Függőség

Az ember függetlenségét legtöbbször függősége gátolja. Mindig igény van valamire, amibe megkapaszkodhat az ember, bár ez ennél több, mert aztán függ is tőle. Lényegében nem tud élni annak a dolognak a közelsége nélkül, amire régen vágyott hamisan, de már szabadulni szeretne tőle, mert nem tud vele megbirkózni és lehetetlen megfelelő módon átélni vele a tapasztalatokat. Inkább sebez és tép, mint épít és teremt.

 

Ez a dolog bármi lehet. Drog, alkohol, szerelem, hobbi, élethelyzetre való reagálás, belső zavarok szerepeltetése. Veszélyes dolgok ezek, mert az ember mindig többet akar, túl akar lépni az észlelésen, többet akar látni és hallani, kapni.

 

Megszállottan keressünk valamit, és mindeközben egyre jobban belegabalyodunk a minket tévesen éltető dolgokba. Vagy a drogokba, vagy a reménytelenségbe. A csavar az, hogy mikor már azt hisszük erősek vagyunk, akkor jön a törés. Elég egy apró karcolás, egy ártatlan szúrás és kiszakad az erőtér és ami elfojtódott kiszabadul, és a lehetőségek mindeközben meg befele igyekeznek. Álomvilágból a realitás talajára lépünk és onnan újra vissza az álomvilágba huppanunk, de az már másmilyen lesz, mindig másmilyen. Így alakul közben a személyiségünk, ami függ és folyamatosan érvel, önmagával és másokkal.

 

Folyamatosan elbukunk. Nem vesszük észre a gödröt, mert az is önálló tudattal rendelkezik. Főleg, ha az a gödör netalántán egy ember, és fő célja, hogy állandóan belezuhanjunk. De ha nem ember lenne, akkor is nehéz lenne kimászni belőle. Avagy nehéz is, mert a többi függő is folyamatosan gödröt ás, hogy a többiek is beleessenek. Senki se szeret egyedül lenni. Ezért csalogatja egyik a másikat. Gyere ide, gyere oda, tedd ezt, tedd azt. S megteszi az ember, mert rengeteg öröm lakozik abban a rengeteg kínban.

 

Nem szabad táplálni a gondolatokat, mert szokásokká válnak. A szokások rendszerré, a rendszeresség függőséggé.

 

Az emberek gyökerek. Már abban az értelemben, hogy felfele növekednek faként jó esetben. A megfelelő tápanyag, megfelelő fejlődést biztosít, ha nincs táplálék, a gyökér, gyökér marad. De ki vagyok én, hogy megmondjam a gyökereknek mit egyenek. Mindenki a saját fájának a kertésze. S a mai világban a biogazdálkodás visszaszorult. Helyette gépek vannak, vegyszerek és minden a gyorsaságra és a hatékonyságra épül.

 

A függőség másik árnyoldala, hogy kialakul a hiper érzékenység. Mindent magára vesz az ember. Aztán jön a paranoia, azt is önmagára aggatja, amit nem kellene, ami nem is neki szól. Szóval vicces.

 

Na mindegy, gondoltam írok erről egy cikket. Én természetesen teljesen szabad vagyok. Egészen addig amíg bele nem néz a szemembe az ösztön.

 

 

 

https://vasslajosblogja.blogspot.hu/2012/09/fuggoseg.html