Szun ce : A hadviselés törvényei 1.rész

2012.08.03 17:26

 

 

ELŐSZÓ

A kínai katonai irodalom az ún. Csou-kor utolsó szakaszában, a "hadakozó fejedelemségek" korában (i.e. 403-221) született meg. E kor társadalmának alapvető vonása, hogy a régi nemzetségi-törzsi arisztokrácia tartja kezében a politikai hatalmat, és a kizsákmányolás patriarchális formáival, főképpen a paraszti faluközösségek megadóztatásával sajátos, az európai antikvitásétól eltérő osztályuralmat teremt. Ez az arisztokrácia nem akar új, magántulajdonosi tulajdonviszonyokat kifejleszteni, hiszen hatalma éppen a föld és a rabszolgák patriarchális birtoklásán nyugszik. A számos fejedelemség mindegyikében a hatalom alapja a patriarchális család, amely egy bizonyos határon túl legfőbb akadályává válik a fejedelemségek egyesítésének. Az arisztokraták fiai vezetik (hadiszekereiken) a hadseregeket is, amelynek tömegeit a hadköteles parasztok alkotják (gyalogosokként). Nyilvánvaló, hogy ilyen hadsereggel nem lehet szilárd hatalmat teremteni nagy területek felett, s ez egyik fő oka annak, hogy a "hadakozó fejedelemségek" szakadatlan háborúiban az egységes kínai állam megszületésének történelmi ügye csak nagyon lassan haladhat előre.
A megszülető kínai hadtudománynak így alapvető problémája, hogy az ütőképes hadsereg és hegemóniát biztosító háború elméletét dolgozza ki. S amiként a kor kínai politikai-filozófiai gondolkodásában vízválasztó szerepet játszik, hogy az állami érdekeknek alárendelik-e a patriarchális család érdekeit, a hadtudományi művek is akkor és úgy érnek el jelentős eredményeket, ha felül tudnak emelkedni a patriarchális arisztokrácia érdekein.
A legkiválóbb ókori kínai hadtudományi mű a Szun-ce (vagy Ping-fa, A hadviselés törvényei) című könyv. Szerzőjének állítása szerint ezt a művet Szun Wu, egy legendás régi hadvezér írta, aki szolgálatait valaha a déli Wu fejedelemség Ho-lü nevű uralkodójának (i.e.514-496) ajánlotta fel. Több kutató szerint a valódi szerző talán Szun Pin, a nagy hadvezér egy késői leszármazottja lehetett, aki az i.e. IV. század második felében tevékenykedett (valószínűleg a C'i-beli filozófiai akadémia szellemi környezetében), s alapított egy hadtudományi iskolát is. Nos, ezt a nézetet egy kínai régészeti lelet megcáfolta. 1972 áprilisában egy Santung tartománybeli (és Korábbi Han-dinasztia kori: i.e. 206-i.sz. 24) sírból bambuszlapokon írt két, egymástól jelentősen különböző Szun-ce került elő, mégpedig egy Wu Szun-ce és egy C'i Szun-ce című könyv. Kétségtelennek mondhatjuk, hogy az utóbbinak szerzője Szun Pin. Némelyek arra következtetnek, hogy az előbbiről viszont most bebizonyosodott, hogy valóban a legendás Szun Wu műve. Tartalmi és stiláris okokból egyaránt sokkal valószínűbb, hogy a könyv szerzője a Szun Pin alapította hadtudományi iskola egy későbbi tagja lehetett, aki művének tekintélyét akarta emelni azzal, hogy szerzőségét a legendás hadvezérnek tulajdonította.
A szerzőnek erre jó oka lehetett az is, hogy a Szun-ce forradalmian bátor elveket tartalmaz. Elméletének kiindulópontja: a hadvezér teljhatalma. A hadsereg hadiszekerező arisztokratái az ő seregében semmiféle külön hatalommal nem rendelkeznek, a hadsereg egyszerű tisztjeivé válnak, akik csak a hadvezér parancsait hajthatják végre. Az egész könyvön végigvonuló alapelv, hogy a hadvezetésnek objektív törvényei vannak, és hogy a hadvezér legfőbb dolga egymáshoz igazítani a győzelem objektív és szubjektív előfeltételeit. Ha azonban a fejedelem pórázon tartja hadvezérét, ha a hadsereget a polgári kormányzás (patriarchális és arisztokratikus) elveinek veti alá, akkor semmiféle hadvezér vagy haditanács nem kezeskedhet a győzelemért. A hadvezérnek tehát joga van megtagadni még a fejedelem parancsának teljesítését is, ha az nincs összhangban a hadtudomány elveivel. Látható ebből is, hogy a Szun-ce szerzője komolyan igyekezett valódi tudománnyá emelni a hadvezetés elméletét. S mivel a bizonyos mértékig népi érdekeket is kifejező államérdek szempontjából ítélte meg a patriarchális arisztokráciát, de még a fejedelmet is, ha az nem látná világosan az állam érdekeit, műve egyben a kínai filozófiának is egyik legprogresszívabb terméke. A könyv hadászati és harcászati elveinek módszere legtöbbször egy naiv, de határozott materialista dialektika. A kínai hadtudománynak ez a klasszikus műve bizonyosan nagy szerepet játszott az egységes kínai állam megteremtésében, amit C'in Si Huang-ti, az Első Császár hajtott végre i.e. 221-ben, s nagy hasznára volt sok későbbi hadvezérnek és hadtudományi írónak is, egészen napjainkig, amikor némely országban már a menedzser-képzésnek is egyik tankönyve lett.
A magyar fordítás a Szun-ce ci-kiao című kiadás (Sanghaj, 1959) Jang Ping-an által kritikailag rendezett kínai szövegén alapszik.
Tőkei Ferenc

SZUN-CE
A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI

1. ALAPVETŐ ELVEK

 

Szun-ce mondotta:

A háborút[1], amely az ország legnagyobb vállalkozása, az élet vagy halál alapja, a megmaradás vagy pusztulás útja, mindenképpen alaposan tanulmányozni kell.
Mert (a háborút) öt tényező határozza meg, s (hét) alapelv segítségével megállapítható a (hadi) helyzet. Az első (tényező): az út; a második: az ég; a harmadik: a föld; a negyedik: a hadvezér; az ötödik: a törvény.
Az út: el kell érnünk, hogy a nép ugyanúgy gondolkodjék, mint uralkodója, s így képes legyen vele együtt meghalni, képes legyen vele együtt élni, anélkül, hogy félelmet vagy kétséget ismerne.
Az ég[2]: a homály és a fény, a hideg és a hőség, a napszakok és évszakok.
A föld: a távoli és a közeli, a járhatatlan és a járható, a tágas és a szűk, a halál és az élet.
A hadvezér: a bölcsesség, a megbízhatóság, az emberség, a bátorság és a szigorúság.
A törvény: a katonai szabályok és a rend, a helyes úton való vezetés, valamint a szükségletekről való gondoskodás.
Ezt az öt (tényezőt) minden egyes hadvezérnek ismernie kell, s aki megértette ezeket, győzelmet arat, aki azonban nem értette meg, nem győzhet.
A (hét) alapelv pedig, amelyek segítségével megállapítható a (hadi) helyzet, a következőképpen hangzik: 1. Melyik uralkodó van birtokában a helyes útnak? 2.Melyik hadvezér tehetségesebb? 3. Az eget és földet [a természeti feltételeket] melyik tudja a maga számára hasznosítani? 4. A törvényeket és rendeleteket melyik valósítja meg jobban? 5. Melyik hadsereg az erősebb? 6. A tisztek és a gyalogosok melyik seregben gyakorlottabbak? 7. A jutalmazás és a büntetés melyik seregben világosabb?
Ezek segítségével meg tudjuk állapítani, ki lesz a győztes és ki a vesztes. Az a hadvezér, aki meghallgatja alapelveimet, hadba szállván, feltétlenül győzelmet arat, s így megmaradhat (tisztségében); ám az a hadvezér, aki nem hallgatja meg alapelveimet, hadba szállván feltétlenül vereséget szenved, s így el kell távolítani (tisztségéből). Aki az előnyök kedvéért meghallgatja ezeket az elveket, az olyan hatalmat teremt magának, amely segíteni fogja őt más dolgaiban is. A hatalom[3]: felmérni az előnyöket, s tetteinket ahhoz igazítani. A háború mindig a csalás útját járja. Így ha képesek vagyunk valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel; ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk; előnyöket kínálva csalogassuk (az ellenséget), sorait megzavarva mérjünk csapást reá; ha mindene megvan, jól készüljünk fel ellene; ha erősebb nálunk, kerüljük el (az összecsapást); ha dühös, vezessük félre; magunkat alantasabbnak mondva tegyük elbizakodottá; ha friss erővel rendelkezik, fárasszuk ki; ha (egységei) szoros kapcsolatban vannak, ziláljuk szét őket; ott támadjuk meg, ahol nem készült fel a védekezésre, s akkor küldjük előre (csapatainkat), amikor (az ellenség) éppenséggel nem várja.
Ezektől függ egy hadvezér győzelme, (csakhogy) ezeket nem lehet előre megítélni. Általában annak, aki már a csata előtt a templomban[4] biztosra veszi győzelmét, több lehetősége van a sikerre; annak pedig, aki már a csata előtt a templomban is azt fontolgatja, hogy nem fog győzelmet aratni, kevés lehetősége van a sikerre. Több számítás: győzelem; kevesebb számítás: nem-győzelem; hát még ha teljesen hiányzik minden számítás! Ha ezek segítségével vizsgálom a dolgokat, a győzelem és vereség (okai) feltárulnak előttem.