Képes Krónika - Krónika a magyarok tetteiről

2013.01.04 02:44
 
Kapcsolódó link..
 
 
   A könyvet Cronica de gestis Hungarorum (Krónika a magyarok tetteiről) címen ismerhetjük. Az 1360-as években lemásolták, 147 színes iniciáléval és miniatúrával díszítették. A szerző - valószínűleg Kálti Márk székesfehérvári kanonok - 1342-ig írja le a magyarok történetét I. Lajos király rendeletére. Nem bizonyított feltevés, hogy a festést Lajos király többször kitüntetett festője, Hertul fia, Miklós végezte. A könyv a régi magyar mondák leggazdagabb gyűjteménye, a kereszténység fölvétele előtti örökséget őrizte meg.
A Képes Krónikát 1933-ig a bécsi volt Udvari Könyvtár őrizte, majd az 1932. évi velencei kultúregyezmény alapján visszakerült Magyarországra. Azóta az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.
   A kecskeméti Nemzeti Kincseinkért Egyesület 2003-ban jelentette meg a Képes Krónikát hasonmás kiadásban. A Barsi János által fordított magyar szövegeket Pap Gábor tanulmányával és Szántai Lajos képelemzéseivel együtt adták ki. A kötetet nemrégiben Zentán is bemutatták. Szántai Lajos művelődéstörténészt többek között arról kérdeztük, miért tartották fontosnak, hogy a Krónika új fordításban kerüljön az olvasók elé.
 
- Aki egy kicsit tud latinul, az érzékelhette, hogy még a legjobb fordítások is tendenciózusan eltérnek az eredetitől. Felmerült tehát az igény az új fordításra azért, hogy közelebbről ismerjük meg saját történelmi múltunkat. Nem merem azt mondani, hogy a régi minden mondatában hazudik, de a magyar történelem legérzékenyebb pillanatainál tetten érhető a fordítónak vagy a közönye, vagy az értetlensége, vagy az, hogy szabályszerűen félrefordít bizonyos dolgokat. Ezzel kapcsolatban egyetlen példát szeretnék megemlíteni: a második bejövetel idejéről, vagyis Árpád és a hét vezér honfoglalásának idejéről elmondja a Krónika, hogy Álmos fejedelmet Erdélyben meggyilkolták. Eddig mindig így fordították. Az ember valahogy érezte, hogy ez nem stimmel, hiszen sem a mondai hagyományunk, sem más krónikás elbeszélések nem támasztják alá. Tehát valójában mi történt? Bizony a gondos szövegelemzés és az új fordítás nagyon fontos sajátosságra figyelmeztetett: a latin nyelvben az a bizonyos okcido nem azt jelenti, hogy valakit meggyilkoltak, hanem jelenti valakinek a halálát, jelenti egy emberélet végét, és jelenti a napnak a lenyugvását. Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért fordították úgy, hogy végül ebből egy gyilkossági történet bontakozott ki.
 
 
Ki fordította le újból a szöveget?
 
- Barsi János munkája az új fordítás. Ő felhívta a figyelmet arra, hogy az eredeti szöveg tele van hungarizmusokkal. Egyébként ez a fordítók mindegyike szerint így van: Anonimus Gesta Hungaroruma és Kézai Simon krónikája is sok a magyaros kifejezést, jellegzetesen magyaros szóhasználatot tartalmaz. Tehát ez azt jelenti, hogy a krónika első szövege soha nem a latin! Hiszen az író, a szerző vagy magyarul gondolkodik, vagy már eleve létezik magyar nyelvű krónikaváltozat, amit latinra fordít. Ahelyett, hogy a magyart tekintenénk elsődlegesnek, beleesünk abba a hibába, hogy latint tartjuk eredetinek. Magyarul sok mindent el lehet mondani, amit Kálti Márk sem tudott latinra ültetni. Ha tehát tudom, hogy mit jelent az okcido, akkor azt is tudom, hogy Álmos nevének egyik jelentése pontosan azt a világot idézi meg, amibe akkor kerülünk be, amikor a nap már leszállt - ez az álom időszaka. Gyönyörű költői kép kapott a rossz fordítás által ilyen kriminológiai szaktörténetet. Ez az új fordítás szerencsére ezt a régi beidegződést kiküszöbölte.
 
 
Előadásában többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyarság történelme nem a bejövetellel kezdődött.
 
- A Képes Krónika történelme és azon belül az Árpád-ház, a Turul nemzetség családfája nem Attilával, még csak nem is az ő édesapjával, Bendegúzzal kezdődött. A magyarság történelme, a Képes Krónika alapján, egyidős az emberiség történelmével. Nem arról van szó, hogy megpróbálnak szép történelmi képet beállítani. Egy nemzetségi társadalomban nem lehet hazudozni valótlan családfákat, mert mindenki pontosan ismeri saját nemzetségének történetét.
 
 
Nem csak nyelvében egyedülálló a Krónika, hanem képi megfogalmazásában is. Kifejező történelmi személyeket és jeleneteket ábrázol a készítőjük.
 
- Festett kódexek a világon bárhol készülhettek, de ilyen magas szinten készült alkotásokat, ami a Képes Krónika lapjain megjelenik, ez páratlan. Ha ezeken a miniatúrákon, iniciálékon gombostűfejnyi méretben megörökített emberi arcokat felnagyítjuk, a kép nem esik szét. A francia, németalföldi vagy itáliai kódexfestő műhelyek miniatúráit az ember elkezdi felnagyítani, az egész kompozíció apró darabjaira hullik, egy homályos pacni lesz belőle. Ezeken meg olyan vonások kerülnek előtérbe, amelyek lélegzetelállítóak. Hogyan tudta a festő megoldani, milyen ecsettel dolgozott, hogy a szembogarat, a pupillát, a szem színét, fényét is meg tudta idézni. Páratlan alkotásokról van szó. Ilyen krónikát, ahol a szöveget közel százötven rendkívüli festmény díszíti, nem ismerünk. Van a Képes Krónika, és több nincs. Nemzeti kincsünk, amelyet így is kellene megbecsülnünk.
 
 
A képek nem hazudnak, még ha a szavak, a szöveg hazudik is.
 
- A szövegben megfogalmazott gondolat lineáris természetű, egy képben megfogalmazódott üzenet pedig számtalan kifutási lehetőségekkel rendelkezik. A Képes Krónika kutatói már réges-rég fölfigyeltek arra - Dercsényi Dezsőre, László Gyulára érdemes elsősorban hivatkozni -, hogy ezek a miniatúrák és iniciálék önállóan is megállják a helyüket. Akár szövegtől függetlenül is lehet úgy sorba olvasni a képeket, hogy egy értelmes, kerek történelem alakul ki. Vannak olyan festmények a könyvben, amelyeket semmiféle szöveges utalás nem kísér. Minden nagy művészettörténész felhívta arra a figyelmet, hogy a Krónika képei jelentéssel bírnak. Tanuljuk meg a képeket olvasni!
 
 
Mit üzen a mai olvasónak a Képes Krónika?
 
- Azt üzeni, hogy tudjuk megtalálni saját helyünket ebben az emberlakta világban, mert ilyen nagy történelmi múlttal, amilyennel mi rendelkezünk, nem lehet a történelmi süllyesztőben eltűnni. Itt olyan értékek fogalmazódtak meg, amelyek mindig erkölcsi tartalommal rendelkeznek. Tehát a magyarságnak van erkölcsi tartaléka, van valóságos hiteles múltja. A Képes Krónika a mi hamisítatlan, hiteles múltunkat tárja fel, amelyre a jövendő nemzedékek életét bátran rá lehet alapozni, mert valóságos történelemként jelenik meg.
 
 
Hogy fogadják ezt az új olvasatú könyvet?
 
- Ha az ember megpróbál valamit a történelmi igazságok mentén képviselni, akkor fel kell készülnie arra, ami a magyar népmesék világában is megjelenik, hogy van a világ működésén belül egy olyan korszak, amikor az igazság mellett feltűnik a hamisság is. Nem az a kérdés számomra, hogy ezt a hivatalos történetírás körében hogyan fogadják, hanem, hogy eljut-e minden családba a Képes Krónika. Mert ez lenne a legfontosabb.

 

 


Szántai Lajos
 

A Képes Krónika címlapja - 1360 előtt Magyarországon készült Nagy Lajos király udvarában
 

Megszületik az első magyar király, Szent István
 

Látomás - Géza király és László herceg látomásában agancsain égő gyertyát viselő szarvas
 

László koronázása
 

Béla a király betegágyánál - Béla hercegnek a király betegágyánál választania kell a korona és a kard között
 

Vadászat a csodaszarvasra
 

Koppány vezér lefejezése

 

 
A kiteljesedett fény ősi képjele
 
A Képes Krónika miniatúráit nézegetve fokról fokra megvilágosodik számunkra, hogy - Csontváry Kosztka Tivadar szavaival élve - a „világító színek” eleven fokozataival megörökített események és növényindás keretmintáik a magyar történelem kimeríthetetlen gazdagságú „színeváltozásairól” tesznek tanúbizonyságot. A „napút színek” eleven, lüktető áramlása, valamint a képhátterek aranyos csillogása magát a fénysugarat varázsolja elevenné, ragyogóvá és tündöklően beszédessé. Mintha maga az élő napsugár festegetné a Képes Krónikát. A kódex felnyitását követően a fény a beesési szögének megfelelően verődik vissza az aranyozott koronákról, országalmákról, viseletdíszekről. A Képes Krónika a fény, a világosság közvetlen jelenléte révén élményszerűen eleveníti fel a múlt eseményeit. (Részlet Szántai Lajos képmagyarázatának bevezetőjéből)
 
 
 
 
 

 

Téma: Képes Krónika - Krónika a magyarok tetteiről

Dátum: 2014.07.15

Feladó: Nagy János janos5959@hotmail.hu

Tárgy: hozzászólás

Kedves érdeklődő! Nézegettem az iniciálékat és minő döbbenet l Béla és lll István képeinél fekete piramist látok .A képes kronika nem ma készült így nem lehet azt mondani hogy hamisitványok a képek.Vajon miért festette oda a kép készítője?Aki tudja írja meg nekem is.Köszönettel Nagy János

Új hozzászólás hozzáadása