Halál

Megragad. Mindenkit. Sokan azt mondják valaminek a vége, de én úgy érzem valaminek az igazi kezdete. Mikor a test porrá válik, és a lélek kiszabadul vérvörös börtönéből.

 

A halál nem egy állapot, hanem csupán átmenet, egy olyan kapu, amelyen idővel mindenki átlép. Van, aki gyorsabban, van, aki eléggé ráérősen. Nos, ezt az átmenetet sokféleképpen leírták a hagyományok. A haldoklás lehet gyors, vagy nagyon lassú. Mindenki szembesül vele, valamilyen szerette elvesztésekor. A másikat sajnáljuk, de közben a tudat alatt végig ott van a kasza, mely a mi nyakunkra is lesújt.

 

Ez a legnagyobb tabu téma. Manapság elsiklik az ember felette, a média teljesen szétroncsolta ennek a dolognak a tiszteletét, csak húst ad el, a húsnak, vért ad az átváltozottaknak. Pedig nagyon sok lehetőség rejlik benne, a szabad akarat ösvénye ez, aki rálép és felismeri ezt, az szabaddá válik. Bármit megtehet, mert minden elpusztul. Nem marad semmi a kanóc egyre rövidebb lesz, a gyertya kialszik, a viasz szétfolyik és elmállik a nagy semmibe.

 

Ha van túlvilág, ha nincs, ha van lélekvándorlás, ha nincs ez egy esélyes dolog. Egyedi ez mindenki számára. Nem csorbíthatja a lehetőségeket semmi, se a szegénység, se a betegség, se a társadalom, se a tabuk, semmi. Az ember szabad, és saját szája íze szerint dönt. Hülyeség lenne azt mondanom, hogy persze figyelembe kell venni a határokat, azaz a másik ember határait, de ez a valóságban nem így van, sőt az emberi félszabadságban ez sérül meg legelőször, mindig a másik határvonalát lépik át leghamarabb. A többi már csak ráadás.

 

Az ember fél a változástól. Ezért fél a haláltól. Pedig ha nem félne a változástól, ha képes lenne változtatni dolgokon és merne tiszta szívből cselekedni, akkor bátran sétálhatna át a kapun, mint egy igaz ember, aki mindent megtett, amire ereje futotta, akár jót, vagy akár rosszat téve. Ezek persze szavak. Hiába az elhatározás, ha nincs cselekvés.

 

Az elméletek, csak elméletek.

 

https://vasslajosblogja.blogspot.hu/2012/06/halal.html