Gömbszimbolika 5.rész - Földi életpályák, a földi élet jelentősége

https://embers-eg.webnode.hu/news/az-ember-eletkore/

https://embers-eg.webnode.hu/news/a-gondolat-utja-/

Gömbszimbolika - Az örök fejlődés kozmikus útja

A SZERETET-KIBONTAKOZÁS FOKOZATAI

A MÉLYSZINTTŐL A MENNYEI SZFÉRÁKIG,

A TESTETÖLTÉSEK SOROZATÁBA.

    1. A szeretet evangéliumi igazsága, melyet meg kell valósítanunk, a mennyei szférákban diadalmasan tündököl. Azonban lefelé haladva, a szférák fokról-fokra beszükítik a szeretet fogalmát, amely a fizikai sík pontszerű nyílásában ellenkezõ előjelűvé fordul az anyagba alámerült ember tudatában. Az alábbi ábra megkísérli a bukás mélypontjától - a mennyei szférákig, a szeretet bennünk való kibontakozását szemléltetni. A szeretet az egész Világegyetemet összetartó erő!

János evangéliuma Isten fogalmát egy szóval fejezi ki.

A bukás mélyszintjéből kibontakozó szeretet nyolc fejlődési fokozatát fogjuk átélni e tábla gömbsorait szemlélve. Ezeket a szeretet-fokozatokat lépésről-lépésre önmagamban élõ valósággá kell tennem, hogy a bukás mélyszintjéről a mennyei szférák magasságába emelkedhessek! Ez a bukott szellem részére a szellemi síkon - szellem állapotban - nem valósítható meg! Csak a fizikai síkon, az emberi élet kegyelmi állapotában. Erre adja Isten a testetöltés kegyelmét. Ez az emberi élet célja és értelme! Minden más célt követni - céltévesztés!

    A szeretet első fejlődési sora a bukás mélyszintjéből fokozatosan kibontakozva:

legmélyebb szint - csak én! - durva egoizmus.

majd  - én és mások! - finom egoizmus,

azután  - mások és én! - az igaz szeretet kezdete,

A szeretet harmadik fejlődési sora, melyeket testetöltésrõl testetöltésre mind magasabb szinten be kell töltenem!

    A mélyszinttől fokozatosan a legmagasabb szintig:

- súlyos áldozatok igénylése másoktól,

- enyhébb áldozatok igénylése másoktól,

- nem igénylek áldozatokat másoktól,

- kisebb áldozatokat hozok másokért,

- nagy áldozatokat hozok másokért ,

Ismétlem, minden magasabb szeretetfogalom - a felfelé növekvő gömbsor - mind diadalmasabb valóság, amely a szférákban felfelé emelkedve - élő, diadalmas valóság!

    A szeretet negyedik fejlődési sora - a bukás mélyszintjérõl fokozatosan kibontakozva a következő:

Mélyszint - csak önmagamat szeretem,

Majd: családomban önmagamat szeretem,

családom szeretetében fokozatosan feloldódik

önmagam szeretete,

szeretetem kitágul mindazokra, akiket ismerek,

Ismétlem, minden magasabb szeretetfogalom - a felfelé növekvõ gömbsor - mind diadalmasabb valóság!

   - A szeretet ötödik fejlõdési sora - a bukás mélyszintjérõl fokozatosan kibontakozva:

- önmagamban a testet szeretem,

- önmagamban a lelkieket szeretem,

- önmagamban az örök szellemet szeretem.

- A szeretet hatodik fejlõdési sora :

- másban a testet szeretem,

- másban a lelkieket szeretem,

- másban az örök szellemet szeretem.

- családom tagjait alárendelem magamnak,

- családom tagjaiban önmagam tükröződését szeretem,

- családom tagjaiban a szépet - a lelkieket szeretem,

- családom tagjaiban : szellemtestvéreimet - örök útitársaimat

- duálomat alárendelem magamnak,

- duálomban önmagam tükrözõdését szeretem,

- duálomban a szépet - a lelkieket szeretem,

- duálomban örök utitársamat - szellemem örök másik felét - szeretem,

Ezeket a szeretetfokozatokat kell lépésről-lépésre, testetöltésről-testetöltésre önmagamban élõ valósággá tennem, hogy a bukás mélyszintjéről a mennyei szférák magasságába emelkedhessek!

Ez a bukott szellem részére a szellemi síkon - szellem állapotban nem valósítható meg! Csak a fizikai síkon - az emberi élet kegyelmi állapotában! Erre adja Isten a testetöltés kegyelmét.

Földi életpályák - a földi élet jelentősége

A következő táblákon két élesen különbözõ szellemtípus földi életútját fogjuk szemlélni. Ez két határeset lesz. Az emberi testetöltések e két határeset között végtelen variációkban történnek.

   Először nézzük az első szellemtípust! A felfelé haladó - megtért - szellemtípust, aki földi életében szellemi világnézetű és a Hegyibeszéd elveinek megvalósítására állította be földi életét. Gondoljunk a szférák hátterére, amelyből sohasem szakadunk ki!

Elsõ - a testetöltés előtti állapot. A szellem a szellemi síkon a fizikai síkhoz közeledik, hogy lemerüljön az anyagba - testetöltsön.

Második - a magzati időszak. A szellem még csak érinti felülről a fizikai síkot. Nincs még beléhelyezkedve a testbe.

Harmadik - a csecsemő- és a korai gyermekkor. A szellem fokozatosan beléhelyezkedik a testbe és csak lassan, évek fokozatos munkájával kezdi átvinni ismereteit - szellemi tudatából - emberi tudatába.

Negyedik - a serdülés kora. A gömb lassan, fokozatosan merül alá a fizikai síkba, a fizikumba. A testi öntudat - az emberi tudás - fokozatosan bővül. A fizikai síkba merült gömbrész nagyobbodása nemcsak az emberi tudás, hanem egyúttal a testi erők gyarapodását is jelenti. Amint látni fogjuk, mindkettő maximumát az élet delelőjében fogja elérni.

Ötödik - az ifjúkor. Minthogy felfelé haladó - megtért - szellemtípusról beszélünk, ifjúkorában tudatosítja magát a jóban, és emberi tudását nagy mértékben fokozza - harmóniában a szellemi törvényekkel! Tehát a gömb kezd tágulni! Az emberi tudás növekedését nem a gömb további merülésével, hanem a gömb térfogat növekedésével éri el.

Hatodik - az élet delelője. A szellemi munkásság és az evangéliumi szeretetmunka teljében a gömb rohamosan tágul. Látjuk, hogy az Isten akarata szerint élő ember tudata még a tudás legnagyobb teljében is állandóan nyitott a felsőbbrendű énje felé - és állandóan a felűlről ömlő szellemi sugárzásban van. Tehát emberi gondolkodása át- meg át van szőve szellemi hatásokkal. Látjuk, hogy az intuíció vonala széles és uralkodik az emberi énje felett. Az ábrából látjuk azt is, hogy az érett kor teljében a testi erők elérik maximumukat.

Hetedik - a bölcs öregkor. A földi tanulságok, szellemi tapasztalatok leszűrése. A gömb tovább tágul - szellemesül - és kezd kiemelkedni a fizikai síkból. A testi erők már gyengülnek. A gömb emelkedése következtében - a rajzból ez jól látszik - az emberi tudat szűkül. Vagyis az ember öregkorában tudásából felejt. Anyagi tudásából a felesleges ballasztokat - melynek a halál után semmi hasznát nem fogja venni - kidobja.

Utolsó előtti fázis - a haldoklás. Szellemi fájdalom nélküli agónia. Ez nem jelent feltétlenül időben rövid, vagy fájdalom nélküli agóniát, mert bizonyos betegségekkel járhat hosszú, fizikai fájdalmakkal teljes agónia. Hanem azt jelenti, hogy a szellem - a haldoklás idõtartama alatt - már nem ragaszkodik a testhez. Már nem törődik az anyagi dolgokkal - ezek már nem érdeklik! Hanem figyelmével, az örök haza felé fordul. Az agóniában a szellemi sík megnyílik előtte!

Szellemtestvéreivel, elköltözött szeretteivel foglalkozik, akik már szeretettel várják. Akiket már lát is és készülődik hozzájuk A gömb tágul - szellemesül - a jól eltöltött földi élet következtében.

Utolsó fázis - a halál után. A szellemesülés következtében a gömb könnyen kiemelkedik a sűrűbb állagú fizikai síkról - a szellemi síkra. Ez más fogalmazásban azt jelenti, hogy a szellem nem ragaszkodik az anyagi dolgokhoz és szellemileg könnyen kiemelkedik a testből.

  Most nézzük meg, ami az előző ábra anyagából - a szellemi síkot letakarva - emberileg látszik!

Látjuk, hogy emberi látásunk milyen hiányos, milyen csonka. Az egész élet folyamán csak az emberi én látható! A felsőbbrendű én szellemi valósága és a szellemi szférák élettere - amelyből a fizikai élet folyamán sohasem szakadunk ki - nem látható. Pedig egész életünk folyamán benne élünk! A szellemvilágból öltünk testet - mint emberek - a szellemvilág kellős közepén élünk és a szellemvilágba távozunk!

Most nézzük a másik típust - a lefelé süllyedő - megtéretlen - szellemtípus földi életútját!

  Az atyai háztól távolodó tékozló fiú földi életútja. Ez a negatív földi élet szellemtípusa. A földi élet céltévesztése! Ez a típus egész földi életében az anyagba mélyen alámerült, durva szenvedélyeinek élő ember lesz, akit mások szenvedései nem érdekelnek - csak saját anyagi érdekei. Emberi életének első három életfázisa azonos lesz az előző embertípus életfázisaival.

Első fázis - testetöltés előtti állapot. A szellem a szellemi síkon a fizikai síkhoz közeledik, hogy lemerüljön az anyagba - hogy testet öltsön.

Második fázis - magzati időszak. A szellem felülről még csak érinti a fizikai síkot! Nincs még beléhelyezkedve a testbe. Kívülről, a szellemi síkról építi - az édesanya testében, az anyaméhben - a magzatot.

Harmadik fázis - a csecsemő és korai gyermekkor. A szellem fokozatosan beléhelyezkedik a testbe és csak lassan - évek fokozatos munkájával - kezdi átvinni ismereteit szellemi tudatából az emberi tudatába.

Tehát az első három ábra azonos volt mindkét szellemtípusnál. Itt még nem lehet tudni, milyen ember lesz belőle. Rendkívül fontos a szülők befolyása!

Negyedik fázis - a serdülés kora. A gömb lassan, fokozatosan merül alá a fizikai síkba. A testi öntudat - az emberi tudás - fokozatosan bővül. Azonban látjuk, hogy anyagibb formában, mint az előző típusnál.

Ötödik fázis - az ifjúkor. A szellem, mint ember tudatosítja magát a rosszban - gondolataiban, érzéseiben, cselekedeteiben - egyaránt. Ennek következtében a gömb fokozatosan merül, sűrűsödik, anyagiasul, zsugorodik. Ne felejtsük el, hogy a másik ellenpólust látjuk most!

Hatodik fázis - az élet delelője. (6.a-val és 6.b-vel jelölve). Önző érdekei kíméletlen diadalra juttatásában való aktív munkálkodás maximuma. A gömb mind jobban sűrűsödik, zsugorodik! Mind jobban, majd teljesen alámerül az anyagba. Az intuíció és inspiráció vonala rohamosan zsugorodik, majd teljesen eltűnik. A szellem teljesen elszigetelte magát a szellemi síktól! Minden transzcendens kapcsolata megszakadt. Csak az anyagban hisz - csak az anyagnak él. Teljesen önzővé válik, mások érdekeivel nem törődik. A hibák, bűnök, szenvedélyek vastag rétege veszi körül. Életmódjával, elveivel szellemileg állandóan fertőzi önmagát és másokat. Ne felejtsük el, hogy itt az atyai háztól távolodó tékozló fiú földi életútját szemléljük!

Hetedik fázis - az öregkor. Teljesen belegyökeresedett anyagi felfogásába - hibáiba - bűneibe. A gömb állandóan tovább zsugorodik és nehéz fajsúlya következtében nem képes a fizikai sík fölé emelkedni. Annak ellenére, hogy a gömb már kénytelen megérinteni alulról a szellemi síkot, mert a testi erők gyengülnek már és a halál időpontja közeledik. A szellemi vezetés már vonja felfelé, hogy a halállal kiemelkedhessék a fizikai síkról. A szellemi sík megérintése következtében, látjuk a hetedik ábrán, a halál gondolata kezd már az érintési ponton a szellemi síkról beszivárogni öntudatába, tehát a halál gondolata kezdi már gyötörni! Ő azonban ezen gondolatoktól irtózik, menekül! Nem tud - és nem akar - az anyagtól elszakadni!

Nyolcadik fázis – haldoklás, kínos szellemi agónia! A sűrű, nehéz gömb nem tud a vele egy fajsúlyú anyagból a könnyebb szellemi síkra kiemelkedni, nem tud elszakadni a fizikai síktól! A szellem vergődik. Nem tud és - nem akar - kiemelkedni a testből, hanem görcsösen ragaszkodik hozzá. Ennek következtében a haláltusa sokszor rendkívül kínos vergődés. De természetesen nem minden esetben! Mert lehet esetleg hirtelen halál, azonban a megtéretlen lélek ilyenkor hosszú ideig vergődik a test mellett a halál után is anélkül, hogy annak tudatára jutna, hogy meghalt!

Végül a kilencedik fázis - a halál utáni állapot. A szellem és asztrálisa évtizedekig, évszázadokig a holttesthez, a sírhoz, a fizikai világhoz kötözve, szenvedő állapotban stagnál, anyagi eszmekörben vergődik, nem bírva elszakadni a fizikai síktól! Sokszor évszázadokig észre sem véve, hogy meghalt! Mint kísértő bolyong a fizikai síkon, gonosz sugallataival kergetve, zavarva, kísértve az embereket. Míg végül az isteni kegyelem más helyzetbe és állapotba helyezi, alkalmat adván neki a tisztulásra és fejlődésre. Híresek az angol kísértetkastélyok, amelyeknek volt tulajdonosai évszázadok óta oda vannak kötözve anyagi vágyaik helyéhez, a kastélyhoz, nem bírván és nem akarván elszakadni anyagi kincseik-től! Példázván az evangéliumi parabolát: Ahol a ti kincsetek, ott a szívetek!

Hat évtized kutatásaiban kapott több ezer szellemállapot-vizsgálat tapasztalatai szolgáltatnak számomra szomorú bizonyságot Krisztus szavainak isteni erejű igazságáról!

  Ismét látjuk, hogy emberi látásunk milyen hiányos, milyen csonka. Az egész élet folyamán csak az emberi én látható. A szellemi én valósága és a szellemi szférák élettere - melyből a fizikai élet folyamán sohasem szakadunk ki - nem látható!

Az előző táblákon külön-külön láttuk a két különböző életutat és következményeit. Átéltük, hogy szellemi szempontból milyen óriási fontossága van a földi életnek. Az összehasonlító ábrázolásnál látjuk, hogy testetöltés elõtt a két típus fokozatilag alig különbözött egymástól. Csak a szellemi irányuk volt más. És mi lett a halál után?

A felső típus - a jól eltöltött földi élet következtében hatalmas szellemlénnyé fejlődött, akinek diadalmas szellemi élet a jövője.

Az alsó típus - a rosszul eltöltött földi élet következtében a legmélyebb szférák állapotába süllyedt - lefokozott szellemlénnyé vált -, aki keserves jövő elé néz.

Tehát a testetöltés elõtti kis fokozati különbség óriási különbséggé nőtt - az ellentétes irányban eltöltött földi élet következtében. Tehát vigyázzunk! Ha az Evangéliumban lefektetett legfőbb elvhez - a szeretet két főparancsához - igazítjuk életünket, akkor nem sejtett dicső fejlődésnek vetjük meg alapjait ( felső sor ).

Ha azonban a szeretet-főparancs betöltését megtagadjuk földi életünkben - ha önzővé, anyagiassá válunk - és engedjük elhatalmasodni hibáinkat, szenvedélyeinket, akkor keserves jövőt készítünk magunknak, és mint önmagunkkal tehetetlen szellemi vakoknak, a legmélyebb szférák keserves állapotain kell keresztülvergődnünk, míg szellemileg tisztulhatunk, emelkedhetünk.

Beláthatatlan távlatot nyit a földi élet! Úgy felfelé - mint lefelé! Szemlélteti a rajz! A képen szemlélhető két embertípus az evangéliumi nagy parabola - a tékozló fiú parabola - két főfázisa. A képen látható alsó embertípus a mennyei atyai háztól - a mennyei szféráktól - távolodó tékozló fiú típusa! Aki még bűneiben, szenvedélyeiben tobzódik, mennyei értékeit még két kézzel szórja. Aki még anyagi, önző érdekek után fut, aki szellemi vakságban saját gyönyöreit, élvezeteit hajszolja, nem véve tudomást mások szenvedéseiről. Aki ősi emlékeit elfelejtve, még nem ébredt rá arra, hogy nem az anyagi, hanem a szellemi értékek az örök értékek.

A képen látható felső embertípus - az atyai házba, a mennyei szférákba már nyílegyenesen hazatartó tékozló fiú, aki már ráébredt az örök értékekre.

Aki már átélve az igaz bűnbánat mély gyötrelmeit, elérkezett bukásra hullott örök élete nagy fordulópontjához, és döntően elhatározta, hogy az isteni elveket követi - és eltékozolt mennyei értékeit újra visszaszerzi és a szellemi moslék helyett, melyen a bukás mélyén tengõdött - újra a dicső szellemállapotok mennyei nektárjával fog táplálkozni. A krisztusi példa nyomán az áldozatos szeretet életformáját választja, mindent, ami földi - elhagyva, hogy mindent, ami örökkétartó - elnyerjen.

És e két típus - a megtéretlen és a megtért embertípus - vagyis az atyai háztól még nagy lendülettel távolodó, és az atyai ház felé már nyílegyenesen közeledő két típus - között áll a megtérésben vergődő, bűneit már felismerő, de még döntõ elhatározásra nem jutott tékozló fiú közbensű állapota. Ezek vagyunk túlnyomórészt mi! Akik az anyagi és szellemi célok - az emberi és isteni értékek között - még folyton ingadozunk. Már küzdünk - de még sokszor elakadunk! Néha már győzünk - de még sokszor elbukunk. Vagyis nem vált még bennünk döntővé az elhatározás, hogy a mélyrehullott, tékozló állapotból hazahívó három isteni szeretetszózat: a Tíz parancsolat, a két főparancs és a Hegyibeszéd nyolc boldogsága - boldogító törvényeit kövessük!

Lezárjuk meditációnkat. - Átéltük, hogy szellemi fejlődésünkre döntő jelentőségű, hogy testetöltött állapotunkban melyik szféra igazságaiba kapcsolódik felsőbbrendű énünk. Mert ez dönti el irányulásunkat! Hogy testetöltések sorozataiban Isten országa felé ívelünk-e csodálatos szellemi magasságok felé, vagy pedig aláhullunk - irtózatos szellemi mélységekbe! Attól függően, hogy felsőbbrendű énünk uralkodik-e, vagy emberi énünk győz, és teljesen alámerülünk az anyagba - dől el számunkra az a végtelenül fontos ügy, hogy a világkorszakon belül felfelé ível-e pályánk - a mennyei szférák felé - vagy pedig lehullunk egy örökkévalósági ciklus mélységei felé.

Bármint élünk is, tudomásul kell vennünk, hogy a mennyei szférák krisztusi igazságai felülről lefelé állandóan áradnak, mint megváltó igazságok! Azonban az alsó szférák mindinkább leszűkítik magukban az isteni elveket és ezzel megakadályozzák, hogy kialakuljanak bennünk a krisztusi igazságok, melyek megvalósítása az egyetlen lehetőség, hogy a világciklus zárásáig Isten országába beérkezhessünk.

Tehát nekünk egyetlen teendőnk van: emberi énünkkel minél kevésbbé bemerülni az anyagba, felsőbbrendű énünkkel pedig mind magasabb szférába emelkedni, hogy minél torzítatlanabbul tudjuk életünkben megvalósítani a mennyei szférák evangéliumi igazságát: a szeretet krisztusi elvét. - Mert ezen áll vagy bukik örök fejlõdésünk sorsa! Ettől függ, hogy be tudjuk-e tölteni a Hegyibeszéd krisztusi programját - amely így szól:

"Boldogok a lelki szegények."

"Boldogok akik sírnak."

"Boldogok a szelídek."

"Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az Igaz-s-ágot."

"Boldogok az irgalmasok."

"Boldogok a tisztaszívűek."

"Boldogok, akik békét teremtenek."

".Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért."

Ha érdekel a téma, ide kattintva tovább bővítheted Gömböd:))