Pálos örökség - III. András titka

2014.01.06 12:35

 

Előzmény..

http://embers-eg.webnode.hu/news/kepes-kronika-kronika-a-magyarok-tetteirol/

http://embers-eg.webnode.hu/news/padanyi-viktor-verbulcsu/

http://embers-eg.webnode.hu/news/nemeth-zsolt-a-magyarsagot-fenyegeto-veszelyek-a-kepes-kronika-miniaturainak-tanusaga-szerint-/

http://embers-eg.webnode.hu/products/kepes-kronika/

http://embers-eg.webnode.hu/products/palos-orokseg/

http://embers-eg.webnode.hu/products/szantai-lajos/

 

A teljes méretű képhez kattints ide

 

II. András keresztes hadjárata (Képes Krónika 124. oldal)

...Tehát a krónika mesélni kezdi, hogyan született meg III. András apja, akit István hercegnek nevezhetnénk. II. András királyunk szentföldi hadjáratával indulnak el az események, és a Képes Krónikában látható az a kép, melyen II. András a hadak élén elindul a Szentföld felé. Ugyanakkor, azt is lehet látni a miniatúrán, hogy ez az út lefelé vezet. Ez nem egyszerűen földrajzi sajátosságot jelent. Ha jól megnézzük, II. András egy barna színű lovon ül, sajnos a sérülések miatt az arcát nem lehet látni - és a fő képen sem-, de jól látható az, hogy az ő lova mögött ágaskodik egy hollófekete paripa. Ez a ló felnyerít, az ég felé fordul, és a háttérben lehet látni két hatalmas fekete lólábat. Tehát a képpel a Szentföldi hadjárat hátulütőit akarták érzékeltetni. Ugyanis egyetlenegy Árpád házi királyunk sem vezetett, sem nem vállalt szívesen a Szentföldre tervezett hadjáratokat...

 

 

Szántai Lajos - III. András titka

(1998. máj. 25. elhangzott előadás)

 


III. András történetét II. András királlyal kell kezdeni, hiszen ő volt III. András királyunk nagyapja. Amikor III. Andrásról kezd a krónikás beszélni, akkor rögtön azután, hogy elmondják mikor koronázták meg, arról kezdenek el mesélni, hogy mi a származásának története. III. András királyunkat 1290 nyarán koronázták meg, IV. László király halála utáni 18. napon.

Tehát a krónika mesélni kezdi, hogyan született meg III. András apja, akit István hercegnek nevezhetnénk. II. András királyunk szentföldi hadjáratával indulnak el az események, és a Képes Krónikában látható az a kép, melyen II. András a hadak élén elindul a Szentföld felé. Ugyanakkor, azt is lehet látni a miniatúrán, hogy ez az út lefelé vezet. Ez nem egyszerűen földrajzi sajátosságot jelent. Ha jól megnézzük, II. András egy barna színű lovon ül, sajnos a sérülések miatt az arcát nem lehet látni - és a fő képen sem-, de jól látható az, hogy az ő lova mögött ágaskodik egy hollófekete paripa. Ez a ló felnyerít, az ég felé fordul, és a háttérben lehet látni két hatalmas fekete lólábat. Tehát a képpel a Szentföldi hadjárat hátulütőit akarták érzékeltetni. Ugyanis egyetlenegy Árpád házi királyunk sem vezetett, sem nem vállalt szívesen a Szentföldre tervezett hadjáratokat.

Szent László királyunkra esett először a választás, hiszen az ő udvarába, a halála előtti hónapokban érkeztek meg a nyugati fejedelmek követei, a lábai elé borultak és felkérték a királyt, hogy ő legyen az első nagy keresztes hadak vezérlő királya. Itt nagyon érdekes események történtek, mert úgy tűnik - bár a krónika ezt nem részletezi - hogy Szent László király elutasította ezt a felkérést. A krónika viszont nem azt mondja, hogy elutasítja, hanem hogy a halála akadályozta meg abban, hogy ő álljon a keresztes seregek élére. Ezt követően, az évszázadok folyamán újra és újra felmerült annak a gondolata, hogy magyar király vezesse a keresztény seregeket a Szentföldre. Ugyanis akik addig elindultak, igen furcsa körülmények között végezték, nem értek el sikereket. Ahhoz képest, hogy milyen hatalmas hadak indultak el, az elért eredmények igen csekélyek voltak. A Turul nemzetség uralkodóiról pedig tudjuk, hogy kiváló hadvezérek. Alig van olyan Árpádházi királyunk, akit ne kértek volna fel, hol Rómából, hol a nyugati királyságokból, hogy álljon a keresztes seregek élére.

Így érkezünk el abba az időszakba, amikor II. András királyunk édesapja, III. Béla kerül Magyarország trónjára. Legjobban III. Béla királynál lehet érzékelni, hogy a Szentföldi hadjáratokkal gondok vannak, hiszen minden alkalmat megragad annak érdekében, hogy megakadályozza azt, hogy őt kérjék fel erre a hadjáratra. III. Béla egy kiváló diplomáciai érzékkel megáldott uralkodó volt, ráadásul ténylegesen kiváló katonai és vitézi erényekkel rendelkezett. Nem nagyon ismerünk olyan hadjáratot, mely balul végződött volna, amikor ő állt a seregek élén, pedig nem akármilyen hadjáratokat vezetett. Többek között számtalanszor volt kénytelen Bizánc ellen fordulni, és Halics ellen is vezetett hadjáratot. Ő volt az az uralkodó, aki hihetetlen módon megerősítette az ország déli védelmi övezetét és hadászati stratégiai úton kiépítette a bánságok láncolatát. Mikor azonban felkérték, hogy álljon a keresztes seregek élére, nemes egyszerűséggel valahogy mindig úgy alakította a korabeli világban a folyamatokat, hogy aztán a felkérés elhárult a személyéről.

Végül is teljesen nem tudta elkerülni a felkérést, és ígéretet tett arra, hogy majd valamelyik fia fogja a Szentföldi hadjáratra a seregeket vezetni.

Két fia volt Béla királyunknak, az egyiket Imrének, a másikat Andrásnak nevezték. Imre király követte apját a trónon, és András - akkor még herceg -, ugyanakkor az apjától a leírások szerint hihetetlen mennyiségű aranyat örökölt, azzal a felszólítással, hogy azt egy keresztes sereg felállítására fordítsa. Nem lehet tudni, hogy ez valóban így volt-e, de egyet biztosan érzékelhetünk, hogy András hercegnek - a későbbi II. Andrásnak - esze ágában sem volt a Szentföldre hadjáratot vezetni, de ez nem az ő szeszélyességének volt köszönhető. Nem akart kibújni a feladat elől, de úgy tűnik, hogy a magyar királyoknak nem ez volt a feladatuk, legalábbis nem az égből rendelt feladatuk volt. A miniatúrán ezt lehet is látni: a földi úton simán mennek a dolgok, viszont abban a pillanatban, ha az ég felől érkező üzenetekre felfigyelünk, akkor megjelenik András király lova mögött ez a hollófekete paripa és látni lehet, hogy nyitva van a szája és szinte felnyerít az égre. Tehát ennek a hadjáratnak az égi vonzata nem egészen tiszta, nem egészen jóváhagyott. Mindenesetre II. András királyunk sikeres hadjáratot vezetett a Szentföldön. Ennek a hadjáratnak a sikerességét természetesen minden évben a történészek megpróbálják elvitatni, a középkorban viszont minden forrás egyértelműen beszámol arról, hogy a magyar király a babilóniai szultán seregét megszalasztotta. II. Andrásról tudni kell azt, hogy a Tábor hegyen állított ki oklevelet. A Tábor hegyen pedig ezekben az időkben egy hatalmas nagy erődítmény állott és a babiloni szultán seregeinek birtokát képezte. Tehát: ha András királyunk a Tábor hegyén ( Urunk színeváltozásának helye ) felépített erődítményben oklevelet állít ki, akkor ő ott járt és mivel minden jel szerint hadjáratot vezetett, akkor ő el is foglalta ezt az erődítményt. Még valamire fel kell figyelnünk, ő volt az a király, aki a források szerint - amikor megérkezett a Szentföldre - figyelmeztette a templomos lovagokat, hogy igencsak rosszul használják ki a domborzati viszonyok adta földrajzi lehetőségeket. András közölte velük, hogy úgy viselkednek, mintha soha életükben nem forgolódtak volna csatákban. Felhívta a templomos lovagok nagymesterének figyelmét arra, hogy azért vannak dombok, völgyek, természet formálta terepalakzatok, hogy azokat egy hadművelet során, aki a hadjáratot vezeti, a saját javára fordítsa. Érezhetjük a kétfajta gondolkodásmódnak, két külön mentalitásnak a viselkedési módját.

Tehát II. András király maximálisan törekedett arra, hogy a természet adta lehetőségeket a saját javára fordítsa. A templomos lovagok pedig, akik már több évtizede ott tartózkodtak, egészen egyszerűen még azzal sem voltak tisztában, hogy a szomszéd hegyen mi van, mert a jelek szerint nem vették maguknak a fáradtságot, hogy felmérjék a terepet.

Rövid szentföldi tartózkodás után II. András visszafordult és innentől kezdve meséli a krónikás, hogy hogyan is született meg III. András királyunk édesapja, István. Itt érezhetjük, hogy a magyar történelmi munkák nem feltétlenül a történelem útján haladnak, és ez azt jelenti, hogy András király visszavonulási útját pontosan ismerjük és tudjuk, és ezt ismerték és tudták a középkorban is, nem volt titok, hiszen igen nagy eseménynek számított, ha egy hatalmas nagy hadsereg végigvonult kontinensnyi területeken. Erre fel szoktak figyelni, míg a krónikásunk egy teljesen más útvonalról kezd el beszélni.

Azt írja, hogy amikor a magyar király visszafelé indult, hajóra szállt - ami nem történt meg - és Itáliába hajózott, Este város őrgrófjánál megszállt éjszakára, és miközben az estei őrgrófot vendégül látta, - aki igencsak pazar körülmények között fogadta - a vacsora csúcspontjaként félrehúztak egy függönyt és bevezették az estei őrgróf leányát, Beatrixet.
Andrásról tudnunk kell azt, hogy ekkor ő már nem volt fiatalember - és ezen is el lehet tűnődni - mert ez azt jelenti, hogy igen jó erőben lévő –öregember” volt ezekben az időkben, de itt a krónikai átvált, és –mitikus időről” van szó. Tehát a krónika nem a lineáris idő mentén meséli el a történteket, hanem egy kicsit emelkedettebb szinten tárja fel az események útját. Érdekes, hogy az estei őrgrófnál este történnek az események. Nem véletlenül hangsúlyozza a krónikás, hogy egy lakoma kellős közepén járunk és az időpontot tekintve jócskán estére hajlik az idő. A lakoma alatt az estei őrgróf megtudja, hogy András királyunk özvegységben van, ez pontosabban azt jelenti, hogy már két felesége halálozott el, az első Meráni Gertrúd volt.


Itt érdemes egy kicsit visszatérni erre a halálra, mert számtalan félreértést lehet eloszlatni. II. András első feleségét, Meráni Gertrúdot - azt kell mondanunk - teljesen jogosan kaszabolták le. Meráni Gertrúdról tudnunk kell, hogy egy roppant akarnok és zsémbes nőszemély volt. Ezt az akarnokságot és zsörtölődési képességét azonban nem egyszerűen női mivoltában gyakorolta, hanem minden jel szerint mágikus praktikákhoz is folyamodott.

Az egyik ilyen mágikus praktizálási folyamata azt eredményezte, hogy Imre király kisfia, akit III. Lászlóként ismerünk, 6 vagy 7 éves korában, furcsa körülmények között meghalt. Hogy miért halt meg? Mert Meráni Gertrúd közreműködésével megmérgezték. Ez nagyon sokáig nem tudódott ki. Évek teltek el, sőt majdnem egy teljes évtized, amikor II. András királyunk úgy döntött, hogy hadjáratot indít Halicsba. Olyan időszakban indította ezt a hadjáratot, amikor magyar királyok általában országos hadat nem szoktak vezetni.

Ősz idején járunk, és ez nem a hadba vonulók, hanem a hadból hazatérők idejét jelentette, mert télen mindig beszüntették a hadjáratokat. Ez annyira általános volt, hogy évszázadok múltán még a törökök is alkalmazták ezt a fajta, időjárási viszontagságokkal való együttes hadmozgást. Tehát lehetett tudni, hogy a hadjáratokat tavasszal indítják el. Ha elérkezett az ősz ideje és ha nem fejeztek be egy hadjáratot, akkor általában zúgolódás támadt, és kénytelenek voltak beszüntetni.

Tehát ősz idején II. András elindult Halicsba. Abban a pillanatban, amikor elindult, a pilisi királyi központnak azon a területén, ahol ma Pilisszentkereszt községet találjuk, egyszercsak hatalmas mozgás kezdődött el. Vajon mi történt? A királynői környezetben az az osztrák herceg volt jelen, aki annak idején Bécsben vendégül látta azt a –kis” III. Lászlót, akit meggyilkoltak. Tehát azok a szereplők tartózkodtak ekkor a királynő kastélyában, akik egy több évvel azelőtti eseménynek voltak a koronatanúi. Itt kell eltűnődnünk azon is, hogy milyen királynő lehet az, aki szent, szakrális helyeken mulatozni kezd, amikor a férje országos és döntő hadjáratok útján indult el. Tehát Meráni Gertrúd körül valami egészen biztosan nem volt rendben. A mulatozás közepette, egyszercsak a titokról fellebbent a fátyol. Abban a pillanatban Bánk bánék küldték a követet János esztergomi érsekhez, aki azt a sokat idézett rejtjeles választ küldi vissza: –a királynőt megölnötök nem kell félnetek.” Ezt ő utólag úgy magyarázta, hogy más hangsúlyban kell mondani és mosta kezeit. Tehát egy olyan –merénylet”, ahol az esztergomi érseket is bevonják és tájékoztatják az ügyről, nem egyszerűen egy családi felbuzdulásból történhetett. Tehát nem arról van szó, - bár nincs kizárva - amit általában a történelem útján a krónikások is nekünk mesélnek, hogy egy csodálatos szépségű feleséget Meráni Gertrúd megpróbált valamelyik nem igazán erkölcsös rokonának megszerezni. Lehet, hogy ez is így volt, de a fő ok III. László meggyilkolása volt, és Meráni Gertrúd pontosan abban a halálnemben részesült, ahogyan a boszorkányokat szokták harc, dulakodás közben meggyilkolni. Ő volt II. András első felesége.
Ezután megint megnősült, de az a házassága megint nem sikerült és újra özvegy maradt. Talán a második házassága már egy kicsivel jobb lehetett, de erről a források nem beszélnek.
Két házasság után az özvegy király a szentföldi hadjáratból vonult hazafelé és az estei őrgrófnál vette szállását, és mikor az estei őrgróf megtudta, hogy a király özvegy - egyébként ezt egész Európa tudta - de ez csak azért fontos, hogy követni tudjuk, a történetíró mikor vált át a mitikus elbeszélési síkra. Tehát úgy beszéli el az eseményeket, mintha az nem lett volna tudott dolog. Annyira tudott volt, hogy amikor azt a bizonyos függönyt az asztal mögött félrehúzták, akkor a teljes szépségében, gyönyörűen felöltözve megjelent az estei őrgróf leánya, akit Beatrixnek neveztek.
Innentől érzékelhetjük, hogy egy olyan szertartási úton indult el a cselekmény menete, amit még Hunyadi Mátyás korában is tetten lehetett érni. Vannak ugyanis bizonyos királynők, akiket általában Beatrixnek neveznek, - és ez a név a boldogság szóból származik - akiket a magyar királyok nagy tiszteletben tartanak. Gondoljunk csak Mátyás király esetére, aki állítólag annyira szerette Beatrixot - ami nem lehet igaz - hogy minden hadjáratára magával vitte. Felmerülhet a kérdés, vajon miért visz magával egy király egy királynőt minden hadjáratra? Ezt az úgynevezett olasz humanisták, Galeotto és Bonfini is leírják. Minden jel arra mutat, hogy itt egy szertartás útján járunk, amikor minden feltétel adott a királynak, hogy bizonyos létfontosságú és kozmikus léptékű királyi szertartásokat a királynő segítségével vagy jelenlétével elvégezzen.


II. András felesége lesz Beatrix, az estei őrgróf leánya, és amikor hazahozza őt Magyarországra, András rövid időn belül meghal. Érezhető, hogy valami nem az eredeti tervek szerint sikerült, de az is lehet, hogy éppen ez volt a szertartás része. Egy azonban biztos, hogy amikor estei Beatrix értesült II. András haláláról, összehívta a főpapokat, a magyar főurakat és tudatta velük, hogy áldott állapotban van.
Tudnunk kell azt, hogy II. András elsőszülött fia IV. Béla király, valami miatt nem szívlelte Beatrixot, akinek ezért el kellett hagynia a magyar királyi udvart. Hazament és ott szülte meg azt a fiút, akinek az István nevet adta. Itt újra érzékelhetjük, hogy az –estiségből” halmozódnak az elnevezések, ugyanis a magyar nyelvben az István pillanatok alatt lefordítható –esti fényre”, hiszen bizonyos nyelveken Estephan-t mondanak, ez magyarul kijelentő módban úgy hangzik: –este van”. Tehát fontos események történtek. Ennek az Istvánnak - az estei őrgróf unokájának - fia az az András, aki III. András néven fog Magyarország trónjára, utolsó Árpád-házi királyként kerülni. A krónika azt is mondja, hogy Istvánt, mivel tudták róla, hogy a magyar király fia, eszerint is nevelték fel. Amikor az édesanyja elhagyta a magyar királyi udvart, akkor egészen biztos, hogy királyi nevelők is mentek a kíséretükkel.

 



Szántai Lajos: III. András titka

(1998. május 25-én elhangzott előadás)



Ha II. András miniatúráját megnézzük a krónikában, láthatjuk, hogy azt a zászlót tartja a kezében, amelyiken a hármashalom a kettős kereszttel szerepel. Ez azt jelenti, hogy amit ő uralkodása alatt képviselt, az a legjobbat jelentette az ország számára. Ő nem a turul nemzetség ügyét hordozta - erre példa III. Béla, aki az Árpádsávos zászlót tartja, és valóban, uralkodása alatt nagy szerepet kapott a turul nemzetség fő vonala. Ezek azonban mindig szertartásos vonalat jelentettek, amikről most sajnos semmit nem tudunk. A lényeg az, hogyha egy királyunk a turul nemzetség családi zászlaját tartja, akármilyen országos híre van, egészen biztosak lehetünk benne, hogy a fő tevékenységét a turul nemzetség útján, a turul irányába fejtette ki. De azt nem tudjuk, hogy királyaink milyen létfontosságú szertartásokat hajtottak végre.
III. Béla fia, II. András kezében nem a turul nemzetségi zászló, hanem az országos zászló van a Krónika miniatúráján, és II. Andrásról azt kell tudnunk, hogy ő törvényalkotó király volt. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert egy folytonosságot találunk.


Amikor III. András a trónra lépett, az első uralkodói cselekedetei közé tartozott, hogy Magyarország összes szokásjogát, törvényét 1290-ben összeíratta. Tudjuk róla, hogy ő az utolsó Árpád-házi királyunk. Ez a fajta törvényekkel való szoros kapcsolat a nagyapjára,
II. Andrásra jellemző. Sokan tudják, hogy 1222-ben, II. András adta ki az Aranybullát, csak egyetlen dolgot nem tudnak az Aranybulláról, mégpedig azt, hogy amely oklevelek a rendelkezésünkre állnak, azok hamisítványok. Az az Aranybulla, amit ismerünk sajnos Károly Róbert idejéből származó közönséges hamisítvány. Így válik csak érthetővé, hogy a bevezetőjében miért beszélt az állítólagos II. András király úgy, mintha az elődei hanyag módon kezeltek volna bizonyos dolgokat. Ez már a történelemhamisító érdeke és Károly Róbertról azt kell tudni, hogy bizony magas szintű manipulációs eszközöket vett igénybe működése során (amikről azt gondolhatnánk, hogy csak a Habsburgoknak állt volna érdekében). Eredetileg 7 példányban készült az Aranybulla. Éppen 7 darab aranypecsétes törvénykönyv, és a 7 példányból minden egyes példány egy-egy nagyon fontos helyre került.


Hogyan lehetséges az, hogy még 100 esztendő sem telt el, és egy királyi törvényből, amit 7 példányban kiadtak és garantáltan szakrális helyeken őriztek, egyetlen egy nem marad meg?
Sajnos nem tudjuk milyen volt az eredeti Aranybulla, mert akármelyik példányt ismerjük, azok mind Károly Róbert idejéből származó átírások.


Ha a Verbőczi István féle törvénykönyvet elolvassuk, akkor lehet érzékelni, hogy ő még 1517-ben is úgy emlékezik meg II. András királyról, hogy a –dicsőséges, hatalmas király”. A mai történészek pedig olyan II. Andrásról beszélnek, akit sarokba lehetett szorítani, aki két kézzel szórta a pénzt, tékozolta az ország vagyonát és szétosztotta a királyi birtokokat. De ezen a módon egy napig nem lehetett volna király, ő pedig 30 teljes éven át uralkodott Magyarország felett. Életének utolsó éveiben a római pápa kiátkozta azért, - és ez a pápai levélben áll - mert –gyanús mozgalmak támadnak”. Ez azt jelenti, hogy egész Magyarország megmozdult és nem tudjuk, mi történt ekkor. Könnyen lehet, hogy éppen II. Andrásnak volt vágya elindulni Róma felé, és majd az ő dédunokája, IV. László ezekre visszaemlékezve mondja azt, hogy –a pokol fajzatból származó papságot” az esztergomi érsektől kezdve Rómáig tatár kardokkal kell megfegyelmezni. ( II. András fia IV. Béla, fia V. István, fia IV. László)

Esetleg arra gondolunk, hogy ez csak a garabonciás király, Kun László úri passziója volt, de IV. Béla ugyanezt mondja az oklevelekben, csak sokkal szerényebben fogalmaz. Van egy olyan oklevele, melyben Sixtus mestert, római nagykövetét ajándékozza meg birtokokkal, és ebben az oklevélben - 1250-es, 60-as években keletkezett - világosan megmondja IV. Béla, hogy milyen a viszonya Rómával. Azt írja, hogy Sixtus mestert a római kúriában teljesített szolgálatáért jutalmazza meg, mert –Rómában ellenfeleink és ellenségeink veszedelmes gyűlölködését éveken keresztül sikeresen megakadályozta és bennünket és Szent Koronánkat védelmezett”.
IV. Béla édesapja, II. András is különös viszonyban állt Rómával, és csak annyit tudunk, hogy életének vége felé Magyarországon nemesi mozgalmak indultak el, - nem tudjuk miért, milyen célból, - de egész Európa megijedt, és máris indították András királyunk felé a pápai átkot.


Ha II. András miniatúráját megnézzük, van rajta egy nagyon fontos jelzés. A koronája alatt ugyanis nem egyből a haj körvonalai látszódnak, hanem jól érzékelhetően egy fehér kendőt lehet látni, egy fehér leplet, és ezen van a korona. Sajnos nem tudjuk mit jelent, de ismerjük azt a méltóságot az archaikus korból, amikor a királyt vagy királyi rangú személyt kendének nevezték. Az is lehetséges, hogy ez az a kendő, amivel a király arcát halála pillanatában letakarták.

II. Andrásról tudjuk, hogy amikor meghalt, nem Fehérváron temették el - és ez egy fehér kendő, tehát feltehetően nagy jelentősége van - hanem koporsóját Magyarország déli részére, egy Egres nevezetű helyre szállították. Ez valahol Csanádvár és Nagyvárad térségében található. Azt mondja a krónika, hogy itt látható András király holtteste, amint –boldogan” nyugszik. A boldogan nyugvó pedig a romlatlanul nyugvót jelenti. Valamely olyan erők jelentek meg András királyban, amit az ország egy bizonyos földrajzi pontjára is elszállítottak azért, hogy mások is részesüljenek ebből a hatalmas erőből. Ezért nem temették el Fehérváron.

A következő képpel, mely a Patapoklosi templom mennyezet kazettájáról készült, (jelenleg Kecskeméten a református múzeumban van kiállítva) visszatérünk az esti - estei lakomára. Már tudjuk, hogy az István név –esti fényt” jelent. Ha az esti fényt csillaghoz kötjük, - –Magyarország istápja, országunk csillaga” - mondják Szent István királyról, akkor egyetlenegy csillaghoz tudjuk kötni - az esthajnalcsillaghoz. Az –Istvánságban” megmutatkozó égi erőt jelenti az esti csillag, az esthajnalcsillag. Tehát az –Istvánság” útja az esti Vénuszhoz kötött út. (II. András fia István, aki III. András apja). Ezért egy estei őrgróf lánya István nevezetű fiúnak fog életet adni, és II. András király pont olyan körülmények és szertartási rend menetében ismeri meg a leányt, amely rendet a hagyományok minden kultúrában a Vénusznak tulajdonítanak.

A pásztor hagyományban például, amikor ételről és italról van szó, a Vénuszt úgy nevezik meg: –vacsora-csillag”. Innen válik érthetővé az utolsó vacsora misztériuma is: az egy szeretet vallás utolsó nagy aktusa.

A patapoklosi templom összesen 114 kazettából álló, teljes mennyezete látható a kecskeméti múzeumban. Megjelenik a tengelyben a 7 égi csillag, vagyis a hét bolygó. Ez pedig azt jelenti, hogy még az 1700-as években is, egy keresztény vallásos rendszerbe is be tudják kapcsolni a 7 égi csillagot. Ha valaki bement régen ebbe a templomba, akkor az égbolt, csillagai alatt találhatta magát. A képről látható, hogy ez a Vénusznak egy sajátos arculata, mert lehet látni, hogy ez nem egyszerűen az esthajnalcsillag. A Vénusz esti arculata egy szertartási rendben nagyon fontos. Onnan tudjuk, hogy ez nem a hajnalcsillag, nem a Vénusz hajnali állapota, mert nem fehér csillagot látunk, hanem eléggé sötétet. Ha viszont ez a Vénusz, és ismerjük ezen hagyomány nyelvezetét, akkor tudjuk, hogy ez melyik fázisához kötődik, és ebből a fázisból indul el az az –Istvánság”, melyet II: András indít el az útján, és akkor születik meg István, mikor már András teste boldogan nyugszik. A boldogság vezérlő csillaga a Vénusz. Ebből a boldogságból, beatus-ból származik a Beatrix név. Tehát minden együtt van annak érdekében, hogy egy nagyon fontos szertartás megtörténjen.



Ezt a fajta vénuszi szertartást egészen a XX. századig gyakorolják a pásztorok. Ha Pap Gábor előadásait figyelemmel kísérjük, amikor a népművészetről beszél, akkor az egyik legfontosabb vonulatnak azokat az emlékeket tartja, ahol ital-áldozatot mutat be egy fiatal pár. Ezt szokták a néprajzosok úgy értelmezni, hogy – a betyár a kedvesével éppen iszogat”. De itt étel és ital-áldozatról van szó, és ennek az útja szerelmi utat jelent, mert a magyar hagyományban a Vénusznak van egy olyan neve - ha a népmesékre gondolunk - ahol az egyik úton az étel, a másikon az ital felé lehet elmenni. A Vénusz egyik arcát a mesében –nagy ehető”-nek nevezik, ez az ételhez kötött arculata - egyétek a testem...- a másik arculata a –nagy iható”-hoz kötődik - igyátok a vérem .... Tehát étel és ital: és II. András ITÁLIÁ-ba megy. Ez alkalmas ennek a gondolatkörnek a jelzésére, mert mindenki érezheti benne a szakrális vonulatot. Alá kell támasztani azt, hogy mi történik Itáliában, az estei őrgrófnál a Beatrix nevezetű lánnyal és miért nyugszik II. András teste boldogan, akinek utolsó felesége maga a –boldog”. Így érkezünk el az 1290. Évhez.

IV. László halála váltja ki III. András király uralkodását. András fiatal herceg, amikor IV. László elérkezik életének 28. évéhez, és egészen váratlan, különös módon kezd el viselkedni. Abban az évben az osztrák herceg Magyarország nyugati részét megtámadja és bizonyos területeket elragad az országtól. IV. László már többszörösen bizonyította, hogy nem idegenkedik a hadműveletektől és a hadjáratoktól, hiszen ott Kézai Simon krónikás Mars hadisten gyermekének nevezte. 16 éves volt, amikor először vonult országos ügyet eldöntő ütközetbe, és Kézai így írja: –kivonult Fehérvár városából, mint Mars hadisten fia.”. És ez a fiú életének vége felé nem hadakat vezet, hanem az országot kezdi járni. Tudni lehet azt, hogy ez az országjárás a saját halálát készíti elő. Ahol az ő édesapja, V. István meghalt, arról a szigetről indult el az utolsó útjára. Itt, a szigeten jelen voltak a püspökök, bárók, nemesek, főurak, Magyarország minden népének és ágazatának küldötte, és ezen a helyen IV. László királyunk bűnbocsánatot hirdetett. Ez pedig egy félelmetes dolog. Csak azon csodálkozhatunk, hogy akik az ő alakjával foglalkoznak, ezt miért hallgatják el? Hiszen kinek van joga bűnbocsánatot hirdetni?

IV. László megbocsátotta mindenki bűneit, és arról a szigetről, ahol az édesapja meghalt, ő az utolsó útjára indult el. Egy döbbenetes utat jár be, és mielőtt elindul ezen az úton, még 1289-ben elismeri utódjának András herceget, akivel soha életében nem találkozott, hiszen András herceg nem Magyarországon nevelkedett. Honnan tudta azt László, hogy András herceg tényleg a Turul nemzetségből származik? Hiszen András származásánál voltak a gondok, amikor Beatrix áldott állapotban elhagyta II. András király halála után az udvart, honnan lehet tudni, hogy ténylegesen az öreg királytól származik-e a gyermek?

Már a középkorban elindult a suttogó propaganda, hogy Dénes ispántól származott valójában az a gyermek, akinek Beatrix életet adott, de ez egészen egyszerűen nem lehet igaz.
Tehát IV. László 28 esztendősen elindul az utolsó útjára, és mivel ez az utolsó út, már nincs módjában az ország határait úgy mint régen, megvédeni. Itt többről van szó, bármily különösnek is tűnik. Ez nem akármilyen út volt. Képzeljük el azt a halálba torkolló utat, ahol a király és talán még egy vagy két ember tudja, hogy a király azért kel útra és azért tűnik egy kicsit gondatlanabbnak, mert ez már az égbe vezető zarándok utat jelenti. Ha egyszer ő bűnbocsánatot hirdet, akkor lehet tudni, hogy a mi bűneink bocsánatáért indult el ezen az úton. És ezt az emberek akár ki is gúnyolhatják. Jézuson, az örök fiún is gúnyolódtak akkor, amikor azt mondta, hogy bűneitek meg vannak bocsátva. László pedig –A FIÚ”.



Magyarországon pedig lehet beszélni fiúkirályról, hiszen szinte kivétel nélkül királyaink ilyen státuszban uralkodtak. Ezt Dümmerth Dezső, a nemrégiben elhunyt történész gyönyörűen írta le, és számtalan tanulmányában megjelent, hogy a magyar király nem ugyanolyan jogrend szerint uralkodik, mint mondjuk egy Német-római császár, mert ő pusztán Isten kegyelméből való uralkodó, a magyar király viszont Isten fia, és az Istenfiúságból adódóan gyakorolja a hatalmat.

Ezt például II. Géza király trónra lépésével is lehet igazolni. A krónikás elmondja, hogy II. Géza 11-12 éves fiú korában trónra lép. Ezért mondják a Turul nemzetségről, hogy táltos királyok nemzetsége. A táltost ugyanis 6-7 éves fiú korban valami –elhívja” szolgálatra. Addig olyan, mint egy átlagos kisfiú, de 6-7 évesen egyszer meghall egy hangot, kimegy valahová természeti környezetbe, és ahogyan az írások mondják, –az idő felhősödik, és a fiú egyszercsak nekiröppen és elrepül”. Ezután évtizedekig nem lehet látni, és amikor újra felbukkan, akkor már meglett férfiember, egy táltos, aki az országot járja, s az égben harcol a birodalomért. A Turul nemzetség királyai pedig ilyen királyok voltak. Amikor II. Géza táltos fiú korában trónra lép, akkor ezt nem úgy mesélik el a krónikák, hogy megkoronázzák, hanem azt írják, hogy –az Úr letekintett Magyarországra, és adott neki uralkodót, aki járt-kelt erejének nagy voltában, mert az Úr az országot fiának, Gézának adta”. Az utolsó fiúkirály, a garabonciás király, Kun László volt.

Tehát meghirdette a bűnbocsánatot és elindult az utolsó útra. Ez azért félelmetes út, mert egy szabályos zarándok menetet lehet ebből rekonstruálni és visszaigazolni. 1290-ben, valamikor Antiochiai Szent Margit ünnepét követő hétfőn, a magyar hagyomány szerint, ha a hétfőt bolygóprincípiumokhoz társítjuk, akkor tudjuk, hogy ez a Marsot jelenti. Mars isten fia tehát Mars napján fog meghalni, kegyetlen körülmények között, hiszen ott lekaszabolták. De mielőtt erre sor került volna, a halála előtti hónapokban kijelenti és elismeri, hogy András - akit sem ő, sem az ország soha nem látott - a Turul nemzetség szülöttje, és őt jelöli ki utódjának.

Kun László halála után András herceg Magyarországra érkezik. A Képes Krónika egyetlen miniatúrában örökíti meg III. András életét, uralkodását. Érdekes, hogy hercegi süveg van a fején. 1290-ben kalandos körülmények között érkezik Magyarországra, mert Európában, Bécsben, Velencében, vagy bárhol, ahol tartózkodott, meg akarták gyilkolni. Ez azt jelenti, hogyha valaki arra gondolna, hogy ő Dénes nádor gyermeke, akkor téved, mert miért akarnák őt megölni, ha nem lenne a Turul nemzetség sarja. III. András - 1265-ben született - ekkor 24-25 éves volt. És hogy valóban meg akarták őt gyilkolni, és valóban menekült, ez azt is bizonyítja, hogy miután Bécsben háziőrizetben van, a háziőrizetből szerzetesi álruhában megszökik és Esztergomból érkezik két szerzetes - szintén álruhában - akik hazamenekítik őt. A miniatúra a hazaérkezés pillanatát örökíti meg. Tehát 1290-ben, amikor Kun László elismeri Andrást utódjának, és nem azon az alapon, hogy egy jó képességű ember, hanem azon, hogy ő a Turul nemzetség utolsó sarja, az utolsó aranyágacska, abban a pillanatban foglyul ejti Andrást egy nagy hatalmú úr, akinél éppen vendégségben tartózkodik. Ez kórtünete a magyar történelemnek. A király megbízik egy főúrban, aki kedvesen mosolyog és felajánlja segítségét, s közben álnok módon, visszaélve a bizalommal, jelen esetben a leendő III. András királyt foglyul ejtik. Először felajánlják, hogy kiszolgáltatják Velencének, Velence nem kéri, majd elszállítják Bécsbe és Albert osztrák herceg tartja őt fogságban. Ha András nem volna Turul nemzetségbéli herceg, vajon miért kellene őt ekkora igyekezettel elfogni és az életére törni? És miközben András herceg, nyugodt és békés háziőrizetben tölti az idejét Bécsben, Albert osztrák herceg, aki Habsburg Rudolf német-római császár fia, és egy vadászatról lovagol éppen haza.
Természetesen mindenki kivonul Albert elé és üdvözölve hódolnak neki. A fogoly András hercegnek is mondják, hogy menjen ki Albert elé és ő is nyilvánítsa ki hódolatát. András herceg válasza a következő: –Sokkal nemesebb vérből való vagyok én, hogy egy ilyen sarj kíséretében lovagolgassak.” Tehát ez egy fajta tartást és tudást jelentett, és innentől kezdve még veszélyesebbé válik számára a helyzet, mert ebből Albert megérti, hogy a csendes háziőrizet nem működik elég hatásfokkal. Még ezekben a napokban András szerzetesi álruhába bújik és Bécs különböző kolostoraiban, a szegények között elvegyülve bujkál, miközben fél Európa titkos szolgálata keresi, hogy meggyilkolják. És vajon miért kellene őt meggyilkolni? Mert fél Európa jogot formált arra, hogy a megüresedés előtt álló magyar trónt hűbéri jogként magukhoz vegyék. Ez azonban nem sikerült. Az Esztergomi érsekség ekkor úgy tűnik, kivételesen a helyzet magaslatán állt és elindult két szerzetes. Ők is álruhában mentek, megérkeztek Bécsbe, felderítették, hogy hol van a hihetetlen megalázó körülmények között bujkáló András herceg. És érdekes módon ez a két szerzetes megtalálta szinte pillanatok alatt, úgy tűnik isteni vezérlés alapján. Ruhaváltás után lóhalálában vágtattak Magyarországra, és a IV. László király halála utáni 17. napon már díszes, fényes kísérettel először Budára, majd Fehérvárra mentek, ahol megkoronázták. Így lépett fel az –utolsó aranyágacska” Magyarország trónjára. És minden oklevél melyet - vagy ispánok, vagy az édesanyja, vagy ő maga írt - mindig úgy beszélnek a trónralépésről, mely először is a –születés és származás rendje és joga szerint” történik. És gondoljuk csak el, őt még az országunkban addig soha nem látták. Néha ugyan felbukkan az időben, de nem nagyon látják, és tényleg nem bizonyos, hogy ő Árpád-házi.

 


III. András titka 3. rész



(Mostanában divat lett, hogy az Árpád-házi királyok leszármazottai valahol Franciaországban élnek, ez azonban nagy ostobaság. Az is elterjedt, hogy az Árpád-házi királyoktól féltek, mint a tűztől, és ezt a badarságot, sajnos tévében, rádióban, könyvben, újságban nap mint nap elénk tálalják. Ez pedig egy misztérium lerombolása. Ezek lehet, hogy jól hangzanak, de a valóságértékük annyi, mint az, hogy Jézus leszármazottai a Merovingok voltak.)

Amikor III. András király hazaérkezik, neki bizonyítania kell, hogy ő a Turul nemzetségből származik. Ez azt jelenti, hogy a testén az azonosító jeleknek rajta kell lenni, és ha a jelek nincsenek rajta, akkor ő akármit is mondhat, mert senki nem fogja elhinni. Amikor megérkezik Budára, egy –orvosi vizsgálatnak” vetik alá. A magyar nemesek, a főurak, az egyszerű nemesek, a bárók, az előkelők mind meggyőződnek arról, hogy András valóban a Turul nemzetség szülöttje. Tehát a testén, bizonyos testtájon a Turul jele látszik, és e jel meglétét be kellet bizonyítani, András herceg pedig ezt bizonyítani tudta. Egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Turul nemzetség leányai még ma is élnek, és a lányokon is ott van a jel, de a fiúkon még kell lenni egy többletnek. Ezt jelenti a származás rendje és erről beszél a krónika, mikor azt írja, hogy a születés és származás rendje és joga szerint foglalta el András Magyarország trónját, és ezért történt meglepően hamar, hogy elismerte őt egész Magyarország Turul nemzetségbéli királynak.

A Szent Korona maga egy misztérium, és a király megkoronázása, az maga a Szent Korona misztériumába történő beavatást jelent, és a Turul nemzetségbeli királyaink a Szent Koronát nem egyszerűen úgy nevezték, mint az Anjouk és az őket követő uralkodók, hanem a –Koronánk”-nak, ami a miénk, tehát személyes hatalmat jelent. A koronázás pillanatában számtalan azonosító jel (energia) szabadult fel és az ország utoljára csodálhatta meg azt, hogy valóban a Turul nemzetség uralkodóját koronázták meg.



Gondoljunk arra, hogy a nemzet még az utolsó - Károly, Habsburg - király koronázásán is figyeli, hogy mi történik. Tehát valamire oda kell figyelni, mert vannak jelek. Ugyanis a Szent Korona azonosítja a Turul nemzetség szülöttét. Tehát egy utolsó azonosítás történik, a nemzet fellélegzik, minden rendben van, ténylegesen ő az utolsó Turul nemzetségbeli leszármazott, és így is kezdi el az uralkodását.

Ha megnézzük a róla készült miniatúrát, nagyon tanulságos, mert az utolsó Árpád-házi királyt örökítik meg rajta, és elcsodálkozunk, csak ennyi? Egy ilyen horderejű uralkodóról csak ennyit mutatnak be? Ha megfigyeljük, hogyan lovagol láthatjuk, hogy a lova mögött van egy másik ló, ami fehér és nem a király mögött álló lovas lova. Tehát a király lovon érkezik, és az ő lovából egy másik, egy fehér ló indul el az útjára és csak az elülső része, a szellemisége és a szügye, vagyis a lelkisége látszik a képen. Tehát nem egy testi paripa ezen az úton, hanem ebből az egész útból válik ki. Olyan, mintha András érkezése még utoljára felszabadítaná azt az erőt, amit a fehér ló erejének tartanak. Olyan, mintha Fehérlófia királyként utoljára megjelenne még a magyar történelemben. Egyfajta vezérlés is nyomon követhető, mert van ugyan kantárja, de András nem fogja meg, hiszen a lovat egy láthatatlan erő és hatalom vezérli.
A Képes Krónikában lovat számtalanszor ábrázolnak és a lovasok mindig nagy erővel fogják meg a kantárt, itt pedig ha megfigyeljük, András nem a kantárt fogja. Bal kezét átlós irányban feltartja és a tenyerét mutatja felénk. Ezzel nemcsak saját sorsát mutatja felénk, hanem egyben egy utolsó áldás éri az országot az ő eljövetelével. Egy utolsó nagy megnyilvánulás, hiszen a kifelé fordított tenyér mindig a félelmet, a bajt, az erőszakosságot és a gonoszságot hárítja el. Ilyen felfelé fordított tenyérrel szokták a Pártus királyokat ábrázolni, és ha időben messzebb megyünk, akkor ez a szkíta kéztartás. A szkíta kéztartáson belül pedig a vérszerződés kéztartása. Annak a barátságnak a kéztartása, amikor azok a barátok, akik vérszerződést kötöttek, az életüket is odaadják egymásért. Gondoljunk csak az ókori forrásokra, milyen szép, himmikus beszámolókban emlékeznek meg egy szkítával kötött barátságról, és leírják azt, hogy hiába van egy szkíta férfinak családja, gyerekei, a barátság kedvéért és becsületéért kiváltja barátja életét akár a saját halála árán is.


Tehát nem kell azon sokat elgondolkodnunk, hogy hogyan ismerhette meg a honfoglalás kori magyarság a kereszténységet. Nagyon egyszerűen: ezzel született, nem esett tőle messze. Minden nagy gondolat, ami a kereszténységben megjelenik, az a szkíta ősvallásban tetten érhető és vallásos tételként szerepel.

Visszatérve III. András miniatúrájára, látható, hogy megsokasodnak a lólábak, amivel többletet próbálnak jelölni. Ha egy lónak több lába van, akkor az táltos ló. András herceg lába mögül a fehér ló lépő lába kilátszik. Ez az a hatalmas többlet erő, az a táltos erő, ami a táltos elhívásoknál mind a mai napig megmaradt.

(Még Diószegi Vilmos az 50-es években - ez a Rákosi Mátyással fémjelzett időszakot jelenti a magyar történelemben - az úgynevezett Sztálinvárosban is tudott táltos elhívásokról szóló történeteket gyűjteni. Az ő gyűjtésében olvashatjuk azt, hogy mondjuk van egy kisfiú, akiért eljön egy fehér ló. Amikor megérkezik a ló a kisfiúhoz, akkor a fiú néhány napig holtan fekszik, és amikor felébred, már táltossá válik. Gondoljunk csak arra, hogy a népmeséinkben nem is igazán lehet tudni, hogy ez a táltos milyen minőséghez tartozik, ló vagy ember. Ha hordozó irányban nézzük, akkor lovat kapunk, ha vezérlő felé, akkor embert. A ló általában úgy szólítja meg a lovast, hogy –kicsi gazdám”, ő pedig úgy szól vissza, hogy –édes lovam”. Aki nem ismeri ezt a belső, szeretetteljes kapcsolatot, az soha nem lehet táltos, mert ez egy energiával való összeforrottságot jelent, ami az ember szívéből fakad. Az ember táltos lova az –édes lova”. És még a mai világban is alig akad olyan ember, aki a lóra ne tudna szeretettel ránézni. Az az első élménye az embernek, amikor egy lóval kapcsolatba kerül, hogy szereti, bármily különös is.)

Tehát itt egy táltos királyt látunk a lován érkezni. Ő az utolsó és ez azt jelenti, hogy Hunyadi Mátyásig Magyarországon nagyon sok időnek kell eltelni ahhoz, hogy újra táltos királya lépjen a trónra. Még Nagy Lajosról mondják azt, hogy volt egy táltos lova, de azt már nem mondják, hogy ő maga is táltos volt. Onnantól kezdve pedig Mátyásig senki nincs. Tehát ez egy nagyon hatalmas erőt jelent.

III. András királyunk tehát nem azért nagyszerű, mert ő a velencei András, hanem azért, mert ő táltos király. Ezért örökítik meg lovon. És még egy nagyon figyelemreméltó dolog van, nem készült róla állókép, ő valahonnan jön és elmegy, és ez azt jelenti, hogy élve megy el, vagyis nem halt meg.

Ha megnézzük a Krónikában az előző képet, ott az utolsó előtti királyunkat, IV. László királyt ravatalon, a zöld úton örökítik meg, ahol ömlik a vére. Ő tényleg véráldozatot hozott és a testi halált el kellett szenvednie. III. Andrásról ezt nem biztos, hogy el lehet mondani. Amikor belovagol Magyarországra, lehet érezni, hogy ő hazajön, hiszen a magyarság a ló népe, és ő lovon jön, mögötte pedig kiválik az a fehér ló, amely az ő vezérlője egész útja folyamán.

Itt találhatunk egy érdekes párhuzamot: II. András királyunknak volt egy Erzsébet nevezetű lánya, akit igen fiatalon kivisznek az országból és Türingiai Lajos felesége lesz. Lajos úgy tűnik elütött a szüleitől, mert minden jel szerint egy daliás herceg volt és ott is szentté akarták avatni. Végig jól bánt Erzsébettel. Amikor Türingiai Lajos meghalt - írják a források - Szent Erzsébet napokig zokogva sétált a palota folyosóin és könyörgött Istennek, hogy legalább egy percre hadd lássa ismét a férjét. Amikor Erzsébet kislányként kikerült idegen országba, akkor kiderült, hogy őt nem kell tanítani, mert veleszületett tudással rendelkezett, táltoslány. Ezért utálták őt a német atyafiak oly nagyon. Ennek a táltos királylánynak volt egy világhírű kedvtelése. Szeretett lovagolni. Hajnalban a felkelő nap felé és napszálltakor a lemenő nap felé vágtatott. Ki tanította meg erre? Ez egy veleszületett tudás volt, egy ösztönös igény, hogy a benne levő energiákat a jó felé fordítsa. Ő is ezzel a tudással érkezett, és nem kellett különösebben tanítgatni. Nem kellett elmondani neki, hogy merre kell menni, mert tudta, hogy mit kell cselekednie, de természetesen meghallgatta a bölcs tanácsokat is.

Amikor III. András 1290 nyarán megérkezett és a koronázása utáni időket élik, akkor lehet igazából érzékelni, hogy mi az ő legfontosabb tevékenysége és miért lehet róla olyan keveset tudni. Az utolsó Árpád-házi királyról - már régen kijöttünk az ún. homályos középkorból - aki 10 éven keresztül uralkodott, semmit sem lehet tudni. Amikor híradás van róla, akkor megemlítik, hogy 1290-ben Pilisszentlászlón - ezt akkor Kékes helységnévvel jelölték - a királyi vadászkastélyt átadja a pálos szerzeteseknek. Csupa ilyen forrással találkozunk. Tehát érezhetjük, hogy az ő tevékenysége vallásos tevékenység, melynek szerepköre: becsukja maga mögött a misztérium ajtajait.
Ha megnézzük, hogy Andráshoz mit társít a néphagyomány, akkor ezt fogjuk megkapni: András zár. Ugyanakkor zárja a világnak a rendes folyását - ezt úgy mondják, hogy András zárja a hegedűt - és egyben megnyit valamit felemelt kezével, megnyitja a csöndet, az Adventet. Ezért hallgat a Pilis. András volt az, aki bizonyos szakrális központokat, amiket csak a Turul nemzetségbeli táltos királyok tudtak működtetni, örök időkre lezárt. Hiába kutatunk és keresgélünk, mert ő –gondosan zárta be az ajtókat”.
Még egy Károly Róbert sem tudott a titkokhoz hozzáférkőzni. A felszínt lehet pusztítani, de a titok mindig a mélyben van, és András az, aki a pilisi pálos rendnek a pilisi királyközpontban megszülető szerzetes rendnek vadászkastélyt adományozott. IV. Bélától kezdve minden Árpád-házi király előszeretettel adományozott a pálos rendnek vadászkastélyokat, de soha egyetlen építész vagy művészettörténész - egy kivétellel - nem kérdezte meg azt, hogy egy vadászkastélyból hogyan lehet pillanatok alatt templomot átalakítani.


Hogyan lehet az, hogy a király adományoz egy vadászkastélyt , bemennek a pálosok és kiderül, hogy az egy templom. Itt lehet érzékelni azt, hogy az a vadászkastély is templom volt azelőtt, és templomként is működött.

Megérkezik az utolsó Árpád-házi király és még szinte túl sem vagyunk a koronázási szertartáson, mikor elmegy Kékesre - ez a Pilisben található 3 medence közül az egyikben volt, ma Pilisszentlászlónak nevezik - és a vadászkastélyát, amit ő örökölt a születés és származás rendje és joga szerint, rögtön az első lépésben átadja a pálos rendnek. Ez azt jelenti, hogy ő mindent tud Magyarországról. Nem egyszerűen egy hivatalnok módjára bólint rá a tényekre. Ebből a vadászkastélyból kolostort rendeznek be a pálosok és ezt nevezik el Szent László kolostorának, és ennek emlékére a Kékes lassan átváltozik Szentlászlóvá. A Pilisen belül a pálosoknak 3 fontos központjuk volt, az első a szentkereszti, ezt IV. Béla király indítja el, utána jön a pilisszentléleki, itt V. István és IV. László játssza a főszerepet, és végül az utolsót, a szentlászlóit pedig III. András indítja el. Ez azt is jelenti, hogy a pálos renden belül legalább három gyökérzet útja követhető nyomon a mélységek felé. Van egy olyan rend, amely a Szent Kereszt kultuszát ápolja, és erről a rendről maradt fenn a legtöbb híradás, mert a titokzatosság mellett ok éltek a legnagyobb nyilvánosság előtt. Ez azt jelenti, hogy életük folyamán a Szent Kereszten történt szenvedést valósították meg. Ők voltak azok a pálosok, akik igen kemény módon sanyargatták és ostorozták magukat, olyan kemény módon, hogy amikor egyszer Hunyadi Mátyás végignézett egy ilyen eljárást, az még neki is sok volt. Itt nem arról volt szó, hogy jó, ha egy kicsit szenvedünk. Itt tényleg a krisztusi ostoroztatást élték át.
A szentléleki központban pedig egy kicsit kontemplatívabb (elmélkedőbb) úton jártak. Ők adták azokat a holttesteket, amik nem romlanak. Majdnem minden pálosról el lehet mondani, hogy amikor meghalt, a holtteste nem bomlott fel. Ha ezen a rendszeren belül haladunk és András szerepére határozottan figyelünk, elérkezünk a kékesi központhoz. Ez a hely a pálos renden belül a legmagasabb fokozatot képviseli, és ezt a fokozatot András indítja el. Ezekről pálosokról még annyit kell tudni, hogy megfoghatatlanok, harciasak voltak. Ők voltak azok, akik az előző két központtal jellemezhető fokozaton már túlmentek, és már életükben legyőzték a halált, és életükben kimunkálták a nem romló holttestet és a kolostorban –vitéz módjára éltek”. Ők voltak azok is, akik a török időkben kivonultak és Visegrádot fegyverrel védték meg a török elől. A Kékesről, Szentlászlóról odavonult néhány pálos verte vissza a százezres török hadat - ez történelmi tény. Soha senki nem kérdezi meg, hogy a pálos atyáknak az ostorozások és az aszketikus gyakorlatok közepette hogyan volt idejük megtanulni harci eszközökkel bánni. Úgy, hogy ez a legmagasabb fokozat volt. Ők voltak azok a barátok, akik az égi hadak útján jártak, közvetlen módon, és azokat az erőket tudták a földön is mozgósítani. Ebből a kolostorból kerültek ki azok az irányítók, akikhez például a királyok is odajárultak. Ilyen volt Hunyadi Mátyás is, és megkérte a kékesi kolostor elöljáróját, hogy miközben ő csatában forgolódik, imádkozzon érte. És Magyarországon minden vitéz, főúr és báró tudta, hogy azért győzedelmeskednek - nemcsak azért mert Hunyadi Mátyás táltos, mert kiváló király, hanem azért mert a pálosok imádkoznak a hadakozókért és a győzelemért.


III. András tehát ezt a kultuszhelyet építette ki, de olyan erős módon, hogy ebből az itt felszabaduló energiákból még Hunyadi Mátyás is tudott meríteni. Ezért tüntették el a pálos rendet a föld színéről. Akik most pálosok, azok kicsontosodott regulákat gyakorolnak, nagyon tisztességesek, rendesek, de a régiek máshogy éltek, mert a régiek még életükben legyőzték a halált és ők a kultuszok középpontjába egy nem bomló holttestet állítottak.


Lehet ugyan nevezni ezt remete szent Pál holttestének, de nem lehet tudni, hogy kinek a teste. Egy biztos, amikor Hunyadi Mátyás meghalt - és végig a pálosokkal élte az életét - jön Ulászló, idegenből származó király, aki bemegy a pálosok kolostorába és mondja, hogy meg szeretné nézni annak a titokzatos, nem bomló holttestnek a relikviáit. Megmutatnak neki egy gyűrűt és egy faliképet, mire újra azt mondja Ulászló, hogy a testet akarja látni, de erre a pálosok kizavarják a templomból. Tehát a pálos rend körül hatalmas nagy titkok lappanganak. Úgy tűnik, hogy remete szent Pál nagyon jó alibi, attól függetlenül biztos, hogy használják is az ő relikviáit, - de a fő vonal - és ez a pálos rend történetében világosan látható - nem az egyiptomi szent Pálnál eredeztethető, hanem - és itt érhető tetten, hogy miért Szent László kolostor - Szent László királyunk életében. László király bátyjának, Gézának az uralkodása alatt, egy Vác nevezetű helyen élt egy nagyon híres remete, tehát ez a pálos rend nem az egyiptomi remete szent Pál felé indította az útját, hanem a váci remete felé, ő pedig nem akárki lehetett, mert természetesen semmit sem lehet tudni róla. Itt újra nagy titkokba botlunk, és a magyar történelembe belenézünk, akkor egyik titok követi a másikat. Mégis csodálkozunk, hogy az országunk teljes zavarban szenved, de ez azért van, mert olyan dolgokkal foglalkozunk, amiknek nem itt vannak a gyökerei.

Ha ezekkel a fontos dolgokkal foglalkoznánk, akkor egyre több titkot fejthetnénk és érthetnénk meg, és a jelen épülésére használhatnánk fel.

 

 

http://dobogommt.hu/dobogo/irasok.php?id=20050101092775&nev=Sz%E1ntai%20Lajos

http://www.vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?pid=8400

 

Téma: Világbiztonság - III. András titka

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása