2014.03.04 10:37

Kapcsolódó link:

https://embers-eg.webnode.hu/news/kilencven-eves-a-szekely-himnusz/

Csaba királyfi és a csillagösvény

 

Székelyföldet a legendák földjének is szokás nevezni.

Történelmét számos legenda szövi át, ennek egyike - és a leginkább ismert- Csaba királyfi legendája.

 

A legenda szerint a székelyek a hunok leszármazottai. Attila király legkisebb fia, Csaba, aki nagy háborúk idején a hunok megmaradt csoportját, a székelyeket Erdély keleti részébe vezette. Csaba néhány harcossal keletre indult az ottani hunokhoz, de a székelyeknek meghagyta, hogy maradjanak csak Erdélyben, és ha baj van, hívják őt, majd segítséget kér a magyaroktól. Csaba királyfi több évszázadon át nem érkezett haza, de a székelyek továbbra is számítottak rá. Egy nagy háború idején segítségül hívták Csabát, ő pedig harcosaival alávágtatott az égről. Lovaiknak nyomát a mai napig őrzi az ég: a csillagok (Tejút= Hadak Útja) A csillagösvény és Csaba legendája számos helyen megjelenik a székely kultúrában, például a Székely Himnuszban is.

 

Wass Albert Csaba című regényében állít emléket ennek a megható történetnek:

 

"Nagyapó szájába vette megint a pipát, figyelve pöffentett újra egyet, s megelégedetten nézte a fehér füstöt, ami a pipából előgomolygott. Még szippantott belőle néhányat, azután elkezdte.

-Ez nem mese, barátocskám, ez valóságos, igaz történet, úgy hallgassad. Tudod-e, hogy ki volt Attila?

-Valami király volt...

 

-Az bizony, Hunok királya volt, nagy és hatalmas király. Csak éppen egy kicsit nagyravágyó volt, és azt akarta, hogy minden nép őt szolgálja. És itt rontotta el a dolgot, látod. Mert az ember amíg igazságos úton halad, addig bátran mehet minden veszedelemmel szemben. De mihelyt a ravaszsággal, az elfogultsággal, az egyéni becsvággyal akarja magát előbbre helyezni másoknál: előbb-utóbb elbukik. Ez egészen biztos. Nézzed csak Attilát. Ameddig mint egy nemzet vezére harcolt szemközt az egész világgal, addig legyőzött minden ellenséget. De aztán a legyőzött ellenséget maga szolgájává akarta nevelni, hogy egyéni érdekeit magasabbra emelje ezáltal, s így bizony, hóhérjává tette.

 

Összeomlott nagy hunbirodalom. Sok volt benne az idegen, a belső ellenség. Négyszer annyi idegen felett akart úr lenni a hun, mint ő maga amennyi volt. Attila miatt omlott össze, na. S bizony el is tűnt volna a föld színéről az egész hun nemzet, ha nem lett volna Attilának a legkisebb fia, kit Csaba királyfinak neveztek volt. Csaba királyfi összegyűjtötte a megmaradt hunokat s elhozta ide, Erdélybe. Letelepítette őket, megtanította földet művelni, állatot tenyészteni, békésen és helyben élni.
De sok ellensége volt így is a kicsi Húnországnak. Rátörtek idegen népek, rabolták, fosztogatták, alig győzte Csaba királyfi megvédeni népét. S ekkor elhatározta, hogy visszamegyen az őshazába és segítséget hoz. Elhozza ide a többieket, akik ott maradtak volt, még Attila előtt. Kiválasztott ezer derék vitézt s elindult velük. De alig telt el egy hét, alig kettő, újra ellenség támadt az otthonmaradt népre. Felgyújtották a falvakat, öltek és pusztítottak és úgy látszott, hogy vége van mindennek. S akkor egyszerre csak nagy fényesség támadt az égen, fényes út támadt rajta, lovak patkója szikrázott, s ott volt Csaba királyfi ezer vitézével! Szétverték az ellenséget, rendet csináltak s már fent vágtattak újra az égen. Vissza, amerről jöttek. Így volt ez. S azóta van az az út, amit mi úgy nevezünk, Hadak Útja. Mert azóta is, elhidd, valahányszor igen nagy bajban volt az itten maradt nemzet, megjött Csaba királyfi s megsegítette. Onnan fentről jött, mert ami jó, az onnan fentről jön...

Csendesség volt. A pipa kialudott régen s ki a tűz is. Denevérek ciccentek fönt a levegőben s a présház tájékán újra huhhant a bagoly. Kis idő elteltével a gyermek megkérdezte:

-S ez így van? Vajon eljönne most is?...

-Az ő népének maradékai vagyunk - mondotta Nagyapó keményen."

 

"Azóta meg kellett tanulja, hogy a csillagok hideg égitestek és senki nem jön onnan át a földre segíteni. S az emberek, akik meghalnak, nem vágtatnak többet és nem nyernek csatákat. Elporladnak és felszívódnak a földbe. Fű lesz belőlük és virág és szétoszolva millió atomra, folytatják tovább az életet. De nem eszmék jármában többet,, csak úgy, szabadon és tisztán, mint ahogy állatok élnek és gyermekek.

Az eszmék azonban s a gondolatok, amiket itthagytak a földön, élnek az emberekben tovább. Unokákban és dédunokákban, vércseppekhez és agysejtekhez kötözve, rátapadva láthatatlan fluidumokra, melyek egymás nyomában születő embereket évezredek távolán keresztül összekötnek.

Egyszerre csak mintha világosság gyúlna valahol, felvillan benne a felismerés. Nagyapó erre gondolt! Csaba-legenda, Hadak Útja, mind, mind ezt jelenti. Hogy a nemzet fölött, mely másfél évezred óta egymagában küzd, egy gondolat lebeg. Magasan az emberek feje fölött él ez a gondolat, olyan magasan, hogy alig akad néha valaki, aki megláthatja. Mindenkinek a szívében és mindenkinek az agyában, aki fia ennek a nemzetnek, valahol egy félreeső sejtben van egy lezárt, kicsike ajtó. Három súlyos pecsét őrzi a zárat: könnyelműség, békétlenség, elfogultság. Nagy, titkos öröksége ennek a nemzetnek az eldugott ajtó s a három pecsét.

Aztán, amikor nagy-nagy veszedelem kerekedik, a gondolat leszáll és megmutatja magát a nemzetnek. És az emberek meglátják benne az ősi törvényt, amit Csaba tett: összetartással, békességgel, munkával és igazsággal meggyőzni minden veszedelmet. És ettől ettől lehull bennük a három nehéz pecsét. Először a könnyelműség, aztán a békétlenség, végül az elfogltság. S az ajtó kipattan. És abban a percben, mint ahogy Csaba húnjai alávágtatnak a Hadak Útjáról a mese szerint, úgy vágtatnak elő abból az eldugott kicsike sejtből is az igazi fegyveresek: az összetartás, a leleményesség, a munkakedv és az önbizalom. a jóindulat vezeti őket s a gondolat a fejük fölött lebeg: békességben élni mindenkivel, aki testvér ezen a földön és szolgálni az igazságot.

 

Így gondolta Nagyapó, így. S a csillagos út fent az égen azért van, hogy emlékeztesse az embereket: bajban lévőkhöz a segítség felülről érkezik. A magasságot pedig magában hordozza minden ember."

 

Wass Albert: Csaba

 

Ahányszor az égre nézek, és látom a csillagokat, eszembe jut ez a legenda és ez a páratlan mű, amely ma- úgy vélem- igen aktuális. Mindenki hajlamos elfeledkezni arról az apróságról, hogy összetartással, igazsággal és munkával lesz csak haladás, nem a csodát kell várni. Tenni kell érte. Nekünk.

 

https://blogol.hu/comment.php?log=1107876