Church of God - Nimród

2013.11.03 18:10

 

Kapcsolódó link..

http://embers-eg.webnode.hu/news/nimrod-tornya/

http://embers-eg.webnode.hu/news/hatodik-napon-pal-es-bel-fenye/

 

 

Az ősi Közel-Kelet kulturális összefonódásai

Asszír istenek, kerubok, életfaAz özönvíz egykor Isten ítéleteként jött a földre az emberek mérhetetlen gonoszságai miatt (1Móz. 6:5-7). A Noé családjából álló túlélőknek köszönhetően az emberiség egy új esélyt kapott, és teljesen tiszta lapot kezdhetett. A bűn és a romlás azonban hamar felütötte a fejét, már a második,harmadik nemzetségben csaknem egyetemessé vált. A Szentírás ismerteti velünk, hogy az újra fellázadó emberiség első nagy királya Nimród volt. De vannak más források is, amelyek viszont másképpen mutatják be, más szempontból nézve adják elő a bibliai vonatkozású történeteket. A legkorábbi írásos történelmi források sumér eredetűek, s tény, hogy ezek valóban teljesen más szemszögből vázolják fel azokat az eseményeket, amelyekről a Bibliában is találhatunk feljegyzéseket. Tartsuk tehát szem előtt, hogy nem maguk az adott események vitatottak, hanem az események értelmezései, feldolgozásai. Van tehát a bibliai verzió, s van egy ezzel ellenkező, a pogány mitológiákon alapuló verzió. Mindkettő természetfeletti eredetű, ám nem azonos a forrásuk. Természetesen valamelyik álláspont vagy verzió hamisan vázolja az eseményeket, és ebből következően az egyik oldal által átadott információk hiteltelenné teszik a másikat. Az olvasónak magának kell eldöntenie (ha ezt eddig még nem tette meg), hogy melyik verzióba veti hitét, melyiket tarja a maga számára hitelesnek és követendőnek. Azt, amely az egy igaz Isten kinyilatkozott szavaként forog közkézen, vagy azokat, amelyeket istenek sokaságát követő emberek írtak meg? Ez utóbbi sajátos álláspontot közvetít az isteneik harcairól, cselekedeteiről és emberekkel való keveredéseikről, valamint egy “nagy és gonosz Isten” ellenes szabadságharcukról. Természetesen a két különböző eredetű leírás között vannak átfedések és történelmileg is azonosítható események.

A judaizmusban, valamint a keresztény és az iszlám vallásokban Nimród neve az Isten ellenes lázadás és a keménykezű önkényuralom szinonimája. Az "ábrahámi vallások" Nimródjával bizonyos népek szintén e névhez fűződő hagyományai és mítoszai állnak szemben, az afrikai zuluktól az európai magyarokig. Ez utóbbiaknak szintén megvannak a maguk sajátos motívumai. Ebben az írásban górcső alá kerülnek a különböző nimródi hagyományok, leírások és legendák. Az pedig, hogy ki melyik Nimródot fogja hitelesnek tartani, az minden bizonnyal már eldöntött magánügy, legyen az a lázadó zsarnok, vagy a nemeslelkű hős és bölcs ősatya képe. Mindenesetre lássuk azt, hogy ki is volt valójában ez a Nimród.

 

Az 1Mózes 10:6 verse szerin "Kám fiai: Kus, Micrajim, Put és Kánaán" voltak. Ezek az eredeti nemzetségek történelmileg is könnyen beazonosítható népek. Ebben nincs ellentmondás a történelmi tények, a korai források és a bibliai leírás között. A nemzetek szétválasztását követően Micrajim nemzetsége hozta létre a korai Egyiptomot. Kánaán természetesen a Kánaánként ismert területet népesítette be, Put többek között Indiát és bizonyos afrikai területeket. A nevezetes Kus pedig eredetileg Shínár földjén telepedett meg. A későbbiekben azonban az itteni kushiták elvándoroltak és Etiópiában, valamint fekete Afrika és India bizonyos területein leltek végleges hazára. A nyelvek összezavarása előtt élő emberiséget, vagyis a sumér kultúrát a Khámtól származó kusiták dominálták, majd a szintén kusita Nimród lett az egységesített nemzetségek első nagy királya, uralkodója. Az özönvíz utáni legelső városok egyikének neve Kis volt, Kus után.

A kusita hegemónia Bábel tornyának elpusztítása után tört meg, a nyelvek és nemzetségek elkülönülésével. Maga Nimród nem pusztult el a bábeli nyelvzavart követően, sőt, még uralmát is megtartotta egy ideig, de az innentől már csak a sínári kusitákra, s az akkor még közvetlen közelükben élő bizonyos szemita népelemekre terjedt ki. Így tehát közvetlen a szétszóródást követően egy rövid ideig még továbbra is a kusiták birtokolták és dominálták azt a területet, amelyen a noéi nemzetségek korábban együtt éltek. Vannak akik ezt sumér utókornak nevezik, vagy neo-sumér kultúrának. Nem sokkal később az egykori Sumér a szemiták uralma alá került, és a gyorsan fejlődő akkádok, majd asszírok vették át a vezető szerepet úgy a területek fölött, mint a kultúrát illetően is. Ekkor az izraelita nép még nem is létezett. Az akkádok és asszírok uralmát később a szintén szemita káld, azaz a babiloni birodalom követte. A sumér írások tartalmi mondanivalóját az asszírok és babiloniak is megőrizték, illetve lefordították saját nyelvükre, s tulajdonképpen csak a megnevezéseket változtatták meg a maguk nyelve szerint. Az asszírok atyjuknak tekintették (!) Nimródot, rendkívül nagy tisztelettel néztek rá a harci és szervezői képességei, illetve keménykezű uralmi stílusa miatt, hiszen ezek a vonások az asszír karakterisztikát tükrözték. Az asszír királyok követték is a példaképük által meghatározott harcos életvitelt és keménykezű, kegyetlen uralkodást. Az ősi sumér vallási hiedelmek szellemiségét pedig leginkább a káld babiloniak követték, ők váltak letéteseivé s ők adták tovább az utókor számára a "babiloni misztériumok" formájában.

A kanonizált szentírás (s a szintén héber eredetű, de nem kanonikus Jubileumok könyve, valamint a Jásher könyve) szerint először a kusiták, és a kusita Nimród uralta az emberiséget. A kushita dominanciát tükrözi egy, a suméroktól fennmaradt írás, az ún. Sumér királylista is, bár a két forráscsoport koránt sem azonos szempontból vázolja az eseményeket. Azt azonban kijelenthetjük, hogy a sumérokként ismert, egy nyelvet beszélő, és a kusiták által dominált nép azonos a nemzetek szétválasztását megelőző, tehát még együtt lakozó, noéi emberiséggel!

A sumér királylista, mitológiai és egyéb leírások burkolatlanul a bukott angyalok szemszögéből ábrázolják a történelmi eseményeket, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ez a királylista több mint kétszázezer évre megy vissza, s röviddel a nemzetek elválasztása után végződik. A királylista tehát messze megelőzi az ádámi ember teremtését és történelmét, majd az özönvíz után egybefonódik azzal egy rövid időre, mielőtt megszűnik, vagy legalábbis nyoma veszik ennek az egyedi vérvonalnak. A királylista egy rövid, idevonatkozó részlete:

 

"A királyság az égből szállt alá, Eridu vált a királyság székhelyévé. Eriduban Aululim uralkodott királyként 28800 éven át. Alagalgar 36000 évig uralkodott. E két király uralma 64800 év. Eridut elhagyták, a királyság Bad-tabirába került.
[Az özönvíz előtt] "Összesen öt városban nyolc király uralkodott 241200 évet."
"Ezután jött a vízáradat. Az özönvíz után a királyság az égből ereszkedett alá, Kish [Kus] vált az uralom székhelyévé.

 

A sumér királylista évei elképesztő hosszúnak tűnnek, s ennek matematikai egyeztetése a Genezisben vázolt eseményekkel itt nem célunk. Az ugyanis teljesen bizonyos, hogy a sumér királylista özönvíz előtti része összeegyeztethetetlen a biblia teremtéstörténettel és annak szereplőivel. Amíg a Genezis 10 pátriárkát sorol fel, a királytábla 8 uralkodót említ és öt várost. Arról már nem is beszélve, hogy a Genezisben található üdvtörténeti jelentőségű erkölcsi és szellemi leckéknek egyáltalán nincs megfelelője a királylistában, az pusztán az égi eredetű uralkodók neveit és uralmuk rendkívül hosszú időtartamát sorolja fel. Talán azt megjegyezhetjük, hogy sokan hozzájuk vezetik vissza az illuminátus elit vérvonalát, amire az utolsó fejezetben még kitérünk majd.

A sumér királylista szerint az ott felsorolt uralkodók az "egekből”, vagyis az istenektől kapták a földi uralkodásukat hosszú-hosszú évezredekkel az ádámi ember megteremtése előtt, ami azt jelenti, hogy egy más fajt képviselnek. Hogy ez milyen teremtés volt és ezek mi módon élték túl az ádámi ember teremtését megelőző kataklizmákat arról nincs említés, csak arról, hogy ezek a királyok aztán uralták az ádámi embereket. A történészek, de a bibliai utalások is elárulják, hogy a sumérok és a korai nemzetek isteneknek tekintették uralkodóikat. A vérvonalnak tehát óriási szerepe volt, ahogyan az bibliai szempontból is rendkívül fontos. Nem mellékesen, Uruk városát egy özönvíz előtt is létező település helyén építették föl.

A sumér kultúra maradandóan nagy hatással volt az első olyan nemzetiségi államokra, illetve birodalmakra is, mint Akkád/Asszíria, Babilon, Egyiptom és Perzsia. A későbbiekben aztán ezek a kultúrák váltak a görög és római kultúrák alapjaivá. A nyugati kultúrkör pedig ennek a görög és római hagyománynak az örököse. Így, bár a sumérok hitvilága és a nimródi uralom felépítéséből szinte minden nép megtartott valamennyi elemet, a nyugati világ feltétlenül az egyik egyenes ágú örökösnek mondható. A sumér hit és annak valláselemei pedig még a kereszténységet is túlélték, illetve képesek voltak saját kultuszaikkal átitatni a kereszténynek nevezett vallást. Politikai tekintetben pedig a szemünk előtt megvalósuló globalizáció szintén visszavisz bennünket a nimródi "egy emberi közösség" korszakához.

 

Mivel a nemzetek elválasztása után létrejött nemzetségi államoknak vagy birodalmaknak kivétel nélkül sumér volt a kulturális bölcsője, már emiatt is érdemes ezt a kultúrát jobban megismerni. A sumérok egy rendkívül kötött vallási és politikai környezetben éltek, a rendszert mindenkinek szigorúan követnie kellett, kivéve a félisteneknek számító helyi uralkodókat, akik önmaguk törvénye szerint éltek. Nimród pedig még ezen uralkodókat is felülmúlta keménységével és államszervezésével.

A királylistában felsorolt személyek egy része az ádámi teremtést messze megelőző időkben élt, voltak, akik mai szemmel nézve hihetetlen hosszú időtartamokon át éltek és uralkodtak. Az ádámi, pontosabban az özönvíz utáni királyok uralma már jóval inkább emberi léptékű volt. Habár a királylistán említett királyok nagy része történelmileg [eddig] nem hitelesített személy, de természetesen ez nem zárja ki azt, hogy ezek az uralkodók valóban léteztek. A lista egyetlen női tagja Ku-Bau, "a kocsmárosné" a Kis-i harmadik dinasztia egyetlen uralkodója.

A legkorábbi olyan uralkodó, aki történelmileg is beazonosított személy, az i.e. 2600-ban uralkodó Kis-i En-me-barage-si. Ő a Gilgames eposzban is meg van említve. A királylista azonban nem tesz említést néhány dinasztiáról; egyikük a Larsa dinasztia (amely a listán szereplő Isin családdal vetélkedett az Isin-Larsa periódus alatt); a másik pedig a Lagash, ami közvetlenül az akkád birodalom létrejöttének előzménye volt.

Mivel ezen a listán kívül nem maradt fenn megbízható, illetve pontosabb forrás, a királylista egy rendkívül fontos dokumentum az i.e. 3. évezred kronológiájának szempontjából, amit tényként kell kezelni. Némi problémát okoz azonban az, hogy több említett dinasztia egyazon időben uralkodott a különböző lokalitásokon belül, így a lista alapján nehéz lenne egy valós, egyenesvonalú kronológiát meghatározni.

Egyes nyelvészek véleménye szerint a Mezopotámiát jelölő héber Sínár (1Móz. 10:10) kifejezés az akkád shúmer szó egy változata. Így a Sínár és Sumér kifejezések ugyanazt jelentik, a különbség csupán a nyelvek alakulásával járó dialektusok eltérésének eredménye (a héber nyelv az akkád nyelv egyik alága, lásd még Smith: A káldeus teremtéstörténet, 20. fej.). Mindenesetre a szaktudósok szerint a Sínár=Sumér megalapozottabb nyelvi kapcsolatot nyújt, mint az a korábbi elmélet, miszerint Sumér a "shene nahar", azaz "két folyó" megnevezés után kapta volna a nevét.



A Biblia és bibliai vonatkozású irodalom Nimródja

 

Kezdjük az aprólékosabb elemzést a bibliai Nimróddal. A bibliai változat meglehetősen szűkszavú, ám annál határozottabb képet fest Nimródról. Az ószövetségi és egyéb héber irodalom (Apokrif, Pszeudoepigráf, Targumok stb.), valamint a kereszténység, és az iszlám hagyományok egy határozott szemszögből kezelik Nimródot. Maga a kanonizált Biblia nem tér ki részletesen Nimródra, neve mindössze öt alkalommal fordul elő a kanonizált írásokban. Nimród Khám fiának, Kusnak egy leszármazottja volt:

1Mózes 10:7-8  7 Kus fiai: Szeba, Havila, Szabata, Ráma és Szabteka. Ráma fiai: Szeba és Dedán. 8 Kus nemzette Nimródot.

Egy dolog azonnal szembetűnik: Kus fiainak és unokáinak felsorolása után Nimród tőlük teljesen külön van megemlítve. Ennek okára talán a Szefer HaJasher (az Igazak könyve) vet több fényt, ami kitér arra, hogy Kus már idős korában újraházasodva nemzette Nimródot, akit ő a leginkább szeretett összes fiai közül. Különös módon a Szentírás nem tesz említést Nimród gyermekeiről, vagy leszármazottairól. Pedig neve az 1Mózes 10. fejezetében fordul elő először, ez a fejezet pedig a "nemzetek táblája" is egyben, ahol fel vannak sorolva a föld nemzeteinek pátriárkái, illetve ősnemzetségei. A nemzetek táblájában tehát nincs említve Nimródtól származó utód, így értelemszerűen tőle származott nemzetség sem! És mivel a Szentírásban külön van sorolva kusita (fél)testvéreitől, ez is azt érzékelteti, hogy ő valóban más anyától származott, mint a korábban felsorolt kusiták (az Igazak könyvében leírtaknak megfelelően). Ez egyben választ adhat arra is, hogy Nimród miként soroltathatott az óriások közé, ugyanis egy annunaki, vagy nefilim vérvonalból származó anya ezt lehetővé tette. A Jásher könyve szerint:

Jásher 7:23 És Kus, Noé fiának, Khámnak fia feleséget vett magához az időben*, öregsége korában, és az fiút szült neki, és Nimródnak nevezték el, mondván: Ez időben kezdtek az emberek fellázadni és áthágásokat elkövetni Isten ellen, és a fiú felnőtt, és az apja nagyon szerette őt, mert öregkorának fiúgyermeke volt.
Megjegyzés* Péleg idejében (Jás. 7:22), azaz jóval az eredeti négy fiának születése után, ami azt jelenti, hogy ez az asszony Kus második felesége volt. Ennek szerepe lehet Nimród óriás termetét illetően.

Tény, Ni0mród hatalmas (gibbor, azaz: nagy, hírneves, v.ö. 1Móz. 6:4) vadász volt JHVH előtt, amit úgy is lehet fordítani, hogy "JHVH ellenében". Ő volt az akkor Mezopotámiában lakó egységes emberiség első nagy uralkodója:

1Mózes 10:8-9 8 Kus nemzette Nimródot. Ez volt az első uralkodó a földön. 9 Hatalmas (héb: gibbor; görög: gigasz) vadász volt az Úr előtt/ellen. Innen a szólás: Nagy vadász az Úr előtt, mint Nimród. 10 Uralma kezdetben kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra és Sineár földjén minden városra.

A bibliai Nimród neve a héber “ma radh” igéből származik, aminek jelentése "lázadó." A név kezdő-betűje, vagyis az "m" elé helyezett "n" által igenévvé alakul: Nimrod, vagyis A Lázadó. Amikor Nimród uralkodott, még nem létezett a héber nyelv, így ez a bibliai héber megnevezés kétségtelenül nem a név által jelölt személy valódi neve (lásd Kautzsch 1910, 137 2b, és BDb 1963-597). Nimród hatalmas vadász volt JHVH előtt, amit tehát úgy is fordíthatunk, hogy JHVH-nak ellenében, ellene szegülve (ezt az értelmezést követte a Septuaginta, Josephus és a Targumok is). A gibbor szóhasználat szintén az Isten fiainak és az emberek leányainak keveredéséből létrejött hírneves harcosokra emlékeztet bennünket, akiket a Szentírás (1Móz. 6:4) többesszámban gibborim-ként említ (az LXX-ben gigantes, azaz gigász). Ez a tény és bizonyos néphagyományok is arra utalnak, hogy Nimród óriás volt, s így valami módon a nefilim-mel vagy ahogyan a sumérok nevezték őket, az annunaki-kal keveredett vérvonalból származott.

 

Bábel tornyaAmit nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy Nimródhoz és birodalmához köthető az emberiségnek a Noé özönvize utáni első (globalista) Istenellenes lázadási kísérlete, ugyanis Nimród volt az a személy, az első egyeduralkodó a földön, akinek uralma alatt az emberiség összefogott a Bábel tornyának építésében, hogy ez által feljusson az égbe, amit Isten a nyelvek összezavarásával akadályozott meg. (Egyes kaldeus, babiloni és perzsa források szerint Nimród célja a toronnyal Isten meggyilkolása volt, háború indítása az ég ellen, amit egy természetfeletti építménnyel és nyíllal akart véghezvinni) Mindez a Bibliából egyértelműen következik, mivel Nimród birodalmának kezdete, elnevezése és helye is megegyezik, és a népek szétszóródása is ezen események után valósult csak meg:

I. Móz. 10:8. Kús nemzette még Nimródot: ő volt az első uralkodó a földön ... 10. Királyságának kezdete Bábel volt, és Erek és Akkád és Kalné; Sineár földjén.

I. Móz. 11:1-9 1. A föld akkor még egy ajkú és egyazon beszédű volt. 2. Amikor azonban Keletről elköltöztek, Sineár földjén egy mezőségre bukkantak, és ott letelepedtek. 3. Azt mondták egymásnak: »Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki tűzben!« Aztán felhasználták a téglát építőkőnek, az aszfaltot meg habarcsnak, 4. és azt mondták: »Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!« 5. Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai, 6. és azt mondta az Úr: »Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel. 7. Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!« 8. Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését. 9. Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, s onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére.

Természetesen - mint minden ilyen kísérlet -, csúfos kudarcra volt ítélve, ahogy ezt a 2. Zsoltárból is olvashatjuk az eljövendőről, ahol szintén egy hasonló lázadási kísérlet fog kialakulni JHVH és az ő Krisztusa ellen:

Zsolt. 2:4-5 ... Az egekben lakozó neveti, JHVH megcsúfolja őket. 5. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében...

A bábeli nyelvzavart követően Nimród hatalma megtört, s birodalma ezzel erősen korlátozódott. A nemzetek elkülönülése után ezen a területen először a szemita akkádok, illetve asszírok vették át a vezető szerepet a történelem porondján. (baloldali képre kattintva) Megjegyezzük, az asszír név eredete Asshúrhoz, Noé unokájához, Shém második fiához vezethető vissza (1Móz.10: 22 és lásd még Asszíria – Isten haragjának eszköze című írást). 

Meg kell említeni, hogy az 1Mózes 10:8-12 verseinek mondanivalóját több fordítás helytelenül adja vissza, amikor azt érzékeltetik, hogy Nimród (Khám fia, Khús fia) volt Ninive, Rekhobot, Kaláht és Reszen felépítője. Ez egy fordítási hiba, ugyanis az eredeti héber szöveg szerint: "E földről ment aztán ki Ashúr, és építé Ninivét, Rekhoboth városát és Kaláht. 12 És Reszent Ninivé között és Kaláh között..." (KJV. Alapján). (héb. min haaretcz haviv yatsza ashúr vajjiven eth nijneveh) Tehát nem Nimród, hanem Ashúr hagyta el a nimródi birodalmat, és építette fel az említett városokat. A Szeptuaginta fordítás szintén ezt a mondanivalót adja vissza. Maga az esemény közvetlenül a népek szétválasztása után történt, és lényegében ezzel jött létre Akkád.

Az 1Mózes 10. fejezetével kapcsolatban még egy rendkívül fontos dolgot ki kell hangsúlyozni:

 

1Mózes 10:32 32 Ezek Nóé fiainak a nemzetségei, származásuk szerint népekre tagolódva. Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után.

 

A népek szétszóródása Bábel utánA Szentírás ebben a fejezetben vázolja az emberiség nemzetségekre tagolódását. Ezek a nemzetségek aztán nagy népekké, majd nemzetekké váltak. Az 1Mózes 10-ben felsorolt pátriárkák alapján a Biblia hetven nemzetséget tart számon, ősapáik után nevezve meg mindegyiket. Kús nemzetségeinek felsorolásakor találkozunk először Nimród nevével, akinek tettein ugyan kiemelt hangsúly van, de mint már azt láttuk, nincs említés az utódairól. A Biblia alapján tehát nem származtathatunk tőle egyetlen nemzetet sem! A bibliai próféciákban általában a pátriárkáik után vannak megnevezve a nemzetségek, és számos prófécia szól a különböző, gyakran akár apró nemzetekhez is, de egyetlen utalást sem találunk nimródi nemzetségre. Annak ellenére sem, hogy ő volt korának legismertebb és egyik legjelentősebb egyénisége. Mivel a Nimród nevet kizárólag a héber nyelvű Szentírás használja, s mivel ennek a Nimródnak nincsenek utódok tulajdonítva, így azok a magyar mondaelemek, amelyek Nimródtól eredeztetik a magyarságot, bibliailag nem megalapozottak. Tegyük hozzá, szerencsénkre, s tegyük hozzá, számos nemzet nevezi "apjának" Nimródot (például az asszírok, akik várost is neveztek el róla Nimrud, vagy más néven Kalhu néven), a korábban már vázolt okok miatt. Mivel Khám, valamint Kus leszármazottjáról van szó, széles körben elfogadott tény, hogy Nimród - ha nem is fekete -, de mindenképpen sötétbőrű ember volt.

 

Szefer Hajasher – Az igazak könyve

Az Igazak Könyvében (Szefer HaJásher vö. Józsué 10:13 és 2Sámuel 1:18) alaposnak mondható információhalmazt találhatunk Nimródról, birodalmáról és Isten ellenes magatartásáról, ami bővebb és aprólékosabb magyarázatot ad az 1Móz. 10:8-12 mondanivalójára is:

Tömören összegezve, a bibliai Nimród egy JHVH-val szembeszálló kegyetlen, zsarnoki uralkodó volt. Az ő nevéhez fűződik az özönvíz utáni emberiség első Isten ellenes társadalmi szervezkedése, egy korabeli világállam létrehozatala, valamint számos pogány kultusz életre keltése. Bibliai megnevezése is pontosan ezekre a jellemzőire utal. Diktatórikus hatalmat gyakorolva mindent megtett annak érdekében, akár az erőszak szigorú alkalmazásával, hogy elfordítsa a népet Istentől! E tulajdonságai révén Nimród tulajdonképpen az antikrisztus prototípusa volt, és az első nevezetes építőmestere (a torony mellett) annak a szimbolikus piramisnak (titkos munkának), amire az okkult titkos társaságok elvárásai szerint az Antikrisztus teszi majd fel a zárókövet, amivel befejeződik a munka. Tudnunk kell, hogy a Szentírásban gyakran említett babiloni rendszer, vagyis az Isten ellenes, lázadó és pogány babiloni vallás és politikai rendszer a nimródi Bábelben gyökerezik.

Mivel az idézetek túl terjedelmesek, így csak a lényegesebbeket idézzük be, egyébként pedig a mondanivaló főbb pontjait fogaljuk össze tömören:

Kus vénségében nemzette Nimródot, aki más anyától származott, mint Kus első négy fia (Jáser 7:23). Khám ellopja Noétól azokat a bőrkötényeket, amelyeket Isten maga készített Ádám és Éva számára a bűnbeesésük után, hogy befedje velük meztelen testüket (vö. 1Móz. 3:21). Az öltözékeket Szet utódai őrizték nemzedékeken át, ami így került Noéhoz (Jás. 7:24-26). Amikor az özönvíz után a túlélők elhagyták a bárkát, Khám ellopta és elrejtette az öltözékeket, majd mikor Kus nevű fia felnőtt, titokban neki adta azokat (Jás. 7:27-29). Kus szintén rejtegette a bőrkötényeket, és amikor Nimród huszadik évébe lépett, neki adta azokat. Nimród hatalmas erőre tett szert, amikor magára öltötte a ruhákat, nagy vadásszá lett, és még JHVH oltárának is áldozott (Jás. 7:30).

Jásher 7:44- 45 44 És Nimród Sínárban lakozott, biztonságban uralkodott, és az ellenségeivel való harcokban legyőzte azokat, és minden csatájában sikerrel járt, és birodalma igen naggyá lett. 45  “És minden nép és nyelv hallotta [Nimród] hírnevét és atyjuknak tekintették őt, és a földig meghajoltak előtte és ajándékokat hoztak neki, ő pedig urukká és királyukká lett, és mindannyian uralma alatt éltek Sínárban [Sumérban]. Nimród uralkodott a földön Noé minden fia fölött és azok mindannyian alattvalói és követői voltak. És az egész föld egy egységes nyelvet beszélt, de Nimród nem követte az Úr útjait, és gonoszabb volt, mint bármely ember őelőtte az özönvíztől kezdve az ő idejéig.

Megjegyzések: Az állatok és emberek meglapultak Nimród előtt, a ruházatok miatt, amelyek hatalmas erőt kölcsönöztek neki (Encyclopaedia Judaica). Az okkult kultuszokban maradandóan fellelhető ezeknek a kötényeknek a jelentősége, így a szabadkőművesek rítusos kötényviselete is ezzel kapcsolatos. Ugyancsak a torony építéséhez vezethető vissza a magasba emelt ököl, mint a hatalom elleni lázadás, ellenszegülés és kihívás jele. A felemelt ököl a szabadkőművesek egy kézjele is volt, ami aztán a politikai baloldallal kapcsolatos mozgalmak által vált egy elfogadott és közismert jelképpé.

Nimród uralma tehát az egész akkori emberiséget magában foglaló "világkormány" volt, az első a történelem folyamán, ahol nem mellékesen újra le lettek fektetve a pogány világ (Istentől elfordult) vallási, politikai és ideológiai alapjai is. Zárójelben talán tegyük hozzá, hogy Noé, Shem, s az akkor működő melkisédeki papi rend tagjai kivételt képeztek ez alól. Ez az egységes, egynyelvű emberiség tette ki a sumér kultúrát. Ehhez az egységhez kíván maximálisan visszatérni a szemünk előtt kibontakozó világkormány a közeljövőben. Mint azt már kiemeltük, Nimródot atyjuknak tartották a népek, s ez a motívum számos néphagyományban a mai napig fennmaradt. Kétségtelen, hogy az idők folyamán esetenként eltorzult Nimródnak ez az "atyai" szerepe, és bizonyos nemzetek egy idő után valós, vér szerinti ősüknek tekintették őt. Ennek fényében kell értékelni az idevonatkozó magyar legendákat is.

A nevezetes bábeli torony történetét szinte mindenki ismeri, de a Jásher könyvében olyan részletes leírást olvashatunk ezzel kapcsolatban (Jásher 9:23-31), ami rámutat a torony építőinek szellemiségére is:

Jásher 9:23 23 És minden nemzetség - együttesen valami hatszázezer ember -, egy megfelelő helyet keresett a város és a torony megépítéséhez. Az egész föld felszínén nem találtak különbet, mint egy a Sinártól keletre fekvő völgyet, ahová valami kétnapos gyalogút vezetett, és odavándoroltak és ott megtelepedtek. 24 És téglákat kezdtek verni és tüzeket gyújtottak, hogy hozzákezdjenek a város és a torony építéséhez amit elterveztek. 25 És a torony építésével áthágást és bűnt követtek el … S miközben a tornyot építették a mennyek Ura és Istene ellen, szívükbe vették, hogy harcoljanak ellene és a mennybe emelkedjenek. 26 És az egész nép, és az összes család három részre osztotta fel magát; az első részük azt mondta, felemelkedünk a mennybe és harcolni fogunk ellene; a második részük ezt mondta, felemelkedünk a mennybe és a mi isteneinket helyezzük oda, akiket szolgálni fogunk; a harmadik részük pedig azt mondta, felemelkedünk a mennybe és lecsapunk rá nyilakkal és lándzsákkal; és Isten tudta minden gonosz gondolataikat és látta a várost és a tornyot, amit építettek.

Tömörítve az eseményeket: A tornyot olyan, hosszú-hosszú éveken át tartó emberfeletti erőfeszítéssel építették, hogy "ha egy tégla leesett, azt megsiratták, de ha egy ember leesett és meghalt, arra oda sem figyeltek". Amikor az épület elért egy bizonyos magasságot, akkor nyilakat lőttek az ég felé, s amikor azok véresen estek vissza (ez az Úrtól volt), azt hitték sikerrel jártak és teljessé lett a bűnük  (27-31 versek).

Jásher 9:32 És Isten szólt a hetven angyalhoz, azokhoz, akik legközelebb álltak hozzá, akik mellette tartózkodtak, mondván: Ereszkedjünk alá és zavarjuk össze a nyelveiket, hogy egyetlen ember sem értse meg szomszédjának beszédét, s ezt meg is tették velük [az emberekkel].

A nyelvek összezavarásával lehetetlenné vált a munka befejezése, káosz alakult ki és az Úr szerte szórta a nemzetségeket a föld színén. A Jásher könyvének 10. fejezete már a nemzetek szétszórását vázolja, amelyek nemzetségeik szerint szétterjedtek az egész földön. A fejezet többek között leírja pl. azt is, hogy miként hagyták el ekkor az asszírok a nimródi birodalmat, s alapították meg Asszíriát:

Jásher 10:32-33 És abban az időben [a szétszórattatáskor] Ashúr, Shém fia, minden gyermekével és házanépével, nagyon nagyszámú népességgel elindult és egy távolabbi földre vándorolt, addig, amíg elértek egy nagy kiterjedésű völgyet azon a földön, ahová elvándoroltak, és négy várost építettek maguknak ott, amelyeket saját neveikről és a velük történt eseményekről neveztek el. És ezek a nevei azoknak a városoknak, melyet Ashúr felépített: Niniveh, Reszen, Kalah és Rekhobot; és Ashúr gyermekei ott laknak egészen a mai napig.

A fentiek némileg rávilágítanak a sumér kultúra, a nimródi birodalom és a kusiták hanyatlásának körülményeire is, valamint a szemita akkád kultúra kezdeti felvirágzásának időszakára. Pontosítva a kanonizált Genezis azon, nyelvészetileg félreérthető részét is, ami vázolja, hogy milyen körülmények között épültek meg az asszír városok és jött létre a birodalmuk.

A 11. fejezet pedig  rámutat arra, hogy a nemzetek szétszóratása után Nimród ugyan továbbra is Sinár földjének királya maradt, de ereje alaposan megtört és ekkor inkább már csak egyféle hadúr volt, akit a torony elpusztítása után már Amfrafel (Ampraphel, Szeptuagintában: Αμαρφαλ azaz
Amar-phal)-ként neveztek:

Jásher 11:1 És Nimród, Kus fia még mindig Sinár földjén élt, ott lakott és uralkodott és városokat épített Sinár földjén [Bábel, Erek, Ekhed és Kalna, (11:2-4 versek)] .

Jásher 11:5-6 5 És amikor Nimród felépítette ezeket a városokat Sinár földjén, a megmaradt népét beköltöztette azokba, hercegeit és hatalmasait, akik megmaradtak birodalmában. 6 Nimród maga Bábelben lakozott, s ott megújította uralmát megmaradt alattvalói fölött, és biztonságban uralta őket, Nimród alattvalói és nemesei pedig Amfráfelnek nevezték őt, mondván, hogy a toronynál általa [miatta] estek alá a nemesei és az emberei.

Nimród azonban mindezek ellenére sem tért meg az Úrhoz, “gonoszságban élt továbbra is, gonoszságot tanítva az emberek fiainak" (11:7). Egyetlen fia, Mardon még nálánál is gonoszabb volt, ami a következő szállóigét szülte: "A gonosztól gonosz ered" (11:8). Ez a fia később az alábbiakban vázolt királyok harcaiban pusztult el (utód nélkül, ami azt jelenti, hogy nem létezik nimródi nemzetség).

Az 1Mózes 14-ben található leírás a szövetséges királyok és Ábrahám harcáról a Jásher könyvében szintén sokkal részletesebben tárul elénk. Az Ábrahám ellen harcoló királyok vezére a szemita Kedorloamer Elám királya volt, aki szintén elhagyta Nimródot, akinek korábban hadvezérként szolgált:

Jásher 11:10 És Kedorloamer, Élám királya elhagyta Khám gyermekeinek nemzetségeit, és harcolt ellenük, és diadalmaskodott fölöttük, és felvonult a síkság öt városa ellen, harcot indított ellenük és győzedelmeskedett fölöttük, s azok mind az ő uralma alá kerültek. 

Az egykor dicsőséges Nimród innentől már a puszta létéért küzdött, a körülötte felemelkedő nemzetek összeütközéseiben már csupán az egyik oldalt szolgáló vazallus királyként uralkodhatott Amfráfel néven.

Jásher 13:12-13 12 És Ábrahámnak a Kánaánba költözése utáni tizedik évében háború tört ki Nimród, Sinár királya és Kedorloamer, Élám királya között, és Nimród felvonult ellene, hogy legyőzze őt. 13 Mert korábban Kedorloamer Nimród seregeinek egyik vezére volt, és amikor a toronynál minden nép szétszórattatott, és akik megmaradtak [Sinárban], azok is szerte szóródtak a föld színén, és Kedorloamer Élám földjére költözött, uralta azt, és lázadásban állt [egykori] ura ellen.

Nimród/Amfráfel birodalmának összes harcosával, mintegy hétszázezer emberrel vonult föl Kedorloamer ellen, hogy megbüntesse lázadó hadvezérét, aki ötezer harcosa élén Bábel városa mellett hihetetlen győzelmet aratott korábbi királya fölött. A harcban elesett a gonosz Mardon, Nimród fia is (13:14-15). A vereség után Nimród Kedorloamer vazallusává lett, aki később többi szövetségese mellett bevonta őt a Szodoma és Gomorra elleni hadjáratába is:

Jásher 16:1 Abban az időben Kedorloamer, Élám királya üzenetet küldött a szomszédos királyoknak, Nimródnak [Amfrafelnek], Sinár királyának, aki ekkor az ő uralma alatt állt, és Tidálnak, a goyim [népek] királyának, és Áriókak, Elaszár királyának, akivel szövetségre lépett, ezt üzenve: tartsatok velem, hogy lecsapjunk Szodoma minden városára és lakosaira, mert fellázadtak ellenem az utóbbi tizenhárom évben.

1Mózes 14:13, 8-9 1. Amráfelnek, Sineár királyának, Arjochnak, Ellaszár királyának, Kedor-Laomernak, Elám királyának és Tidálnak, Gojim királyának idejében 2 ezek háborút viseltek Berával, Szodoma királyával, Birsával, Gomorra királyával, Sineábbal, Adma királyával, Semeberrel, Cebojim királyával és Bela (azaz Coár) királyával. 3 Ezek mind Sziddim völgyében gyűltek össze (ez a Sós-tenger). … 8Ekkor kivonult a szodomai király, a gomorrai király, az admai király, a cebojimi király és a belai (azaz coári) király, s a Sziddim völgyében szembeszálltak velük: 9Kedor-Laomerrel, Elám királyával, Tidallal, Gojim királyával, Amráfellel, Sineár királyával és Arjochkal, Ellaszár királyával; négy király öt ellen.

Ennek a hadjáratnak a végkimenetelét már jól ismerjük az 1Mózes 14-ből is: Kedorloamér legyőzi a lázadó királyokat, és fogságba viszi Lótot is. Ezért Ábrahám seregével a királyok után ered és kemény vereséget mér rájuk, kiszabadítja unokaöccsét, Lótot és rengeteg zsákmányt szerezve tér vissza (16:2-10). Ezután Ábrahám áldást kap Melkizedektől, akit a Jásher Semmel Noé fiával azonosít (16:11-12). Írásunk témáját illetően a történet fő érdekessége az, hogy Nimród azonos Amfráfellel.

 

Nimród a Liber antiquitatum biblicarum (Pseudo Philo) -ban

A Liber Antiquitatum Biblicarum (innentől LAB) szerzőjéről (Pseudo Philo) szinte semmit nem tudunk, csak annyit, hogy az első század közepén állította össze a bibliai őstörténelmet egybefogó munkáját, ma már elérhetetlen forrásokból. Ennek a munkának egy aránylag terjedelmes része foglalkozik Nimróddal.

A LAB 4:7 verse párhuzamos az 1Mózes 10:9-el: "ő [Nimród] kevéllyé vált az Úr előtt." Ahogy a Jásher-ben, itt is említést kap az, hogy Khám fiai Nimródot tették meg vezérüknek (LAB. 5:1), s az első népszámlálás alkalmával Khám minden fia az ő vezetése alatt vonult föl (LAB. 5:5).

A 6. fejezetben bontakozik ki Nimród és Abram (a későbbi Ábrahám) konfrontációja, amikor Sem, Khám és Jáfet nemzetségeinek kijelölt vezérei elhatározzák, hogy mozgósítva az egész népet, felépítenek egy hatalmas tornyot (Bábel tornyát). Ám az ebben való részvételt megtagadta tizenkét Arpaksád nemzetségéből való férfi, köztük Abram is, akik mindannyian az igaz Isten imádói voltak. Joktán a semiták kijelölt vezére börtönbe záratja a férfiakat, bár ezt fenntartásokkal teszi, mert az ő nemzetségéből valók, és titokban maga is az Úr imádója. Joktán felajánlja nekik a szökés lehetőségét, amivel tizenegy ember él is, de Ábrám nem kíván elmenekülni. Nimród óriási haragra gerjed, amikor meghallja, hogy mi történt, s a még börtönben lévő Ábrámon tölti ki minden dühét, elrendelve, hogy vessék őt a tüzes kemencébe. Ezt meg is teszik, de Isten megoltalmazza Ábrámot a tűztől, majd egy földrengést okoz olyan tűzorkánnal, ami eléget 83500 embert.

Amikor Isten elhívja Ábrámot és így szól hozzá: "Én vagyok az Úr, aki kihozott téged Ur Kasdím-ból" (1Móz. 15:7) a midrásokban ezt szó szerint veszik, s mivel az ur szó jelentése tűz, láng, fény, így a kijelentés pontos értelme: "Én vagyok az Úr, aki kihozott a káldeusok tüzéből."

Az mindenesetre logikus, hogy ha Ábrám Istent szolgálta, az Isten ellen lázadó Nimród pedig uralta azt a földet, ahol Ábrám élt, akkor elkerülhetetlen volt a konfrontáció a hit hőse és a sátáni diktátor között. Nimród bálványimádatban tartotta az uralma alatt álló emberiséget, amire a kanonizált Józsué 24:2 is utalást tesz:

Józsué 24:2 S Józsue szólt az egész néphez. "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A folyón túl éltek egykor ősatyáitok, Terach, Ábrahám és Nachor atyja, s más isteneknek szolgáltak.

 

Josephus Flavius

Jospehus tömören az alábbiakban foglalja össze Nimród munkásságát:

Ez a Nimród szította fel őket az Isten gyalázására és megvetésére. Ő Noé fiának, Khámnak az unokája volt, egy nagy erejű, merész ember. Meggyőzte őket afelől, hogy ne Istennek tulajdonítsák, s ne általa várják a boldogságot, hanem higgyenek abban, hogy a saját bátorságuk által nyernek boldogulást. Fokozatosan addig változtatta a kormányzati módszert, amíg az zsarnoksággá vált, mert nem látott más módot arra, hogy elfordítsa az embereket az Isten félelmétől és azok teljesen az ő hatalmától függjenek. - (Antquitates 1.113-14)

Még azt is kijelentette, hogy bosszút áll Istenen, ha [Isten] újra a világ vízbefojtását tervezné; mert olyan magas tornyot épít, amelyet a vizek nem lennének képesek elfedni, és bosszút áll Istenen önmagáért, amiért elpusztította az őseit.  (Ant. I: iv: 2)

Amit itt Nimródról olvasunk az lényegében ugyan az a receptet tálalja fel, amit a titkos társaságok a “felvilágosulás” eszmeiségével hirdetni kezdtek, majd a világkormány célkitűzésével folytattak, folytatnak. Az ember önmegvalósítása és boldogulása Isten, s a velejáró vallási kötelékek nélkül, és a kormányzatok, illetve majd az egy kézből irányított globalista világkormány szerepe mindezek megvalósításában. És valóban, a háttérből irányított kormányzatok ma szintén ugyan ezt a nimródi módszert alkalmazzák: Az embereket a hatalmi struktúra függőivé, ráutaltjaivá s lehetőleg a rendszer teljes és jól manipulálható kiszolgáltatottjaivá teszik. Az adott időben aztán visszaállítják a globális (bábeli) világrendet, a diktatórikus Nimróddal (Antikrisztussal) az élen, aki az igaz Isten ellen emeli hangját, s magát nyilvánítja ki istennek.

 

A Targumok

A Pseudo-Eupolemus és Pseudo-Jonathan névvel jelölt targumok szintén említik Ábrám Nimród általi tűzbevetését. A Pseudo-Jonathan 1Mózes 11:28-al kapcsolatos targumában ez áll:

És az történt, hogy amikor Nimród a tüzes kemencébe vetette Ábrámot, mert az nem imádta az ő bálványát és a tűznek nem volt hatalmában megégetni őt, akkor Hárán [Ábrahám testvére] szíve kételkedni kezdett és így szólt: "Ha Nimród diadalmaskodik, akkor melléje állok, ha pedig Ábrahám diadalmaskodik, akkor meg őmellé fogok állni.” És amikor az összes ott lévő ember látta, hogy a tűz nem hatott Ábrámra, ezt mondták szívükben: "Nem-e Hárán, Ábrám fivére az, aki teljes a varázslatokban és bűvöletben és varázsigével állította meg a tüzet, nehogy megégesse fivérét?" Ekkor azonnal tűz szállt alá az égből és elégette őt [Háránt], és Hárán atyjának jelenlétében halt meg születésének földjén, amikor a kasdai által Ábrámnak, testvérének szánt tüzes kemencében elégett. (Bowker, Targums, 183, 187-188).

A kanonizált Szentírás valóban utalást tesz Hárán korai halálára:

1Mózes 11:28 Hárán meghalt még apja Tera életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdimban.

Bár ez a szövegrész nem ad konkrét magyarázatot Hárán halálának okára, de alátámasztja azt, hogy Hárán fiatalon, a fenti leírásoknak megfelelően a Nimród általi tűzbevetéskor pusztulhatott el. Ez egyben azt is jelenti, hogy Ábrahám testvérének gyilkosa Nimród volt. Ábrám tűzbevetésének és Hárán halálának okait, illetve körülményeit az Igazak könyvének 8-9, 11-12 fejezetei is meglehetősen részletesen és hosszadalmasan vázolják, amire itt nem térünk ki külön, mert a targum remekül összegzi annak lényegét.

A Pseudo Jonathan Targum egy további érdekes eleme az, hogy Nimródot szintén Ampraphellel azonosítja, aki az 1Mózes 14-ben azon királyok közé soroltatott, akik ellen Ábrahám háborúba vonult, hogy kiszabadítsa Lótot a fogságukból. Ez a Targum 1Mózes 14-1 versel kapcsolatban ugyanis azt a megjegyzést teszi, hogy Ampraphel azonos volt azzal a Nimróddal, aki Ábrahámot a tűzbe vettette.

Ennek egyik oka valószínűleg a név amar és hippil vagy pil szavakhoz való etimológiai kapcsolata (amar pil, vagyis, "ő mondta azt, dobjátok"). Az azonosítás a fő oka azonban az lehet, hogy Amprhaphelt Shínár királyaként nevezi meg a szóban forgó bibliai idézet. Mint tudjuk, a nemzetek szétszóródását követően Sínár fölött továbbra is Nimród maradt meg uralkodóként. Ábrahám erejének és hatalmának teljében volt akkor, amikor a már megöregedett és korábbi nagy hatalmát elvesztett Nimródnak, Sínár uralkodójának valaki más vazallusaként kellett szolgálnia háború esetén. A fentebb elemzett Szefer HaJasher szintén rámutatott, hogy Nimród Kedorloamer vazallusává vált, és részt vett vele a Szodoma és Gomorra királyai ellen indított hadjáratban, majd vereséget szenvedtek Ábrahámtól. 

A targumok és Rashi szerint Nimród a nyelvével (csalárd szavaival) csalta csapdába az embereket, mondván: "Hagyjátok el Sém törvényeit, s helyette ragaszkodjatok Nimród törvényeihez." Ez esetben a "vadász" szó egy metafora is, mivel Nimród mesteri módon volt képes csapdába vinni az embereket; ezért nevezték őt “bűnben hatalmas”-nak, vagy a "bűn hőse"-ként. Ez a kifejezés ismétlődik az 1Krónika 1:10-el kapcsolatos targumban, s ugyan ennek a könyvnek a 28-3-as verséhez azt a megjegyzést fűzik, hogy Isten megmentette Ábrahámot a tüzes kemencéből, amelybe Nimród betaszította, mivel nem volt hajlandó a bálványt imádni.

Itt meg kell jegyezni, hogy Sém a Felséges Isten papjaként, a melkisédeki rend főpapi tisztjét töltötte be az özönvíz utáni időkben, s mint ilyen, az egy igaz Isten törvényzetét képviselte. Sém volt az a Melkizedek, aki megáldotta Ábrahámot (1Móz. 14:18-20), miután az legyőzte a szövetséges királyokat, köztük Ampraphellel.

Idézzük fel a Qoh 4:13-ként jelölt targumot:

"Jobb Ábrahámnak a szegény ifjúnak, akiben a prófécia szelleme élt az Úrtól, és aki ismerte az Urat három éves kora óta, és akit nem lehetett bálványimádatba vinni, mint a gonosz Nimródnak, a vén és ostoba királynak. És mivel Ábrahám nem borult le egy bálvány előtt, ő tüzes kemencébe vette, és a világ Ura csodát vitt véghez érte, és megmentette őt [a tűztől]. De Nimród még ezután sem tért belátásra a bálvány imádatával kapcsolatban, amit az előtt imádott. Mert Ábrahám kiment a bálványimádók nemzetségei közül és Kánaán földjét vette birtokába, és Ábrahám uralmának idején Nimród elvesztette méltóságát a világban."

 

A Talmud

A Talmudot itt csupán érintőlegesen említjük, ugyanis nem nyújt a fentieknél bővebb információt Nimródról, és valójában elködösíti a lényeget. Egy rendkívül fontos talmudi értelmezést azonban mindenképpen ki kell emelni. A talmudi "bölcsek" minden olyan történelmi személyt, aki a rabbinikus judaizmus szemszögéből károsnak minősült a zsidóságra nézve, szimbolikusan Nimród fiaként, utódaként jelölnek meg. Így Nimród utódaként van elkönyvelve Ézsau, Jákob fivére, Nebukaddnezár, Babilon királya, de még Jézus is. Ugyanígy Nimróddal, illetve Ézsauval azonosították a római birodalmat is. Ezt természetesen allegorikusan kell értelmezni:

Hogy Kushita volt-e Ézsau? [Így mondatik] hiszen ő ugyanúgy viselkedett, mint Nimród. Ezért van megírva: Mint Nimród, a hatalmas vadász az Úr előtt (10:9): Nem e nagy vadászként van említve? Nem az van megírva, hogy Nimród [a nagy vadász], hanem mint Nimród; és ahogyan az egyik szavaival vitte csapdába a népet, úgy a másik is [Ézsau, illetve Róma] szavaival vitte csapdába a népet, mondván; '[Igaz, hogy] nem loptál [de mond meg nekünk] ki volt a tettestársad a lopásban; nem gyilkoltál, de ki volt tettestársad a gyilkolásban."  (Midrash Rabbah - Bereishit 37:2)

A talmudizmusban tehát ilyen átvitt értelemben bárkit Nimródnak nevezhetnek, aki a szélsőséges judaizmus sajátos szemszögéből nézve kiérdemli ezt a nevet, még ha az illető nyilvánvalóan nem is lehet Nimród genetikai leszármazottja.

 

Az egyházatyák és krónikások:

A Szalamiszi Epiphanus Panarion című munkájában így ír.

Epiphanus Panrarion-ja 1:3,3 Ekkor terjedt el a földön minden áthágás, mert Nimródtól származtak a hamis tanítások, az asztrológia és mágia – amit egyesek zoroaszterizmusnak neveznek. Valójában azonban ez Nimródnak, az óriásnak az ideje volt, Zoroaszter egy messze más korban élt.

Az i.sz. 4. századi szír teológus, Ephraem az 1Mózes 10:9-hez fűzött kommentárjában Nimródot az Isten akaratának kivitelezőjeként tekintette, amikor így fogalmazott: "Nimród erős óriás volt az Úr előtt, mert Isten akaratának megfelelően háborúzott a népek ellen, a célból, hogy szétterjessze őket az Isten által nekik szánt területekre. Így amikor valaki áldást mond egy királyra, vagy vezérre a következő szavakkal teszi: 'Légy olyan, mint Nimród, az erős óriás az Úr előtt, aki győzedelmes az Úr háborúiban.'”

A szintén szír származású Isho’dad (Hedatha püspöke i.sz. 9.sz) ugyan ennek a versnek a kommentárjaként így ír: "'A légy olyan, mint Nimród, a bátor vadász az Úr előtt' mondást a korábbi időkben gyakran használták a hadvezérek üdvözléseként.” Ishodad Epraemhez hasonlóan úgy vázolja Nimródot, mint aki az Úr akaratát töltötte be azzal, hogy a nemzetek ellen harcolt a torony elpusztulása után, hogy azok szétszóródjanak a földön.

Az V. században élő örmény Choreni Mózes az Arménia története című krónikájában szintén megemlíti azt, hogy Nimród a titánoktól származott, vagyis óriás termetű volt.

 

A sumér Nimród - Etana, vagy Gilgames?

A Biblia és az ahhoz kapcsolódó héber/keresztény irodalom szerint Nimród volt az első nagy király, s mint ilyen, nyomát kellene találnunk a korabeli és a korhoz közel álló szekuláris forrásokban. Ez elsősorban a sumér és akkád irodalmat jelenti. Azonban a suméroktól fennmaradt, egyébként meglehetősen terjedelmes irodalom sehol egy szóval nem említi meg a Nimród nevet. Még a nevezetes királylista sem (ami egyébként az özönvizet követő néhány évszázadot is magában foglalja), holott a Biblia szerint Nimród volt a föld első valós uralkodója, a kor talán legismertebb embere. Amint erre már korábban kitértünk, a Nimród megnevezés a bibliai héber ma radh szóból származik, jelentése lázadó. Mivel azonban Nimród az egységes és még egynyelvű sumér kultúra tetőfokán kezdte meg uralmát - amikor a héber nyelv még nem létezett - így nem feltételezhetjük, hogy kortársai ezen a néven ismerték őt. Legfeljebb azt, hogy nevének jelentése a sumér nyelven is kapcsolatban lehetett a lázadás vagy lázadó szavakkal. Függetlenül a névtől, mindenképpen nyomát kellene találnunk a sumér irodalomban egy olyan személynek, akire pontosan ráillenek Nimród tulajdonságai és jellemzői, hiszen ennek a korszaknak a messze legkiemelkedőbb személyéről van szó.

Más szóval, amennyiben a sumér forrásokból próbáljuk azonosítani Nimródot, illetve az ő sumér nyelvű megnevezését, azt csak a szóban forgó sumér leírások szereplőinek jellemzői, tulajdonságai és történetei alapján rekonstruálhatjuk, összevetve azokat a bibliai irodalom reá vonatkozó jellemzőivel. Ne feledjük, a Noé és Ábrahám közötti időben Nimród a legismertebb bibliai egyéniség, s ha a Biblia ilyen rendkívüli személyiségnek tartotta, akkor ennek az embernek nyomát kell találnunk a korabeli leírásokban is. Nos, a sumér források alapján csupán néhány személy jöhet szóba, s a két legvalószínűbb kandidátus Gilgamesh és Etana. Kezdjük ez utóbbival.



Nimród/Etana és a Kus/Kish királyság

Ahhoz, hogy beazonosíthassuk a bibliai Nimródot az ismert sumér uralkodók valamelyikével, meg kell vizsgálnunk az olyan rendelkezésre álló forrásokat, amelyek leírásai alapján pontosan egyeztethetjük a leírt eseményeket a bibliai Genezisben vázolt eseményekkel. Mindent figyelembe véve a kör leszűkül a Kis-i [kusita] királyságra, ami a leírások alapján az első olyan uradalom, amely egy államba tömörítette a régióban kialakuló városállamokat. Úgy a bibliai és az azzal kapcsolatos irodalom, mint a sumér királylista szerint a kisi/kusita dinasztia nem sokkal az özönvíz után alakult meg, amely Kis városában székelt. Ezt a periódust még az egységes emberiség, az egy kézben összpontosult uralom, valamint az egy nyelv jellemezte. Vagyis, ez a periódus megfelel a bibliai Nimród korszakának, ellenben a bábeli szétszóródás után kialakult helyzettel, amit már a gyakran más más nyelvet beszélő város és nemzetállamok közötti viszályok, háborúk jellemeztek.

Khám leszármazottai az 1Mózes 10:5 versében vannak felsorolva, s az ott felsorolt nevek közül Nimród neve a tizenharmadik név. Történetesen, a sumér királylistában a Kish-i királyság tizenharmadik uralkodója egy bizonyos Etana volt, aki "egyesítette a népeket és konszolidálta a hatalmat." Amíg a Szentírás szerint Nimród hatalmas vadász volt, addig a sumér Etanát a “vadállatok királyának” nevezték. A sumér leírásokban Etana egy sas hátán ülve szállt az egekbe, majd egyes források szerint aláesett és meghalt, más források szerint pedig feljutott az egekbe. Ez az eset párhuzamos a Korán egy Nimródra vonatkozó kommentárjával, miszerint Nimród a torony lerombolása után egy másik módszert keresve kívánt a mennybe jutni. Egy erre a célra elkészített ládát négy hatalmas sasra kötöztek, s amikor így a felhők fölé szállt, fellőtte nyilát a menybe azzal a szándékkal, hogy megölje az Istent, aki romba döntötte tervét. A bibliai Nimród neve elválaszthatatlan Bábel városának és annak a nevezetes toronynak a felépítésétől, amely az egekbe nyúlt. A sumér Etanát szintén építőnek nevezik:

 

„[A hatalmas istenek, az Igigi-k] megterveztek egy várost,
[Az igigi-k] lefektették annak alapjait,
[Az annunakik] tervezték meg Kish városát
[Az annunakik] vetették le annak alapjait,
Az Igigi-ik szilárddá tették a téglasorokat.
[...]
Legyen [ ] nekik pásztoruk
Legyen Etana az ő építőmesterük (?) [ ]

A nagy annunakik pálcája, akik eldöntik a sorsokat [ ]
Egybegyűltek és tanácsot tartottak a földön
Az Iggigi [] neveket adott mindegyiküknek.
Nem alapoztak meg királyt a hemzsegő nép fölé ….
Ezennel királyságot biztosítottak a földnek, és Kish [városa megalapozódott?]
Ő hozta el a királyságot …
(kiemelések hozzáadva)

 

Ezek szerint Etana volt az a király, aki számára a “királyság Kisbe ereszkedett alá a mennyből” és nagy építőmester volt, s mindemellett a föld első nagy királya! Kétségtelen, hogy ezek alapján szoros párhuzamot vonhatunk Etana és a bibliai Nimród között. A sumér Ziusudra leírásban egy ezzel párhuzamos történet láthatunk, ami megemlíti a vízözön előtti időket is:

 

„Miután a királyság a földre ereszkedett a menyből,
S miután [az annunakik] a fönséges diadémet és a királyi trónust a földre hozták a menyből,
Ő tökéletessé tette a szertartásokat [ritusokat] és magasztossá az isteni [annunaki] törvényt …
Megalapozta az öt várost …. tiszta helyeket,
megnevezete azokat, s kijelölte vallási központokká.
Az első ilyen város Eridu, amit Nudimmud-nak adott, a vezérnek,
A második Badtibira, amit … adott
A harmadik Larak, amit Endurbilhursag-nak adott,
A negyedik Sippár, amit Utu-nak, a hősnek adott,
Az ötödik Suruppak, ezt Sud-nak adta.
Amikor megnevezte ezeket a városokat, az imádat központjaiként jelölte ki ezeket …”

(Kramer, History Begins at Sumer, 149-150 o.)

 

Itt már annak a vallásrendszernek a létrehozása is Etana nevéhez fűződik, ami nem lehet más, mint a későbbi misztérium kultuszok ősforrása. Azok, akik Nimródot Etanával azonosítják, részben e fenti forrásokra alapozzák feltevésüket. A fenti listán szereplő öt város, amelyek a királyság földre ereszkedésével lettek megalapítva, több kutatót a Nimród korában (ha nem is Nirmód által) megalapított városokra, Bábelre, Erekre, Akkádra és Kálnéra emlékeztetnek, habár ezek egyeztetése nem feltétlenül megalapozott.

Roy L. Hales az "Etana és az emberiség első királysága" cimű munkájában megemlíti, hogy jó néhány generációval Etana uralkodása után, valamikor i.e. 2040 körül Ur városának akkori királya feltárt egy leírást a következő tartalommal:

Ennek a toronynak a felépítése erősen sértette az isteneket. Egy éjjelen ledöntötték azt, amit az emberek felépítettek, megakadályozva annak befejezését. Szerte szóródtak és a nyelvük különössé vált.

Hales megemlíti még, hogy a legkorábbi egyiptomi és kínai kerámiák rendkívül nagy hasonlóságot mutatnak a sumér kerámiákkal. Ez azt jelenti, hogy a szétszóródás után a nemzetségek egy ideig még megőrizték ősi kultúrájuk formális elemeit, s csak valamivel később fejlesztették ki sajátosabb kultúráikat.

A sumér források tartalmi mondanivalójából megalapozottnak látszik Etanát a bibliai Nimróddal azonosítani, ha nem is dogmatikusan. A királylista tizenharmadik uralkodója "az egész világ királya és uralkodója lett, a nagy építő, aki egyesítette az emberiség nemzetségeit".

Hales így folytatja: "Etana/Nimród sumériájának szétesése a kései Uruk és korai Jemdet Nasr periódus alatt következett be, s innentől a sumér kultúra hatása Egyiptomban mutatkozik meg.” Ekkoriban történt meg a népek szétszóródása, aminek alkalmával a különböző nemzetségek magukkal vitték Suméria kulturális motívumait és vallási hagyományait.

Az Etana név jelentése: "aki felment a mennybe". Az Etana történet egy nagyon ősi történet, és a sas hátán mennybe szálló hős motívum az ó akkád irodalomban is megtalálható (Glassner, Mesopotamian Chronicles, 91), ahogy az iszlám is megőrizte ezt a történeti elemet éppenséggel Nimróddal kapcsolatban.



Gilgamesh

Egy másik személy, akit lejegyzett tettei alapján egyesek Nimróddal azonosítanak be, Gilgamesh, a róla elnevezett eposz hőse. Az eposzt leíró első agyagtáblákat Nabu (a bibliai Nebo) isten templomkönyvtárában és Ashurbanipal ninivei könyvtárának romjai alatt fedezték fel. A Biblián kívül nem gyakran fordul elő JHVH neve az ősi Közel Kelet irodalmában és senki nem várhatja el, hogy a Gilgamesh eposz említést tegyen róla. A Biblia viszont számos pogány istenség nevét megemlíti, s tudjuk, hogy JHVH neve ismert volt a korai Közel Keleten, annak ellenére is, hogy erről kevés említést találhatunk.

Az is érthető és normális dolog, hogy azok, akik lázadásban állnak JHVH uralma ellen, azok nem fogják őt az igazság szerint reprezentálni, és logikus, hogy inkább a maguk lázadó, ellenszegülő szempontjából viszonyulnak hozzá, egy rossz szándékú istenségként mutatva be őt, ami később a gnoszticizmus egy fő motívumává vált. Ahogyan a Szentírás prófétái és a hit hősei is gyakran megvetéssel, lenézéssel kezelték a lázadó pogányokat és azok isteneit, úgy a pogányok által fennmaradt néhány referencia is lekezelően ír JHVH-ról.

A Gilgamesh eposz eddig feltárt legrégebbi példánya i.e. 2000-ből származik, de eredete és a tartalmi mondanivalója természetesen ennél régebbre visz bennünket vissza. A történet röviden ecsetelve:

Uruk lakói számára komoly gondot jelentett a fejedelmük arrogáns, kegyetlen és gonosz természete. Vele kapcsolatos panaszaikat a nagy Anu isten elé vitték, aki pedig Aruru istennőt arra utasította, hogy teremtsen meg egy vad ökröt, ami Gilgamesh mása lesz, s ami kihívást jelent majd számára és eltereli figyelmét egyik harcosának lányáról, egy nemes ember jegyeséről, akinek úgy tűnik, nem hagyott nyugtot. (Roux 1966: 114).

A Gilgames történetben vannak igencsak megbotránkoztatónak mondható részek. Alexander Heidel, az eposz első fordítója latin fordításban adta meg a pikánsabb leírásokat, de a későbbi fordítók már nem finomkodtak és nyersen adták vissza ezeket a részleteket is.

Az azonban sokat elárul, hogy a kétharmad rész isten és egyharmad ember Gilgames koránt sem a bibliai Isten erényeit tükrözte, mint inkább a bukott istenfiak és azok leszármazottainak, a nefilim-nek kicsapongásait.
A Biblia és a történész Josephus Nimródról adott leírása igencsak párhuzamos a Gilgamesh történet mondanivalójával. Úgy Gilgamesh, mint Nimród szembeszállt JHVH-val, zsarnoki uralmat hozott létre és mindent megtettek annak érdekében, akár erőszakkal is, hogy elfordítsák a népet Istentől!

Az özönvizet túlélő nyolc ember leszármazottai egy adott ponton letértek az Isten imádatáról, ami a jelek szerint sok tekintetben egy befolyásos, Isten ellen lázadó személy hatására történt meg. Ez a személy kétségtelenül csak Nimród lehetett, s ahogyan ő, úgy Gilgamesh is a maga ereje által sajátította ki a hatalmat.


Gilgames szembeszáll JHVH-val

A Gilgames eposz valójában az özönvíz utáni emberi történelem első istenellenes mozgalmát vázolja. Hőse - legalábbis a bibliai erkölcs alapján - egy szó szerint perverz, gonosz és alattomos személynek mondható, akit mindennek ellenére az eposz a korszak legerősebb és legkiválóbb hőseként mutat be. Gilgames eltökélte magában, hogy végez azzal, aki az özönvizet hozta a földre. Tervének kivitelezésében segítő társra talál, egy Enkidu nevű fél ember fél vadállat hibrid lény személyében, ami egyöntetűen egy nefilim kapcsolatot érzékeltet. Együtt indulnak útra a szakrális Cédrusok Hegyéhez, hogy elpusztítsák a szörnyet, aki az özönvizet okozta. A történet szerint Gilgamesh sikeresen végez a szörnnyel, s fejét veszi annak. A lény neve Huwawa (az asszír verzióban Humbaba).  Azok, akik szerint Nimród azonos lehet Gilgamessel, az alábbi érvekkel szolgálnak.

A történet szerint Gilgames ezt mondja az őt kísérő hibrid barátjának, mielőtt megküzd Huwawá-val: “Ha pedig elesek, nevet szereztem magamnak, mert azt mondják majd: Gilgamesh elesett a rettenetes Huwawával folytatott küzdelemben."

A leírás következő öt sora azonban érdekes módon minden eddig feltárt táblából hiányzik. Mit tartalmazhatott ez az öt sor? Feltehetően Gilgames valami ilyesmit mondhatott: “Ha pedig én győzök, azt mondják majd az emberek: A hatalmas Gilgamesh legyőzte Huwawát!"

A Nimródot Gilgames-al azonosító vélemények szerint az eposz hiányzó sorait az 1Mózes 10:9 rögzíti, amikor is azt mondja az írás: "Nimród [Gilgames] JHVH nagy legyőzője" (már ha ezt a fordítást korrektnek tartjuk). Az ezt osztó vélemények szerint a történetben megnevezett Huwawa a JHVH név egy formája volt.

Ezt az értelmezést azonban hitelteleníti az, hogy az eposzban Gilgames és Enkidu sikerrel járt és megölte Huwawát, fejét vették neki és diadalmasan tértek vissza Uruk városába, ahol nyilvánossá tették, hogy Huwawa halott, tovább nem kell tőle tartani.

Mindenesetre sokan találnak annyi párhuzamot Nimród és Gilgamesh között, hogy a két személyt azonosítsák.



Egyéb teóriák Nimród beazonosításával kapcsolatban

David Rohl sumerológus a szintén sumér Enmakarban látja a bibliai Nimród megfelelőjét. Enmakar volt Uruk megalapítója és egyesek szerint az ő nevéhez fűződik az ékírás bevezetése is. Enmakar leginkább a sumér Enmakar és Aratta Ura című történetből ismert. Ez a sumér király valóban kiterjesztette uralmát a környező területekre, azonban ezt elsősorban diplomácia által tette, nem háborúval és erőszakkal. Mindent összevetve a Nimród és Enmakar közötti hasonlóság meg sem közelíti a Nimród és Etana közötti párhuzamokat. 

Más teóriák szerint Nimród azonos Ninurtával vagy Ninus-al, asszíria királyával, a föníciaiak és egyiptomiak Reshep, illetve Reshpu nevet viselő alakjaival, valamint a görög Orion-nal.



Nimród és a pogány kultuszok kapcsolata

Nimród személyével és halálával kapcsolatban legendák és hagyományok hosszú sora alakult ki. Bizonyos antikatolikus keresztény körökben Nimród személyéhez kötik a pogány misztériumkultuszok kialakulását. Így egy gyakran ismételt, de történelmileg egyáltalán nem hitelesíthető teória szerint Nimród felesége saját anyja, Szemiramisz volt. Ezzel az a legnagyobb probléma, hogy a történelemben beazonosítható Szemiramisz (Sammuramat) nem volt Nimród kortársa, ő a későbbi asszír és babiloni periódusban élt, aki assziria kormányzója volt i.e. 810 és 805 között. A történelmi leírások (pl. Siculus Diodorus leírásai) is azt mutatják, hogy Szemiramisz Asszíria királyának, a Ninivét megalapító Ninusz-nak (Ninua vagy Ninurta) volt felesége. Akik Nimródot Ninusszal azonosítják feltehetően az 1Mózes 10:10-12 nem egészen pontosan fordított verseire alapozzák a nézetüket (néhány fordítás azt érzékelteti, hogy Nimród építette fel az asszír városokat, holott, amint azt márt korábban láttuk, e versek pontosabb fordításai arra mutatnak rá, hogy az asszírok hagyták el Nimród birodalmát és építették fel ezeket a városokat). A teória azzal folytatódik, hogy Nimród, más néven Marduk és Szemiramisz, vagy Aserát (Easter) személyesen hozták létre azt a pogány vallásrendszert, ami aztán a Babiloni Misztériumok néven vált ismerté és terjedt el szerte a földön. Ennek a történetnek több verziója is van, a legismertebb szerint Szemiramisz Nimród halála után fiút szült, akit Tammuznak nevezett el. Mivel Nimród már halott volt, Szemiramisz kijelentette, hogy a gyermek csoda által fogant meg a méhében és Marduk újjászületése volt. Ez az esemény adta meg az alapjait a pogány vallásokban elterjedt anya és szent gyermeke kultusznak, illetve imádatának. Ugyancsak ehhez vezethető vissza a pogány elemeket magába szívó kereszténység által is vallott szentháromságtan. Ez a nézet elsősorban Alexander Hislop, A két Babilon című munkája által került a köztudatba, de történelmileg nem hitelesíthető.

Az igaz, hogy a bukott szellemi rend által az embereknek átadott „szent anya és gyermeke” kultuszát a legősibb időktől kezdődően a föld csaknem minden nemzete a magáévá tette a germánoktól az indiaiakig, a skandinávoktól az egyiptomiakig. Egyiptomban az Iszisz és Hórusz nevet viselték, Indiában Devaki és Krishna, a germánok szűzanyafigurája pedig Hertha volt. A gyermekét az ölében tartó anya képe mélyen beivódott a pogány hitvilág hagyományaiba, és tudvalévően még a kereszténységbe is sikeresen beszivárgott Szűz Mária imádatának formájában. Némely Nimróddal asszociált mitológiai elem valójában sokkal korábbi időkre, az istenek háborúinak idejére vezethető vissza. Így pl. a szűzkultusz kialakulását nem köthetjük közvetlenül Nimród nevéhez, hiszen ennek az eredete is messze ősibb korszakra megy vissza, és kapcsolatban áll a Zodiákus csillagjegyeinek üzenetével, ami pedig az ember megteremtése előttre vezethető vissza. Vannak, akik Nimródot Hórusszal azonosítják, ami Hórusz történetének elemzésekor (amibe itt most nem megyünk bele) szintén alaptalannak mondható, hiszen ez a történet sokkal korábbra, az istenek harcainak idejéhez vezethető vissza. Mindemellett, Nimród kétségtelenül egy kiemelkedő közvetítője volt annak a bukott angyalok által átadott vallási rendszernek, ami a pogány misztérium kultuszok és okkult iskolák alapjait képezi, de nem ő volt maga a forrásuk. Mivel a korabeli királyok az istenek kirendeltjei voltak, így egyféle papi funkciót is végeztek, de nem ők voltak annak létrehozói. Mindezek valódi forrása a magát Luciferként istenítő bukott arkangyal és az őt követő angyalok, a nefilim és annunaki. Nimród az ő választott eszközük, a kor Isten ellenes globalista rendszerének uralkodója, az antikrisztus prototípusa volt. Természetesen mint ilyen, akár szerzője is lehetett néhány luciferiánus gyakorlatnak és rítusnak, de végül nem istenné emelkedve érte utol a vég, hanem egy megvetett, bolond, vén királyként.


Az okkultizmus és titkos társaságok Nimródja

Nimródra talán érdemes még egy fontos szempontból is kitérni, hiszen ő érthető okoknál fogva az okkult követői számára is egy jelentős kultusz személy. Így pl. a szabadkőművesek azt vallják, hogy ő volt az első mestere annak az építő jellegű munkának, amelyet maguk is végeznek (nevet csinálni maguknak és saját erőből, saját elképzeléseik által feljutni a mennybe, halhatatlanságot nyerni). Így a szabadkőművesek valójában Nimródban, Bábel tornyának építőjében látták az első mesteri "építőt", nem a salamoni templomot felépítő Hiram Abiff-ban! Éppen emiatt a kezdő szabadkőműveseket az ún. Nimródi Eskü-vel avatták be a szakmába. Ezzel az esküvel az inas a halálig tartó titoktartásra kötelezte el magát.

A Szabadkőművesség Szimbólumai című munkában a mű írója, Daniel Beresniak a következő megjegyzést teszi:

Salamon király templomának elkészülése nem mindig volt kulcsfontosságú dátum a szabadkőműves kozmológiában. Eredetileg a központi szerep Bábel tornyának jutott. Az ősi Regius kézirat, amely húsz évvel megelőzi Cook [1410-ben kiadott] munkáját, Nimródot, a hírneves torony felépítőjét nevezte meg a "legelső és legkiválóbb [építő] mesterként". Ő [Nimród], nem pedig Salamon volt az, aki kiadta a Kőműveseknek az első nagy feladatot, lefektette számukra a viselkedésmód szabályait és a hivatástudatot ….

Az 1756-ból származó ún. "Thistle" szabadkőműves kézirat hasonlóan Nimródot nevezi meg a társaság alapító őseként:

Nimród "szervezte meg a [szabad] Kőműveseket" és ő adta meg nekik a jeleiket és szakkifejezéseiket, amelyek megkülönböztették őket a többi embertől … ez volt az első alkalom, amikor a Kőművesek mesterségük alapján szerveződtek meg."

Bárhogyan is nézzük, Nimróddal kapcsolatban következetesen egy olyan kép bontakozik ki előttünk, hogy ő volt az első olyan emberi eszköz, aki a bukott sátáni rendet szolgálva és a bibliai JHVH-t ellenezve az antikrisztus előtípusaként lépett fel. Ő volt a megalapozója és az első építője annak a piramisnak (munkának), amire az Antikrisztus teszi fel majd az utolsó követ. Ő fektette le azt a pogány, istenellenes vallási és politikai struktúrát, ami a végidők Nagy Babilonjában válik majd teljessé. Mint ilyen, nem véletlenül vállalják őt fel méltányos ősként az olyan okkult luciferiánus szervezetek, mint a szabadkőművesek és a New Age égisze alatt funkcionáló neo-pogány körök.

Nimród kegyetlen, diktatórikus hatalmat gyakorolva mindent megtett annak érdekében, ha kellett erőszak alkalmazásával is, hogy elfordítsa az általa uralt népet Istentől! Ne feledjük, ez akkor az egész emberiséget jelentette. Ezzel Nimród az eljövendő, globális hatalmat birtokló antikrisztus proto
típusa, akit a luciferiánusok királyként várnak, s akinek eljöveteléért dolgoznak.

 

Nimród és hagyományai a magyar és egyéb nemzeti mondákban

A középkorban lejegyzett magyar gesták [Gesta Hungarorum] és eredetmondák szerint a hunok és magyarok egy Ménrót nevű király két fiától Hunortól és Magortól származtak. E legendában a szóban forgó Ménrót Tana fia volt, feleségét pedig Enéh nek hívták. A történetnek több változata van és bizonyos változatokban ezt a Ménrótot Kús fiával, Nimróddal, a nagy vadásszal, Tanát pedig a sumér Etanával azonosítják. Tény, hogy a nimródi származásnak erős hagyományai alakultak ki, de bibliai szempontból több oknál fogva sem felelnek meg a valóságnak. Nimród kusita származása, valamint a kusita népek földrajzi elrendezései és rasszjegyei eleve kizárják azt, hogy a hunok és magyarok ehhez a nemzettséghez tartoznának. E két nép eredete sokkal inkább a bibliai Jáfet fiához, Magóghoz, illetve a magógiták egy alágát kitevő Góghoz köthető. A Nimródhoz való ragaszkodás ez esetben is ahhoz a korábban már említett tényhez vezethető vissza, hogy őt, mint az egységes emberiség első nagy királyát, számos nemzet vallotta és vallja a mai napig az ősatyjának. Más szóval ez a gondolat a bábeli berögződés egyik maradványa. Mindemellett tény, hogy a magyarok több, Nimródhoz fűzhető hagyományt megőriztek. Ahogyan a szemita asszírok szintén atyjuknak tekintették őt és megőrizték roppantul jól szervezett militarista hagyományait, s ahogyan a szintén szemita babiloniak megőrizték az ő uralma alatt lefektetett vallási hagyományokat, úgy a jáfeti, vagy a pusztai népek is megőriztek egy sajátos nimródi tulajdonságot. Mégpedig a nagy vadásznak a vadászattal kapcsolatos erényeit, hagyományait, ami fellelhető Ázsiától az amerikai indiánokig.

Egy Nimródhoz visszavezethető, és világszerte elterjedt hagyomány a párducbőrből készült viselet használata, mint a vitézség, a hősiesség és méltóság szimbóluma. Ez a hagyomány a magyar olvasók számára valószínűleg ismerős, hiszen hagyományainkban a párducbőr kacagány viselete szintén a nagy vezérek, vitézek és hősök viselete volt. Ez azonban koránt sem egy egyedien magyar vonatkozású jelenség, ugyanis a párducbőr ilyen jellegű öltözete ismert volt az egyiptomi papoktól kezdve a maja indiánokig, s a pusztai népeken át a dél afrikai zulu törzs harcosaiig. Itt talán adjunk egy néhány soros összefoglalót Alexander Hislop, The two Babilons című munkájának (44. o.) idevonatkozó részéből: Nimród a nagy vadász egy leopárd szelídítő vagy ["Párduc Uraság"] volt, akinek leopárdok húzták a szekerét, és ő maga is foltos leopárdbőr viseletet hordott, ahogyan papjainak öltözéke is ez volt. Ezt a leopárdbőrt mintegy vadásztrófeaként viselte, hősiességének jeleként. Később vitézei is követték ezt a példát és a párducbőr kacagány a hősiesség, a vitézség és méltóság egy státusszimbóluma lett, amely szokást láthatóan a nemzetek szétszóródása után magukkal vittek a különböző népek, akiknek vezérei és jeles harcosai ezzel a viselettel tüntették ki magukat. A magyar nép csupán egyike volt azon nemzetségeknek, amelyek tovább őrizték ezt a hagyományt, s nem mellékesen Nimródig vezetik vissza. Ez a hagyomány nem jelent vérségi kapcsolatot Nimróddal, hiszen mint láttuk, megtalálható a legkülönbözőbb földrészeken a legkülönbözőbb rasszok harci viseleteként és mitológiai motívumaiként.

Záradék

Manapság Nimród egy újra felfedezett hős, akinek felelevenedett kultusza összeköti a korai ókor Isten ellenes pogány lázadóit a New Age neopogány Isten ellenes lázadóival. Nimród szelleme kapcsolja össze a korai építőket a modern építőkkel. Az általa megkezdett munkát az új Nimród, az antikrisztus fejezi be, aki egyesíti az egykor szétszórt népeket és uralkodik rajtuk, mint a JHVH uralma ellen fellázadó hős. Mert JHVH az ellenség! - mondják. Ez a gyarló, haragos Isten és hívei, a gonosz, maradi gondolkodású zsidók és keresztények állnak útjában az emberi felvilágosulásnak és az új Aranykorszak eljövetelének! Ez a háborgás az idők jele:

 

Zsoltárok 2:1-12 1 Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket? 2 A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek JHVH ellen és Fölkentje ellen: 3 "Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!" 4 Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket JHVH. 5 De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk: 6  "Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen." 7 JHVH végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: "A Fiam vagy, ma adtam neked életet. 8 Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait. 9 Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted." 10 Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket! 11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, 12 csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.

 

Áldott az, aki az Úrban talál menekülést.

 

 

http://churchofgod.hu/content.php?act=nimrod

 

 

Téma: Church of God - Nimród

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása