Látomások

Látni valamit, ami más, mint a logika súg, vagy pont logikából alakul ki. Látom és ások utána, hogy felderüljön a titoknak egy lehetséges szála, a közelbe ható sugara, ami közvetlenül akkor történik, mikor kigondolom.

 

De mi van, ha minden látomás, csupán teremtés. Mikor a pillanat összesűrűsödik egy képzeletfoszlány által és létrehozza a következő jelent. Egy szimpla mágikus aktus, aktus azért, mert kölcsönhatásba kerül a jövővel és születik valami olyan, amire várt az ember, azaz amit elképzelt. A mag kikel.

 

Gyakorlati értelmezésben ez olyan, mint mikor kitalálom a másik szavát, mit fog mondani, avagy mit fog tenni. A kérdés az, én hatok-e rá, vagy meglátom azt, amit még ő nem, vagy ő teszi belém tudattalanul, amit érzékeny tudatom végül rávetít. Mindegy, hogy hogyan, de működik. Túl sokszor, talán amiatt mert egyre jobban odafigyelek rá. Nem tudom.

 

Ugyanezen dolgok lehetnek a jelek is. Valami foglalkoztat, valami érdekel, és egyik pillanatról a másikra hirtelen elém bukkan egy kép, egy szó, avagy beszélgetés ami lehet egy másik embertől, ismeretlentől is, de akár egy hétköznapi reklámblokktól is. Én küldhetem ki a hívó jeleket, hogy azok aztán kapcsolódjanak, vagy a külső jelek, eszmék, képzetek, intelligenciák, féltudatos szellemfoszlányok reagálnak és kapcsolódnak hozzám, így próbálva behívni engem a közösségükbe. Nem tudom.

 

Ahogy a legtöbb tanítás mondja, ne azonosítsd magad a gondolataiddal. Az két különböző dolog, még akkor is, ha abban a hitben vagy, hogy te teremted, mert még akkor is változtatható, hiszen illékony. Persze, ami már mély gyökeret vert, az már egy külön világ, mint ahol mi élünk, mint ahol mindenki másképpen érzékeli a dolgokat, egymást. Egyszerű példát felhozva, én gondolok valakire, van róla egy képem, elképzelem a kapcsolatunk, de az mégse az a személy. Csak rá tettem dolgokat, felöltöztettem a saját szám íze szerint, olyan módon, amit eddig megtapasztaltam az életem során a várható következményektől. És mint kis egér, azt képzelem az a gomb, amit megnyomok mindig élelmet ad, vagy meleget, vagy áramütést, vagy szeretetérzést.

 

De azért ez jóval komplexebb. Ha eltekintek a testemtől, és mint energiát figyelem, az ugyanolyan, mint ami ebben az egész Isten-univerzum-világegyetemben működik. Ahol az igazság adott, de mi mégis illúziókban élünk, megteremtve a dolgokat kisebb, vagy nagyobb mértékben. Talán ezért is tiltott a varázslás, azaz mások képzeletének formálása. Eltávolítja a mágust az isteni rendtől, törvénytől. Nem csak maga elől, hanem mások elől is elzárja a lehetőséget az Egyé olvadásra.