoricát közeli rokonnak tartották - úgy, mint északnyugaton a lazacot; mi a
Lazac Népének tartottuk magunkat. A préri-indiánok hasonló szoros
életközösségben éltek a bivallyal.
Janet McCloud, a Tulalip törzsfõnök
---
Mások helyett dolgozom. Megpróbálom védeni azokat a növényeket,
amelyeket még mindig felhasználunk, azt a vizenyõs területet, ahol még
mindig bölcsõnek, szoknyának, szandálnak való anyagot gyûjtünk. Ez nehéz
munka. Még a rendõrség sem tudja megvédeni a területünket. Ezért olyan
nehéz nekem egymagamnak védeni ezt az egész területet.
Azt mondják az emberek: nem esik az esõ, szárazság van. Istenem, ha
összegyûjtenék az én könnyûimet, bizony nem volna szárazság.
Annyi könnyet hullattam, hogy azzal még a Santa Ynez folyót is
megáraszthattam volna, hogy hozza vissza a régi idõket, a Nagyapám világát.
Juanita Centeno. Chumash
---
A régészek, a múlt vallatói meg akarják találni az indiánok lakta terület
határát. Az indiánok nem ismertek határokat. Szabadok voltak.
Jobb szeretném, ha csillagos égbõl lenne a házam teteje, s a föld lenne a
padlója, inkább élnék egy fa alatt, s kosarat fonnék, vagy tenném, amit
mindig tenni szoktam. Egyetlen kívánságom, hogy szabadabbak legyünk, s
kimehessünk a dombokhoz és a hegyekhez, hogy ott eltölthessünk egy napot.
Csak azért, hogy visszaidézzük annak emlékét, milyen volt, amikor még ott
éltünk.
Juanita Centeno, Chumash
---
Ha végighajtok egy úton, gyakran eszembe jut: "Milyen lehetett itt száz
évvel ezelõtt?"
Ha elmegyek a Niagara-vízeséshez, ott ülök és arra gondolok: "Kétszáz
évvel ezelõtt, ha indiánok jártak erre, egyszerûen leültek egy fára vagy a
partra, s nekem most betonon kell ülnöm." Mindenütt csak épületek. Képzeld
el, mennyivel szebb volt minden, mielõtt mindezt ide építették.
Minden reggel kijövünk ezen az ajtón, s Föld Anyára lépünk, tudjuk, hogy ez
mindig megmarad nekünk. Azért járhatunk a Földön, mert tudjuk, hogy nem
a miénk... A mi feladatunk, hogy vigyázzunk rá.
Jill, Seneca
---
Én mindig azt mondom, amit szívem szerint igaznak tartok. Errõl van szó.
Ha ezt mindenki megértené, tudnák, hogy érzem magam. Ha más emberek
megõriznék kultúrájukat, s aszerint élnének továbbra is, ismernék ezeket a
dolgokat.
Néha azt mondják rólam, megint indiánt játszom. Ó, de szomorú is ez! Nem
hiszem, hogy indiánt játszom, vagy úgy kellene viselkednem, mint egy
indián asszonynak. Indián vagyok. Ilyen vagyok. Az vagyok, aki vagyok. És
büszke vagyok.
Mary Leitka, Hoh
---
Erõs, hatalmas asszonyok vagyunk. Pók-Asszony erõs volt, Elsõ-Asszony
erõs volt, Changing Woman nélkülözhetetlen volt.
A hagyományunk felszabadíthat bennünket ez alól a korlátozó kultúra alól.
Keljünk át a kölcsönkért kultúrák folyóján!
Hadd éljünk egyetértésben s együttmûködésben!
Navajo indián asszony
---
Egy népet nem lehet leigázni addig, amíg asszonyaik szíve ellenáll.
De azután mindennek vége.
Mindegy, bármilyen bátrak is legyenek harcosaik, bármilyen erõsek is
legyenek fegyvereik.
Cheyenne szólás
---
Az Idõ Tüze vagyok én,
Végtelen Oszlop, amely túlél a Halálon,
Egy legyõzhetetlen nép támasza vagyok.
Eltévedt harcosok Vezérlõ Csillaga vagyok,
Tízezer haldokló gyermek Anyja vagyok én,
Az Idõ Tüze vagyok én -
Indián Asszony vagyok!
Niki Paulzine
---
VALAMI BÖLCSEBB NÁLAD
Honnan tudnánk, hogyan éljünk, ha nem hinnénk valamiben, ami nagyobb
nálunk? Ki tanítana meg bennünket az életre? Ki mondja meg a fának, mikor
jön el az ideje, hogy kisarjadzanak a levelei? Ki mondja meg a rigóknak,
hogy meleg lett, s újra észak felé repülhetnek? A madarak és a fák hallgatnak
valamire, ami bölcsebb náluk.
Gyakran üldögélek egyedül a sivatagban, elnézem a liliomokat s mindazt a
sok szép rózsaszínû kis virágot, s azt kérdem magamtól: "Ki mondta Nektek,
hogy tavasz van, s hogy virágozzatok?" Csak gondolkodom és
gondolkodom, de mindig ugyanott lyukadok ki. Az, ami nagyobb nálunk,
megtanít minden élõlényt arra, mit csináljon. Olyanok vagyunk, mint a
virágok. Élünk és meghalunk, és magunktól semmit sem tudunk. De az, ami
nagyobb nálunk, megtanít bennünket -, megtanít bennünket, hogyan éljünk.
Chiparopai, Yuma
---
Minden, minden és minden egyes dolog fontos.
És semmi, ami jó, nem megy gyorsan.
Sikwalxlelix, Bella Coola javasasszony
---
Ha a feszültség és a nyomás eluralkodik rajtam, olyankor lemegyek a
folyóhoz. Énekelek. Sírok és imádkozom, beszélek Anyámmal s
Nagyapámmal, egyszerûen csak ennyit mondok: "Adjatok erõt."
Gyakran, mikor ott ülök, arra száll egy sas, és átrepül a folyón. Leül
közvetlenül velem szemben a folyó túlpartján egy fa ágára. Erre én azt
mondom: "Mindig itt vagy, ha szükségem van rád. Mindig tudod, mikor kell
jönnöd."
Ez aztán igazán megnyugtat és erõt ad.
Mary Leitka, Hoh
---
A Nagy Tenger mozgásba lendített, elindított.
Sodor magával, mint algát a folyó.
Az Égbolt s a Hatalmas Lég szárnyára kapott,
rezgetik bensõmet, magukkal ragadtak,
Örömtõl reszketek.
Uvavnuk, eszkimó sámánasszony
---
Mindig abból indulnak ki, hogy a Teremtõ hímnemû személy, pedig nem
tudunk errõl semmit, a hagyományainkban nincs szó róla, hogy hímnemû
vagy nõnemû ez a lény. Ott csak az áll: valaki vagy valami megteremtett
bennünket. Hogy ki vagy mi volt, az titok.
Mindig azt mondták nekünk, sok minden van, amit nem muszáj tudnunk,
szétrobbanna a fejünk, ha mindent tudni akarnánk. Ez így igaz, nemde?
Egy dolog azonban mindenki számára nyilvánvaló, hogy a Teremtõ nagy
szeretettel és együttérzéssel hozta létre teremtményeit.
Audrey Shenondoah, az Onondaga klán anyja
A mi tudományunk olyan. hogy az ember kimegy az erdõbe, ránéz egy fára,
s így szól: "Ez jó fejfájás ellen; ha fáj a fejed, ezt használd."
Már nem sokan vannak, akik ezt tudják. S ez szomorú. Én szívesen
megtanulnám mindezt, de valóban senki nincs, aki megtanítana rá. Ez a mi
tudományunk.
A számtan nálunk azt jelenti, hogy megfigyeljük a csillagokat és a hold
járását, abból magyarázzuk, melyik holdállás mit befolyásol. Megvan nekünk
a saját számtanunk, s a saját tudományunk, de a gyerekek mit sem hallanak
már errõl.
Renee, Seneca
---
Azt mondhatnánk, hogy a nem-indiánok vallása kívülrõl jött, mint Istenük,
aki valahol ott fenn van az égben az õ Királyságával, s az emberek idelent
megpróbálnak feljutni hozzá.
Az indiánok elgondolása szerint Te vagy az Isten. Az Isten Benned van, Õ a
Te részed. És ez nálunk az Élet kezdete, a Teremtés pillanata. Ezt hordozzuk
magunkban.
Vickie Downey, Tewa
---
Minden, amit cselekszünk, a mi Erdõnkhöz kapcsolódik.
Ha valaki meghal a közösségünkben, levágjuk a hajunkat, és beletesszük egy
fába.
Régen a halva született gyermekeket egy fába temették.
Történetünket a Fák õrzik.
Egész vidékünk Szent.
Loretta Pascal, Lil'wat
---
Egyesek azt mondják, csak az ember érezhet büszkeséget, félelmet és
örömet, de akik a Tudás hatalmában vannak, azt mondják, minden élõ,
eleven.
Talán nem így, mint mi, emberek; minden a maga módján eleven, hiszen
nem vagyunk egyformák.
A fák külsõ megjelenésükben, élettartamukban, idõben és tudásban
különböznek tõlünk, mégis élõk. Ugyanúgy, mint a sziklák és a víz.
És mindnyájuknak vannak érzései.
Nootka indián asszony
---
Ha bizonyos dolgokat nem értünk, az még nem jelenti azt, hogy ezek a
dolgok nem léteznek.
Sok ember számára egyszerûen nem léteznek azok a dolgok, amiket nem
értenek vagy nem ismernek.
Én azt mondom, sok minden lehetséges. Ha valamit nem ismerünk, az még
nem jelenti azt, hogy az a valami nem is létezik. Egyszerûen csak nem
ismerjük ezt az állapotot.
Cecília Mitchell, Mohawk
---
A JÓ ÉLETRÕL
Örvendjetek, örvendjetek, örvendjetek...
Örvendjetek, legyetek gond nélkül,
Nézzetek a világra,
Szép a világ.
Maria Sabina, Mazetka sámánasszony
---
Mindnyájan egyazon szinten vagyunk. Nem vagyunk különbek, mint
odakünn egy hangyaboly. Nem vagyunk különbek náluk, és õk sem
különbek nálunk. Hálát kell adnunk... Ha nem adunk hálát, elveszi tõlünk a
Teremtõ, amink van.
Jill, Seneca
---
Van a nyelvünkben egy szó, aminek két jelentése van.
Az egyik jelentése hallgatni valamit, a másik pedig annyi, mint helyesen
viselkedni. Ha helyesen viselkedünk, hallgatunk valamire, és ez azt jelenti,
éberek, tudatosak vagyunk. Tudatában vagyunk mindannak, ami a
környezetünkben történik. Gyakoroljuk az észlelésnek ezt a módját.
Miközben mindig arra hallgatunk, ami körülöttünk történik, mégpedig
nemcsak a fülünkkel, de a szemünkkel is, megfigyeljük a dolgokat.
Szellemünkkel mindig tudatosítanunk kell, ami történik. Ezt pedig
gyakorolnunk kell.
Vickie Downey, Tewa
---
Kutatjuk az életet. Az életünk maga a kutatás. Mindent és mindenkit
kutatunk, még a legparányibb rovart is.
Mint nemrégen, amikor feltûnt, hogy a hangyák reggel bejönnek a házba.
Mit jelenthet ez? Kutatjuk az okát. Megfigyeljük a hangyákat, a méheket és a
fákat.
Életünk minden másodpercében kutatjuk a bennünket körülvevõ dolgokat. A
zajokat. A zenét. A mi kultúránkon kívül hiányzik az emberekbõl ez a tudat.
Arra kell törekednünk, hogy visszahozzuk ezt a tudatot. Ez csupán azt
jelenti, hogy harmóniában élünk a szellemmel. Az embereknek manapság
újra ki kell fejleszteniük magukban ezt a tudatot.
Vickie Downey, Tewa
---
Többféle út vezet az Élet utáni Életbe,
Többféle módon lehet szeretni,
Többféle módon lehet egy másik emberben önmagad másik felét megtalálni,
Többféle módon lehet az ellenséget legyõzni.
Nootka indián asszony
---
Az igazi indián filozófiája szerint indiánnak lenni egyfajta tartást, szellemi
állapotot jelent; indiánnak lenni egyfajta létállapotot jelent, amit az ember a
szívében hordoz. Ez azt jelenti, hogy a Szív szavát követed, s mintegy
energia-elosztóként mûködsz ezen a Bolygón; ez azt jelenti, hogy hallgatsz a
szívedre, az érzéseidre, a megérzéseidre, hogy eloszthasd az energiádat; hogy
a Föld és az Ég hasonló energiáit mágnesként magadhoz vonzzad; s a
szívedbõl - lényed valódi központjából - újra eloszthasd. Ez a mi feladatunk.
Számos filozófia beszél négy-öt különbözõ világról, s azt mondják, a
Teremtõ minden egyes világnak egyazon egyszerû törvényt adta: hogy
minden dologgal harmóniában és egyensúlyban kell élnünk, beleértve a
Napot. Az emberek mindig újra és újra megtörték a harmóniát; mi is
szétromboltuk ezt a harmóniát. És ismét nem voltunk erre rákényszerítve.
Ha nem állítjuk helyre újra ezt az egyensúlyt, több lehetõségünk nem lesz rá.
Brooke Medicine Eagle, Nez Percé és Sioux
---
A malomkõ asszonyi szerszám. A malomkõ védelmez bennünket és jó
gondolatokat érlel, s vannak dalaink az õrölésre. Már három-négyéves
koromban tudtam kukoricát õrölni, s nõvéremtõl ellestem a kenyérsütést is.
Örömömet leltem ezekben a munkákban.
A tûz is hozzátartozik az étel elõkészítéséhez. A tûz szent dolog, mert
Földanya és a gondolat ereje lakik benne, s nekünk asszonyoknak erõt ad a
tervek kovácsolásában.
A tûz segítségével így készítjük el táplálékunkat, s eszünk belõle. S attól
nõsz, ha elfogyasztod táplálékul, ami megterem, a kukoricát, amit a Szent
Emberek örökítettek ránk.
Ruth Roessel, Navajo
---
Vannak asszonyok, akik azt hiszik, csak akkor lehetünk szabadok, ha
olyanok leszünk, mint a férfiak. A természete szerint élõ asszonynak ez nem
válasz, mert õ tudja, hogy a férfiak és nõk egyensúlyra teremtettek erre a
világra, s mi lenne belõlünk, ha ezt az egyensúlyt megbontanánk? Csak körül
kell nézni, hogy lásd, hová vezetett bennünket azoknak a férfiaknak a
gondolkodása, akik ezt az egyensúlyt fel akarják bomlasztani...
A bennünket legelõbb felszabadító életmód a természetes élet, amelyre
születtünk, meg kell találnunk azt a harmóniát, amelyrõl elõdeink oly sokat
tudtak. És mindenekelõtt új alternatívákat kell találni, igazi alternatívákat,
nem pedig ennek a rendszernek újabb változatát, amely elevenen felfal
bennünket.
Roberta Esparza
---
Mennyire vagyok boldog?
Számunkra ez a legfontosabb kérdés az életben.
Egy indiánnak nem attól függ a boldogsága, mennyit keres vagy milyen
társadalmi funkcióban van, hanem egyes-egyedül attól, hogy milyen
boldognak érzi magát.
Beryl Bue Spruce, Pueblo indián asszony
GYERMEKEK, MILY BECSESEK
A tisztelet alapvetõ fontosságú dolog. Minden ember fontos, de a
gyermekeidet s az öregeket nagyon meg kell becsülni, mert pótolhatatlanok.
Azt a tudást, amelyet õk adhatnak néked, sehol máshol nem kaphatod meg.
A gyermekek a legnagyszerûbbek. Más szemmel nézik a világot. Még
romlatlanok. Nekünk azt tanítják, hogy a terhes asszony az elsõ három évben
ne ragaszkodjon annyira a gyerekéhez. Ez alatt az idõ alatt a gyermek és a
Teremtõ között még erõs a kötelék. Az anya testében a gyermek még a
Teremtõ világában van. Még nincs ebben a világban. Az asszony
ragaszkodik újszülött kicsinyéhez, miközben a gyermek még mindig a
Teremtõ közelségére vágyik. Ez megnehezíti a Teremtõ dolgát, mert a
gyermek hozzá tartozik. Ez a vonzódás olyan erõs lehet, hogy a Teremtõ
visszaveszi az újszülött csecsemõt.
A kisgyermekek azért oly becsesek, mert bennük megvan még ez a szoros
kapcsolat a Teremtõ és a mi világunk között. Ezért olyan fontosak a
gyermekek.
Nem a mi dolgunk eldönteni, hogy egy kisgyermek e világban marad vagy
visszatér a Teremtõhöz. Neked csak az a dolgod, hogy törõdj vele erõd
szerint, de ha Õ úgy határoz...
Tara, Seneca
---
Hó! Nap, Hold és a Csillagok,
Ti valamennyien, akik
Az Égen jártok,
Hallgassatok ide!
Új élet lépett
Közibétek!
Egyengessétek útját!
Omaha imádság egy újszülöttért
---
Kicsi Gyermek!
Kis Édes!
Kicsi Lány!
Még Kisbaba,
Nemsokára magad
Játszol majd egy
Kisbabával.
Kicsi lány!
Kicsi Asszony, oly csodás!
Zuni bölcsõdal egy kislánynak
---
Ott keleten, útjának delén,
Fekete Pulyka terjeszti ki szárnyát,
s megvirrad.
Fekete Pulyka Éjszaka
terjeszti fénylõ szárnyát;
Fehér már a pirkadat,
Fekete Pulyka
széttárja farktollát;
Az Ég aranyló fényben úszik fölöttünk.
A Nap leküldi Sugarait,
Napfiúk táncolnak rajtuk
Sárga, csillogó cipõben.
Keleten Szivárvány nyújtózkodik,
A Hajnal leányai
Csillogó cipõben és sárga
Palástban
Táncolnak fölöttünk az Égen.
Fölöttünk izzani kezd a nap.
A Mescalero-apacsok leányavató éneke
---
Elindultál
a jó Földön
utadon;
Elindultál
jó mokaszinban
utadon;
Elindultál
szivárványfény-zsinóros
mokaszinban
utadon;
Elindultál
napfény-kötõs
mokaszinban
utadon;
Elindultál
a bõségben
utadon.
A Chiricahua-apacsok leányavató éneke
---
Az üdvözülés gyermekei nem olyanok, mint a szokványos gyermekek.
Legtöbbször leánygyermekek, de néha fiúgyermekek is jönnek ezzel a jellel
a világra. Az üdvözülés gyermeke mindig olyan benyomást kelt, mintha idõs
lélek költözött volna egy új testbe. Az arca nagyon komoly, kivéve, amikor
nevet. Olyankor bevilágítja a nap fénye a világot. Az ember egy ilyen
gyermek szemébe néz és tudja, hogy a gyermek mindent tud, ami igazán
fontos. Az üdvözülés gyermekei mindig kissé különböznek más gyerekektõl.
Hosszú, erõs a lábuk, határozott a járásuk. Nevetnek, mint minden más
gyermek, játszanak, mint minden más gyermek, és mégis mások, áldás van
rajtuk, különösek, szentek.
Vigyázni kell rájuk, védeni kell õket, akár életed árán is. Erõt vehet rajtuk a
szomorúság, de úrrá lesznek rajta. Elidegenedhetnek tõlünk, mert túllátnak és
átlátnak ezen a valóságon. Kibírják, amit mások nem bírnának ki. Túlélnek
ott, ahol más nem élne túl. Szeretetet éreznek akkor is, ha nem mutatnak
szeretetet irányukban.
Egész életükben azon fáradoznak, hogy az általuk ismert szeretetet
továbbadják.
Nootka indián asszony
---
Az én kicsi lányom
Világra jött, hogy
Vadrózsát szedjen.
Világra jött, hogy
Apró ujjaival
Lerázza a vadrizst
A bugájáról.
Hogy fiatal fenyõk
Nedvét gyûjtse
Tavasszal.
Ez a Leánygyermek
Világra jött, hogy
Epret szedjen,
Feketeszederrel,
Bodzabogyóval, bivalybogyóval
Töltse meg kis kosarát.
Az én kicsi lányom
Vadrózsát szedni
Jött a világra.
Tshimshian bölcsõdal
---
Ajjaj, jaj! Miért tetted ezt velem, gyermekem?
Hiszen hogy igyekeztem kedvedre tenni, mikor hozzám jöttél, hozzám,
anyádhoz. Nézd, itt van minden játékod!
Miért hagysz el engem, Gyermekem?
Talán valamit nem jól csináltam, valami rosszat cselekedtem ellened,
Gyermekem? Megígérem, hogy jobban csinálom, csak gyere vissza hozzám,
Gyermekem. Csak arra kérlek, légy hamar egészséges, ott, azon a helyen,
ahová most mész. És amint újra egészséges leszel, kérlek, gyere vissza
hozzám, Gyermekem. Kérlek, ne menj el, ne maradj ott! Kérlek, szánj meg
engem, szánd meg anyádat, Gyermekem!
Kwakiutl anya imája, aki elvesztette gyermekét
---
DALAINK EREJE
Elõdeink úgy hitték, hogy a dalok a csend szülöttei, akkor keletkeznek, ha
mindenki megpróbál a szépre gondolni.
A dalok akkor alakot öltenek az emberek szellemében, s a felszínre jönnek,
akár tenger mélyérõl a buborékok, amelyek a levegõre törekszenek, s ott
szétpukkannak.
Így keletkeznek a szent énekek.
Eszkimó sámánasszony
---
Dalaink szavai, a szent gyökér visszhangja, a tökcsörgõben a kavicsok
zörgésének visszhangja, a Peyote-legyezõ szarka- és légycsapótollai
hangjának visszhangja, a vízdob pergésének visszhangja, s a vízi madarak
rikoltásának visszhangja. Peyote adja az embernek a hangot s az éneket...
Mary Crow Dog, Sioux
---
Mozdul az Ég,
Ha õk énekelnek,
A Szellemek a Lazacról énekelnek.
Hullámzik az Ég,
Le s föl,
Dalolnak a Szellemek.
Megfulladtam
A Vízben,
Az Erõ Forrásában,
Hogy gyógyítsak.
A Szellemek lecsaptak
Sas módjára,
Dalolva
Buktam én a felszínre.
Kihúzott engem,
Õ, aki a Szellemek
Erejétõl Megszállottak
Megmentõje.
Farkasszemet
Néztünk,
Belém költözött
A Sámán Ereje.
Ott állt egyenesen,
Középen,
Az erõforrás
Közepén.
A Szellem a
Kõvé vált
Erõ Forrásánál
Áll.
Mozdul az Ég,
Ha õk énekelnek,
A Szellemek a Lazacról énekelnek.
Hullámzik az Ég,
Le s föl,
Dalolnak a Szellemek.
Sikwalxlelix, Bella Coola sámánasszony
---
A dalokban van az erõ.
Néha egyszerûen csak ott fekszenek az emberek, s azt mondják: "Nem jön a
dal. Nem jön a dal. Nem jön a dal." Meg vannak bolydulva. Olyankor
megkeresnek, eljönnek értem, én meg beszélek velük. Én akkor azt mondom,
nem kell egyebet tenned, csak sírjál. Gondolj valami nagyon rosszra, ami
megesett veled, s ordíts a fájdalomtól. Akkor eljön hozzád a dal.
Mindenkinek van saját éneke. A kiáltásotok a dal. Ha az Édesanyád után
sírsz, van valami a jajveszékelésedben, ami elõcsalja a dalt. Ki fog jönni
belõled. És ha elõjön, erõt ad néked.
Ethel Wilson, Cowichan
---
A dalainkon keresztül tartjuk a kapcsolatot a Szellemvilággal. Minden dal
jelent valamit, és minden dal fontos.
A dalok segítenek rajtad, meggyógyítanak...
Segítségükkel másokon is tudsz segíteni. A dalokban van az erõd, s
orvosságod.
A dal segítõtársad, ha munkáddal másokon segítesz. A dalok hozzátartoznak
a gyógyításhoz, a segítségnyújtáshoz, mikor valakin segíteni tudtál, aki beteg
volt, vagy a halálán volt.
A Nagyapám kapott egy dalt, amely segítségére volt lánya halála fölött érzett
fájdalma enyhítésében. Három napra lement a folyóra, s egyszerre csak
megpillantotta ezt a csónakot a fa tetején. Ebben a csónakban ül a leánya, s
néhány férfi, akik fölmennek a magasba, föl a leány fölé, a fák fölé, a felhõk
fölé. A csónak átvitte õket a másvilágra. Szomorú dal ez, igaz. Ezt a dalt
anyámtól kaptam. Mindig sírnom kell, mikor ezt énekelem, s olyan, mintha
anyámat hallanám.
Ahhoz, hogy az Erõd, a Segítõd s a Dalod eljöjjön hozzád, elébe kell
menned, hogy fogadhasd. El kell menned, s dolgoznod kell a hegyekben, a
folyókban, hogy tiéd legyen ez az Erõ.
Mary Leitka, Hoh
---
Nem tudom,
Vajon eljut-e a Mennyekbe
Az emberi hang.
Nem tudom,
Vajon hallja-e a Mindenható, mikor imádkozom.
Nem tudom,
Vajon teljesülnek-e vágyaim.
Nem tudom,
Vajon igazán meghalljuk-e
Az Öregjeink szavát.
Nem tudom,
Mi minden történik majd
A jövõben.
Remélem, Gyermekeim, hogy
Csupa jóban lesz részetek.
Pawnee asszonyok éneke
---
AZ ASSZONYI VARÁZSERÕ
Van egy erõ, amely más, mint a mindennapok ereje. Ez az az erõ, amely
megtanította nekünk a lebegést, amelynek segítségével elhagyhatjuk a
testünket, hogy énekes madár módjára szállhassunk, s ez az az erõ, amely
Öreg Asszonyt köddé változtathatja, hogy szél hátán lovagoljon, vagy Öreg
Asszony által szóljon.
Ez az erõ idõtlen idõk óta létezik, az itteninél több világban, az itteninél több
Földön. Mint ahogy a tûz és víz, a hideg és a meleg, a puha és a kemény,
férfi és nõ egymás ellentettjei, úgy létezik a jó fajta erõnek is ellenpárja. Ez
pedig a gonosz erõ. Nem mindenki ismeri ezt a különbséget.
Nootka indián asszony
---
A mi világunkon túl létezik egy másik világ, messze, mégis oly közel, s
láthatatlanul. És ott van, ahol Isten van, s ahol a Holtak vannak, a Szellemek
és a Szentek, olyan világ, amelyben minden megtörtént már, s amelyben
mindent ismernek. Az a világ beszél hozzánk. Saját nyelvezete van. Én
tolmácsolom, amit mond.
Le tudok pillantani oda, ahonnan minden ered. Odáig tudok menni, ahol a
Világ születik.
A szent gomba kézen fog, s elvezet abba a világba, ahol mindent ismernek.
A szent gombák beszélnek hozzám olyan nyelven, amelyet megértek. Én
kérdezek, s õk válaszolnak nekem. Amikor visszatérek az utazásról, amelyre
magukkal vittek, elmondom, amit tõlük hallottam, s amit õk mutattak nekem.
Maria Sabina, Mazateka sámánasszony
Ahhoz, hogy kapcsolatot teremthessünk a Szellemmel, sem ételt, sem italt
nem vehetünk magunkhoz. Akkor eljutunk Szellemünkhöz. Ez a mi
imádságunk.
Imádkozni annyi, mint olyan állapotba kerülni, amelyben felismered saját
Szellemed. Ebbe az állapotba, vagy ebbe a Szellembe, saját Szellemedbe az
imádság által jutsz el. Ha eléred ezt az állapotot, érezni fogod azt az
együttérzést és szeretetet, amely mindennek alapja, s léted forrása.
Vickie Downey, Tewa
---
Az én Nagyanyám böjtöléssel érdemelte ki a boszorkányos tarisznyáját.
Mindenféle varázserejû dolgokkal rakta tele. Rakott bele kígyómaradványokat.
Nagy Erõ lakozott benne! Gyermeki tetemek elásott
csontjait rakta bele - saját szememmel láttam. Éjszaka beszélt a tarisznyához,
azután eltûnt. Sírtam; féltem tõle. A Nagyanyám mindenfélévé át tudott
változni - kutyává, vagy amit akarsz. Ha valaki feldühítette, pulykává
változott, s akkora lármát csapott, s megbabonázta azt, aki bántotta, harcba
szállt velük, s elpusztította õket - vagy megnyomorította, megbetegítette
õket. Macskává változtatta õket. Néha, mikor jönni láttam, tûz kísérte.
Menomini sámánasszony
---
Nagy-Sasasszony vagyok én,
Oposszumasszony vagyok én,
Vizsgálóasszony vagyok én,
Vadászkutya-asszony vagyok én,
És Farkasasszony vagyok én,
Vadászkutya-asszony vagyok én...
Megmutatom Hatalmamat.
Igazság Asszonya vagyok én,
A Törvény Asszonya vagyok,
Tiszta Asszony vagyok,
Igazság Asszonya, Törvény Asszonya vagyok én,
Igazság Asszonya vagyok én.
Marig Sabina, Mazetka sámánasszony
---
Ez az, amivel a Szellem megbízott engem: Egyesítsd népemet. Vedd rá õket,
hogy higgyenek, mert ha ezt nem teszed, megtébolyulnak, s elpusztítják
egymást. Aki szent helyen lakik, újjá kell azt neki élesztenie, épp úgy, mint
ahogy én teszem itt, hogy megõrizzem a régi világot a szívemben és a
lelkemben. Az õ feladatuk, hogy segítsenek nekem, az enyém pedig, hogy
népemet segítsem.
Flora, Wintu sámánasszony szent kötelességeirõl
---
Ha ebben a modern világban böjtölsz, le kell mondanod a televízióról és a
rádióról. Visszavonulsz a külvilágtól. Nyugodtan böjtölhetsz, és még mindig
létezni fogsz. Többnyire csak vizet iszol, vagy teát. Addig böjtölsz, amíg
szükséges, hogy végre megbékélj.
A böjtölés halálközeli élményhez vezet. Így szólsz: "Itt vagyok, Istenem,
én..." Vagy mondjuk, hogy imádkozol. A sámánnak vagy a
sámánasszonynak azért nehéz, mert el kell jutnia odáig, hogy akár életét is
feláldozza azért, hogy gyógyíthasson. Ha valaki nagyon, nagyon beteg, így
szólsz a Teremtõhöz: "Vegyél magadhoz engem, ha nem elég áldozatom.
Vegyél magadhoz." Ezért tudnak egyesek gyógyítani, de a gyógyító erõkkel
bánni nagyon mélyreható, mélységes dolog.
Úgy kell szeretned embertársaidat, hogy ha egy idegen ember ide betéved, ha
kell, életedet tudd áldozni érte.
Ha visszaélsz ezekkel az erõkkel, ez visszaüt rád, ez törvény. A gyógyítók
tisztában vannak szent kötelességeikkel, s azzal is, milyen árat fizetnek érte.
Nagyon óvatosnak kell lenniük.
Betty Laverdure, Ojibwa
---
ISMERNI AZ ÉLETET - NEM FÉLNI A HALÁLT
A test elenyészik. Nem egyéb a lélek porhüvelyénél, amelyben lakozott. A
lélek tovább él. Oda vándorol, ahol a többi lélek is van. A lelkek ugyanúgy
élnek tovább, mint azelõtt, csatlakoznak a többi ott lévõ lélekhez.
Találkoznak a megholt családtagjaik lelkével. A Szellemük, vagy aminek
éppen nevezni akarod, ott ugyanazt csinálja, mint amit a többi lélek szelleme.
Ezt jobb, ha elfogadod így, ahogy van. Halálunk idõpontja már
születésünkkor meg van írva, a napjaink meg vannak számlálva. Mikor eljön
az idõ, menned kell. Ezen nem lehet változtatni.
Susi Billie, Seminole
---
Kérdezel, de én semmit sem tudok a halálról; én csak az életet ismertem
meg. Csak azt tudom mondani, amit hiszek; a halál vagy az életünk vége,
vagy átmenet egy másik életformába. Mindenesetre semmi okunk a
félelemre.
Eszkimó asszony
---
A magamfajta indiánokat nem hagyják élni.
Rendben van, nem is akarok tovább élni, hogy öregasszony legyen belõlem.
Annie Mae Aquash
---
A nagyanyám mindig azt mondta nekünk: "Ha a holtak elmennek, néha
visszatérnek, és megmondják szeretteiknek, hogy szeretik õket, vagy még
egyszer utoljára elbúcsúznak tõlük. Azután valamilyen formában talán újra
megjelennek elõtted, vagy érzed, hogy megérint valami. Ne félj."
Kétszer, nem, háromszor volt ilyen érzésem három emberrel kapcsolatban,
akik valóban közel álltak hozzám. Ezért aztán sok ilyen dologban hiszek.
Jeanette Cypress, Seminole
---
Nem állítom, hogy sokat tudok, de vannak érzéseim. S így érzek. Ne nevess
ki. Ez a kis kör, amit ide rajzolok, ez jelenti az én szememben a mi
világunkat. A pontok azt mutatják, hol tartunk ma. Aztán van itt még egy
másik kör, a kis körön kívül. Oda megy a lélek, ha eltávozik a testbõl. Ez azt
jelenti, ha meghalsz, a testednek egy része füstfelhõként eltávozik. Mindjárt
elhittem, mikor elõször hallottam errõl.
A lelked elhagyja a tested és egy másik dimenzióba kerül. Ott bolyongsz
negyven napon át. Tíz nappal a halálod után tartanak egy kis ceremóniát,
egyfajta ünnepet. Ilyenkor fel lehet venni a kapcsolatot a lélekkel.
Cecilia Mitchell, Mohawk
---
Néha, mikor itt járkálok a saját házamban, valami van körülöttem. Érzem,
van itt valami, mindig itt van és mindig itt lesz, bármerre is megyek. Nem
zavar. Tudom, hogy barátságos lények.
Ha belsõ nyugalomra vágysz, vagy nyugalomra van szükséged, járj körbe az
óra mutató járásával egy irányban a lakásodban, mindig csak körbe-körbe.
Aztán végy zsályát vagy fekete cédrust. Keress fekete cédrust, hogy kifüstöld
a szellemeket... Én már füstöltem a házamban. Különbözõ lények vannak itt.
Néhányan közülük mindenhová követnek. Védõszellemek.
Betty Laverdure, Ojibwa
---
Az egész éjszakán át tartó tánc az elõttünk eltávozottak ünnepe. A holtaké.
Van ennivaló, és dalokat énekelünk. Az elsõ ének arról szól, hogy tánc
közben el ne aludjunk, mert mindnyájan itt vannak közöttünk, akik elõttünk
mentek el. Szellemek.
Azután indián nyelven beszédet tart valaki, amelyben felszólítják a
táncolókat, hogy hagyjanak maguk között helyet, hogy a szellemek veled
táncolhassanak. Nem szabad elaludnod, mert a testedet hatalmukba
keríthetik. Az ilyen alkalmakra nem viszed magaddal a kisebb gyerekeket,
mert õk itt vannak. A gyerekek látnak bizonyos dolgokat, amiket a felnõttek
nem láthatnak, s így tudnák, hogy itt vannak a szellemek.
Janice Sundown Hallett, Seneca
---
Ijesztõ élmény, mikor az embert elkapják, az ember életének talán
legkeményebb tapasztalata.
Minden elõzetes figyelmeztetés nélkül körülvesznek álarcos figurák, s neked
fogalmad sincs róla, kik ezek. Szörnyû, hogy egyszerre csak senkit sem
ismersz, ha olyan faluban nõttél fel, ahol mindenkit ismertél.
A táncosok tûrõképességed határáig visznek, szembesítenek valamennyi
félelmeddel, amit valaha is éreztél, s az õrület határán visszahoznak téged.
Dalokkal, táncokkal, rituálékkal és mágia segítségével hoznak vissza a teljes
õrület határáról, s ezek után soha többé nem fogsz már igazán félni semmitõl.
Szembesültél legszörnyûbb félelmeiddel, átélted õket és visszatértél, s ettõl
kezdve ismered lelkierõdet.
Nootka indián asszony
---
Nálunk, indiánoknál az a szokás, hogy ha meghal valaki, elbúcsúztatjuk a
halott szellemét, hogy ne kóboroljon céltalanul... Rajtunk már nem látod a
nyomát, de az idõsebbek közül sokan hordozzák ennek a szokásnak a
sebhelyeit, jeleit a kezükön. Annyira megégették magukat, hogy a bõrük úgy
nézett ki, mint az elégett avar hamuja, csakhogy jelet tegyenek magukra; ha
meghalnak s kiszáll belõlük a lélek, s elhagyja õket szellemük, ezek a jelek
szolgálnak majd tájékozódásképpen, s segítik õket a helyes úton járni, s távol
tartják a gonoszt. Tételezzük fel, hogy meghalnál, akkor felviláglanak ezek a
jelek.
Az indiánok hite szerint, ha meghalsz, azon a helyen, ahol korábban
megégetted magad, felvillan egy fény. Az égetéshez egy bizonyos növényt
használnak... egy növényt, amelyet gyógyításra is használunk. Egy kis
darabot veszünk belõle, például a szárból egy darabkát. Ezt rátartják a karra
vagy a kézre, és meggyújtják. A bõrön átégetik.
Az indiánok azt tartják, ha nem búcsúztatják el méltóan a halott szellemét,
hogy mehessen, ahová mennie kell, akkor beteggé tesz minket. Addig
kereng, kóborol a világban, mígnem összeakadtok.
Van egy hely, olyasmi, mint a szellemek városa... Ha meghalunk, oda kell
mennünk, ahol a többi szellem van.
Ha a szellemek országába mész, egy bizonyos utat kell követned..., valami
gonosz vár ott rád, ami mellett el kell menned, s ha nincs rajtad a fényjel,
magával ragad. De a fény elûzi a gonoszt.
Agnes Cypress, Seminole
---
Ha majd örök álomra hajtom fejem, azt szeretném, ha testemet csak egy
takaróba göngyölve tennék a földbe, hogy kis testvéreimnek táplálékul
szolgáljak, s az alsó világban új népességet hozzak létre. E hosszú évek alatt
jó szolgálatomra voltak, segítettek sok jó táplálék elõállításában.
Luiseno indián asszony
---
A FORDULAT IDEJE
Most ismét fordulat idejét éljük, az idõ megérett a változásokra. Az
asszonyok felismerik az ellenséget. Keresik az igazságot. Fiatal nõkkel
beszélnek, s elmondják nekik, hogy a megerõszakolásnak nincs köze a
szeretethez, sem az örömhöz. A férfiak ezáltal csak hatalmukat próbálják
biztosítani - amolyan elavult hatalmat.
Az asszonyok újra megtanulják, mire való a testük, hogyan védjék meg
önmagukat, s elmondják, mi a véleményük az igazságról, az alkoholról, a
fogamzásgátló tablettákról és a szégyenérzetrõl. Igazságra, támogatásra és
szeretetre vágynak, keresik azoknak a körét, akikhez csatlakozhatnának.
Nootka indián asszony
---
A fekete zsinór a halál zsinórja. Mindazon asszonyok emlékét jelképezi, akik
a szelíd erõk védelmében haltak meg - jelképezi a fehér asszonyokat, akiket
boszorkányként elégettek, a fekete asszonyokat, akiket rabszolganõként
elhurcoltak, a sárga asszonyokat, akiket megnyomorítottak, s mint egy
terméket áruba bocsátottak, a barna asszonyokat, akiket megerõszakoltak és
testüket betegségekkel fertõzték meg, s akiket meggyilkoltak.
A gyöngyök mindegyike egy-egy különlegesség. Minden szemnek külön
varázsereje van. A halálzsinór mindegyik végén négy gyöngyszem van, mert
a négy tökéletes, igaz szám. Ha a halálzsinór cipõfûzõ lenne, akkor is az
lenne, ami: az összes elõttünk járó asszonytestvérünk emléke.
Nootka indián asszony
---
Az emberek csaknem úgy éltek, ahogy meg volt írva. Csaknem. És az
asszonyok szövetsége erõs volt. A szövetség minden asszony számára nyitva
állt, törzsi hovatartozására, korára, társadalmi helyzetére, politikai rangjára
vagy gazdagságára való tekintet nélkül.
Egyetlen asszony sem vásárolhatta meg a szövetséghez való tartozás jogát.
Egyetlen asszony sem örökíthette át a szövetségben betöltött helyét. A
szövetség minden tagját maga a szövetség választotta ki, s meghívásos
alapon válhatott valaki taggá. Meghívás alapján még rabszolganõk is lehettek
a szövetség tagjai. Tulajdonosaik nem tagadhatták meg tõlük a belépés jogát,
nem akadályozhatták meg az összejöveteleken való részvételüket, és nem
tilthatták a szertartásokon való részvételt sem, mert a szövetségnek igazi
hatalma volt, s mindenütt tiszteletben tartották.
A szövetségben lévõ asszonyok feladatai közé tartozott a leányok nevelése
is. Játékosan, dalokkal, legendákkal és példák útján tanították õket.
Megtanították a leányokat testük ápolására, beavatták õket a testi
örömszerzés titkaiba, s ránevelték õket, hogyan tiszteljék magukat és testük
biológiai funkcióit. Elmagyaráztak nekik mindent, amit a terhességrõl, a
szülésrõl és a gyermekápolásról tudniuk kellett.
De egyszerre csak fejére fordult a világ... Különös férfiak jöttek. Olyanok,
akik soha nem beszéltek asszonyokkal, akik soha nem ettek, soha nem háltak
és soha nem nevettek együtt asszonyokkal. Olyan férfiak jöttek, akik dalolás
és tánc közben, kacagáskor és szerelem idején komor képet vágtak. Ezek a
férfiak azt állították, hogy az asszonyok szövetsége boszorkányok
gyülekezete.
"Nem tûrhetitek, hogy egyetlen boszorkány is életben maradjon", így
prédikáltak, de az emberek nem hagyták, hogy a szövetség asszonyait
megöljék.
A papoknak kislányokkal kellett beérniük. A lányokat elvitték a falvakból,
iskolákba járatták õket, úgyhogy nem olyan asszonyok nevelhették s
taníthatták õket, akik elmondhatták volna testükrõl az igazságot. Az
iskolában arra nevelték õket, hogy mellüket elszorítsák, karjukat, lábukat el
kellett rejteniük. Fiútestvéreiknek sosem nézhettek a szemébe, lesütött
szemmel a földet kellett nézniük, mintha valami szégyellnivalójuk lett volna.
Ahelyett, hogy megtanulták volna, hogy testük havonta egyszer szent, azt
mondták nekik, mocskosak. Ahelyett, hogy a vérzés idején visszavonulhattak
volna az arra kinevezett házba, ahol meditálhattak, imádkozhattak, a
holdtöltét s testüket ünnepelhették volna, arra tanították õket, hogy betegek,
kötõt hordjanak, s viselkedjenek betegek módjára. Azt is mondták nekik,
hogy soha nem szabad testi vágyaik feltörõ hullámainak engedniük, soha
nem élvezhetik ezt az érzést, mert bûnös dolgok ezek.
Ha azután a lányok visszatérhettek falujukba, értelmük annyira
megmételyezõdött, szellemük annyira megbomlott, lelkük úgy
beszennyezõdött, hogy az asszonyok szövetségének tagjaiként már nem
jöhettek számításba.
A fiúkat is elhurcolták. Õket pedig arra tanították, hogy a nõk piszkos, bûnös
teremtmények, akik a férfiakat eltérítik a jó útról. Azt tanulták, a nõknek
nincs saját véleményük, ésszel nincsenek különösebben megáldva, s csak
azért vannak a világon, hogy a férfiakat szolgálják.
Nem kellett hozzá egy generáció, s a feje tetejére fordították a világot, az ész
és az igazság ködbe veszett, s csaknem teljesen odalett.
Nootka asszonyszövetség hagyománya
---
A hagyomány szerint a férfiak és a nõk egyenlõk voltak, a törzs
fennmaradása ugyanúgy függött a nõtõl, mint a férfitól. Az asszonyok
feladata, a gyermeknevelés ugyanolyan fontos volt, mint a férfiaké, a
vadászat, s a harc, mert a gyermekek jelentették a jövõt, a törzs
továbbélését... Az indián asszonyok mindig is abban az egyenrangú
helyzetben voltak, amiért a fehér asszonyok harcoltak.
Opal Cahune, Salish
Kapcsolódó oldal: www.kincseslada.hu/
Téma: Indián asszonyok bölcsessége - A világ szépségérõl s az élet titkáról
Nincs hozzászólás.