Az ígéret földjének eldorádói - I.

Korábbi posztjainkból már betekintést kaphattatok Michigan és Kalifornia szédítően csodálatos és egyedülálló városépítészetébe. Mindkettő volt annyira visszataszító, hogy kötelességünknek éreztük tovább nyomozni az ügyben, és ismét nem kellett csalódnunk. Ez a toleráns, mosolygós, liberális, demokrata ország mutatott még nekünk néhány hasonló metropolist, amelyek végtelen egyhangú, stílustalan rondaságukban arra az egyre biztosan jók, hogy megértessék végre a Magyar Emberrel páratlan értékeit és hatalmas szerencséjét.

Hazánk pazar fekvésű és elképesztően gyönyörű fővárosát minden évben rengeteg amerikai turista lepi el, így muszáj nekünk is viszonozni ezt a kedves vendégeskedést. A repülőjegy azonban drága, a kedves, szövetséges vendéglátó pedig nem biztos, hogy beenged remek kis országába, így jóval egyszerűbb és praktikusabb a mi segítségünkkel megismerni ezt a Csodát. Mélyedjünk hát el kissé az amerikai városépítészet messzeföldön híres megoldásai közt! Ezek azok a szörnyűségek, amelyeket kis szerencsével sosem kell majd élőben látnunk.

Illusztrációnak legyen itt a festői Minneapolis madártávlata…

Tisztázzuk rögtön az alapokat! Amerikai városok igazából nem léteznek. Egyetlen amerikai város van, amelyet a szűk 10 millió négyzetkilométeres területen meglehetősen sokszor sikerült felhúzni, garantálva ezen fantasztikusan sokszínű olvasztótégely döbbenetesen kiábrándító egyhangúságát. Kiválóan modellezhetjük azonban ezt a sablont. Gondolatban építsük fel először az aprócska belvárost! A sivár, rácsszerkezetű alapot nevezzük nagyvonalúan sakktáblának. Mivel könnyen előfordulhat, hogy sakktáblát egész államokon vagy tájegységeken át nem találni a tengerentúlon, jóval praktikusabb egy gofrit szerezni valahonnan. Átlósan töltsük fel minden második sor kockáit juharsziruppal, ami a kockaépületeket és felhőkarcolókat szimbolizálja. Az üresen maradt átlókba ezután öntsünk cukorral gondosan elkevert, habosított műanyagot! Ezek a szabadtéri autóparkolók. Kész is. A remek városmakettet pedig ne dobjuk egyből a szemétbe, hiszen bármelyik amerikai szívesen fogyasztja majd ezt a remek desszertet!

…mindez a másik oldalról. Lenyűgöző építészeti megoldások, egységes stíluskép, és olyan épületek, amelyek mellett a Petőfi híd budai hídfőjénél is Firenzében éreznénk magunkat.

Magyarként külön érthetetlen, de az amerikai városok legfontosabb fejlődési tulajdonsága, hogy régen sokkal rondábbak voltak még a mai állapotuknál. Ez a Budapesthez képest fordított történeti sík mindig lebegjen a szemünk előtt! Tömegközlekedésük nincs. Nem kell kommentben okoskodni, hogy de igenis van, mert nincs. Ha egy nyolcmilliós nagyváros járatsűrűségét Paks meg Gyula volánbuszai is meghaladják, akkor nincsen tömegközlekedése, és pont. Ne keresse senki az elővárosokat se, mert ezekről akkor írunk posztot, amikor Érdről útikönyvet. Mindenhol ugyanazok a krepp-papír házak, ugyanazok a zsákutcák, olyan egyediség, hogy egy kínai lakótelepen könnyebb megtalálni az otthont. No, de elég az általánosságokból, hiszen általánosítani szerintük sem szép dolog. Nézzük a konkrét bizonyítékokat! Milyen is a Nagy Amerikai Álom éberen. Idegenbe származott, ékezet nélküli exhonfitársaink ezt próbálják nekünk csodálatosként beadni, Budapest ellenében…

Boston

Ugye emlékszünk még egyik legkedvesebb népünkre, az írekre? A burgonyavész által megtizedelt ír túlélők kénytelen-kelletlen hajóra vonszolták magukat, majd valósággal elözönlötték ezt a hajdan szebb napokat látott kontinenst. Gondolnánk, hogy a terméketlen, élhetetlen szigetüket otthagyva elfelejtik a guinnessmámorban felhúzott esős, hideg, rideg, kietlen és ronda vöröstéglás Dublint.

Erre mi történik? Az óceán másik felén guinnessmámorban felhúzzák az esős, hideg, rideg, kietlen és ronda vöröstéglás Bostont. Bravó, ezért tényleg megérte hetekig hánykolódni a viharos óceánon, ti kretének…

A régi szép Birm… izé, Boston! Ez itt az ősi városka egykori közepe…

A magasvasút, nevéhez méltóan  nagyban emelte a város már eleve magas színvonalát…

Boston, szikrázó napsütés, a vörös, ír frizura még mindig tartja óhazai sütöttségét…

A ronda, régi épületek is elmúlnak egyszer…

Átadják a helyüket a ronda, új autópályának…

A modernizált Boston maga mögött hagyta a nyomort: A régi városháza új épületbe költözött, és erre a huszonöt év múlva megszülető szlovák parlament is felfigyelt.

Chicago

Zűrös hírneve és szélviharai ellenére igazi kakukktojás, mert amerikai szinten kirívóan gyönyörű belvárossal büszkélkedhet.

Persze azért itt sem feledkeztek meg a valódi szépségről, és a folyópatakpart ügyes kiaknázásáról.

Csodáljuk meg ezt a nagyvárosi hidat, a világ egyik leggazdagabb országában! 1955-öt írunk, még öt évet kell várni, amíg a jóval csóróbb Magyarországon lebontják az ennél sokkalta hosszabb és jóval kevésbé ocsmányabb Kossuth hidat, amiért nem kellően szép.

Na mi lehet egy amerikai nagyváros belvárosi folyópartján? Igen, autóparkoló vagy autópálya. Kellő zsenialitással a kettő összevonható…

Azért Chicagoban nem minden csupa autó, gondoltak a tömegközlekedésre is. Itt éppen szervesen a környezetébe illő módon alkalmazzák ezt a csodás módszert.

Remek lehet itt élni, úgy szégyelljük, hogy nekünk csak béna villamosok jutottak.

Dallas

Szintén üdítő kivétel a sok vöröstéglás borzalom közt. A gyerekkorunkból jól ismert főcímzenére rengetegszer láttuk már ezt a szerteszét hagyott „Hotel társasjátékot”. Annyira nem is ronda, főleg a többihez képest. Na és mit tesznek ezek a szerencsétlenek a nagyon kevés olyan városukkal, amely nem érdemli ki csípőből az ocsmány jelzőt?

Szépen meghagyják közepén a patakpartot, így ni. Persze annyira kötődnek a természethez, hogy nem viszi rá őket a lélek mesterségesen belerondítani. A kép készítésnek helye nem valami 10 km-re levő ranch volt egy hatalmas teleobjektívvel, hanem a közel hatmilliós Dallas-Fort Worth metroplex élő szíve és legbelsőbb zöldterülete, a Trinity Green Belt River Park.

Nálunk is folyósítani kellene a Rákos patakot és parkosítani az árterét – természetesen mindkettőt csak szóban – és máris lenne egy ilyen pöpec kis közösségi terünk.

Pittsburgh

Üdítő mélypontként ne feledkezzünk meg az Egyesült Államok Ózdjáról! Ez a vállaltan legrondább városok közé tartozó felhőkarcolós ipartelep száz éve úgy nézett ki, mintha Ózdot, Diósgyőrt, Sztalinvárost, Katowicét és Karl-Marx Stadtot egybegyúrták volna a fénykorát élő Liverpoollal és Manchesterrel.

Íme, az ipartelep panorámaképe száz évvel ezelőtt…

A folyók városaként emlegetett Pittsburghben a folyópart Amerikában szokásos, hangsúlyos szerepet kap. A város elvileg legértékesebb területén egy bájos teherpályaudvart figyelhetünk meg, tündéri raktárépülettel.

Az ötvenes években sajnos nem kerülhette el sorsát, lebontották…

…hogy a helyét átvegye...

...egy hasonlóan bájos autósztráda, a hozzá illő parkolóval. Húsz évvel később az önkormányzat hirtelen megtalálta a fűmagokat is.

Kialakítva ezzel Pittsburgh eddigi legvonzóbb arculatát. Ugye látjuk? Ez a mostani itt, a kész állapot. Az abszolút végpont a szépségskálán, amit egy ronda amerikai nagyváros el tud érni. Egyúttal figyeljük meg a város összetéveszthetetlen egyéni látképét, amelynek segítségével könnyedén különböztetjük meg például Dallastól!

Végezetül korzózva egyet a folyóparton, ez a szépség fogad bennünket. A lenyűgöző építészeti kép és kamiondepó mellett felhívnánk a figyelmet a takarékos, toronytalan amerikai templomra.

A képek forrása, és további rémségek: itt

Folyt köv...

https://gyuloltellensegeink.blog.hu/2012/10/26/az_egyesult_allamok_nagyvarosai